Vadászat
A csúcsragadozók tetemei ijesztőek: A vaddisznók “küzdj-vagy-menekülj” reakciói farkastetemekkel szemben
Kattints a képre és kedveld a WILD Hungary Facebook oldalát is!
Daniel Redondo-Gómez és munkatársai 2022-ben azt vizsgálták, miként reagálnak a vaddisznók a farkasok tetemeire az olaszországi Nyugati-Alpokban. Eredményeiket az Ecology and Evolution című tudományos folyóiratban közölték:
Daniel Redondo-Gómez¹ | Luca Rossi² | Mattia Cardello² | Soraya De Pasquale² | Carlos Martínez-Carrasco³ | José A. Sánchez-Zapata⁴ | Marcos Moleón¹
Absztrakt:
A predációs kockázat nagymértékben meghatározza a zsákmányállatok viselkedését. Az azonban eddig feltáratlan kérdés volt, hogy a ragadozók haláluk után is lehetnek-e ijesztőek. Ebben a tanulmányban egy zsákmányfaj, a vaddisznó (Sus scrofa) „küzdj-vagy-menekülj” reakcióit írjuk le (a) fő ragadozója, a szürke farkas (Canis lupus), valamint (b) egy olyan húsevő, a vörös róka (Vulpes vulpes) tetemeivel szemben, amely csak rendkívül ritkán ejt el vaddisznót, az olaszországi Nyugati-Alpokban.
A vaddisznók viselkedését 10 farkas- és 9 rókatetemnél rögzítettük. Nyolc „küzdj-vagy-menekülj” reakciót figyeltünk meg farkastetemeknél, míg rókatetemeknél egyet sem. Eredményeink arra utalnak, hogy a húsevők tetemei valóban lehetnek ijesztőek; az ezekkel szembeni félelemreakciók attól függenek, mely fajhoz tartozik a tetem; továbbá a tetemhez közeledő állatok elsősorban akkor félnek, amikor az viszonylag friss.
Mindez hangsúlyozza a dögök (hullák) sokrétű és összetett szerepét a „félelem tájképében”, és izgalmas ökológiai, járványtani és evolúciós kutatási irányokat nyit meg.
Kulcsszavak:
ragadozó-ellenes reakciók, Canis lupus, félelem tájképe, predációs kockázat, ragadozóelkerülés, zsákmányviselkedés
Taxonómiai besorolás:
viselkedésökológia
Bevezetés
Daniel Redondo-Gómez a Granadai Egyetem Zoológiai Tanszékének munkatársa. Fotó: Researchgate
A predációs kockázat jelentősen alakítja a zsákmányállatok tér- és időhasználatát (Valeix és mtsai., 2009). A ragadozó–zsákmány koevolúció során a zsákmányfajok védekező viselkedései finomodtak, hogy elkerüljék a ragadozókat (találkozás előtti reakciók), illetve elmeneküljenek előlük (találkozás utáni reakciók) (Mitchell, 2009).
A támadás kockázata általában magasabb azoknál az erőforrásoknál, amelyek vonzzák a ragadozókat, például a felszíni vizeknél (Owen-Smith, 2020). Az ezekhez az erőforrásokhoz és a hozzájuk kapcsolódó kockázatokhoz kötődő „félelem tájképe” segítheti az állatokat a veszélyes helyzetek elkerülésében (Gaynor és mtsai., 2019; Laundré és mtsai., 2010). Azonban azok a zsákmányállatok, amelyek nem ismerik fel ezeket az erőforrásokat – vagy kénytelenek ugyanazokat az erőforrásokat használni, mint a ragadozók –, nagyobb eséllyel találkoznak ragadozókkal, és így nagyobb kockázatnak vannak kitéve.
A dögök két fő módon formálják a zsákmányállatok félelem-tájképét (Moleón és Sánchez-Zapata, 2021). Egyrészt sok dögevő egyben ragadozó is (Moleón és mtsai., 2014), ami megnövekedett predációs kockázathoz vezethet a tetemek környezetében nemcsak a növényevők (Frank és mtsai., 2020), hanem az alárendelt ragadozók számára is (Atwood és Gese, 2008). Ennek hatására egyes zsákmányfajok elkerülhetik a tetemek környezetét (Cortés-Avizanda és mtsai., 2009).
Másrészt egy friss tetem – különösen egy ragadozóé – önmagában is ijesztő lehet, mivel a közeledő állatok nem lehetnek biztosak abban, hogy az állat valóban halott-e, vagy csak beteg, sérült, esetleg alszik, és bármikor ellenük fordulhat. A tudományos közösség azonban csak nemrég kezdte feltárni, hogyan reagálnak az állatok a húsevők tetemeire (pl. Gonzálvez, Martínez-Carrasco és Moleón, 2021; Gonzálvez, Martínez-Carrasco, Sánchez-Zapata és mtsai., 2021), részben valószínűleg azért, mert nehéz ilyen tetemekhez hozzájutni. Különösen az maradt szinte teljesen feltáratlan, hogy a döglött húsevők milyen mértékben keltenek félelmet.
Jelen tanulmányban egy csúcsragadozó-tetemek intenzív monitorozására épülő programnak köszönhetően elsőként írjuk le egy zsákmányfaj, a vaddisznó (Sus scrofa) „küzdj-vagy-menekülj” reakcióit (Cannon, 1915) fő ragadozója, a szürke farkas (Canis lupus) tetemeivel szemben. Vizsgálatunkban „küzdő reakciónak” tekintettük, amikor az állat megtámadja a tetemet, míg „menekülő reakciónak” azt, amikor az állat hirtelen irányt vált, és azonnal nagy távolságra elfut a tetem helyszínétől.
Anyag és módszer
2022 áprilisában megkezdtük a farkastetemek szisztematikus kameracsapdás megfigyelését a Susa-felső völgyben (Nyugati-Alpok, Olaszország). A vizsgált terület (600 km²; tengerszint feletti magasság: 600–3500 m) tipikus, száraz belső-alpesi éghajlattal jellemezhető. A helyi farkaspopuláció 1920-as évekbeli kiirtását követően (Zimen és Boitani, 1975) a farkasok az 1990-es években spontán módon újratelepültek (Bertotto és mtsai., 2020; Marucco és McIntire, 2010), és életképes, szaporodó populációt hoztak létre (Marucco és Avanzinelli, 2018).
Az utóbbi években évente több tucat farkast ütnek el közúton ezen a területen és a környező völgyekben. A begyűjtött tetemeket a Torinói Egyetem Állatorvostudományi Kara gyűjti össze boncolás és −20 °C-on történő tárolás céljából. Ezek a tetemek ritka lehetőséget biztosítanak e csúcsragadozó dögének ökológiai szerepének rendszeres vizsgálatára.
Az első megfigyelési szakaszban 10 farkastetemet (köztük egy feltételezett C. lupus × C. familiaris hibridet) helyeztünk ki a völgy különböző pontjain. Kontrollként egy középméretű ragadozó, a vörös róka (Vulpes vulpes) 9 tetemét használtuk, amely bár dögevő, felnőtt vaddisznókat csak nagyon ritkán ejt el (Balestrieri és mtsai., 2011).
Mintegy 40 napon keresztül (ezután a tetemek nagyrészt bőr-, csont- és más kemény szövetmaradványokból álltak) 10–60 másodperces videók segítségével rögzítettük a tetemekhez közeledő állatok viselkedését (mozgásérzékelés után; az egymást követő videók közötti idő: 1 perc; részletekért lásd Gonzálvez és mtsai., 2021). A felvételeket „eseményekbe” csoportosítottuk, azaz azonos fajhoz tartozó egyedek egymást követő videóit, amelyek legalább 30 perc eltéréssel készültek (Gonzálvez és mtsai., 2021).
A tetemek elhelyezésének magassága 808–1942 m között volt, az egymáshoz legközelebbi tetemek átlagos távolsága 2,1 km (tartomány: 1–5,25 km). Minden tetemet tűlevelű (főként Picea abies és Pinus sylvestris) és lombos (főként Quercus robur és Fagus sylvatica) erdőkben helyeztünk el, amelyek a farkasok fő élőhelyei a vizsgált területen. Ezekben az erdőkben a vaddisznók és más patások (gímszarvas Cervus elaphus és őz Capreolus capreolus) nagy egyedszámban fordulnak elő. A vaddisznó a farkasok gyakori zsákmánya a Nyugati-Alpokban és más közeli hegyvidéki területeken (Meriggi és mtsai., 2011; Mori és mtsai., 2017; Poulle és mtsai., 1997).
Eredmények
Összesen 26, illetve 14 esemény során jelentek meg vaddisznók 8 farkas- és 6 rókatetemnél. Hat, félelemmel összefüggő eseményt rögzítettünk farkastetemeknél (ez a farkastetemeknél észlelt események 23%-a), míg rókatetemeknél egyet sem.
Ezek a félelemmel kapcsolatos események két küzdő és hat menekülő reakciót foglaltak magukban, amelyeket legalább öt különböző kifejlett vaddisznó mutatott három különböző farkastetemmel szemben (azaz a megfigyelt farkastetemek 30%-ánál). A legtöbb ilyen reakció a bomlási folyamat korai szakaszában jelentkezett (hét reakciót a tetem kihelyezése után 2–3 nappal, egyet pedig 14 nappal később rögzítettünk), három különböző videófelvételen. Malacokat mind farkas-, mind rókatetemeknél megfigyeltünk.
1. ábra Képkockák egy kameracsapda által rögzített videóból egy szürke farkas teteménél, a Susa-völgyben (Nyugati-Alpok, Olaszország). A felvételek egy vaddisznó küzdő- és menekülő reakcióit mutatják, három nappal a tetem kihelyezése után (2022. április 23., 18:13). A képkockák balról jobbra időrendi sorrendben láthatók, a felső kép pedig egy köztes pillanatot ábrázol, amikor a vaddisznó beleharap a farkastetembe.
A farkastetemmel szembeni két küzdő reakciót egyetlen videófelvételen rögzítették április 23-án, 18:13-kor, enyhén ködös körülmények között (lásd az 1. ábrát; S1 videó). A videó egy kifejlett méretű vaddisznót (feltehetően nőstényt) mutat, amint megközelíti a tetemet. Ezt követően a vaddisznó észleli a tetemet, majd megáll. Néhány másodpercnyi, a tetemtől bizonyos távolságban tanúsított hezitálás után a vaddisznó rendkívül agresszíven nekiront a tetemnek, miközben erőteljesen röfög. Kétszer nekivágódik a farkas hasának, és a tetemet elemelve a földről megemeli. Ezután a vaddisznó beleharap a farkas hátsó lábába, és hevesen rázza a tetemet.
Az első támadást követően a vaddisznó elmenekül, majd ugyanazon csoport egy másik, szintén kifejlett méretű tagja (feltehetően szintén nőstény) kezdi el támadni a tetemet, többek között harapással, rohamozással és rázással. A második támadás során néhány malac is megközelíti a tetemet, további kifejlett vaddisznókkal együtt, amelyek továbbra is röfögnek. Végül a csoport fokozatosan elhagyja a helyszínt, több menekülő reakciót végrehajtva (lásd S1 videó).
A vaddisznócsoport legalább négy kifejlett méretű egyedből (feltehetően mind nőstények; az esemény során mindegyiküknek felmeredt a hátán a szőre) és öt malacból állt. A videófelvétel három nappal a tetem kihelyezése után készült, és az eseményt követően legalább egyetlen vaddisznót sem rögzített a kamera.
Konklúzió
Eredményeink arra utalnak, hogy (a) a húsevők tetemei valóban lehetnek ijesztőek, (b) az ezekkel szembeni félelemreakciók attól függenek, mely fajhoz tartozik a tetem, különbséget téve a látogató faj potenciális ragadozói és nem ragadozói között, valamint (c) a tetemekhez közeledő állatok elsősorban akkor félnek, amikor a tetemek viszonylag frissek, így nagyobb a bizonytalanság azok állapotát illetően (azaz, hogy valóban halottak-e).
A jövőbeni kutatások szükségesek annak feltárásához, mennyire általánosak az eredményeink, beleértve más dögevő és nem dögevő fajok reakcióit is a húsevőtetemeknél. A vaddisznó és más társas fajok esetében további vizsgálatokra van szükség annak megállapítására, hogy a csoportméret és az újszülött egyedek jelenléte (lásd S1 videó) miként befolyásolja a félelemreakciók gyakoriságát és agresszivitását.
Általánosságban elmondható, hogy a zsákmányfajok tér- és időhasználatának részletesebb vizsgálata feltárhatja, milyen mértékben módosul tér-időbeli viselkedésük a ragadozók tetemeivel való közvetlen találkozások hatására. Esetünkben a farkastetemmel való küzdelmet követően legalább öt héten keresztül nem figyeltek meg vaddisznókat a tetem környezetében.
Összességében eredményeink rávilágítanak arra, hogy a ragadozók nemcsak életükben, hanem haláluk után is képesek alakítani zsákmányuk viselkedését. Ez egyszerre hangsúlyozza és tovább bővíti a „félelem tájképének” összetettségét és dinamizmusát, valamint azt a sokrétű szerepet, amelyet a dögök betöltenek ebben a rendszerben (Moleón és Sánchez-Zapata, 2021, 2022). Annak felismerése, hogy a tetemek közvetlenül (jelen tanulmány) vagy közvetve (például dögevő ragadozók odavonzása révén) befolyásolhatják a zsákmány által érzékelt predációs kockázatot, izgalmas ökológiai, járványtani és evolúciós kutatási irányokat nyit meg.
Szerzői hozzájárulások
Daniel Redondo-Gómez: koncepcióalkotás (azonos mértékben); adatrendezés (vezető); formális elemzés (azonos); vizsgálat (azonos); módszertan (azonos); vizualizáció (vezető); kézirat – eredeti változat (vezető).
Luca Rossi: koncepcióalkotás (azonos); vizsgálat (azonos); módszertan (azonos); erőforrások (azonos); felügyelet (azonos); vizualizáció (azonos); kézirat – eredeti változat (azonos).
Mattia Cardello: vizsgálat (azonos); módszertan (azonos); kézirat – eredeti változat (azonos).
Soraya De Pasquale: vizsgálat (azonos); módszertan (azonos); kézirat – eredeti változat (azonos).
Carlos Martínez-Carrasco: koncepcióalkotás (azonos); vizsgálat (azonos); módszertan (azonos); erőforrások (azonos); felügyelet (azonos); vizualizáció (azonos); kézirat – eredeti változat (azonos).
Jose A. Sanchez-Zapata: koncepcióalkotás (azonos); vizsgálat (azonos); módszertan (azonos); erőforrások (azonos); felügyelet (azonos); vizualizáció (azonos); kézirat – eredeti változat (azonos).
Marcos Moleón: koncepcióalkotás (azonos); kutatásfinanszírozás (vezető); vizsgálat (azonos); módszertan (azonos); projektadminisztráció (vezető); erőforrások (vezető); felügyelet (vezető); vizualizáció (azonos); kézirat – eredeti változat (azonos).
Köszönetnyilvánítás
A kutatást az MCIN/AEI/10.13039/501100011033 és az „ERDF – A way of making Europe” program támogatta a PID2021-128952NB-I00 projekt keretében. DRG az Andalúziai Tartományi Kormány (Junta de Andalucía) doktori előtti ösztöndíjának (PREDOC_00262) támogatásában részesült. MM részben a spanyol Gazdasági és Versenyképességi Minisztérium (MINECO) Ramón y Cajal kutatói szerződése (RYC-2015-19231) révén kapott támogatást.
Finanszírozási információk
A tanulmányt az MCIN/AEI/10.13039/501100011033 és az „ERDF – A way of making Europe” program támogatta a PID2021-128952NB-I00 projekt keretében. DRG az Andalúziai Tartományi Kormány doktori előtti ösztöndíjának (PREDOC_00262) támogatásában részesült. MM részben a MINECO Ramón y Cajal kutatói szerződése (RYC-2015-19231) révén kapott támogatást.
Adat-hozzáférhetőségi nyilatkozat
Az adatokat a Dryad adattárban teszik elérhetővé szakmai bírálat céljából, és a publikálást követően véglegesen archiválják.
A tudományos közleményt Daniel Redondo-Gómez kutató engedélyével közöltük, amit ezúton is köszönünk!
Irodalmi hivatkozások:
- Atwood, T. C., & Gese, E. M. (2008). Coyotes and recolonizing wolves: Social rank mediates risk-conditional behaviour at ungulate carcasses. Animal Behaviour, 75, 753–762.
- Balestrieri, A., Remonti, L., & Prigioni, C. (2011). Assessing carnivore diet by faecal samples and stomach contents: A case study with Alpine red foxes. Central European Journal of Biology, 6, 283–292.
- Bertotto, P., Violino, P., Toso, F., Pavesi, M., Perrone, S., Eynard, E., Avanzinelli, E., & Marucco, F. (2020). Evaluation of previous studies and new data collected to identify corridors used by wolf in Susa Valley. Technical report, Progetto LIFE18 NAT/IT/000972 WOLFALPS EU – Action C6.
- Cannon, W. B. (1915). Bodily changes in pain, hunger, fear and rage. Appleton.
- Cortés-Avizanda, A., Selva, N., Carrete, M., & Donázar, J. A. (2009). Effects of carrion resources on herbivore spatial distribution are mediated by facultative scavengers. Basic and Applied Ecology, 10, 265–272.
- Frank, S. C., Blaalid, R., Mayer, M., Zedrosser, A., & Steyaert, S. M. J. G. (2020). Fear the reaper: Ungulate carcasses may generate an ephemeral landscape of fear for rodents. Royal Society Open Science, 7, 191644.
- Gaynor, K. M., Brown, J. S., Middleton, A. D., Power, M. E., & Brashares, J. S. (2019). Landscapes of fear: Spatial patterns of risk perception and response. Trends in Ecology & Evolution, 34, 355–368.
- Gonzálvez, M., Martínez-Carrasco, C., & Moleón, M. (2021). Understanding potential implications for non-trophic parasite transmission based on vertebrate behavior at mesocarnivore carcass sites. Veterinary Research Communications, 45, 261–275.
- Gonzálvez, M., Martínez-Carrasco, C., Sánchez-Zapata, J. A., & Moleón, M. (2021). Smart carnivores think twice: Red fox delays scavenging on conspecific carcasses to reduce parasite risk. Applied Animal Behaviour Science, 243, 105462.
- Laundré, J. W., Hernández, L., & Ripple, W. J. (2010). The landscape of fear: Ecological implications of being afraid. The Open Ecology Journal, 3, 1–7.
- Marucco, F., & Avanzinelli, E. (2018). Lo status del lupo in Regione Piemonte 2014–2018. Relazione tecnica. Progetto LIFE 12 NAT/IT/00080 WOLFALPS.
- Marucco, F., & McIntire, E. J. B. (2010). Predicting spatio-temporal recolonization of large carnivore populations and livestock depredation risk: Wolves in the Italian Alps. Journal of Applied Ecology, 47, 789–798.
- Meriggi, A., Brangi, A., Schenone, L., Signorelli, D., & Milanesi, P. (2011). Changes of wolf (Canis lupus) diet in Italy in relation to the increase of wild ungulate abundance. Ethology, Ecology & Evolution, 23, 195–210.
- Mitchell, W. A. (2009). Multi-behavioral strategies in a predator–prey game: An evolutionary algorithm analysis. Oikos, 118, 1073–1083.
- Moleón, M., & Sánchez-Zapata, J. A. (2021). The role of carrion in the landscapes of fear and disgust: A review and prospects. Diversity, 13, 28.
- Moleón, M., & Sánchez-Zapata, J. A. (2022). Extending the dynamic landscape of fear in a human-dominated world. Trends in Ecology & Evolution, 38, 215–216. https://doi.org/10.1016/j.tree.2022.10.001
- Moleón, M., Sánchez-Zapata, J. A., Selva, N., Donázar, J. A., & Owen-Smith, N. (2014). Inter-specific interactions linking predation and scavenging in terrestrial vertebrate assemblages. Biological Reviews, 89, 1042–1054.
- Mori, E., Benatti, L., Lovari, S., & Ferretti, F. (2017). What does the wild boar mean to the wolf? European Journal of Wildlife Research, 63, 1–5. https://doi.org/10.1007/s10344-016-1060-7
- Owen-Smith, N. (2020). Only in Africa: The ecology of human evolution. Cambridge University Press.
- Poulle, M. L., Carles, L., & Lequette, B. (1997). Significance of ungulates in the diet of recently settled wolves in the Mercantour mountains (southeastern France). Revue d’Ecologie, Terre et Vie, 52, 357–368.
- Valeix, M., Loveridge, A. J., Chamaillé-Jammes, S., Davidson, Z., Murindagomo, F., Fritz, H., & Macdonald, D. W. (2009). Behavioral adjustments of African herbivores to predation risk by lions: Spatiotemporal variations influence habitat use. Ecology, 90, 23–30.
- Zimen, E., & Boitani, L. (1975). Number and distribution of wolves in Italy. Zeitschrift für Säugetierkunde, 40, 102–112.
A granadai egyetem (Universidad de Granada) weboldalán további hírek érhetők el.
Az angol nyelvű közlemény pedig a Wiley Online Library oldalán itt érhető el.
Forrás: Researchgate
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Agro Jager News
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Mezőgazdaság
KITEKINTŐ: Brüsszeltől a termőföldekig – nagy vita zajlik Európa agrárpolitikájáról
Az Európai Parlamentben egyre intenzívebb vita bontakozik ki az Európai Unió jövőbeli agrárpolitikájáról.
Kattintson és látogasson el a FROMMER Fegyverbolt honlapjára.
Az Európai Parlamentben egyre intenzívebb vita bontakozik ki az Európai Unió jövőbeli agrárpolitikájáról. A legfontosabb kérdés jelenleg az, hogy mekkora összeg áll majd rendelkezésre a következő Közös Agrárpolitika (KAP) finanszírozására.
A fénykép illusztráció. Fotó: Pixabay
A Közös Agrárpolitika az Európai Unió legfontosabb támogatási rendszere, amely a gazdálkodókat, a vidéki közösségeket és a földterületek fenntartható kezelését segíti Európa-szerte. Emellett kiemelt szerepet játszik a mezőgazdasági területek biológiai sokféleségének megőrzésében is.
A jelenlegi tárgyalások középpontjában az EU hosszú távú költségvetése áll, amely meghatározza, mennyi pénz jut majd a KAP-ra. Az Európai Parlament Költségvetési Bizottsága egy friss jelentésben a KAP költségvetésének 10 százalékos emelését javasolta, amely így elérné a 433 milliárd eurót. Ez fontos jelzés arra, hogy a Közös Agrárpolitikának továbbra is megfelelő finanszírozásra van szüksége.
A FACE szerint ez különösen fontos, mivel a mezőgazdasági területek biodiverzitásának megőrzése csak gyakorlati intézkedésekkel valósítható meg. A gazdálkodóktól és földhasználóktól nem várható el, hogy többet tegyenek a természetért megfelelő támogatás nélkül. Ha Európa egészségesebb élőhelyeket és erősebb állományokat szeretne olyan fajok esetében, mint a fogoly, a gerle vagy a mezei nyúl, akkor a gazdákat ösztönözni és támogatni kell az általuk végzett munkáért.
Ez különösen igaz az agrár-környezetgazdálkodási és klímavédelmi intézkedésekre, amelyek elősegítik a vadbarát mezőgazdasági gyakorlatok alkalmazását. Ebben az összefüggésben a FACE úgy véli, hogy a KAP költségvetésének legalább 30 százalékát ilyen intézkedésekre kellene fordítani annak érdekében, hogy valódi előrelépés történjen a biodiverzitás védelmében.
A Közös Agrárpolitikának emellett nagyobb hangsúlyt kellene fektetnie az úgynevezett „eredményalapú rendszerekre”, amelyekben a gazdálkodók a konkrét környezeti eredmények eléréséért kapnak támogatást. Ezek a megoldások több országban is kedvező eredményeket hoztak mind a gazdálkodók, mind a biológiai sokféleség szempontjából.
A FACE továbbra is együttműködik az Európai Parlament képviselőivel annak érdekében, hogy a következő Közös Agrárpolitika egyszerre szolgálja a gazdálkodók és a biodiverzitás érdekeit.
Forrás: FACE
Van egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
KITEKINTŐ: Visszatértek a jávorszarvasok Németországba
Egyre több jávorszarvast észlelnek Kelet-Németországban, miután Lengyelország és Csehország felől átvándorolnak az országba.
Kattintson és látogasson el a FROMMER Fegyverbolt honlapjára.
A jávorszarvasokat Németországban egykor teljesen kipusztították a vadászat miatt. Most azonban ismét megjelentek az országban – főként a lengyel természetvédelmi intézkedéseknek köszönhetően. Egy jávorszarvas akár napi 30 kilométert is képes megtenni.
Egyre több jávorszarvast észlelnek Kelet-Németországban, miután Lengyelország és Csehország felől átvándorolnak az országba. Ezek a hatalmas állatok akár a 700 kilogrammos testsúlyt is elérhetik, és egyre nagyobb figyelmet kapnak a német közvélemény részéről – több példánynak még nevet is adtak.
Fotó: Pixabay
Talán a legismertebb közülük a „Knutschi” nevű jávorszarvas volt, amely 2008-ban érkezett Lengyelországból, majd több német tartományon is átvonult, mielőtt 2009-ben elpusztult.
Az utóbbi időben az „Emil” nevű jávorszarvas vált ismertté, amelynek mozgását már külön internetes oldalon is követik. Tavaly ősszel Ausztriában látták először, később pedig a Cseh-erdő és a Bajor-erdő térségében is megjelent. Rajongói szerint utoljára 2025 októberében észlelték a Bajor-erdőben található frauenaui ivóvíztározónál.
A jávorszarvas alapvetően magányosan élő állat, amely nagy távolságokat képes megtenni – akár napi 30 kilométert is.
A jávorszarvasok németországi megjelenése nagyrészt a lengyel és cseh természetvédelmi munkának köszönhető. A NABU (Német Természet- és Biodiverzitás-védelmi Szövetség) szerint jelenleg mintegy 30 ezer jávorszarvas él Lengyelországban. Az állomány a védelmi intézkedések hatására jelentősen megerősödött, ezért az állatok egyre inkább nyugat felé terjeszkednek.
A WWF szerint a jávorszarvasok a középkorig egész Németország területén elterjedtek voltak, később azonban a vadászat és az élőhelyek eltűnése miatt teljesen kipusztultak.
Lengyelországban ugyanakkor nem mindenki örül a jelenlétüknek – számolt be róla a Deutsche Welle. Sok jávorszarvas érintett közúti balesetekben, ezért a létszám és a veszélyek csökkentése érdekében ismét engedélyezték a vadászatukat.
Németországban is a közúti forgalom jelenti a legnagyobb veszélyt a jávorszarvasokra – figyelmeztet a NABU. Az állatok marmagassága 1,4 és 2 méter között lehet, ezért az autókkal történő ütközések rendkívül súlyosak.
A Die Welt szerint ugyanakkor a szakértők egyelőre nem tartják akut problémának a helyzetet, mivel a németországi állomány még nagyon kicsi. Egyelőre kérdéses, hogy hosszú távon is megtelepednek-e az országban. Ez nagyban attól függ, hogyan alakul tovább a lengyelországi állomány. Ha egyre több állat indul nyugat felé, akkor nő az esélye annak, hogy tartósan Németországban maradnak.
Németország a jávorszarvas elterjedési területének nyugati határán fekszik. A WWF szerint évente körülbelül 10–15 állat vándorol át Északkelet-Németországon, de a legtöbbjük később visszatér. A jávorszarvasok alapvetően sokféle élőhelyhez képesek alkalmazkodni, amennyiben erdő és víz is rendelkezésükre áll.
Németországban különösen Brandenburg tartomány kedvelt számukra, mivel a ritkán lakott erdős és mocsaras területek megfelelő életfeltételeket biztosítanak az állatoknak.
Bár egyre több jávorszarvast figyelnek meg, a becslések szerint jelenleg mindössze 15–20 példány él tartósan Németországban.
Forrás: Euronews
Van egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
Rendőrnapi elismerések
Kiemelkedő szakmai tevékenységük elismeréseként kitüntették a Veszprém Vármegyei Rendőr-főkapitányság rendőreit.
Kattintson és látogasson el a FROMMER Fegyverbolt honlapjára.
Április 24-e, Szent György napja, Magyarországon a rendőrség ünnepe. Ebből az alkalomból a kiemelkedő szakmai tevékenységükért elismerésben részesítették a rendőröket – adta hírül a Veszprém Vármegyei Rendőr-főkapitányság.
Fotó: OMVK
A tavalyi évben a vadvédelem és természeti értékek megóvása érdekében végzett tevékenysége elismeréséül a Vadászkamara által alapított vándordíjat a Rendészeti Igazgatóság, Közrendvédelmi Osztály, Műveleti Alosztálya kapta, amely elismerést Csaby Balázs rendőr őrnagy, megbízott alosztályvezető, Kaszás György rendőr törzszászlós, szolgálatparancsnok és Molnár Ádám rendőr főtörzsőrmester, járőrparancsnok vehette át.
A Veszprém Vármegyei Vadászkamara emléktárgyat adományozott a Veszprémi Rendőrkapitányság, Zirci Rendőrörs állományából Komenda József rendőr főtörzszászlós szolgálatirányító parancsnoknak és Poltné Szakács Anett rendőr törzszászlós körzeti megbízottnak.A díjazottaknak gratulálunk, köszönjük a vármegye minden rendőrének az egész éves áldozatos és eredményes munkát!
Forrás: OMVK
Van egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
KITEKINTŐ: Brüsszeltől a termőföldekig – nagy vita zajlik Európa agrárpolitikájáról
KITEKINTŐ: Visszatértek a jávorszarvasok Németországba
Segédlet a jogszerű drónos növényvédelmi munkavégzéshez
Rövid vendégség: batlacsapat pihent meg a Kisbogárzói-tavon
Rendőrnapi elismerések
Min változtat a hangtompító?
Holtan, medveharapásokkal a testén találtak meg egy korábban eltűnt férfit Hargita megyében
Erdészverseny 2026
Új kutyajóléti szabályok: ezt kell tudniuk a vadászoknak
Anyák napján érkezett a Körösvölgyi Állatpark legifjabb lakója
Őzbaknyitány 2026: Terítéken az első őzbak Biharnagybajomban
Több mint egy tucat lőfegyvert foglaltak le a győri nyomozók – csak egyre volt engedély
FRANCHI: Őzbakcsomag a FROMMER Vadászboltban
Életbak puskavégen
KITEKINTŐ (Románia): Engedély nélkül lelőttek egy medvét, őrizetbe vettek két vadászt
KITEKINTŐ (Románia): Drámai mértékben csökkent a mezei vadállomány az aranysakálok elszaporodása miatt
A nagy bajszos
Szirti sassal vadászott a macskákra
110 méterről lőtte le a korongot Davide de Carolis – Benelli Advanced Impact bemutató Hatvanban
