Természetvédelem
A szabadon engedtek egy gyógyult rétisast
Meggyógyult és visszanyerte erejét a februárban Tiszaalpáron talált rétisas, melyet így március 10-én szabadon engedhettünk a Szegedi Vadaspark szakembereivel közösen.
Meggyógyult és visszanyerte erejét a februárban Tiszaalpáron talált rétisas, melyet így március 10-én szabadon engedhettünk a Szegedi Vadaspark szakembereivel közösen.

Meggyógyult rétisas engedtek szabadon a szakemberek a Kiskunsági Nemzeti Park területén (Kép: KNPI)
Egy sérült, röpképtelen rétisashoz hívták a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság Természetvédelmi Őrszolgálatát Tiszaalpáron 2021. február második felében.

A sas könnyen sérülést tud okozni, éppen ezért óvatosan kell vele bánni (Kép:KNPI)
Bártol István, természetvédelmi őrkerület-vezető elmondta, hogy lakossági bejelentésre érkezett a helyszínre. Széttárt szárnyakkal, a farkán támaszkodva, kissé görcsös ujjtartással talált a legyengült madárra. Ezek a tünetek mérgezésre utalnak. A közelben egy rókatetem is hevert, melyet toxikológiai vizsgálatra küldött a nemzetipark-igazgatóság.
A rétisast először Pesír Zoltán, lakiteleki állatorvos látta el. Ezután a Fővárosi Állat- és Növénykert állatorvosával és a Szegedi Vadaspark igazgatójával konzultálva úgy döntöttek, a madár további ellátása és gyógyítása szempontjából legjobb, ha a Szegedi Vadaspark Természetvédelmi Mentőközpontjába kerül.
Veprik Róbert, a Szegedi Vadaspark igazgatójának beszámolója szerint a rétisas viszonylag hamar visszanyerte az erejét a gyors és szakszerű állatorvosi kezelésnek köszönhetően. A lábadozási időszak véget ért, nincs szüksége további emberi segítségre. A nemzetipark-igazgatóság és a Vadaspark munkatársai március 10-én, délután szabadon engedték Szeged mellett, a Sas-ér Erdőrezervátumban. Tekintve, hogy fiatal, 3-4 éves, még nem fészkelő egyedről van szó, az ártéri természetvédelmi terület ideális élőhely lesz számára.
A rétisas hazai állománya az elmúlt 15 évben folyamatosan növekedett a szigorú védelmi intézkedéseknek köszönhetően, az utóbbi pár évben már stabilan 300 pár felett van. A hazai állomány 10 %-a, mintegy 30 pár él a Kiskunságban.
A fajt leginkább az élőhelyek elvesztése veszélyezteti, valamint érzékeny a zavarásra, különösen fészkelési időszakban. Szándékos és véletlen mérgezéseknek is áldozatul eshetnek, illetve áramütés is gyakran okozza halálukat. A mérgezések felderítése, az áramütés elleni védekezés, az ismert fészkek védelme védőzónák kijelölésével és az apróvadvédelmi intézkedések mind hozzájárultak a sasok korábban igen aggasztó helyzetének javulásához.
A hazai rétisas párok egész évben a fészkük környékén tartózkodnak, a fiatalok pedig kóborolnak. Télen több tartózkodik nálunk, mivel a Kárpát-medence a kedvező időjárás és a táplálékbőség miatt megfelelő telelőhely az északon élő példányoknak is.
A rétisas a legkorábban költő madarunk, március elején már a tojásokon ülnek. A kotlás időszakában a párok különösen érzékenyek a zavarásra. A fészekalj rendszerint két tojásból áll, a fiókák március végén – április elején kelnek ki.
A rétisas fokozottan védett faj, természetvédelmi értéke 1 millió Ft.
Forrás: KNPI
Természetvédelem
Rétihéja támadt a kislibákra
Szabó Zoltán természetfotós élménybeszámolója az ürbői halastavakról:
Az ürbői halastavaknál épp egy daloló kékbegyet próbáltam fotózni, amikor a szemem sarkából hirtelen mozgásra lettem figyelmes. Azonnal a zaj irányába fordítottam az objektívet, és nem mindennapi jelenet tárult elém: tőlem nem messze egy barna rétihéja a nyári ludak csibéire vadászott.

Fotó: Szabó Zoltán természetfotós – Agro Jager News
Sikerült megörökítenem a ragadozó elszántságát és a menekülő csibék rémületét. A jelenet drámaisága szinte leírhatatlan volt – ritka pillanat, amelyhez nemcsak éberség, hanem komoly szerencse is kellett. Jókor voltam jó helyen.
A történet végül váratlan fordulatot vett: az egyik nyári lúd visszatért, és határozott fellépésével megzavarta a rétihéját. A csibék ezt kihasználva a nádas sűrűjébe menekültek, így megmenekültek a támadás elől.
Írta és fényképezte: Szabó Zoltán természetfotós
Szabó Zoltán természetfotós Facebook oldala itt érhető el!
Természetvédelem
Költőszigetet kaptak a küszvágó csérek
A Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság szakemberei és önkéntesek új költőszigetet készítettek a Töreki-halastavakon.
A Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság vagyonkezelésében lévő Töreki-halastavak helyi jelentőségű természetvédelmi terület madárfaunája reményeink szerint idén új költőfajjal, -fajokkal bővül.

Fotó: BfNPI
Fontos információ a területtel kapcsolatban, hogy a Töreki-halastavakon a horgászat, a fürdőzés és a vízisport-tevékenység szigorúan tilos!
Az egykor horgásztóként funkcionáló 10-es tavon ott maradt, mára már funkciójukat vesztett, olykor illegálisan használatba vett horgászstégeket munkatársaink tavaly októberben civil segítséggel a tóból eltávolították. A 10 különböző méretű stég remek lehetőséget kínált arra, hogy azokat megmunkálva, átalakítva egy közel 33 négyzetméteres szigetként kerüljenek vissza tavasszal a vízbe. Az újrahasznosítás révén minimális költségből megvalósítható volt a költősziget.
A tél folyamán a stégek átalakítását sikerült terv szerint véghezvinni és a sziget vasszerkezete március végére elnyerte végleges formáját. Az elemeket megerősítették és azonos magasságúvá alakították a tó vízszintjéhez igazítva.
Április 10-én helyi civilek segítségével megkezdődött a vízrebocsátás. Először vízre került a 10 db stég, melyeket a vízben a résztvevők összecsavaroztak, ezzel stabil alapot biztosítva a fedőrétegnek. Ezek után a fedőréteg első részeként egy fémhálót helyeztünk el a szerkezeten. Ezt követően kapta meg a sziget a peremét egy 12 centiméter magas karima formájában.

Fotó: BfNPI
11-én első körben beszállításra került körülbelül 150 db 2 és fél méteres palló, melyek hosszanti és keresztirányú fedésben kerültek a platformra összecsavarozva, majd következett egy réteg geotextil lefektetése. Legvégül pedig körülbelül 2 köbméternyi elegyengetett sóder került rá, ideális terepet biztosítva a csérek számára. A beszállítást csónakokkal végeztük.
A sziget körülbelül 4 és fél – 5 tonna össztömegű lett.

Fotó: BfNPI
Hogy miért is volt erre szükség?
A küszvágó csér (Sterna hirundo) hazai- és világállománya az elmúlt években jelentősen csökkent. Ennek a fokozottan védett madárfajnak a hazai állományát 2015-2017-es adatok alapján 560-870 párra becsülték. Igazgatóságunk működési területén mindössze két állandó és egy alkalmi költőhelye ismert. A Balaton déli partján elhelyezkedő Irmapusztai-halastavakon található hazánk egyik legnagyobb telepe. Reményeink szerint ezzel a szigettel hozzá tudunk járulni a költőállomány növekedéséhez. Az eredményekről a későbbiekben beszámolunk. Addig is türelmesen várjuk a madarakat. Az első példányok már visszatértek az Egyenlítőn túlról.
Költések esetén fontos, hogy a sziget ne működjön ökológiai csapdaként. Ezért a napokban a Természetvédelmi Őrszolgálat munkatársai búvó- és árnyékoló helyeket helyeznek el a szigeten a fiókák számára, ezzel is védve őket a levegőből érkező veszélyek, ragadozók ellen. A küszvágó csérek fiókái korán elhagyják a fészket, sok esetben a vízbe menekülnek veszély esetén. Annak érdekében, hogy vissza tudjanak jutni a szigetre, fiókás időszakban felhelyezésre kerülnek feljáró, vízen lebegő pallók. Ezek gyorsan rögzíthetők, helyüket a munkálatok során előkészítettük, ezzel is minimalizálva a későbbi zavarás mértékét. A fiókák kikeléséig a madarak zavartalanul tudnak költeni, hiszen a feljárók nélkül a víz felől érkező ragadozók sem tudnak feljutni a szigetre, hogy kiegyék a tojásos fészkeket.
Végezetül szeretnénk megköszönni az MME Dél-balatoni helyi csoportjának és a Törekiért Egyesület önkénteseinek az önzetlen segítséget! Kiemelten köszönetet szeretnénk mondani Keszler Zoltánnak a tervezési és lakatosi munkákért, valamint Papp Ferencnek a geotextilért.

Fotó: BfNPI
A munkálatokban részt vettek
– a BfNPI részéről:
Péntek István, Schleer Tamás, Szász Bence, Dr. Szinai Péter
– civil részről:
Gál László, Gál Péter, Keszler Zoltán, Mészáros András, Varga Alex, Palaticz Péter, Panyi Enikő, Papp Ferenc, Papp Lambert, Papp László, Tóth Tamás, Veress Viktor
Új csérsziget-fotók: Gál László, Papp Ferenc, Panyi Enikő, Péntek István
Küszvágó csér – korábbi fotók: Magyari Máté és Mészáros András (BfNPI)
Forrás: Péntek István –BfNPI
Természetvédelem
A Dévaványai-Ecsegi pusztákra megérkeztek az első szalakóták
Április 16-án szalakótákat figyeltek meg Gyomaendrőd és Szarvas között.
A Körös-Maros Nemzeti Park Dévaványai-Ecsegi puszták részterületére április közepén visszatértek afrikai telelőhelyükről az első szalakóták. Most még a területfoglalásra koncentrálnak, de hamarosan a költést is megkezdik.

Fotó: Szél Antal István – KMNP
Az első példányt április 16-án láttuk Gyomaendrőd és Szarvas között. A szalakótákra jellemző, hogy amikor telelőhelyükről visszatérnek, akkor rendszerint egyedülálló fáról, magaslatról figyelik a környezetüket, onnan vadásznak. Április 20-án egy újabb példányt is megfigyeltünk a Dévaványai-Ecsegi pusztákon. A szalakóták a kék vércséktől, vagy a seregélyektől eltérően nem csapatosan, hanem magányosan vonulnak.
A Körös-Maros Nemzeti Park területi adottságai, a néhány öreg fával tarkított, gyepes területek kiválóan megfelelnek a szalakóták igényeinek. Ők ugyanis tipikus sztyeppi madarak, nem szeretik az erdőségeket. A már megérkezett példányok egyelőre még csak a területüket foglalják, költésük május elején kezdődik.
A szalakóták többsége a nemzeti park szakemberei által kihelyezett költőládákban költ, egy részük pedig természetes faodvakba, vagy harkályok, seregélyek elhagyott odvaiba rakja le 4-6 tojását. Rengeteg rovart elfogyaszt, fő táplálékai az egyenesszárnyúak, de a gyíkokat, kisebb békákat is megfogja.
Magyarországon a jégmadár és a gyurgyalag mellett a szalakóta az egyik legszínesebb madár. Kékeszöldes színével igazi ékessége a puszta élővilágának.
Forrás: KMNP

