Keressen minket

Természetvédelem

Párbeszéd a nagyragadozókról a kohászok városában, Ózdon

Print Friendly, PDF & Email

Bükki Nemzeti Park Igazgatóság szakemberei előadást tartottak a nagyragadozókról

Közzétéve:

Feltöltő:

Print Friendly, PDF & Email

Bükki Nemzeti Park Igazgatóság: Melyek a hazai nagyragadozók? Hol élnek, hogy élnek? Honnan jöttek? Miként viselkedjünk, ha utunkba kerülnek? Miként élhetünk velük békében, nyugalomban?

Bükki Nemzeti Park Igazgatóság szakemberei előadást tartottak Ózdon. (Fotó: BNPI)

A Bükki Nemzeti Park Magyarország egyik első nemzeti parkja, amely az Északi-középhegységben, a Bükk-vidéken fekszik. (Ábra: BNPI)

Számos kérdés, ami gyakorta felmerül a társadalom széles rétegében, ha szóba kerülnek a medvék, farkasok vagy épp’ a hiúzok. Ezekre a kérdésekre nekünk, a természetvédelemben dolgozóknak kell felelnünk, s, ha szükséges, párbeszédet folytatnunk. Ez minden, az emlegetett emlősfajok megőrzésért felsősséget érző és vállaló természetvédelmi kollégának elemi érdeke. A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság – úgyis, mint a legnagyobb nagyragadozó állománnyal rendelkező nemzeti park – hosszú évtizedek óta számos fórumon igyekezett eddig is megosztani az ezzel a témával kapcsolatos „jó gyakorlatokat”, megoldási lehetőségeket. Nem csupán számos gazdálkodói, vadgazdálkodói fórumon, hanem a nagyközönség felé is elemi kötelességünknek érezzük ennek a témának a szakmailag helytálló kommunikációját.

Tapasztalatunk szerint ezen előadásokra, beszélgetésekre igen jelentős a társadalmi igény, és mindig nagyon pozitív a fogadtatásuk. Az elmúlt napokban kaptunk egy meghívást az Ózdi Városi és Ipartörténeti Múzeumtól, hogy tartsunk előadást nagyragadozóinkról. A téma iránti érdeklődést jól szemléltette, hogy első körben a múzeum által szervezett gyerektábor résztvevői számára tartandó foglalkozásra invitáltak, majd jött a kérdés, hogy a szülők, sőt a túraszakosztályuk tagjai részt vehetnek-e ezen az előadáson. Természetesen igent mondtunk erre a szíves meghívásra. És valóban nagyszámú hallgatóság várta érdeklődő, csillogó szemekkel csütörtök este az eseményt – miként a szervezők fogalmaztak –, „nyolc évestől a nyolcvan évesig” ültek a pótszékekkel is kibővített előadóteremben.

A program Varga Livius, a Quimby zenekar tagjának főszereplésével és narrációjával készült a Kiskamerák, nagyvadak című természetfilm levetítésével kezdődött, ami élvezetes módon mutatta be a kameracsapdák nagyragadozók megfigyelésében betöltött lehetőségeit, és működését. Ezt követte az Igazgatóságunk által működtetett kameracsapdák válogatott felvételeinek bemutatása, természetesesen szakmai ismertetővel egybekötve. Sok kérdést, személyes élményt is tartalmazó kérdések következtek, amelyre igyekeztünk minden esetben megfelelő szakmaisággal, befogadhatóan válaszolni. A filmvetítéssel együtt a mintegy 2.5 órásra nyúlt prezentáció érzésünk szerint elérte a kívánt hatását. Ezt a nézők részéről a számos hozzászólás, kérdés is megerősítette. Ismét bebizonyosodott, hogy ennek az érzékeny és sok tévhittel terhelt témának a kommunikációjára nagyon komoly társadalmi igény mutatkozik. Az előadás után hatalmas tapssal, sok-sok köszönettel, és nem utolsó sorban egy ózdi kohászt formáló babával is gazdagabbak lettünk.

A farkassal és a medvével kapcsolatos információk az alábbi helyen is elérhetők.

További információk:

Forrás: Bükki Nemzeti Park Igazgatóság

 

Címkék:

Természetvédelem

Rövid vendégség: batlacsapat pihent meg a Kisbogárzói-tavon

Print Friendly, PDF & Email

Nyolc példányból álló batlacsapatot sikerült megfigyelni a Körös-Maros Nemzeti Parkban.

Published

2 nap

on

2026.05.06.

By

Print Friendly, PDF & Email

Április 24-én egy nyolc példányból álló batlacsapatot sikerült megfigyelni a Körös-Maros Nemzeti Parkban, a Kisbogárzói-tavon. A madarak csak rövid ideig tartózkodtak itt, másnap már továbbindultak költőhelyükre.

A fotó illusztráció. Készítette: Motkó Béla

Kardoskút térségében most a szárazság az úr, egyedül a nemzeti park igazgatóság Sóstói Állattartótelepének közelében található Kisbogárzói-tóban van víz. Nem csoda hát, hogy a batlák kis létszámú csapata éppen itt állt meg pihenni. A délutáni órákban érkeztek, majd táplálkozás után az éjszakát is a tavon töltötték, másnap viszont már nem láttuk őket.

A batlák a Szaharától délre eső területeken, a trópusi Afrikában töltik a telet, s áprilisban térnek vissza költőhelyükre. A XIX-XX. század fordulóján még nagy számban költöttek Magyarországon, a Kis-Balatonon például több százas telepük volt. Aztán hosszú kihagyás után, az 1980-as években jelentek meg ismét költőfajként. Napjainkban csak a Hortobágyon költenek rendszeresen, de csak kis számban, 10-15 pár. Az utóbbi évtizedekben néhány alkalommal a Kis-Sárréten is költöttek.

A batlák hazánkban is általában nádasokban fészkelnek, s mivel kevesen vannak, ezért a többi gémfajjal közös telepeken rakják le tojásaikat. Ha lehetőségük van rá, akkor próbálnak a nagyobb növényzetben maradni, rejtve a kíváncsi szemek elől. Táplálékul főként puhatestűeket és férgeket fogyasztanak, de megeszik a kétéltűeket, ebihalat is, szinte mindent, amit csak találnak a vízben.

A nemzeti park Kardoskúti Fehértó részterületén szinte minden évben megfigyelünk vonuló batlákat. Tavaly egy népesebb, 19 példányból álló csapatot is láttunk a Fehér-tó közelében található barackosi élőhelyen.

Forrás: KMNP

Tovább olvasom

Természetvédelem

Anyák napján érkezett a Körösvölgyi Állatpark legifjabb lakója

Print Friendly, PDF & Email

Anyák napján, a délelőtti órákban adott életet borjának egy gímszarvastehén a Körösvölgyi Állatparkban.

Published

4 nap

on

2026.05.04.

By

Print Friendly, PDF & Email

Különleges és megható eseménynek lehettek tanúi a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság szarvasi bemutatóhelyének, a Körösvölgyi Állatparknak a látogatói május első vasárnapján. Anyák napján ugyanis a délelőtti órákban adott életet borjának az egyik gímszarvastehén.

Fotó: KMNP

Az új jövevény érkezése nemcsak a természet örök körforgásának szép példája, hanem szimbolikus üzenetet is hordoz ezen a jeles napon. A szarvasborjak általában késő tavasszal, kora nyáron jönnek világra, így az időzítés teljesen természetes – mégis különleges, hogy éppen Anyák napjára esett az első borjú érkezése. A nőivarú kisborjú egészséges, már az első órákban lábra állt, és anyja gondoskodó közelségében tölti első napjait.

A szarvastehenek rendkívül odaadó anyák: a néhány perces ellést követően gondosan tisztogatják borjukat, majd biztonságos, rejtett helyen pihentetik. A kicsinyek bundája kezdetben pettyes, ami kiváló rejtőszínt biztosít számukra a fűben és az aljnövényzetben. Az első hetekben a ragadozók elleni védelemként a borjak „szagmentesek” és többnyire mozdulatlanul lapulnak, míg anyjuk táplálkozni jár, majd visszatér hozzájuk szoptatni.

A Körösvölgyi Állatpark látogatói az elkövetkező hetekben megpillanthatják a fiatal állatot, amint anyja közelében fedezi fel környezetét. Az állatpark munkatársai arra kérik a vendégeket, hogy fokozott figyelemmel és nyugalommal közelítsenek a kifutóhoz, hiszen ebben az érzékeny időszakban különösen fontos az anya és borja zavartalan együttléte.

Látogassanak el a parkba és ismerjék meg közelebbről az állatpark legifjabb lakóját!

Forrás: KMNP

Tovább olvasom

Természetvédelem

Szalakóta Zalában

Print Friendly, PDF & Email

Természetvédelmi szakemberek szalakótát figyeltek meg a Nyugat-Zala Tájegységben

Published

4 nap

on

2026.05.04.

By

Print Friendly, PDF & Email

Április 29-én munkatársaink, Schneidler Viktor és Magyari Máté a Nyugat-Zala Tájegységben igencsak meglepődve fékeztek le, majd tolattak vissza egy helyi faiskola melletti kerítésnél, ugyanis annak egyik oszlopán egy szalakóta (Coracias garrulus) üldögélt.

Magyari Máté, BfNPI

A szalakóta a Dunántúlon vonulási időben is különösen ritkának számít, kivéve Fejér megyét, ahol az utóbbi évtizedben stabil és növekvő állománya alakult ki. Egykoron, amikor még a legeltetéses gazdálkodás hétköznapi volt és a hatalmas, vegyszerezett monokultúrás szántók helyett változatos és fajgazdag, öreg fákkal tarkított legelők borították a tájat, valamennyi dunántúli megyében előfordult kisebb-nagyobb számban. Azonban a gazdálkodási szerkezet gyökeres megváltozása és a rovarok totális irtására törekvő gyakorlat, mely ragadozómadarainkat is megtizedelte, az 1970-80-as évekre a Dunántúlon kvázi megszüntette a faj állományait. Valaha Zala megyében is előfordult, különösen a Hetés környékén, az emberek népiesen „ződ bákány”-nak nevezték. Napjainkban keletről lassacskán terjed újra a gyönyörű, kék tollú faj, működési területünkön Veszprém megyében tavalyelőtt öt, Észak-Somogyban tavaly két költőpár telepedett meg és várhatóan tovább terjeszkednek. Zalában az utóbbi évtizedben vonulási időszakban került megfigyelésre mindössze 4-5 alkalommal , olykor a megfigyelő számára is csak pár pillanatra. Most másodszor sikerült fényképpel dokumentálni e csodálatos madár példányát megyénkben.

Megtelepedését és védelmét odúkihelyezéssel igyekszünk elősegíteni az arra alkalmas élőhelyeken, ahol még kiterjedt legelők és az azokhoz kapcsolódó gazdag rovarvilág található.

Szöveg és fotó: Magyari Máté, BfNPI

Tovább olvasom
Cart
Pénztár - 0 Ft
  • 0
  • 1