A Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság vagyonkezelésében lévő Töreki-halastavak helyi jelentőségű természetvédelmi terület madárfaunája reményeink szerint idén új költőfajjal, -fajokkal bővül.

Fotó: BfNPI

Fontos információ a területtel kapcsolatban, hogy a Töreki-halastavakon a horgászat, a fürdőzés és a vízisport-tevékenység szigorúan tilos!

Az egykor horgásztóként funkcionáló 10-es tavon ott maradt, mára már funkciójukat vesztett, olykor illegálisan használatba vett horgászstégeket munkatársaink tavaly októberben civil segítséggel a tóból eltávolították. A 10 különböző méretű stég remek lehetőséget kínált arra, hogy azokat megmunkálva, átalakítva egy közel 33 négyzetméteres szigetként kerüljenek vissza tavasszal a vízbe. Az újrahasznosítás révén minimális költségből megvalósítható volt a költősziget.

A tél folyamán a stégek átalakítását sikerült terv szerint véghezvinni és a sziget vasszerkezete március végére elnyerte végleges formáját. Az elemeket megerősítették és azonos magasságúvá alakították a tó vízszintjéhez igazítva.

Április 10-én helyi civilek segítségével megkezdődött a vízrebocsátás. Először vízre került a 10 db stég, melyeket a vízben a résztvevők összecsavaroztak, ezzel stabil alapot biztosítva a fedőrétegnek. Ezek után a fedőréteg első részeként egy fémhálót helyeztünk el a szerkezeten. Ezt követően kapta meg a sziget a peremét egy 12 centiméter magas karima formájában.

Fotó: BfNPI

11-én első körben beszállításra került körülbelül 150 db 2 és fél méteres palló, melyek hosszanti és keresztirányú fedésben kerültek a platformra összecsavarozva, majd következett egy réteg geotextil lefektetése. Legvégül pedig körülbelül 2 köbméternyi elegyengetett sóder került rá, ideális terepet biztosítva a csérek számára. A beszállítást csónakokkal végeztük.

A sziget körülbelül 4 és fél – 5 tonna össztömegű lett.

Fotó: BfNPI

Hogy miért is volt erre szükség?

A küszvágó csér (Sterna hirundo) hazai- és világállománya az elmúlt években jelentősen csökkent. Ennek a fokozottan védett madárfajnak a hazai állományát 2015-2017-es adatok alapján 560-870 párra becsülték. Igazgatóságunk működési területén mindössze két állandó és egy alkalmi költőhelye ismert. A Balaton déli partján elhelyezkedő Irmapusztai-halastavakon található hazánk egyik legnagyobb telepe. Reményeink szerint ezzel a szigettel hozzá tudunk járulni a költőállomány növekedéséhez. Az eredményekről a későbbiekben beszámolunk. Addig is türelmesen várjuk a madarakat. Az első példányok már visszatértek az Egyenlítőn túlról.

Költések esetén fontos, hogy a sziget ne működjön ökológiai csapdaként. Ezért a napokban a Természetvédelmi Őrszolgálat munkatársai búvó- és árnyékoló helyeket helyeznek el a szigeten a fiókák számára, ezzel is védve őket a levegőből érkező veszélyek, ragadozók ellen. A küszvágó csérek fiókái korán elhagyják a fészket, sok esetben a vízbe menekülnek veszély esetén. Annak érdekében, hogy vissza tudjanak jutni a szigetre, fiókás időszakban felhelyezésre kerülnek feljáró, vízen lebegő pallók. Ezek gyorsan rögzíthetők, helyüket a munkálatok során előkészítettük, ezzel is minimalizálva a későbbi zavarás mértékét. A fiókák kikeléséig a madarak zavartalanul tudnak költeni, hiszen a feljárók nélkül a víz felől érkező ragadozók sem tudnak feljutni a szigetre, hogy kiegyék a tojásos fészkeket.

Végezetül szeretnénk megköszönni az MME Dél-balatoni helyi csoportjának és a Törekiért Egyesület önkénteseinek az önzetlen segítséget! Kiemelten köszönetet szeretnénk mondani Keszler Zoltánnak a tervezési és lakatosi munkákért, valamint Papp Ferencnek a geotextilért.

Fotó: BfNPI

A munkálatokban részt vettek
– a BfNPI részéről:
Péntek István, Schleer Tamás, Szász Bence, Dr. Szinai Péter
– civil részről:
Gál László, Gál Péter, Keszler Zoltán, Mészáros András, Varga Alex, Palaticz Péter, Panyi Enikő, Papp Ferenc, Papp Lambert, Papp László, Tóth Tamás, Veress Viktor

Új csérsziget-fotók: Gál László, Papp Ferenc, Panyi Enikő, Péntek István
Küszvágó csér – korábbi fotók: Magyari Máté és Mészáros András (BfNPI)

Forrás: Péntek István –BfNPI

A Körös-Maros Nemzeti Park Dévaványai-Ecsegi puszták részterületére április közepén visszatértek afrikai telelőhelyükről az első szalakóták. Most még a területfoglalásra koncentrálnak, de hamarosan a költést is megkezdik.

Fotó: Szél Antal István – KMNP

„A nádas most már köröskörül égett, de belsejében nagy, fekete foltok mutatták, hol van a víz és hol akasztotta meg a tüzet a nyers rekettyebokrok sűrűsége. Az égigérő világosságban vadkacsák sápítoztak, s egy-egy fácánkakas is felberregett, ha már sarkantyúját nyalogatta a tűz. Néha megperzselt nyúl vágtatott ki a mezőre…”

A 3 méter magasságot is túlérő lángok hatalmas hőhatást fejtenek ki (Kép: Bereczky Attila)

Fekete István Lutra című művében már évtizedekkel ezelőtt is olvashattunk a felelőtlen tűzgyújtások által okozott károkról. Vannak tájegységek, ahol a tavasz beköszöntével nem az alapvető természetvédelmi, élővilágvédelmi feladatokat kell ellátni, hanem az ember tudatlanságából eredő, romboló, pusztító tevékenysége miatt kényszerülnek a természetvédelmi őrök „tűzfigyelő” szolgálatra, vagy éppen konkrét tűzoltásra. Ezek a feladatok áltatában akkor jelentkeznek, amikor a tavaszi tűzgyújtási tilalmat kihirdetik – jellemzően március első napjaitól április első hetéig terjedő időszak – és elsősorban a nagy kiterjedésű gyepeket és nádasokat érintik.

A tűzgyújtogatók csoportja széles körű: van, aki csak unalomból teszi, van, aki „jószándékból”, hogy megújuljon a fű vagy a nád, van, aki gazdasági érdekből (így nem kell kaszálni vagy a felgyülemlett széna-, szalma-, nád mennyiséget elhordani a területről), és van, aki a tűz látványa (piromán) miatt gyújtja meg a gyufaszálat. És vannak azok is, akik – nem szezonálisan – gumiabroncsot égetnek el, pénzszerzés céljából. Teszik ezt azért, mert egy átlagos személyautó abroncsának elégetése után 1-2 kilogrammnyi, a gumiabroncs vázszerkezetét erősítő, nagy széntartalmú acélhuzalból keletkező vasanyaghoz jutnak, melynek kilogrammonkénti egységára 70 Ft körüli. Egy teherautó gumiabroncsából már akár 10-20 kg vasanyag is kinyerhető. Aki ezt megteszi, nem gondol bele tevékenységének beláthatatlan következményeibe, súlyos környezetszennyezési és egészségügyi kockázatot okozva ezzel.

Mivel ezek az égetések tiltott tevékenységek, felügyelet nélkül hagyják, így a tűz a szél által szabadon mozoghat. Veszélyeztethet lakóingatlant, üdülőövezetet, magánkertet, akár egész települést vagy erdőt, és élőlények fészkelő-, táplálkozó-, szaporodó területét vagy közvetlenül magukat az élőlényeket. A gazdasági, életvédelmi vonzatán túl az ilyen aszályos időszakban ezeknek az élőhelyeknek a felperzselése akár az élőhely teljes megszűnését is okozhatja.

Ami pedig közvetetten emberéletbe is kerülhet, az az, hogy az átlagos tájékozottságú ember segítőkészen hívja a tűzoltókat, akiknek kötelességük kivonulni. Előfordulhat, hogy éppen „csak” egy tarlótűz miatt riasztották őket és vonultak ki, de elfoglaltságuk miatt eközben leég egy lakóház, magánkert, akár egy egész település, vagy valaki életét veszti egy közlekedési balesetben, ahol másodperceken múlhat az élet.

Őrszolgálatunk bevált gyakorlata szerint, amennyiben lokálisan elvégezhető a tűz megfékezése, azt mi magunk megoldjuk. Csak végső esetben szólunk a tűzoltóknak, amikor már saját erőből a tűz megfékezése nem megvalósítható, és az veszélyeztethet emberi vagy természetvédelmi értékeket. Sokszor egy átlagember is elolthat egy kisebb tüzet, kellő óvatossággal, egy lapát segítségével. Egy lombfúvó vagy egy elektromos háti permetező is hatalmas segítség lehet, ami akár több ember munkáját is kiválthatja.

A Tiszalúci Danka-part nagy része leégett (Kép: Bereczky Attila)

Az utóbbi hetekben számtalan esetben kellett őrkerületünk munkatársainak kivonulni ilyen esetekhez. Az életvédelmi, humánegészségügyi, környezetvédelmi kockázatokon túl néhány természetvédelmi problémába ütköző tűzgyújtási cselekménnyel is találkoztunk. Ezek következményei az alábbiak:

• Értékes rovarok, lepkebábok, növényfajok és ezek élőhelyei pusztultak el.

• Konkrét fészkelőhelyek szűntek meg, mert a fészkelési lehetőség vagy már a megépített fészek eltűnt a fészeképítő madarak alól.

• A kétéltűek, hüllők, rovarok élettevékenysége kora tavasszal még lassabb, őket hamar utoléri a tűz, melynek áldoztaivá váltak és válhatnak.

• Tojásos, vagy éppen kikelt fiókás fészekaljak is tönkrementek a tűz által, de előfordult az is, hogy a kotló madár szállt el a fészekről a tűz érzékelését követően, és ezért kihűltek a tojások.

Őrszolgálatunk munkatársai elsősorban a védekezésben, a megelőzésben tudnak rész venni, és minden erejükkel ezen dolgoznak. A rendelkezésre álló technikai eszközök segítségével próbálják a tettenérés pillanatát rögzíteni és a lehetőségekhez mérten intézkedni.

Kotló Bütykös hattyú, a fészke körül minden leégett. Fészekalja 11 db tojásból is állhat, melyek nagy eséllyel tönkrementek (Kép: Bereczky Attila)

Köszönjük a környékbeli tűzoltóságoknak az elmúlt – és sajnos várhatóan a következő – időszakban végzett munkáját, akik rövid időn belül a helyszínre érkezve oltották – oltják – a tüzet velünk, vagy nélkülünk. Köszönjük a mezőőrök, polgárőrök, társadalmi aktivisták és önkénteseink munkáját is!

Forrás: BNPI