Vadászat
A csúcsragadozók tetemei ijesztőek: A vaddisznók “küzdj-vagy-menekülj” reakciói farkastetemekkel szemben
Kattints a képre és kedveld a WILD Hungary Facebook oldalát is!
Daniel Redondo-Gómez és munkatársai 2022-ben azt vizsgálták, miként reagálnak a vaddisznók a farkasok tetemeire az olaszországi Nyugati-Alpokban. Eredményeiket az Ecology and Evolution című tudományos folyóiratban közölték:
Daniel Redondo-Gómez¹ | Luca Rossi² | Mattia Cardello² | Soraya De Pasquale² | Carlos Martínez-Carrasco³ | José A. Sánchez-Zapata⁴ | Marcos Moleón¹
Absztrakt:
A predációs kockázat nagymértékben meghatározza a zsákmányállatok viselkedését. Az azonban eddig feltáratlan kérdés volt, hogy a ragadozók haláluk után is lehetnek-e ijesztőek. Ebben a tanulmányban egy zsákmányfaj, a vaddisznó (Sus scrofa) „küzdj-vagy-menekülj” reakcióit írjuk le (a) fő ragadozója, a szürke farkas (Canis lupus), valamint (b) egy olyan húsevő, a vörös róka (Vulpes vulpes) tetemeivel szemben, amely csak rendkívül ritkán ejt el vaddisznót, az olaszországi Nyugati-Alpokban.
A vaddisznók viselkedését 10 farkas- és 9 rókatetemnél rögzítettük. Nyolc „küzdj-vagy-menekülj” reakciót figyeltünk meg farkastetemeknél, míg rókatetemeknél egyet sem. Eredményeink arra utalnak, hogy a húsevők tetemei valóban lehetnek ijesztőek; az ezekkel szembeni félelemreakciók attól függenek, mely fajhoz tartozik a tetem; továbbá a tetemhez közeledő állatok elsősorban akkor félnek, amikor az viszonylag friss.
Mindez hangsúlyozza a dögök (hullák) sokrétű és összetett szerepét a „félelem tájképében”, és izgalmas ökológiai, járványtani és evolúciós kutatási irányokat nyit meg.
Kulcsszavak:
ragadozó-ellenes reakciók, Canis lupus, félelem tájképe, predációs kockázat, ragadozóelkerülés, zsákmányviselkedés
Taxonómiai besorolás:
viselkedésökológia
Bevezetés
Daniel Redondo-Gómez a Granadai Egyetem Zoológiai Tanszékének munkatársa. Fotó: Researchgate
A predációs kockázat jelentősen alakítja a zsákmányállatok tér- és időhasználatát (Valeix és mtsai., 2009). A ragadozó–zsákmány koevolúció során a zsákmányfajok védekező viselkedései finomodtak, hogy elkerüljék a ragadozókat (találkozás előtti reakciók), illetve elmeneküljenek előlük (találkozás utáni reakciók) (Mitchell, 2009).
A támadás kockázata általában magasabb azoknál az erőforrásoknál, amelyek vonzzák a ragadozókat, például a felszíni vizeknél (Owen-Smith, 2020). Az ezekhez az erőforrásokhoz és a hozzájuk kapcsolódó kockázatokhoz kötődő „félelem tájképe” segítheti az állatokat a veszélyes helyzetek elkerülésében (Gaynor és mtsai., 2019; Laundré és mtsai., 2010). Azonban azok a zsákmányállatok, amelyek nem ismerik fel ezeket az erőforrásokat – vagy kénytelenek ugyanazokat az erőforrásokat használni, mint a ragadozók –, nagyobb eséllyel találkoznak ragadozókkal, és így nagyobb kockázatnak vannak kitéve.
A dögök két fő módon formálják a zsákmányállatok félelem-tájképét (Moleón és Sánchez-Zapata, 2021). Egyrészt sok dögevő egyben ragadozó is (Moleón és mtsai., 2014), ami megnövekedett predációs kockázathoz vezethet a tetemek környezetében nemcsak a növényevők (Frank és mtsai., 2020), hanem az alárendelt ragadozók számára is (Atwood és Gese, 2008). Ennek hatására egyes zsákmányfajok elkerülhetik a tetemek környezetét (Cortés-Avizanda és mtsai., 2009).
Másrészt egy friss tetem – különösen egy ragadozóé – önmagában is ijesztő lehet, mivel a közeledő állatok nem lehetnek biztosak abban, hogy az állat valóban halott-e, vagy csak beteg, sérült, esetleg alszik, és bármikor ellenük fordulhat. A tudományos közösség azonban csak nemrég kezdte feltárni, hogyan reagálnak az állatok a húsevők tetemeire (pl. Gonzálvez, Martínez-Carrasco és Moleón, 2021; Gonzálvez, Martínez-Carrasco, Sánchez-Zapata és mtsai., 2021), részben valószínűleg azért, mert nehéz ilyen tetemekhez hozzájutni. Különösen az maradt szinte teljesen feltáratlan, hogy a döglött húsevők milyen mértékben keltenek félelmet.
Jelen tanulmányban egy csúcsragadozó-tetemek intenzív monitorozására épülő programnak köszönhetően elsőként írjuk le egy zsákmányfaj, a vaddisznó (Sus scrofa) „küzdj-vagy-menekülj” reakcióit (Cannon, 1915) fő ragadozója, a szürke farkas (Canis lupus) tetemeivel szemben. Vizsgálatunkban „küzdő reakciónak” tekintettük, amikor az állat megtámadja a tetemet, míg „menekülő reakciónak” azt, amikor az állat hirtelen irányt vált, és azonnal nagy távolságra elfut a tetem helyszínétől.
Anyag és módszer
2022 áprilisában megkezdtük a farkastetemek szisztematikus kameracsapdás megfigyelését a Susa-felső völgyben (Nyugati-Alpok, Olaszország). A vizsgált terület (600 km²; tengerszint feletti magasság: 600–3500 m) tipikus, száraz belső-alpesi éghajlattal jellemezhető. A helyi farkaspopuláció 1920-as évekbeli kiirtását követően (Zimen és Boitani, 1975) a farkasok az 1990-es években spontán módon újratelepültek (Bertotto és mtsai., 2020; Marucco és McIntire, 2010), és életképes, szaporodó populációt hoztak létre (Marucco és Avanzinelli, 2018).
Az utóbbi években évente több tucat farkast ütnek el közúton ezen a területen és a környező völgyekben. A begyűjtött tetemeket a Torinói Egyetem Állatorvostudományi Kara gyűjti össze boncolás és −20 °C-on történő tárolás céljából. Ezek a tetemek ritka lehetőséget biztosítanak e csúcsragadozó dögének ökológiai szerepének rendszeres vizsgálatára.
Az első megfigyelési szakaszban 10 farkastetemet (köztük egy feltételezett C. lupus × C. familiaris hibridet) helyeztünk ki a völgy különböző pontjain. Kontrollként egy középméretű ragadozó, a vörös róka (Vulpes vulpes) 9 tetemét használtuk, amely bár dögevő, felnőtt vaddisznókat csak nagyon ritkán ejt el (Balestrieri és mtsai., 2011).
Mintegy 40 napon keresztül (ezután a tetemek nagyrészt bőr-, csont- és más kemény szövetmaradványokból álltak) 10–60 másodperces videók segítségével rögzítettük a tetemekhez közeledő állatok viselkedését (mozgásérzékelés után; az egymást követő videók közötti idő: 1 perc; részletekért lásd Gonzálvez és mtsai., 2021). A felvételeket „eseményekbe” csoportosítottuk, azaz azonos fajhoz tartozó egyedek egymást követő videóit, amelyek legalább 30 perc eltéréssel készültek (Gonzálvez és mtsai., 2021).
A tetemek elhelyezésének magassága 808–1942 m között volt, az egymáshoz legközelebbi tetemek átlagos távolsága 2,1 km (tartomány: 1–5,25 km). Minden tetemet tűlevelű (főként Picea abies és Pinus sylvestris) és lombos (főként Quercus robur és Fagus sylvatica) erdőkben helyeztünk el, amelyek a farkasok fő élőhelyei a vizsgált területen. Ezekben az erdőkben a vaddisznók és más patások (gímszarvas Cervus elaphus és őz Capreolus capreolus) nagy egyedszámban fordulnak elő. A vaddisznó a farkasok gyakori zsákmánya a Nyugati-Alpokban és más közeli hegyvidéki területeken (Meriggi és mtsai., 2011; Mori és mtsai., 2017; Poulle és mtsai., 1997).
Eredmények
Összesen 26, illetve 14 esemény során jelentek meg vaddisznók 8 farkas- és 6 rókatetemnél. Hat, félelemmel összefüggő eseményt rögzítettünk farkastetemeknél (ez a farkastetemeknél észlelt események 23%-a), míg rókatetemeknél egyet sem.
Ezek a félelemmel kapcsolatos események két küzdő és hat menekülő reakciót foglaltak magukban, amelyeket legalább öt különböző kifejlett vaddisznó mutatott három különböző farkastetemmel szemben (azaz a megfigyelt farkastetemek 30%-ánál). A legtöbb ilyen reakció a bomlási folyamat korai szakaszában jelentkezett (hét reakciót a tetem kihelyezése után 2–3 nappal, egyet pedig 14 nappal később rögzítettünk), három különböző videófelvételen. Malacokat mind farkas-, mind rókatetemeknél megfigyeltünk.
1. ábra Képkockák egy kameracsapda által rögzített videóból egy szürke farkas teteménél, a Susa-völgyben (Nyugati-Alpok, Olaszország). A felvételek egy vaddisznó küzdő- és menekülő reakcióit mutatják, három nappal a tetem kihelyezése után (2022. április 23., 18:13). A képkockák balról jobbra időrendi sorrendben láthatók, a felső kép pedig egy köztes pillanatot ábrázol, amikor a vaddisznó beleharap a farkastetembe.
A farkastetemmel szembeni két küzdő reakciót egyetlen videófelvételen rögzítették április 23-án, 18:13-kor, enyhén ködös körülmények között (lásd az 1. ábrát; S1 videó). A videó egy kifejlett méretű vaddisznót (feltehetően nőstényt) mutat, amint megközelíti a tetemet. Ezt követően a vaddisznó észleli a tetemet, majd megáll. Néhány másodpercnyi, a tetemtől bizonyos távolságban tanúsított hezitálás után a vaddisznó rendkívül agresszíven nekiront a tetemnek, miközben erőteljesen röfög. Kétszer nekivágódik a farkas hasának, és a tetemet elemelve a földről megemeli. Ezután a vaddisznó beleharap a farkas hátsó lábába, és hevesen rázza a tetemet.
Az első támadást követően a vaddisznó elmenekül, majd ugyanazon csoport egy másik, szintén kifejlett méretű tagja (feltehetően szintén nőstény) kezdi el támadni a tetemet, többek között harapással, rohamozással és rázással. A második támadás során néhány malac is megközelíti a tetemet, további kifejlett vaddisznókkal együtt, amelyek továbbra is röfögnek. Végül a csoport fokozatosan elhagyja a helyszínt, több menekülő reakciót végrehajtva (lásd S1 videó).
A vaddisznócsoport legalább négy kifejlett méretű egyedből (feltehetően mind nőstények; az esemény során mindegyiküknek felmeredt a hátán a szőre) és öt malacból állt. A videófelvétel három nappal a tetem kihelyezése után készült, és az eseményt követően legalább egyetlen vaddisznót sem rögzített a kamera.
Konklúzió
Eredményeink arra utalnak, hogy (a) a húsevők tetemei valóban lehetnek ijesztőek, (b) az ezekkel szembeni félelemreakciók attól függenek, mely fajhoz tartozik a tetem, különbséget téve a látogató faj potenciális ragadozói és nem ragadozói között, valamint (c) a tetemekhez közeledő állatok elsősorban akkor félnek, amikor a tetemek viszonylag frissek, így nagyobb a bizonytalanság azok állapotát illetően (azaz, hogy valóban halottak-e).
A jövőbeni kutatások szükségesek annak feltárásához, mennyire általánosak az eredményeink, beleértve más dögevő és nem dögevő fajok reakcióit is a húsevőtetemeknél. A vaddisznó és más társas fajok esetében további vizsgálatokra van szükség annak megállapítására, hogy a csoportméret és az újszülött egyedek jelenléte (lásd S1 videó) miként befolyásolja a félelemreakciók gyakoriságát és agresszivitását.
Általánosságban elmondható, hogy a zsákmányfajok tér- és időhasználatának részletesebb vizsgálata feltárhatja, milyen mértékben módosul tér-időbeli viselkedésük a ragadozók tetemeivel való közvetlen találkozások hatására. Esetünkben a farkastetemmel való küzdelmet követően legalább öt héten keresztül nem figyeltek meg vaddisznókat a tetem környezetében.
Összességében eredményeink rávilágítanak arra, hogy a ragadozók nemcsak életükben, hanem haláluk után is képesek alakítani zsákmányuk viselkedését. Ez egyszerre hangsúlyozza és tovább bővíti a „félelem tájképének” összetettségét és dinamizmusát, valamint azt a sokrétű szerepet, amelyet a dögök betöltenek ebben a rendszerben (Moleón és Sánchez-Zapata, 2021, 2022). Annak felismerése, hogy a tetemek közvetlenül (jelen tanulmány) vagy közvetve (például dögevő ragadozók odavonzása révén) befolyásolhatják a zsákmány által érzékelt predációs kockázatot, izgalmas ökológiai, járványtani és evolúciós kutatási irányokat nyit meg.
Szerzői hozzájárulások
Daniel Redondo-Gómez: koncepcióalkotás (azonos mértékben); adatrendezés (vezető); formális elemzés (azonos); vizsgálat (azonos); módszertan (azonos); vizualizáció (vezető); kézirat – eredeti változat (vezető).
Luca Rossi: koncepcióalkotás (azonos); vizsgálat (azonos); módszertan (azonos); erőforrások (azonos); felügyelet (azonos); vizualizáció (azonos); kézirat – eredeti változat (azonos).
Mattia Cardello: vizsgálat (azonos); módszertan (azonos); kézirat – eredeti változat (azonos).
Soraya De Pasquale: vizsgálat (azonos); módszertan (azonos); kézirat – eredeti változat (azonos).
Carlos Martínez-Carrasco: koncepcióalkotás (azonos); vizsgálat (azonos); módszertan (azonos); erőforrások (azonos); felügyelet (azonos); vizualizáció (azonos); kézirat – eredeti változat (azonos).
Jose A. Sanchez-Zapata: koncepcióalkotás (azonos); vizsgálat (azonos); módszertan (azonos); erőforrások (azonos); felügyelet (azonos); vizualizáció (azonos); kézirat – eredeti változat (azonos).
Marcos Moleón: koncepcióalkotás (azonos); kutatásfinanszírozás (vezető); vizsgálat (azonos); módszertan (azonos); projektadminisztráció (vezető); erőforrások (vezető); felügyelet (vezető); vizualizáció (azonos); kézirat – eredeti változat (azonos).
Köszönetnyilvánítás
A kutatást az MCIN/AEI/10.13039/501100011033 és az „ERDF – A way of making Europe” program támogatta a PID2021-128952NB-I00 projekt keretében. DRG az Andalúziai Tartományi Kormány (Junta de Andalucía) doktori előtti ösztöndíjának (PREDOC_00262) támogatásában részesült. MM részben a spanyol Gazdasági és Versenyképességi Minisztérium (MINECO) Ramón y Cajal kutatói szerződése (RYC-2015-19231) révén kapott támogatást.
Finanszírozási információk
A tanulmányt az MCIN/AEI/10.13039/501100011033 és az „ERDF – A way of making Europe” program támogatta a PID2021-128952NB-I00 projekt keretében. DRG az Andalúziai Tartományi Kormány doktori előtti ösztöndíjának (PREDOC_00262) támogatásában részesült. MM részben a MINECO Ramón y Cajal kutatói szerződése (RYC-2015-19231) révén kapott támogatást.
Adat-hozzáférhetőségi nyilatkozat
Az adatokat a Dryad adattárban teszik elérhetővé szakmai bírálat céljából, és a publikálást követően véglegesen archiválják.
A tudományos közleményt Daniel Redondo-Gómez kutató engedélyével közöltük, amit ezúton is köszönünk!
Irodalmi hivatkozások:
- Atwood, T. C., & Gese, E. M. (2008). Coyotes and recolonizing wolves: Social rank mediates risk-conditional behaviour at ungulate carcasses. Animal Behaviour, 75, 753–762.
- Balestrieri, A., Remonti, L., & Prigioni, C. (2011). Assessing carnivore diet by faecal samples and stomach contents: A case study with Alpine red foxes. Central European Journal of Biology, 6, 283–292.
- Bertotto, P., Violino, P., Toso, F., Pavesi, M., Perrone, S., Eynard, E., Avanzinelli, E., & Marucco, F. (2020). Evaluation of previous studies and new data collected to identify corridors used by wolf in Susa Valley. Technical report, Progetto LIFE18 NAT/IT/000972 WOLFALPS EU – Action C6.
- Cannon, W. B. (1915). Bodily changes in pain, hunger, fear and rage. Appleton.
- Cortés-Avizanda, A., Selva, N., Carrete, M., & Donázar, J. A. (2009). Effects of carrion resources on herbivore spatial distribution are mediated by facultative scavengers. Basic and Applied Ecology, 10, 265–272.
- Frank, S. C., Blaalid, R., Mayer, M., Zedrosser, A., & Steyaert, S. M. J. G. (2020). Fear the reaper: Ungulate carcasses may generate an ephemeral landscape of fear for rodents. Royal Society Open Science, 7, 191644.
- Gaynor, K. M., Brown, J. S., Middleton, A. D., Power, M. E., & Brashares, J. S. (2019). Landscapes of fear: Spatial patterns of risk perception and response. Trends in Ecology & Evolution, 34, 355–368.
- Gonzálvez, M., Martínez-Carrasco, C., & Moleón, M. (2021). Understanding potential implications for non-trophic parasite transmission based on vertebrate behavior at mesocarnivore carcass sites. Veterinary Research Communications, 45, 261–275.
- Gonzálvez, M., Martínez-Carrasco, C., Sánchez-Zapata, J. A., & Moleón, M. (2021). Smart carnivores think twice: Red fox delays scavenging on conspecific carcasses to reduce parasite risk. Applied Animal Behaviour Science, 243, 105462.
- Laundré, J. W., Hernández, L., & Ripple, W. J. (2010). The landscape of fear: Ecological implications of being afraid. The Open Ecology Journal, 3, 1–7.
- Marucco, F., & Avanzinelli, E. (2018). Lo status del lupo in Regione Piemonte 2014–2018. Relazione tecnica. Progetto LIFE 12 NAT/IT/00080 WOLFALPS.
- Marucco, F., & McIntire, E. J. B. (2010). Predicting spatio-temporal recolonization of large carnivore populations and livestock depredation risk: Wolves in the Italian Alps. Journal of Applied Ecology, 47, 789–798.
- Meriggi, A., Brangi, A., Schenone, L., Signorelli, D., & Milanesi, P. (2011). Changes of wolf (Canis lupus) diet in Italy in relation to the increase of wild ungulate abundance. Ethology, Ecology & Evolution, 23, 195–210.
- Mitchell, W. A. (2009). Multi-behavioral strategies in a predator–prey game: An evolutionary algorithm analysis. Oikos, 118, 1073–1083.
- Moleón, M., & Sánchez-Zapata, J. A. (2021). The role of carrion in the landscapes of fear and disgust: A review and prospects. Diversity, 13, 28.
- Moleón, M., & Sánchez-Zapata, J. A. (2022). Extending the dynamic landscape of fear in a human-dominated world. Trends in Ecology & Evolution, 38, 215–216. https://doi.org/10.1016/j.tree.2022.10.001
- Moleón, M., Sánchez-Zapata, J. A., Selva, N., Donázar, J. A., & Owen-Smith, N. (2014). Inter-specific interactions linking predation and scavenging in terrestrial vertebrate assemblages. Biological Reviews, 89, 1042–1054.
- Mori, E., Benatti, L., Lovari, S., & Ferretti, F. (2017). What does the wild boar mean to the wolf? European Journal of Wildlife Research, 63, 1–5. https://doi.org/10.1007/s10344-016-1060-7
- Owen-Smith, N. (2020). Only in Africa: The ecology of human evolution. Cambridge University Press.
- Poulle, M. L., Carles, L., & Lequette, B. (1997). Significance of ungulates in the diet of recently settled wolves in the Mercantour mountains (southeastern France). Revue d’Ecologie, Terre et Vie, 52, 357–368.
- Valeix, M., Loveridge, A. J., Chamaillé-Jammes, S., Davidson, Z., Murindagomo, F., Fritz, H., & Macdonald, D. W. (2009). Behavioral adjustments of African herbivores to predation risk by lions: Spatiotemporal variations influence habitat use. Ecology, 90, 23–30.
- Zimen, E., & Boitani, L. (1975). Number and distribution of wolves in Italy. Zeitschrift für Säugetierkunde, 40, 102–112.
A granadai egyetem (Universidad de Granada) weboldalán további hírek érhetők el.
Az angol nyelvű közlemény pedig a Wiley Online Library oldalán itt érhető el.
Forrás: Researchgate
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Agro Jager News
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
Különleges halat fogtak a Sebes-Körösben
A világon egyedül csak a Körösben fogható halfaj rekordméretű példánya került horgászkézbe
A világon egyedül csak a Körösben fogható halfaj rekordméretű példánya került horgászkézbe. Ugyan még tavalyi a fogás és utólag kaptuk a hírt, de szenzációszámba menő egyedülállósága miatt mindenképpen érdemes arra, hogy közfigyelmet kapjon a 2025. évi szép fogások játék lezárása után és az idei játék kihirdetése előtt.
Fotó: Körösvidéki Horgász Egyesületek Szövetsége
Vass Norbert, a trendi horgászpreferenciák halmazán előszeretettel túltekintve a hazai vizek sok szép és különleges halát tarthatta már kezében, de tavaly augusztusban egy olyan fogást csodálhatott meg, amelyhez világviszonylatban is csak a legkevesebbeknek van szerencséje. Kedves vízterületén, a Sebes-Körös hazai felső szakaszán, a körösszakáli fenékküszöb alatt, legyező módszerrel nimfázva egy bihari márna akadt horgára. (A „nimfa” típusú legyező műcsali a rovarok víz alatti lárváját utánozza, felkínálása a fenék közelében történik, lassú bevontatással.)
A halas tudományterületen dolgozó fiatalember azonnal felismerte, hogy a kezében tartott 15-20 cm testhosszúságú hal jó eséllyel a tudomány által 2016-ban új fajként leírt bihari márna (Barbus biharicus) egy igen termetes példánya, amely endemikus, azaz bennszülött halfajként a világon csak a Körösök vízrendszerében fordul elő. Ahogy a horgász viccesen megjegyezte: ha bejelenti országos rekordnak, akkor most a világon egyedüli fogásként egy új halfaji világrekorddal büszkélkedhetne.
A hal faji hovatartozását többek között Sallai Zoltán, a Magyar Haltani Társaság elnökségi tagja is kizárásos alapon, valószínűsítően megerősítette, aki halfauna felmérések során maga is több alkalommal tarthatott bihari márnát a kezében a Sebes-Körös hazai felsőbb szakaszain. A bihari márna tudományos felfedezéséről és új fajként való leírásáról bővebben:
„A téma szakértői körében régóta ismert, hogy a horgászhalként kedvelt márna (Barbus barbus) mellett a Körös vízrendszerében is él egy másik, apró termetű márnafaj, ám bő másfél évszázadon át úgy vélték, hogy az nem más, mint a Petényi Salamon János által felfedezett és Heckel által 1852-ben leírt Petényi-márna (Barbus petenyi).
A 2000-es évek elején ugyanakkor egy átfogó kutatás bebizonyította, hogy a Petényi-márna mellett két további márnafaj is létezik: a Kárpát-medence északi részén a kárpáti márna (Barbus carpathicus), míg a délebbi területeken a balkáni márna (Barbus balcanicus) honos. Ez utóbbi fajok azonosítása után vetődött fel először a Körösben élő kistestű márnák tudományos vizsgálatának szükségessége a Magyar Haltani Társaság 2010. évi konferenciáján.
Ezt követően éveken át tartó kutatómunka kezdődött helyszíni és laboratóriumi vizsgálatok sokaságával és nyolc magyar, valamint egy cseh szakember közreműködésével. Ennek során az arasznyi méretű hal mintegy kéttucat példányát fogták ki a Sebes-Körös romániai és magyar szakaszairól. A magyarországi állományok gondos genetikai vizsgálata pedig igazolta, hogy a tudomány számára eddig ismeretlen, új, őshonos halfajról van szó.”
Mezőgazdaság
Élőhelyfejlesztésre fel! – KAP-pályázat, benyújtás március 21-éig
A Közös Agrárpolitika Stratégiai Terv új támogatási lehetőséget hirdet a mezőgazdasági földhasználók számára
Tanulj a Károli Gáspár Református Egyetem Pedagógiai Karán! Kattints a képre és jelentkezz Nagykőrösre!
A mezőgazdasági területeken elhelyezkedő természetes és természetközeli élőhelyfoltok egész éven át tartó menedéket nyújtanak az élővilágnak. A növénytermesztés éves ciklusának függvényében változó agrártáj élőhelyi viszonyait alapjaiban határozzák meg ezek a területek, hiszen az egynyári növénykultúrák betakarítása és a következő főnövény vetése közti időszakban csak a táblaszegélyek, cserjesorok és a kisebb-nagyobb természetes élőhelymaradványok biztosítanak búvóhelyet a védett és vadászható fajok jó részének egyaránt.
Ábra: OMVK
Közismert tény, hogy a mezőgazdasági területeken elhelyezkedő, ökológiai jelentőséggel bíró élőhelyfoltok kiterjedése csökken. Ezt felismerve, a Közös Agrárpolitika Stratégiai Terv új támogatási lehetőséget hirdet a mezőgazdasági földhasználók számára,
„Természetközeli- és vizes élőhelyek kialakítását elősegítő beruházások és azok fenntartása”
címen. A támogatási lehetőség füves, cserjés sávok létrehozását és fenntartását támogatja szántóterületeken, valamint vizes élőhelyek létrehozását célozza szántó és gyepterületeken. A vissza nem térítendő támogatás forrása 12,8 milliárd forint, a kérelmek február 19-étől március 21-éig nyújthatók be, a kedvezményezettek a mezőgazdasági termelők, a támogatás mértéke legfeljebb 100 millió forint.
Javasoljuk a vadászatra jogosultaknak, hogy egyeztessenek az általuk kezelt vadgazdálkodási egység földhasználóival, és biztassák őket a pályázaton való részévételre!
A füves, cserjés sávok létrehozása állandó szegélyélőhelyek kialakulását eredményezi a mezőgazdasági táblák szélén. A cserjesávok megtörik a nagytáblás mezőgazdasági szerkezetet, fészkelőhelyet kínálnak az agrártájhoz kötődő énekesmadarainknak, hozzájárulnak a rovarfauna fennmaradásához, kiváló apróvad-élőhelyek és biztosítják a sokszor oly sivár agrárterületeken az egymástól távol elhelyezkedő élőhelyfoltok közötti kapcsolatot. Nyilvánvaló természetvédelmi jelentőségük mellett hozzájárulnak a talaj eróziós veszteségének csökkentéséhez, valamint a mikroklimatikus viszonyok javításához.
A vizes élőhelyek fogyatkozása az éghajlatváltozás sajnálatos következménye. Mára hazánk vizes élőhelyeinek többsége állandó vízhiánnyal küzd, az éghajlatváltozás által súlyosan érintett területeken (Homokhátság, Nyírség) sok ki is száradt. A jövő várható klimatikus tendenciái miatt nem csupán természetvédelmi szempontból van jelentősége a mezőgazdasági területeken megjelenő időszakos vizek megőrzésének és az ökológia vízpótlásnak. A felszíni és talajban tárolt vízkészletek megtartása várhatóan az agrárium egyik legkomolyabb környezeti kihívásaként értelmezendő. A vízmegőrzés célkitűzéseit támogatja a fenti pályázati felhívás vizes élőhelyek kialakítását célzó célterülete.
A most megjelent pályázati felhívás gazdasági szempontból is jó alternatívát jelenthet a mezőgazdasági termelőknek. A füves cserjés sávok és vizes élőhelyek létrehozására és fenntartására olyan támogatási összegeket határoztak meg, amelyek méltányosan kompenzálják a gazdálkodók erőfeszítéseit és a termelés felhagyásából származó elmaradó hasznot. Minden érintettnek megfontolásra javasoljuk tehát, hogy ezen támogatási eszköz felhasználásával tegyen a mezőgazdasági élőhelyek fejlesztéséért, madár- és apróvadfajaink védelméért.
További részletekért és a felhívással kapcsolatos friss információkért kövesse figyelemmel a https://kap.gov.hu/ oldalt, vagy keresse a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara falugazdász hálózatát!
FONTOS – online tájékoztató 2026. február 17-én, kedden!
Forrás: Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület; a Vadászkamara Természetvédelmi Szakbizottsága – OMVK
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Agro Jager News
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
Szalonka monitoring értekezlet Kaposváron
Az országos szalonka-monitoring eredményeiről Dr. Buzgó József, az OMVV képviselője számolt be.
Tanulj a Károli Gáspár Református Egyetem Pedagógiai Karán! Kattints a képre és jelentkezz Nagykőrösre!
Az Országos Erdei Szalonka Monitoring Program újraindul, a következő ciklus 2026-2030 közötti időszakra ad munkát a lelkes somogyi csapatnak. A program indulása óta, ahogy most is, a megfigyelési/mintagyűjtési időszak előtti értekezleten osszuk meg egymással a tapasztalatainkat és az új tudnivalókat.
Fotó: SEFAG Zrt.
Az országos eredményekről Dr. Buzgó József az OMVV képviselője számolt be, míg Kollmann Ferenc a megyei tapasztalatokat ismertette. A résztvevő jogosultak mindegyike képviseltette magát, és itt kerültek átadásra a mintagyűjtési borítékok, megfigyelési adatlapok is. Bognár Tamás vadászati főfelügyelő a vadászati hatóság szemszögéből ismertette a mintagyűjtéssel járó kötelezettségeket.
Mindenkinek jó munkát kívánunk az elkövetkező öt évre!
Fotó: SEFAG Zrt.
Forrás: Dr. Kemenszky Péter megyei koordinátor – OMVK
Fotó: SEFAG Zrt.
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Agro Jager News
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Különleges halat fogtak a Sebes-Körösben
Élőhelyfejlesztésre fel! – KAP-pályázat, benyújtás március 21-éig
Szalonka monitoring értekezlet Kaposváron
Nem adta le fegyvereit, intézkedtek a hatóságok
POLICE: Illegális agancsozókat fogtak Somogyban
Duna-Ipoly Nemzeti Park: Összefogás a fekete galagonyáért
KITEKINTŐ: Spanyolország- További afrikai sertéspestis-eseteket jelent vadon élő vaddisznókban
Hatalmas érdeklődés mellett zajlott a 32. FeHoVa
Egy téli vadászat Visegrádon – A 61. Orvoshajtás
Az énekes rigó az idei év madara
9. Dúvadgyérítési napok terítéke Heves vármegyében
NÉBIH: Tájékoztató a vaddisznóhús felhasználásáról
Miskolci Törvényszék – Lezárták a bükkzsérci vadászbalesetet
Nem adta le fegyvereit, intézkedtek a hatóságok
POLICE: Illegális agancsozókat fogtak Somogyban
NÉBIH: Afrikai sertéspestis (ASP) – Legfontosabb intézkedések és előírások
Képriport a 32. FEHOVA-ról: Dél-Afrika, Benelli, Frommer – vadászati kiállítás Budapesten
Képek, köszöntők, beszédek a 32. FEHOVÁ-ról – GALÉRIÁVAL
Új egységes térképen követhetőek az állatjárványok aktualitásai a Nébih portálon
