Keressen minket

Természetvédelem

Ritka darufaj felbukkanása a Hortobágyon – VIDEÓVAL

Közzétéve:

A kanadai daru (Antigone canadensis) egyede került elő 2022. október 29-én a balmazújvárosi Nagy-sziken, a Hortobágy térségében időző szürkedarvak csapatában. Ez volt a faj első hitelesített megfigyelése hazánkban!

Fotó: Szilágyi Attila – HNP

A faj eredeti költőterülete Oroszország távol-keleti szegletében és Észak-Amerikában húzódik, ebből a térségből kóborolt el és tűnt fel a faj egy példánya még 2020-ban Svédországban, majd azóta számos észak-európai országban. Az idei év őszén Finnországban került elő a madár, így sokan reménykedtek abban, hogy a Finnországból hazánk felé vonuló darucsapatok közé vegyülve esetleg hozzánk is eljut ez az eltévedt egyed. A remény valósággá vált, hiszen dr. Sós Endre terepmadarásznak majdnem teljes bizonyossággal ugyanezt a madarat sikerült megfigyelnie egy több ezres, gyepen gyülekező darucsapat közé vegyülve a HNPI keleti területén.

Fotó: Tar János – HNP

A Hortobágyi Nemzeti Park hazánk első nemzeti parkja, melyet 1973. január 1-jén hozott létre az Országos Természetvédelmi Hivatal. Területe 82 000 hektár. (Ábra: HNP)

Még a késő délután folyamán több, a közelben tartózkodó madármegfigyelő is láthatta a madarat. A hír hatására másnap az ország minden szegletéből érkeztek elkötelezett terepmadarászok, hogy ők is megcsodálhassák a ritka madarat. A vállalásuk nem volt könnyű, hiszen több, mint 130000 daru tartózkodott akkor Hortobágyon, melyek napközben igen nagy területen szóródnak szét a táplálkozó területeken, a méretében kisebb termetű faj pedig a mi darvaink között elvegyült. Másnap az intenzív keresés és a szerencse meghozta az eredményét: a HNPI szakemberének, Tar Jánosnak sikerült újratalálnia a madarat egy többezres éjszakázásra készülő darucsapatban a Magdolna-pusztán. November 04-én és 05-én ismét szem elé került a szerencsések számára az éjszakázóhelyen és a táplálkozó területen is.

A kanadai daru (Antigone canadensis) biológiája hasonló a mi darunkéhoz. Sekély vizes, lápos, mocsaras területeken költ. A vonulás során nagy csapatokba verődik, a telelőterülete az USA és Mexikó határán húzódik. A faj jóval kisebb a mi darunknál, tollbokrétája kevésbé kiterjedt, a színezete egyöntetű szürke, fekete és fehér színű tollazat nem húzódik végig a madár fején és nyakán, trombitaszerű hangadása kevésbé harsány. Csupasz bőrfelületként kiterjedt vörös folt figyelhető meg a homlokán. Röptében is jóval kisebb méretű, rövidebb nyakú, evezőtollai nem feketék, hanem szürke tónusúak.

A madár jó eséllyel továbbra is a térségben tartózkodik, újbóli megtalálása, mint a fentiekből is kiderül, nem lehetetlen.

Forrás: Katona József és Tar János Természetvédelmi Őrszolgálat – HNP

Természetvédelem

Magyarországon először fogtak tamariszkusz poszátát

Published

on

A szegedi Fehértavi Ornitológia Tábor munkatársai 2024. november 1.-én hazánk legújabb madárfaját, egy fiatal tamariszkusz poszátát (Curruca mystacea) fogtak meg és gyűrűzés után engedtek szabadon. Amennyiben az Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Nomenclator Bizottsága az adatot hitelesíti, ez a 427. faj, amely hazánkban bizonyítottan előfordult.

Tamariszkusz-poszáta a szegedi Fehér-tavon (Fotó: Tokody Béla)

2024. november 1-én a szegedi Fehér-tavon, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Csongrád Megyei Helyi Csoportja által működtetett madárgyűrűzőtáborban, egy kisméretű poszáta-félét fogtak be a helyi csoport munkatársai, amely az alapos szemrevételezés után egy fiatal tollazatú tamariszkusz poszátának ( Curruca mystacea) bizonyult.

Tamariszkusz-poszáta a szegedi Fehér-tavon (Fotó: Tokody Béla)

A faj rendkívül ritka egész Európában, mindössze két alkalommal került elő; egy 2007-ben Olaszországban, valamint 2012-ben Görögországban, Leszbosz-szigetéről.
A tamariszkusz poszáta Közép-Ázsiában költ, a Kaszpi-tenger régójában; Georgia, Örményország, Azerbajdzsán, Kelet-Törökország és Irán északi része a költőterülete.

Részletekért kattintson a feliratra!

Vonuló madár, a telelőterülete Irán, az Arab-félsziget és Északkelet-Afrika Szudántól egészen Szomáliáig. Néhány előfordulását feljegyezték Jordániában és Izraelben is.

A madárról részletes fényképek készültek, ezen felül az összes fontos biometriai adat lemérésre került. A helyszínre siető madarászok megerősítették a madár helyes meghatározását és ezek után a madár jó kondícióban elengedésre került.

Fiatal tollazatú tamariszkusz poszáta a szegedi Fehér-tavon ( Tokody Béla)

Amennyiben az MME Nomenclator Bizottsága hitelesíti az adatot, a tamariszkusz poszáta Magyarország 427. madárfaja lesz.

Forrás: MME
Írta és fényképezte: Dr. Tokody Béla

Tovább olvasom

Horgászat

Közép Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság – Kezdődik a Tisza-tó “téliesítése”

Published

on

A Tisza-tó téli vízszintjének beállítását ezúttal két lépcsőben tervezik végrehajtani. Első lépcsőben a tározó vízszintjét az alacsonyabb téli vízszintre, tehát Kisköre-felső: 560 plusz-mínusz 10 cm-re csökkentik a Tisza-tavi Sporthorgász Közhasznú Nonprofit Kft. és a KÖTIVIZIG együttműködése alapján készített monitoring terv alapján. A vízszintcsökkentés végrehajtását természetesen befolyásolhatja, módosíthatja egy esetleges tiszai árhullám – tájékoztatott a Közép Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság.

A november 4-én kezdődő első lépcsőben kezdetben napi 10 cm-es, majd napi 7-8 cm-es ütemben csökkentik a tározó vízszintjét, így várhatóan november 24-én érik el a Kisköre-felsőn mért 560 plusz-mínusz 10 cm-es vízállást. A Tisza-tó téli vízszintje beállításának második lépcsőjéről, amelyben az alacsonyabb téli vízszintet a magasabb téli vízszintre állítják be, tehát Kisköre-felső: 620 mínusz 10 cm, itt külön tájékoztatót adnak ki.

A Közép Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság felhívja az érintettek figyelmét arra, hogy a vízi eszközök (hajók, csónakok, úszóművek, stégek) üzemeltetésénél, illetve lekötésénél, továbbá a kompok üzemeltetésénél a várható jelenségekre (vízszintváltozás) fokozottan számítsanak, és a szükséges intézkedéseket tegyék meg.

Közép Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság
Fotó: Téli Tisza-tó, Tóth Gábor

Tovább olvasom

Természetvédelem

Magyar gyűrűs széki lilét figyeltek meg Olaszországban

Published

on

Először figyeltek meg magyar színes gyűrűs széki lilét Olaszországban. A madarat idén június közepén gyűrűzte Sápi Tamás ornitológus még fiókaként a Kelemen-széken. A jelölt egyedet augusztus és október között négy alkalommal is megfigyelték Olaszország északi részén, az Adriai-tenger partjainál – tájékoztatott a Kiskunsági Nemzeti Park.

A madarat 2024. június 13-án gyűrűzték fiókaként a Kelemen-széken (fotó: Sápi Tamás)

A széki lile (Charadrius alexandrinus) meglehetősen apró, átlagos testhossza 15-17 centiméter, szárnyfesztávolsága 42-45 centiméter, testtömege 39-56 grammot nyom. Felismerhető a nyakoldalon lévő foltról, ami a mellén nem ér össze. A hím tarkója vörhenyes barna, fehér homlokát felülről fekete tollak szegélyezik. A tojó ennél egyszerűbb, fakóbb színezetű.

“A faj hazánkban fokozottan védett,

természetvédelmi értéke 1 000 000 Ft.”

A talajon mozgó rovarokat, pókokat vagy a sekély vízben nyüzsgő apró gerinctelen élőlényeket fogyasztja. A földön fészkel, így fészekalja folyamatos ragadozóveszélynek van kitéve.

A jelölt egyedet augusztus és október között négy alkalommal is megfigyelték Olaszország északi részén (fotó: Mattia Bacci)

A széki lile állományának nagy része Eurázsia és Észak-Afrika tengerpartjain és sós tavain költ. Hazai állománya vonuló. A vonulási stratégia kevert: a többségük rövidtávú, de akadnak hosszútávú vonuló egyedek is. A mediterrán madarak állandók. Kárpát-medencei előfordulása kisszámú ugyan, de rendszeres. A fészkelő állomány szinte mindenütt fogyatkozik Európában, így hazánkban is. Magyarországon az egyik legveszélyeztetettebb fészkelő madárfaj, a megfigyelések szerint már csak néhány pár jelenik meg nálunk évente.

Forrás: Kiskunsági Nemzeti Park

Tovább olvasom