Az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság román, ukrán és szlovák partnerekkel közös projekt megvalósítását kezdte meg 2019. október 1-től a Kárpátok Régió nagyragadozóinak még jobb megismerése érdekében.
A 30 hónapos projektben vizsgálják az őshonos nagytestű ragadozók (medve, farkas, hiúz) élőhelyét, viselkedési szokásait.
A projekt partnerei: WWF Románia (Máramaros megye), EcoTur Rakhiv Egyesület (Ukrajna), BirdLIFE Slovakia (Szlovákia), a projekt megvalósítására elnyert támogatás összegesen 1.550.871 euro.
A projektet az Európai Unió „Magyarország-Szlovákia-Románia-Ukrajna ENI Határon Átnyúló Együttműködési Program” finanszírozza.
Forrás: Aggteleki Nemzeti Park
Ritka vörös kányát fotóztak Püspökladány határában, Ürmösháton. A ragadozó madár látványos légi bemutatót tartott a megfigyelő fölött.
Egy ritkán látható vörös kányát sikerült lencsevégre kapni Püspökladány határában, Ürmösháton. A különleges ragadozó madár egy frissen kaszált terület közelében jelent meg, majd látványos légi bemutatót tartott a megfigyelő fölött – számolt be lapunk Természetvédelmi rovatában rendszeresen publikáló Kiss Sándor.
Vörös kánya Püspökladány határában. Fotó Kiss Sándor / Agro Jager
Természetjárásaim során számos alkalommal ért már szerencse, hiszen több olyan madárfajt is sikerült megörökítenem, amelyekkel igencsak ritkán lehet találkozni. Fotóztam már Püspökladány környékén túzokokat, fekete gólyákat, batlákat, kanalasgémeket, gulipánokat, és még sorolhatnám.
Ami azonban az első perctől kezdve magával ragadott, az a ragadozó madarak megfigyelése. Három év alatt közel 200 madárfajt sikerült lefotóznom Püspökladány és a környező települések külterületein. Ebben az apró ökörszemtől kezdve a hatalmas és büszke ragadozó hírében álló rétisasig rengeteg faj szerepel.
Mindig külön örömmel tölt el, ha egy új madarat sikerül lencsevégre kapnom, hiszen nem titkolt célom, hogy bemutassam az érdeklődőknek vidékünk élővilágának sokszínűségét.
A vörös kánya fokozottan védett Magyarországon. Fotó Kiss Sándor / Agro Jager
2026. únius 23-án, a kora esti órákban Püspökladány határában, Ürmösháton próbáltam szerencsét. Ez a terület rendkívül változatos élőhelyet biztosít a vadvilág számára, hiszen váltakoznak rajta a szántóföldek, fasorok, zsombékosok, a mezőgazdasági területek szélein pedig kisebb erdők is találhatók.
Ezen a helyen korábban őzeket, szajkókat és egerészölyveket sikerült fotóznom, most viszont egészen fantasztikus látvány fogadott.
Kiérkezésem előtt nem sokkal egy frissen lekaszált terület fölött hemzsegtek a ragadozó madarak. Először egerészölyvek, vörös vércsék és barna rétihéják jelentek meg. Miután az autóban elhelyezkedtem, egy termetes barna kányát is kiszúrtam, kis idő elteltével pedig egy hatalmas parlagi sas is megérkezett két dolmányos varjúval a sarkában.
Egészen elképesztő élmény volt ennyi ragadozó madarat egyszerre, egy helyen látni. Megfogadtam, hogy a következő napokban is kijövök ide esténként. Nagyon bíztam benne, hogy a környező erdőkből kiözönlő ragadozók máskor is megmutatják magukat.
A vörös kánya eszmei értéke, mintegy 500 000 Forint. Fotó Kiss Sándor / Agro Jager
Két nappal később hét óra után értem ki, és sajnos úgy láttam, hogy a kaszáló már meglehetősen üres. Az igazi meglepetés azonban még csak ezután következett.
Amint megálltam az autóval és kiszálltam, talán 15 méterre tőlem, az egyik erdőszéli fáról kirepült valami, amihez foghatót korábban még nem láttam. Fölment a magasba, és úgy körözött fölöttem, mint egy sárkányrepülő.
Sokat olvastam korábban a ragadozó madarakról, és tömérdek fotót láttam róluk, ez az új jövevény azonban mégis sokkolt. Világoskékes fej, vöröses tollak és az a jellegzetes, villás farok. Egyszerűen nem akartam elhinni, hogy egy vörös kánya tart nekem légi bemutatót.
Újra indul a földmérő, földügyi és térinformatikai technikus képzés Szegeden! Részletekért kattintson a képre!
Ez a faj korábban teljesen eltűnt hazánkból, és még a hanyatlását megelőző időszakban is inkább a Dunántúlon, a Bakony környékén volt jellemző. Barna kányát már korábban is fotóztam és láttam, nem is olyan messze innen, de vörös kányáról még álmodni sem mertem.
Miután befejezte látványos légi bemutatóját, egyáltalán nem volt szégyenlős, és nyugodtan leszállt egy közeli, félig kiszáradt fa tetejére.
Egy egész képsorozatot készíthettem róla. Abban a pillanatban szerintem kevés nálam boldogabb ember volt a földön. Még csak el sem repült, végül én hagytam ott, hiszen a nap már lassan teljesen lecsúszott a horizonton.
A fontos megfigyelés Püspökladányból: vörös kányát láttak az Ürmösháton. Fotó Kiss Sándor / Agro Jager
Azóta is rendszeresen járok Ürmöshátra, de kányának se híre, se hamva. Ezért arra gyanakszom, hogy egy kóbor példányhoz volt szerencsém, amely csak rövid időt töltött Püspökladányban, és azóta csak az Isten tudja, merre tökéletesíti tovább a légi parádéját.
Mint korábban is említettem, számos madárfajt sikerült már lencsevégre kapnom, de még így is vannak olyan szárnyasok, amelyek jelenlétéről tudomásom van, mégsem volt hozzájuk szerencsém.
Vörös kányáról azonban még csak véletlenül sem tudtam. Éppen ezért gyönyörű ez az egész: ez bizonyítja a legjobban, mekkora természeti érték az, ami körülvesz bennünket itt, a Nagykunságtól nem messze, a Nagy-Sárrét kapujában.
Írta és fényképezte:
Kiss Sándor Püspökldaányból
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Hőkamerás drónnal ellenőrizték a hamvas rétihéják fészkeit Kunpeszér határában.
A Predátor című akciófilm jeleneteit idézte fel a hőkamera képe június 7-én, az egyik Kunpeszér-környéki védett lápréti élőhelyen. A hőképet ezúttal kollégáink használták még pirkadat előtt, hogy kvadrokopter segítségével „predátorokat” keressenek a sűrű, magassásos, magaskórós növényzetben.
A fokozottan védett hamvas rétihéja ugyanis ilyen növényzetben, a talajszinten építi fészkét. A költési időben számukra végzetes kaszálás mellett a területek legeltetése is kedvezőtlen számukra: a rövidre rágott növényzetben a szőrmés ragadozók sokkal könnyebben rájuk találhatnak.
Nappal visszaellenőrzött, tojásokat melengető, rejtő színezetű tojó hamvas rétihéja (fotó: Kazi Róbert)
A hamvas rétihéják meglepően közel, akár 20 méterre is építhetik a fészkeiket egymástól. Ezen a védett területen több csoportos költőhelyet ismertünk meg az elmúlt években. A koncentrálódó párokra kiemelt figyelmet kell fordítani, hiszen kisebb területen egyetlen intézkedéssel egyszerre több egyed védelméhez is hozzájárulhatunk.
Az idei évben gabonában és természetes növényzetben is észleltünk ilyen csoportos fészkeléseket. A fészkek pontos helyének azonosítására azért volt szükség, mert a napokon belül kezdődő legeltetés a megfigyeléseink alapján érintette volna a fészkeket.
A fészken ülő tojó éjjeli hőképe (felvétel: Kazi Róbert)
Mivel a legeltetést nem szerettük volna indokolatlanul korlátozni, a lehető legpontosabb helymegjelölésre volt szükség. Nappal már több próbálkozás történt kvadrokopterekkel, de a növényzet változatos színezete, magassága és formája szinte lehetetlenné tette a fészkek megtalálását. A hőképes éjszakai repülés viszont rendkívül hatékonynak bizonyult.
A korai ébredést ellensúlyozta az eredmény: a négy ismert párból három fészkét sikerült azonosítani, így a legelésből kizárt területet is pontosan meg tudtuk határozni.
A hőkamerás eszköz hatékonyságát jól mutatja, hogy távolról is jó felvételeket tud készíteni, miközben a kotló madarakat egyáltalán nem riasztotta meg. Később, már napfénynél egy néhány másodperces visszaellenőrzést végeztünk, melynek zavaró hatása minimális volt.
Ez a biztonsági szempont azért is fontos, mert a fészekről vagy annak közeléből felrepülő rétihéják esetenként rátámadnak a drónra, ami sérülésveszélyt jelenthet számukra
A sötétben derengő kijelzőfények különös hangulatot adnak az éjszakai órában (fotó: Turny Zoltán)
Köszönjük a hőkamerás drón biztosítását a Syba Napvédelem Kft-nek, valamint Kazi Róbertnek a szakmai segítséget!
A fészkek felderítése a Grassland-HU LIFE integrált projekt keretében valósult meg.
Írta: Turny Zoltán – KNP
Időnként barna kányák bukkannak fel a Körös–Maros Nemzeti Parkban
A Körös-Maros Nemzeti Park Maros-ártér részterületén nem költenek ugyan barna kányák, de időnként sikerül megpillantanunk egy-egy, a folyó felett suhanó példányt.
Ha ragadozómadár-sziluettet pillantunk meg az égbolton, sok esetben csupán az élőhelyi adottságokból már szinte egyértelműen megállapíthatjuk, milyen fajról van szó. Ha például valamelyik folyóvizünk felett közepes méretű, karcsú, enyhén villásfarkú ragadozót pillantunk meg, akkor az nagy valószínűséggel barna kánya lesz.
Fotó: Balla Tihamér
Ahogy a pusztai élőhelyekhez hozzátartozik a parlagi sas, a nádasokhoz a barna rétihéja, úgy a folyók tipikus, de ritka ragadozója a barna kánya. A Maros mentén húzódó ártéri ligeterdők, szántókkal tarkított kaszálórétek alkalmas fészkelő- és táplálkozóhelyet is kínálnak a faj számára. Mindezek ellenére hosszú évek óta nincs ismert fészkelése a hazai szakaszon, még a tiszai torkolathoz közelebb eső részeken sem, holott a Tisza mentén rendszeresen költ. Bár fészke nem került elő, azért rendszeresen fel-felbukkan a Maroson is, és mindig megkapó látványt nyújt ez a karakteres, folyókhoz kötődő ragadozó madár.
Megjelenésének legfeltűnőbb eleme az enyhén villás farka, mely a hazai ragadozók közül csak még ritkább rokonára, a vörös kányára jellemző. Világos barnásszürkés feje, barna teste, hosszú, karcsú szárnyai vannak. Táplálékának döntő részét dögök teszik ki. Előszeretettel portyázik hosszában a folyó felett, a felszínen úszó, elpusztult halakat lesve. Nyáron, amikor nagyobb számban jönnek a felszínre elpusztult kagylók, akkor azokat is szívesen fogyasztja. Igazán látványos jelenet, ahogyan csaknem vízszintesen, a vízfelszínnel párhuzamosan repülve kapja ki a vízből a sokszor nagyméretű kagylókat. A kaszálások megindulásával az ártéri rétek felett is láthatunk kányákat, az oda gyülekező, sok más ragadozó között.
Forrás: KMNP
