Természetvédelem
Kékvércse rekorddöntés, és a munka, ami mögötte van
Bükki Nemzeti Park: A kék vércsék (Falco vespertinus) ugyan még bőven az afrikai telelőhelyeiken időznek, de már most el kell kezdeni illően felkészülnünk érkezésükre. Felkészülnünk ugyanúgy, mint ahogy az elmúlt 2 évtizedben is tettük.
Kék vércse hím. (Fotó: Balázsi Péter, Seres Mihály Nándor, Tóth László – Bükki Nemzeti Park)
A Bükki Nemzeti Park Magyarország egyik első nemzeti parkja, amely az Északi-középhegységben, a Bükk-vidéken fekszik. (Ábra: BNPI)
A kék vércse, híresebb társaihoz – a parlagi sashoz (Aquila heliaca) és a kerecsensólyomhoz (Falco cherrug) – hasonlóan a keleti füves puszták ragadozó madara, és elterjedési területének nyugati határát a Kárpát-medencében éri el. A kisebb termetű sólyomfélék (Falconidae) közé tartozik, tápláléka is ennek megfelelően elsősorban rágcsálókból és rovarokból áll, de megfogja a gyíkokat és a békákat is. Akárcsak a többi sólyomfaj, ő sem épít fészket magának, hanem más madarak fészkeit foglalja el, és ha teheti, akkor ráadásul telepesen szeret költeni. Ezért régebben elsősorban a vetési varjak (Corvus frugilegus) fészektelepein nevelte fiókáit, ezek hiányában pedig leggyakrabban a szarkák (Pica pica) és a dolmányos varjak (Corvus cornix) gallyfészkeit foglalja el. Ám utóbbiak nem telepeken, hanem magányosan álló fészkeikben költenek (ún. szoliter módon), ezért a kékvércse-párok nem tudják kihasználni a többi vércse által nyújtott védelmet, így a költési sikerük is jelentősen elmarad a telepeken szaporodó fajtársaikétól. Ezek a telepek még azért is ideálisak a kék vércsék számára, mivel a vetési varjak jóval korábban kezdenek fészkelésbe, mint ahogy a vércsék megérkeznének a telelésből (április végén, május első felében), így a vércsék költése is később kezdődik, és általában ekkorra már a varjak fiókái el is hagyták a fészkeiket. Így május második felére már üres, de jó állapotú varjúfészkek várják a vércséket. Ezért is választotta a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) 2009-ben a kék vércsét és a vetési varjat közösen az „év madarának”. A kék vércse Magyarországon fokozottan védett, pénzben kifejezett természetvédelmi értéke 500 ezer Ft.
Ember a fán, avagy a vércsék fészkelőhely-ellenőrzésének művészete. (Fotó: Balázsi Péter, Seres Mihály Nándor, Tóth László – Bükki Nemzeti Park)
Jogosan merülhet fel a kérdés, hogy akkor mi mit is tehetünk február-március hónapokban a kék vércsékért, ha egyszer még ilyenkor valahol Afrikában járnak? Ennek megértéséhez még azt is érdemes tudnunk, hogy az 1990-es évekre, az üldöztetés hatására a hazai vetésivarjú-költőállomány jelentősen visszaesett, és ráadásul a gyepeken álló facsoportokból sokszor a települések parkjaiba költöztek be. Ide a kék vércsék nem követték őket, mivel az ő életterük az elsősorban szarvasmarhával, extenzíven legeltetett füves puszták, ahol egész nyáron találnak élelmet maguknak. A pásztoroló legeltetéssel folytatott területkezelés azért kedvezőbb számukra, mint a kaszálással történő, mivel így nem egyszerre tűnik el az a fűtömeg, amiben a táplálékukul szolgáló állatok élnek. Ezért ugyan a kaszálás után pár napig fokozott táplálékbőség áll fenn, hisz elvész a pockokat, sáskákat elrejtő növényzet, ám miután ezek elfogytak, nem marad semmi ehető a vércsék számára. (A gyepek és a legeltetés fontosságáról ezekben a cikkekben is értekeztünk: https://www.bnpi.hu/hu/hir/kik-laknak-a-fuben-avag… és https://www.bnpi.hu/hu/hir/meddig-a-szem-ellat-pus… .) A vércsék azért sem költöztek be a varjak után a falvakba, városokba, mert ezek a madarak idehaza nem különösebben „kedvelik” az emberek közvetlen közelségét.
Mesterséges vércseládát foglaló kék vércse tojó. (Fotó: Balázsi Péter, Seres Mihály Nándor, Tóth László – Bükki Nemzeti Park)
Így hát elsődlegesen a megszűnt fészektelepeket kellett pótolni, természetesen az élőhelyükül szolgáló gyepek megőrzése mellett. Ezért a Dél-Borsodi Tájegység szakemberei, önkéntesekkel és különböző civil szervezetek lelkes segítőivel karöltve, mesterséges fészkelőhelyeket, ún. vércsetálcákból és/vagy vércseládákból álló telepeket helyzetek ki a Borsodi-Mezőség Tájvédelmi Körzetben és annak közvetlen közelében. Ezt kezdetben saját maguk által gyártott vagy különböző kisebb pályázatok során elnyert pénzösszegek segítségével beszerzett vércseládák és -tálcák segítségével valósították meg, később pedig hatalmas segítséget jelentett „A kék vércse védelme a Pannon régióban – LIFE05/NAT/H/000122” elnevezésű, 2006-2009 között futott Life Nature pályázat. A Life pályázat lezárulta óta ez a védelmi tevékenység a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság által vásárolt, illetve a helyi természetvédelmi őrök és az MME Bükki Helyi Csoportjának önkéntesei által felújított/összekalapált ládákkal zajlott és zajlik jelenleg is (https://www.mme.hu/bukki-helyi-csoport/vercsetelep… ). Ezúton is köszönjük a lelkes segítségüket!
A vércseládák mellett a szalakótaodúk renoválásának, kihelyezésének is most van az ideje. (Fotó: Balázsi Péter, Seres Mihály Nándor, Tóth László – Bükki Nemzeti Park)
A mesterséges vércsetelepek létrehozásával nem „csak” a kék vércséknek nyújtunk fészkelőhelyet, hanem nagy számban foglalják el más fajok is, így a vörös vércsék (Falco tinnunculus), erdei fülesbaglyok (Asio otus), csókák (Corvus monedula), sőt, időnként még a szalakóták (Coracias garrulus) is ezekben nevelik a szaporulatukat. A „vércsetelepes” facsoportokban pedig szívesen megtelepszenek a búbosbankák (Upupa epops), örvös galambok (Columba palumbus) és a Grassland IP Life címermadarául választott kis őrgébicsek (Lanius minor) is. Sajnos időnként a szőrmés ragadozók ugyancsak felfedezik maguknak ezeket a helyeket, és egy-egy nyest (Martes foina) komoly károkat tud okozni a fészkelő állományban. Sőt, olyan is megesett már, hogy falopás, illetve vandalizmus miatt semmisültek meg vércseládák.
Fiatal kis őrgébics, aki egy vércsetelep szomszédságában kelt ki. (Fotó: Balázsi Péter, Seres Mihály Nándor, Tóth László – Bükki Nemzeti Park)
Az aktív védelmi tevékenységnek meg is lett az eredménye, hiszen a 2006-os mélypontot követően, mikor a teljes Borsodi-Mezőségen mindössze 26 pár kékvércse-párt találtunk, mára jelentősen növekedett az állományuk. Már 2009-ben 153 pár költött a térségben, ami nagyjából állandósult a következő években is, leszámítva a 2011-et, amikor is mindössze 105 pár fészkelt a területen. 2018-ban 169 pár, 2019-ben 164 pár, 2020-ban 153 pár, 2021-ben 155 pár, 2022-ben pedig, minden eddigi feljegyzett rekordot megdöntve, 190 pár kék vércse telepedett meg a Borsodi-Mezőség Tájvédelmi Körzetben! A tavalyi évben ezek javarészt a 13 ismert fészektelep valamelyikén voltak, de azért közel tucatnyi szaporodó párt így is szoliter költésben fedeztünk fel. A vércsék által szívesen választott költőtelepek közül kiemelkedik a Mezőcsát térségében lévő három akáccsoportban elhelyezkedő, amely 2021-ben Magyarország legnagyobb kékvércse-telepe volt! Ekkor 80 pár fészkelt itt. 2022-ben ezt a rekorder címet ugyan „elvesztette”, de ezen nem bánkódunk, hiszen tavaly itt már 90 pár kezdett költésbe! A vércsefiókák jelentős részére ornitológiai és színes gyűrű is kerül, így próbáljuk nyomon követni az itt kikelő madarakat, de erről bővebben talán majd egy másik cikkben. (Erről olvasnivaló: https://www.mme.hu/bukki-helyi-csoport/kek-vercse-gyuruzes-farkas-tanyan)
Amiért mindezt tesszük: egy mesterséges ládából kikukucskáló kékvércse-fióka. (Fotó: Balázsi Péter, Seres Mihály Nándor, Tóth László – Bükki Nemzeti Park)
Célunk, hogy ez a pozitív tendencia folytatódjon, és ehhez ugyanúgy szükség van a lelkes önkéntesekre és a hivatásos természetvédőkre, mint ahogy a helyi gazdálkodókra is. Hiszen mi rakhatunk ki száz meg száz vércseládát (már ha van), javíthatjuk őket napestig, ha a kék vércse táplálékát biztosító területek nincsenek megfelelő módon kezelve. Ezeknek a füves élőhelyeknek és a hozzá kötődő fajok természetvédelmi helyzetének javítása és hosszú távú megőrzése a célja a LIFE IP GRASSLAND-HU (LIFE17 IPE/HU/000018) projektnek is, amely az Európai Unió LIFE Programjának támogatásával valósul meg: http://www.grasslandlifeip.hu
„Szarvasvércse”. (Fotó: Balázsi Péter, Seres Mihály Nándor, Tóth László – Bükki Nemzeti Park)
Végezetül pedig reméljük, hogy a folyamatos munkának köszönhetően, az idei év végén megint arról adhatunk majd hírt, hogy 2023-ban ismét pozitív rekordot döntött a Borsodi-Mezőségen (sikeresen) költő kékvércse-párok száma!
Forrás: Balázs Péter. Seres Mihály Nándor – Bükki Nemzeti Park
Fotók: Balázsi Péter, Seres Mihály Nándor, Tóth László
Természetvédelem
Októberben újra jön a TeSzedd! hulladékgyűjtési akció
Magyarország legnagyobb önkéntes szemétgyűjtési programját idén október 12. és 18. között rendezik meg az Élő Környezetért Felelős Minisztérium támogatásával.
Magyarország legnagyobb önkéntes szemétgyűjtési programját idén október 12. és 18. között rendezik meg az Élő Környezetért Felelős Minisztérium támogatásával.
Ábra: kormány.hu
Idén tizennegyedik alkalommal rendezik meg a TeSzedd! hulladékgyűjtési akciót, a héten pedig már el is indult a regisztráció az önkéntesek jelentkezéséhez. Az akció keretében országszerte szerveznek önkéntes csapatokat különböző helyszínek megtisztítására, legyen az erdő, patakpart vagy más közterület.
“Amikor valaki lehajol egy másik ember által eldobott palackért, valójában azt mondja: ez az én utcám, az én erdőm, az én országom, az én otthonom, és én nem akarok szemetet az otthonomba” – írta az akciót bejelentő posztjában Gajdos László élő környezetért felelős miniszter.
A program idén az Élő Környezetért Felelős Minisztérium támogatásával valósul meg, az összegyűjtött hulladék elszállításáról és ártalmatlanításáról pedig a minisztérium segítségével a Nemzeti Energetikai Ügynökség Zrt. gondoskodik.
Az eseményre már elindult a regisztráció, ahol meg lehet adni, hogy a jelentkező szemétszedő önkéntesként, vagy koordinátorként szeretne csatlakozni a programhoz. Az akció önkéntes jellegét emelte ki Gajdos László miniszter is: “A szemétszedés furcsa módon összehozza az embereket: néhány óra alatt egy rakás idegenből csapat lesz, a szeméthalomból pedig tiszta terület.”
Fontos, hogy csak olyan hulladék gyűjthető, ami nem veszélyezteti a testi épséget és az egészséget. Így nem gyűjthető többek között építési vagy bontási törmelék, festék, gyógyszer, elektromos és elektronikai berendezés, gumiabroncs vagy például zöldhulladék. Ezeken kívül viszont gyűjthető bármilyen, elsősorban háztartási hulladék, ami kézzel, kesztyűben biztonságosan szedhető, zsákban elhelyezhető és elszállítható.
A TeSzedd! akcióban részt vehetnek iskolák és más oktatási intézmények is, az erre való jelentkezést megtalálják a szervezők honlapján. Az önkéntes szemétszedés keretében pedig a diákok közösségi szolgálatot is végezhetnek, az oktatási intézmény döntésétől függően 5 vagy 8 órát teljesítve az érettségihez szükséges 50 órányi kötelező szolgálatból.
A TeSzedd! akció részleteit megtalálja a szelektalok.hu/teszedd oldalon.
Forrás: Kormány.hu
Természetvédelem
Madártani érdekesség: fakó keselyű bukkant fel a Csanádi pusztákon
Egy fakó keselyű tűnt fel augusztus végén a Körös-Maros Nemzeti Park Csanádi puszták részterületén
Igazi madártani kuriózum, egy fakó keselyű tűnt fel augusztus végén a Körös-Maros Nemzeti Park Csanádi puszták részterületének közelében.
Fotó: Balla Tihamér – KMNP
Igazgatóságunk természetvédelmi őre a hajnali túzokmonitoring során a Kopáncsi-pusztáról nyugatra haladva vette észre a madarat, amely egy dűlőút menti nyárfáról rugaszkodott el éppen. Hatalmas mérete azonnal elárulta, hogy nem a környéken megszokott sasfajok valamelyike éjszakázott a fán. Mivel a nagy madár egészen közelről ugrott meg, így szabad szemmel is gyorsan azonosítható volt, hogy egy fakó keselyűről van szó. Az ilyenkor jellemző izgalom okozta kapkodás ellenére fényképeket is sikerült készíteni róla.
Fakó keselyűk ugyan időről-időre feltűnnek hazánkban, azonban jellemzően csak rövid ideig tartózkodnak itt, így mindig nagy öröm, ha megfigyelünk egy-egy példányt. Hozzánk legközelebb Dél-Európában költenek, magas hegységek sziklapárkányain fészkelnek. Magyarországon csak ritkán jelennek meg kóborló egyedei, felbukkanásuk általában vonzza a madarak iránt érdeklődőket, hiszen méretével egyik hazai ragadozó madár sem vetekedhet. Szárnyfesztávolsága akár a 280 cm-t is elérheti. Homokszínű testéhez társuló sötét evezői, szőrgallérhoz hasonlító nyaktollai és pelyhes feje igazán karakteres kinézetet kölcsönöz neki.
Fotó: Balla Tihamér – KMNP
A most megfigyelt példány a nyárfáról történő elrugaszkodása után bő 1 km-t repült, majd egy gabonatarlón landolt, ahol rövid ideig tollászkodott. Később már nem sikerült megfigyelnünk a területen, de érdemes kémlelni az égboltot, mert bármikor felbukkanhat, akár többedmagával is.
Forrás: KMNP
Természetvédelem
Ugartyúk-hírek: zajlik a gyülekezés,és egy kiskunsági madár tragikus sorsa Egyiptomban
Több mint száz ugartyúk gyülekezik a Kiskunság három területén. Egy Kunszentmiklósnál gyűrűzött példány Egyiptomban került elő.
A nyár-végi időszak beköszöntével egyre több, vonulásra készülő pusztai madárfaj gyülekező csapatait figyelhetjük meg. Itt érdemes említést tennünk a rejtett életmódot folytató, elsősorban éjszaka aktív ugartyúkról is. Kollégáink folyamatosan végzik az egyedek számlálását, amelyek során egyre több példány kerül távcső elé, ami jól mutatja, hogy a vonulás előtti gyülekezés még javában tart.
A 2026. áprilisában orrvadászat következtében Egyiptomban elpusztult ugartyúkot, amelyet Sápi Tamás kollégánk gyűrűzött Kunszentmiklós térségében (fotó: Sápi Tamás)
Az ugartyúkok vonulás előtti gyülekezése augusztus végétől egészen október végéig tart, és szeptember közepére éri el a csúcsát. Ebben az időszakban gyakran figyelhetünk meg színes gyűrűvel jelölt madarakat is (a témával kapcsolatos korábbi cikkünk itt érhető el). Az egyedi jelöléseknek köszönhetően körvonalazódik az adott év költési sikere, a fiókák mortalitási aránya, emellett messzebbről is érkezhetnek ide gyülekező madarak, amelyek további értékes adatokat szolgáltatnak a szakembereknek. A Kiskunságban három olyan gyülekezőhely van, ahol minden évben észlelnek kisebb-nagyobb gyülekező csoportokat kollégáink, ebből kettő kiemelkedő nagyságú. Kunszentmiklóson ezidáig legalább 69, Nyárlőrincen 26, Fülöpszállás külterületén pedig 8 egyed gyülekezik. A megfigyelések során eddig 7 színes gyűrűs és egy jeladós madarat sikerült azonosítani.
Ezek a madarak a szikes puszták rövidfüvű, extenzív legelőit, valamint vakszikes mozaikos területeket választanak nappali pihenőhelyüknek, ahol fontos a legeltetéses állattartás megléte, mivel ennek hiányában az élőhelyeik elszegényednek. Ennek megfelelően átalakul a növényzet, és elfoglalják a nádas-zsiókás mocsári növények. A legeltetés nemcsak az élőhely-növényzet szempontjából fontos, hanem a trágyához kapcsolódó táplálékbázis miatt is. Kollégáink megfigyelték, hogy ott van nagyobb gyülekezés, ahol van a közelben állattartás és trágyadomb. Éjszakai táplálkozóhelyüknek szántószegélyeket, gyepperemeket, kiszáradt tómedreket választanak, mivel itt találják meg a számukra fontos táplálékokat amelyet gyíkok, rovarok, békák és kisrágcsálók alkotnak.
Kiváló rejtőszínüknek köszönhetően alkalmas nappalozó hely lehet számukra még a kukorica-, gabona- és napraforgótarlók, valamint a sekélyen tárcsázott rögös szántóföldek, ahová veszély esetén le tudnak lapulni és biztosított számukra a takarás.
Kiskunsági ugartyúk Egyiptomban
Az afrikai telelőterületeikről márciusban-áprilisban visszainduló rejtett életmódot folytató madarakra számos veszély leselkedik. Ezek közül talán az egyik legjelentősebb az orvvadászat, amely jelentős hatással van a lecsökkent és rendkívül sérülékeny európai állományokra. Itt érdemes megemlíteni azt a 2026. áprilisában orrvadászat következtében Egyiptomban elpusztult ugartyúkot, amelyet Sápi Tamás kollégánk gyűrűzött Kunszentmiklós térségében. Az adat különösen értékes, mivel ez az első olyan egyiptomi megkerülés, amely hazánkban gyűrűzött ugartyúkhoz kapcsolódik.
Milyen veszélyek leselkednek még rájuk?
Az ugartyúk és más földön fészkelő madárfajok számára a költőhelyek átalakulása szintén jelentős veszélyeztető tényező. Eredeti költőhelyük jelentős részben átalakult, így ma már másodlagos élőhelyeken; szántókon, kopár ruderális élőhelyeken is előfordul.
Természetes élőhelyein megmentésük kulcsa a legeltetéses állattartás visszahozása az alföldi gyepeken és a szikes tavak környékén. Legelő állatok híján ugyanis ezek az élőhelyek elszegényednek, az alacsony növényzetű költőhelyeket elfoglalja a nádas-zsiókás mocsári növényzet, megszűnik a szikpadkák, szikfokok, hátak és mélyedések változatossága.
A faj ugyan lehetőségeihez mérten alkalmazkodott eredeti élőhelyei zsugorodásához, ám a művelt szántókon fészkelő párok fészekalját a különféle zavarások, illetve a tavaszi mezőgazdasági munkák (pl. talajmunkák) veszélyeztetik, de az agráriumban tapasztalható intenzív kemizálás is kedvezőtlenül hat rá, elsősorban a táplálékbázisának csökkenése okán.
A faj védelme elsősorban a területek adottságaihoz igazodó földhasználati formák megvalósítására épül, de állományának drasztikus csökkenése az egyedi védelmi intézkedéseket is indokolttá teszi. A megtalált fészkek és revírek környezetében a gazdálkodási tevékenység időszakos korlátozása válhat indokolttá.
Az adat különösen értékes, mivel ez az első olyan egyiptomi megkerülés, amely hazánkban gyűrűzött ugartyúkhoz kapcsolódik (forrás: Magyar Madárgyűrűzési Központ)
Az élőhelyi átalakulások és az intenzív mezőgazdasági művelés mellett a ragadozók károkozása is jelentős lehet. A Felső-Kiskunságban a túzok és a rákosi vipera védelme érdekében a KNPI és a térség vadászatra jogosultjai tervszerű ragadozógazdálkodást folytatnak, ami kedvezően hat az ugartyúkok költési sikerére is. Így a védelmi intézkedések eredményeként az őszi vonulásuk előtt gyönyörködhetünk még szép számú gyülekező csapataik látványában.
Az ugartyúk hazánkban fokozottan védett faj, természetvédelmi értéke 500 000 Ft
Forrás: KNP
Elfogadták a Vadászkamara kommunikációs stratégiáját
Négy vármegyében megszűnik a tűzgyújtási tilalom
Októberben újra jön a TeSzedd! hulladékgyűjtési akció
KITEKINTŐ: Görögország – újabb kutya pusztult el
Koros bika a terítéken – Szántód
Madártani érdekesség: fakó keselyű bukkant fel a Csanádi pusztákon
Ugartyúk-hírek: zajlik a gyülekezés,és egy kiskunsági madár tragikus sorsa Egyiptomban
Kiszáradó patakok és a folyami rák menedékei a Cserhátban
Több ezer piócával pakolta meg a hűtőtáskáját
Baromfipestist igazolt a Nébih két Bács-Kiskun vármegyei baromfiállományban
Az ORFK válaszolt: jogok és kötelezettségek a gerle- és galambvadászat kapcsán
FRISSÍTVE drónfelvétellel: Tűz pusztított Zsadányban, mintegy 650 szalmabála égett, 100 marhát mentettek – GALÉRIA+Drón
Dr. Bencsik András a Vidék- és Településfejlesztési Minisztérium területi közigazgatásért felelős államtitkára
Búcsúzik Bors Richárd
Ritka szerencse a Fízkút Vadásztársaság területén: fehér borz került terítékre
A 24 kilós dunai amurom története
Szabó Anetta: Alföldi Kéktúra – Biharugrán át, Körösnagyharsányon keresztül Körösszakálig – GALÉRIÁVAL
Vadveszély az utakon – Mit kell tennünk, ha elütöttünk egy vadat?
Bulin István: Harminc év elteltével – őzbakvadászat Vas vármegyében
