A 2020-as esztendő kérdése volt, hogy gazdasági téren mekkora visszaesést okoz a járvány a világ országainak. A vita tárgya az volt, hogy az ábécé – szerencsére csak a latin jöhetett szóba – melyik betűjének alakját ölti majd magára a kilábalás lefolyásának diagramja. Konszenzus még mindig nincs, viszont a világ nagy részén a folyamat jócskán átnyúlik az idei évre is.
Az inflációt számos tényező befolyásolhatja. Az olaj árának adrágulása magával ránhatja az inflciót is, amely a koronavírus-járvány által sújtott gazdaságoknak egyáltalán nem hiányzik (Kép: Pixabay)
Most már azonban egy másik kérdés áll a középpontban:
beindul-e az idén az infláció, vagy azoknak lesz igazuk, akik szerint a gazdaság talpra állítását segítve büntetlenül lehet pénzt nyomtatni.
2020-ban jelentősen drágultak a mezőgazdasági termények árai (Kép: Lang Róbert – Somogyi Hírlap)
A mezőgazdasági termények tavaly jelentős mértékben drágultak. A FAO élelmiszerár-indexe idén januárban 113,3 ponton állt, azaz december óta 4,7 ponttal, 4,3 százalékkal emelkedett. Az index immár nyolcadik hónapja emelkedik, és a legmagasabb havi átlagát produkálta 2014 júliusa óta. Az még nem egyértelmű, hogy ez is „csak” egy eszközárbuborék vagy már az infláció jele. A nemesfémek nem tartanak lépést a mezőgazdasági termények árával.
Amerikai nagybankok legutóbbi nyilatkozataikban egy másik meghatározó nyersanyag, az olaj árfolyamának jelentős emelkedését vetítették előre. A szakértők szerinti hosszútávú emelkedést a nyersanyagpiacon az is táplálja, hogy a Wall Street ezeket a pénzügyi eszközöket használja infláció elleni fedezetként.
Az árak emelkedése az olajpiacon a klímaváltozás elleni harc nem kívánt következménye is, mivel a termelés korlátozását vonja maga után, miközben növeli a megújuló energiák infrastruktúrájának kiépítéséhez szükséges fémek, az akkumulátorok, valamint az elektromos járművek iránti keresletet.
Az is az olajár hosszabb távú emelkedésének teóriáját támogatja, hogy az Egyesült Államokban beindultak a kormányzati költekezést fokozó programok, illetve a vírus elleni küzdelem már az oltási fázisban jár, ami az optimizmus táplálja.
Az olaj ára hosszútávon úgynevezett szuperciklusokat ír le. Az elmúlt száz esztendő négy ilyen szuperciklusát lehet azonosítani az árfolyam alakulásában, a legutóbbinak 2008-ban volt a csúcsa 12 évnyi emelkedés után.
Azt az áremelkedést Kína gazdasági teljesítménye hajtotta. Most a járványból való kilábalás mellett az ultralaza monetáris és fiskális politika, a gyenge dollár és az emelkedő inflációs várakozások képezik a hajtóerőt, valamint az erősödő környezetvédelmi programok mindenhol a világon.
A fedezeti alapok a 2000-es évek közepéig jellemzően nem voltak túl optimisták az olajár emelkedésével kapcsolatban. Addigra viszont a kínai növekedés felpörgetett minden árat, a rézétől a gyapotéig, miközben a terméssel kapcsolatos gondok és az egész világra vonatkozó exporttilalmak megemelték az élelmiszerárakat, végül – részben emiatt – az arab tavasz idején kormányok buktak meg. A háttér most kezd hasonlónak tűnni, az alapanyagok széles skálájának árfolyama mozog hatéves csúcsának közelében. A kukorica és a szójabab ára szintén emelkedik, amint Kína amerikai terményekkel tölti fel a készleteit.
A réz ára nyolcéves csúcsot ért el a szélesebb gazdasági fellendüléssel kapcsolatos növekvő optimizmus közepette. A Bloomberg Commodity Index 27 hónapos csúcsra emelkedett.
Az olaj is erőteljes fellendülést mutat a Covid–19-világjárvány következtében kialakult mélységekből, amint a világméretű ellátási zavarok enyhülni látszanak. Az áremelkedést az említett várakozások mellett az is támogathatja, hogy a Wood Mackenzie szerint az upstream olaj- és gázberuházások 15 éves mélypontjuk közelében lehetnek az idén is, mindössze 300 milliárd dollár összegben, ami a válság előtti szintnél 30 százalékkal alacsonyabb.
Így a magára találó világgazdaság az olaj piacán újfent ellátási zavarokat tapasztalhat, ha a kereslet 2022 vége felé ismét elérné a napi 100 millió hordós szintet. Ez pedig nyilván árfelhajtó erő lesz.
A február 9-ig tartó héten a fedezeti alapok 5 százalékkal növelték a 24 fő árutőzsdei határidős termékben a pozícióikat. Az új csúcs 2,7 millió tétel, amely 143,7 milliárd dollár értéket jelent. A Brent és a WTI együttes nettó vételi pozíciója – a bullish és a bearish pozíciók közötti különbség – 28 hónapos csúcsra nőtt, míg a mezőgazdaságban, a gabonaágazatban a nettó vételi pozíciók száma nincs messze a 2012 augusztusában beállított rekordtól.
Forrás: Világgazdaság
