1. kép: A barna rétihéja vadászat közben

Európában és Közép Ázsiában a legelterjedtebb, de a Közel-Keleten és Afrikában is találkozhatunk vele. Magyarországon márciustól októberig tartózkodik, rövidtávú vonuló. E hetekben hagyja el országunkat déli irányba. Hazai állományunk a Balkánon tölti a telet, azonban az Ország déli, határ menti területein télen is fel-felbukkanhat. Helyére téli vendégként, a Kárpátokból érkező a kékes-, valamint a fakó rétihéja érkezik. Enyhébb teleken jó pár egyed azonban áttelel nálunk.

A barna rétihéja közepes testméretű, az egerészölyvhöz hasonló nagyságú, de annál keskenyebb szárnyú és hosszabb farkú madár. A rétihéjákra (Circus spp.) jellemzően szárnyait siklórepüléskor V alakban tartja.

A barna rétihéját az ivari dimorfizmus jellemzi. A felnőtt hím szárnya és farka szürke, az elsőrendű evezők feketék, a szárnyfedők és a hát barna, a fej és a szárnyak elülső élei okkersárgák. A felnőtt tojó sötétebb, jellemzően barna, a fej és a váll krémszínű. A tojó valamivel nagyobb a hímnél. A fiatal egyedek jól felismerhetőek jellegzetes sötétbarna tollazatukról, valamint fejükön elhelyezkedő világosbarna sapkáról. Csőre fekete, lábai sárgák, a karom fekete, a szivárványhártya sárgásbarna. Testmagassága 48-56 centiméter, szárnyfesztávolsága 115-130 centiméter. A hím 400-670 gramm, a tojó 540-800 gramm. Teste, lábai nyúlánkak, feje arányaiban kicsi. Hangja sípoló, néha cirregő.

Elsősorban réteken, kaszálókon, pusztán és halastavak nádasai fölött találkozhatunk vele. Alacsonyan imbolyogva keresi zsákmányát, melyre hirtelen lecsap. Kisemlősökkel, rágcsálókkal, apró madarakkal, hüllőkkel táplálkozik. Nádasokban a vízi madarak fészkeit szívesen rabolja. Élőhelyi sajátosságai miatt a népnyelvben szokták nádi ölyvként, nádi sasként, tavi kányaaként, vagy vízi ölyvként is.

Áprilistól júliusig nádasokban költ. Nászidőszakban a hím ragadozómadarak körében kimagasló módon udvarol párjának, bizonyítván szülői képességeit. Nászajándékként zsákmányállattal a csőrében érkezik a tojó mellé. A falatot egymásnak adogatván jelzik rátermettségüket és önzetlenségüket. Fészeképítésnél szintén a hím horda a nád és gyékényszálakat, melyeket a tojó elhelyez az előző évi fészekben.

A barna rétihéja monogám, a pár általában egy szaporodási időszakra áll össze, de előfordul többéves párhűség is. A fészkelőhelyet vagy a hím vagy a pár közösen választja. Vízparti nádasok, magas-sásosok, rétek. A fészek a talajon van, olykor vizes környezetben, alapja avas nád, ágak, gyékény, gyökerek, vagy más kemény, régebbi vagy friss növényi részek. Évente egyszer költ, fészekpusztulás esetén sarjúfészkelése rendszeres. A tojások oválisak vagy rövid oválisak, fénytelenek, kékesfehérek, a fészekanyagtól néha foltosak. A fészekalj nagysága 3-6 tojás. Már az első tojások lerakása után megkezdődhet a kotlás, csak a tojó üli a tojásokat. A tojót és a fiókákat kezdetben a hím táplálja úgy, hogy a tojónak röptében adja át a zsákmányt, s a fészekbe a tojó viszi azt be. A fiókák 10 napos korától mindkét szülő vadászik. Ha a fiókák megerősödnek, elhagyják a fészket, annak környékén tartózkodnak. 28 napos korukra kitollasodnak, 38-40 napos korukra repülősek. Ezt követően még mintegy 2 hétig a fészek közelében maradnak, majd követik anyjukat, 2-3 hét után válnak önállókká.

Nászuk, valamint fészkük itt látható:

Szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján, de még mint nem fenyegetett. Európában biztos állományú fajnak számít. Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 50 000 Ft.

A faj állománya az 1970-es években nagyon megfogyatkozott. A dúvadirtás szabályainak szigorodása kedvezően hatott a fészkelő párok számára. A kedvező helyzet megőrzéséhez a vadászati és természetvédelmi szakemberek együttműködésére van szükség.

Forrás: Hortobágyi Madárpark