A varjak kisebbek, fürgébbek, fordulékonyabbak, így a levegőben nem jelentenek rájuk kifejezetten veszélyt a sasok, azonban a fészkeikben lévő fiókákat, vagy a még ügyetlen, de már kirepült fiatal varjakat könnyűszerrel levadászhatják. Valószínűleg ebből adódik, hogy pimasz csipkelődéssel, folyamatos zaklatással igyekeznek elhajtani a területükről a hatalmas ragadozókat.

Nem ritka látvány, hogy amikor egy rétisas landol egy fasoron a pusztán, akkor néhány másodperc múlva már meg is jelenik néhány dolmányos varjú. Közvetlenül a sas mellett szállnak le, majd sorozatosan elkezdenek hátulról rárepülni, akár neki is ütköznek, csipkedik. Addig-addig háborgatják, amíg a sas már nem tűri őket és továbbrepül, de rendszerint a levegőben sem ér véget a jelenet. Ott is szigorúan hátulról, vagy felülről „támadják” a sast, aki oda-odakap, fordul egyet hirtelen, de kárt nem tud bennük tenni, így inkább békésebb környékre távozik.

Rétisassal levegőben incselkedő dolmányos varjú Fotó: Balla Tihamér

Emellett az is igaz, hogy ha nem a fiatal varjakból zsákmányol a sas, akkor az általa elejtett zsákmányra potyalesőkként jelennek meg a varjak, szarkák. Igyekeznek minden tőlük telhetőt megtenni, hogy minél több maradék juthasson nekik, ezért addig zaklatják a sast, amíg az inkább távozik. Azért a hatalmas csőrt a varjak is tisztelik, így ilyenkor is hátulról támadnak.

Igazán látványos természeti jelenet, ahogyan a sas mellett eltörpülő dolmányos varjú lapulva odaoson a sas mögé és csőrével csipkedi, húzogatja a faroktollait. A téli időszakban, amikor a nehezebb táplálékhoz jutni még gyakrabban figyelhetünk meg ilyen jeleneteket. Érdemes tehát nyitott szemmel járni a Körös-Maros Nemzeti Park tájait.

A madár november 14-én, a Fehér-tótól délnyugatra fekvő barackosi területen, a szürkemarha gulyával legeltetett gyepen jelent meg. Amikor mintegy 60-80 méterre megközelítettük, felröppent, majd néhány száz méterrel odébb, egy lucernatáblában leszállt és ott táplálkozott. Később visszatért eredeti helyére, a legeltetett gyepre, ahol még másnap délelőtt is láttuk, akkor is egyedül volt. Ivarát nem sikerült megállapítanunk, színezete alapján azonban kizárható, hogy öreg hím lett volna, valószínűleg tojó, vagy fiatal madár volt.

Fotó: Szántó Bence – KMNP

A reznek rokonságban van a hazánkban is költő túzokkal, nem véletlenül nevezi a népnyelv reznektúzoknak, az angol nyelvben pedig kis túzokként ismerik. Testmérete azonban jóval kisebb, körülbelül akkora, mint egy fácán. Az Ibériai-félszigeten, Franciaország délnyugati részén, Szardínián, Észak-Afrika egyes területein és Ázsia sztyeppterületein él. A túzokhoz hasonlóan nagyon rejtőzködő állat, a legkisebb zavarás esetén is lefekszik. Tollazatának köszönhetően még a túzoknál is jobban beleolvad a környezetébe. A kakasoknak dürgési időszakban fekete nyaksávjuk van, de dürgési viselkedésük különbözik a túzokokétól.

A XX. század elején még kis számban hazánkban is fészkelt, utolsó költését 1973-ban Kardoskúton, a Fehér-tó térségében regisztrálták. Azóta csak rendkívül ritka kóborlóként jelenik meg, a mostani a kilencedik megfigyelés az országban. A Körös-Maros Nemzeti Park illetékességi területén legutóbb 2022-ben, Battonyán láttunk rezneket. A faj európai állománya az élőhelyek beszűkülése miatt csökkenő tendenciát mutat. Az elmúlt 25 évben a spanyol, a portugál és a francia állomány a felére csökkent, ezért a faj felkerült az európai vörös listára.

Forrás: KMNP