Vadászat
Szakmai nap a DALERD Zrt.-nél
Dámállományunk legalább akkora érték, mint a méltán világhírű magyar gím, azonban az indokoltnál kevesebb figyelmet fordítunk rá. Ezen volt hivatott változtatni az Országos Magyar Vadászkamara Vadvédelmi és Vadgazdálkodási Bizottsága által szervezett szakmai nap, amelyre június 11-én került sor a DALERD Zrt. Derekegyházi Vadászházában. „A hazai dámállomány helyzete és távlati lehetőségei” című rendezvényen a hat legjelentősebb dámállománnyal büszkélkedő állami erdőgazdaság ismertette tapasztalatait.
A esemény résztvevőit Spiegel Endre, az erdőgazdaság vezérigazgatója és dr. Jámbor László, az OMVK elnöke – egyben a TAEG Zrt. vezérigazgatója – üdvözölte. Az érdekképviselet vezetője hangsúlyozta: a kamara és azon belül a Vadvédelmi és Vadgazdálkodási Bizottság a tavalyi tisztújító küldöttközgyűlés óta törekszik arra, hogy minél több országos tanácskozást, konzultációt szervezzen különböző aktuális témákban. Ezeken gyakorlati szakberek ismertethetik saját tapasztalataikat, így segítve az érdeklődőket, hogy eredményesebb vadgazdálkodást folytathassanak.
Az előadókat a DALERD Zrt. háziasszonya, Juhász Lenke szólította a képzeletbeli pulpitushoz, elsőként elsőként Palánki Gábort, a Gyulaj Zrt. erdészetvezetőjét. Előadásának egyik apropóját az adta, hogy a gyulaji dám nemrég felkerült a Kiemelkedő Nemzeti Értékek listájára, és így az agrár- és élelmiszergazdasági listán egyedüliként képvisel vadászati értéket. Az erdészetvezető emlékeztetett: Gyulaj több világrekord dámbikát is adott hazánknak, ez is bizonyítja, hogy az 1973 óta bekerített, 7600 hektáros területet felölelő gyulaji tömb különleges genetikai értéket őriz. A sajátos adottságok mellett folytatott gazdálkodásról szólva kiemelte: a vadlétszám korábban jócskán meghaladta a vadeltartó képességet, így olyan problémákkal volt kénytelen szembesülni az erdőgazdaság, mint a vad folyamatos kondícióvesztése, az ebből eredő elhullások, a jelentős vadkárok és az élőhely leromlása (a tömbben gyakorlatilag eltűnt a cserjeszint). A megoldást egyfelől az élőhely-fejlesztés és a fokozott takarmányozás, másrészt pedig a létszám szabályozása jelentette, amely mára gyakorlatilag megszűntette a felsorolt gondokat. Ez utóbbinál kulcsszerepe van a lehető legpontosabb vadlétszám-becslésnek, amelyhez saját alapvetéseket is felállítottak Gyulajon. Ezt a koncepciót az elmúlt idény statisztikái igazolják. A gazdálkodás Palánki Gábor szerint úgy lehet eredményes, ha egy optimális célállapotot határoznak meg: azt szeretnék elérni, hogy a 2018-19-es vadászati évben 3270 dámot számláló induló állomány legyen a területen, amelyből 576 állatot ejtenek el. A 2013-14-es idényben 4436 dámból 1108 került terítékre. Az elmúlt évek élőhelyfejlesztése és átgondolt létszámszabályozása már hozott eredményt, a trófea- és testtömegek folyamatosan növekednek.
Dr. Szendrei László, a NYÍRERDŐ Zrt. vadgazdálkodási szakreferense volt. Az erdőgazdaságnak van mivel büszkélkednie: a gúthi erdészetből két világrekord dámagancs is kikerült, munkájukat a Nemzetközi Vadászati és Vadvédelmi Tanács (CIC) Edmond Blanc díjával is elismerték. Legutóbb 2012-ben esett itt kiemelkedő bika: az 5,42 kilogrammos lapát 219,92 nemzetközi pontot kapott. Gúthon található Közép-Európa legnagyobb összefüggő akácerdő tömbje. A terület dámállománya a becslések szerint 2014-ben körülbelül 800 egyedet számlált (ez a nagyvadállomány 44%-a). A csúcs 2011-ben volt, ekkor több mint 1000-re rúgott. Ezután csökkenteni kellett a dámok számát. Ami a trófeaminőséget illeti, 2008 óta minden évben esett barcogásban 5 kilogramm feletti tömegű agancsot viselő bika, az érmes arány pedig 80 és 90 százalék között mozog. Ez a genetikai adottságon túl a terület saját selejtezési elveinek is köszönhető. A gúthi szakembereknek újabban fejfájást okoz a nagyvadállomány 11 százalékát adó gím állományának növekedése. Ezt a vadfajt igyekeznek visszaszorítani, azzal együtt, hogy igen jó minőségű agancsokat raknak fel az itteni bikák. Természetesen jelen van a területen a vaddisznó is (24 százalék), a disznóhajtások komoly bevételt jelentenek. A takarmányozást Gúthon az etetők helyett inkább vadföldekkel oldják meg. A tömb belsejében ehhez elszórtan több tíz hektáros megművelhető terület áll rendelkezésre. A vadföldek területe összesen 360 hektár, de emellett 120 tonna szemes és 550 tonna lédús takarmányt is kihelyeznek egy évben. A barcogás végeztével megnyitják a kerítéssel védett vadföldeket, hogy a bikák könnyen javíthassanak kondíciójukon; ez a következő évi felrakásra is nagy hatással van. Komoly problémát jelent a területen a vízhiány, ezt egyebek mellett a tavaszi vizek útjának elzárásával próbálják megoldani. A fő barcogóhelyek környékén itatókat is létesítenek, hogy a csökkentség a verekedésekből adódó sérüléseket.
Dr. Varga Gyula, a SEFAG Zrt. vadgazdálkodási osztályvezetője bemutatta Somogy megye adottságait és sajátosságait, majd az ország legnagyobb – több mint 48 ezer hektáros – vadászterületét, Lábodot vette górcső alá. Szabadterületről van szó, amelyen az állami tulajdon aránya meglehetősen alacsony, így igen jó viszonyt kell ápolni a gazdálkodókkal, hogy eredményesen lehessen dolgozni. A történelmi áttekintés után elérkezünk 2004-hez, mikor is a Lábod Rt. beolvadt a SEFAG Zrt.-be. Ekkortól új koncepció mentén folyt a munka: 2008 és 2014 között komoly infrastrukturális fejlesztések következtek. Ami a dámállományt illeti, drasztikus csökkentést voltak kénytelenek megvalósítani. A teríték a 2000-es évek közepén 2000 felett volt, de 2014-re körülbelül 600-ra csökkent. A szabályozás csak a tarvadat érintette. Az évek során több 5 kilogramm feletti agancsú bika is esett a területen, utoljára 2014-ben: ez volt az utóbbi évtizedek alatt a negyedik, és 5,33 kilogrammos tömege mellett 200,20 nemzetközi ponttal büszkélkedhet. Varga Gyula kitért a gazdálkodást nehezítő tényezőkre is. Ezek közül érdemes kiemelni az aranysakál erőteljes terjeszkedését és egy felemás megítélésű jelenséget: Lábodon az átlagosnál több rendellenes agancsú bika esik, az ok általában Staphylococcus fertőzés. A bérvadászok jelentős része kifejezetten keresi az ilyen trófeákat, ugyanakkor a baktérium jelenléte nem szerencsés az állomány szempontjából. A fertőzés okát még keresik.
A NEFAG Zrt. képviseletében Fehér Sándor vezérigazgató-helyettes vett részt az eseményen, „Dámgazdálkodás az ország közepén” című előadása a pusztavacsi gyakorlatot mutatta be. A terület történelmét összefoglaló blokkból kiderült, hogy már a XIX. század második felében is jelen volt itt a Nyugat-Európából betelepített vadfaj. A Magyarország földrajzi középpontjában 9300 hektáron gazdálkodó Pusztavacsi Erdészet egy 500 hektáros vadaskertet is működtet, ezt azonban nem klasszikus kertként kezelik, az itteni vadat helyét tartó, természetesen állománynak tekintik. Az erdészet területe magában kicsi a jelenlegi, mintegy 700 egyedet számláló dámállománynak, így feltétlenül szükséges a szomszéd vadgazdálkodási egységekkel való olajozott együttműködés. A dámok száma az erdészetnél a ’90-es évek elején volt a legmagasabb: körülbelül 1100-ra becsülték. Ez apasztási programot indokolt, amelynek eredményeképp a 2005-re bő 200-ra csökkent az egyedszám. Ekkor fogadtak el egy koncepciót, amely egyebek mellett a nagy egyedszámból való határozott szelekciót, az élőhely nyugalmának biztosítását, a vadföld-gazdálkodást, a csőkutakkal történő vízellátást és a takarmányozást irányozta elő. A gazdálkodás szép eredményeket hozott, ami meglátszik a trófeastatisztikán is: az elmúlt idényben 12 arany-, 13 ezüst- és 10 bronzérmes bika esett Pusztavacson. A jövőben a NEFAG-nál a többi között intenzív vadföldgazdálkodással, állandó takarmányozással, a korosztályviszonyok optimalizálásával, illetve a migrációs területek vadászatra jogosultjaival való együttműködés további erősítésével terveznek még jobb eredményeket elérni. Ez utóbbit segítik elő az erdőgazdaság által szervezett szakmai napok, trófea- és hullott agancs mustrák. Végül, de nem utolsó sorban a befektetésektől sem rettennek meg: automata etetők, napelemes kutak és vadászház-felújítások szerepelnek a távlati tervek között.
A KEFAG Zrt. Kelebiai vadászterületének dámgazdálkodását mutatta be Tóth Attila erdészeti igazgató. Ide 1978-ban telepítették a vadfajt. A 11 450 hektár viszonylag gyenge élőhelyi adottságai között is sikerült kiemelkedő eredményeket elérnie az erdőgazdaságnak, hiszen a Balotaszállási-kelebiai dámpopulációt 2015 februárjában felvették a Bács-Kiskun Megyei Értéktárba. Kelebián a 2015-ös becsült állomány kis híján 700 egyed (hosszú távon ekkora törzsállományt szeretnének fenntartani a területen), a 2014-2015-ös vadászati évben 241 dám esett. Az érmes lapátok aránya impozáns: az elmúlt idényben pontosan 50 százalékos volt, és a 26 érmesből 19 aranyat kapott. Az állománykezelés egyik fő szempontja a középkorú állományban történő erőteljes szelekció. Emellett a jó genetikai adottságú, idős korra szimmetrikus és zárt, csipkézett lapátú bikákat kímélik, és lehetőség szerint 10 éves koruk után hozzák terítékre. Az ígéretes bikaborjakat sem lövik, a gombos, gyenge csapos és kanalas bikákat viszont idejekorán eltávolítják az állományból. Az elvek a gyakorlatban is működnek, hiszen az utóbbi években több 5 kilogramm fölötti agancstömegű bika is esett ezen a vadászterületen.
A házigazda Dalerd Zrt. tapasztalatairól Mészáros Attila sarkadremetei fővadász számolt be.
Előadásában a gyulai (nem gyulaji!) állományról beszélt, amely elszigetelten, körülbelül 11 ezer hektáron él. Maga a 8250 hektáros gyulai vadászterület nagyjából lefedi az élőhelyet, itt találhatók a vadsűrűk, fő barcogóhelyek is, amelyeken a békési állomány jó 80 százaléka szokott összegyűlni. A területet, amelyen egy 670 hektáros vadaskert is található, a szaktárca különleges rendeltetésűnek minősítette génmegőrzési céllal. Gyula mellett Békés megyében még Mezőhegyesen és Bélmegyeren található jelentősebb mennyiségű dám, ám a populációk közötti migráció minimális. Az első írásos emlékek az itteni dámokról a XVIII. századból valók. A II. világháború után állami kezelésbe került a vadászterület, majd több szervezeti átalakítás után végül 1993-ban a DALERD-hez került. A ’70-es évekig a terület apróvadas jellegű volt, ám a ’80-’90-es évektől a dám lett a fővad, ennek rendelik alá a többi vadfajjal való gazdálkodást. A vadtakarmányozás egész évben intenzív, a korlátozottan rendelkezésre álló (100 hektáros) vadföld mellett 240 hektár vadlegelő is található itt, ez utóbbiból 220 hektár a Körösök töltése és ártere, így itt különösen jó minőségű a legelő. Érdekesség, hogy a több száz éves elszigeteltségnek hála a mintegy 1800 egyedet számláló békési dámállomány sajátos fenotípust képvisel, amely a lapátok alapján jól azonosítható: jellegzetessége a rövid, de meglehetősen erős szár és a széles, de rövid lapát, amelyen gyakran alakul ki „cápafog”.
Az konferenciát dr. Király István összegezte.
Emlékeztetett: elmúltak azok az idők, amikor a dámot kerti vadnak tarthattuk, ma már az ország több területén jelentős és jó minőségű állománya él. Korábban elképzelhetetlennek tartottuk, hogy komolyabb vadkárt okozhasson, de mostanra ezt sem vitatja senki. A statisztikák, diagramok egyértelműen mutatják, hogy a szabad területen élő állomány nagysága exponenciálisan növekszik. A rendezvényen azért állami erdőgazdaságok képviselői adtak elő, mert a hazai dámállomány zöme erdőgazdasági területen él. Mint a legjobb állományok kezelői, remek betekintést nyújtottak a témába. Az elhangzott gyakorlati tapasztalatokat a jövőben érdemes lehet kutatási eredményekkel is kiegészíteni, hogy még többet tudhassunk meg a „magyar ötös” ezen vadfajáról.
Dr. Jámbor László zárszavában úgy fogalmazott: a rendezvény elérte célját, jelesül, hogy az érintettek gyűljenek össze, ismerkedjenek meg, tanuljanak egymástól. Aki pedig nem volt ott, az sem maradt le semmiről: az előadók szakcikkekben foglalják majd össze az elhangzottakat, és a tervek szerint az anyagokat az OMVK egy külön kiadványban bocsátja majd az érdeklődők rendelkezésére.
omvk.hu
Vadászat
Beszámoló a 2026. évi Őzgida – és fészekalj – mentési programról
Az Alpokaljai, valamint a Rábamenti-kemenesháti vadgazdálkodási tájegységben őzgida- és fészekaljmentést végeztek.
Az Alpokaljai-, valamint a Rábamenti-kemenesháti vadgazdálkodási tájegységben 2026-ban az Országos Magyar Vadászati Védegylet Drón Szakbizottságának szervezésében ismét részt vettünk az Őzgida – és fészekalj – mentési programban. A program megyei koordinátora Kenesei István. Idén már három drónpilóta, Bodorics Balázs, Fukszberger Szabolocs és Pukánszki Zoltán voltak a segítségünkre. A terepi mentési munkák szervezését, lebonyolítását, dokumentálását a tájegységi fővadászok Bokányi Gábor, és Radics András végezték.

Fotó: Bodorics Balázs – OMVK
Az Alpokaljai vadgazdálkodási tájegység 22 vadászatra jogosultja közül 8, a Rábamenti-kemenesháti vadgazdálkodási tájegység 31 vadászatra jogosultja közül 5 vett részt a programban. Az idei évben a megmentett őzgidák jobb fülbe került piros színű, sorszámmal ellátott azonosító jel.
Az első hőkamerás drónos keresések május elején, a lucerna első kaszálásának megkezdésével kezdődtek, mivel ebben az időszakban a vadászatra jogosultak már jelezték 1-1 gida észlelését. A terepi tapasztalataink alapján elmondható, hogy lucernában egyszer se találtunk gidát. A lucernák kaszálását követően következett két hetet felölelő szünet a rétek kaszálásáig, amikor május 21-én újra kezdtük a hőkamerás drónos kereséseket. Ekkor már az előző év tapasztalatai alapján még nagyobb sikerrel végeztük a feladatot. A kereséseket hajnalban, még napfelkelte előtt kezdtük. Az aznap kaszálni tervezett réteket először lerepültük, a megtalált gidák, és fészekaljak pozícióját megjelöltük, majd ezt követően a hivatásos vadászok segítségével elkezdtük összeszedni, megjelölni, és a kaszáló területéről a legközelebbi fasorba, erdőbe, nádasba a gidákat bevinni.

Fotó: Bodorics Balázs – OMVK
A hajnali őzgida mentéseken két alkalommal a Kisalföldi ASzC Herman Ottó Környezetvédelmi és Mezőgazdasági Technikum, Szakképző Iskola és Kollégium egy-egy érdeklődő hallgatója is részt vett.
Az Alpokaljai vadgazdálkodási tájegységben résztvevő 8 jogosult közül 4-nél sikerült összesen 34 db őzgidát megjelölni. Voltak olyan hajnalok, amikor 5-6 gidát is meg tudtunk menteni. A Rábamenti-kemenesháti vadgazdálkodási tájegységben résztvevő 5 jogosult közül 3-nál sikerült összesen 8 db őzgidát megjelölni. Ez Vas vármegyében összesen 42 megjelölt példányt jelentett, amiből 23 suta gida, és 19 bak gida volt.
A terepi munka folyamán több alkalommal is értékes megfigyeléseket tudtunk tenni. Egy árkokkal, és fasorokkal tagolt több részletben kaszált réten megjelölt egyik őzgidát a jelölés után 10 nappal a szomszédos réten kaszálás előtt újból megtaláltunk, és a rétről sikeresen kitereltük, így ez volt az első hiteles észlelése. Egy másik alkalommal a megfogott, megjelölt, elengedett őzgidát az elengedést követően 5 perc múlva a drónnal újból észleltük, ekkor már ismételten együtt volt a sutával.
Négy esetben észleltünk a réten fácán fészekaljat. Ebből két esetben a fácántyúk már a kikelt csibékkel volt, két fészken pedig még kotlott. Mindkét kotló tyúk fészke meg lett jelölve, majd 10 méter sugarú körben körbekaszálva. Az egyik fészeknél megfigyeltük, hogy a körbekaszált foltot a falu lakosságának egy része rekreációs tevékenysége, sétálás, kutyasétáltatás közben kíváncsisággal vizsgálgatta annak ellenére, hogy ekkor már a fészek elhelyezkedését jelölő zászlós karót is eltávolítottuk a területről. Ezt a fészket a negyedik napon a dolmányos varjak kifosztották.
Végeredményként a 42 megjelölt, és megmentett őzgidán túl 39 őzgida, és 5 gímborjú lett jelölés nélkül kiterelve a kaszálók területéről. A megmentéseken túl az őzgidák jelölésének vadbiológiai, kutatási jelentősége sem elhanyagolható különös tekintettel az így pontosan azonosítható bakok territórium foglalására, az agancsfejlődés figyelemmel követése, valamint a valós kor meghatározása szempontjából.
Szombathely 2026. június 22.
Radics András
tájegységi fővadász
Agrár- és Élelmiszergazdaságért Felelős Minisztérium
Vadgazdálkodási Főosztály
Alpokaljai vadgazdálkodási tájegység (503)
Forrás: OMVK
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
Fajgazdag, zárt gyeptakaró vagy csupasz, kőtörmelékes felszín? – ez a vadállománytól függ
A medvefül kankalin (Primula auricula) és más különleges növényfajok megmentése érdekében a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság, valamint a Vérteserdő Zrt. munkatársai összefogtak.
2024 tavaszán adtunk hírt arról, hogy a hazánkban igen ritka, jégkorszaki reliktum cifra vagy más néven medvefül kankalin (Primula auricula), illetve más különleges növények megmentése érdekében a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság és a Vérteserdő Zrt. dolgozói összefogtak, és a cifra kankalin egyik megmaradt, nagyjából szobányi élőhelye köré vadkizáró kerítést építettek. Hogy miért volt erre szükség, az már az első év eredményei alapján jól látható volt.

Fotó: Dr. Riezing Norbert – Duna-Ipoly Nemzeti Park
Az idei monitoring idejére még látványosabb lett a különbség. Az első képpáron látható, hogy az aszály ellenére az elzárt részen még magasabb, változatosabb, színesebb lett a növényzet, míg a kerítésen kívül még jobban visszaszorult, és a kopár, dolomit alapkőzet uralja az élőhelyet.
A kerítéssel elzárt mintaterületből jól látható, hogy nem a kopár, csupasz felszín lenne itt a „normális”, de sajnos a túlszaporodott vadállomány, jelen esetben elsősorban a tájidegen, betelepített muflon miatt a növényzet – beleértve az erdő felújulását biztosító facsemetéket is – lényegében eltűnt a lejtőkről. A csupasz felszínen erőteljes az erózió és a több ezer év alatt kialakult sekély termőréteget lemossa az eső, így maga a termőhely is tönkremegy.

Fotó: Dr. Riezing Norbert – Duna-Ipoly Nemzeti Park
A túltartott vadállomány már országszerte akadályozza az erdők felújulását, ezért látjuk egyre több helyen kényszerből a drága, az erdőfelújítási költségeket jelentősen megnövelő vadkizáró kerítéseket erdeinkben…
Ezen a területen már ugyan elkezdődött a vadállomány csökkentése, de ez nem megy egyik napról a másikra. Fontos, hogy ez másutt is mihamarabb elkezdődjön, majd hatékonyan folytatódjon…
Forrás: Dr. Riezing Norbert – Duna-Ipoly Nemzeti Park
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
2026. június 13-án Mudra László vadászíjász őzbakra vadászott, élményeiről beszámolt lapunknak:
Egy új területrészt terveztem meglátogatni. Korábban többször is hajnal 4 után érkeztem a területre, majdhogynem elkésve. Most viszont jóval előbb értem ki, volt időm a tavak felől kocsival barkácsolni.
A tavaknál láttam egy őzet a hőkamerával, aztán egész közel láttam 5 nyulat. Ahhá, gondoltam, ez az a banda, amelyiket szoktam látni, de a másik részen.

Fotó: Mudra László – Agro Jager News
Ekkor nem jutott eszembe elgondolkodni, hogy mi lehet az oka a revírváltásnak, de a későbbiek megértettem. Továbbgurultam lekapcsolt lámpával az erdősáv melletti árpa és lekaszált zabföld felé. Mikor kiértem az erdősávból, 3 kisróka játszadozott a tarlón. Gyorsan leraktam a kocsit, és mivel semmi mást nem láttam a közelben, jó széllel elkezdtem rájuk cserkelni.
Játék közben kiugrottak, beugrottak a bokrokba. Volt lehetőségem lopni a távot, 20 méternél elkezdtem cincogni. Ki is jöttek, de túl gyorsan váltogatták a helyüket. Biztosra akartam menni, de a fene nagy cincogásra oldalról, az árpából apuka is kinézett, szájában egy pocokkal. Riasztott egyet, és az egész bagázs eltűnt.
Gondoltam, rókavadászat game over, hajrá tovább.
Mikor korábban bejártam az új részt, láttam pár őzet, nyulat, kakast. Az első alkalommal láttam egy bakot messziről, nem tűnt rossznak, de közelebbről is szerettem volna megnézni.
Ahogy nekiindultam, hogy kinézzek az erdősáv sarkán, látom a keresőkamerával, hogy kb. 50 méterre világít valami a fűben. Elsőre olyan volt, mintha egy rókagyerek ült volna. De nem stimmelt, hogy ritmikusan járt a szája, és hogy igazából szimplán csak egy fejet látok. Ekkor tudatosodott bennem, hogy egy, a fűben fekvő őznek látom kizárólag a fejét.
Elővettem a sima keresőt, és a derengő szürkületben látom, hogy agancsa van!! Ezt a bakot kerestem!!
Hajrá, négykézláb, jó széllel, a hátamra vetett íjjal elkezdtem kúszni feléje. Egyre fogyott a távolság, a szél pont annyira fújt, hogy elfedte a neszezésemet, bár a nedves, utókelt zab szélén egész csöndesen lehet haladni.
Rámértem a távolságra, 20 métert mutatott a kamera!
Lassan feltérdeltem, már majdnem elkezdtem kihúzni az íjat, azon gondolkozva, hogy hogyan állítsam fel a vackáról a bakot, amikor eszembe jutott, hogy még a rókázásra felrakott SGH heggyel szerelt vessző került az idegre. Halk csere, de mire megtörtént, a baknak valami gyanús lett, felállt, és elindult 4-5 lépést megtéve az akácos felé.
Innentől kezdve már azon gondolkodtam, hogy hogyan késztessem megállásra. 😅
Egy bokrocska takarásában haladt át, kihúztam az íjat, onnan kilépve megállt keresztben, talán 22-25 méterre. Mivel a mellkasán világított a 20-as pin, már oldottam is. Nem láttam tisztán a találatot, de a becsapódás hangja jónak tűnt. Kemény dobbanás volt, abban biztos voltam, hogy mellkast ért. Azt is jó jelnek tartottam, hogy nem riasztott. Ha riaszt az őz lövés után, akkor általában nincs jól meglőve.
Szóval 4:15-nél járunk, rálövést tettem egy lőhetőnek tartott bakra!!
Madarat lehetett volna velem fogatni. A nagy izgalomban, hogy véletlenül se induljak korán utánkeresni, gondoltam, összekötöm a cipőfűzőimet. 😅
Csakhogy gumicsizma volt rajtam. 😁
Amilyen türelmetlen fajta vagyok, kb. 5 perc múlva azért a rálövés helyét megnéztem. Szép piros vért találtam, és a vesszőt csurig véresen. A pengetartó gumi hátracsúszott, egészen rá a tollakra, ebből is arra következtettem, hogy bordacsonton ment át a vessző.
Lenyugodtam, vártam negyedórát, és elindultam. Nem sokat mentem, mikor eszembe jutott, hogy akár videót is készíthetnék. Az utánkeresést és a bak birtokbavételét már azon láthatjátok.
Zsigerelésnél kiderült, hogy az egyik penge épphogy súrolta a szívet, amúgy tiszta kétoldali tüdőlövést kapott.
Lövéstávolság: 22-25 méter.
Menekülési távolság: 54 méter.
Mathews V3 27, 66#
Vessző: Easton Aftermath 300.
Hegy: NAP Shockwave 125 grain.
Vadászíjász üdvözlettel: Mudra László






You must be logged in to post a comment Login