Peták Edvin Dél-Magyarországon, Csongrád-Csanád megyében látta meg a napvilágot, Szegedhez közel, egy kis négyezer fős községben, Bordányban. Az itteni emberek híresek a zöldség-, és gyümölcstermesztésben elért sikereikről és a szorgalmukról. Aki a növénytermesztésben szerzett tapasztalatokat, csak türelmes ember lehet – főleg akkor, ha mellette még horgászik is.

Peták Edvin sok nehézség árán szürkeharcsa horgásszá vált. Története bemutatja, hogy soha nem szabad feladni az álmainkat legyen az bármilyen nehéz és küzdelmes is (Kép: Peták Edvin – Agro Jager News)

Edvin az Y generáció szülöttje, ami azt jelenti, hogy az internetnek köszönhetően, bármit képes önerőből megtanulni. Gyerekként egy bordányi kis öntözőgödörben ízlelgette a horgászatot, ahol keszegeket és főleg ezüstkárászokat fogott úszós készséggel.  Az évek előrehaladtával a Szegedhez közeli tavakban szerzett tapasztalatokat. A fiatal horgász, édesapjával megismerte a Lencsést, a Sárgát, Sziksósfürdőt és a Tiszát is. Itt a Szeged közeli vizeknél megismerhette a horgásztársadalmat, sok-sok fiatal kis srácot és az ellenőrzési mechanizmust is, ami olykor talán túl drákói módon lép fel a horgászatban kikapcsolódást kereső emberekkel szemben.

Száz harcsahorgász jelöltből a végén csak egy marad(hat). Soha nem szabad feladni a szürkeharcsa vadászatot Edvin szerint, mert egyszer úgy is sikerülni fog… (Kép: Peták Edvin – Agro Jager News)

Családi okok miatt a horgászat több mint hét évig szünetelt. Azonban 17 éves korában újra feltámadt az érdeklődés a horgászat iránt. Minden feltétel adott volt a középiskola hamadik évében ahhoz, hogy a szenvedélyének hódoljon. Ekkor utána járt mindennek és a hivatalos tanfolyamat követően, letette a horgászvizsgát. Legnagyobb meglepetésére, vele szemben 10 évesnél fiatalabb horgászok is próbálták megfejteni a kérdéssor válaszait. Régebben, ha egy gyerek horgászott, nem igazán bántotta senki semmivel, mert az életkora, tapasztalata, felszerelése miatt vélhetően nem a legnagyobb haltolvajok egyike – véli Edvin.

Egy szép tokhalat is sikerült már kifogni (Kép: Peták Edvin – Agro Jager News)

Közben teltek az évek, és Edvin szabadabb világot keresve, inkább a Duna-Tisza közé, és a Dunára utazott horgászni. Magát sporthorgászok közé sorolva, mindig az élményeket kereste Szegeden és máshol is. A vadvizeken járva, főleg a márnákat és a keszegeket ismerte ki, ebben vált a maga szintjén és korosztályában kiváló horgásszá. A bojlis botjaival a Duna egyes szakaszain sokkal izgalmasabb volt egy háromkilós hallal küzdeni, mint egy tavi állomány békés halaival.  Ha jött egy hal a Dunán, az mindig egyre nagyobb és kapitálisabb lett a fiatal horgász életében. A Dunán sokkal jobb horgászni, szabad az ember, akár napokra is kiszakadhat a hétköznapokból – a szabályok maximális betartása mellett természetesen. Az egyik éjszaka márnákra lesve, a csendet óriási rablások törték meg. Ez egy olyan élményt adott a vízparton, ami bevezette a pergetés sejtelmes világába. A megfelelő felszerelés beszerzése követően, egyre másra jöttek a kisebb, nagyobb testű ragadozóhalak. A Kiskunsági-főcsatornán történő pergetés azonban egy életre megváltoztatta az életét. Régi babona, hogy ha nagyon nem megy a pergetés és merülnek az akkumulátorok, akkor 100 dobást még meg kell tenni. Legyen ez bármennyire nehéz. A horgászok egy picit babonásak. Így van ez Edvinnél is, ami a végén csak meghozta a szerencséjét, mert az utolsó dobásnál egy hatalmas csukát akasztott meg, amit 40 perces fárasztást követően vehetett birtokba.

A hatalmas csuka, amely megváltoztatott mindent… (Kép: Peták Edvin – Agro Jager News)

Ez az élmény olyan maradandónak bizonyult, hogy félelemmel vegyes tisztelet kezdett kialakulni Edvinben a nagy ragadozóhalak iránt. A csuka természetesen folytathatta az életét a megszokott kis életterében mint a terület ura, csúcsragadozója, amit emberen kívül, maximum vidra képes zsákmányolni. Az internet világának és a közösségi hálónak köszönhetően megtalált egy szürkeharcsás csoportot, ahol nagy halakkal találta magát szemben, persze csak virtuálisan. Ekkor született meg a döntés: ő is szürkeharcsa horgásszá szeretne válni.

Edvin és egy kisebb ponty, amit soha nem volt nehéz megfogni. Boldog béke idők… (Kép: Peták Edvin – Agro Jager News)

Minden kimondott szót, döntések követnek – és evvel összhangban egyből jöttek a nehézségek is. Edvin édesapja, aki kudarcoktól szerette volna megóvni fiát, előre figyelmeztette. 100 szürkeharcsa horgászból fiam maximum egy marad, a többi belefárad, lemorzsolódik. Edvin semmit nem törődve mások véleményével belevetette magát a szakmai videókba, ahol hazánk nagy, kiemelkedő horgászai (Koós Ferenc, Szedlák Péter, Pintér Zsolt) mellett angol nyelvű szakvideókat is tanulmányozott és lelkesen gyűjtögette az álmokhoz szükséges alapvető információkat.

Egy közeli boltban egy év gondolkozást követően  mindenben segítettek, felhívták a figyelmét a részletekre. Egyszer le-, máskor rábeszéltek, mit, hogyan tegyek – milyen úton induljak el. Talán hallgatnom kellett volna édesapám szavaira. Az első hónapban megkeresett fizetését felszerelésre költött el a horgász, és evvel kezdődött meg a harcsaűzés-, vadászat kálváriája, ami igencsak hosszúra, és fájdalmasra sikerült.

 Miért?

Mert nemhogy harcsát nem láttam, hanem még kapást sem. A sors pedig úgy döntött, hogy még jobban nehezíti az életemet, mert a horgászhelyeimen egyetlen egyszer sem tudtam fogni tökéletes csalihalat, azaz ezüstkárászt. Két év alatt egyet sem!!! Ez nagyon elkeserített..

Mivel az ezüstkárász idegen honos halfajnak számít, ezért nem lehet magunkkal vinni, mert a szabályok ezt nem engedik meg. Ha ez megtörténik akkor újra kezdeni mindent elölről, vizsgázni, ami nem kevés időt és utánajárást von maga után. Sokszor úgy érzem, hogy a horgászbot olyan, mintha lőfegyver lenne, legalábbis néhányan úgy kezelik.

A szürkeharcsákat próbáltam nadállyal megfogni, de az volt a problémám, hogy szinte minden hal érdeklődött irántuk, ugyanakkor  a nadályok kereskedelmi ára meglehetősen magas. Vagyis a nadályról hamar váltottam. Maradtam a csalihal vadászat mellett, ami során csak keszeg-féléket tudtam megfogni, és időnként pontyokat is, ami soha nem sikerült ilyen jól, mint akkor…Érthetetlen, így visszagondolva.

Jó csalihalat szinte soha nem tudtam fogni. A sikertelenségem és az eltöltött éjszakáimnak a száma pedig gyorsan emelkedett. Másnap meg dolgozni kellett menni, ami miatt egy kissé feszültté váltam. Édesapám óvó szava pedig éjszakáról, éjszakára ott csengett a fülemben. Stratégiát váltottam, kipróbáltam az összes létező technikát, amit eddig ember ki tudott találni a szürkeharcsák kézrekerítése érdekében. Szinte profivá váltam a bójás technikában, az u-pose szerelékben és a stupekben is, a behúzós ólommal, igazán sok gyakorlati tapasztalatot szereztem.  A víz soha semmit nem adott, csak a türelmemet és a kitartásomat tesztelte. Bárcsak fogtam volna egy süllőt, vagy csukát, de még az sem sikerült.

Éjszakáim csöndesen teltek, se egy rablás, se egy nagy hal vagy véletlen egy kapás, szakadás, vagy egy szörny, ami bevitt volna a vízbe. Semmi nem adatott meg.

Közben telt az idő, repültek a hónapok. A szürkeharcsa szerelem szépen csöndben elkezdett csökkenni. Ezt igazán csak azok tudják megérteni, akik elkezdenek örlődni a tényeken, mert a harcsahorgászat nem olcsó szórakozás, a hosszúra nyúlt éjszakákról nem is beszélve. A sokat tapasztalt horgászok képesek ülve aludni a bot mellett, várva a nagy kapást, az orsó fékének hangját és a fárasztás izgalmát. Edvin is megélte mindezt, egy kapás és egy darab szürkeharcsa nélkül. A család is természetesen várta az áttörést, ami nem akart bekövetkezni. Ilyenkor egy fiatal harcsahorgász fejében minden megfordul. Hibáztam? Rosszul döntöttem? Türelmetlen vagyok? Hiba van a módszerben, amit tökéletesnek gondoltam? – nehéz ezt hideg fejjel átgondolni és helyesen kiértékelni. Egy viszont tény, a nagy harcsák annyi idősek, mint egy fiatal felnőtt, és ha nincs kapás, talán ők is tudják, mire megy ki a játék.

Újból hónapok teltek el, majd egy hirtelen döntésnek köszönhetően Edvin az édesapjával ellátogatott egy Fejér-megyei vadvízre, aminek a mérete megközelíti a 240 hektárt. Új víz, új lehetőségek, de a sokat tapasztalt szürkeharcsa horgász azért aggódott a jövőn – természetesen joggal. Teltek a napok, és éjszakák. A szürkeharcsák pedig a vízi világukban, a fészkeikben ülve pedig élték a napi megszokott életüket, amikor is mindenre vadásznak, ami kisebb náluk. Edvin elhatározta azt, ha most nem jön harcsa, akkor vége, befejezi ezt az elérhetetlen álmot és boldogan fog majd egyszer meghalni szürkeharcsák nélkül. Nincs mit veszíteni: amit megtehet egy fiatal horgász, annak bőven eleget tett. Halat fogni, legális úton, más módon, eszközzel nem lehet, kizárt – gondolta akkor még tévesen…

A sors azonban az utolsó éjszakán közbe szólt. Amit eddig kímélet nélkül elvett, most adott is. 23:32-kor a kapásjelző megszólalt, a fék akarva akaratlanul tudatta, hogy valami a horogra akadt. A megkímélt orsó, a bevágást követően, most dolgozott. Az éjszaka amennyire nyugodt és csöndes azok számára, akik nem félnek kint a sötétben, egyúttal olyan félelmetes is tud lenni a harcsavadászat közben. A tapasztalat azt mondta, hogy a hal nem lesz országos rekord, de hogy hal, az egészen biztos. Ekkor a fejlámpák fényében egy kis bajszos jelent meg a márványos testével a víztükrön. A fény megcsillant a különleges testén, és azok a pici gombszerű szemek – amelyek egyértelmű értelmet sugallanak, egyenesen ránéztek. Megdöbbentő volt a csalihal mérete és a szürkeharcsa, mert a tenyérnyi csalihalat úgy támadta meg, mintha 50-szer nagyobb lenne méreteihez képest.

Egyszer minden jég megtörik. Edvin egy kisebb szürkeharcsát fogott legelőször… (Kép: Peták Edvin – Agro Jager News)

Az a bizonyos átok megtört, a vadászláz amit oly sokan megéltek már, ezerszeresen újra fellángolt, feledtetve minden kudarcot, ami Edvint érte az elmúlt szűk két évben. Az éjszaka azonban tartogatott még meglepetéseket. Két óra 30 perckor a másik bot is megszólalt: ez más volt, érződött már a boton, hogy ez a hal más lesz. A mikroalvás véget ért, a bot zsinórja megfeszült és elkezdődött a fárasztás. Az újabb hal lassan szemrevételezhető lett a partról; sikamlós kígyószerű teste időnként fel-feljött, néha kitört. A horog jól akadt, esélye sem volt a menekülésre. Ez nem egy feeder bot gilisztával csalizva. Most haladó szinten álló harcsahorgászokba botlott véletlenül a nagytestű hal a sötétben. A siker úgy hiányzott, mint egy falat kenyér. Fel a kesztyű és már kint is a hal a vízből. Megannyi eltöltött éjszaka most sikert hozott, a második harcsa is ott volt a vizes fűben, a parton! Apa és fia úgy örült, mint még soha. Édesapja egy nagyobb maflással Edvint szürkeharcsa horgásszá avatta, aki ugyanúgy örült a sikernek, mint a fia. Fiam megcsináltad! Sok ember elbukott, de neked sikerült. Gratulálok!

Sok küzdelem után csak sikerült fogni egy 28 kilogrammos szürkeharcsát Edvinnek… (Kép: Peták Edvin – Agro Jager News)

A nagyobbik harcsa kifogását nem adja vissza semmi, azt meg kell élni! Az a hatalmas száj, a gerebenfogak sokasága, és az a nézés, amit egy harcsa tud produkálni, felejthetetlen élménnyé tette az apa fia több napos horgászatát.

Milyen tanácsokat szeretnél adni másoknak?

 Edvin talán egyik legfontosabb tanácsa az, hogy soha semmilyen körülmények között ne adjuk fel a szürkeharcsák vadászatát. Legyen az bármilyen nehéz, még ha félig ki is átkoznak emiatt, akkor is csinálni kell. 100 horgászból a végén csak egy szürkeharcsa horgász marad, 99 pedig feladja az álmait. Próbáljuk másoktól minél többet tanulni, és a küzdelmes napokat, vagy akár heteket is, osszuk meg a családunkkal, barátainkkal, barátnőnkkel. A szürkeharcsa horgászok először magányosan kezdik a harcukat, de utána lépésről lépésre egyre jobban társasági lényekké válnak. Talán a harcsák ezt akarják megtanítani nekünk, szürkeharcsa horgászokkal.

Milyen üzenetet szeretnél átadni a többi horgásznak?

Egymásra ne ellenségként tekintsünk, hanem mint barátokra. A halak világa még most sem ismert, hazánk bajnokai is sokszor eredmény nélkül térnek haza, és ez így van rendjén – mert a halak számunkra felfoghatatlan szabályok mentén élik a napi kis életüket. A kudarcból tanuljunk, mert a sikert csak így lehet elérni, sok-sok munkával, tanulással és küzdelemmel. Idegen horgászvizeken: Dél-Londonban, a Wandle folyón című cikkben olvastam, hogy az angolok mindenféle kérdés nélkül segítik, megosztják a tapasztalataikat egymással. Tegyük jobbá a világot mi, horgászok itt Magyarországon, segítsünk a másikon. Örüljünk egymás sikereinek és ne legyünk irigyek a másikra, vagy ha még is – azt egészséges módokon gyakoroljuk. Most már felnőttként látom, hogy egyre kevesebb az időm, családalapítás előtt állok. A munka pedig mindenkire vár, a horgászat pedig egy örök szenvedély marad.

Kifejezetten fontosnak tartom megemlíteni a legfiatalabb korosztályt, akit tiszteljünk a magunk módján, kellő tapasztalattal a hátunk mögött. Ha látunk fiatal kis srácokat, egy jó szó, egy tanács is jobbá teheti a következő generáció számára a horgászatot. Ezért is kérek mindenkit, hogy segítsünk nekik is, és ne fitogtassuk a saját tudásunkat, amit mi is tanultunk valahonnan valakitől. Ezen üzenetek tovább adása miatt a barátaimmal megalapítottuk a Koga Carp Team nevű Facebook horgászcsoportot. Eljárunk együtt versenyekre horgászni, és a szemléletünket próbáljuk átadni a fiatalabb generáció számára, akiknek kellhet a segítségünk, úgy, mint ahogy én fordultam másokhoz évekkel ezelőtt, amikor szürkeharcsa horgásszá próbáltam válni.

A horgászat köré felépülő bürokráciát nem tartom teljesen egészségesnek. Aki haltolvaj, azt büntessék meg a törvény szigorával, de elvenni engedélyeket, mert valaki hozzáért egy bothoz, vagy éppen a halfertőtlenítő nincs a pontymatrachoz betonozva, nem tartom helyesnek. A mértéket kellene Csongrád-Csanád megyében megtalálni a horgászokat ellenőrző hivatalos személyeknek. Magyarország halállománya nemzeti kincs, amihez jól képzett professzionális szakember gárda szükségeltetik, amivel minden horgász egyet kell hogy értsen, mert az a fenntartható jövő alapja. Vélhetően a megye haltolvajai nem vasárnap, fényes nappal a családjukkal ülve szegik meg a halgazdálkodásról és a hal védelméről szóló 2013. évi CII. törvényt, hanem többed magukkal, éjszaka leple alatt, célzottan felkészülve, messze lakott területektől vadvizeken, és halastavakon szerzik meg zsákmányukat. Őket kell tetten érni!!

Peták Edvinnek felejthetetlen élmény marad a 2021-es év… (Kép: Peták Edvin – Agro Jager News)

A legfontosabb tanács, amit átadhatok egy kezdő-, és haladó horgász részére, hogy soha ne bízzuk el magunkat semmiben, és soha ne gondolja azt senki, hogy képes ezüstkárászt fogni. Ha valaki felcsap szürkeharcsa horgásznak biztos lehet benne, hogy az ezüstkárászok valahogy ezt megérzik, mivel a legkedveltebb csalihala az éjszakai nagyurainak.

Minden jót kívánok a horgászoknak ! és görbüljön!

írta: Dr. Szilágyi Gergely – Agro Jager News

Képek: Peták Edvin – Koga Carp Team