Horgászat
Idegen horgászvizeken: Dél-Londonban, a Wandle folyón
Hart Lala magyarajkúként látta meg a napvilágot a Partiumban, a magyar határtól mindösszesen négy kilométerre a román oldalon. Gyerekként a Kraszna folyóra szeretett lejárni horgászni a kisbarátaival, majd ahogy teltek az évek, egyre jobban tágult a világ: újabb és újabb helyeket ismert meg. Felkereste az összes tavat, ahol horgászhatott, a határokra pedig inkább lehetőségként tekintett, nem pedig korlátozó tényezőre.
Hart Lala magyarajkúként látta meg a napvilágot a Partiumban, a magyar határtól mindösszesen négy kilométerre a román oldalon. Gyerekként a Kraszna folyóra szeretett lejárni horgászni a kisbarátaival, majd ahogy teltek az évek, egyre jobban tágult a világ: újabb és újabb helyeket ismert meg. Felkereste az összes tavat, ahol horgászhatott, a határokra pedig inkább lehetőségként tekintett, nem pedig korlátozó tényezőre.
Hart Lala Angliában is megtalálta a számítását a horgászatban. A horgászat egy olyan szenvedély amit Angliában is jól lehet gyakorolni (Kép: Hart Lala – Agro Jager News)
Teltek múltak az évek és párjával, aki Nagykárolyba nőtt fel, úgy döntöttek, hogy magyarként Angliában és azon belül is Londonban kezdenek új életet. Mint minden új változás, ez sem volt egyszerű feladat. Lala három évig nem tudott kint horgászni. Nyaranként vissza-visszatérve az ősi földre, próbálta bepótolni a kiesést. Születésnapja alkalmából 2018-ban azonban Kinga egy horgászbottal ajándékozta meg a Partiumban nevelkedett párját, és bíztatta hogy járjon utána az „itteni” horgászatnak. Innentől már minden könnyebben ment, csak az elhatározás kellett és a támogatás Kinga részéről. Egy horgász akkor is horgász marad, ha se engedélye, se botja, se egy szereléke sincs. Anglia a különleges helyek egyike a Földön, mert itt a horgászok szeretnek beszélgetni egymással és segítenek a másiknak is. Ebbe a szakmai titkok is beletartoznak, még ismeretlenül is. Így kezdődött el Lala története is Londonban. A munkája miatt már ismert pár angolt és barátokat is talált, akik tudtak segíteni, mit, hogyan kell elkezdenie a horgászat megkezdéséhez legális keretek között. Magyarországgal ellentétben, itt nem kell vizsgázni, azonban fontos tisztában lenni a szabályokkal. Elsőként fontos eldönteni, hogy hány darab bottal szeretnénk horgászni: ami lehet, kettő, három, vagy akár négy készség is. Két bot esetén évi 30 fontba kerül az engedély, amihez vizsga nem szükségeltetik, de fontos azt megjegyezni, hogy csak oda ülhetünk le horgászni, ami „szabad víznek” számít. Ez azt jelenti, hogy nem klubtagság, azaz egyesület kezelésében van az adott vízterület. Például a Temze esetében a víz nagy részét a különböző klubok felügyelik.
Kinga nélkül nem ment volna ilyen zökkenőmentesen az angliai élet. Időnként Kinga is elkíséri a párját a családdal közösen (Kép: Hart Lala – Agro Jager News)
Belépni ezekbe csak pénz kérdése, ami éves szinten körülbelül 150 fontba kerül. Szankcionálhatják a horgászt abban az esetben is, ha ezekkel nincs tisztában. Súlyos szabálysértési esetekben akár börtönbüntetést is kiszabhat a halászati hatóság, de ahhoz súlyosabb vétségeket kell egyszerre elkövetni. Angliában a szabályok betartását nagyon szigorúan veszik. Senkit ne tévesszen meg a látszólagos nyugalom, az önkormányzati tisztviselők előszeretettel ellenőrzik a horgászokat. Van néhány szabály, ami eltér a Magyarországon gyakorlattól: szakáll nélküli horgokat, vagy csak mikrohorgokat lehet használni. Halat nem lehet elvinni, sem egyik helyről áttelepíteni a másikba, és mindenkinek rendelkeznie kell halmatraccal azért, hogy a halakkal kíméletesen bánjanak a horgászok. Magyarországgal szemben itt csak a legnagyobb halszákot fogadják el, ami 42 inch-nek felel meg: ez körülbelül 106 centiméter szélességű. Ami számomra meglepő volt, hogy minden horgásztó be van kamerázva, és ha bárki megszegi a szabályokat, azonnal elcsíphetik. Minden klubtagsági tónak saját ellenőre van, aki belépteti a horgászt és a végén kiengedi. A kamerák miatt oda se mennek a horgászhoz, feleslegesen senkit nem zavarnak a hobbijában. Itt Angliában viszont nincs horgászverseny, egyszer találkoztam egy ilyen eseménnyel. Akkor is egy elhunyt horgász tiszteletére gyűlt össze egy teljes klubtagság, de normális keretek között itt sajnos nincs ilyen. Pedig jó lenne összemérni a képességeinket egymással itt Angliában is. Örömteli hír, hogy Angliában, – hála felsőbb égi hatalmaknak -, nincs törpeharcsa, ami úgy megtrollkodná a horgászatokat mint Magyarországon, vagy Partiumban .
Tudnál mesélni pár szót a kedvenc helyeidről és az eddigi tapasztalatokról?
Hivatalosan három éve horgászom itt Londonban. Ezalatt több helyen jártam horgásztavakon és vadvízen is, ami átfolyik Dél-Londonon is. Pontyhorgászatban tavak esetében semmi olyan újdonság nincs, amit a magyar horgászok nem ismernének Egy dolgot kell megtanulni, az a felkínált bojlik ízesítése. Követve az angliai tudástranszfert én sem csinálok ebből titkot. Az angliai pontyok a kókuszos, a tutti fruttis, az ananászos, füstös kolbászos és a power smoke névre keresztelt bojlikért rajonganak. Lehet mással is próbálkozni, de ez biztos eredményt hoz(hat).
Bármennyire is furcsa, a Wandle is vadvíznek számít. A Colliers Wood buszmegállója híres az Dél-Londonban élő horgászok között. Valaki itt buszra száll, más pedig élete domolykóit, és márnáit tudja megfogni akár magyarként is (Kép: Google – Agro Jager News)
Ha rákanyarodunk a vadvízi horgászatra, már felpezsdül bennem az igazi horgászszenvedély, mert ez nem a gyors sikerekről szólt nálam sem, amíg nem kértem segítséget másoktól. Dél-Londonban lakom a családommal, és ugye sokszor meglepődve láttam azt, hogy egy buszmegállóban mintha horgászokat látnék a víz fele meredni. Amikor pedig jött a busz rezignált arccal várják az utasok le-, és felszállását. Semmi nem történik, kezükben a horgászbot és úgy állnak ott mintha ez lenne a legtermészetesebb dolog a Földön. Egyik alkalommal a kíváncsiságom nagyobb volt és egy hangos köszönéssel oda léptem a két horgászhoz, akik angolok voltak. Elkezdtünk úgy beszélgetni, mintha a legjobb barátok lennénk: meséltek a domolykókról márnákról és a híres koi pontyról, ami időnként náluk is feltűnik.
Az angliai tapasztalatok alapján a nagy márnák éjszaka szeretnék járni a Wandle folyón is (Kép: Hart Lala – Agro Jager News)
A két fiatal srác pedig csak mesélt és mesélt. Nem szabad a horgászatot túldimenzifikálni. Az alapfelszerelésen túl, ha tudjuk mit, mikor hogyan kell felkínálni, nyert ügyünk van… Sajnos otthon ez a fajta segítség nincs meg. Ha valaki tud valami bevált technikát, nem szereti csak úgy átadni, a titok akár a sírba is alászállhat… Ez az angoloknál nincs így, ami a szívükön az a szájukon. Elmondtak mindent, és még azt is, hogy Dél-Londonban miért a Colliers Wood buszmegálló a legjobb hely horgászni a Wandle-nevű folyón…
A helyiek valahogy kifürkészték a halak viselkedését. Ebben a buszmegállóban, vélhetően a növényzet miatt, egy halparadicsom született meg. Más helyeken akár órákat is lehet eltölteni, még egy kapásunk se lesz. Az angolok, mivel szeretik kenyérrel a kacsákat etetni, ezért a csali is főleg kenyér. Ha nem megy a kenyér, akkor próbálkozhatunk csontival és löncshússal is… Ez megint angol specialitás, és ki is jelenthetem, hogy nagyon bevált nekem is. A felszerelésem egy 3,9 méter hosszú feeder botból áll, amivel „helikopterezni” szoktam, vagy úszózok. A helikopteres feeder végszerelék egy angol találmány, a szerelék végén egy „distance kosár” található és efölött a horog. Ha úszózok, akkor annak a tömege nem több mint 1,5 gramm, általában fonott előkét használok. Ha nagyon tiszta a víz akkor cserélek vékonyabbra és áttetszőre, a szerelék hosszúsága nem több mint 15-20 centiméter. A főzsinórom a pontyok miatt általában 0,33 mm nagyságú zsinórból áll. A horog mérete 6-os vagy 8-as és a jól bevált úsztatást alkalmazom. Az úszó 5-7 métert megtesz, majd kiveszem és újra bedobom. Ez az igazán sportos horgászatok egyike, de itt nagyon eredményes is, mivel senki nem hozhat el halat, ezért bőven van hal.
Ez mit jelent számokban kifejezve?
A Colliers Wood buszmegálló egyik lakója, aki a fogást követően azonnal fojtathatta az életét. Angliában halat nem lehet elhozni, minden esetben vissza kell engedni őket fogást követően (Kép: Hart Lala – Agro Jager News)
Ha minden feltétel adott és a halak is éhesebbek, 1-2 óra leforgása alatt akár 15-20 darab kiló körüli halat tudok horogra csalni, aminek a 40%-a körülbelül márna, durván a fele domolykó és vörösszárnyú keszeg. A legnagyobb márna, amit eddig sikerült megfognom 2,5 kilogramm méretű volt. Vélhetően vannak ennél nagyobbak is, de a mostani technikámmal idáig ennél kisebbeket fogtam. Itt Angliában mindig meglepődök a helyi embereken, mert odalépnek hozzám, amíg a járdán álldogálok és megkérdezik, milyen halat fogtam, gratulálnak! Sokszor édesanyák megkérnek arra, hogy készíthetnének-e fényképet a halról amíg a kisfiúk megtartja a kezükben. Erre természetesen mindig igent mondok, mert mintha a fiatalkori magamat látnám ezekben a gyerekekben. A halakra visszatérve, sokan inkább éjszakai horgászokká váltak, mert akor nagyobb halakat lehet fogni. Valamiért itt Angliában is, a nagyobb márnák csak éjszaka mutatkoznak… Lehet hogy megtanulták fiatalabb korukban azt, hogy horgászokkal nem érdemes nappal találkozni? Nem tudom, de nem is tartom kizártnak. Angliában is hasonló szabályok működnek, mint Magyarországon. Reggel 5 óra és 11 óra között érdemes próbálkozni, utána semmi, még a csalit se kóstolja meg semmi. Késő délutánra az éhségtől vezérelve újra megindulnak a halak és megy a fogás. A Wandle ezen szakaszán él egy termetes koi ponty, amit már sokan szeretnénk horogra csalni, de eddig mindenkit sikerült becsapnia. Rajtam kívül sokan vadászunk rá, egyelőre kevés sikerrel.
Milyen üzenetet szeretnél átadni a magyar horgásztársadalomnak Londonban, vagy éppen a magyaroknak?
Mindenki törekedjen arra, hogy óvja-, védje a környezetét horgászat közben. Itt Angliában sajnos ennek nincs akkora kultúrája, mint Magyarországon. Bármennyire is hihetetlen, de már fogtam a Wandléből bevásárlókocsit, biciklit és mindent, amit el lehet képzelni. Persze nem szívesen, mert a szerelékem és a horgom, ugye ezekbe beleakadt és a kényszerűség vezérelt. Ezért, ha valaki ki akar dobni valamit élővízbe, szépen kérem, ne tegye. Városokban ezt nem érezzük, de mi is a körforgás részesei vagyunk, az ökológiai lábnyomunk akkor is megmarad, ha mi már régen nem tudunk ilyen-olyan okból horgászni a vízpart mellett.
Fontosnak tartom kiemelni a szemetelés mellett a horgászati kultúra alakítását. Egy pici kis faluból származom, össze tudom hasonlítani hogyan viszonyulnak egymáshoz horgászok otthon és itt külföldön, ahol már jó ideje élek. Nagyon kevés azon napok vagy órák száma, amikor tudunk ennek a szenvedélynek hódolni. Család, munka és az egyéni problémák miatt általában idő hiányában szenvedünk, éppen ezért tanuljunk az angol horgászoktól, akik készségesen elmondanak a másiknak mindent, hogy avval egy teljesen kezdő is azonnal sikeressé válhat, megspórolva rengeteg sok időt és bosszúságot. A lemorzsolódás éppen ezért olyan nagy a magyarországi vadvizeken, nem úgy, mint itt, Angliában. Próbáljunk meg távolabb látni az orrunk hegyénél, és ha találkozunk valakivel, aki segítséget kér tőlünk, ne legyünk restek segíteni a másikon. Ne féljünk mások sikerétől, mert az a miénk is lesz – és ha egy picit is, de jobbá tettük a világot magunk körül, már megérte horgászni a vízpart mellett – legyen az Dél-London, Magyarország, vagy éppen Börvely, a magyar határtól 4 kilométerre, nem messze Szathmárnémetitől.
Írta: Dr. Szilágyi Gergely – Agro Jager News
Képek: Hart Lala
Horgászat
„Ilyen nincs és mégis van!” – rekordponty Csepelen
Krikkó Ádám a Duna csepeli szakaszán keszegezés közben egy hatalmas pontyot akasztott. Élményeiről beszámolt lapunknak: Vasárnap úgy gondoltam, nem árt egy kis agyfertőtlenítő peca, így hajnalban kimentem a csepeli részre. Fél hat felé érkeztem, és az első szabad helyre be is ültem.
Fotó: Krikkó Ádám – Agro Jager News
Gyors kajakeverés egy keszeges pecához: semmi bonyodalom, egy egyszerű keszeges etető, és csonti bele. Botok elő, sima, egyszerű MH feeder, mert a dobótáv kell a nagyobb keszegekhez. Jöhet a bevetés. Csalinak 4-5 csonti ment fel és egy pici lebegő pellet, mert az már bevált.
Hét óráig csak maszatolós kapások voltak, majd végre jött egy kicsit komolyabb. Gondoltam, na végre megvan az első, bár ez sem lesz nagy. A bevágás pillanatában megjött a „mintha egy betontuskót akasztottam volna” érzés – csak ez mozgott. 🙂
Azt sejtettem, hogy 10 kg feletti, mert nem rázta a fejét, hanem ha megindult valamerre, akkor konokul tolta az irányt. Közben azon gondolkodtam, hogy ezt hogyan fogom kiemelni egyedül, amikor nagy merítő nincs is nálam, csak egy 50×50×60-as méretű… És vajon a szerelék kibírja?
0,16-os fluorocarbon előke volt fent. Folyamatosan az járt a fejemben, hogy ez könnyen elszakadhat, ha erőltetem. Az első 20 percben sokat nem irányítottam, csak hagytam úszni, finoman visszafogva, és amikor hagyott egy kis szünetet, akkor próbáltam közelebb csempészni. Így sikerült kb. 15 méterre húzni, nagyjából 50-60 méterről, és éreztem, hogy fárad.
Na, ekkor jött a második, hevesebb roham a nádasok felé. Először a jobb oldali nádast vette célba. Tudtam, hogy onnan nem tudom kifordítani, ezért megnyitottam a féket: hadd menjen. Abban a pillanatban visszaindult középre, de még ekkor sem nagyon tudtam megállítani a finom szerelék miatt, csak lassítani. Az ellenállást érezve egy szép nagy körben a bal oldali nádas felé tört ki. Újra engedtem neki, ő pedig megint a nyílt víz felé vette az irányt.
Közben éreztem, hogy végre ismét közelebb tudom csempészni. Ezt a nádas–nyílt víz játékot még kétszer eljátszottuk, mire végre előttem volt 6-7 méterre…
Ekkor láttam meg a hátát egy fordulásnál, és örültem, hogy barna nadrág van rajtam. 😃
Fotó: Krikkó Ádám – Agro Jager News
Tudatosult bennem, hogy ezt egyedül, kis merítővel esélytelen kiemelni. Közben próbáltam segítséget szerezni telefonon vagy bárhogy, de nem jártam sikerrel. Szerencsére ekkor ért mögém egy fiatal horgász pár, én pedig azonnal lecsaptam a lehetőségre: hátha van náluk nagy merítő. Nem volt, viszont készségesen rögtön jöttek segíteni.
A hal még próbált néha kitörni, de már 3-4 méteres kirohanások után sikerült lassan meríthető távba hozni. Itt kezdődött az igazi zsonglőrködés: vajon hogyan fogjuk fejjel belebuktatni a kicsi merítőbe? Végül sikerült.
Ott, a part szélén állva esett le igazán: ez a meccs papíron majdnem elment. És mégis nálam volt! Külön köszönet és hála az ifjú párnak a segítségért!
Jött a gyors mérlegelés és mérés: az eredmény 20,45 kg és 82 cm. Láttam, de nehéz volt elhinni, hogy ott állok a parton, és azt látom, amit látok. Egy örök klasszikus jutott eszembe: „Ilyen nincs, és mégis van!” – Török László / Magyar Rádió, 1988.
Pár fotó után jött a következő nehéz feladat: hogyan tesszük vissza a csúszós köveken? De ezt is sikeresen megoldottuk.
Jobb ajándék nem is lehetett volna a közelgő gyereknapra, mint a saját rekord megdöntése, ami eddig 11,75 kg volt. Hogy majdnem a duplája lett, az már csak a pont volt az i-re.
Fotó: Krikkó Ádám – Agro Jager News
Igazából innentől úgy voltam vele, hogy amit lehetett, kihoztam a napból. Akár haza is mehetnék, de eleve a víz látványa miatt mentem ki. A foglalkozás elérte célját: ez a negyven perc teljesen kitakarította az agyam.
Ilyen egy jó „peca”!
Írta és fényképezte: Krikkó Ádám
Van egy szép élménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Horgászat
Ezekkel mindig történik valami Diósjenőn
Pálinkás Viktor és barátai harcsára horgásztak Diósjenőn
Pálinkás Viktor élménybeszámolója:
Onnan indul a történet, hogy 2025-ben, Diósjenő taván, a II. Baráti Harcsafogó Versenyen, Viktor és Moxi tórekordot állítottak fel, és a tavat feljegyezték a MOHOSZ ranglistájára is, a kifogott 94,5 kilogrammos harcsájukkal.
Fotó: Pálinkás Viktor – Agro Jager News
Idén a csapat címvédőként érkezett Diósjenőre, és már az öltözetükön is látszott, hogy kemény úriemberek szállnak újra versenybe a tavon.
Az első éjszaka csendesen telt, de a hajnal hangosra sikeredett… A kapásjelző először megcsippant, majd a ráható erő visításra kényszerítette! Mint mindig, Dodi ért elsőként a botokhoz, és határozott bevágással jelezte a halnak, hogy a kemények csapatához érkezett. Itt hozzátenném: Dodi technikáját tanítani lehetne. Folyamatos, egyenletes halvezetés — nem sokan tudják utánozni. A csapat a stégen várta a bajszos vendéget. A stég körüli kis csatát ismét a kemények nyerték. Mikor a hal a stégre került, a barátok összenéztek, és hangosan elhangzott a csapat neve:
NEM MI VÓTUNK!!!
Négy nap leforgása alatt temérdek élmény, nevetés és sztori került elő, az utolsó napon pedig kiderült, hogy a csapat háza táján még egy deci tej is elfogyott… Senki sem vállalta magára.
Lehet, hogy azzal festették fehérre az utolsó halukat? Az történt, hogy az utolsó éjjel a brigád aludt, csak Moxi volt talpon, és ekkor jött az idei év különdíja… Amikor a harcsa betépte a szakító segéddamilt, Moxi Dodit megelőzve bevágott a halnak — ez is különdíjat érdemelne. Szép lassan jött kifelé a hal, néha kissé nehezen is. Mint később kiderült, mindkét horog akadt, ezért volt nehézkes a fárasztás.
Fotó: Pálinkás Viktor – Agro Jager News
A csapat ismét a stégen állt, és nem maradhatott el a felkiáltás:
NEM MI VÓTUNK!!!
A gyönyörű hal egy albínóharcsa volt. A csodálatos tavon élmény a horgászat, ezek a baráti találkozók pedig folyamatos mosolygós koccintásokkal telnek. A főszervező, Zsolna Mihály évről évre színvonalasabb baráti találkozókat szervez a horgászegyesület segítségével. Székely Mihály, a horgászegyesület elnöke mindig kedves szavakkal és mosollyal az arcán fogadja a harcsahorgászokat.
Fotó: Pálinkás Viktor – Agro Jager News
Délelőtt kezdődött az eredményhirdetés, és a horgászegyesület ismét kitett magáért, mert üres hassal senkit nem engedett haza: egy finom étellel kedveskedtek a résztvevőknek. Köszönünk mindent, Diósjenő, jövőre támadunk…
Ui.: Mikor távoztak az autók, és elérték az erdő szélét, Diósjenő kedves lakossága már csak annyit hallott, hogy négy öblös hang azt kiáltja:
NEM MI VÓTUNK!
Rögtön összenéztek, és sorolták:
DODI, VIKTOR, SÜNI, MOXI…
Írta és fényképezte: Pálinkás Viktor
Van egy szép élménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Kattintson és látogasson el a FROMMER Fegyverbolt honlapjára.
A közösségi médián keresztül ismertem meg Pécz Józsefet, aki szabadidejének nagy részét rendkívül eredményesen tölti a Pilismaróti-öbölben. Köztudott, hogy az egyik legeredményesebb horgász, aki képes nagyobbnál nagyobb pontyokat kifogni. Sikereiről és tapasztalatairól kérdezte lapunk:
– Körülbelül 4-5 évvel ezelőtt kezdtem el ismét komolyabban horgászni. Horgászengedéllyel 1986 óta rendelkezem. Senkinek sem kell bemutatni, milyen drámai változásokat okozott a koronavírus egyik pillanatról a másikra. 2019 decemberében, a kínai Vuhan városában tört ki a vírus. Akkor még hihetetlennek hangzott, hogy kis hazánkat is eléri. 2020 márciusában igazolták az első esetet Magyarországon. A hatóságok ezt követően lezárták a határokat, és hirtelen a családom élete is teljesen megváltozott. Minden felborult egyik pillanatról a másikra.
Megközelítőleg húsz évig roncsderbiztem, ekkor azonban ezt is elengedtem. Egy korszak lezárult. Ekkor döntöttem úgy, hogy ismét elkezdek horgászni. A közösségi médiában láttam, mekkora halakat lehet fogni a Pilismaróti-öbölben. Mivel a nyári családi nyaralás elérhetetlenné vált, a feleségemmel úgy döntöttünk, hogy vásárolunk egy lakókocsit, amellyel bármennyi időt a vízpart mellett tölthetünk. Az első próbánk során szinte azonnal sikerült megszákolni egy 11 kilogrammos amurt, amelyet több hasonló súlyú hal követett.
Ekkor kezdődött el az igazi nagy szenvedély. A bojlis horgászat lett a nagy szerelem. Szerencsére a feleségem mindig toleráns volt velem, így a horgászattal kapcsolatban is megértő maradt. Nem titok, hogy az elmúlt évben körülbelül 150 alkalommal voltam kint horgászni, időjárástól függetlenül. Legyen bármilyen cudar is az idő, akár még a téli hónapokban is.
A napi tapasztalatok aztán elkezdtek kombinálódni a megfigyelésekkel, az információcserével és a folyamatos tanulással. A horgászat is egy gyorsan változó „tudománnyá” vált, amelyben nagyon gyorsan le lehet maradni, mert közben a halak viselkedése is változik. Újabbnál újabb tippek és trükkök jelennek meg, a nagy fogások pedig a siker egyik ismérvei.
A megcélzott nagy halakhoz minden szükséges felszerelést lépésről lépésre beszereztem. 3,75 librás botokkal és 130 grammos ólmokkal horgászom, Korda Krank horgokkal, amelyek az egyik legjobbak a kavicsos aljzaton. A körülmények miatt érdemes két-három horgászat után cserélni a horgokat, mert az élük gyorsan tompulhat. Folyamatosan tanulok másoktól. Az elmúlt időszakban már én is klippelem a horgokat, nem kötöm őket saját kezűleg.
Az elmúlt években komoly gyakorlati tapasztalatokat szereztem a bojlik terén is. Mindent kipróbáltam, időt és pénzt nem kímélve. Végül Jankovics Krisztián termékei mellett maradtam, amelyeket az egyik legjobbnak tartok a vadvízi horgászatokhoz. A halak viselkedése nagyban függ a víz hőmérsékletétől. Minél melegebb a víz, annál jobban szeretik a pontyok az édes ízű csalikat. A mangós, cseresznyés és szilvás ízekkel szinte mindig eredményt tudok elérni. Míg pontyot szinte bármikor horogra lehet csalni, az amur csak 14 fokos vízhőmérséklet felett aktivizálódik. A fűzött tigrismogyoró az egyik kedvenc csalijuk.
Ezzel szemben a téli időszakban a kisebb bojlik működnek jobban. Szinte minden esetben 13–30 milliméteres bojlikat kínálok fel. A több kapás érdekében etetőhajót is alkalmazok. A nagyobb halak már sokat megéltek, sok horgásszal találkoztak. Saját tapasztalatból tudom, hogy a tökéletes formájú bojlikat a kapitális halak gyakran elkerülik. Éppen ezért mindig megfaragom őket kocka vagy trapéz alakúra. Dőlőbóját használok, előtte pedig kitapogatom a medret. A meder ismerete nélkülözhetetlen. Közismert, hogy a ponty mély iszapba nem szívesen megy bele. Emellett a nagy halaknak már nincs igazán félnivalójuk, ezért sokszor külön, magányosan járnak.
A nagy fogás mindig hatalmas örömöt okoz, ilyenkor egy szivart szoktam meggyújtani a parton. Természetesen minden fogást megörökítek, videókat is készítek. Ezt követően a helyi horgászrend szabályait betartva minden esetben visszaengedem a halakat. Tavaly összesen 17 szivar fogyott el. Több olyan eset is volt, amikor a kifogott hal mérete még engem is meglepett.
Az egyéni rekordom 23, illetve 27 kilogramm volt, amelyekhez különleges történet is kapcsolódik. Karácsony előtt mindig adakozni szoktam. Minden évben december 26-tól szilveszterig kint ülök a parton és folyamatosan horgászom. Mindig akad olyan horgászfelszerelésem, amelyet már nem használok, kidobni viszont soha nem szerettem semmit, ezért ezeket rendszeresen felajánlom másoknak. 2024-ben a közösségi médiában kerestem meg a pilismaróti közösséget, ahol egy kisebb ajándékcsomagot ajánlottam fel egy olyan fiatal horgásznak, aki anyagi okok miatt nem tud megfelelő felszerelést vásárolni. Egyetlen édesanya jelentkezett, akinek a kisfia szeretett volna horgászni.
A találkozót a parton beszéltük meg, ahová néhány déli gyümölcsöt is összekészítettem az ifjú horgásznak. Miután átadtam neki mindent, a kisfiú egy pillanatra megállt, és azt kívánta nekem, hogy fogjam ki életem legnagyobb halát. Ez december 20-án történt, ami nem éppen a rekordfogások optimális időszaka. Nem sokkal később érkezett meg a 23 kilogrammos ponty. Akkor sajnos segítség nélkül kellett megszákolnom ezt az óriási halat. Bár nem voltak ideálisak a körülmények, a fogás után be is mentem a vízbe, hogy segítsek a halnak az elúszásban. Mindketten elfáradtunk – talán ő egy kicsivel jobban, mint én.
Egy évvel később megismétlődött a történelem, ugyanott, ugyanazokkal a szereplőkkel. A kisfiú ismét jó szerencsét kívánt nekem, ezt követően pedig megfogtam életem legnagyobb pontyát, amely elérte a 27 kilogrammot. Örömömben sírva fakadtam. Soha nem gondoltam volna, hogy a Pilismaróti-öböl megajándékozhat ekkora hallal.
Azért, hogy másnak is legyen hasonló élménye, én is felkaroltam egy körülbelül 15 éves fiút, akinek lépésről lépésre próbálom átadni a tudásomat, ahogyan annak idején nekem is segítettek mások gyerekkoromban. Mindenkinek csak azt tudom javasolni, hogy menjen ki horgászni, amennyit csak tud, mert előbb-utóbb megérkeznek a szebbnél szebb halak is. A fogás nélküli napok pedig a vadvízi horgászat természetes részei. A víz próbára teszi a horgászokat. Akik türelmesek és kitartóak, azok akár kapitális halakat is foghatnak a Pilismaróti-öbölben.
Írta: Dr. Szilágyi Gergely
Van egy szép élménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
29. alkalommal találkoztak a vadászok Balatonfűzfőn
Vasárnaptól Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében megszűnik a tűzgyújtási tilalom
Hivatásos vadászok regionális válogató versenye
Az eddigieknél is intenzívebb vaddisznóállomány-csökkentés indul az ASP megfékezésére
Világpiaci kitekintés: gabonapiaci előrejelzés – 2026. június
Májusban 1,8 százalékra lassult az infláció – Az élelmiszerek ára 0,5 százalékkal emelkedett
Borzot mentettek a KEFAG-os kollégák
Kettéosztott hatáskörökkel felállt az új agrár- és környezetvédelmi végrehajtó hatalom
A jégkármérséklő rendszer környezeti hatásainak vizsgálata
Támogatáshoz jutnak a ragadós száj- és körömfájás miatt érintett juh- és sertéstartók
Az eddigieknél is intenzívebb vaddisznóállomány-csökkentés indul az ASP megfékezésére
Lőttek az elvárásnak
Rekord pontyok a Pilismaróti öbölből
Dr. Bárándy Péter a Védegylet új elnöke
Visszanéző (2026): Zubogyi vadászat
Vadat és halat is lopott egy orvvadász
Házisertés-állományban igazolta a Nébih az ASP jelenlétét
I. Szegedi Zsidótemető takarítás
Élete első nyestjét ejtette el vadkárelhárító vadászaton
