Kazsu Attila muflonkosra vadászott a Mátrában. Élményeiről beszámolt lapunknak:

Gyönyörű, hosszú ősz volt idén a Mátrában. Ezért nem is bántam annyira, hogy sokadik kimenetelünk is eredménytelen volt az elmúlt hónapokban. Pedig cserkeltünk októberben, meredek hegyoldalon, nyári meleget idéző, fülledt időben, ami kitartott egészen november derekáig. Fura is volt, hogy a száraz, meredek domboldalon már gyönyörű színes tölgyerdő fogadott, míg az aljnövényzet, az alsó koronaszint, üde zöld színben takarta el az erdő lakóit.

Fotó: Kazsu Attila – Agro Jager News

Nehéz volt kosra vadászni, a késő őszi lombtakarás miatt. De cserébe, a kellemes őszi időnek köszönhetően, megannyi gomba, vonulásukkal várakozó madarak színesítették az erdei séta élményét. Az októberi és novemberi eredménytelen vadásznapokat követően, december közepén rég látott hótakaró fedte be a Mátra domboldalait, hangulatos pillanatokat varázsolva a vadászathoz. Sok hideg, reggeli cserkelés a csúszós, meredek, sziklás hegyoldalakon, fagyos lesben töltött percek, nem jártak szerencsével. Az év végi hihetetlen mennyiségű eső, sártengerré változtatta az erdei utakat, átjárhatatlanná a patakvölgyeket. Így a vadászatokkal próbáltunk a hegylábon, az erdő-határon maradni. Szerencsére a korábban esett hó, a hegy magasabb részéről leszorította a muflonokat a völgyekbe, az erdőket szegélyező vetésekre, rétekre, kaszálókra. Itt viszont sokkal nehezebb volt megközelíteni az éles szemű muflon nyájat.

Fotó: Kazsu Attila – Agro Jager News

Az ó évet elbúcsúztatva, január harmadik reggelén, az erdő alatti öreg, elhagyott szőlőket terveztük körbejárni. A bozóttal benőtt öreg ültetvény soraiban őzek csipegettek. Már majdnem elértük az erdő alját, mikor két kos fehér nyeregfoltja tűnt fel az egyik kivágott szőlősor legvégén. Gyorsan haladva átsétáltak a terület határán lévő szakadozott, rozsdás kerítés kiszakadt részén. 8-10 sort visszahaladva, hogy takarásba legyünk, gyorsan elindultunk utánuk. Kiérve a szőlő-tábla végére, látjuk, hogy hárman vannak előttünk, 70 méterre, egy akáccal szegélyezett kaszálón. Legelésztek. Sajnos mind a három fiatal volt. Hosszasan nézegettük őket, mert az egyik 5 év körüli kos csigavége talán közelített az álla felé, de, hogy benövőnek lehessen mondani, még egy évet várni kell vele. Így ezúttal is elmaradt a lövés.

Pedig az erős, szembe szélnek köszönhetően egyáltalán nem vettek észre. Óvatosan tovább haladtunk. A délelőtt folyamán végig cserkeltünk, az öreg csertölggyel borított domboldalakon, de muflont csak távoli hegyoldalon láttunk.  A vadászházhoz visszaérkezve, gondoltuk, hogy csak ránézünk a Kisnánai-tó alatti völgyre. A mély  völgyben futó patakot kísérő nyárfákat, széles kökény, csipkebokros rész zárja el, teljesen átjárhatatlanul.
Mindkét oldalon, meredeken lefutó vetés és korábban elhagyott kaszálók váltják egymást. Besétálva az egyik ilyen bokros, gazos területre, távcsöveztünk az előttünk és szemben elterülő vetésekre. Az alattunk lévő, nem belátható hajlatból, egyszer csak 12 kos futott le a patak irányába. Három lőhető volt köztük. Hamar beértek a fákkal, bokrokkal szegélyezett patak-völgybe.

Fotó: Kazsu Attila – Agro Jager News

Nem mentünk utánuk. Abba bíztunk, hogy megnyugodva elfeküdnek és délután erre a területre jönnek ki újra legelészni. Egy gyors ebéd, és indultunk újra ki, annak a területnek a közelébe, ahol délbe beváltottak a muflonok. Az erős nyugati szél miatt a völgy alsó részéről mentünk felfele. Fél kilométernyi ragadós, agyagos sarat leküzdve, egy, a terület szélén hagyott szalma-bálát elérve, megálltunk. Innen ráláttunk a vetés alsó részére, amin kettő őz legelészett a távolban. Az oldalról fújó erős szél a szagunkat csak a mellettünk lévő patakmeder részre vitte. Előre nem.

De így is megriasztott egy rudli szarvast, akik haladtak a medret körbevevő bozótosba. Az előre futó szarvasok 4-500 méterrel előttünk kifutottak a vetésre, majd gyorsan haladva a meredek oldalon,  hamar felértek a tetőre. A megugró szarvasrudli kimozdította a muflonokat is. Kilenc kos jött ki ugyanott, és szerencsére nem túl sietősen, de ők is haladtak felfelé, a vetés szélén lévő akácfasor mellett. Lövéshez nagyon messze voltak. A nyílt terület miatt elindulni feléjük esélytelen lett volna.

Fotó: Kazsu Attila – Agro Jager News

Így gyorsan visszahaladtunk addig, amíg egy bozótos részre kerülve, takarásban tudtunk mi is felfele indulni, párhuzamosan a kosokkal. Ez inkább görnyedt futás volt, mint óvatos cserkelés. Hátizsákkal, puskával a hátamon, igencsak lihegősen értünk fel a dombtetőre. Innen nem láttunk rá arra a részre ahol utoljára láttuk a kosokat. Bízva abban, hogy megelőztük őket, elindultunk az akáccal benőtt, mély vízmosás felé. Az egyik oldalán egy fiatal telepítésű tölgyest körbevevő kerítés futott. Így tudtuk, ha át is mentek a vízmosáson, ebben az irányba a kerítés az útjukat állta. De nem tudtuk, hogy nem gyorsabbak voltak-e és a dombtetőre felérve, már rég nincsennek az akácosban.

Bízva, hogy még alattunk vannak, elindultunk a tölgyes melletti kerítés mentén. Alig haladtunk egy keveset, egy kos hátát láttunk az előttünk lévő kanyarulatnál, 200 méterre előttünk. Szerencsére a korábbi mozgási irányát megváltoztatva, vissza a völgy felé haladt. Megálltunk, mert mi is, takarás nélkül, az úton álltunk. Sokáig tanakodtunk, hogy megkerülve a tölgytelepítést, vajon eléjük tudunk kerülni?
A nagyon erős szél iránya folyamatosan változott. Így úgy döntöttünk, hogy óvatosan elindulunk az úton lefelé. Megvártuk, míg a kis kos bevált a vízmosást borító akácosba és indultunk felé. Nagyon lassan, óvatosan. Szerencsére itt nem volt cuppogóan saras az út, így jól haladtunk. Leérve oda, ahol előbb a kis kost láttuk, meg-megállva, nagyon vigyázva próbáltunk lépkedni.

Fotó: Kazsu Attila – Agro Jager News

De két kos előrébb volt, a mély völgyben és kiszúrva minket, a mély vízmosás túlsó oldalán kifutottak a bozótos, füves kaszálóra. A korábban a nyáj élén levő, két legidősebb kos volt az. Megálltak és figyeltek visszafelé. Megcéloztam őket, de a vízmosásban lévő akác-törzsek között sűrű kökény, és csipkebokrok teljesen takarták őket. Pár másodperc múlva újra elindulva, távolodtak. 170 méterre újra megálltak és oldalt fordulva néztek visszafelé. A testük nagy része a magas fűvel takarva volt. Az első kos, idősebb volt. Gyönyörű kis ívű. A csiga vége már a szájánál volt. Nagyon messze voltak, kicsit mutatott a test a magas fűben, de nem volt további lehetőség, ha újra elindulnak. Felénk néztek, így a csiga takarta a nyak és a lapocka első részét. Nem a legkedvezőbb célt mutatták, de talán az utolsó lehetőség… Elsütöttem a fegyvert…

Megindult az egész nyáj. A lemaradt kosok is beérték az első kettőt, és együtt futottak a felfelé. A domboldal felső részén átfutva, nem láttuk tovább őket. Mintha lett volna becsapódás hang… Mintha lassabban, púposabban futott volna a célzott kos… De együtt futott a nyájjal, amíg láttuk…
A mély vízmosáson átvergődve, besétálva a füves, bozótos területre, a rálövés helyét meg sem találjuk, vér semmi. Indulunk tovább, ahol eltűntek a horizonton. Bokrok között keresve, hátha feltűnik egy csigarészlet, egy tájba nem illő szín, forma. De semmi. Felérve a tetőre, látjuk, hogy az egész nyáj áll a falu határában lévő vetésen. Tőlünk kétszáz méterre, de a házakkal a háttérben. Próbáljuk megszámolni, hogy hányan vannak. Mind a kilenc itt van. Akkor mégsem találtam el…

De miért nem futnak el? Néznek felénk. Látnak minket. Óvatosan visszaereszkedünk a völgybe, míg takarásba nem érünk.  Oldalt haladva egy bekerített szőlő kerítésének sarkához osonunk. Innen felnézve látjuk, hogy még mindig ugyanott állnak. Sőt, elkezdtek legelészni, mintha mi sem történt volna. Nem akarunk a falu felé lőni. Teljesen nyílt terepen esélyünk sincs közelebb kerülni hozzájuk. Mit csináljunk?

Ismerőst hívjuk, hogy a falu felől próbálja meg felénk mozdítani őket. Hiába megy a kosok közelébe azok nem mozdulnak. Pedig tőle 150 méterre vannak. Látjuk, hogy az a kos, amire rálőttünk, lefekszik, és leteszi a fejét a földre. Mégis csak lövés érte…? Ezért nem futottak tovább a látható veszély ellenére?

Fotó: Kazsu Attila – Agro Jager News

A nyáj többi tagja látva, hogy a vezető kos lefeküdt, megnyugodva legelésznek. Sőt többen is lefekszenek a vetésen. Fél óra várakozás után semmi változás. Nem merünk elindulni a nyílt területen feléjük, mert a falu felé kellene lövést tenni, ha elindulnak. Ezért úgy döntünk, hogy megkerülve a  vetés feletti bekerített szőlőterületet, mögéjük lopódzunk. A Domoszlóra bevezető műútig kell kimennünk, hogy a nagy szőlőterületet meg tudjuk kerülni.

Szerencsésen átértünk a vetés falu felőli oldalára. Óvatosan, görnyedve megyünk a bozóttal benőtt kerítés mellett a sarokig. Próbálunk kinézni óvatosan a bokrok takarásban. A meglőtt kos még mindig fekszik. Velünk szemben, a nehéz csigáját a földre helyezve, próbál nyugalmat találni. A távolság 160 méter. Talán már nem is él. Egy picit előrébb lépve a takarásból, viszont meglátva minket, mozdítja a fejét. Nem tudunk rálőni. A földre leeresztett fej csigái teljesen takarják az egész testet. Két másik kos is fekszik. A többiek legelésznek. Pedig látnak minket. A távolság 150-160 méter. És nem futnak el.

Hihetetlen, hogy így megnyugtatja a nyájat a vezető kos látszólagos nyugalma. Nem akarunk tovább várni, elindulunk feléjük. Célozva a meglőtt kost, közelítünk feléjük. 30-40 lépés ha teszünk, mire a fiatal kosok elkezdenek felállni. Megállunk mi is. A következő pillanatban, egy gyors mozdulattal lábra áll a sebzett muflon és már perdül is. Közben dördül a fegyver. A kos jelzés nélkül rohan a többiek után. De 80-100 méter után lassulva, imbolyogva eldől és végleg leteszi nehéz, csodás fejdíszét.

Fotó: Kazsu Attila – Agro Jager News

Az átélt izgalmak után remegve, egymás szavába vágva, idézzük fel az elmúlt óra történéseit. Odasietünk a zsákmányhoz. Varázslatos naplementével beragyogva gyönyörködünk, egy kemény, a fején sebekkel teli, harcos kos távozásában, egy gyönyörű vadásznap ajándékában.

Köszönöm…

Írta és fényképezte: Kazsu Attila

***

A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.

Hirdetni szeretne? Itt jelentkezzen: marketing@agrojager.hu