Az ősz megérkeztével eljött az ideje az őszi kalászosok vetésének is. Az őszi árpa, majd a búza, illetve a pelyvás búza fajok kikelésük után az ősz folyamán még hosszú ideig ki lehetnek téve olyan növénykórtani jellegű veszélyeknek, amelyek – szerencsétlen esetben – akár súlyos mértékű termés veszteséget is okozhatnak. Ezen problémák kivédése mind a bio, mind pedig a konvencionális termesztés során szükséges ahhoz, hogy a termesztés kellően jövedelmező lehessen – közölte az ÖMKi.

Borítókép: Törpe rozsda őszi árpa levelein (Kép: ÖMKi)

Gombák támadásban

Az őszi kalászosok frissen kifejlődött lombozatát az ősz folyamán szinte valamennyi olyan levélbetegség megtámadhatja, amelyek egyébként tavasszal a szárbaindulás – kalászolás időszakában szokták a problémákat okozni. Egyedül a búza fahéjbarna levélfoltossága nem jelenik meg ősszel, mivel ivartalan formában (Drechslera tritici – repentis) nem telel át. Erre kizárólag a talajra került növényi maradványokban levő micélium formájában a kórokozó ivaros alakja (Pyrenophora tritici – repentis) képes. Mivel ez a kórokozó rendkívül monokultúra függő, így a biotermesztés során jelentősége szerencsére alig van. 

Az őszi vetésű kalászosok közül legnagyobb veszélynek az őszi árpák vannak kitéve. Lombozatukon az őszi időjárás függvényében vagy a nedvességet jobban igénylő barna levélfoltosság (Bipolaris sorokiniana), netán a sokkal nagyobb pusztításra is képes hálózatos levélfoltosság (Drechslera teres), esetleg a szélsőségesen nedvességkedvelő rinhospóriumos levélfoltosság (Rhynchosporium secalis), vagy pedig a szárazabb és melegebb környezetet kedvelő lisztharmat (Blumeria graminis f. sp. hordei), illetve a törpe rozsda (Puccinia hordei) szaporodhat fel időnként tömegesen. Bár valamennyi kórokozó esetében a konídiumok csírázásához szükséges a víz jelenléte, de ez a nagy napi hőingadozás miatt ősszel igen gyakori harmatképződés miatt általában biztosított.  Az árpára leselkedő veszélyekről bővebben és részletesebben idei második szántóföldi hírlevelünkben írtunk. 

A búza és a pelyvás Triticum fajok esetében a nedvesség igényes szeptóriás levélfoltosság (Septoria tritici) mellett leginkább a különböző rozsdagombák (Puccinia recondita, Puccinia striiformis) megtelepedése okozhat problémát. A levélrozsda megjelenése eléggé gyakori, ugyanakkor melegigényes kórokozó lévén az áttelelés még messze nem jelent nagy fertőzési nyomást a következő év tavaszán. A sárga rozsda jelenléte már az ősz folyamán egy adott táblában komolyabb gondot okozhat. Mivel napjainkra ez a kórokozó már -21oC alatti hőmérsékleten is képes áttelelni, ráadásul hidegkedvelő, így az áttelelő sárga rozsda gócok jelenléte jövőre a már most fertőzött táblákban már előre borítékolható. 

Az őszi árpa fokozottabb veszélyeztetettségét az is okozza, hogy ezt a kultúrát a gazdálkodók egy része az indokoltnál jóval korábban veti el és az őszi vetések friss lombozata egyidejűleg van jelen a sokszor iszonyatos mértékű fertőzésektől terhelt árvakelések lombozatával. Az idei év során az átlagosnál melegebb nyári hónapok során a melegkedvelő törpe rozsda őszi populációja jóval nagyobb az átlagosnál, így hosszú, meleg őszi időjárás esetén számítani kell a kórokozó fokozott mértékű fellépésére.  

Vírusos megbetegedések

A kalászos gabonák esetében már évek óta folyamatosan megfigyelhető a vírusos megbetegedések növekvő aránya. Mind az árpa sárga törpülés vírusa (BYDV), mind pedig a búza törpülés vírusa (WDV) egyre gyakoribb. Általában a vírusok jelenlétét, a törpült, sündisznó-szerűen kemény levélzetű, esetenként sárgás elszíneződésű növényeket csak tavasszal veszik észre a gazdálkodók. Akkor már semmi esély a védekezésre. 

A gabona virózisok esetében a vektor szervezetek elleni védekezés a siker biztosítéka. Az árpa sárga törpülés vírusát a különböző gabona levéltetvek (Macrosiphum avenae, Metopolophium dirhodum, Scizaphis graminum, Rhopalosiphum padi) viszik át egyik növényről a másikra, míg a búza törpülés vírus vektorai a különböző, egyszikű növényfajokon szívogató kabóca fajok. 

A vírusos megbetegedés mértéke és súlyossága döntően függ attól, hogy a vektor szervezetek nem éppen áldásosnak mondható tevékenységüket milyen hosszú ideig tudják kifejteni. A vektor tevékenység végét az első, komolyabb ősz végi fagyok jelentik, az elejét a frissen kikelt, zöld lombozatú kalászos állományok megjelenése. Világosan látható, hogy a kalászosoknak az indokoltnál esetleg sokkal korábban történő vetésével a gazdálkodók maguk nyújtják el a vektorok káros tevékenységére alkalmas időszakot. 

Védekezési lehetőségek

A gombás eredetű betegségek és a virózisokat okozó rovarok esetében is döntő jelentőségű a vetés idejének helyes megválasztása. Túl korai vetés esetén drasztikusan megnövekedhet a kórokozók és kártevők rendelkezésére álló idő, amely súlyos mértékű fertőzésekben nyilvánulhat meg. Első és legfontosabb teendőnk a biotermesztésben elvetett őszi kalászosok esetében a helyes időben történő vetés. Legtöbb gabonafajtánk télállósága kiváló, így egyáltalán nem okoz gondot az, ha nem teljesen bokrosodott állapotban mennek neki a télnek. A különösen meleg kora őszi időszakok egy optimális, vagy annál némileg későbbi vetési idővel javarészt elkerülhetőek. 

Ez jelentősen csökkentheti mind a betelepülő vírusvektor rovarok mennyiségét (ezek migrációs hajlama sokkal nagyobb melegben, mint egy átlagos őszi napon), mind pedig a meleg igényes kórokozók (árpa törpe rozsda pl.) fertőzési nyomását. 

Látható, hogy talán a leghatékonyabb védekezés a fentiekben leírtak alapján a vetésidő megválasztása. Klasszikus megközelítés szerint az őszi kalászosok vetését október 20-ig el kell végezni, kivételes esetben pl. későn lekerülő elővetemény – ez kitolható a hónap végéig.  Érdemes azonban ezt a dátumot is rugalmasan kezelni, ugyanis változó klímánk gyakran megtréfálja a gazdákat. A túl száraz, vagy túl csapadékos ősz nem mindig teszi lehetővé a jó minőségű talajmunkákat, illetve a magágykészítést. Érdemes tehát kivárni, az egyenletes és dinamikus kelés ugyancsak fontos eszköz a növényállomány védelme érdekében. 

Nagyon hatékonyan csökkenthető a kórokozók számára fontos hajnali harmat borítás idejének hossza azzal, ha a sorok nagyjából délkelet – északnyugati tájolásúak. Ez mind a nap, mind pedig a szélárnyék szempontjából érvényes. Ha a nap már a reggeli – délelőtti órákban be tud sütni a sorokba, akkor a lombozat mindkét oldala eléggé gyorsan felszáradhat. Ezt az uralkodó irányból esetlegesen fújó szél is csak segítheti. A kalászosok levélbetegségei főleg alacsonyabb hőmérsékleten különböző mértékben ugyan, de igénylik a minél hosszabb felületi nedvesség borítást. Ha ez nincs meg, akkor a fertőzés sem tud azon a reggelen bekövetkezni. 

Lehetőleg olyan fajtát válasszunk, amely a területen potenciálisan előforduló kórokozók közül minél több ellen megbízható rezisztenciával rendelkezik. Mély fekvésű, vízállásos területre pl. ne vessünk olyan búza fajtát, amely nagyon fogékony a szeptóriás levélfoltosságra. Legyünk tisztában az elvetett fajta rezisztenciális tulajdonságaival! A rezisztencia kérdésével következő hírlevelünk foglalkozik részletesen. 

Lehetőség szerint kerüljük a káros szomszédságot! Gondozatlan gabona tarló, árvakelés mellé lehetőleg ne vessünk őszi kalászost, mivel gyakorlatilag az összes, eddig említett kórokozó és kártevő nagy bőséggel található meg bennük és gyors, nagy populációval bekövetkező fertőzés lehet egy ilyen szomszédság növényvédelmi következménye. 

Használjuk a biotermesztésben is engedélyezett készítményeket kellő időben. A lisztharmat gombák ellen a kén, a levélfoltosságok és a rozsdák ellen a réz kellően hatásos lehet, ha a kezelés után nem kap a terület nagyobb csapadékot, amely lemoshatná. A vírusvektor levéltetvek ellen bármely engedélyezett, olajos készítmény kiváló hatású. Fontos, hogy a levéltetvek elleni kezelésnél az első, szárnyas egyedek betelepedése után még várhatunk pár napot, mivel mindkét fontos gabona vírusunk perzisztens típusú.

Gyakorlatilag az első lárvák megjelenésekor célszerű a kezelést végrehajtani. Az olajos kezelések a szintén vírusvektor kabócák ellen kevésbé hatékonyak ugyan, de repellens hatásuk miatt nem szélsőségesen erős fertőzésnél használatuk eredményes. Az egyes olajos készítményeknél meglévő, vírusátvitelt gátló hatásra ugyanakkor ne számítsunk, mivel az a nem perzisztens vírusok esetében működik. A kabócák és más ízeltlábúak ellen is eredményesen használható a természetes piretrin hatóanyagú Pyregard, de szükséghelyzeti engedélye nem terjed ki a kalászosokra. Durva mértékű kabóca fertőzés esetén ugyanakkor lehetőség van eseti engedély kérésére a területileg illetékes kormányhivataltól.  De mielőtt elkezdenénk a permetezőgép tankját tölteni első és legfontosabb teendőnk a kikelt és fejlődő vetés alapos átjárása legyen. Csak így szerezhető pontos és elegendő információ egy esetleges fertőzés vagy kártétel mértékéről és milyenségéről. Eldönthető, hogy a gyors kár-haszon elemzés eredményeként érdemes-e permetezni vagy sem. 

Forrás: ÖMKI