Békés vármegye legészakibb településén, Körösnagyharsányban tartották a reformáció emléknapját, amelynek a 220 éves református templom adott otthont. Az ünnepséget nemcsak jelenlétével, hanem igehirdetésével is erősítette Dr. Fekete Károly református lelkész, a Tiszántúli református egyházkerület püspöke, aki mellett Demeter Ottó esperes és Nagy Viktor, a körösnagyharsányi gyülekezet lelkésze végezte a szolgálatokat. Dr. Fekete Károly, a protestáns világ emléknapján, nem felejtette el a kereszténység összetartozását hangsúlyozni, miközben elfogadhatatlannak tartotta, hogy a terror különféle eszköztárával bárki igazságot nyerhetne. Egy hamisítatlan szabadhajdú-településen járunk, ahol a mezőgazdaság mindig fontos volt a falu életében. Egy történelmi, református gyülekezet adott otthont a reformáció megindulására való emlékezésnek…

Magyar himnusz Körösnagyharsányban a reformáció ünnepén – 2023. október 31. Videó: Agro AJegr News

Körösnagyharsány, a Sebes-Körös balpartján fekszik, Nagyváradtól bakugrásnyira, de már Magyarország területén. A templom a maga nemében több szempontból is egyedülálló, mert az erdélyi templomokhoz hasonlóan a torony csúcsán egy kakas látható, amely nem mást, mint az éberséget jelképezi. Magyarországon az egyetlen olyan református templom, amelyben katolikus eredetű kegytárgyakat is őriznek. A hajdani, a török által lerombolt kisharsányi katolikus templomból ugyanis idekerült egy szenteltvíztartó és egy szégyenkő, amit az 1960-as években használtak utoljára, mikor három fiú egy palánkot (régi kerítést) megrongált és az istentisztelet alatt ott kellett végig térdepelniük. Ezek is azt mutatják, hogy a történelmükre büszke és a vallásokkal szemben elfogadó, nyitott emberek, nyitott református emberek lakták és lakják ma is e községet.

Dr. Fekete Károly püspök kiemelte, hogy voltak korok, amelyek háttérbe akarták szorítani a reformátusokat. Voltak, akik az ellenreformáció idején kényszerítették elődeinket, de eljöttek azok az idők, amikor nemcsak hitükben, hanem közösségeikben megerősödtek a gyülekezetek – ahogyan Körösnagyharsány is.

Alig vagyunk túl az eukarisztia ünnepi esztendején, de Dr. Fekete Károly püspök felemelte a szavát és figyelmeztetett, hogy nincs másképpen ma sem! Annyira becsülnek bennünket, mint vágójuhokat. Láthatjuk, hogy felebarátainkra rakétazápor zúdul, hogy vallásuk miatt emberek pusztulnak el: ártatlanok, gyermekek és öregek s ne gondolja senki, hogy Magyarország ettől távol lenne.

Bethlen Gábor fejedelem utolsó cselekedetét elevenítette fel prédikációjában, aki halálos ágyán is megvallotta a hitét. Az emberi élet legnehezebb pillanataiban is hittel hitte, hogy nincsen más, csak az Isten. És itt áll a ma élő ember, tele mindenféle technológiával és válaszokat keres, amit semmiféle más úton nem kaphatunk meg, csak hit által.

Van úgy, hogy az elégedetlenek támadnak, duzzogva, mert nem az akaratuk szerint történik az életük. Istennek nyújtunk be számlát és követeljük, elvárjuk tőle, hogy miért nem segített, miközben mi mennyit tettünk! De tegyük fel a kérdést: megtettünk-e mindent, amit ránk róttak? Elvégeztük-e a feladatot? Elvégeztük-e a munkát úgy, hogy megnyugvással fekszünk le esténként, hogy úgy fejeztük be, ahogyan rendeltetett, ahogyan jó, ahogyan meg kellett építeni azt az utat, házat? Hogy mi is járnánk rajta? Mi is laknánk benne?

A templomra néma csend szállt. Annak ellenére, hogy még többen voltak, mint a templom felszentelésének 220. évfordulójára rendezett ünnepségen, még egy pad sem nyikorgott, pedig olyan kérdéseket tett fel a püspök, ami mindannyiónkban megfogalmazódott már. Aki, valaha is hallott prédikációt, avagy először hallotta beszélni a püspököt, csak hallgatott. Súlyos szavakkal, súlyos kérdésekkel szembesítette mindazokat, akik az istentiszteletre elfogadták a meghívást. Pedig nemcsak a presbitérium soraiban ültek a falu és a megye elöljárói, hanem a község legkisebbjeit is magukkal hozták a szüleik, akik mégiscsak gyermekek, de feszült figyelem szegeződött a szószékre.

Lemondás, adósságok elengedése, önkontroll, mérsékletesség kell, hogy jellemezzen bennünket, reformátusokat – folytatta Dr. Fekete Károly püspök. Legyünk hálásak és a tisztes életszínvonal jellemezze a reformátusokat. Amikor leszáll az éj és álmatlanul forgolódunk, vajon megtettünk-e mindent? – kérdezte újra? Az önvád mindig él. Minden emberben ott lapul s mikor magában marad, számítson arra mindenki, hogy fel fog ébredni, ha nem úgy cselekedtünk, ahogy elvárták tőlünk. Minden embernek, mindannyiunknak egyszer el kell számolni azért, amit tett. Nincs kivétel ez alól, de alapvetően nem a félelem, hanem a hite miatt cselekszik így a református ember. Valljuk, hogy a munkát csak jól lehet elvégezni.

Hinnünk kell és imádkoznunk, imádkoznunk gyászoló testvéreinkért, az ártatlan áldozatokért és azért, hogy megtartatott az országunk ilyen nehéz, terrorfenyegette korszakban is. Nem veszhet oda világunk ilyen szorongatott, nehéz időszakban, de nem sodródhat népünk, népeink háborúba sem s épített világunk megőrzése miatt is össze kell fognunk.

Az ünnepi istentisztelet keretein belül Győri Zoltán, Körösnagyharsány polgármestere tartotta a megemlékezést Harsányi Nagy Jakabról, akinek az életét bizonyos tekintetben homály fedi. Annyi bizonyos, hogy II. Rákóczi György költségén török nyelvet és írást tanul, majd 1656-tól 1669-ig a fejedelem állandó portai követeként bejárása volt a török szultán udvarába és a Hét toronyba, vagy ahogy török nyelven mondják: a Yedikuleba. Életére, munkásságára emlékezve az istentiszteletet követően emléktáblát avattak, amelyet a templom főbejárata mellett jobb kéz felől, a homlokzaton helyeztek el.

Úrvacsora 2023. október 31-én Körösnagyharsányban, a reformáció ünnepén. Videó: Agro Jager News

Az istentiszteletet követően a harsányi emberek, a gyülekezet összefogásából szeretetvendégséget rendeztek, ahol hidegtálakkal és a körösnagyharsányi asszonyok jóvoltából, megannyi süteménnyel kedveskedtek a faluba, a községbe látogatóknak és persze egymásnak. Megjegyzem, hogy annyi süteményt készítettek a családok, hogy végig se lehetett kóstolni.

 

Az ünnepi istentiszteletet után Dr. Fekete Károly püspökkel beszélgettünk:

 

Oktatási, nevelési feladatokat vállalt fel a református egyház. Mit jelent ez a minden napokban?

Óvodaprogramunk most zárul, ami azt jelenti, hogy a Tiszántúli Református Egykerületben 23 óvoda újult meg. Ez azt jelenti, hogy 1142 férőhellyel tudunk bővülni. A 19 településre kiterjedő óvodaprogram építkezései közül Debrecenre négy, Nyíregyházára kettő jutott. Szükséges és parancsoló volt, hiszen a legkisebbek számára megnyugtató és biztonságos, felújított nemcsak nevelési színvonalában, hanem műszaki vonatkozásában is olyan intézményeket kell működtetni, ahol a szülők nyugodt szívvel hagyják ott naponta a kicsiket.

Hogyan értékeli?

Még nem dőlhetünk hátra, mert indul a bölcsődei program: ebben, a Tiszántúlon nyolc bölcsőde szerepel. Kiemelt feladat, hiszen az óvodák bázisát adják a bölcsődék és már ott el kell kezdeni a nevelést. Minden oktatásnak és a társadalomnak az alapját a bölcsődei és az óvodai gondoskodás adják. Itt szocializálódnak a kicsik, itt kapják meg azokat az alapokat, természetesen a családok mellett, amelyek képessé teszik őket arra, hogy elsajátítsák később a tananyagot és egyáltalán elindítsuk őket. Ennek a munkának később mutatkozik meg az értéke, ami a gyermekek fejlődésében, teljesítményében fog a későbbiekben megtérülni. Nekünk az a feladatunk, hogy álljanak a falak, hogy stabilitást adjunk, jövőképet a vidéknek, a kibontakozás feladata viszont már a fiataloké, a családoké. A vidék megtartása a cél, ezért dolgozunk.

Mit vár el a református egyház az egyetemeitől? Egyáltalán a képzés felé milyen igényeket támasztanak?

Ez egy olyan pontja ennek az egész rendszernek, amiben az ember és a családok állnak a középpontban. Ahhoz, hogy a vidék megmaradjon, szükség van a családokra, a vidéki életet választóknak pedig szakmákra. A pedagógusok, az óvónők, a dajkák képzése egy olyan szegmens, amelynek a kifutása hosszú távú és több pályát mozgat. Látni kell, hogy egyrészt a gyermekek számára szükséges a jó szakember, de egyben egy olyan szakma is a pedagógus szakma, amellyel otthon, vidéken lehet maradni, családot alapítani. Ahhoz, hogy református szellemben nevelhessük a gyermekeket, református szemléletű, felvilágosult, haladó gondolkodású vidéki értelmiséget kell képezzünk. Ebben a Károli Gáspár Református Egyetem és a Debreceni Református Hittudományi Egyetem vállalja fel a munka dandárját. Stabilitással teremthetjük meg az alapját, hogy a fiatalok vidéken maradjanak. Persze az infrastrukturális fejlesztések, az utak, az internet, a határok átjárhatósága, mind kell ahhoz, hogy ez működhessen.

Ha már vidék, akkor a szociális háló másik oldalán, az idősek helyzetéről, a rájuk forduló figyelemről és az időskori segítségnyújtásról mi a véleménye?

Megkerülhetetlen, hogy a vidéket meg kell erősíteni. Ez egy rendkívül összetett, sok ágazatot felölelő problémakör, nehéz kérdésekkel teli helyzetekkel. Azonban látni kell, hogy az idősek ragaszkodnak környezetükhöz, házaikhoz, szomszédaikhoz, a községükhöz, benne a templomaikhoz. Elég csak beszélgetni az idősekkel és nincs olyan például, aki ne ragaszkodna a saját harangjához. Ahogy ragaszkodnak szokásaikhoz, úgy ragaszkodnak a hitükhöz és ha nem is vesszük észre, de a gyermekek, az unokák is eltanulják ezt. A szociális háló kiemelt feladatokat vállalt fel. A református egyház sok helyen konyhát üzemeltet, vannak községek, ahol alapanyagot is termelnek a konyhára s ahhoz, hogy ez az egész működhessen. A református hit ember- és Isten központú és magas elvárás mindkettőnek, Istennek és embernek egyaránt megfelelni. Diakóniai lelkületű szociális szakemberek kellenek, egészségügyi dolgozók, akik már egy másik oszlopai a vidéknek. Nincs könnyű feladata egyiküknek sem. Nem egy könnyű pálya az egészségügyet választók élete, nehézségekkel teli, de vannak embertársaink, akik ezt felvállalják, mondhatni küldetésüknek tekintik a segítő szolgálatot. Elismerés jár nekik, hiszen az ember életének egy olyan szakaszában kísérik el a másik embertársunkat, ahonnan csak egyedül mehetünk tovább. Összefoglalva tehát nagyon fontos és ez is kiemelt feladatunknak tekintjük.

 

Hogyan élték meg, hogy elmaradt a schengeni zóna bővítése, mit jelentett ez a református egyháznak?

Szomorúsággal töltött el bennünket, hiszen már több mint 100 esztendeje kettévágja az egyházmegyéket, az összefüggő tájegységeket a határ, s benne az embereket, vallástól és felekezeti hovatartozástól függetlenül. Mi, itt a Tiszántúlon továbbra is olyan kihívásokkal állunk szemben, ami Ausztria felé már réges-régen nem is kérdés és csodálkozva hallgatjuk, hogy a nyitott határok mit jelentenek a református vallás gyakorlásában. Burgerlandban van olyan település, ahol vagy Ausztriából, vagy Magyarországról tudják egymást helyettesíteni a lelkészek. Nagy áldás, de hiszünk benne, hogy majd sikerül megoldani Románia felé is, hogy a Partiumban és Erdélyben a kapcsolattartás könnyebbül a határok ellenőrzésmentes átjárásával. A testvérgyülekezeti kapcsolatokra is jó hatással lenne a schengeni zóna bővítése.

Hogyan működik ez itt, keleten?

Szlovákia irányában nincsenek határok. Összehasonlíthatatlan fejlődést értünk el és az emberek, a határok szabad átjárása miatt könnyen mozoghatnak, ami a lelkészi szolgálat, a református egyház számára is fontos. Kárpátalja irányába és szeretném megemlíteni Szerbiát is, az Európai Unió harmadik ország felé előírt legszigorúbb határrendészeti intézkedéseket kell végrehajtania. Ez nagyon megnehezíti a munkáinkat, miközben Románia hiába európai uniós tagállam, ott sem lehet zökkenőmentesen átjutni a határon. Ez nem a román vagy a magyar fél miatt áll fenn, hanem egyáltalán az intézkedések formája miatt, amely előírásokat a lehető leggyorsabban könnyíteni kellene. Ezzel a hitélet, az egyház munkáját is meg lehet könnyíteni, másrészt az erdélyi kapcsolatokat még inkább fel tudjuk erősíteni. A Magyarországra költözött családok is könnyebben tudják gyökereiket megtartani s a határok nyitásával az otthon maradottakat támogatni.

Hogy látja a jövőt Püspök Úr?

A feladatok szerteágazóak. Kapkodni éppen úgy, mint feladni, nem lehet. A világ változik és kihívások elé állítanak bennünket, reformátusokat is. Nyugodt, stabil, okos, higgadt felkészült emberekre van szüksége most az országnak. Példát kell mutatnunk a fiataloknak, hogy a hit mekkora erő lehet. Nincs könnyű dolga a ma élő embernek sem. Háborúk, mérhetetlen gonoszság, amitől távol kell tartani az országot, de nem határolódhatunk el attól, hogy a keresztény embert üldözik vagy üldözhetik. Látjuk és az igehirdetésben is beszéltem arról, hogy annyira becsülnek bennünket, mint vágójuhokat és láttuk, hogy mi történik a mögöttünk álló hetekben felebarátainkkal. Nyugodtságra intek és kérek mindenkit, mérsékletességre, ugyanakkor nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy mi történik a világban. Épített világunk, gyermekeink, családunk, hazánk nem pusztulhat el. Kötelességünk mindezt megőrizni, hiszen felelünk gyermekeinkért. Példaként álljon mindannyiunk előtt Harsányi Nagy Jakab élete, aki 400 éve Rákóczi György fejedelem követeként megjárta Isztambult. A török világ, veszedelmes kora volt az emberiségnek, de Magyarország azt a kort is túlélte. Mélyen, megingathatatlanul hiszek benne, hogy a jelen kor kihívásainak is eleget tudunk tenni. Élete memento, és ezzel a ma leleplezett táblával jelzést adunk mindazoknak is, aki a templomba belépnek, vagy azoknak, akik nap, mint nap elhaladnak előtte, hogy hit által túl lehet élni olyan korokat is, amikor ember, embernek farkasa.

 

Írta: Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M.
lapigazgató

A fényképekért köszönetünket fejezzük ki a Békés Vármegyei Hírportálnak, a BEOL-nak!
További Békés vármegyei hírekért kattintson a fényképre vagy ide!