Varga Vilmos az év nagy részét Provance tartományban tölti Franciaországban, és ma már csak a horgászattal foglalkozik. 11 évesen találkozott először a horgászattal, amely szépen lassan egyre nagyobb szenvedéllyé nőtte ki magát. Gyerekként a Duna különböző szakaszait vallatta, persze hol görbült, hol meg csak a készülődés és a vízpart melletti várakozás élménye maradt, de nem adta fel. Azonban a türelem és a kitartás meghozta az eredményét és lépésről lépésre, a keszegtől egészen a nagy pontyokig, minden magyarországi halfajt kifogott. Megbirkózott a domolykóval is, de valahogy Vilmos mindig azt érezte, hogy neki ez nem elég, többet szeretne. Elhatározta, hogy az ismeretlen szürkeharcsák felé fordul, amelyből aztán egy mai napig tartó szerelem alakult ki…

A franciaországi szürkeharcsák hatalmasra nőnek, kifogásukhoz nagy tapasztalat szükséges (Kép: Varga Vilmos)

Vilmos sok-sok éven át rendezvényszervezéssel foglalkozott Magyarországon és egyik koncert jött a másik után. Az egyszerű, szürke hétköznapokat követően a szabadidejét aztán a víz mellett töltötte. Egy ilyen horgászat alkalmával arra gondolt, hogy a szenvedélyéből is meg lehetne élni. Vadvizeken óriási élmény együtt, közösen nagy halakat kifogni és belevágott.

Varga Vilmos és az egyik kifogott harcsája (Kép: Varga Vilmos)

Ekkor, mint derült égből a villámcsapás, hirtelen kapott egy franciaországi álláslehetőséget, amelyet kis gondolkodás után el is fogadott. A kezdetek igen nehezek voltak – emlékszik vissza, mert összesen csak három szót értett franciául, amiből kettő a köszönés és egy a köszönöm volt – mondta el nevetne. Ma Camarguében ismert horgász, túrákat szervez édesvízre és tengerre egyaránt, miközben jól megérteti magát franciául. Vele indultunk el a francia szürkeharcsák nyomába.

Mi a különleges a francia harcsaállományban?

 A szürkeharcsa Spanyolországban és Franciaországban nem őshonos. Senki nem tudja azt, hogyan került ide ez a faj, de a helyiek úgy tartják, hogy a 20. század elején egy magyar gróf telepítette be – sikeresen…

Keveseknek adatik meg hazánkban hasonló nagyságú “királyokat” kifogni vadvizekből.. (Kép: Varga Vilmos)

A francia szürkeharcsa állomány ezekben a vizekben olyan nyugalomra talált, amellyel rögtön élt is. Hiszen bármilyen égtáj felé fordulok, az biztos, hogy 40 kilométer sugarú körben nincs rajtunk kívül más horgász – meséli Vilmos. Aki a kényelmes horgászatot kedveli, úgy, hogy nem zaklatja senki, akkor megérkezett a végállomásához: Provance!

Egy méretes példány Provance tartományból (Kép: Varga Vilmos)

A mai rendkívül mozgalmas, rohanó világban itt megtalálhatjuk azt a fajta békét, amire olyan sokan vágyunk. A nyugalmat, amit a víz áraszt, nem pótolhatja semmi, ráadásul nincsenek horgászok! Tudom ez furcsán hangzik egy magyarországi horgász számára, de a tengeri horgászat itt az első számú kalandok közé tartozik – mondja Vilmos. A tengeri hal íze felülmúlja az édesvízi halakét, éppen ezért a szürkeharcsát és a pontyokat senki nem fogyasztja. Ennek köszönhetően egy rendkívül nagy egyedszámú ősharcsa-állomány él itt a Camergue vidékén. A halak maximum egymás gyérítik, horgásszal rajtam kívül egy se találkozik az élete során. A rendkívül nagy halgazdagság miatt, a szürkeharcsák is alkalmazkodtak ehhez a páratlan lehetőséghez. Nem ritka, hogy horgászat alkalmával egy állásból négy nagytestű harcsát is adhat a folyó – amit minden alkalommal mi vissza is engedünk. A horgászati stílus mindenkinek más és más. Én, ha tehetem, pergetni szeretek, mások fenekeznek vagy „driftelnek” – ami itt azt jelenti, hogy csónakban ülve, úszóval sodortatják a folyón a felkínált csalit – meséli Vilmos, milyen is a francia vízparton az élet.

A halak méretei egészen elképesztőek, bár a tömegüket elég problémás lemérni, s hogy minél kevesebbet sérüljön a hal, inkább a hosszúságukat mérjük és aztán irány a víz – mesélt a külhonban élő Varga Vilmos.

folytatjuk…

Írta: Dr. Szilágyi Gergely