Természetvédelem
Telelő gólyák
Egyre több gólya telel át hazánkban
Egyre több gólya telel át. Enyhék a telek, és ha egyszer bármi okból kipróbálta, megszokta a gólya, hogy talál ennivalót, és az emberek is segítenek neki, etetik, itatják, akkor minek is kellene elvonulnia?

Fotó: Dr. Déri János – Hortobágyi Madárpark

A bármi ok, ami miatt itt marad lehet betegség, sérülés, késői kelés, másodköltés, ami miatt augusztusban okkal nem vonult el, és ha valóban sérült, és súlyos az eset, előbb-utóbb bekerül hozzánk, vagy más mentőhelyre. De ha nem, szeptemberre-októberre általában rendbe jön, csak akkor már nincs csapat, melyhez csatlakozva el is jut Afrikába. Mint ezzel foglalkozó állatorvos, 40 év gyakorlati tapasztalatával a hátam mögött állítom, hogy nincs igaza azoknak az akár tapasztalt, de állatorvosi gyakorlattal nem rendelkező madármentőknek, sem a gólya teleltető csoportok megmondó embereinek, hogy az itt maradt gólyák mind sérültek, és segítségre szorulnak. Pedig nem. Ha jól repül, és nem sánta, akkor nem kell, nem is szabad, és nem is lehet befogni, fölösleges hajkurászni, mentőcsapatot szervezni, 0-24 órában figyeltetni, etetéssel emberhez szoktatni, mert ha egyszer mégis elvonul, esetleg lelövik az arabok, vagy megeszik az afrikai bennszülöttek.
A hideg nem számít nekik. Nincs annyi pehelytolluk, mint egy pingvinnek, de elég ahhoz, hogy akár mínusz 20-30 fokban is jól érezzék magukat, ha van elég ennivaló, mely belülről fűt. És van, mert a pockok, egerek nem alszanak téli álmot, csigák, giliszták vannak, csak rovarok, kétéltűek, hüllők nincsenek, a halak is elvermelnek.
Csak akkor kell etetni, ha minden befagy és mély a hó, mely alatt már nem találhatók meg a pockok. Ez az utóbbi évtizedekben egy-két hétig tartott, és idén sem várható hosszabb havas időszak. Az igen jelentős hasi zsírtartalék a beleik között egy hétig simán kitart. Ennél hosszabb havas, fagyos időben, ha a gólyának bármi baja van, legyengült, megsérült, sánta, de repül, etetéssel helyhez kötjük, és ha kell, becsapdázható. Ezt mi megoldjuk, de az etetést a helybelieknek kell végezni. Hogy kell-e menteni, azt a nemzeti parkok természetvédelmi őrei meg tudják ítélni, mivel fokozottan védett madárról van szó, nem is szabad ezt tudtuk és engedélyük nélkül megkezdeni.
Az etetést minden nap ugyanabban az időben, ugyanott, ugyanaz a személy, ugyanabban a ruhában, ugyanolyan hívó hanggal, ugyanúgy végezze, így a gólya egy valakihez, egy dologhoz szokik hozzá, nem valamennyi emberhez. De csak addig, ameddig szükséges, nem kell visszaszoktatni a mamahotelbe. Elég naponta egyszer, a kora délutáni órákban, de lehet, sőt ajánlott reggel-este fél-fél kg számára ismerten ehető tápláléknak azonosítható apró halat egy vödörből látványosan kiönteni a gólya látóterében, majd legalább 50-100 méterre eltávolodni. A harmadik napon már jön az ember elé. Akkor már más nyers húsfélét is adhatunk, de ne sertéshúst, mert az káros a madarakra. Akkora darabokra vágva, melyet egyszerre le tud nyelni, mert nem csipkedi, hanem egészben nyeli le. Az itatást csak és kizárólag lavórból, ahonnan a hosszú csőrével vízszintesen meríteni tud, és nem vödörből ahonnan a vízben úszó táplálékot kihalássza, de a víz függőlegesen kifolyik a csőréből. Akkor sem, ha mások ezt jónak tartják.
Kiemelt cikk
Rekordszámú túzokot regisztráltak Dévaványa térségében
Minden eddigi csúcsot megdöntött Dévaványa térségének túzokállománya a napokban lezajlott országos szinkronszámlálás adatai alapján. A Körös-Maros Nemzeti Park területén végzett felmérés során a szakemberek 808 példányt számoltak össze a faj egyik legjelentősebb hazai élőhelyén.

Fotó: Balla Tihamér
A rendkívüli téli körülmények között lezajlott számlálás kiemelkedő eredményeket hozott. Míg Dévaványa környékén rekordmennyiségű, 808 madarat vettek jegyzőkönyvbe, addig a Kis-Sárréten 150, a Csanádi pusztákon pedig 37 példányt találtak. A megfigyelés a határon túlra is kiterjedt: a nagyszalontai klasszikus telelőhelyen 108 egyedet regisztráltak a helyi szakemberek.

Fotó: Balla Tihamér
Az idei számlálást különlegessé tette a tájat borító 20-25 centiméteres hótakaró. Bár a vastag hóréteg miatt a helyszínek megközelítése a korábbi évekhez képest nagyobb kihívást jelentett, a hóborítás segítette a madarak észlelését és a csapatok pontos létszámbecslését. A felmérés során azonosított legnépesebb csapat 249 egyedből állt.

A fagyos időjárás és a tartós hótakaró komoly próbára teheti az állományt. Amennyiben a hideg periódus elhúzódik, az felélesztheti a túzokok vonulási ösztönét, ami a Kárpát-medencéből déli, délnyugati irányba való elvándorláshoz vezethet.

Fotó: Balla Tihamér
A madarak jelenleg különös stratégiával jutnak táplálékhoz a repceföldeken: a túzokok az őzekkel és nyulakkal társulva vészelik át a telet. Mivel az őzek kaparással tisztítják meg a havas felszínt a zöld levelek után kutatva, az általuk megnyitott foltokon a túzokok is könnyebben hozzáférnek a létfontosságú repcelevelekhez.

Fotó: Balla Tihamér
A januári túzokszinkron országos, összesített adatai jelenleg még feldolgozás alatt állnak, a végleges számokról később adunk hírt.

Hirdessen Ön is az Agro Jageren
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Mezőgazdaság
NEFAG: Összehangolt védelmi akció zajlott a Monori Erdészet térségében
2026 január 14-én összehangolt védelmi szolgálat zajlott a térség külterületi részein, amelyben több szervezet közösen vett részt az illegális tevékenységek visszaszorítása és a közbiztonság erősítése érdekében. Az akciót a Nagykátai Rendőrkapitányság koordinálta, együttműködésben a Készenléti Rendőrség egységeivel, a DINPI munkatársaival, a helyi vadásztársaságokkal, valamint a NEFAG Zrt. Monori Erdészetének két alkalmazottjával.

Előkészített fát találtak az erdészek. Forrás: NEFAG
A védelmi szolgálat érintette a Tápiószági és a Tápiószecsői erdészkörleteket is. A Készenléti Rendőrség részéről lovasrendőrök is részt vettek az ellenőrzésekben, ami különösen az erdős, nehezen megközelíthető területeken biztosított hatékony jelenlétet.

A rendőrség drónnal pásztázta át a területet. Forrás: NEFAG
Az összehangolt fellépés eredményeként az akció során két gyanúsított előállítására került sor. A NEFAG Zrt. Monori Erdészetét Mihálji Ferenc és Csiszár Attila képviselte, akik helyismeretükkel és szakmai tapasztalatukkal segítették a rendőrség munkáját.

A Nagykátai Rendőrkpaitányság egyenruhás állománya támogatta az akciót. Forrás: NEFAG
Az ilyen jellegű közös szolgálatok kiemelt szerepet töltenek be az erdők, a védett természeti területek és a külterületi térségek biztonságának megőrzésében, valamint az illegális tevékenységek megelőzésében.
NEFAG

Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Természetvédelem
Hajnalmadár a fővárosban
Menasági Péter amatőr természetfotós a fővárosban hajnalmadarat fotózott.
Menasági Péter amatőr természetfotós a fővárosban hajnalmadarat fényképezett. Élményeiről beszámolt lapunknak:
Egy év(ad)záró találkozó margójára

Fotó: Menasági Péter amatőr természetfotós – Agro Jager News
Hajnalmadárral randizni nem egyszerű. Bár rendszeres téli vendégünk, a magas hegyeken kívül, sík vidéken, elsősorban elhagyatott bányákban, sziklafalakon vagy várromokon bukkannak fel magányos példányok. Emellett, esetleg, még nagyobb épületek kőfalain szeret élelem után kutatni, mégis ritka előfordulása miatt kevés helyen és csak egy-egy példánnyal lehet nálunk találkozni. Mint természetszerető ember, igyekszem sokat járni az erdőt-mezőt, és ha alkalmam van rá, lefotózni az állat- és növényvilágot; kiemelten cserkészem a madarakat, és a megfigyelésen túl próbálok minél jobb felvételeket is készíteni róluk.
Amióta tudok erről a csodás, hajnalpír színnel is bíró, lepkeszerűen röppenő lényről: bakancslistás. Nem is olyan régen, 2025 nyárutóján határoztam el, hogy ezen a télen mindenképpen utánajárok, és megpróbálom megtalálni, lencsevégre kapni. Mindez akkor ötlött fel bennem, amikor sorra végigjártam a Káli-medence tanúhegyeit, és a Haláp óriási bányaudvarán a bazaltfalat elmerülten figyelve elképzeltem, hogy milyen nagy kihívás és egyben élmény lenne ott meglátni. De máshogyan alakult az első találka. Nem gondoltam volna, hogy Budapest belvárosában történik ez meg velem. A celebbé vált madár híre engem is elért, de még a feltűnésekor nem tudtam kimenni a helyszínre szerencsét próbálni, csak karácsony környékén.

Fotó: Menasági Péter amatőr természetfotós – Agro Jager News
Kétszer is hiába ácsingóztam a hidegben órákig, még a környéket bejárva a házfalakat is hosszasan kémleltem, hátha máshol tanyázik, nem a törzshelyén, de így sem jártam sikerrel. Az év utolsó napján ismét lehetőségem nyílt a sajátos terepre kimenni, és ezúttal a kitartó várakozás eredménnyel járt.

Fotó: Menasági Péter amatőr természetfotós – Agro Jager News
Többórás toporgás után éppen egy lelkes kisfiú szüleivel beszélgettem, amikor is a hétéves Soma felkiáltott: – Anya, megvan, látom! – Na, ne már, fiam, tényleg? – kérdezett vissza édesanyja kételkedőn. – De igen, nézd, piros a szárnya! – és odafutva mutatja is a karácsonyra kapott, Máté Bence szignójával ellátott gépének kijelzőjén. Amíg én egy kicsit pihentettem a nyakamat, hiszen a hosszas felfelé nézés elég fárasztó, de azért – ha csak fél szememmel is – a Vigadót fürkésztem, és a szülőkkel egy kis társasági életet éltem, addig az ígéretes természetfotós ifjonc a Vigadó mellett lévő ház falán kiszúrta az apró rovar- és pókfalót.
Na, innentől kezdve, akik ott voltunk, semmi másra nem tudtunk koncentrálni, csak arra a kis foltra, fent magasan a falon. Azonnal feldobódott mindenki: – Nézd! Ott van, az eresz alatt! Most lejjebb jött! Most arrébb ugrált a párkányon! Most átrepült a homlokzat túlfelére! Én szinte le sem vettem a szemem a felfelé irányított fényképezőgép szemkagylójáról, csak amikor az elgémberedett, szinte odafagyott ujjammal már exponálni sem tudtam, akkor meg a távcsővel követtem, nehogy szem elől tévesszem, és lemaradjak valamiről.
Fantasztikus és izgatott állapotot okozó félóra telt el így. De a non plus ultra esemény még csak ezután következett, ugyanis egy váratlan akció zajlott le a szemünk láttára: hirtelen, a semmiből, egy vörös vércse repült rá a belvárosi színpad főhősére, és kishíján levadászta. Hál’ istennek a szépséges hajnalmadár lelkes rajongótáborának nagy örömére a ragadozó – hacsak egy hajszállal is, de – elvétette a célt, nem sikerült a sztármadár elleni merénylet.

Fotó: Menasági Péter amatőr természetfotós – Agro Jager News
És hát ezt a különös pillanatot sikerült is megörökítenem, annak a szerencsének köszönhetően, hogy az objektív lencséjén keresztül néztem mindezt, és szinte állandóan kattogott a gép. Közben fel sem fogtam, hogy mit kaptam el, annyira gyorsan történt, és csak miután elhagyta a terepet a hajnalmadár, néztem meg a képeket, és örülhettem, hogy valóban elcsíptem a momentumot. Szürreális jelenetnek lehettünk szemtanúi, amely során két ilyen, lakóövezetben ritkának számító madár, ugyanabban a környezetben, ennyire közel került egymáshoz, életre szóló élményt okozva ezzel a téren bámészkodóknak.
Bár – az objektívnek is már túl nagy távolságon kívül – pont a hirtelen mozgásnak köszönhetően nem annyira élesek a kiválóan manőverező légi akrobaták, hiszen a házfalon maradt a fókusz, ez akkor is egy különleges, egyben a természetben meglehetősen ritka mozzanatot rögzítő, dokumentumértékű kép lett számomra.

Fotó: Menasági Péter amatőr természetfotós – Agro Jager News
A tervemről a csodás élmény ellenére továbbra sem mondtam le, miszerint a természetes közegében is megfigyeljem a hajnalmadarat; ki is mentem a Róka-hegyi kőfejtőbe néhány nappal később, ahol a szintén ritkaságszámba menő havasi szürkebegyet is észlelték. Ezek a találkozások egyelőre még váratnak magukra, de remélem, ami késik, nem múlik!
Írta és fényképezte: Menasági Péter amatőr természetfotós






















