Vadászat
A kislétai kan
Kislétán 182 kilogrammos kan esett
Paládi Csaba vadászati meghívást kapott Újfalusi Bélától, a Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében található Báthori István Vadásztársaság területére. Kisléta, a Nyírség déli részén fekszik, amelynek az első írásos emléke a 14. századból származik. A vadásztársaság névadója, Báthori István birtokai közé tartozott a település és annak környéke.
Fotó: Paládi Csaba – Agro Jager News
Nyíregyházától megközelítőleg 32 kilométerre délkeleti irányban fekszik Kisléta, Nyírbogáttól és Máriapócstól egyaránt 6-6 kilométerre.
Vasárnap késő délután találkoztak a vadászbarátok, amikor előzetesen megbeszélték, ki, hova fog majd kiülni. A házigazda javaslatokat is tett, ezért Paládi Csaba az Ürgés területrészt választotta, ahol már korábban is esett vaddisznó és időnként friss nyomokat is láttak. Béla megemlítette, hogy körülbelül egy éve feltűnt egy nagy kan is. Időnként meg-megjelenik a szórókon, de rutinos jószág, kiszámíthatatlan. Sokan látták, de eddig szerencsésen elkerülte a helyi és a szomszédos vadásztársaság tagjait is.
Fotó: Paládi Csaba – Agro Jager News
Csaba a saját Niváját használta, segített a kivinni a többieket, akik viszonylag közel voltak egymáshoz. Elfoglalta a saját pozícióját: kényelmesen elhelyezkedett az autó tetőcsomagtartóján, amit a korábbi években erre a célra alakított át.
A lemenő nap fényében maga előtt egy napraforgó táblát és egy akácerdőt látott. Volt egy tritikálé tábla is, amit néhány nappal korábban a gazdák learattak.
Ellenőrizte a felszerelését, a szélirány optimális volt az aznapi vadászatra. Csendben várakozott a három vadász, egymástól alig pár száz méterre. Ahogy elcsendesedett a táj a nagy meleg után, megjelentek az első őzek, mezei nyulak tőle alig 50-100 méterre. A telihold körülbelül 21:30 fele bukkant elő, ekkor a tarló szinte világított, szabad szemmel is jól látta az előtte elterülő területet. 10 óra előtt pár perccel a kereső hőkamerájával a határt nézte, amikor, a tőle jobbra található akácosban, egy nagy hőfoltot pillantott meg. Egyből tudta, hogy egy vaddisznót lát maga előtt, talán a nagy kant, amiről meséltek a barátai…
Mindenre volt ideje, alaposan meggyőződött arról, hogy biztosan egy kant lát maga előtt. A vad egyedül járta a kislétai határt.
A tritikálé tarló nemcsak Csabát lepte meg, hanem a kant is, mert amikor odaért, ott nem talált semmi ehetőt, ezért kocogva a távolabbi napraforgó felé vette az irányt.
Amikor 150 méterre lehetett tőle a vad, egy pillanatra megállt. Ekkor eldördült a lövés. A becsapódás hangja összetéveszthetetlenül vágódott bele a csöndes éjszaka nyugalmába. A disznó azonban, ennek ellenére, továbbra is a napraforgó felé haladt. Futtában még egy lövést tett a vadra. A becsapódás hangja mégegyszer egyértelműen hallatszódott, de a disznó eltűnt. Azonnal csörgött a telefon. 15 perc elteltével már hárman keresték a rálövés helyét a tarlón, amit meg is jelöltek. Látták a nyomát, találtak vért is, ezért úgy döntöttek, hogy sebzett vad után mennek.
Megannyi gondolat járt Csaba fejében. Vajon mit rontott el? Miért nem maradt helyben a vad. Minden vadász kötelessége, hogy megadja a tisztességet a sebzettnek. Jól tudták ezt, ezért elindultak a nyomon. Átmentek a napraforgón, majd egy kisebb úton is, amikor egy sűrű, fiatalos akácosba vezettek a nyomok. Ekkor úgy döntöttek, hogy beszüntetik a keresést. Vitális szervet vélhetően nem ért a lövedék, késő este van, egy sűrűben veszélyessé is válhat az utánkeresés. Vérebes segítségét kérik.
FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!
Annak ellenére, hogy már szinte éjfél volt, elindultak a telefonok. Ruszinkovics Dani igent mondott, elvállalta a munkát. Dani Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyei Felsővadászról indult el, amely Miskolctól, közúton, körülbelül 40 kilométerre fekszik északra.
Dani, a fiatal Durgóerdei Majával és a hatéves Vándorral először dél felé vette az irányt, majd viszonylag gyorsan az M3 autópályán indult a keleti végek irányába. A kicsivel több mint két órás autózás után, Nagykállón keresztül, megérkezett a kislétai benzinkútra, ahol a helyi vadászok már nagyon várták a régiószerte ismert utánkeresőt és a két bajorhegyi vérebet.
Elindultak az utolsó megjelölt helyre, közben részletesen elmesélték Daninak a vadászat történéseit. Ezek a részletek mindig nagyon fontosak, mert az “intézményi háttértudás” ilyenkor összeadódik a helyi vadászok, a vérebes és a kutyáik között az utánkeresés ideje alatt. Az ember és a kutya összhangban figyeli a másikat és megpróbálja a feladatát teljesíteni. Ahogy a vérebes megbízik a kutyáiban, a négylábúaknak is kell a támogatás.
Maja, az utolsó ismert helyen, szinte azonnal jelzett. Körbe-körbe járta a területet, intenzíven szimatolt. A vérebekre jellemző egyre nagyobb mozgással mindent “megnézett”, majd jelzett a gazdájának, hogy jó nyomon vannak.
Várható volt, hogy a disznó a szomszédos vadásztársaság területe felé veszi az irányt, ezért Kacsúr Richárd előzetesen szóbeli engedélyt kért Miszkuj János hivatásos vadásztól, aki természetesen azonnal meg is adta az engedélyt. Fel is ajánlotta a segítségét a jó viszonyban lévő szomszédos vadásztársaság vadászainak, amit meg is köszöntek.
A keresés azonban nem várt nehézségekbe ütközött. A nagy távolság miatt kicsit későn tudtak elindulni, egyre melegebb lett. Maja közben megugrasztott egy gímbikát. Ez előfordulhat, az utánkeresés része. Ilyenkor a véreb, egy pillanatra összezavarodik. Mivel a gazdája vezetéken tartotta, gyorsan vissza is tért az eredeti feladatához. A fiatal akácos tüskéi is vendégmarasztalónak bizonyoltuk. Mindenki bízott abban, hogy hamar meglesz a kan, mert két lövés érte Csaba .308-as fegyveréből. A rálövéskor a becsapódást többen hallották. Egyre nagyobb távot tettek meg, a disznót azonban sehol nem találták. Dani úgy érezte, hogy talán fel kellene adni a keresést, mert alig találtak vért a csapán.
Fotó: Paládi Csaba, Ruszinkovics Dani – Agro Jager News
A keresés során az a kevés vér is szinte teljesen megszűnt. A csapán több sebágyat is felfedeztek, ennek ellenére nem feküdt el a vad. Megközelítőleg 2840 méter környékén, Maja tempót váltott. A véreb friss nyomot talált, amit jelzett is. Dani csatolta a kiskutyáját. Ekkor már érezni lehetett, hogy megtalálják a sebzettet. Körülbelül 200 méter után Maja megállította a kant. Egyértelműen jelezte a vadászoknak, hogy megtalálta. A véreb hangos ugatásban tört ki.
Dani ekkor utasítást adott Csabának, hogy azonnal engedje el Vándort is. Egy kutyának jóval veszélyesebb egy disznó feltartóztatása, mint kettőnek.
Fotó: Paládi Csaba – Agro Jager News
Az első állításnál a disznó verte a kutyákat, Dani ezután esélyt kapott a lövésre, amely hátracsúszott. Az Otto Bock német fegyvergyártó által, 1905-ben, tervezett kaliber nagyban lelassította a vadat.
A második állításnál egy olyan sűrűbe kerültek, ahol csak a disznó kontúrjai látszódtak.
Dani 3300 méter utánkeresés után pillantotta meg a kant egy erdőben, szerencsére egy olyan helyen, ahol viszonylag tiszta volt a terep. Egy hatalmas vaddisznót látott maga előtt. 30-40 méter követően megint szétzavarta a kuyákat. A tökéletes pillanatot kivárva, lövést tett a 9,3×62 mm-es fegyveréből.
Röviddel ezután birtokba vették a vadat. Mindenki, aki részt vett a munkában, megnyugodott. Óriási teher ment le a vadászok válláról. Mindenki kifújta magát, a jelenlévők végiggondolták, értékelték a közös munkát. Dani, bár tapasztalt vérebesnek számít, ekkora kant még nem keresett. A 24 éves vadőr eddigi pályafutása során körülbelül 93 sebzett gímbikát talált már meg kutyáival.
Fotó: Paládi Csaba – Agro Jager News
Rövid szünet után, a magyar vadászati hagyományoknak eleget téve, megadták a végtisztességet a vadkannak.
Ez volt Durgóerdei Majának a 100-dik eredményes munkája. Elkészítették a terítéket. Ilyenkor a vérebekre kifejezetten oda kell figyelni, mert csak a gazdájukat tűrik meg a vad körül. Másokat, akik csak résztvevőként vannak jelen az utánkeresésben, nem feltétlenül tolerálnak. A vadat a sajátjuknak tekintik, mivel többek között ők dolgoztak meg érte.
Ott, azon a helyen, ahol kant terítékre hozták, azonban nem volt se GPS jel, sem térerő, ezért a vadászoknak először meg kellett egymást találniuk a kánikulai melegben. Megérkezett Miszkuj János hivatásos vadász is, aki gratulált az utánkeresőknek. Megjött a dinnyeszedést irányító Újfalusi Béla is, aki segített a vad kiközelítésében. A vadászoknak most nagy szerencséje volt, mert alig pár méterre volt egy mezőgazdasági dűlőút, így nem kellett sokat húzniuk a kant az erdőből.
Fotó: Paládi Csaba – Agro Jager News
Majd következett a legnehezebb feladat. Feltenni úgy a disznót a Niva vadszállítójára, hogy senki ne emeljen túlságosan nagyot. Mivel mindenki ismert mindenkit, meg is találták a tökéletes módot és több vastagabb kötéllel rögzítették a vadat az autón.
Paládi Csaba megköszönte a barátainak a segítségét és Daniék professzionális munkáját a két vérebbel.
Fotó: Paládi Csaba – Agro Jager News
A beregszászi születésű, ma már Nyíregyházán élő vadász 71-ik disznója a mostani. Felejthetetlen ez a vadászat, mivel 1971-ben született és ilyen utánkeresésben még nem vett részt. A vadkan tömege elérte a 182 kilogrammot, a nagyagyar hossza körülbelül 20 centiméter. A területileg illetékes kormányhivatal augusztus első hetében bírálja el a trófeát.
Fotó: Paládi Csaba – Agro Jager News
Összesen hét olyan kant ejtett el, aminek a nagyagyarának a hossza meghaladta a 18 centimétert. Ehhez hasonló, vagy akár nagyobb kanokat csak Tádzsikisztánban láttam – zárta beszámolóját Paládi Csaba.
Írta: Dr. Szilágyi Gergely
Fotó: Paládi Csaba és Ruszinkovics Dani
***
A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.
Hirdetni szeretne? Írjon nekünk: marketing@agrojager.hu
Vadászat
Elindult a #vadateszem kampány
Új lendületet jelent a vadhús népszerűsítésében a #vadateszem kampány elindítása
Új lendületet jelent a vadhús népszerűsítésében a #vadateszem kampány elindítása, amely az egészséges és változatos táplálkozásra is ráirányítja a figyelmet – mondta dr. Felkai Beáta Olga élelmiszerláncért felelős helyettes államtitkár pénteken, Budapesten, a kezdeményezés beharangozó sajtótájékoztatóján.
Fotó: AM
A helyettes államtitkár a rendezvényen arra hívta fel a figyelmet, hogy a vadhús kiemelkedő táplálkozási értékekkel rendelkezik. Többek között magas fehérjetartalom, jelentős B- és E-vitamin, valamint ásványi anyag-tartalom jellemzik. „Az alapanyag tökéletesen illeszkedik az egészségtudatos életmódba is” – tette hozzá a helyettes államtitkár.
Dr. Felkai Beáta Olga kiemelte, hogy a rövid ellátási láncok erősítésével és a helyi termékek fogyasztásával a környezetvédelmi célokat is támogathatjuk, illetve további lendületet adhatunk a vadhúsipar fejlődésének is. Nagy előrelépés, hogy egyre több feldolgozó és étterem dolgozik innovatív technológiákkal, és igyekszik elérhetővé tenni a vadhúst a hazai fogyasztók számára. Kifejtette, a karácsonyi időszak különösen jó alkalom arra, hogy a vadhús az ünnepi asztalok részévé váljon. „Az olyan hagyományos fogások, mint a vaddisznó- vagy őzpörkölt, könnyen elkészíthetők, és új színt vihetnek az ünnepi menükbe – fűzte hozzá.
Ábra: AM
Hangsúlyozta, fontos, hogy a magyar vad nemzeti kincsünk maradjon, ezért különös figyelmet kell fordítani a fiatalabb generációk oktatására, valamint az otthoni főzés népszerűsítésére, hiszen a megfelelő elkészítési technikák ismerete jelentős szerepet játszik a vadhús iránti érdeklődés növelésében. Megjegyezte, hogy hazánkban az egy főre jutó éves vadhúsfogyasztás mindössze ötöde az európai átlagnak, ezért a #vadateszem kampány célja, hogy a magyar vad nemcsak exporttermék, hanem a hazai gasztronómia kiemelt alapanyaga is legyen. A kampányhoz eddig 78 vendéglátóhely csatlakozott, kínálatuk már elérhető a www.vadateszem.hu oldalon.
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36 70 330 91 31
Vadászat
A hátráltató tényezők ellenére is eredményesen zárult a barcogás Kelebián
A Kiskunsági Erdészeti és Faipari Zrt. trófeaszemlét szervezett
A XIII. trófeaszemlén Sulyok Ferenc vezérigazgató úr köszöntőbeszédében kiemelte, hogy ez a nagyszerű eredmény nem jöhetett volna létre a hosszútávú szakmai elkötelezettség és együtt gondolkodás nélkül. A 11 450 hektáros Kelebiai vadászterület többségében állami tulajdonban van, ugyanakkor nem csekély azon területrész nagysága sem, amely a magánszférához tartozik.
Fotó: KEFAG Zrt.
A siker kulcsa az, hogy különböző típusú hasznosítási intenzitásokkal találkoznak a különféle gazdálkodási elképzelések a szomszédos vadgazdálkodókkal való együttműködés keretein belül. Ahhoz, hogy egy ilyen trófeagyűjtemény összeállhasson, elengedhetetlen a térségi összefogás. Az erdőgazdaságnál összenő, ami összetartozik, az erdő és a vad. Vad nélkül az erdők üresek lennének, a gazdálkodás pedig a vadásztatás és vadgazdálkodás nélkül hiányos, és szegényes lenne. Amikor egyben tudják kezelni a területet, számtalanszor megtapasztalják, hogy az erdőgazdálkodás és a vadgazdálkodás nagyszerűen kiegészíthetik egymást. Különösen egy olyan évben, amikor az erdőkezelés eredményei meglehetősen szerények. A szemmellátható vadgazdálkodási eredmények nem jöhetnének létre a kollégák odaadó és magas szaktudást feltételező munkája, de a vendégek kitartása és bizalma nélkül sem. Az aszályos időszak miatt a szakszemélyzet nem volt túl bizakodó a barcogás kezdetén, ugyanakkor minden nehezítő körülmény ellenére nagyszerű érmes arány és jó átlagtömeg jellemezte a trófeákat.
Tóth Attila, erdészeti igazgató idényértékelésében kitért arra, hogy a trófeaszemlék nagyszerű alkalmat adnak, hogy bemutassák, hogyan alakul a gazdálkodás eredménye évről-évre. A későn induló barcogásban a kevés vadásznap ellenére is eredményes időszakot tudhatnak maguk mögött. Nemcsak a szakszemélyzetet, de a vendéglátásban tevékenykedőket is megilleti a köszönet, hiszen ők is a tudásuk legjavát tették bele az idei vadászidénybe is. El kell fogadni, hogy ez egy gazdasági tevékenység, amelyben a vad és erdő összhangja mindennél fontosabb. A hasznosítás most a csúcson van, sem többet sem kevesebbet nem lehet kivenni az állományból. Ez az a pont amikor a 40 körüli lapátos bika terítékre hozatala nem rótt terhet a vadállományra. Minden bizonnyal a szomszédokkal együttműködve a térség el fogja bírni ezt terhelést.
Fotó: KEFAG Zrt.
A klimatikus szélsőségeket illetően kevés ilyen év volt, mint az idei. Kelebia az ország egyik legmelegebb vidéke volt, a legkevesebb csapadékkal és a legtöbb napsütéses órával. Az előző évek jó állapotú vadföldjei kiégtek. Még csak most zöldülnek a lucernák. A vadföldek is vontatottan kelnek, emiatt a kiegészítő etetést a barcogás végétől megkezdték a rendelkezésre álló cukorrépával. Az átlagszámok azt mutatják nem különösen kiemelkedő, de jó átlagú évnek mondható az idei. Köszönhetően annak, hogy a dám elviseli és szereti a meleget főképp, ha a víz biztosított.
Fotó: KEFAG Zrt.
A barcogás október 15-e után kezdődött. 7-10 napig nagyon intenzív volt, ez idő alatt több, mint 20 bika került terítékre. Mindez a már jól bevált állományszabályozási irányelvek figyelembevétele mellett. Miszerint fiatal korban a gombos, gyenge kanalas bikákat selejtezni kell. Középkorban szisztematikusan válogatni, és az ígéretes bikákat korosbítani. Bírálatra 35 lapátos bika került, ebből 18 öreg és 17 középkorosztályú. 23 arany, négy ezüst és négy bronzéremmel jutalmazták őket. Öt bika 5 kilogramm fölötti, ebből 200 CIC pontnál többet három trófea kapott. A szabadterületen 4,37 kilogramm az átlagtömeg, az érmeseké pedig 4,5 kilogramm.
Forrás: KEFAG Zrt.
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36 70 330 91 31
“Kevesen vagyunk itt, akiknek valamelyik fegyvere ne viselné magán Pisti keze nyomát, legyen az javítás, szerelék felrakás, vagy pusztán csak belövés…őrizzük az ujjlenyomatot emlékünkben és mindig jusson eszünkbe majd, ha célzásra emeljük a tust.”
Így búcsúztunk Tőle egykor, hiszen már 10 éve, hogy nincsen közöttünk Geges István a mindig vidám, a lősportot és a vadászatot szerető és tisztelő családfő, vadásztárs és barát.
Fotó: Dr. Kemenszky Péter – OMVK
Ilyenkor, ősszel szerveztük mindig a Somogyi Vadászok Lőbajnoksága versenyeket – amelynek dolgos házigazdája is volt Pista -, és amely versenyek a Geges család messzeföldön híres vendégszeretetéről, a barátságról, az együtt eltöltött kellemes emlékektől, vidám napokról voltak híresek.
„Elmegy lassan a berek, az erdő,
el a nádas, a tél, a nyár,
a hegy, a völgy, a nappal s az éjjel,
a szememlátta egész határ…
Elmegy? De talán mégsem egészen,
Meglátom tán az örök vizen,
Hiszen a szépség maga az Isten!
Lelkemben ott lesz, hiszem, hiszem!”
(Fekete István: Búcsú)
Őrizzük Geges István emlékét!
Forrás: Dr. Kemenszky Péter – OMVK
Elindult a #vadateszem kampány
A hátráltató tényezők ellenére is eredményesen zárult a barcogás Kelebián
Nagy bagoly a Mecsekben
A 2024. évi kárenyhítő juttatás iránti kérelmek benyújtása
A kérelembenyújtásban segíthet az AKG kézikönyv
Harcsázás a Pó-folyón
Digitalizált szakirodalom segíti az erdészeti kutatásokat
Őrizzük Geges István emlékét!
A bronzérmes kan
Vadászjegyváltás – megszűnik az Ügyfélkapu!
Az ormánsági szarvas nyomában: trófeabemutató a Drávamentén – GALÉRIA
Komádiban végéhez közeledik a búza vetése
A reformáció napján: Visszatért a Tisza-család Gesztre – GALÉRIA
Mezei nyúl vadászata hajtásban – íjjal Dusnokon
KIADÓ egy 32 hektáros ipari terület Komádiban
I. Abaúj térségi Vadásznap és Trófeaszemle
A diplomaosztós kos
A csitári barkás gímbika
Harmadik vérebfajtánk: az alpesi tacskókopó
