Vadászat
KÁN 2016 – A Vadászati Világkiállítás előszobája
A tizedik, jubileumi Kaposvári Állattenyésztési Napok keretében hetedik alkalommal rendezték meg a Vadgazdálkodási és Vadgasztronómiai Napokat. Amint azt a megnyitó résztvevői elmondták, a rendezvény méltó előeseménye lehet a Vadászati Világkiállításnak, amelyet ötven év után 2021-ben ismét hazánk rendezhet meg.
A rendezvény fővédnöke, dr. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, az Országos Magyar Vadászati Védegylet elnöke levélben köszöntötte a rendezvényt. Méltatta a Kaposvári Egyetem helyszínein megrendezett Kaposvári Állattenyésztési Napokat, amely hosszú évek óta a vadgazdálkodásban és az állattenyésztésben munkálkodó szakemberek országos szakmai fóruma és a kötetlen beszélgetések helyszíne.
A rendezvény szervezői fontos nemzeti ügyet szolgálnak azzal, hogy hírét viszik az ország természeti kincsének, a messze földön is híres vadállományának. A kiváló minőségű vadhús a magyar tájak vadgasztronómiai hagyományainak gazdagságával együtt nemzeti érték; jó volna, ha idehaza minél több magyar család asztalára juthatna belőle, de szívesen kínáljuk más nemzetek konyhájára is – írta levelében Semjén Zsolt.
Nagy dologra készülünk, írta a miniszterelnök-helyettes: 2021-ben, az 1971-es budapesti Vadászati Világkiállítás ötvenedik évfordulója alkalmából a nagyszabású eseményt újra Magyarország rendezheti meg, amelyen vendégül kívánja látni a világ vadászati szakembereit, a létfenntartó vadászattól a fenntartható vadászatig gondolat jegyében. Szeretnék bemutatni az azóta beérett vadászgenerációk számára évezredes vadászati kultúránkat, a hozzá tartozó híres magyar vadgasztronómiával együtt. Az eseményen a magyar vadételek mesteri készítői is nagy megmérettetésre készülhetnek, amelyben a Kaposvári Vadgazdálkodási és Vadgasztronómiai Napok nagy lépést jelentenek.
Kemenszy Péter, az Országos Magyar Vadászkamara Somogy megyei Területi Szervezetének titkára és Somogy megyei Vadászok Szövetségének fővadásza a megnyitón elmondta, hogy a megye hírnevét kivételes vadállománya és autentikus ízei teszik ország- és világszerte híressé. A több mint 600 ezer hektár kiterjedésű Somogyország lankáival, kedvező hidrológiai adottságaival, magas erdősültségével kiváló nagyvadélőhelyeket teremt, amelyet az nemcsak magas létszámával, de kivételes minőségével hálál meg.
A megye és hazánk egyik nemzeti kincse a somogyi gímszarvas, ami még ma is kellő mennyiségben és kiváló minőségben van jelen Somogy nyolcvanhat vadászterületén.
Az idei bőgési szezonban is sok kiváló agancsos került terítékre. A jelenleg érvényes gímszarvasranglista első tíz helyezettje között három somogyi agancs feszít, és hajdanán két világrekorddal is büszkélkedhettek a gamási és gyótai vadászmezők.
A 2017-es Budapesti Vadászati Világkiállítás emblémaállata is somogyi vonatkozású; a híres lábodi szarvasagancs volt. Örömteli esemény, hogy az ötvenedik évfordulón ismét hazánk ad otthon a rendezvénynek, amelyben Somogy megye vadgazdálkodói kiemelt szervezői feladatot kapott, mondta a fővadász. Somogy megye máig megőrizte vadászati nagyhatalmi pozícióját; ma is ebben a megyében lövik a legtöbb, több mint harmincezer nagyvadat évente, itt kerül terítékre minden tizedik vaddisznó, de sajnos itt fizetik ki az országos mezőgazdasági vadkárösszeg közel egynegyedét, tette hozzá Kemenszky Péter.
A tavalyi év különösen kiemelkedő volt, 2015-ben kivételesen nagy súlyú agancsosok kerültek terítékre, amelyek között több 13 kilogramm fölötti, és mintegy tucatnyi 12 kilogrammot meghaladó trófeatömeggel bírt, ami évek óta a legkiemelkedőbb eredmény.
Nagy János, a Kaposvári Egyetem Vadgazdálkodási Tájközpontjának Igazgatója az idei gímszarvasbőgési idényről elmondta, hogy az igencsak szeszélyes volt. Somogyban már augusztus végén „hangoltak” a bikák, majd szeptember 10-e környékén – amikor a legintenzívebb szokott lenni a bőgés –, szokatlan módon elnémultak az erdők. Az időjárás enyhülésével azonban újból rázendítettek a bikák. Remélik, hogy az idén is a tavalyihoz hasonló szép eredményeket érnek el a hazai hivatásos és vendégvadászok egyaránt.
Dr. Szávai Ferenc, a Kaposvári Egyetem rektora köszöntőjében elmondta, hogy vadállományunk, a kiváló minőségű, egészséges vadhús és a vadgasztronómia óriási nemzeti kincs. Ennek az erősforrásnak a közkincsé tételében kiemelt szerepe van a KÁN keretében megrendezett Vadgazdálkodási és Vadgasztronómiai Napoknak.
L. Simon László, a térség országgyűlési képviselője köszöntőjében elmondta, hogy a magyar vadásztársadalom sokat tesz hozzá a nemzeti kultúrához, hiszen a vadászatot a magyar kulturális élet részeként is kell tekinteni. A vadászathoz kapcsolódó értékek nemzedékről, nemzedékre gazdagabbá, színesebbé, érdekesebbé és változatosabbá tették nemzeti kultúránkat. Reményeit fejezte ki az iránt, hogy a 2021-es Vadászati Világkiállításon a nemzetközi szakembereknek a vadászat kulturális oldalát is bemutathatjuk, például gazdag vadászati irodalmunkat, a vadászatnak, mint motívumnak, életformának megjelenítését a képző- és iparművészetben, valamint gasztronómiai örökségünket és teljesítményünket is.
L. Simon László szólt arról is, hogy a nemrég elfogadott új vadászati törvény nagy értéke, hogy immár húsz évre kapják meg a vadászok a lehetőségét annak, hogy egy-egy vadászterületen gazdálkodjanak. Így egy-egy élőhely természetes egyensúlyának fönntartásában, a vadgazdálkodásban hosszú távon, kiszámíthatóan lehet majd tervezni. Ez azért különösen fontos, hogy jó bikaállománnyal rendelkezzünk, hiszen egy golyóéretté vált bika a legtöbb esetben tízéves kor fölötti. Így a vadászati jogosultsági időszak húsz évre emelése különösen indokolt volt. Reméli, hogy a vadásztársadalom az új szabályozást jól fogja a maga hasznára fordítani.
Vadászat
Célkeresztben az orvvadászat
A Rendőrmúzeum 2024-ben egy vadászat, orvvadászat témájú roll-up kiállítást szervezett
A Készenléti Rendőrség Rendőrmúzeumának kiállítása is része volt az október 26-án, Vásárosnaményban megrendezett Vadásznap és Trófeamustra rendezvénynek.
A Rendőrmúzeum 2024-ben egy vadászat, orvvadászat témájú roll-up kiállítást szervezett, melynek célja, a természet iránt érdeklődők részére betekintést nyújtani a vadászat világába, illetve különböző bűnügyek ismertetésével felhívni a figyelmet az orvvadászat jogellenességére és a vadászat veszélyeire. A kiállítás 2024 szeptemberében az Európai Unió vadászati főigazgatóinak informális ülése keretében debütált, melynek a Vásárosnaményban megtekinthető Hunor Vadászati és Természeti kiállítás adott otthont.
A kiállítás 2024. október 26-án, a megyei Vadásznap és Trófeamustra rendezvény keretében nyílt meg a nagyközönség előtt. Ezen a napon az érdeklődők a múzeum könyvtárának vadászati tematikájú könyveibe is belelapozhattak, továbbá a vitrinekben – orvvadász bűncselekmények elkövetésénél használt, a rendőrség által lefoglalt – házi készítésű, átalakított fegyvereket is megtekinthették. Látható volt egy olyan különleges szarvasagancs is, amibe szinte „belenőtt” egy dróthuzal, ezzel jól szemléltetve a hurkolás pusztítását.
A tárlatot a Rendőrmúzeum vezetője, Kékiné Rozsnyai Éva nyitotta meg, aki hangsúlyozta, hogy egy új típusú kiállítás megvalósítása volt a cél, amely a vadászati szakma és a vadászok számára is hasznos információkat nyújt, ugyanakkor a laikus látogatóknak is érdekes lehet. Emellett rávilágít arra, hogy a vadászat messze túlmutat a trófea megszerzésén, hiszen a törvények által szabályozott, fenntartható vadászat szerves része a vadgazdálkodásnak és a vadvédelemnek.
A vadászatra jogosult szervezetek – zömében vadásztársaságok – által végzett és az állami szervek által felügyelt vadászat segít megőrizni a fauna természeti egyensúlyát és biológiai sokféleségét, megelőzve egyes fajok túlszaporodását, vagy más fajok eltűnését. A délután folyamán a vadásznaphoz kötődően több nyilvános kerekasztal beszélgetésre is sor került, amelyen többek között a vadászati bűncselekményekről is szó esett.
Kreitz Zsuzsanna r. alezredes asszony a Készenléti Rendőrség Nemzeti Nyomozó Iroda Műveleti Szolgálat Bűnügyi Technikai Főosztály vezetője gyakorlati tapasztalatokkal látta el a hallgatóságot, az áldozattá vagy elkövetővé válás megelőzése érdekében.
Forrás: Rendőrség
Vadászat
Továbbképzést tartottak vármegyénk szakembereinek
A Széchenyi Zsigmond Kárpát-medencei Magyar Vadászati Múzeumban került sor a Heves vármegye hivatásos vadászai kötelező éves továbbképzésére.
2024. október 28-án Hatvanban a Széchenyi Zsigmond Kárpát-medencei Magyar Vadászati Múzeumban került sor a Heves vármegye hivatásos vadászai kötelező éves továbbképzésére.
Szűcs Iván hivatásos vadász alelnök köszöntőjét követően Kovács István János tirkár ismertette a napi programot. Elsőként Dr. Kovács Imre a 310. Mátra-alja-Dél-hevesi Vadgazdálkodási Tájegység tájegységi fővadásza tartott előadást A vadkár térítési eljárás szabályai és gyakorlata címmel.
Őt követte a Magyar Madártani Egyesülettől Deák Gábor, aki az új Kerecsen Life programot mutatta be, és ismertette a már lezárult Helikon Life program eredményeit. A harmadik előadásban a Kite Zrt. képviselője, Nagy Gábor mutatta be a Mavic 3 Thermal hőkamerás drónt és ismertette a használati lehetőségei a vadgazdálkodásban.
Az előadásokat követően Lakatos Anna igazgatóhelyettes és Kőmíves-Rab Barbara tárlatvezető kalauzolta körbe a hivatásos vadászokat a múzeumban. A program egy közös ebéddel zárult a hatvani Svéd Korona Étteremben.
Forrás: Kovács István János s.k. titkár – OMVK
Vadászat
Az ormánsági szarvas nyomában: trófeabemutató a Drávamentén – GALÉRIA
Ha léteznek szimbolikus helyszínei a magyarságnak, akkor ebből egyet bizonyosan megtalálhatunk az Ormánságban, amely a Dráva folyó bal partján, a honfoglalás óta magyarlakta terület. Reformátusok, kálvinisták lakják-e tájat. 45 település tartozik ide és úgy tartja a mondás: „Addig tart az Ormánság határa, ameddig a bikla* ér!” – s mintha ezt a szarvas is tudná, hiszen napjainkban, ha feltűnik egy-egy gímbika egy-egy trófeamustrán, arról a helyiek bizonyosan megmondják: No! Ez innen származik! Ezen a tájon rendezte meg, a 2024-ben terítékre került gímbikák trófeáiból, a Mészáros Kálmán és Hohmann Endre által vezetett három vadásztársaság közös trófeaszemléjét október 27-én, Szaporcán, az Ős-Dráva Látogatóközpontban, amelyet Agyaki Gábor, az Országos Magyar Vadászkamara Baranya Vármegyei Területi Szervezetének elnöke, az OMVK alenöke nyitott meg.
Az Ormánságnak, avagy ahogy még a régi öregek ma is mondják, az Ormányságnak, meghatározója volt a Dráva-folyó, azonban az ártéri gazdálkodást, amely oly jellemző volt a magyarságunkra, nemcsak itt, hanem az ország megannyi pontján ma már nyomokban sem találjuk meg. A XVIII. században második felétől megindult folyószabályozás és ármentesítés, ami fokozatosan átrajzolta a vizes területekből kiemelkedő dombokra, az ú.n. “ormákra” települt tájat.
A megnyitón a Baranya Vadászkürt Együttes játszott. Videó: Agro Jager
Az 1767. évi úrbérrendezés új helyzetet teremtett a gazdálkodásban a jobbágyok úrbéres földjének és a földesurak kezelésében lévő majorsági birtokoknak a szétválasztásával, a jobbágyi jogok és kötelezettségek rögzítésével. Ennek alapján az országot, így az Ormánságot is, megroppantották a Habsburgok adói és az Ormánságban az évszázados hagyományokkal rendelkező ártéri gazdálkodás fokozatosan hanyatlásnak indult.
A víz lassan, lassan fogyni kezdett és mára ott sincs, ahol mindig is volt, ahol mindig is megtalálta a vizet a vad. Az egymást követő forró, aszályos nyarak azt hozták el az Ormánságba, hogy 250 évvel az ártéri gazdálkodás hanyatlását követően, itatni kellett a szarvast – tette hozzá Hohmann Endre, a Drávamenti Szarvas Földtulajdonosi Vadásztársaság vadászmestere. Rámutatott, hogy az okot a múltban kell keresni, de a megértésen túl sok lehetőségünk, megváltoztatni a korábbi döntéseket, nincs.
Nem elégséges azonban vizet vinni az itatóba, mert az ma-holnap elfogy és ha mi nem fogunk vizet vinni, ha mi nem itatjuk a szarvast, akkor mégis ki fogja? – tette fel a kérdést az Agro Jager Newsnak Hohmann Endre. Meg kell keresni azokat a sarokpontokat, hogy víz kerüljön oda, ahol az korábban természetes úton bejárta a területet. Ez ma már nemcsak vadgazdálkodást érinti, hanem a mezőgazdaságot is szorongató kérdéskör és ki kell mondani azt is, hogy az erdőink is veszélyben vannak. Ha ma még a tölgy el is éri a vizet, de mi lesz jövőre, mi lesz tíz év múlva? Át kell gondolni, meg kell tervezni és a víznek utat kell biztosítani, hogy életben maradjon a vidék, hogy életben maradjon a szarvas.
A trófeák átlagsúlya 10 kilogramm fölött állt meg 2024-ben. A szarvas nehezen mozdult el a víz mellől és ez egész évben jellemző volt a nagyvadra. Miközben még tíz éve ki-kijöttek s tudtuk, hogy be-beállnak egy-egy szójásba, kukoricásba, most erről szó nem lehetett, mert már augusztusban üres volt a határ. Olyan nyílt területek láttunk, mint korábban novemberi időszakokban és az erdő, a víz gyűjtötte-rejtette a szarvast.
A vadásztatásban is nehéz kihívásokkal találkoztunk. A megszokott stílusban, a megszokott rendben aligha kerülhetett volna 40 bika, ide, a Duna-Dráva Nemzeti Park Ős-Dráva bemutató központjába. Ugyanis ahhoz, hogy a vendégeket eredményesen kísérhessük ebben a bőgésben, a hivatásos vadászaink mellett a tagságnak is jelentős szerep jutott, mert meg kellett figyelni, merre és milyen szarvasbikák járnak – tette hozzá Hohmann Endre vadászmester.
Mészáros Kálmán, a társaság és mondhatjuk nyugodt szívvel, hogy a szarvaskör elnöke kiemelte, hogy a szarvasgazdálkodás teljes egészében egy válaszút előtt áll. Régi, megszokott árak mellett a mezőgazdaság szervesen megváltozott: mind gazdálkodásában, mind pedig az időjárás okozta eleddig nem tapasztalt extrém melegek, csapadék hiányok vagy éppen özönvízszerű, napokig tartó esőkkel. Megváltozott a vadászat körüli milliő és a gasztrokultúra, a borkultúra s a vendéglátás olyan szinten alakult át, hogy összességében kell újragondolni, újratervezni azt, amit ma vadászatnak, vadászati turizmusnak nevezünk.
Koncepció kell, ki kell alakítani azt, ami mentén öt, tíz év múlva eredményeket tehetünk le az asztalra, mindezt úgy, hogy a vadászati ágazat, a vadgazdálkodásnak stabil, kiszámítható, konzekvens, ha úgy vesszünk egyértelmű irányokat adunk – jogi értelemben is. Megkerülni, elodázni már pedig ezt nem lehet és olyan szakembereknek kell leülni, akik képesek átlátni a szektort, mind horizontálisan, mind pedig vertikálisan. Egy-egy érdeket nem kiragadva, a személyeskedést félretéve, összeállítani egy olyan hosszú távú vadgazdálkodási tervet, ami megalapozza, megerősíti azt a bázist, amelyet ma itthon és a világban is úgy ismernek, hogy az ormánsági szarvas. Rendezni kell, egyértelművé kell tenni, hogy kinek, mi a feladata. Átláthatóvá kell tenni a jogszabályi környezetet, le kell ülnie az ágazatnak, ami itt, az Ormánságban, már 100 000 hektáron gyakorlatban is működik. Ehhez illeszteni kell és megkerülhetetlen az is, hogy egy működő képes gazdálkodási tervet adjunk ki, ami lehet, hogy az ország más részein nem életképes, de azt is figyelembe kell venni, hogy egyes tájak, tájegységek adottságai, mind lehetőségeiben, mind pedig a genetikai értelemben véve eltérőek és ez fokozottan igaz az Ormánságra.
Mészáros Kálmán hozzátette, hogy hazánk vadgazdálkodása rendkívül heterogén, rendkívül változatos. Ahogy sok száz éven keresztül eltért a Dráva bal partjának és jobb partjának a gazdálkodása itt, a magyar-horvát határ mentén, úgy az alapjaiban ma sem változott, de tudomásul kell venni, hogy akaratunkon kívül bizonyos dolgok -, mint az időjárás – megváltoztak, amihez embernek, állatnak a megmaradásért is változni kell. Azonban a fejlődéshez nem elégséges, hogy mennyiségében és minőségében megmaradjunk, mert akkor valójában csak a megőrzés szintjéig jutottunk el, miközben az Ormánságban, figyelve a szarvas eredményeit, ott rejtezhet egy világrekord is, amely eredmény az itt összefogott, együttgondolkodó vadásztársaságok eredménye lesz, ugyanis a szarvas nem ismeri a társaságok területhatárait.
Sok feladat, sok munka vár az Ormánságban élőkre, amely elől itt senki nem akar elbújni – folytatta Mészáros Kálmán, de ahhoz, hogy ennek a nagyszabású munkának látszatja is legyen, pontos, precíz irányokra, meghatározott célokra van szükség. Ebben a munkában, egy sarokpontban mindenki máris is egyetértett s ez lesz az, ami össze fogja kötni a vadgazdákat. Ez pedig nem más, mint: a szarvas.
A jó hangulatú szaporcai találkozón reggelivel várták a vendégeket s frissen őrölt kávé mellett járhatta körbe a trófeákat mindenki, aki belépett a Duna-Dráva Nemzeti Park Ős-Dráva bemutató központjába. Agyaki Gábor elhozta a Baranya Vadászkürt Együttest s a kis csapatban egészen kicsi lánykák is bátran fújták, a nagyok mellett, a vadászkürtöt. Jöttek Győrből, Budapestről, Debrecenből, Békéscsabáról és Szegedről is a vendégek. Messziről s ha valaki végig nézett a vendégseregen, láthatta, hogy akad itt egy másik szilárd oszlopa is a vadászatnak a szarvason kívül, ami nem más, mint a családok, a fiatalok és a gyerekek. A gyerekek, akiket a szüleik már otthon sem tudnak hagyni ilyenkor, akik már vadászkürtöt szorongatva ott állnak díszes vadászruhában, szépen vasalt ingben édesapjuk mellett, mert valaki otthon szépen, tisztán útnak indította őket. Míg van honnan elindulni, míg van hova megérkezni a vadászat után, addig lesz az Ormánságban is szarvas…
Írta és fényképezte:
Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M., lapigazgató
*bikla: magyar tájszó, több rétegű női szoknya