Természetvédelem
Párbeszéd a nagyragadozókról a kohászok városában, Ózdon
Bükki Nemzeti Park Igazgatóság szakemberei előadást tartottak a nagyragadozókról
Bükki Nemzeti Park Igazgatóság: Melyek a hazai nagyragadozók? Hol élnek, hogy élnek? Honnan jöttek? Miként viselkedjünk, ha utunkba kerülnek? Miként élhetünk velük békében, nyugalomban?
Számos kérdés, ami gyakorta felmerül a társadalom széles rétegében, ha szóba kerülnek a medvék, farkasok vagy épp’ a hiúzok. Ezekre a kérdésekre nekünk, a természetvédelemben dolgozóknak kell felelnünk, s, ha szükséges, párbeszédet folytatnunk. Ez minden, az emlegetett emlősfajok megőrzésért felsősséget érző és vállaló természetvédelmi kollégának elemi érdeke. A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság – úgyis, mint a legnagyobb nagyragadozó állománnyal rendelkező nemzeti park – hosszú évtizedek óta számos fórumon igyekezett eddig is megosztani az ezzel a témával kapcsolatos „jó gyakorlatokat”, megoldási lehetőségeket. Nem csupán számos gazdálkodói, vadgazdálkodói fórumon, hanem a nagyközönség felé is elemi kötelességünknek érezzük ennek a témának a szakmailag helytálló kommunikációját.
Tapasztalatunk szerint ezen előadásokra, beszélgetésekre igen jelentős a társadalmi igény, és mindig nagyon pozitív a fogadtatásuk. Az elmúlt napokban kaptunk egy meghívást az Ózdi Városi és Ipartörténeti Múzeumtól, hogy tartsunk előadást nagyragadozóinkról. A téma iránti érdeklődést jól szemléltette, hogy első körben a múzeum által szervezett gyerektábor résztvevői számára tartandó foglalkozásra invitáltak, majd jött a kérdés, hogy a szülők, sőt a túraszakosztályuk tagjai részt vehetnek-e ezen az előadáson. Természetesen igent mondtunk erre a szíves meghívásra. És valóban nagyszámú hallgatóság várta érdeklődő, csillogó szemekkel csütörtök este az eseményt – miként a szervezők fogalmaztak –, „nyolc évestől a nyolcvan évesig” ültek a pótszékekkel is kibővített előadóteremben.
A program Varga Livius, a Quimby zenekar tagjának főszereplésével és narrációjával készült a Kiskamerák, nagyvadak című természetfilm levetítésével kezdődött, ami élvezetes módon mutatta be a kameracsapdák nagyragadozók megfigyelésében betöltött lehetőségeit, és működését. Ezt követte az Igazgatóságunk által működtetett kameracsapdák válogatott felvételeinek bemutatása, természetesesen szakmai ismertetővel egybekötve. Sok kérdést, személyes élményt is tartalmazó kérdések következtek, amelyre igyekeztünk minden esetben megfelelő szakmaisággal, befogadhatóan válaszolni. A filmvetítéssel együtt a mintegy 2.5 órásra nyúlt prezentáció érzésünk szerint elérte a kívánt hatását. Ezt a nézők részéről a számos hozzászólás, kérdés is megerősítette. Ismét bebizonyosodott, hogy ennek az érzékeny és sok tévhittel terhelt témának a kommunikációjára nagyon komoly társadalmi igény mutatkozik. Az előadás után hatalmas tapssal, sok-sok köszönettel, és nem utolsó sorban egy ózdi kohászt formáló babával is gazdagabbak lettünk.
A farkassal és a medvével kapcsolatos információk az alábbi helyen is elérhetők.
- https://www.bnpi.hu/hu/hir/mit-tegyunk-ha-farkassal-talalkozunk
- https://www.bnpi.hu/hu/hir/viselkedesi-szabalyok-medvevel-valo-talalkozas-eseten-hu
További információk:
- https://www.bnpi.hu/hu/hir/bukki-ordasok
- https://www.bnpi.hu/hu/hir/hanyan-vannak-merre-jarnak-a-farkasaink
- https://www.bnpi.hu/hu/reszletek/erdok-maganyos-hercege-a-bukki-nemzeti-park-igazgatosagban
- https://www.bnpi.hu/hu/hir/a-hiuz-eszlelesek-margojara
- https://www.bnpi.hu/hu/hir/szelfitilalom-a-medve-nem-jatek
- https://www.bnpi.hu/hu/hir/vadmacska-a-sajo-arteren
Forrás: Bükki Nemzeti Park Igazgatóság
Természetvédelem
Bábaszarka – Ismét több nagy őrgébics telel a Kis-Sárréten 6.
Ilyenkor télvíz idején is találkozhatunk áttelelő példányokkal:
A hazánkban előforduló gébicsfajok közül a nagy őrgébics a legtermetesebb, körülbelül akkora, mint egy rigó. Ilyenkor télvíz idején a Körös-Maros Nemzeti Park minden részterületén, így a Kis-Sárréten is találkozhatunk vele.
Alapszíne szürkésfehér, szárnya és farka fekete. Méretéhez képest nagy a feje, melyen egy fekete szemsáv kölcsönöz szigorú tekintetet számára. Külsejét a ragadozó madarakéhoz hasonló kampós, erős csőr teszi teljessé.
Hazánkban elsősorban téli vendég, de az északkeleti országrészben kis számban fészkel is. Európa és Ázsia nagy részén, valamint Észak-Afrikában költ. A Körös-Maros Nemzeti Park tájain az első példányok idén is október közepén jelentek meg. Azóta a számuk növekedett, igaz sehol sem találkozhatunk velük túl gyakran.
Kedveli a fasorokkal, facsoportokkal, bokrosokkal tarkított, nyílt mezőgazdasági területeket, pusztafoltokat. Jellemzően magányosan figyelhetjük meg, igen nagy revírt, azaz táplálkozó-területet tart fenn telelőterületén.
Rendszertanilag énekesmadár, azonban életmódja a ragadozó madarakéhoz hasonló. Tipikus vártamadár, azaz zsákmányát különböző magaslatokról kémleli, például telefon- és villanyoszlopokról, vezetékekről, bokrok, fák és egyéb száraz növények csúcsáról, de gyakran vércse módjára szitál. Költési időben sok nagytestű rovart is fogyaszt, de télen ezek hiányában főként apró rágcsálók, alkalmanként kisebb énekesmadarak szerepelnek az étlapján. Ezeket gyakran a többi gébicsfajhoz hasonlóan tövisekre, tüskés ágakra szúrja fel.
A Kis-Sárréten Mezőgyán – Geszt – Biharugra határában, egy előre meghatározott útvonalon évről-évre megszámoljuk az itt telelő példányokat. A mostani eredmény 12 példány, de a teljes területen minimum 30 példány is előfordulhat. A nagy őrgébicset ezen a vidéken népies nevén, bábaszarkának is nevezik.
Forrás: KMNP
November 15-én megtörtént a műszaki átadás-átvétele a kis lilik fennoskandináv állományának védelmét célzó LIFE pályázat (LIFE LWfG CLIMATE RESILIENCE (LIFE19 NAT/LT/000898) keretében elkészült élőhely rehabilitációknak. A két helyszín az Akadémia és a Bivalyos volt, ahol a funkciótlan, vagy természetvédelmi szempontból negatív hatást gyakorló vízlevezető csatornákat dolgoztuk el, beton műtárgyakat számoltunk fel, egy kilátó pontot építettünk, mely a megfigyelést teszi könnyebbé, illetve vízkormányzó műtárgyakat alakítottunk ki. Jelentős mennyiségű földmunkával jártak ezek a tevékenységek.
Ezután pár napon belül már láttunk is kis liliket a Bivalyos tóegységben. A faj vélhetően nyugat-szibériai állományából napjainkban is jelentős mennyiségű állat fordul elő a Hortobágy térségében, az elmúlt hetekben 50-60-as csoportok is feltűntek a vegyes vadlúd csapatokban.
Ez már önmagában is igen nagy örömhír számunkra, azonban az elmúlt hetekben egy újabb rendkívül érdekes eseményre világítottak rá a legújabban GPS jeladókkal ellátott kis lilikek mozgási adatai. Történt ugyanis, hogy egyrészt két jeladós madár is Törökországban töltött egy jelentős időt (ami nem megszokott), ami viszont rendkívül meglepő, hogy ezt követően nem egyből Görögországba, a tradícionális telelőhelyükre repültek tovább, hanem visszatértek hozzánk és majdnem két hetet nálunk töltöttek ismét a Hortobágyon. Úgy tűnik nehezen tudnak elszakadni tőlünk, mi pedig ennek nagyon örülünk!
Forrás: Szabó Gyula Természetmegőrzési Osztály – Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság
Természetvédelem
Vakmerő varjak üldözik a sasokat a Csanádi puszták felett
Vakmerő varjakat fényképeztek a Csanádi pusztán
A Körös-Maros Nemzeti Park Csanádi puszták részterületét járva gyakran nagyon érdekes történésekre figyelhetünk fel. Ilyen például az, amikor egy nagytermetű sast a nála jóval kisebb varjúfélék kergetik, üldözik.
Amikor a levegőben megpillantunk egy sast, és néhány kisebb madarat, azt hihetnénk, hogy a sas üldözi a kiszemelt zsákmányát. Ha azonban alaposan szemügyre vesszük a szituációt, kiderül, hogy ez éppen fordítva történik. Ezek a vakmerő madarak szinte minden esetben a varjúfélék képviselői: dolmányos varjak, vetési varjak vagy éppen szarkák. Rájuk kifejezetten jellemző, hogy a náluk jóval nagyobb sasokat zaklatják.
A varjak kisebbek, fürgébbek, fordulékonyabbak, így a levegőben nem jelentenek rájuk kifejezetten veszélyt a sasok, azonban a fészkeikben lévő fiókákat, vagy a még ügyetlen, de már kirepült fiatal varjakat könnyűszerrel levadászhatják. Valószínűleg ebből adódik, hogy pimasz csipkelődéssel, folyamatos zaklatással igyekeznek elhajtani a területükről a hatalmas ragadozókat.
Nem ritka látvány, hogy amikor egy rétisas landol egy fasoron a pusztán, akkor néhány másodperc múlva már meg is jelenik néhány dolmányos varjú. Közvetlenül a sas mellett szállnak le, majd sorozatosan elkezdenek hátulról rárepülni, akár neki is ütköznek, csipkedik. Addig-addig háborgatják, amíg a sas már nem tűri őket és továbbrepül, de rendszerint a levegőben sem ér véget a jelenet. Ott is szigorúan hátulról, vagy felülről „támadják” a sast, aki oda-odakap, fordul egyet hirtelen, de kárt nem tud bennük tenni, így inkább békésebb környékre távozik.
Emellett az is igaz, hogy ha nem a fiatal varjakból zsákmányol a sas, akkor az általa elejtett zsákmányra potyalesőkként jelennek meg a varjak, szarkák. Igyekeznek minden tőlük telhetőt megtenni, hogy minél több maradék juthasson nekik, ezért addig zaklatják a sast, amíg az inkább távozik. Azért a hatalmas csőrt a varjak is tisztelik, így ilyenkor is hátulról támadnak.
Igazán látványos természeti jelenet, ahogyan a sas mellett eltörpülő dolmányos varjú lapulva odaoson a sas mögé és csőrével csipkedi, húzogatja a faroktollait. A téli időszakban, amikor a nehezebb táplálékhoz jutni még gyakrabban figyelhetünk meg ilyen jeleneteket. Érdemes tehát nyitott szemmel járni a Körös-Maros Nemzeti Park tájait.
Forrás: KMNP