A kis sárszalonka (Lymnocryptes minimus) hazánk egyik ritkán látható, tavasszal és ősszel átvonuló madárfaja. A szalonkafélék családjába tartozik, költőterülete Észak-Európa valamint Szibéria távoli tundravidéke. Sehol sem gyakori, de talán ez azzal magyarázható, hogy igen nehezen figyelhető meg köszönhetően a rendkívüli tollazatának, aminek segítségével szinte teljesen beleolvad a környezetébe.

A kis sárszalonka a rejtőtollazatának köszönehetően igen nehezen mefigyelhető madárfaj (fotók: Nyúl Mihály)

Ellentétben a sárszalonkával (Gallinago gallinago), ami közeledésünkre már hamar felröppen a földről, a kis sárszalonka szinte csak az utolsó pillanatban ugrik fel az ember lába alól. Jellegzetes hátmintázata tökéletesen elrejti a ritkás füvű, alacsony vízborítású, mocsaras, iszapos élőhelyén és ezt a madár is tudja. Ha veszélyt észlel szorosan a földhöz lapul és csak sok idő elteltével kezd el újra táplálkozni jellegzetes „rugózva táncoló” mozgásával. Az esetek többségében egyszerűen nem veszi észre a ragadozó vagy elsétál mellette az ember. A Kiskunságban elsősorban a szikes mocsarak szegélyében, a szikes puszták vízállásos részein és a turjánvidék mocsár-és láprétjein lehet vele találkozni, már akinek szerencséje van. Az utóbbi években egyre több az áttelelő példány is, azokat lecsapolt halastavak medrében, be nem fagyott csatornák mellett lehet megfigyelni. Csőrével az iszapot szurkálva keresi táplálékát, hasonlóan a cankókhoz és partfutókhoz. Rovarlárvákat, férgeket és apróbb csigákat fogyaszt.

A Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság több helyszínen végez természetvédelmi célú vízpótlást a „Vizet a tájba” program keretében, többek között Kunszentmiklós és Soltszentimre térségében. Utóbbi területen (ahol az alábbi felvétel is készült) kiemelt jelentőségű a Csaba-rét, ahol az Igazgatóság mintegy 40 hektárnyi terület árasztásával, valamint őshonos magyar szürkemarhák és magyar házi bivalyok élőhelykezelő legeltetésével alakít ki számos madárfaj számára kulcsfontosságú pihenő, táplálkozó és költőhelyet.

A szárazság ellenére a Csaba-réten kialakuló vizes élőhelyek továbbra is fontos szerepet töltenek be a szalonkafajok számára

Az elmúlt évek aszályos időszakai hasonlóan más vízhez kötődő élőlényekhez úgy a kis sárszalonkának sem kedveznek. A szárazság ellenére a Csaba-réten kialakuló vizes élőhelyek továbbra is fontos szerepet töltenek be a szalonkafajok, a nagy póling (Numenius arquata), a pajzsoscankó (Calidris pugnax) számára, valamint költőhelyként szolgálnak a piroslábú cankónak (Tringa totanus), a bíbicnek (Vanellus vanellus) és az elmúlt években világszinten is jelentősen megfogyatkozott nagy godának (Limosa limosa).

Forrás:  Nyúl Mihály, természetvédelmi őrszolgálati csoportvezető – KNP

Zsiros Sándor élménybeszámolója:

Ma reggel is megpakoltam a kocsit vércseládákkal, néhány mezei verebeknek szánt odúval és egy szalakótaodúval. A kékvércséknek szántam a vércseládákat. A vörösök már többnyire kotlanak, 6–7 tojásos fészekaljakat is láttunk.

Fotó: Zsiros Sándor – Madárles

Április eleje korai kezdésnek számít, ilyen akkor fordul elő, amikor van bőven a fő táplálékukból, a mezei pockokból. Amelyik költeni akar, az már minimum ládát foglalt. A vörös vércsék kevésbé tolerálják egymás közelségét, mint a kékvércsék. Ha egymás közelében van két vércseláda, valószínűleg csak az egyiket foglalják el a vörösök, a másik megmarad a kékeknek.

Úgy alakítottam a menetrendet, hogy a polgári kamerás ölyvfészek közelében végezzünk. Szerettem volna leszedni a közvetítő felszerelést, és átrakni egy vércseládához, hogy ne maradjunk idén vörös vércse költés nélkül. Amikor ránéztem az ölyves közvetítésre, örömmel láttam, hogy két ölyvet láttak a megfigyelők a fészeknél. Ha egy órával később jön a hím, nem tudnánk róla. Természetesen így marad a kamera az ölyveknél.

A vörös vércséknél pedig hátha lesz egy kései költés. Mert egyelőre a polgári vércsetelepen csak egy vörös vércse tojó árválkodik a ládában. Bár még bőven van ideje, hogy „bepasizzon”. Jobbra vörös vércsék költenek, középen az új láda a kékvércséknek, bal szélen Csaba barátom.

Írta és fényképezte: Zsiros Sándor – Madárles

A klímaváltozással járó aszályok miatt egyre nagyobb veszélyben vannak erdeink. A Soproni Egyetem szakemberei azonban olyan úttörő szoftvert alkottak, amely az erdő „digitális ikerpárján” modellezi a lángok terjedését, segítve többek között a tűzoltók életmentő munkáját és a pontos védekezést.

Fotó: Soproni Egyetem

Tűz terjedésének modellezése – Vertikalitás – 4 réteg elkülönítése: kék​: 0-3 méter​, zöld: 3-8 méter​, sárga: 8-16 méter​, piros 16 méter fölött​

A fejlesztés aktualitását a rideg számadatok adják. Magyarországon egy átlagos évben 1000-2000 hektárnyi erdőterületet érint a tűz, de a klímaváltozás és az aszályos időszakok ezt a statisztikát teljesen felborítják.

„Amikor egy aszályos év van, akkor tízszeresére, husszorosára ugrik meg az erdőtüzeinknek a nagysága. Egy olyan aszályos esztendőben, mint amilyen 2022 volt, ez a szám akár 10-20 ezer hektárra is felugorhat” – hangsúlyozta a helyzet komolyságát Prof. Dr. Czimber Kornél, a Soproni Egyetem Erdőmérnöki Karának dékánhelyettese.

A korábbi becslések egyszerű adatokra, például az erdő korára vagy a fafajokra támaszkodtak. A soproni technológia ennél sokkal mélyebbre ás: úgynevezett LIDAR (légi lézerszkennelt) adatokat használ. Ez gyakorlatilag egy térbeli röntgenkép az erdőről, ahol minden egyes fa pozíciója, magassága és ágszerkezete pontosan látszik.

„A szimuláció látja azt, hogy hol van újulat, hol vannak fiatal egyedek, és azok hol nyúlnak fel az idősebb fák koronáihoz. Ez a tűz vertikális terjedése miatt fontos” – magyarázta a professzor.

A szoftver a fák mellett a meredek lankákat is tűpontosan kezeli. A modell figyelembe veszi, hogy egy felfelé futó lejtőn a tűz akár két-háromszoros sebességre is képes felgyorsulni, ha a szél is besegít. A rendszer ismeri a fenyvesek gyúlékonyságát, a száraz avart és a nedvesebb lombhullató erdők viselkedését is.

A fejlesztés legnagyobb értéke a gyorsaság és a választható lehetőségek tesztelése. A szakemberek a jövőben láthatják, merre tart a tűz, és kipróbálhatják a szimulátorban, hol érdemes beavatkozni.

Fotó: Soproni Egyetem

“Meg tudjuk mondani, hogy a tűzpásztát pontosan hol húzzuk meg: itt, vagy ötven méterrel hátrébb. A szimulátorban modellezhető az is, hogy egy ellentűz gyújtása vagy a vízzel való oltás milyen hatással lesz a folyamatokra” – mutatott rá a dékánhelyettes a szoftver gyakorlati hasznára.

Hasonló rendszereket főként Kanadában, az USA-ban vagy Törökországban használnak, régiónkban ez a megoldás egyedülállónak számít. A program képes több ezer lehetséges forgatókönyvet lefuttatni, így pontos előrejelzést ad a stratégiai tervezéshez. A Soproni Egyetem hallgatói már az iskolapadban elsajátíthatják ezeket a modern eljárásokat, felkészülve a klímaváltozás okozta nehezebb évekre.

Bár a szoftver fejlesztése egy nemzetközi konferencia hatására indult, a cél a magyar erdők védelme. Ahogy a 2022-es aszály is megmutatta, a tűzveszélyes időszakokban a leégett területek nagysága a tízszeresére is ugorhat. A soproni technológia sokat segíthet abban, hogy adatokra alapozva védjük meg természeti kincseinket.

Forrás: Soproni Egyetem