Természetvédelem
Párbeszéd a nagyragadozókról a kohászok városában, Ózdon
Bükki Nemzeti Park Igazgatóság szakemberei előadást tartottak a nagyragadozókról
Bükki Nemzeti Park Igazgatóság: Melyek a hazai nagyragadozók? Hol élnek, hogy élnek? Honnan jöttek? Miként viselkedjünk, ha utunkba kerülnek? Miként élhetünk velük békében, nyugalomban?
Számos kérdés, ami gyakorta felmerül a társadalom széles rétegében, ha szóba kerülnek a medvék, farkasok vagy épp’ a hiúzok. Ezekre a kérdésekre nekünk, a természetvédelemben dolgozóknak kell felelnünk, s, ha szükséges, párbeszédet folytatnunk. Ez minden, az emlegetett emlősfajok megőrzésért felsősséget érző és vállaló természetvédelmi kollégának elemi érdeke. A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság – úgyis, mint a legnagyobb nagyragadozó állománnyal rendelkező nemzeti park – hosszú évtizedek óta számos fórumon igyekezett eddig is megosztani az ezzel a témával kapcsolatos „jó gyakorlatokat”, megoldási lehetőségeket. Nem csupán számos gazdálkodói, vadgazdálkodói fórumon, hanem a nagyközönség felé is elemi kötelességünknek érezzük ennek a témának a szakmailag helytálló kommunikációját.
Tapasztalatunk szerint ezen előadásokra, beszélgetésekre igen jelentős a társadalmi igény, és mindig nagyon pozitív a fogadtatásuk. Az elmúlt napokban kaptunk egy meghívást az Ózdi Városi és Ipartörténeti Múzeumtól, hogy tartsunk előadást nagyragadozóinkról. A téma iránti érdeklődést jól szemléltette, hogy első körben a múzeum által szervezett gyerektábor résztvevői számára tartandó foglalkozásra invitáltak, majd jött a kérdés, hogy a szülők, sőt a túraszakosztályuk tagjai részt vehetnek-e ezen az előadáson. Természetesen igent mondtunk erre a szíves meghívásra. És valóban nagyszámú hallgatóság várta érdeklődő, csillogó szemekkel csütörtök este az eseményt – miként a szervezők fogalmaztak –, „nyolc évestől a nyolcvan évesig” ültek a pótszékekkel is kibővített előadóteremben.
A program Varga Livius, a Quimby zenekar tagjának főszereplésével és narrációjával készült a Kiskamerák, nagyvadak című természetfilm levetítésével kezdődött, ami élvezetes módon mutatta be a kameracsapdák nagyragadozók megfigyelésében betöltött lehetőségeit, és működését. Ezt követte az Igazgatóságunk által működtetett kameracsapdák válogatott felvételeinek bemutatása, természetesesen szakmai ismertetővel egybekötve. Sok kérdést, személyes élményt is tartalmazó kérdések következtek, amelyre igyekeztünk minden esetben megfelelő szakmaisággal, befogadhatóan válaszolni. A filmvetítéssel együtt a mintegy 2.5 órásra nyúlt prezentáció érzésünk szerint elérte a kívánt hatását. Ezt a nézők részéről a számos hozzászólás, kérdés is megerősítette. Ismét bebizonyosodott, hogy ennek az érzékeny és sok tévhittel terhelt témának a kommunikációjára nagyon komoly társadalmi igény mutatkozik. Az előadás után hatalmas tapssal, sok-sok köszönettel, és nem utolsó sorban egy ózdi kohászt formáló babával is gazdagabbak lettünk.
A farkassal és a medvével kapcsolatos információk az alábbi helyen is elérhetők.
- https://www.bnpi.hu/hu/hir/mit-tegyunk-ha-farkassal-talalkozunk
- https://www.bnpi.hu/hu/hir/viselkedesi-szabalyok-medvevel-valo-talalkozas-eseten-hu
További információk:
- https://www.bnpi.hu/hu/hir/bukki-ordasok
- https://www.bnpi.hu/hu/hir/hanyan-vannak-merre-jarnak-a-farkasaink
- https://www.bnpi.hu/hu/reszletek/erdok-maganyos-hercege-a-bukki-nemzeti-park-igazgatosagban
- https://www.bnpi.hu/hu/hir/a-hiuz-eszlelesek-margojara
- https://www.bnpi.hu/hu/hir/szelfitilalom-a-medve-nem-jatek
- https://www.bnpi.hu/hu/hir/vadmacska-a-sajo-arteren
Forrás: Bükki Nemzeti Park Igazgatóság
Természetvédelem
Gyűrűt kaptak az erdei szalonka fiókák
Szalonkafiókákat gyűrűztek a Nyírerdő Zrt.-nél.
Egy erdészet életében gyakran fordul elő, hogy várakozni kell. Várjuk a kedvező időjárást, hogy ültethessük a csemetéket, várjuk az esőt, hogy növekedjenek az erdősítések, vagy éppen a szárazságot, hogy ártéren is tudjunk dolgozni, közlekedni. De az elmúlt időszakban nem sok olyan esemény volt, amit úgy vártunk volna, mint a korábban megtalált szalonka tojások kikelését!
Néhány napja adtunk hírt arról a ritka szerencséről, ami kerületvezető erdész kollégánkat, Laczkó Andrást érte: munkája közben erdei szalonka fészekre bukkant. Kivételes szerencse, mert bár hazánkban rendszerint felbukkan egy-egy költő pár, regisztrált fészkeléséről kevés pontos információ van.
A fészek helyét később megjelöltük, ügyelve, hogy ezzel a kotló madarat ne zavarjuk. Az erdőgazdálkodási munkákat is úgy szerveztük, hogy a tojó nyugalma biztosítva legyen. Külön kihívás volt, hogy ezen a területen néhány napja zajlott egy tájfutó verseny, de a szervezőkkel közösen sikerült úgy alakítani a pályákat, hogy a fészek közelében ne legyen mozgás. A verseny után egy munkatársunk ellenőrizte is a fészket, a tojó zavartalanul ült rajta. Mivel az erdei szalonkát, mint „az erdő királynőjét” szokás emlegetni, mi ennek megfelelő izgalommal vártuk a kis „királylányok” kikelését.
A faj kutatóitól kapott információk alapján Petrilláné Bartha Enikővel úgy döntöttünk, hogy hétfőn próbáljuk meg először a fiókák gyűrűzését. Persze fel voltunk készülve arra is, hogy még tojásokon ül a madár, illetve arra is, hogy elkéstünk, és a kis fiókák – akik fészekhagyóak, tehát már egy-két napos korukban elég ügyesek ahhoz, hogy elrejtőzzenek valahol a fészek környezetében – már valahol az aljnövényzetben lapulnak.
A fészket először egyedül közelítettem meg, ahol már távcsővel láttam, hogy a tojások fel vannak törve, tehát a korábbi kis lakójuk már valahol bújócskázik. Ekkor került elő egy precíz hőkamera, amivel méterről-méterre átpásztáztam a talajszintet, ugyanis a kis madarak a fűben teljesen észrevétlenül el tudnak bújni. A keresést siker koronázta: először az tojót találtam meg, majd mellette a négy frissen kikelt szalonkacsibét! Erdész munkatársaink ekkor jöttek csak közelebb, és izgatottan néztük végig, ahogy kolléganőnk pár perc alatt elvégezte a madárgyűrűk felhelyezését, ügyelve arra, hogy ezek ne okozzanak sérülést a kis fiókáknak.
Bár már jó néhány ezer madár lábára helyezett gyűrűt, ez a különleges helyzet még őt is meghatotta. Néhány fénykép és videófelvétel készítése után a lehető leggyorsabban elhagytuk a helyszínt, az egész művelet mintegy 5 percet vett igénybe. A tojáshéjakat persze magunkkal hoztuk, ilyen kincset nem hagy ott az ember!
Szalonkafiókát nagyon nehéz gyűrűzni, 1908 óta hazánkban mindössze 15 példányt sikerült eddig. Bízunk benne, hogy a kis szalonkacsibék egészségesen repülnek majd tovább, és hosszú életet élnek meg, madárgyűrű-adataikkal hozzájárulnak a faj vonulásának eddig is izgalmas kutatásához – tájékoztatott Szokolovszki Géza, a NYÍRERDŐ Zrt. Nyíregyházi Erdészet igazgatója.
Forrás: Nyírerdő Zrt.
Természetvédelem
Tanyaromok: ahol egykor gyerekek játszottak, ott most madarak nevelik fiókáikat
A madarak visszafoglalták az elhagyatott tanyákat a Csanádi pusztákon
A Körös-Maros Nemzeti Parkhoz tartozó Csanádi pusztákat járva még napjainkban is láthatók az egykori tanyasi élet nyomai – igaz, már csak romokban. Az udvarok zöldellő fáin és a romos padlásokon azonban ma is van élet: a hajdani lakhelyek most madaraknak adnak otthont.
Manapság már nagyon kevesen adják arra a fejüket, hogy a településektől távol, tanyán éljenek. Nem is olyan régen, néhány évtizede azonban még kifejezetten általános volt a tanyasi életforma, kiterjedt tanyavilág működött az egész magyar Alföldön, így a Csanádi puszták térségében is.
Bár sok tanya teljesen eltűnt már a föld színéről, néhányuknál a valamikori tanyaudvart megkímélték a beszántástól, műveléstől, így az ott régen ültetett fák még megvannak, sok esetben sűrű bozót nőtte be a tanyahelyeket. Ezek a pusztákba, szántóföldekbe beékelődő kis facsoportok jelzik a hajdani otthonokat. Az egyébként igencsak fátlan vidéken ezek, a régi tanyasiak által ültetett fák felértékelődnek, pihenő-, kilátó-, fészkelőhelyet biztosítanak például a térség ragadozó madarainak, egerész- és pusztai ölyveknek, parlagi sasoknak.
Nemcsak a tanyaudvarok fái, de maguk az épületek, a régi otthonok is élőhelyet jelentenek számos védett madárfaj számára. Ezek a tanyaépületek még természetes anyagokból, sárból, szalmából, nádból épültek. Mióta nem lakják, és nem tartják karban őket, lassan omladoznak, összedőlnek, végül újra eggyé válnak a földdel. A tetők beszakadnak, az omladozó falakban számos üreg keletkezik. Ezeket a helyeket keresi például több bagolyfaj is. Egyik legimpozánsabb megjelenésű éjjeli ragadozónk, a gyöngybagoly például előszeretettel rakja tojásait a romos épületek padlásaira, ahol védett körülmények között nevelkedhetnek fiókái. A lakott emberi településeket is kedvelő kuvikok szintén szívesen választják költőhelyül a romok falainak üregeit, padlásait. Vörös vércsékkel is találkozhatunk, ha a tanyaromokon találnak olyan alkalmas párkányt, üreget, ahol költeni tudnak. A színpompás szalakóták és búbosbankák is gyakran költenek ezeken a helyeken, a nagyszámú mezei veréb és seregély mellett. Az énekesmadarak közül még a házi rozsdafarkúra jellemző a romos épületekben való fészkelés. Nem egyszer előfordul, hogy az épületekben maradt, korhadó, poros bútorokban találkozunk madárfészkekkel.
A pusztákat járva épp ezért érdemes alaposabban szemügyre venni egy-egy régi tanyahelyet. Az udvarok, melyeken nem is oly rég még gyerekek játszhattak, ma már madárzsivajtól hangosak.
Forrás: KMNP
Természetvédelem
Szemétszedés a Júlia úton a „Tavaszi Nagytakarítás” kampány keretében
Erdészek és önkéntesek szemetet szedtek a Síkvidéki Erdészet területén
Jelentős mennyiségű hulladékot szedett össze a több mint ötven fős csapat a Júlia út környékén.
A TAEG Tanulmányi Erdőgazdaság Zrt. az AÖFK Tavaszi Nagytakarítás Kampányához csatlakozva hulladékgyűjtést szervezett április 9-re a Síkvidéki Erdészet Júlia út környéki területére. Az erdőgazdaság helyi és soproni személyzete kiegészülve a Soproni Egyetem két karáról – Erdőmérnöki Kar, Benedek Elek Pedagógiai Kar – érkező hallgatókkal és oktatókkal jelentős mennyiségű hulladékot gyűjtött össze a közutak és az erdőkbe vezető utak környezetéből.
A nagyobb „gócpontokból” platónyi gumi és elektronikai hulladék is kikerült, de a begyűjtött kommunális hulladék többségét a műanyagflakonok és az alumíniumdobozok adták. Köszönjük a résztvevők lelkesedését és segítségét! Kérünk minden erdőlátogatót, hogy saját hulladékát ne az erdőterületen helyezze el, mivel az nem csak a természetre, de az erdőben kiránduló vagy ott munkát végző embertársainkra is veszélyt jelenthet!
Forrás: TAEG Zrt.