Vadászat
A csúcsragadozók tetemei ijesztőek: A vaddisznók “küzdj-vagy-menekülj” reakciói farkastetemekkel szemben
Kattints a képre és kedveld a WILD Hungary Facebook oldalát is!
Daniel Redondo-Gómez és munkatársai 2022-ben azt vizsgálták, miként reagálnak a vaddisznók a farkasok tetemeire az olaszországi Nyugati-Alpokban. Eredményeiket az Ecology and Evolution című tudományos folyóiratban közölték:
Daniel Redondo-Gómez¹ | Luca Rossi² | Mattia Cardello² | Soraya De Pasquale² | Carlos Martínez-Carrasco³ | José A. Sánchez-Zapata⁴ | Marcos Moleón¹
Absztrakt:
A predációs kockázat nagymértékben meghatározza a zsákmányállatok viselkedését. Az azonban eddig feltáratlan kérdés volt, hogy a ragadozók haláluk után is lehetnek-e ijesztőek. Ebben a tanulmányban egy zsákmányfaj, a vaddisznó (Sus scrofa) „küzdj-vagy-menekülj” reakcióit írjuk le (a) fő ragadozója, a szürke farkas (Canis lupus), valamint (b) egy olyan húsevő, a vörös róka (Vulpes vulpes) tetemeivel szemben, amely csak rendkívül ritkán ejt el vaddisznót, az olaszországi Nyugati-Alpokban.
A vaddisznók viselkedését 10 farkas- és 9 rókatetemnél rögzítettük. Nyolc „küzdj-vagy-menekülj” reakciót figyeltünk meg farkastetemeknél, míg rókatetemeknél egyet sem. Eredményeink arra utalnak, hogy a húsevők tetemei valóban lehetnek ijesztőek; az ezekkel szembeni félelemreakciók attól függenek, mely fajhoz tartozik a tetem; továbbá a tetemhez közeledő állatok elsősorban akkor félnek, amikor az viszonylag friss.
Mindez hangsúlyozza a dögök (hullák) sokrétű és összetett szerepét a „félelem tájképében”, és izgalmas ökológiai, járványtani és evolúciós kutatási irányokat nyit meg.
Kulcsszavak:
ragadozó-ellenes reakciók, Canis lupus, félelem tájképe, predációs kockázat, ragadozóelkerülés, zsákmányviselkedés
Taxonómiai besorolás:
viselkedésökológia
Bevezetés
Daniel Redondo-Gómez a Granadai Egyetem Zoológiai Tanszékének munkatársa. Fotó: Researchgate
A predációs kockázat jelentősen alakítja a zsákmányállatok tér- és időhasználatát (Valeix és mtsai., 2009). A ragadozó–zsákmány koevolúció során a zsákmányfajok védekező viselkedései finomodtak, hogy elkerüljék a ragadozókat (találkozás előtti reakciók), illetve elmeneküljenek előlük (találkozás utáni reakciók) (Mitchell, 2009).
A támadás kockázata általában magasabb azoknál az erőforrásoknál, amelyek vonzzák a ragadozókat, például a felszíni vizeknél (Owen-Smith, 2020). Az ezekhez az erőforrásokhoz és a hozzájuk kapcsolódó kockázatokhoz kötődő „félelem tájképe” segítheti az állatokat a veszélyes helyzetek elkerülésében (Gaynor és mtsai., 2019; Laundré és mtsai., 2010). Azonban azok a zsákmányállatok, amelyek nem ismerik fel ezeket az erőforrásokat – vagy kénytelenek ugyanazokat az erőforrásokat használni, mint a ragadozók –, nagyobb eséllyel találkoznak ragadozókkal, és így nagyobb kockázatnak vannak kitéve.
A dögök két fő módon formálják a zsákmányállatok félelem-tájképét (Moleón és Sánchez-Zapata, 2021). Egyrészt sok dögevő egyben ragadozó is (Moleón és mtsai., 2014), ami megnövekedett predációs kockázathoz vezethet a tetemek környezetében nemcsak a növényevők (Frank és mtsai., 2020), hanem az alárendelt ragadozók számára is (Atwood és Gese, 2008). Ennek hatására egyes zsákmányfajok elkerülhetik a tetemek környezetét (Cortés-Avizanda és mtsai., 2009).
Másrészt egy friss tetem – különösen egy ragadozóé – önmagában is ijesztő lehet, mivel a közeledő állatok nem lehetnek biztosak abban, hogy az állat valóban halott-e, vagy csak beteg, sérült, esetleg alszik, és bármikor ellenük fordulhat. A tudományos közösség azonban csak nemrég kezdte feltárni, hogyan reagálnak az állatok a húsevők tetemeire (pl. Gonzálvez, Martínez-Carrasco és Moleón, 2021; Gonzálvez, Martínez-Carrasco, Sánchez-Zapata és mtsai., 2021), részben valószínűleg azért, mert nehéz ilyen tetemekhez hozzájutni. Különösen az maradt szinte teljesen feltáratlan, hogy a döglött húsevők milyen mértékben keltenek félelmet.
Jelen tanulmányban egy csúcsragadozó-tetemek intenzív monitorozására épülő programnak köszönhetően elsőként írjuk le egy zsákmányfaj, a vaddisznó (Sus scrofa) „küzdj-vagy-menekülj” reakcióit (Cannon, 1915) fő ragadozója, a szürke farkas (Canis lupus) tetemeivel szemben. Vizsgálatunkban „küzdő reakciónak” tekintettük, amikor az állat megtámadja a tetemet, míg „menekülő reakciónak” azt, amikor az állat hirtelen irányt vált, és azonnal nagy távolságra elfut a tetem helyszínétől.
Anyag és módszer
2022 áprilisában megkezdtük a farkastetemek szisztematikus kameracsapdás megfigyelését a Susa-felső völgyben (Nyugati-Alpok, Olaszország). A vizsgált terület (600 km²; tengerszint feletti magasság: 600–3500 m) tipikus, száraz belső-alpesi éghajlattal jellemezhető. A helyi farkaspopuláció 1920-as évekbeli kiirtását követően (Zimen és Boitani, 1975) a farkasok az 1990-es években spontán módon újratelepültek (Bertotto és mtsai., 2020; Marucco és McIntire, 2010), és életképes, szaporodó populációt hoztak létre (Marucco és Avanzinelli, 2018).
Az utóbbi években évente több tucat farkast ütnek el közúton ezen a területen és a környező völgyekben. A begyűjtött tetemeket a Torinói Egyetem Állatorvostudományi Kara gyűjti össze boncolás és −20 °C-on történő tárolás céljából. Ezek a tetemek ritka lehetőséget biztosítanak e csúcsragadozó dögének ökológiai szerepének rendszeres vizsgálatára.
Az első megfigyelési szakaszban 10 farkastetemet (köztük egy feltételezett C. lupus × C. familiaris hibridet) helyeztünk ki a völgy különböző pontjain. Kontrollként egy középméretű ragadozó, a vörös róka (Vulpes vulpes) 9 tetemét használtuk, amely bár dögevő, felnőtt vaddisznókat csak nagyon ritkán ejt el (Balestrieri és mtsai., 2011).
Mintegy 40 napon keresztül (ezután a tetemek nagyrészt bőr-, csont- és más kemény szövetmaradványokból álltak) 10–60 másodperces videók segítségével rögzítettük a tetemekhez közeledő állatok viselkedését (mozgásérzékelés után; az egymást követő videók közötti idő: 1 perc; részletekért lásd Gonzálvez és mtsai., 2021). A felvételeket „eseményekbe” csoportosítottuk, azaz azonos fajhoz tartozó egyedek egymást követő videóit, amelyek legalább 30 perc eltéréssel készültek (Gonzálvez és mtsai., 2021).
A tetemek elhelyezésének magassága 808–1942 m között volt, az egymáshoz legközelebbi tetemek átlagos távolsága 2,1 km (tartomány: 1–5,25 km). Minden tetemet tűlevelű (főként Picea abies és Pinus sylvestris) és lombos (főként Quercus robur és Fagus sylvatica) erdőkben helyeztünk el, amelyek a farkasok fő élőhelyei a vizsgált területen. Ezekben az erdőkben a vaddisznók és más patások (gímszarvas Cervus elaphus és őz Capreolus capreolus) nagy egyedszámban fordulnak elő. A vaddisznó a farkasok gyakori zsákmánya a Nyugati-Alpokban és más közeli hegyvidéki területeken (Meriggi és mtsai., 2011; Mori és mtsai., 2017; Poulle és mtsai., 1997).
Eredmények
Összesen 26, illetve 14 esemény során jelentek meg vaddisznók 8 farkas- és 6 rókatetemnél. Hat, félelemmel összefüggő eseményt rögzítettünk farkastetemeknél (ez a farkastetemeknél észlelt események 23%-a), míg rókatetemeknél egyet sem.
Ezek a félelemmel kapcsolatos események két küzdő és hat menekülő reakciót foglaltak magukban, amelyeket legalább öt különböző kifejlett vaddisznó mutatott három különböző farkastetemmel szemben (azaz a megfigyelt farkastetemek 30%-ánál). A legtöbb ilyen reakció a bomlási folyamat korai szakaszában jelentkezett (hét reakciót a tetem kihelyezése után 2–3 nappal, egyet pedig 14 nappal később rögzítettünk), három különböző videófelvételen. Malacokat mind farkas-, mind rókatetemeknél megfigyeltünk.
1. ábra Képkockák egy kameracsapda által rögzített videóból egy szürke farkas teteménél, a Susa-völgyben (Nyugati-Alpok, Olaszország). A felvételek egy vaddisznó küzdő- és menekülő reakcióit mutatják, három nappal a tetem kihelyezése után (2022. április 23., 18:13). A képkockák balról jobbra időrendi sorrendben láthatók, a felső kép pedig egy köztes pillanatot ábrázol, amikor a vaddisznó beleharap a farkastetembe.
A farkastetemmel szembeni két küzdő reakciót egyetlen videófelvételen rögzítették április 23-án, 18:13-kor, enyhén ködös körülmények között (lásd az 1. ábrát; S1 videó). A videó egy kifejlett méretű vaddisznót (feltehetően nőstényt) mutat, amint megközelíti a tetemet. Ezt követően a vaddisznó észleli a tetemet, majd megáll. Néhány másodpercnyi, a tetemtől bizonyos távolságban tanúsított hezitálás után a vaddisznó rendkívül agresszíven nekiront a tetemnek, miközben erőteljesen röfög. Kétszer nekivágódik a farkas hasának, és a tetemet elemelve a földről megemeli. Ezután a vaddisznó beleharap a farkas hátsó lábába, és hevesen rázza a tetemet.
Az első támadást követően a vaddisznó elmenekül, majd ugyanazon csoport egy másik, szintén kifejlett méretű tagja (feltehetően szintén nőstény) kezdi el támadni a tetemet, többek között harapással, rohamozással és rázással. A második támadás során néhány malac is megközelíti a tetemet, további kifejlett vaddisznókkal együtt, amelyek továbbra is röfögnek. Végül a csoport fokozatosan elhagyja a helyszínt, több menekülő reakciót végrehajtva (lásd S1 videó).
A vaddisznócsoport legalább négy kifejlett méretű egyedből (feltehetően mind nőstények; az esemény során mindegyiküknek felmeredt a hátán a szőre) és öt malacból állt. A videófelvétel három nappal a tetem kihelyezése után készült, és az eseményt követően legalább egyetlen vaddisznót sem rögzített a kamera.
Konklúzió
Eredményeink arra utalnak, hogy (a) a húsevők tetemei valóban lehetnek ijesztőek, (b) az ezekkel szembeni félelemreakciók attól függenek, mely fajhoz tartozik a tetem, különbséget téve a látogató faj potenciális ragadozói és nem ragadozói között, valamint (c) a tetemekhez közeledő állatok elsősorban akkor félnek, amikor a tetemek viszonylag frissek, így nagyobb a bizonytalanság azok állapotát illetően (azaz, hogy valóban halottak-e).
A jövőbeni kutatások szükségesek annak feltárásához, mennyire általánosak az eredményeink, beleértve más dögevő és nem dögevő fajok reakcióit is a húsevőtetemeknél. A vaddisznó és más társas fajok esetében további vizsgálatokra van szükség annak megállapítására, hogy a csoportméret és az újszülött egyedek jelenléte (lásd S1 videó) miként befolyásolja a félelemreakciók gyakoriságát és agresszivitását.
Általánosságban elmondható, hogy a zsákmányfajok tér- és időhasználatának részletesebb vizsgálata feltárhatja, milyen mértékben módosul tér-időbeli viselkedésük a ragadozók tetemeivel való közvetlen találkozások hatására. Esetünkben a farkastetemmel való küzdelmet követően legalább öt héten keresztül nem figyeltek meg vaddisznókat a tetem környezetében.
Összességében eredményeink rávilágítanak arra, hogy a ragadozók nemcsak életükben, hanem haláluk után is képesek alakítani zsákmányuk viselkedését. Ez egyszerre hangsúlyozza és tovább bővíti a „félelem tájképének” összetettségét és dinamizmusát, valamint azt a sokrétű szerepet, amelyet a dögök betöltenek ebben a rendszerben (Moleón és Sánchez-Zapata, 2021, 2022). Annak felismerése, hogy a tetemek közvetlenül (jelen tanulmány) vagy közvetve (például dögevő ragadozók odavonzása révén) befolyásolhatják a zsákmány által érzékelt predációs kockázatot, izgalmas ökológiai, járványtani és evolúciós kutatási irányokat nyit meg.
Szerzői hozzájárulások
Daniel Redondo-Gómez: koncepcióalkotás (azonos mértékben); adatrendezés (vezető); formális elemzés (azonos); vizsgálat (azonos); módszertan (azonos); vizualizáció (vezető); kézirat – eredeti változat (vezető).
Luca Rossi: koncepcióalkotás (azonos); vizsgálat (azonos); módszertan (azonos); erőforrások (azonos); felügyelet (azonos); vizualizáció (azonos); kézirat – eredeti változat (azonos).
Mattia Cardello: vizsgálat (azonos); módszertan (azonos); kézirat – eredeti változat (azonos).
Soraya De Pasquale: vizsgálat (azonos); módszertan (azonos); kézirat – eredeti változat (azonos).
Carlos Martínez-Carrasco: koncepcióalkotás (azonos); vizsgálat (azonos); módszertan (azonos); erőforrások (azonos); felügyelet (azonos); vizualizáció (azonos); kézirat – eredeti változat (azonos).
Jose A. Sanchez-Zapata: koncepcióalkotás (azonos); vizsgálat (azonos); módszertan (azonos); erőforrások (azonos); felügyelet (azonos); vizualizáció (azonos); kézirat – eredeti változat (azonos).
Marcos Moleón: koncepcióalkotás (azonos); kutatásfinanszírozás (vezető); vizsgálat (azonos); módszertan (azonos); projektadminisztráció (vezető); erőforrások (vezető); felügyelet (vezető); vizualizáció (azonos); kézirat – eredeti változat (azonos).
Köszönetnyilvánítás
A kutatást az MCIN/AEI/10.13039/501100011033 és az „ERDF – A way of making Europe” program támogatta a PID2021-128952NB-I00 projekt keretében. DRG az Andalúziai Tartományi Kormány (Junta de Andalucía) doktori előtti ösztöndíjának (PREDOC_00262) támogatásában részesült. MM részben a spanyol Gazdasági és Versenyképességi Minisztérium (MINECO) Ramón y Cajal kutatói szerződése (RYC-2015-19231) révén kapott támogatást.
Finanszírozási információk
A tanulmányt az MCIN/AEI/10.13039/501100011033 és az „ERDF – A way of making Europe” program támogatta a PID2021-128952NB-I00 projekt keretében. DRG az Andalúziai Tartományi Kormány doktori előtti ösztöndíjának (PREDOC_00262) támogatásában részesült. MM részben a MINECO Ramón y Cajal kutatói szerződése (RYC-2015-19231) révén kapott támogatást.
Adat-hozzáférhetőségi nyilatkozat
Az adatokat a Dryad adattárban teszik elérhetővé szakmai bírálat céljából, és a publikálást követően véglegesen archiválják.
A tudományos közleményt Daniel Redondo-Gómez kutató engedélyével közöltük, amit ezúton is köszönünk!
Irodalmi hivatkozások:
- Atwood, T. C., & Gese, E. M. (2008). Coyotes and recolonizing wolves: Social rank mediates risk-conditional behaviour at ungulate carcasses. Animal Behaviour, 75, 753–762.
- Balestrieri, A., Remonti, L., & Prigioni, C. (2011). Assessing carnivore diet by faecal samples and stomach contents: A case study with Alpine red foxes. Central European Journal of Biology, 6, 283–292.
- Bertotto, P., Violino, P., Toso, F., Pavesi, M., Perrone, S., Eynard, E., Avanzinelli, E., & Marucco, F. (2020). Evaluation of previous studies and new data collected to identify corridors used by wolf in Susa Valley. Technical report, Progetto LIFE18 NAT/IT/000972 WOLFALPS EU – Action C6.
- Cannon, W. B. (1915). Bodily changes in pain, hunger, fear and rage. Appleton.
- Cortés-Avizanda, A., Selva, N., Carrete, M., & Donázar, J. A. (2009). Effects of carrion resources on herbivore spatial distribution are mediated by facultative scavengers. Basic and Applied Ecology, 10, 265–272.
- Frank, S. C., Blaalid, R., Mayer, M., Zedrosser, A., & Steyaert, S. M. J. G. (2020). Fear the reaper: Ungulate carcasses may generate an ephemeral landscape of fear for rodents. Royal Society Open Science, 7, 191644.
- Gaynor, K. M., Brown, J. S., Middleton, A. D., Power, M. E., & Brashares, J. S. (2019). Landscapes of fear: Spatial patterns of risk perception and response. Trends in Ecology & Evolution, 34, 355–368.
- Gonzálvez, M., Martínez-Carrasco, C., & Moleón, M. (2021). Understanding potential implications for non-trophic parasite transmission based on vertebrate behavior at mesocarnivore carcass sites. Veterinary Research Communications, 45, 261–275.
- Gonzálvez, M., Martínez-Carrasco, C., Sánchez-Zapata, J. A., & Moleón, M. (2021). Smart carnivores think twice: Red fox delays scavenging on conspecific carcasses to reduce parasite risk. Applied Animal Behaviour Science, 243, 105462.
- Laundré, J. W., Hernández, L., & Ripple, W. J. (2010). The landscape of fear: Ecological implications of being afraid. The Open Ecology Journal, 3, 1–7.
- Marucco, F., & Avanzinelli, E. (2018). Lo status del lupo in Regione Piemonte 2014–2018. Relazione tecnica. Progetto LIFE 12 NAT/IT/00080 WOLFALPS.
- Marucco, F., & McIntire, E. J. B. (2010). Predicting spatio-temporal recolonization of large carnivore populations and livestock depredation risk: Wolves in the Italian Alps. Journal of Applied Ecology, 47, 789–798.
- Meriggi, A., Brangi, A., Schenone, L., Signorelli, D., & Milanesi, P. (2011). Changes of wolf (Canis lupus) diet in Italy in relation to the increase of wild ungulate abundance. Ethology, Ecology & Evolution, 23, 195–210.
- Mitchell, W. A. (2009). Multi-behavioral strategies in a predator–prey game: An evolutionary algorithm analysis. Oikos, 118, 1073–1083.
- Moleón, M., & Sánchez-Zapata, J. A. (2021). The role of carrion in the landscapes of fear and disgust: A review and prospects. Diversity, 13, 28.
- Moleón, M., & Sánchez-Zapata, J. A. (2022). Extending the dynamic landscape of fear in a human-dominated world. Trends in Ecology & Evolution, 38, 215–216. https://doi.org/10.1016/j.tree.2022.10.001
- Moleón, M., Sánchez-Zapata, J. A., Selva, N., Donázar, J. A., & Owen-Smith, N. (2014). Inter-specific interactions linking predation and scavenging in terrestrial vertebrate assemblages. Biological Reviews, 89, 1042–1054.
- Mori, E., Benatti, L., Lovari, S., & Ferretti, F. (2017). What does the wild boar mean to the wolf? European Journal of Wildlife Research, 63, 1–5. https://doi.org/10.1007/s10344-016-1060-7
- Owen-Smith, N. (2020). Only in Africa: The ecology of human evolution. Cambridge University Press.
- Poulle, M. L., Carles, L., & Lequette, B. (1997). Significance of ungulates in the diet of recently settled wolves in the Mercantour mountains (southeastern France). Revue d’Ecologie, Terre et Vie, 52, 357–368.
- Valeix, M., Loveridge, A. J., Chamaillé-Jammes, S., Davidson, Z., Murindagomo, F., Fritz, H., & Macdonald, D. W. (2009). Behavioral adjustments of African herbivores to predation risk by lions: Spatiotemporal variations influence habitat use. Ecology, 90, 23–30.
- Zimen, E., & Boitani, L. (1975). Number and distribution of wolves in Italy. Zeitschrift für Säugetierkunde, 40, 102–112.
A granadai egyetem (Universidad de Granada) weboldalán további hírek érhetők el.
Az angol nyelvű közlemény pedig a Wiley Online Library oldalán itt érhető el.
Forrás: Researchgate
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Agro Jager News
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
Őzbaknyitány 2026: Terítéken az első őzbak Biharnagybajomban
Április 15-én, hajnalban, kezdetét vette Magyarországon az őzbakvadászat. Így, Hajdú-Bihar vármegyében, Biharnagybajomban, a Dózsa Vadásztársaságnál is útnak indultak a vadászok. A Nagy-Sárrét szívében gazdálkodó társaság központjában, a Dózsa Agrár Zrt. székházánál találkozott idei első vendégükkel Dobos Sándor vadászmester – tudta meg az Agro Jager.
Az elejtő német vizslájával érkezett őzbakvadásztra. Fotó: Dobos Sándor / Agro Jager
Abból a szempontból különleges helyzetben vagyunk – vágott bele Dobos Sándor vadászmester –, hogy a területen egyáltalán nem vetnek őszi káposztarepcét, ami sokszor nagyon megnehezíti a vadásztatást.
Az elmúlt években csomagos vadászati lehetőséget is kínál a társaság, s a Biharnagybajomba érkező új vendégek közül többet megkedvelték, és az együtt töltött őszi napok után lehetőség nyílt arra is, hogy őzbakot is ejthessenek el. Lám, a barátságos nyitás meghozta az eredményét…
A tél, Biharnagybajomban sem kímélte sem a vadállományt, sem a vadgazdákat, és a folyamatos etetés mellett is ügyelni kellett az őzre. Ennek ellenére az idősebb őzbakok nehezebben viselték a telet, miközben a nyúl a téli hónapokat könnyebben élte túl.
Ilyen tájt már az őzbakok szépen elfoglalják a revírjüket, ám 2026-ban nehezebben bújnak elő. Ezt a gyengébb mozgást fokozza, hogy április második dekádjára, miután a talajmenti fagyok is elmúltak, egyre több gazda jelent meg a határban, akik megkezdték a kapás növények vetését. Döntően napraforgó és kukorica kerül a földekbe, de a kalászosok gyomirtási és rovarvédelmi munkái is aktuálissá váltak.
Ennek ellenére vágtak neki a vadászatnak, s miután több fiatal őzbak és lőhető “öreg úr” megneszelte a vadászokat, úgy döntöttek, hogy egy, már az előző évben is visszarakott őzbakot cserkelnek be. A kora tavaszi határjárások, őzbakfigyelések lám meghozták az eredményt. Bár tudjuk, hogy a szerencse mégiscsak fontos, amolyan fűszere a vadászatnak, s ha szeretjük is a biztosat, a vadászatban nincs olyan ember, aki ne utasítaná el. Nehéz megérteni a vadászok lélektanát, azt a vadászét pedig különösen, aki akkor sem búslakodik, ha nem vette le a válláról a puskáját…
Az első őzbak Biharnagybajomból. Fotó: Dobos Sándor / Agro Jager
A bajomi hajnal, a bajomi reggel most kedvezett mind a vadásznak, mind kísérőjének, s ha nem is közel, de úgy 170 méterre keresztbe állt előttük a keresett őzbak. Nem volt mire várni: az elejtés biztos, az őzbak kora nem lehet kérdés Debrecenben sem, s ha most nem, talán sosem kerül terítékre. Még egy telet nem él túl, s ezzel a trófeával sem kell szégyenkeznie sem a vendégnek, sem a társaságnak.
A távolban egy gépész felegyenesedett a vetőgép mellől, s figyelte a vadászokat. Na, nézz oda, még kutyát is vittek. Persze jó a vizsla, ha netán úgy esne, de inkább lőjük meg pontosan.
Az őzbakot 170 méterről egy .308 WIN lőszerrel szerelt, billenőcsövű, egylövetű IZS márkájú puskával hozták terítékre. A blatt lövés után mintegy 20 méteres halálvágta után feküdt el, ahol birtokba vették a vadászok…
Dobos Sándor vadászmester elbeszélése nyomán,
írta: Dr. Szilágyi Bay Péter
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
Vármegyei értekezlet az afrikai sertéspestisről
A Veszprém Vármegyei Kormányhivatal Élelmiszerlánc-biztonsági és Állategészségügyi Főosztálya az Afrikai Sertéspestis (ASP) Tanácsadói Szolgálattal közösen vármegyei ASP-értekezletet szervezett.
Kattints a képre és kedveld a WILD Hungary Facebook oldalát is!
A Veszprém Vármegyei Kormányhivatal Élelmiszerlánc-biztonsági és Állategészségügyi Főosztálya az Afrikai Sertéspestis (ASP) Tanácsadói Szolgálattal közösen vármegyei ASP értekezletet tartott a vadászkamara székházában 2026. április 14-én. A meghívottak között szerepeltek járási főállatorvosok, a vadászati hatóság képviselői, a tájegységi fővadászok, a Vadászkamara elnöke, az Élelmiszerlánc-biztonsági és Állategészségügyi Osztály munkatársai.
Fotó: OMVK
Az értekezletet dr. Szauer Rita főosztályvezető asszony nyitotta meg, aki beszélt az értekezlet témaköreiről, céljáról, a hatóság tapasztalatairól.
Ezt követően Kiss Barbara, élelmiszerbiztonsági felügyelő tartott előadást, amelynek témája: beszámoló a 2025/2026. vadászati év diagnosztikai célú kilövéseiről, elhullott vaddisznókkal kapcsolatos adatokról, eseményekről, valamint a 2026/2027. vadászati évben várható változásokról volt. Tájékoztatta a jelenlévőket, hogy az elmúlt évben mind a három vadgazdálkodási tájegységben tartott a főosztály járványügyi képzést. Az akkori fokozódó járványügyi helyzet növekvő érdeklődést eredményezett a vadászatra jogosultak részéről. Elmondta, hogy sajnos a döntéshozó, vezető tisztségviselők a vadászatra jogosultak részéről viszont továbbra sem aktívak, pedig nagyon fontos szerepük lenne az információk továbbadásában, illetve a szükséges intézkedések meghozatalában.
Magyarországon forgalomba helyezett, családi autó Siófokról, 65 000 kilométerrel! A részletekért kattints a képre!
Beszélt a 2025/2026-os vadászév diagnosztikai kilövéseinek vármegyei eredményeiről, kiemelte az új országos főállatorvosi határozat főbb változásait. Ezek között szerepel többek között, hogy minden jogosult számára kötelezően kell diagnosztikai kilövést teljesíteni, függetlenül attól, mennyi vaddisznót becsült a területén. Változás továbbá, hogy minden vadászatra jogosultnak akciótervet kell készítenie, és azt április 15-ig be kell nyújtani az állategészségügyi hatóság részére. Kitért a belterületi vadmegjelenés kérdéskörére is. Az 5/2025. számú OFA határozat szabályozza a belterületen elejtett vaddal kapcsolatos feladatokat, mely szerint minden belterületen elejtett vadat jelölni kell, és meg kell semmisíteni.
Vezsenyi Imre, ASP szaktanácsadó az ASP mentesítéssel kapcsolatos aktualitásokról tartott előadást. Kiemelte, hogy Veszprém vármegye még mindig mentes a betegségtől, ezért továbbra is közepes kockázatú besorolása van. Azonban nem szabad megvárni, hogy ideérjen a vírus, hiszen nincs nagyon messze az ASP vármegyénk határaitól! Leszögezte, a vadászatra jogosultakat motiválttá kell tenni a vaddisznó minél nagyobb arányú elejtésében, hiszen nem az kérdés, hogy ideér-e a betegség, hanem az, hogy mikor és erre mennyire leszünk felkészülve? Részletes tájékoztatást kaptak a jelenlévők a jelenlegi országos járványügyi helyzetről. Ezen kívül ismertették az országos főállatorvosi határozat főbb sarokpontjait és a Nemzeti Akcióterv prioritásait.
Az előadások végén dr. Szauer Rita kerekasztal-beszélgetést kezdeményezett, ahol a jelenlévők mind elmondhatták tapasztalataikat, észrevételeiket a témával kapcsolatban.
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Agro Jager News
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
Több mint egy tucat lőfegyvert foglaltak le a győri nyomozók – csak egyre volt engedély
Egy Győr környéki településen élő férfivel szemben indult büntetőeljárás.
Kattints a képre és kedveld a WILD Hungary Facebook oldalát is!
Egy Győr környéki településen élő férfivel szemben indult büntetőeljárás.
A Győri Rendőrkapitányság munkatársai április 9-én a reggeli órákban intézkedtek azzal a 47 éves férfival szemben, aki illegálisan tartott fegyvereket és lőszereket otthonában és a hozzá köthető ingatlanokon.
Fotó: rEndőrség
A beszerzett adatok alapján a fegyvereket nem mindig ugyanazon a helyen tárolta, a rejtekhelyeket rendszeresen változtatta. A különböző helyszíneken tartott kutatások során a rendőrök 12 lőfegyvert, 2 hatástalanított lőfegyvert és 2 pisztolyt, további nagyobb mennyiségű éles lőfegyvert, valamint 8084 darab különböző kaliberű lőszert találtak, amiket lefoglaltak.
Elfogását követően lőfegyverrel vagy lőszerrel visszaélés bűntett elkövetése miatt a férfit gyanúsítottként kihallgatták, őrizetbe vették és a Győri Járásbíróság letartóztatta.
Forrás: Rendőrség
Őzbaknyitány 2026: Terítéken az első őzbak Biharnagybajomban
Vármegyei értekezlet az afrikai sertéspestisről
Indul a 2026. évi egységes kérelmek benyújtása
Tavaszi hagyomány zaja szólt a legelőkért és a pásztorokért
Több mint egy tucat lőfegyvert foglaltak le a győri nyomozók – csak egyre volt engedély
Vadgazdálkodási Pályázati Rendszer Csongrád-Csanád Vármegye 2026.
Vadgazdálkodási pályázat Somogy vármegyében
In memoriam Kordos László
Súlyos fenyegetést jelent az ausztrál és a marokkói egyezmény az uniós agráriumra
Évente több tízezer madár pusztul el a vezetékeknek csapódás és áramütés miatt
Több mint egy tucat lőfegyvert foglaltak le a győri nyomozók – csak egyre volt engedély
Pergetve fogtak harcsát
Ragadozógyérítés J-N-Szolnokban
Dr. Majzinger István 65 éves
Kitüntetések a vadgazdálkodási ágazat szereplőinek
Megújult az EDU felületén az ASP járványügyi képzés a vadászok számára
Lezajlott a hivatásos vadászok szakmai továbbképzése Baranyában
Vadgazdálkodási Pályázati Rendszer Bács-Kiskun 2026.
Vadgazdálkodási pályázati rendszer 2026