Ezt eddig is tudtuk, de vajon fel vagyunk-e készülve az időjárási szélsőségekre?

Az elmúlt két évtized tapasztalatai, valamint a klímaelőrejelzések arra engednek következteti, hogy mihamarabb fel kell készülni a szélsőségekre, de várhatóan leginkább egyre gyakoribbá váló vízhiányos időszakokra, különös tekintettel a síkvidéki területeken!

A fénykép illsuztráció. Fotó: Pixabay

Paradigmaváltás nélkül, mely egyaránt vonatkozik az állami és a termelői szereplőkre jelentős előrelépés nem várható. Állami oldalról rendkívüli fontosak a szükséges műszaki beavatkozások végrehajtása és a vízgazdálkodási gyakorlatok optimalizálása. A gazdálkodók részéről pedig fontos, hogy rendszerszinten gondolkozva türelemmel kezeljék a csapadék megjelenését földjeiken, ne csapolják le egyből mélyfekvésű területeiket.

Az alábbiakban áttekintjük az elmúlt évek tendenciáit és a lehetséges megoldási lehetőségeket, gyakorlatokat, valamint támogatási opciókat.

Klímatendencia:

• csökkenő vízhozamok,
• száradó térségek, gyakoribb aszályos időszakok,
• intenzívebb, mezőgazdasági vízgazdálkodási értelemben véve gyorsan levonuló árhullámok.

A korábban helytálló állítás, miszerint Magyarország nettó vízkibocsátó ország, az elmúlt két évben megdőlt. A hazai vízszinteket nemcsak tavaly, hanem az idei év során is az alacsony vízállás jellemezte, talajaink különös tekintettel a nyár végére rendkívül vízhiányos állapotban voltak, az utóbbi években pedig gyakorlatilag megszűntek a belvizes területeink. Mindennek negatív hatása, hogy a felszíni vízhiány már a felszín alatti tartalékainkat emészti. A korábbi 30 évhez képest, az utóbbi 10 éves összes belépő középvízhozam jóval az átlag alatt maradt:

• a Tisza esetében 10 – 40%-kal csökkent – kivéve a 2011-es rendkívüli árvizes évet;
• a Duna esetében ~ 10 %- kal csökkent – kivéve a 2012/2013-as rendkívüli árvizes évet.

Tavaly a hidrometeorológiai viszonyok miatt az elmúlt évszázad egyik legsúlyosabb aszályával kellett szembesülnie hazánknak, a rendkívüli vízhiány miatt pedig a két legnagyobb vízfolyásunkon megdőltek a valaha mért legkisebb vízszintek, de idén is az átlagosnál hosszabb ideig a legalacsonyabb vízálláson folytak a nagy folyóink – leszámítva a hirtelen és nagymennyiségben lezúduló csapadék okozta szélsőségeket. A 2022-es év novemberig rendkívül vízhiányos volt, az alföldi térség évtizedek óta nem látott aszálytól szenvedett, a vízhiányból eredő kár több tízszeresére ugrott az átlagos évi 40 milliárdnak, mindezek után az év végére közel 6 méter szintemelkedés jellemezte a Tiszát, s csak centik választottak el december végén az I. fokú árvízkészültségtől. Az idei év is hasonló vízmérleget produkál.  Ez év októberben a Duna vízállása olyan alacsony volt, hogy láthatóvá vált az Ínség-szikla a Gellért-hegy lábánál, illetve a Petőfi híd környéki sírkövek, a Tiszát pedig egész nyáron, illetve még az októberi hónapban néhány centiméter választotta el attól, hogy újabb negatív vízállási rekordot döntsön. A novemberi csapadék ugyan feltöltötte a talaj felső rétegét, a vízgyűjtő területeinket, valamint a vízfolyások medrét, de ha ezeket a vizeket nem tudjuk a csatornarendszereinken keresztül kivezetni és ott tartani a tájban, úgy azok gyorsan le- illetve kifolynak az országból. A mezőgazdasági adottságaink hiába kiválóak, ha a termőföldjeink alig 1,5 százalékát öntözzük, miközben a már meglévő rendszereink 8-9 %-ra lennének kapacitálhatóak. Mezőgazdasági hasznosításra alkalmas vízkészleteink kihasználtsága 30 %-os, szemben a 80 %-os uniós átlaggal. Az agrárágazat csapadékhiányból származó becsült kára aggasztóan emelkedik: 2022-ben hazánk megközelítőleg 1000 milliárd forintos aszálykárt szenvedett.

Szemléletváltás és műszaki beavatkozás nélkül pozitív változás bizonyára nem várható, amely egyaránt érint állami intézkedéseket és termelői feladatokat:

• szélsőséghez alkalmazkodó tájhasználat,
• megfelelő talajgazdálkodás,
• puffervíztér növelése: mélyfekvésű területen, vápákban, csatornákban, tározókban.

Tekintettel a globális tendenciákra, valamint a klímaváltozásra, pozitív változás műszaki beavatkozás nélkül nem érhető el. Várhatóan egyre gyakrabban kell megküzdenie hazánknak (is) vízhiányos és aszályos időszakokkal, amelyre megelőző intézkedésekkel mihamarabb fel kell készülni, állami és termelői szinten is. Az egyre súlyosbodó problémára megoldást jelent a mezőgazdasági vízgazdálkodáshoz szükséges puffervízterek kialakítása, mely túlmutat a klasszikus értelemben vett víztározáson, ugyanakkor kiemelt figyelmet kell fordítani arra, hogy az ehhez szükséges intézkedések megszülethessenek. Puffervízterek megteremtése a térségbe kivezetett és ott tartott vizeket jelenti, legyen szó a talajban, víztározóban, csatornákban, vagy vápákban tartott vizekről.

Alkalmazkodás tájhasználattal. A területspecifikus mezőgazdasági termelés elengedhetetlen feltétellé fog válni, tekintettel arra, hogy a vízkészleteink kapacitása véges, mesterséges vízpótlással belátható időn belül a mezőgazdasági területeink maximum 10 %-án tudjuk kielégíteni öntözési vízigénnyel. elengedő, arról nem is beszélve, hogy a klíma sokkal gyorsabban változik, mint azt a műszaki beavatkozással le tudnánk követni. Emellett fontos megjegyezni, hogy a talajban lehet a leghatékonyabban, legkisebb költséggel a legnagyobb mennyiségű vizet elraktározni.

Puffervízterek megteremtése megfelelő talajgazdálkodással. A gazdálkodóknak is érdeke a talaj védelme, szerkezetességének javítása, ugyanis ezen tényezők jelentősen hatnak a talaj vízvezető és vízbefogadó képességére, a vízháztartás optimalizálására, a terméseredményekre, a költségekre, továbbá jelentősen csökkentik a szélsőséges időjárásból eredő stresszhelyzeteket. Kiemelten fontos feladat továbbá a megfelelő tápanyag-gazdálkodás, a tömörödés és az erózió elleni védekezés.

Puffervízterek megteremtése vápákkal. Elengedhetetlen intézkedés a belvízelöntések termőföldön való lehető leghosszabb ideig tűrése, a területi vízvisszatartás biztosítása különösen a mélyfekvésű területeken, valamint mesterségesen kialakított (mikro)tározókban, vagy akár vápákban. A felszíni vízrendezési szolgáltatás lehetővé teszi a termőterületen az úgynevezett átjárható, művelésbe vonható füvesített vápák kialakítását, amelyek a többletvizeket összegyűjtik, helyben tartják, s idővel visszaszolgáltatják azokat a termőföldnek. Síkvidéki területen magas potenciál van a vápák által történő vízmegtartásban.

Puffervízterek megteremtése állami és nem állami csatornarendszerekben. A csatornarendszerek rehabilitációjában és azok zökkenőmentes üzemeltetésében rejlik a lehatékonyabb és leggyorsabb megoldás. A mintegy 50 ezer folyamkilométer csatorna rendeltetésszerű működtetése, vízzel történő feltöltése akár 300 ezer hektáron tenné lehetővé az öntözést, továbbá – ami talán ennél is jelentősebb – közel 1,2 millió hektáron, hazánk szántóterületeinek mintegy harmadán tudná javítani a mikroklímát és stabilizálni a terméshozamokat, mely nem utolsó sorban ökológiai szolgáltatást is nyújt hiszen a víz tájban tartása egyértelműen javítaná hazánk éghajlatváltozással szembeni ellenálló képességét.

Puffervízterek megteremtése mélyfekvésű területeken, uniós támogatással. A víz olyan termőterületi tájban tartása, melyre 2024-ben pályázati források is nyílnak. Tekintettel arra, hogy a vízhozamainkban csökkenő tendencia figyelhető meg egyre korlátosabbá válik a vízkészletek rendelkezésre állása hazánkban is! Ennek egyik következménye, hogy várhatóan egyre gyakrabban kell megküzdeni hazánknak (is) a vízhiányos és aszályos időszakokkal. Így a mélyfekvésű területeken a víz helyben történő tartását javasoljuk – természetesen csak abban az esetben, ha van rá mód és nem lehetetleníti el a mezőgazdasági termelést! Szakmailag felettébb fontosnak tartjuk a víz tájban tartását, nem utolsó sorban annak támogatását és fejlesztését a következők szerint! Egyrészt, az ideévtől a területalapú támogatás most már a vízborított területre is igénybevehető. Másrészt, várhatóan 2024 I. felében nyílnak meg azok a pályázati lehetőségek (felhívások), amelyek nem termelő beruházásként további anyagi támogatást jelentenek majd a víz helyben történő tartására. A területalapú támogatás keretein belül a partmenti vízvédelmi pufferzóna kialakítása, valamint vizes élőhelyek létrehozás lesz támogatható tevékenység (a területen megjelenő többletvizek visszatartásával), illetve a projektlapú támogatás keretin belül pedig a vizes élőhelyek létrehozása (ugyancsak a területen megjelenő többletvizek visszatartásával) valamint erózióvédelmet biztosító létesítmények kialakítása, fejlesztése válik támogatható tevékenységé!

A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara célja, hogy azokat az intézkedéseket támogassa, és helyezze előtérbe, amelyek egyensúlyba hozzák a hazai vízkínálat és vízkereslet mérlegét, stabilizálják a vízbiztonságot, és növelik a mezőgazdasági kibocsátást – nem csak rövid-, hanem hosszú távon is! A vízkérdés megoldása nemcsak az agrárium számára létfontosságú. Mind a hozambiztonság, mind a hozamtöbblet biztosítása nemzetgazdasági kérdés. Bízunk abban, hogy a magyar kormány belátható időn belül hathatós lépéseket tesz a vízkormányzás javítása érdekében.

Forrás: NAK

MePAR adatbeépítés miatt a kifizető ügynökség elektronikus felületei (Egységes Kérelem, MKR, mobilGAZDA) 2023. november 30. és 2023. december 11. között csak korlátozottan érhetők el.

A fénykép illusztráció. Ábra: MVH

Tisztelt Ügyfelünk!

Ezúton tájékoztatjuk, hogy 2023. évi egységes kérelmek feldolgozása során a Mezőgazdasági Parcella Azonosító Rendszer legfrissebb adatainak beépítési folyamatában,  a kérelemben megadott egyes táblák az eredetileg megjelölt fizikai blokkhoz képest új blokkba kerültek át, továbbá egyes esetekben több résztáblára válhatnak szét, melyek különböző azonosítójú blokkokban lesznek elérhetőek.

Az átállás várhatóan 2023. november 30. és 2023. december 11. között valósul meg, ezért ebben az időtartamban az Egységes Kérelem, az MKR beadó-felülete, valamint a mobilGAZDA alkalmazás csak korlátozottan érhető el. A feladat végrehajtásával járó kellemetlenségért szíves megértésüket kérjük.

Forrás: MVH

A Német Gazdaszövetség elnöke szerint “ha Ukrajna belép, a családi gazdaságok kilépnek”.

Joachim Rukwied a Német Gazdaszövetség (Deutscher Bauernverband) elnöke sarkos nyilatkozatban hívta fel a figyelmet Ukrajna uniós csatlakozásának kockázataira. Véleménye szerint Ukrajna belépése a családi vállalkozások „kilépését” fogja jelenteni.

Forrás: Fruitveb

Miután az Európai Bizottság a múlt héten a hivatalos csatlakozási tárgyalások megkezdését javasolta Ukrajnával, Rukwied november 15-én az EU közös agrárpolitikájának (KAP) jövőjéről tartott sajtótájékoztatón figyelmeztetett ennek a lehetséges lépésnek az agrárgazdasági következményeire. Rukwied rámutatott arra, hogy Ukrajna óriási agrárpotenciállal rendelkezik, valamint hogy az országban működő gazdaságok mérete többszöröse egyes EU-tagországok átlagos üzemméretének. Így a befogadás azt jelentené, hogy egy olyan agráróriást integrálnának az Európa Unióban, amely más struktúrákkal rendelkezik, egészen a több 100 ezer hektáros gazdaságokig. Ennek következményeként egy olyan Közös Agrárpolitika, amelynek Ukrajna is része lenne, megvalósíthatatlan, hacsak nem a jelenlegi uniós országok gazdaságainak a rovására történik majd.

A KAP jövőjéről tartott sajtótájékoztatón Rukwied azt is elmondta, hogy a Közös Agrárpolitika következő finanszírozási periódusával (2028-2034) kapcsolatos javaslataikat az EU jelenlegi állapotának megfelelő nyújtották be a Bizottságnak, és nem vették figyelembe a csatlakozás lehetőségét – tekintet nélkül arra, hogy az EU 2030-ra tűzte ki annak határidejét, hogy “az Európai Unió készen álljon a csatlakozásra”.

A német gazdaszervezetek és politikusok között széles körű egyetértés van azt illetően, hogy a KAP jelenlegi formájában fenntarthatatlan lenne egy ukrán csatlakozás esetén. Elég csak a közvetlen kifizetésekre gondolni, amelyeket kifizetése területi alapon történik – ezekkel vajon mi lenne, ha Ukrajna a hatalmas területeivel belépne az Unióba.

Teljesen más hangot üt azonban meg a Német Mezőgazdasági Minisztérium, amely Ukrajna csatlakozása mellett áll ki, mondván, az ukrán belépés kiváló lehetőség lenne arra, hogy fundamentális reformokat hajtsanak végre a Közös Agrárpolitika rendszerében – és ennek egyik lépése például az lenne, hogy kivezetnék a jelenleg gyakran mindenféle kötelezettség nélküli direkt támogatások kifizetését. A kijevi kormány is hasonló hangot üt meg, elsősorban azt hangsúlyozva, hogy Ukrajna csatlakozása erősíteni az Európai Unió agrárágazatát, és az Uniót globális szereplővé tehetné ezen a területen.

Rukwied szerint fekete csernozjom talajainak és olcsó munkaerejének köszönhetően Ukrajna mezőgazdasága olyan hatékonyan képes termelni, ami igen komoly versenyt jelent számos uniós tagállam számára, mint azt az ukrán gabona lengyel és magyar exportjának esete is mutatja. Rukwied arra is figyelmeztet, hogy az ukrán termékek nem felelnek meg számos olyan uniós előírásnak, amelyek a közösség polgárait védik, például a növényvédőszerek tekintetében, ezért tisztességtelen versenyelőnnyel rendelkezne – bár uniós csatlakozása esetén elvileg az összes EU-s előírást be kellene tartania.

Forrás: Fruitveb