Vadászat

Fehér aranysakálokat ejtettek el Dunapatajon – GALÉRIÁVAL

Közzétéve:

2022.09.18.

Feltöltő:

Bács-Kiskun megyében gazdálkodik a Pataj Vadásztársaság megközelítőleg 5500 hektáron a Duna-Tisza közén, amelyet nyugatról a Duna határol. A Paks és Kiskőrös között elterülő vadászterület Gemenctől alig 60 kilométerre helyezkedik el. A nagyvad a Duna árterét követve jutott el Dunapatajra. Mostanra két kisebb gímszarvas rudli színesiti a helyi vadállományt.

A fényképen látható aranysakálokat Ivanics Balázs hozta terítékre a Dunapatajon, a Pataj Vadásztársaság területén. (Fotó: Ivanics Balázs – Agro Jager News)

A terület eredendően apróvadasnak minősül. A dunapatajiak egymással jó barátságot ápolnak, a közös apróvadvadászatokat úgy élik meg, mintha egy ünnepnapon vennének részt.

Dunapatajon három kíméleti területen védik a vadállományt, ahol egyáltalán nincs vadászat. Ez a védett vízi világ ember számára szinte nem járható. A Kis-Dunához tartozó Alsó, Felső – zátony és a C sziget azonban az aranysakálok egyik kedvelt „fészke” is. Dunapatajon a másik aranysakálok által kedvelt területrész a Szelidi-tó, ahol a terület rendkívül mozaikos mivel nádas, erdő és mezőgazdasági területek egymáshoz viszonylag közel állnak. A vegyes, sűrű tölgyerdő megközelítőleg másfél – két kilométer hosszú és 300 – 500 méter széles. Az erdő mellett elhelyezkedő nádast, a helyi vadászok csak „Kapaszkodónak” hívják, mivel itt a tagság apróvadhajtások során időnként megfordul. A sakálok által kedvelt terület megközelítőleg nyolc négyzetkilométer kiterjedésű.

A magasles, amelyről a lövéseket tette a vadász. (Fotó: Ivanics Balázs – Agro Jager News)

Ivanics Balázs az Északi erdő területrészen egyéni vadászaton vett részt, célzottan aranysakálokat keresett. A kutyafélék családjába tartozó vadfaj ezidáig okosabbnak bizonyult. Nem messze egy magaslestől, hogy növelje az esélyeit, sekélyen a legolcsóbb „kutyakaját” ásott el. A szóróját időnként ellenőrizte és ha kellett, utántöltötte azt. A nyomokból egyértelműen látszódott, hogy egy nagyobb falka látogatja a kihelyezett élelmet. Szeptember második hetében, az egyik késő délután a szórótól nem messze helyezkedett el, a kedvenc sípjait is magával vitte. Az elmúlt évek során megtanulta a sípokat eredményesen használni.Talán az egyik legfontosabb “ökölszabály” a ragadozók hívásánál, hogy nem szabad sokat fújni. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy egy halkabb síppal kezd, amit rövid ideig használ körülbelül két percig. Majd vár, megközelítőleg 20 percet. Ha ez így nem hoz sikert, előkerül egy hangosabb síp, amit megközelítőleg egy percig használ. Egy óra alatt maximum három-négy alkalommal szabad és lehet hívni. A sípok közül a nyúlsírást használja, valamint több márka sípjait, amely közül kiemelkedik az egyik szájpadlásra helyezhető eszköz, amivel a sakálvonyítást lehet utánozni. A különböző sípokkal gyakorolni kell, de csak otthon. Ha egyszer elrontjuk, vagy a sakálok ezt kitanulják, soha többet nem lehet őket megtéveszteni.

A híres nádast a helyiek csak “Kapaszkodó”-nak hívják. Az aranysakálok innen bukkantak fel. (Fotó: Ivanics Balázs – Agro Jager News)

Miután elfoglalta a helyét, várt közel 20 percet, mire minden lecsendesett körülötte. Alig telt el fél óra, amikor maga előtt két fehér pontot szúrt ki, amely mozgott. Nem értette, mert a nádas mellett bukkant fel a két vad. Először kóbor kutyáknak vélte őket, majd gyorsan kiderült, hogy a helyi aranysakál falka tagjai bukkantak fel. A hét egyedből álló csapat óvatosan közelített. Amikor már körülbelül 100 méterre voltak, megcélozta az egyik fehér aranysakált a 7.62-es fegyverével. A vad azonnal tűzben rogyott. Ismételni nem tudott. A többi egyed azonnal szétszaladt, de a távolság nem volt több 200-250 méternél. Miután a vadászláz valamelyest csökkent, előkerült az egyik nyúlsírósípja. A strófa semmi eredményt nem hozott. A közeli mezőn keresgéltek, a nyúlsírásra nem mozdultak. Ezután előkerült egy ércesebb nyúlsírósíp, ami heves reakció váltott ki. Az egyik egyed, félretéve félelemérzetét, újra visszafordult. Vesztére, mert ez a sakál is helyben maradt. A falka többi tagja nagyon messziről figyelt. A második egyed után az esélyei szinte nullára csökkentek.

A “Kapaszkodó”-nak nevezett nádas egyik oldalát egy csatorna határolja. A nádas szinte egész évben vízzel borított. (Fotó: Ivanics Balázs – Agro Jager News)

Amikor már azt hitte vége, mégegyszer utoljára előkerült a Balázs kedvenc sípja, amivel a sötétedés előtt egy utolsó próbát tett . A második fehér színváltozatú aranysakál is felbukkant figyelt, érdeklődött. Balázs, nem akarta elhinni, hogy ez sikerült. Aggódott, úgy érezte, mintha élete gímszarvasbikája lenne vele szemben. A vörös rókánál bevált taktikát használta a tapasztalt ragadozóvadász. Kézzel egércincogást imitált, amire az aranysakál még közelebb került. Nem sok gondolkozási lehetősége maradt, óvatosan elhúzta a ravaszt, a célkeresztben tisztán látta a célt. Nem hibázott. A harmadik aranysakál is helyben maradt. A négy egyed ezután viszont úgy döntött, hogy ideje tovább állni és eltűntek a sűrű, fedett erdőben.

A Szelídi tò èszaki partja mellett fekszik az Északi erdő területrész, ahol szinte mindig felbukkan egy-két aranysakál. (Fotó: Ivanics Balázs – Agro Jager News)

Ivanics Balázs így két fehér színváltozatú egyedet és egy fajra jellemző színváltozatot hozott terítékre Dunapatajon. Az aranysakál állománya jól ismert, azonban ezeket az egyedeket nem ismerte senki. A rutin és a sok tapasztalat mellett vélhetően abban is nagy szerencséje volt a ragadozóvadásznak, hogy a terítékre hozott összes egyed ebben az évben született.

A sakálok egyik kedvelt “fészke” az Északi erdő területrész. (Fotó: Ivanics Balázs – Agro Jager News)

Itt Dunapatajon sok tapasztalatot szerzett Ivanics Balázs. Tavaly télen előfordult egy olyan eset, hogy egy rövid nyúlsírás után, cserkelve, négy sakál négy különböző irányból „lerohanta” a vadászt, akinek „megijedni” se volt ideje. „Szokatlan élmény, egy rövid ideig zsákmánynak éreztem magam” – mondta Balázs. A toportyánok azonban hamar rájöttek a trükkre és elrebbentek. A gyorsan mozgó ragadozókra lövést ekkor nem tudott tenni .

Ha nagy a szél, vagy rosszabb esetben kavarog, szinte felesleges kimenni, mert az orruk rendkívül jó. Ekkor magaslesről eredményesen nem lehet rájuk vadászni.

Korábban terítékre hozott toportyánok egyike. (Fotó: Ivanics Balázs – Agro Jager News)

Október-novemberig viszonylag könnyű terítékre hozni a kis sakálokat, mivel a hideg miatt éhesebbek, és óvatlanabbak. Ha meghallják a sípot mintha „zsinóron” húznák őket. Januárra teljesen megváltozik a viselkedésük, „okosabbak” lesznek. Ezután már 360 fokban körbejárják a hang forrását, szél alá kerülnek, és ha kell akár közel egy órát is várnak. Türelmesek, meg se mozdulnak. Keresik a rendszer kiskapuit, hibáit. A koslatási időszakban, ami körülbelül februárra esik viszont jóval mozgékonyabbak, és ekkor többet is hibáznak.

Az aranysakál rendkívül gyorsan alkalmazkodik a változó feltételekhez. Nincs kőbe vésett “szabály” a vadászatuk során. (Fotó: Ivanics Balázs – Agro Jager News)

Dunapatajon már nem az a kérdés, hogy mekkora az aranysakál állománya, hanem az, hogyan lehetne eredményesebben az állományukat csökkenteni. Ivanics Balázs az elmúlt időszakban a fajt aprólékosan megfigyelte, tanulmányozta, mivel az esetek bizonyos százalékéban ez az óvatos ragadozó volt az „élelmesebb”. Az elmúlt öt év során a dunapataji vadászterületen kiismerte az aranysakálok mozgását, nagyjából tudja azt is, hol szeretnek átváltani, melyek a kedvelt vadászterületeik. Az intenzív vadászat ellenére a faj állománya nemhogy csökkenne, hanem ennek ellenkezőjét figyelte meg. A sakálok időnként a frekventált helyek környékén, már nappal is felbukkanak.

A kora őszi éjszakákon vonyításukat szinte mindig lehet hallani . A kölyöknevelési időszakban azonban „csöndben” vannak. Ahogy egyre hűl a levegő és csökken a napi középhőmérséklet, egyre jobban védik a területeiket. Az aranysakál okozta károkat nagyon sokan még mindig alábecsülik. Az ártéren eredményesen szinte lehetetlen rájuk vadászni. A számuk folyamatosan nő. Vadászatukat országos szinten fokozni kellene. Ha ilyen ütemben szaporodnak tovább, az apróvad-, nagyvadfajok állománya mellett idővel lecsökkenhet más védett fajok száma is.

„Sokkal nagyobb a baj a sakállal mint azt hisszük, főleg a nehezen járható, sűrű ártéri erdőkben” – zárta beszámolóját Ivanics Balázs, dunapataji vadász.

Írta: Dr. Szilágyi Gergely

Fényképek: Ivanics Balázs

***

A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.

Hirdetni szeretne? Itt jelentkezzen: marketing@agrojager.hu

Címkék:aranysakál aranysakálok a Kisnkunságban aranysakálok vadászata Dunapataji vadászok FRANCHI FRANCHI Horizon Black Syntetic Frommer Kft Ivanics Balázs kiemelt-cikk Luigi Franchi Pataj Vadásztársaság

Következő cikk

Vadásznap Ópusztaszeren: „Mögülték” a törvényt a Szeri-pusztán – GALÉRIÁVAL

Ne hagyd ki

Farkasok nyomait is keresheti az MME méreg- és tetemkereső kutyás egysége

Vadászat

A jászsági öreg harcos!

Published

18 óra

2024.04.28.

Dr. Szilágyi Gergely PhD

Kriston Tamás élménybeszámolója:

Vadőrként, sokszor nem is a kapitális bak az, ami igazán lázba hozza az embert! Így volt ez a mai hajnali vadászaton is. Règóta ismert bak, de jól elbújt, úgy egy hètre! Tudta, hogy a búzatábla kellős közepén biztonságban van. Nem csak a hely, hanem körülötte lèvő megannyi társa is vigyázta èletèt. Az erdő hírnökèt jól helyettesítve – ma hajnalig. Ès mint az embereknèl szokás mondani, minden sikeres fèrfi mögött egy erős nő áll. Mellette a suta vigyázta mindennapjait.

Fotó: Kriston Tamás – Agro Jager News

Egy apró, rossz mozdulat is elèg volt, hogy a suta köszönetet mondjon látogatásunkèrt ès már távozott is septiben. Mondanom se kell, hogy kivel! Tegnap esti sikertelen próbálkozásunk után mondtam a vendègnek: majd reggel! El is jött hát gyorsan. Nem tudom, mi okból, csak úgy èreztem, ma máskèpp kell odamennem, mint szoktam. Másik úton közelítettem meg a táblát. De tudva, hogy a bak hol szokott lenni, szinte mèrtani pontossággal ott álltam meg. Felálltam a platóra ès benèztem a laposba. Termèszetesen ott legelt a sutájával. 46-os villanyoszlop. Mindig az volt a támpont. Ugyanis egy sárga táblán ez a szám van rá helyezve. “46-os sárga villamoson”

Fotó: Kriston Tamás – Agro Jager News

Távolság csak 574 mèter, az nem sok. Uccu lőbot, vízálló nadrág fel, tàvcső, spektív nyakba, vendèg mögöttem. Így iramodtam neki, nagy lendülettel. Be is cserkeltük 120 mèterre. Csak az a fránya nagy lapos ne lett volna, így csak az agancsát láttuk, no meg a sutáját, de azt bizony rendesen. Majd negyedórányi várakozas után betolakodókká váltunk. A suta úgy gondolta “viszlát”, bakunk meg utána, nekitartva egy szilvásnak. Igaz, az is volt vagy 600 mèter mèg hozzánk.

Mi gyalog utána. Valami azt súgta, nem akar bemenni oda. Igazam lett. Mèg úgy 300 mèter sèta után is ők elöttünk, jó távot tartva de nem rohanva, megálltak a szilvástól úgy 50-100 mèterre. Legalább is messziről úgy becsültem. Tanakodtam, mèrgelődtem: nem igaz, hogy nem tudom meglövetni! De ekkor gondoltam egyet, mivel a bak szoborrá vált a sarokban, csak agancsa látszott ki a búzából. Vissza akar ez ide jönni, minden áron! Vendèget megkèrtem, maradjon, èn visszamegyek a kocsièrt, körbe kocsikázom a másik oldalra, a szilváshoz. Ha meglát ott a bak, úgy is ide akar majd vissza jönni. Ha jól áll, lője meg. Mondanom sem kell, ekkor már oda-vissza 1.5 km volt a lábaimban. Plusz egy kis ideg ès pörgött az agyam, hogy is lenne jó.

Fotó: Kriston Tamás – Agro Jager News

Kocsihoz visszaèrve, irány a szilvás. Alig pár kilométer kerülő, de hátha. Bejött. Kiszálltam a kocsiból, ki a búzatábla szilvás sarkához ès ki nèz rám, úgy 60 mèterről. Az öreg harcos. Úgy egy perc után nagy nehezen elindult vissza a helyère. Mondanom sem kell, ha vendèg velem van…

Suta, bak előttem, a vendèg tőlem úgy 3-400 mèterre. Viszont jófelè tartott az ÖREG! Vendèg is kell hozzá, meg is èrdemli ezt a bakot is! Látva az őzek mozgását, el kezdte csalni a távolságot ő is. Hol engem, hol őt figyeltèk, nem tudták mire vèlni a helyzetet. De lassan tartottak jól megszokott kis helyükre, vissza. A biztonságot adó otthonuk lett az öreg veszte!

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

Ekkor talán már több mint egy órája vívtuk közös harcunk! Mikor látom a vendèg lőbotra helyezi a fegyverèt ès cèloz. Nem kapzsi, nem minden áron. Először egy falu a háttèrben, igaz nagyon messze de akkor is nem engedte el a lövèst. Az is igaz, előző este erre felhívtam a figyelmèt, de ő maga is tudta. Ritka az ilyen manapság. De vègre jó helyen. Ès most jön, ami sose volt mèg. Pedig mondhatom, pár száz bakot már lövettem èletem során. Bakot, vendèget felváltva figyelve, de most a bakot nèzve hirtelen kirúg, aztán egy hatalmas durranás! Mondhatom, hamarabb bejelzett, mint ahogy a lövèst hallottam.

De vègigkísèrve utolsó halálvágtáját, az öröm- megnyugvás-szomorúság egyszerre fogott el! Megvan az öreg vègre, de mit fogok ezek után ott nèzegetni. Ès kivel játszom le a harcot kèpzeletben, mint megannyiszor vele. Azt a pár száz mètert gyorsan megtettem. Odaèrtem a vendèghez ès együtt kerestük meg az elejtett öreg harcost!
Az ilyenkor szokásos ceremónia után jött csak a felismerès, hogy hol is vagyunk mi ès hol a kocsi. Na, öreg, nem húzhatlak èn ennyit. Nem is illik, meg hát igen csak elfáradnèk, mire kièrünk. Vendèget megkèrtem hozza a távcsövem. Elöször nem igen gondolta, mit akarok, mert segíteni akart húzni. De aztán nyakba fel ès uccu neki. Kb 700 mèterre lehettünk a kocsitól, egy szuszra tettem meg a távot.

Fotó: Kriston Tamás – Agro Jager News

De valahogy, így mègis könyebb volt. Az öreg a vègère mèg becsülettel megizzasztott, de ennyit megèrdemeltem èn is!
Nem adta magát könnyen ès èletènek vègèn is mèg úgy volt, hogy a harcos örökre harcos marad!

Írta és fényképezte: Kriston Tamás

***
A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.

Hirdetni szeretne? Írjon nekünk: marketing@agrojager.hu

Tovább olvasom

Vadászat

Az alkotó erdészetisek

Az AASzC Kiss Ferenc Erdészeti Technikum diákjai több területen is megmérették magukat az Agórában megrendezett Művészeti Fesztiválon

Published

3 nap

2024.04.26.

Dr. Szilágyi Gergely PhD

Az AASzC Kiss Ferenc Erdészeti Technikum diákjai több területen is megmérették magukat a Dugonics Társaság Ifjúsági Tagozata által szegedi középiskolások számára idén már 24. alkalommal meghirdetett képző- és fotóművészeti, irodalmi pályázatokon, valamint az Agórában megrendezett Művészeti Fesztiválon.