SZÉKELYFÖLD | Medve támadt egy székelykáli lakosra június 9-én. Felkerestük az áldozatot, hogy állapotáról tájékoztassunk, s végre legpontosabb forrásból, tőle magától tudjuk meg, miként történt a medvetámadás és hogyan alakult a sorsa azóta.

A varrásokkal, hegekkel teli székelykáli medvével küzdő Máté József (Fotó: Bakó Zoltán)

Pénteken – pontosan három héttel a támadás után – otthonában kerestük fel Máté Józsefet, a székelykáli Bordás utca 51. szám alatti lakásban. Nem sokkal korábban érkezett haza a vásárhelyi kórházból, ahol kötözésen volt. Arra a kérdésre, hogy mint szolgál az egészsége, nem túl lelkesen válaszolta: Megvagyok.

Istennek hála élve megúsztam ezt a találkozást a medvével. Gyógyszereket szedek, péntekenként bejárok a városba kötözésre – úgy mondták, ha a jövő pénteki röntgenvizsgálat azt mutatja, hogy megforrt a csont, a kezemről leveszik a gipszet. Közben járok kezelésre a helyi rendelőbe is.

Egy heti kórházi bennfekvés után saját felelősségére kérte, hogy engedjék haza. „Előbb nem akart elengedni az orvos, aztán belátta, hogy jobb környezet lehet nekem az itthoni, saját felelősségemre kiengedett, azzal, hogy visszajárok kötözésre, kezelésre, felülvizsgálatra” – mondta el Máté.

Van mit felülvizsgálni. A férfi feje közepéről hiányzik a haj, hosszú heg van a helyén, bal szemgolyója most is véres, alatta jókora szakított seb nyoma, jobb keze alkarközépig gipszben a hüvelykujjtörés miatt, felkarján egy három irányba elágazó szakított sebhely, innen izomszövetet is kitéptek a medvekarmok, a mellkasa bal oldalán hosszú vörös forradás, bal alkarján újabb sebek. Mint mondja, a lábain is sok a sebhely.

Nagy csend a hatóságok részéről A támadás megtörténte után még aznap elözönlötték az utcát a hivatalosságok autói, tele volt az egész Bordás utca velük – ezt az áldozat édesanyja mondta el – aztán kimentek „medve-nézni”. A küzdelemben elvesztettem a sapkámat és a bicskámat, azokat megtalálták a helyszínen, s hazahozták – mutat a fején levő sapkára József.

Az édesanyja mondja el, hogy amikor a „szemléről” visszajöttek a hivatalosságok, elmondták, hogy a fű le volt taposva, s az egész „küzdőtér” csupa vér volt. Arra a kérdésre, hogy a kórházban, vagy hazaérkezése után a hivatalosságok közül felkereste-e valaki, hogy a hogylétéről érdeklődjön, vagy valamiféle kárpótlást, fájdalomdíjat, költségtérítést felajánljanak, megdöbbentő természetességgel válaszolt – az égvilágon senki.

Úgy kezdődött, hogy kaptam egy pofont

Hogy végre tisztázódjon a támadás hogyanja, hogy voltak-e bocsok, hogy látta-e a medvét korábban, megkértem, mesélje el a történetet.

– Elmentem a Poklos-völgybe, az erdőnkbe, a lóval és a szekérrel, hogy hozzak két rudat a másik szekérhez. Máskor is voltam, mindig szóltam az itteni erdésznek, de most két vékony karóért nem volt értelme – kezdi a történetet, de közbeszúrok egy kérdést: tudott-e arról hogy a közeli esztenán előtte való éjszaka a medve három birkát tépett szét? „Nem hallottam. Ha hallottam volna, nem megyek fáért, az biztos. Az ember nem keresi készakarva a bajt.

– Szóval: kiértem, találtam is egy alkalmas rudat, kicsaptam a fejszével, aztán bennebb mentem az erdőbe másikat keresni. A lovat előtte megkötöttem lánccal egy fához. Már találtam is egyet, készültem kicsapni, amikor hátulról kaptam egy nagy pofont – mondja a támadás kezdetéről. A ló is csak a harc alatt horkantott, ha előbb teszi, talán észrevette volna a medvét József is.

Mint mondja, bocsokat nem látott, bár nem is figyelt semmire, igyekezett védeni magát. Természetes, hogy megijedt – aki hasonló helyzetben azt állítja, hogy nem, az hazudik – azon igyekezett, hogy a fejszét ki ne ejtse a kezéből. A szerencse az volt, mint mondja, hogy elég sűrű az erdőrész, a medvének nem volt lehetősége nekifutni, ráugrani, csak kapkodott, csapdosott (ennek az csapdosásnak az eredményei jól látszanak az áldozat testén). Amolyan életért folytatott adok-kapok volt ez a harc.

– Próbáltam a fejszével ütni minél nagyobbakat, hogy elriasszam, mert az, hogy megölni nem tudom, világos volt. Hogy ő meg tudna – az is. Egyszer sikerült egy nagyot ütni rá a fejszével, akkor lekushadt a földre, morgott, s elkezdett visszahúzódni az erdőbe. Vártam, amíg olyan tizenöt méternyire eltávolodott, akkor én is lassan elindultam a ló felé Szerencsém, hogy megkötöttem, mert másképp otthagyott volna. Bedobtam a korábban kivágott rudat a szekérbe, felültem, s elindultam haza. A többit már tudja… – zárja rövidre a történetet.

Útközben megállt vízért egy falu végi házban, onnan hívni akarták a mentőt, amikor meglátták, hogy tetőtől talpig merő vér, de tiltakozott – előbb hazamegy átöltözni.

A medve köszöni szépen, jól van

A támadás napjának délutánján rendőrök, csendőrök, természetvédelmiek, erdészek, vadászok fésülték át a támadás helyszínét – felfegyverkezve. Egyikükkel sikerült beszélgetnem. Láttuk a medvét. Nem is volt messze tőlünk, menekült. Természetesen senki nem lőtt rá, mert nem szabad. Senki sem kockáztatja a börtönt még egy ilyen vérmedvéért sem.

Tény, hogy oda jutottunk, hogy a nagyvad értékesebb, mint egy emberélet. Én csak a magam nevében beszélek – ez a medve ma is ott van a Kál és Vadad közötti erdőben. És nem is fog elmenni onnan. Mert a medve olyan – ahol könnyen jut táplálékhoz, vízhez, ott megmarad. És itt mindkettőhöz könnyen hozzájut, birka van bőven és forrás is. És azóta szinte naponta látom – ott leselkedik a juhok körül. Riasztják tűzzel, petárdákkal. Csak idő kérdése, hogy mikor fog újra emberre támadni – mondta el az állami alkalmazott szemtanú.

A környező falvakban hasonló a helyzet. Az emberek már nem mernek egyedül a határba menni. Egy székelytompai személy mesélte szombaton. A családi birtokán egy romos épület bozótos udvarára nemrégiben beköltözött egy medvecsalád. Megpróbálták kutyákkal, zajkeltéssel, kiabálással elzavarni őket onnan. Nem sikerült. Akkor petárdákkal, Molotov-koktélokkal támadtak rájuk. Így sikerült megszabadulni a kényszer-kvártélyosoktól.

Az a medve, amelyik háziállatokat ölt, emberre támadt nem fog javító-nevelő munkával megváltozni, ha eltávolítják, akkor sem. Az ilyen vadállatot – tetszik vagy nem a természetvédőknek, etológusoknak, állatvédőknek – ki kell lőni, állítják a téma szakavatott ismerői. Különben igazuk lesz azoknak a pesszimistáknak, akik úgy teszik fel a kérdést: hány embert kell még megöljenek, megnyomorítsanak, tönkretegyenek a medvék, hogy a törvényhozás végre normális intézkedést hozzon?

• Fogadta a környezetvédelmi miniszter a székelyföldi küldöttséget

szekelyhon.ro

A JÁNOSHALMI VT trófeás vad, vaddisznó és tarvad bérvadásztatását ajánlja a kül- és a belföldi vadászoknak egyaránt. A vadásztársaság Bács-Kiskun megye déli részén, Felső-Bácskában található, jelentősebb vadgazdálkodást folytató szomszédai: GEMENC Zrt. Hajósszentgyörgyi Erdészete, KEFAG Rt. Császártöltési Erdészete.
 Tel.: (06-30)-757-7013, Ságodi László vadászmester