Horgászat
Harcsafogó bajnokságot szerveztek Ongán
Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyében harcsafogó-bajnokságot szerveztek az Ongai Horgász Egyesület vízterületén.
Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyében harcsafogó-bajnokságot szerveztek az Ongai Horgász Egyesület vízterületén. A megyeszékhelytől, Miskolctól, alig tíz kilométerre helyezkedik el a horgászterület, az Ongát és Gesztelyt összekötő út bal oldalán. A települést először 1222-ben említik. A magyar-török háború idején a települést felégették az Oszmán birodalom janicsárjai. A Rákóczi szabadságharc idején is sokat szenvedett a helyi lakosság. A 19.században Miskolc és környéke fejlődésnek indult, folyamatosan nőtt az iparban dolgozók száma. Talán ennek is köszönhető, hogy az Ongai Horgász Egyesületet a Diósgyőri Gépgyár dolgozói alapították 1972-ben.
Fotó: Pintye Róbert – Agro Jager News
A tórendszer rendkívül népszerű a békés és a ragadozóhalak szerelmeseinek egyaránt. Az egyesület által kezelt vízterület körülbelül 42 hektár, amit a helyi horgászok mellett egyre többen ismernek magyar és külfödi vendéghorgászok is. A határ közelsége miatt jelentős a szlovák vendégek száma.
Fotó: Pintye Róbert – Agro Jager News
Pintye Róbert feleségével, Pintyéné Riegel Viktóriával indult az idei harcsafogó bajnokságon. A versenyt minden évben kétszer rendezik meg. Az esetek többségében barátjával versenyzik, de most Jávor Dániel nem tudott részt venni a megmérettetésen. A négy napos verseny nagyon sok szervezést igényelt, mivel mind a kettőjüknek szabadságot kellett kivenniük. Már összekészülni is kimerítő volt, mert a csalihal mellett számos dolgot kellett összepakoljunk – kezdte a beszámolóját Pintye Róbert.
A csalihalak miatt is aggódtam, mert a hetes tavon jelentős számban élnek a nagytestű csukák, amik nem kímélték a csalihalakat. Sokat fogtam belőlük. Az a tó, amin a feleségemmel horgásztunk, körülbelül 14 hektár nagyságú, amely rendkívül mozaikos képet mutat. A vízmélység kettő és hat méter között változik. A verseny legelején Szabó János, az egyesület elnöke koordinálta a sorshúzást, ami nekünk rendkívül kedvezően alakult. A tó jobb sarkára kerültünk. Nyolc órától délig volt lehetőségünk elfoglalni a helyünket és felkészülni. Ekkor még nem gondoltam, milyen izgalmakban lesz részünk, mivel a feleségem főleg a háttértámogatásban segített. Horgászni, csak egyedül én horgásztam. A többi csapatban két-három fő is volt, így tudtak időnként pihenni a horgászat alatt. Én főleg akkor aludtam, amikor elfáradtam, vagy nem történt semmi a vizen. Bármilyen más esetben kapás esetén azonnal bevágtam, vagy a feleségem ébresztett. Érdekes tapasztalat volt a mostani megmérettetés, mert versenykörülmények között hasonló élményben egyszer sem volt részem. Minden harcsának én vágtam be, és fárasztottam. A kedves feleségem pedig mindenben segített. Nélküle el sem jövök.
Fotó: Pintye Róbert – Agro Jager News
Napról-napra egyre jobban fáradtunk.
Mivel a harcsa horgászata köztudottan az egyik legnehezebb, ezért a verseny szervezői az összes MOHOSZ által elfogadott technikát engedélyezték a versenyzőknek. Lehetett csónakból kuttyogtatni, pergetni, vagy a horgászat passzív módszereivel kapásra ingerelni a harcsákat. A pergetés az egyik legszebb de talán legnehezebb horgászati módszer. A négy nap során bárki bármit kipróbálhatott. A kuttyogtatás mellett én a spannolós módszert részesítettem előnyben.
Szerencsére a harcsák az első naptól kezdve egymás után érkeztek. A MOHOSZ által elismert szabályrendszer szerint csak a 60 centiméternél hosszabb halakat mérlegelték a halőrök és versenybírók. Kisebb-nagyobb halakat egymás után akasztottunk. A feleségemmel összeszokott csapatként egymás után szákoltuk meg az 5-6 kilós halakat. Sajnos, volt több rontott kapásom is. Szerettem volna fogni igazán nagy kapitális halakat is, ami csak a bevágásig sikerült. Az egyik hal kifejezetten nagy lehetett, mert pár másodpercig éreztem az erejét, de ekkor a horog kipattant a gerebenfogak közül. Nehéz pillanatok voltak ezek, amit kezelni is tudni kell. Emlékszem, gyerekként, ha valami nem sikerült, összepakoltam és hazamentem. De ez egy verseny, így nem adtuk fel. Nem volt mit tenni, kezdtünk mindent elölről. A harcsahorgászokat mindig a hite viszi előre. Sokan évekig, több tucat éjszaka kint ülve türelmesen várnak a kapitális egyedekért. A két méternél nagyobb harcsák meg az álomkategória, amiért sokan akár tíz évet is várnak.
Fotó: Pintye Róbert – Agro Jager News
A verseny során azonban ez most sajnos nem sikerült. Az igazán nagy halak minket és a többi 8-9 csapatot is messze elkerülték. A legnagyobb hal, amit kifogtam, 11 kilogramm súlyú volt. Sikereinkhez nagyban hozzájárultak Csepelényi Tamás kiegészítői. A második nap végén sajnos megváltoztak a körülmények. Az időjárás, légkör olyan szinten befolyásolta a halakat, hogy még kapásunk sem volt, de a többieknek sem.
Az első két nap sikerei azonban biztosították az első helyezésünket. Összesített mérlegelés után első helyezést értünk el, amely elérte a 30 kilogrammot. Ha bárki megakaszt egy igazán nagy halat, azonnal meg is nyeri a mostani megmérettetést.
Köszönöm a feleségemnek, hogy négy napig elviselt, és mindenben segített a versenyben – zárta beszámolóját Pintye Róbert.
Agro Jager News
Polinszky Attila élménybeszámolója:
A horgásztársammal sikerült újra egy hétre eljutnunk a Pó-folyóhoz, (Olaszország) harcsára horgászni. Amikor megérkeztünk, a folyó vízszintje másfél-két méterrel alacsonyabb volt, mint a szokásos. Csak a hét közepén kezdett el emelkedni. Majdnem egész héten esett és elég hűvös idő volt.A napok során több harcsát is fogtunk, kb. másfél métereseket, de kapitális példány nem akadt horogra. Gondoltuk, keresünk egy új helyet, ahol még nem voltunk.
Fotó: Polinszky Attila – Agro Jager News
Ezért úgy döntöttünk, hogy a camping (aminek a területe több kilométer hosszú, ahol csalihalat lehet beszerezni, csónakot vízre bocsájtani, tisztálkodási lehetőség van) területének legtávolabbi végére hajózunk el. Október 18.- àn, délután, lehorgonyoztuk a két csónakot. Bevittük a csalikat, lerögzítettük a helyükre és fákhoz kötöttük. Sajnos rövid időn belül, úgy 18.00 óra felé, annyit emelkedett a víz szintje, hogy újra kellett a botokat a csalikkal együtt beállítanunk a víz szintjéhez mérve.
Fotó: Polinszky Attila – Agro Jager News
Egy nyugodt naplemente után, hajnal 3 óra felé, telihold fényében, arra ébredtünk, hogy a bot hozzácsapódik a bottartóhoz. A kapásjelző csörög, az elektromos jelző visít és az orsóról nagy sebességgel fut le a zsinór. Miután bevágtunk, elengedtük a csónakot a főcsónaktól és beindítottuk a motort. Fogtam a botot, próbáltam a hal ellen dolgozni, a társam pedig elindította lassan, a hal irányába, a csónakot. Mikor a közelébe értünk, éreztem, hogy ez nem lesz egy átlagos hal. A fárasztás során többször megpróbált minket a fák közé húzni, ezért erősen kellett ellene tartani, vigyázva arra, nehogy leszakadjon..Kicsit később kifordult a nyílt víz felé és sodrással szemben húzta kettőnkkel a csónakot.
Fotó: Polinszky Attila – Agro Jager News
Megpróbált minden irányba kitörni. Csak úgy forrt körülötte a víz. Jó 45 perces fárasztás után sikerült nagy nehezen beemelnünk a csónakba. Ott láttuk csak meg igazán a hal óriási méreteit. Jó 5-7 percbe került, mire visszajutottunk a főcsónakunkhoz, hogy le tudjuk rendesen mérni. A mérete 2m 57cm volt, alig fért bele a csónakba.
Többféle csalit használunk pl. pisztrángot,kárászt. Ez a kapitális példány kárászra kapott. Mivel nem szeretjük kínozni a halakat, (kötéllel partra húzni, kikötni,várni a világost a jobb fényképért) ezért csináltunk pár fényképet, videót és utána óvatosan visszatettük a vízbe. Megvártuk, amíg elkezd rendesen mozogni, újra erőre kap és magától szeretne elúszni.Miután elköszöntünk ettől a csodálatos élőlénytől, megünnepeltük ezt az élményekben gazdag, izgalmas találkozást a Pó-folyó urával.
Írta és fényxképezte: Polinszky Attila
Van egy jó története, egy szép fogása?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Horgászat
Domolykó a Rábcából
Meleg Ábel szeptember végén Rábca Hanságligeti szakaszán kapitális domolykót akasztott. Élményeiről beszámolt lapunknak:
Igazából úgy kezdődött az egész, hogy az egyik barátommal megbeszéltük, hogy pergetünk egyet. Csónakból pergettünk csukára a Rábca hanságligeti szakaszán.Több kilométert csorogtunk különösebb eredmény nélkül. Úgy gondoltuk, hogy nincs értelme tovább maradni. Koromsötétben elindultunk visszafelé, de volt egy érzésem, hogy még dobnom kell párat. És nagyon jól éreztem.
Fotó: Meleg Ábel – AJN
A semmiből érkezett egy hatalmas ütés és azonnal megindult a hal.Először nem tudtuk eldönteni hogy mi lehet a horgon, mert nagyon jól küzdött.De a végén mindketten meglepődtünk a gyönyörű domolykó láttán.
A hal 46 cm és 2+ kiló volt.
Egy Fox Rage 20 -80 grammos botot használtam, egy 3000-es daiwa orsóval, 22-es Berkley fonott főzsinórral és 70-es monofil előkével.
A csali meg egy 70mm-es Salmo Slider volt
A MOHOSZ szerint a rekordot Vágenhoffer Tamás tartja, aki 2019. október 11-én fogott ki egy 1,90 kg súlyú, 51 centiméter hosszú halat a Marcal folyón Koronco térségében műléggyel.
Írta és fényképezte: Meleg Ábel
Horgászat
Harcsahorgászat Franciaországban
Hol is kezdjem… Igazából kb. 4 éve tervezem és készülök harcsahorgászatra. 4 év után végre nyílt egy jó lehetőség és a Carpspecialist oldalán lefoglaltuk a szállást arra a tóra, ahol a legnagyobb sűrűséggel fognak harcsát. Ez a hely végül a Domein des Iles lett, amely az apró Offoy faluban helyezkedik el Franciaországban.
Hétfői nap, amint megérkeztünk, 11 órára szinte azonnal feltérképeztem a helyet, illetve leradaroztam az előttünk terülő kb. 2 hektáros területet.
Fotó: Kecskeméti Sándor – AJN
Körülbelül 30 méterre meg is találtam az első helyet, amit folyamatosan a párom horgászott meg. Itt kb 2.5 méterről mélyült hirtelen 3.7 méterre. Természetesen egy bottal a part közelében próbálkozott, ahol olyan 1.5 méter mély víz volt. A másik oldalon, hasonló stratégiát folytatva, egy bottal a legmélyebb pontot (2,4m), míg a másik, 2 pontyos bottal keresőpecát folytattam. Mindkettőnk harcsás botját, fenekező szerelékkel, bevittük a 2 fő etetésünk közé, egyenlő távolságra. A radar rengeteg halat mutatott, de ezzel sajnos csak arról győződhetünk meg, hogy nagyjából hol mozognak a halak.
Fotó: Kecskeméti Sándor – AJN
Az első este már meg is hozta a gyümölcsét a taktikánknak. Nemsokkal fél 12 felé, egy erőteljes, füstölős kapásra rohantunk ki. Egy körülbelül negyedórás farasztás után, máris a matracban tudhattuk, a körülbelül 165 cm hosszú, 30 kilogrammos bajszost. Párom életének első harcsája volt.
Lenyűgöző élmény volt már ez is. A következő jelentkező az én csalimra figyelt fel, egy hozzávetőleg 15 kilogrammos harcsa személyében, kedd reggel, 7 órakor.
Fotó: Kecskeméti Sándor – AJN
Sajnos, ezt követően, egészségügyi okok miatt, nekem vissza kellett vezetnem Belgiumba. Így szerda délután folytattunk mindent, ott, ahol abbahagytuk. Csütörtök hajnal 2 környékén riadtunk meg a jelzőre. Mire a rodpodhoz értem, a botot csak az orsó tartotta a kapásjelzőn lógva. Masszív fél óra harc után sikerült szákba terelnem az új egyéni rekordomat, egy 25 kilogrammos hatalmas tőponty személyében.
Fotó: Kecskeméti Sándor – AJN
Farokuszonyán látszott a harcsák túlzott elszaporodásának nyoma. Kíméletesen visszaengedtük őt is egy gyors fotó, illetve fertőtlenítés után. A következő bajszos a 3.7 méteres gödörből bújt elő, délután fél 4 előtt 10 perccel. Ezek után átszereltem a harcsás szerelékemet egy upózosra, amin két hatalmas gilisztacsokrot kínáltam fel. A nadályt sajnos errefelé nem ismerik. Fél ötkor a partszéli botom sült el. Körülbelül 2 perc után elszakitotta a 35-ös monofil főzsinóromat. Itt nem tudom, hogy akadó vághatta el vagy csak elgyengült a zsinór. Itt megjegyezném hogy a tavon engedélyezett a fonott főzsinór, sőt erősen ajánlott! Már értettük, miért is.
Fotó: Kecskeméti Sándor – AJN
Este fél kilenckor jött a következő jelentkező, aki majdnem elvitte párom botját is. Körülbelül 40 perc fárasztás után, megláttuk mit is akasztott a párom. Egy hatalmas, 193 centis 50+os harcsát. A szájában meg mindig ott volt az a termérdek mennyiségű etetés, amit a pontyoknak vittünk be.
Ezen a ponton már nem is próbáltunk szeparálni, csak elfogadtuk, hogy ezen a helyen többnyire harcsát fogunk fogni. Pedig rengeteg 20+-os ponty fedezhető fel a vízben. 50 kilós barátunk után nem sokáig tudtunk pihenni. Ismét az én harcsásom jelzett. 40 kg 173 centivel mérlegeltük a látogatónkat.
A pénteki napunk csendesen telt. Az első kapásra este fél nyolcig kellett várni. Megakasztás után éreztem, hogy ez sem békés hal lesz. Viszont fel óra fárasztás után, már a parton is volt a közel 50 kilogrammos 183 centis óriás. Gyors fotó, illetve halápolás és ment is vissza. Iszonyatos mennyiségű horgot szedtünk ki a halak szájából. Szerencsére csak az előke volt a horgon, így legalább azt láttuk, hogy a halak nem vonszolnak maguk után komplett omlós szerelékeket. Újra elhelyeztem a botomat ugyanarra a pontra, a már meglévő horogcsalival, mert szinte még semmi baja nem volt. Kb másfél órára rá meg is jött a következő. Ő valamivel rövidebb volt. mint előző társa, viszont súlyra szerintem a túra egyik legnehezebb hala volt. 178cm hosszú és hozzávetőleg 60 kilogrammos, nagyhasú bajszos volt a bot másik felén. Alig tudtuk elhinni.
Fotó: Kecskeméti Sándor – AJN
Természetesen ő is, a lehetőségekhez képest, a leggyorsabban visszanyerte szabadságát. Az éjszaka további része csendben telt el. Vasárnap 10 órakor az egyik partszéli botja bejelzett páromnak. Egy izgalmas intenzív harc után már a szakban is volt új rekordpontyja, ami 22 kilogrammot nyomott. Végül, de nem utoljára, este hatkor látogatott meg minket a túra utolsó hala, egy 177 centis harcsa személyében. A harcsáson dupla 20-as, illetve szimpla 30-as Halibut pellett kínáltunk fel, egy 16 mm-es pop uppal kikönnyítve. A bojlis botokon pedig az édes vonalat erőltettük, de azt is felvette a harcsa.
Fotó: Kecskeméti Sándor – AJN
Ezek után az este folyamán volt meg két kapás, de ők megúszták a fotózkodást. Szóval összeségében 8 harcsát fogtunk 1.5 métertől egészen majdnem 2 méterig, illetve 2 darab 20+-os pontyot. Mi, teljes mértékben sikeresnek érezzük ezt a túrát. Amiért mentünk, bőven megkaptuk. Viszont jövő nyáron még visszamegyünk, már akkor jobban felkészülve a bajszosokra.
Írta és fényképezte: Kecskeméti Sándor
Van egy jó története, egy szép fogása?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Földesi János: az első mátyásmadaram és a “bajomi avatás”
Elindult a #vadateszem kampány
A hátráltató tényezők ellenére is eredményesen zárult a barcogás Kelebián
Nagy bagoly a Mecsekben
A 2024. évi kárenyhítő juttatás iránti kérelmek benyújtása
A kérelembenyújtásban segíthet az AKG kézikönyv
Harcsázás a Pó-folyón
Digitalizált szakirodalom segíti az erdészeti kutatásokat
Őrizzük Geges István emlékét!
A bronzérmes kan
Az ormánsági szarvas nyomában: trófeabemutató a Drávamentén – GALÉRIA
Komádiban végéhez közeledik a búza vetése
A reformáció napján: Visszatért a Tisza-család Gesztre – GALÉRIA
Mezei nyúl vadászata hajtásban – íjjal Dusnokon
KIADÓ egy 32 hektáros ipari terület Komádiban
I. Abaúj térségi Vadásznap és Trófeaszemle
A diplomaosztós kos
A csitári barkás gímbika
Harmadik vérebfajtánk: az alpesi tacskókopó
