Természetvédelem
Kerecsensólyom költés eredményei 2021-ben
Magyar Madártani Egyesület: Az MME Bükki Helyi Csoport legnagyobb szakmai eredményei a kerecsensólyom aktív védelméhez kötődnek. Köztudott, hogy az elmúlt 4 évtizedben mennyit tettünk a magyar „turul” megőrzéséért, a veszélyeztetett fészkek őrzésével, műfészkek alkalmazásával, az aktív védelem minden eszközének bevetésével. Mindebben együttműködtünk az MME Ragadozómadár Védelmi Szakosztályával és a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság szakember gárdájával. Az elmúlt több, mint másfél évtizedben a life pályázatok kapcsán az állami természetvédelem szerepe került előtérbe, de az MME jelentős szerepet vállal a faj védelmében.
Csoportunk sokat tett a 2021-es kerecsenvédelmi év előkészítésében: több műfészket helyeztünk ki olyan revírekben, ahol korábban volt, de eltűnt a faj. A faj védelmének nagy dilemmája a költőhelyek „természetességének” kérdése. Csoportunkat- anno- a műfészkesek csapatának nevezték, hiszen a természetest utánzó mesterséges fészkek alkalmazásával a legnagyobb kerecsensólyom-állomány megtelepedését segítettük elő a BNPI területén. Később, a védelem-technikailag könnyebben kezelhető és tartós fém költőládák váltották ezt fel, átmenetileg igen nagy sikerrel.
Csapatunk a 2021-es költési idényben szinte az összes ismert kerecsensólyom költőhelyet végigjárta a nemzeti park jelenlegi és egykori kollégáival, ezen túl próbálta felderíteni az egykori revírek esetleg „rejtve” költő, természetes fészkekben megtelepedett madarait, sajnos sikertelenül. Az összes kerecsensólyom pár a nagyfeszültségű hálózaton költött annak ellenére, hogy gallyfészkeket utánzó mesterséges fészkek is jelen voltak a területen.
Akkor lássuk az eredményeket: 31 sólyom-pár foglalt revírt az Igazgatóság területén, ami biztató javulást jelent a korábbi évek megtorpanási szakaszához képest. Ez az állomány az egykori maximum kb. 3/4-ét jelenti! A költésbe kezdett 29 pár közül 24 volt sikeres, azaz fióka repült ki belőle.
Külön öröm volt a magas fiókaszám, összességében 82 fiatal madár repült ki a fészekből! Egyetlen fióka volt 2 fészekben, a többiben 2,3,4 és 5 fióka nevelkedett! Szerencsére az utóbbiakból volt a több.
A fiókákat nem produkáló pároknál, a sikertelenség okára nem lehet egyértelmű választ adni, hiszen az időjárás viszonylag szélsőségektől mentes volt a faj számára. Elpusztult fióka nem volt bizonyítható, több esetben voltak záptojások a fészkekben, a költés korai stádiumában elhagyott fészkeket nem ellenőriztük. A fészkek ellenőrzését a nagyfeszültségi hálózaton (MAVIR) dolgozó kollegák végezték, úgy, hogy kellő távolságból lefényképezték azokat instrukcióink alapján. Köszönet nekik ezúton is! Ilyenformán jutottunk a madarak táplálkozását érintő adatokhoz is. Nem meglepő módon a domináns galambfélék mellett seregély és varjúfélék szerepeltek az étlapon. Különlegesség volt, hogy egy fészekaljnál egy vízisikló maradványait is megtaláltuk, ami szokatlan és eddig ismeretlen ennél a fajnál.
Nagyon reméljük, hogy a tavalyi év biztató tendenciája nem szakad meg és idén- 2022-ben- újabb egykori, megszűnt költőhelyek töltődnek fel. Csoportunk idén is vállalta, hogy a védelmi munkából kiveszi a részét.
Forrás: Szitta Tamás – Magyar Madártani Egyesület
***
A Magyar Madártani Egyesület hazánkban kiemelt természetvédelmi munkát végez. Az MME szakembereinek munkájához mi is hozzájárulhatunk. A Madárbarátok boltja itt érhető el.
Természetvédelem
A bütykös ásólúd újabb költése a mórahalmi Nagyszéksós-tavon
Ásólúd költését dokumentálták Mórahalmon
Idén tavasszal kiemelkedően nagy csapatai mutatkoztak a bütykös ásólúdnak, amely valaha ritka kóborló madarunk volt, de mára rendszeres, kisszámú költőfaja a Dél-Alföldnek. Idén viszonylag korán kikeltek az első fiókák, elsőként a mórahalmi Nagyszéksós-tavon.
A bütykös ásólúd (Tadorna tadorna) Nyugat-Európa tengerpartjain és az ázsiai sztyeppéken is közönséges költőfaj, hazánkban két évtizede jelent költőfajként, azóta lassú terjedéssel egyre több pár költ.
Idén tavasszal a Dél-Alföld vizes élőhelyein feltűnően nagy példányszámban mutatkozott, voltak olyan napok, amikor több mint 300 pd volt egyidőben a különböző halastavakon és szikes tavakon.
A mórahalmi Nagyszéksós-tó eredetileg egy kb. 100 hektáros szikes tó, amelyet azonban az 1950-es években halastóvá alakítottak át; a közepén áthúzódó csatorna gondoskodott a vízszabályzásról. A tavat az 1980-as évekig hasznosították, azonban utána a tó, – a víz csökkenése mellett –, elnádasodott, nyílt vízfelületet évekig nem lehetett látni.
Húsz évvel ezelőtt, 2004-ben, a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság és Mórahalom Város Önkormányzata egy élőhely-rekonstrukciós munka keretében vízibivaly-gulyát telepített a tóhoz, újra gondoskodva a megfelelő vízkormányzás mellett az élőhelykezelésről.
A csatorna ugyan megmaradt, de annak két partja, – két zátonysorként elnyúlva a tó közepén –, jó költőhelyet hozott létre partimadaraknak és sirályféléknek.
A bütykös ásólúd néhány éve kezdett rendszeresen költeni a tavon, idén április végén jelent meg egy pár 12 fiókájával.
Az ásóludak tavak mentén foglal el nyúl, róka vagy borz által ásott üregeket. Fészekalja 7-15 tojásból áll. Csak a tojó kotlik, de a fiókák felnevelésében mindkét szülő részt vesz. Táplálékában nagy szerepet kapnak különféle csigák, kagylók, férgek, rákok. Növényi tápláléka főleg vízi és parti növényekből áll.
Az ásólúd-család viszonylag bizalmas, ha valaki kíváncsi rájuk, jó eséllyel megtekintheti az apróságokat a Nagyszéksós-tó mindenki által szabadon látogatható nagy kilátójából.
Forrás: Dr. Tokody Béla – MME
Természetvédelem
Érdekes vonuló madárfajok a szegedi Fehér-tavon
Tokody Béla madarakat figyelt meg a szegedi Fehér-tavon
A Tisza mellett fekvő alföldi halastavak a nagy madártömegek mellett mindig is vonzották a ritkább vízimadarakat. 2024 áprilisában több olyan madárfaj is előfordult a szegedi Fehér-tavon, amelyek ugyan minden évben távcső elé kerülnek, de idén kicsit korábban érkeztek, hasonlóan más madarakhoz.
A szegedi Fehér-tó több mint 2000 hektáros vízfelülete vízimadarak tömegeit vonzza minden tavasszal. Abban az esetben, ha március és április között van lecsapolt tóegység, akkor partimadarak ezrei lepik az iszapfelületet táplálék után kutatva. A gyakoribb partimadarak (pajzsoscankók, havasi partfutók, füstös cankók és gulipánok) között idén is feltűnt néhány olyan madárfaj, amely ugyan minden évben előfordul, de nem nagy példányszámban és kicsit későbbi időpontban.
A csigaforgató (Haematopus ostralegus) kisszámú, de rendszeres átvonuló. Viszonylag nagy termetű madár, hosszú piros csőre és fekete-fehér mintázata miatt eltéveszthetetlen. Április első napjaiban jelent meg egy példánya a Fehér-tó új tavain.
A sarki partfutó (Calidris canutus) nagy testű partfutó, nászruhában vörös színű, összetéveszthetetlen partfutófaj. A sarkkörön túli tundraövezetben költ. Nálunk rendszeres, de kis számú átvonuló faj, főleg májusban és augusztus-szeptember között tűnik fel lecsapolt halastavakon és szikes tavakon. Április első hetében tűnt fel két téli ruhás egyed, amely viszonylag korainak számít, de maradtak több napig a területen.
A széki lile (Charadrius alexandrinus) még 30 évvel ezelőtt rendszeresen költött a szárazon hagyott halastó medrekben is és jellegzetes költőfaja volt az alföldi szikes tavaknak, de sajnos rendkívüli módon visszaszorult hazánkban, mindössze 10-15 pár költ a Kiskunságban. A szegedi Fehér-tavon már csak ritka átvonuló, ezért is volt öröm az a hím madár, amely szintén április elején vendégeskedett egy napig a tavon.
A kis goda (Limosa lapponica) régebben ritka, manapság azonban már rendszeres, de kisszámú átvonuló partimadarunk. Közeli rokona a hazánkban már vészesen megfogyatkozott nagy godának, de a kis goda északon, a tundraövezetben költ. Hosszútávú vonuló, sajátos madárrepülési világrekord fűződik a fajhoz; egy fiatal kis goda közel 13 000 kilométert repült Alaszkától egészen Tasmániáig leszállás nélkül, amely út 265 órán keresztül tartott.
A szegedi Fehér-tó egyik lecsapolt tóegységén tűnt fel egy nászruhás madár és néhány napig táplálkozott az egyik lecsapolt tóegységen.
A klímaváltozás hatására sok időszakos vízállású szikes tavunk kiszárad már késő tavaszra, ezért is értékelődött fel a mesterséges halastavak szerepe, ahol az extenzív gazdálkodás egyrészt az állandó vízállással jó költő-és vonulóhelyet biztosít azoknak a vízimadárfajoknak, amelyek táplálkozása és költése ezt igényli, de a gazdálkodásnak megfelelően a lecsapolt halastavak iszapfelületei tökéletes élőhelye a partimadaraknak. A ritkább fajokat látni mindig jó élmény, de ami nagyon fontos, hogy ezek a tavak több olyan tömegesen vonuló fajnak jelent biztos megállóhelyet, mint a pajzsoscankó, havasi partfutó vagy a nagy goda.
Forrás: dr. Tokody Béla – MME
Természetvédelem
Kékbegyek látványos nászrepülése Cserebökényben
Rendszeresen találkozhatunk kékbegyekkel Cserebökényben
A Körös-Maros Nemzeti Park Cserebökény részterületén rendszeresen találkozhatunk kékbegyekkel. A hímek nászrepülése szemet gyönyörködtető mutatvány.
A kékbegy az egyik legszebb tollazatú énekesmadár. Március végén, április elején érkezik vissza afrikai telelőhelyéről. A hímek rögtön elfoglalják a fészkelő területüket. Rendszerint egy magasabb ponton énekelnek, akár egy kiemelkedő nádszál csúcsi részén megkapaszkodva. Énekük rendkívül változatos, sok utánzást tartalmaz, mégis egyedi.
Nászrepülésük igen látványos. A hím a tojó közelsége esetén éneklés közben rendszeresen a levegőbe emelkedik, majd széttárt faroktollakkal ereszkedik vissza. Ezt követően a hím a talajon kék melltollait felborzolja, szárnyait leereszti, faroktollait széttárja, így udvarol a tojónak.
A fészket a tojó vékony növényi szálakból, gyökérdarabokból, egymaga építi. Legtöbbször a talajhoz közel, fűcsomó alá, zsombékra, vagy nádcsomó tövébe rejti. Általában 5-6 tojást rak, melyeken csak a tojó kotlik. A hím eközben a közelben énekel. A fiókák etetésében mindkét szülő részt vesz. Ritkán második költésük is előfordul.
A násztevékenységet követően a kékbegyek – rejtett életmódjuk miatt -, alig észrevehetők. Megfigyeléseink szerint ragaszkodnak a költőterületeikhez, évről-évre ugyanott találjuk meg az éneklő hímeket. Cserebökényben az egyik vizes élőhely melletti, pihentetett, kiterjedt foltos bürkös területen hat nászrepülő hímet számoltunk. Megfigyeltük, hogy a nászrepülést követően az 50-60 cm magasságú, sűrű növényzetben tűntek el a kékbegy-párok. Reméljük, hogy a párok az idén is sikeresen nevelik fel fiókáikat.
Forrás: Körös-Maros Nemzeti Park