Természetvédelem
Kerecsensólyom költés eredményei 2021-ben
Magyar Madártani Egyesület: Az MME Bükki Helyi Csoport legnagyobb szakmai eredményei a kerecsensólyom aktív védelméhez kötődnek. Köztudott, hogy az elmúlt 4 évtizedben mennyit tettünk a magyar „turul” megőrzéséért, a veszélyeztetett fészkek őrzésével, műfészkek alkalmazásával, az aktív védelem minden eszközének bevetésével. Mindebben együttműködtünk az MME Ragadozómadár Védelmi Szakosztályával és a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság szakember gárdájával. Az elmúlt több, mint másfél évtizedben a life pályázatok kapcsán az állami természetvédelem szerepe került előtérbe, de az MME jelentős szerepet vállal a faj védelmében.
Az öreg kerecsensólyom meglehetősen impozáns megjelenésű madár (Fotó: Szitta Tamás – MME)
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület a magyarországi ornitológia és madárvédelem legnagyobb társadalmi szervezete, amely 1974. január 6-án alakult meg (Ábra: MME)
Csoportunk sokat tett a 2021-es kerecsenvédelmi év előkészítésében: több műfészket helyeztünk ki olyan revírekben, ahol korábban volt, de eltűnt a faj. A faj védelmének nagy dilemmája a költőhelyek „természetességének” kérdése. Csoportunkat- anno- a műfészkesek csapatának nevezték, hiszen a természetest utánzó mesterséges fészkek alkalmazásával a legnagyobb kerecsensólyom-állomány megtelepedését segítettük elő a BNPI területén. Később, a védelem-technikailag könnyebben kezelhető és tartós fém költőládák váltották ezt fel, átmenetileg igen nagy sikerrel.
Csapatunk a 2021-es költési idényben szinte az összes ismert kerecsensólyom költőhelyet végigjárta a nemzeti park jelenlegi és egykori kollégáival, ezen túl próbálta felderíteni az egykori revírek esetleg „rejtve” költő, természetes fészkekben megtelepedett madarait, sajnos sikertelenül. Az összes kerecsensólyom pár a nagyfeszültségű hálózaton költött annak ellenére, hogy gallyfészkeket utánzó mesterséges fészkek is jelen voltak a területen.
Műfészekben nevelkedő kerecsensólyom fiókák (Fotó: Szitta Tamás – MME)
Akkor lássuk az eredményeket: 31 sólyom-pár foglalt revírt az Igazgatóság területén, ami biztató javulást jelent a korábbi évek megtorpanási szakaszához képest. Ez az állomány az egykori maximum kb. 3/4-ét jelenti! A költésbe kezdett 29 pár közül 24 volt sikeres, azaz fióka repült ki belőle.
Külön öröm volt a magas fiókaszám, összességében 82 fiatal madár repült ki a fészekből! Egyetlen fióka volt 2 fészekben, a többiben 2,3,4 és 5 fióka nevelkedett! Szerencsére az utóbbiakból volt a több.
A fiókákat nem produkáló pároknál, a sikertelenség okára nem lehet egyértelmű választ adni, hiszen az időjárás viszonylag szélsőségektől mentes volt a faj számára. Elpusztult fióka nem volt bizonyítható, több esetben voltak záptojások a fészkekben, a költés korai stádiumában elhagyott fészkeket nem ellenőriztük. A fészkek ellenőrzését a nagyfeszültségi hálózaton (MAVIR) dolgozó kollegák végezték, úgy, hogy kellő távolságból lefényképezték azokat instrukcióink alapján. Köszönet nekik ezúton is! Ilyenformán jutottunk a madarak táplálkozását érintő adatokhoz is. Nem meglepő módon a domináns galambfélék mellett seregély és varjúfélék szerepeltek az étlapon. Különlegesség volt, hogy egy fészekaljnál egy vízisikló maradványait is megtaláltuk, ami szokatlan és eddig ismeretlen ennél a fajnál.
A fém költőládák nagy népszerűségnek örvendenek a sólymok körében (Fotó: Szitta Tamás – MME)
Nagyon reméljük, hogy a tavalyi év biztató tendenciája nem szakad meg és idén- 2022-ben- újabb egykori, megszűnt költőhelyek töltődnek fel. Csoportunk idén is vállalta, hogy a védelmi munkából kiveszi a részét.
Forrás: Szitta Tamás – Magyar Madártani Egyesület
***
A Magyar Madártani Egyesület hazánkban kiemelt természetvédelmi munkát végez. Az MME szakembereinek munkájához mi is hozzájárulhatunk. A Madárbarátok boltja itt érhető el.
Természetvédelem
Tanyaromok: ahol egykor gyerekek játszottak, ott most madarak nevelik fiókáikat
A madarak visszafoglalták az elhagyatott tanyákat a Csanádi pusztákon
A Körös-Maros Nemzeti Parkhoz tartozó Csanádi pusztákat járva még napjainkban is láthatók az egykori tanyasi élet nyomai – igaz, már csak romokban. Az udvarok zöldellő fáin és a romos padlásokon azonban ma is van élet: a hajdani lakhelyek most madaraknak adnak otthont.
Fotó: Balla Tihamér – KMNP
Manapság már nagyon kevesen adják arra a fejüket, hogy a településektől távol, tanyán éljenek. Nem is olyan régen, néhány évtizede azonban még kifejezetten általános volt a tanyasi életforma, kiterjedt tanyavilág működött az egész magyar Alföldön, így a Csanádi puszták térségében is.
Megbízható távcsövet keresel? Távolságmérős távcsövek és minden, ami a megfigyeléshez kell – > FROMMER Fegyverbolt! Kattints a fényképre!
Bár sok tanya teljesen eltűnt már a föld színéről, néhányuknál a valamikori tanyaudvart megkímélték a beszántástól, műveléstől, így az ott régen ültetett fák még megvannak, sok esetben sűrű bozót nőtte be a tanyahelyeket. Ezek a pusztákba, szántóföldekbe beékelődő kis facsoportok jelzik a hajdani otthonokat. Az egyébként igencsak fátlan vidéken ezek, a régi tanyasiak által ültetett fák felértékelődnek, pihenő-, kilátó-, fészkelőhelyet biztosítanak például a térség ragadozó madarainak, egerész- és pusztai ölyveknek, parlagi sasoknak.
Fotó: Balla Tihamér – KMNP
Nemcsak a tanyaudvarok fái, de maguk az épületek, a régi otthonok is élőhelyet jelentenek számos védett madárfaj számára. Ezek a tanyaépületek még természetes anyagokból, sárból, szalmából, nádból épültek. Mióta nem lakják, és nem tartják karban őket, lassan omladoznak, összedőlnek, végül újra eggyé válnak a földdel. A tetők beszakadnak, az omladozó falakban számos üreg keletkezik. Ezeket a helyeket keresi például több bagolyfaj is. Egyik legimpozánsabb megjelenésű éjjeli ragadozónk, a gyöngybagoly például előszeretettel rakja tojásait a romos épületek padlásaira, ahol védett körülmények között nevelkedhetnek fiókái. A lakott emberi településeket is kedvelő kuvikok szintén szívesen választják költőhelyül a romok falainak üregeit, padlásait. Vörös vércsékkel is találkozhatunk, ha a tanyaromokon találnak olyan alkalmas párkányt, üreget, ahol költeni tudnak. A színpompás szalakóták és búbosbankák is gyakran költenek ezeken a helyeken, a nagyszámú mezei veréb és seregély mellett. Az énekesmadarak közül még a házi rozsdafarkúra jellemző a romos épületekben való fészkelés. Nem egyszer előfordul, hogy az épületekben maradt, korhadó, poros bútorokban találkozunk madárfészkekkel.
A pusztákat járva épp ezért érdemes alaposabban szemügyre venni egy-egy régi tanyahelyet. Az udvarok, melyeken nem is oly rég még gyerekek játszhattak, ma már madárzsivajtól hangosak.
Forrás: KMNP
Természetvédelem
Szemétszedés a Júlia úton a „Tavaszi Nagytakarítás” kampány keretében
Erdészek és önkéntesek szemetet szedtek a Síkvidéki Erdészet területén
Jelentős mennyiségű hulladékot szedett össze a több mint ötven fős csapat a Júlia út környékén.
Fotó: TAEG Zrt.
A TAEG Tanulmányi Erdőgazdaság Zrt. az AÖFK Tavaszi Nagytakarítás Kampányához csatlakozva hulladékgyűjtést szervezett április 9-re a Síkvidéki Erdészet Júlia út környéki területére. Az erdőgazdaság helyi és soproni személyzete kiegészülve a Soproni Egyetem két karáról – Erdőmérnöki Kar, Benedek Elek Pedagógiai Kar – érkező hallgatókkal és oktatókkal jelentős mennyiségű hulladékot gyűjtött össze a közutak és az erdőkbe vezető utak környezetéből.
Fotó: TAEG Zrt.
A nagyobb „gócpontokból” platónyi gumi és elektronikai hulladék is kikerült, de a begyűjtött kommunális hulladék többségét a műanyagflakonok és az alumíniumdobozok adták. Köszönjük a résztvevők lelkesedését és segítségét! Kérünk minden erdőlátogatót, hogy saját hulladékát ne az erdőterületen helyezze el, mivel az nem csak a természetre, de az erdőben kiránduló vagy ott munkát végző embertársainkra is veszélyt jelenthet!
Forrás: TAEG Zrt.
Természetvédelem
Halászmadarak az apaji halastavakon
Gyenge László természetfotós Apajon fényképezett.
Gyenge László természetfotós Apajon fényképezett. Élményeiről számolt be lapunknak:
Miután véget ért az északi kárókatonák inváziója, fő halpusztítónak maradtak a szürke gémek (a nálunk költő kárókatonák mellett). Mindkét faj hazai állománya nagyjából 3000 költőpár. És természetesen ott koncentrálódnak, ahol sok a hal, például a halastavakon.
Fotó: Gyenge László – Agro Jager News
Apaj határában van egy nagy halastórendszer, ahová rendszeresen járok madarakat fotózni. Az üzemvitel része, hogy egyes tavakat lehalászás után időnként leeresztenek. A tómeder mélyebb gödreiben mindig marad valamennyi víz és benne persze halak is, amelyek szinte vonzzák a hallal élő madarak sokaságát. Az említett apaji tavak térségében mostanában vagy 200 szürke gém, tucatnyi vörös gém, kárókatona, néhány fehér és fekete gólya, rétisas, halászsas, búbosvöcsök és számtalan sirály igyekszik éhségét csillapítani, többnyire a sekély vízben megrekedt halakból.
Fotó: Gyenge László – Agro Jager News
Képeimen a szürke gémek halászatát illusztráltam. Erős csőrvágásukkal ők bizony kilós vagy annál is nagyobb pontyokat képesek megszigonyozni, aztán zsákmányukat vagy le tudják nyelni, vagy sem. Ha túl nagynak bizonyul számukra valamely halálra szúrt hal, annak teteméből leginkább a sirályok lakmároznak.
Írta és fényképezte: Gyenge László
A tavaszi esőzés egy vármegye kivételével elmosta a tűzgyújtási tilalmat
IV. Farkas Dénes emlékverseny 2024.06.23.
Az ököljog társadalma a gímszarvasoknál
Még egy fagyos reggel
Vadászat – egy életen át
Parókás bak esett a Mogyoróshegy Vt. területén
Tájékoztató a lőfegyverek szabályos tárolásáról
IV. Harcsafogó OB. első forduló, Tiszalúc
Mit látnak a műholdak? Kaszált területek ellenőrzése – tiltott kaszálás
Óriás csuka Szurdokpüspökiben
Újabb rekord született Ohaton
Kártékonyvadgyérítés J-N-Szolnok vármegyében
A három abnormális és az öreg hatos Orgoványon
Díjazták a sakálgyérítő verseny legjobbjait
A kitartás jutalma
A vadkanom
Karakas István: Gondolatok napjaink vadgazdálkodásáról
Őzbakot mentettek Szárazd és Gyönk határában
V. B-A-Z vármegyei Dúvadgyérítési hét
