Természetvédelem
Visszanéző (2019): A városlakó vetési varjak és az emberek együttélése
A Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóságra több alkalommal is érkezett már panasz települések belterületén fészkelő varjak okozta problémák miatt. Leggyakrabban a madarak ürülékére és hangoskodására hivatkozva kérik tőlünk a varjúfészkek eltávolítását. Cikkünk célja, hogy a „varjúprobléma” mögé nézzünk és áttekintsük a törvényi keretek engedte megoldási lehetőségeket.
Sok a varjú vagy kevés?
A vetési varjú (Corvus frugilegus) hazai állományára vonatkozóan 1942-től állnak rendelkezésre pontos adatok, ekkor kezdték el ugyanis módszeresen felmérni a varjútelepeket. Ezekből kiderül, hogy ezek a varjak eleinte nagyobb kolóniákban költöttek és csupán kis hányaduk fészkelt kisebb kolóniákban vagy az emberi települések területén. A ’80-as évek elején végzett és célzottan a vetési varjakat érintő gyérítések következtében azonban 1980 és 1984 között, tehát mindössze 4 év alatt a telepek száma 34%-kal csökkent, míg a fészkelő állomány 53%-kal fogyatkozott meg. A nagy kolóniák elkezdtek összeomlani és a madarak kisebb telepekre kényszerültek. Mivel a gyérítés ezután is folytatódott, a ’90-es évek közepére a vetési varjú hazai állománya az egykori 300.000 párról csupán 30.000 párra, tehát mindössze a 10%-ára zsugorodott.
Bár a vetési varjút 2001-ben törvényes oltalom alá helyezték, illegális gyérítése, valamint az élőhelyeinek csökkenése továbbra is folytatódik, ezért az állományának mérete jelenleg 18500-23500 pár körül stagnál. A folyamatos emberi pusztítás hatására a fészektelepek felaprózódtak, nagyrészt megszűntek és ez arra kényszerítette a varjakat, hogy az emberi településeken keressenek menedéket.
Ezen túl a fészektelepek megfogyatkozása olyan más védett madárfajok fészkelési lehetőségeit és ennek következtében az állományát is csökkenti, melyek előszeretettel használják a vetési varjak felhagyott fészkeit. Ilyen a kék vércse, a vörös vércse és erdei fülesbagoly.
Miért költöznek a városokba?
A varjak a rendszeres mérgezések és a közvetlen zavarás elől szinte menekülésszerűen költöztek az emberi települések közelébe, városi parkokba, temetőkertekbe, ahol erősen korlátozott a mérgek és lőfegyverek használata. Nem beszélve arról, hogy az itt található lakossági hulladék terített asztalt is jelent nekik. A jelenlegi konfliktusok tehát elsősorban a folyamatosan tetten érhető emberi hibáknak és félreértéseknek köszönhetőek, amikkel szabályszerűen beüldözték a varjakat a természetes élőhelyükről a lakott területekre, ahol viszont már nem a táplálkozásuk, hanem a hangoskodásuk, szennyezésük miatt keletkezik ellentét ember és vetési varjú között. Így elmondható az is, hogy a települések külterületein található fészektelepek további zavarása, esetleges felszámolása nemhogy segítene, de kifejezetten ront a lakott területeken meglévő konfliktushelyzeteken.
Téli vendégeink is vannak
A kialakult szituáción pedig az sem segít, hogy a varjak jobb híján gyakran telelni is az emberi településekre húzódnak. Ezzel kapcsolatban azonban fontos tudni, hogy amíg a Kárpát-medencei vetési varjak telente csupán kóborolnak, de alapvetően a költőterület környékén maradnak, addig jellemzően északkeleti irányból hatalmas varjúcsapatok érkeznek hazánkba. Emiatt tapasztaljuk télen, hogy sokkal több varjat látunk a városokban. Ám ezek a jellemzően Oroszországból, Ukrajnából és a Balti államokból érkező példányok nálunk csak téli vendégek és március közepére mind elhagyják az országot, hogy visszatérjenek a költőterületükre. A nálunk költő állomány sorsa tehát alapvetően rajtunk múlik.
Eltávolítható-e a varjúfészek?
A természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény 43. § (1) alapján tilos a védett állatfajok – és így a vetési varjú – egyedének zavarása, károsítása, kínzása, elpusztítása, szaporodásának és más élettevékenységének veszélyeztetése, lakó-, élő-, táplálkozó-, költő-, pihenő- vagy búvóhelyeinek lerombolása, károsítása.
Azonban a jogszabályi előírásokat is figyelembe véve van lehetőség a vetési varjú lakott területeken történő riasztására, esetlegesen a fészkek eltávolítására, illetve a fészket tartó fák kivágására, vagy a lombkorona visszavágásos kezelésére, de minden esetben engedélyt kell kérni a területileg illetékes Kormányhivatal Környezet- és Természetvédelmi Főosztályától.
Tehát a félreértések elkerülése végett szeretnénk leszögezni, hogy nem a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság ad engedélyt a varjútelepek megsemmisítésére, azt a területileg illetékes Kormányhivataltól kell megkérni. Az Igazgatóságot a Kormányhivatal arra kéri fel, hogy véleményezze az engedélykérelmet.
A Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság szakmailag támogatni fogja a hatósági határozat kiadását, amennyiben:
- a tevékenység indokolt, azaz a varjak élettevékenysége olyan mértékben veszélyeztet más jogos érdeket – például tulajdonhoz való jogot nem mozdítható vagyontárgyak folyamatos, kárt okozó beszennyezésével, egészséges környezethez való jogot a rendszeres emberi tartózkodási helyül szolgáló területek intenzív piszkításával -, hogy az előidézett káros hatások már meghaladják a természetvédelmi közérdek védelmének pozitív hatásait;
- költési időszakon kívül történik (a költési időszak március 15-től augusztus 15-ig tart);
- vetési varjú és más védett faj egyedeinek elpusztítására nem kerül sor.
Érdemes ugyanakkor felhívni rá a figyelmet, hogy erős érdeksérelem hiányában, csupán azért, mert vannak olyan embertársaink, akiket zavar e nagyon intelligens, és az év nagy részében az ember számára is hasznos táplálkozású madarak látványa, hangja, nem támogatják automatikusan a magyar államigazgatási szervek a lakott területen található fészkek, fészkelőhelyek felszámolását.
Nemigen létezik olyan, ember közelében megtelepedő élőlény – beleértve például a kártevő rovarokat pusztító békákat és gyíkokat, vagy a valaha mindenki által szeretett fecskéket és gólyákat –, ami ne zavarna az emberek sokaságából legalább egyeseket olyannyira, hogy ezzel az állami hivatalokhoz fordulnak. A társadalom többsége azonban még mindig nem szeretne élettelen lakókörnyezetet maga körül, és tisztában van a természetes élővilág megőrzésének pozitív hatásaival, ezért a természeti értékeket szegényítő tevékenységeket nem lehet pusztán ellenszenvre alapozni, a hatóságokkal jóváhagyatni.
Ha valaki úgy érzi, hogy számos érintett lakos megalapozott, igazolt közérdeksérelemre hivatkozó panasza ellenére a varjak belterületi fészektelepeinek zavaró hatása ellen évek óta nem történik érdemi ellenintézkedés, az rendszerint nem a természetvédelmi kezelőn, vagyis a nemzeti park igazgatóságon múlik, hanem a szükséges hatósági engedélyek beszerzésének hiányán, valamint a nem kellően, illetve nem jogszerűen megtervezett védekezésen.
A leggyakoribb eset, hogy a fészkek, illetve fészkelőhelyek felszámolását olyankor kezdeményezik és akarják sürgősen végrehajtani, amikor azokban a lerakott tojásokat, a kikelt fiókákat gondozzák a szülőmadarak. Az ilyenkor végzett beavatkozások a tojások, fiókák pusztulását eredményeznék, ami utóbbiak esetében állatkínzás, és a természetvédelmi jogszabályok büntetőjogi következményekkel is fenyegető megszegése. A fészkek eltávolítását jogszerűen és emberségesen a fészkelési időszakon kívül lehet elvégezni, és ehhez időben kell megtervezni és engedélyeztetni a beavatkozást.
Mindannyiunk közös érdeke az ember és a természet minél harmonikusabb együttélése, de ebben akkor tudnak segíteni a természeti értékek kezelői, ha párbeszéd alakul ki a lakosság, a települési önkormányzatok és a megmaradt természeti értékek védői között!
Forrás: Kiskunsági Nemzeti Park (2019. április 15.)
Bővebb információ: VETÉSI VARJÚ KONFLIKTUSKEZELÉSI TERV – Javaslatok a vetési varjúval, mint védett fajjal kapcsolatban keletkező konfliktushelyzetek egységes kezelésére/MME, 2008
Természetvédelem
MME: Országos vadlúd szinkronfelmérés – Csatlakozz!
Az MME Vízimadár-védelmi Szakosztálya a hóközepi vízimadár szinkronfelmérések novemberi számlálása során a vadludakra helyezi a fókuszt! A hazánkon átvonuló vadlibacsapatok közé ugyanis jelentős számban vegyülnek védett- és fokozottan védett lúdfajok is, melyekkel rendszerint a novemberi időszakban lehet legnagyobb eséllyel találkozni. Ezért szeretnénk külön felhívni a soron következő hétvégén a vizes élőhelyeket látogató felmérőink figyelmét, hogy a környező táplálkozóterületek átvizsgálására is fektessenek hangsúlyt – közölte a Magyar Madártani és Természetvédelmi Vízimadár-védelmi Szakosztálya.
Más szinkronfelmérésekhez hasonlóan az adatközlés legegyszerűbb módja, ha a felmérők a Madáratlasz Programba (MAP) töltik fel megfigyeléseiket a Turdus mobiltelefonos applikáción vagy a MAP weboldalán (map.mme.hu) keresztül. Amennyiben valaki nem rendelkezik hozzáféréssel e felületekhez, e-mailen keresztül (vvsz@mme.hu) is eljuttathatja adatait az MME Vízimadár-védelmi Szakosztálya számára. Ebben az esetben az egyes lúdfajok példányszáma mellett kérjük a megfigyelés pontos helyét (GPS koordináta) és idejét is tüntessék fel! Nyakgyűrűs ludak megfigyelése a Tringa weboldalán (tringa.mme.hu) rögzíthető, de a szükséges adatokat e-mailben is küldhetik felmérőink a Madárgyűrűzési Központ címére (ringers@mme.hu).
Szeretnénk megjegyezni, hogy a hétvégén zajlik egyúttal a sirály éjszakázóhelyek szinkronszámlálása is! Aki adataival szeretne hozzájárulni az országos felméréshez, kérjük a fent leírt módokon rögzítse a vizes élőhelyekre éjszakázni behúzó sirályfajok példányszámát is!
Az adataikat közvetlenül a MAP rendszerébe rögzítő felmérők számára hamarosan egy új kihívás is elérhetővé válik a Madáratlasz Programban! A novemberi, decemberi és januári hóközepi vízimadár szinkronfelmérésekben egyaránt résztvevő felmérőink így a kihíváshoz csatlakozva szakosztályunk nyereményjátékában is részt vehetnek!
MME Vízimadár-védelmi Szakosztálya
Fotó: Szász Előd
Természetvédelem
Folytatódik a Beliczay-sziget erdőfelújítása
A Pilisi Parkerdő 2021-ben kezdte meg a területen a fafajcserés erdőátalakítást.
A Pilisi Parkerdő egyik legnagyobb szabású 2022-es vállalkozása volt az Érd melletti Duna-sziget, a Beliczay-sziget sérülékeny, leromlott erdőállományának részleges megújítása. Akkor több mint hatvanezer csemetét ültetett itt el a Parkerdő, s az új, őshonos fajokból álló erdő sikerrel vészelte át a két évvel ezelőtti aszályos nyarat. Idén folytatódik az elöregedett nyárasok felújítása.
Az Érd-Ófalu melletti Beliczay-sziget a város környékének legháborítatlanabb formájában megmaradt területe. Az érdi gát félkörívesen öleli körbe a szigetet, így annak árvizekkel gyakran elöntött területén részben megmaradt a Duna partjaira jellemző galériaerdő – ugyanakkor a szigeten lévő hatvanhét hektáros erdő nagy része eredetileg gazdasági céllal ültetett, egykorú és azonos génkészletű nemesnyár volt. Ezeknek közös jellemzője a rövidebb élettartam és a környezeti hatásokkal szembeni gyenge ellenállóképesség.
A Pilisi Parkerdő a fenntartható, természetközeli erdőgazdálkodás és az erdők teljeskörű ökoszisztéma-szolgáltatásainak biztosítása érdekében 2021-ben kezdte meg a területen a fafajcserés erdőátalakítást. A természetvédelmi szakemberekkel együttműködésben ütemezett, közel tíz hektárra kiterjedő beavatkozás újabb lépés volt a Parkerdő által kezelt Duna-menti erdők természetességének és biodiverzitásának javítása érdekében.
Idén a vegetációs időszak végével újabb 1,75 hektáros területen folytatódik a Beliczay-sziget fafajcserés erdőátalakítása, természetesen első lépésben a már csúcsszáradás egyértelmű jeleit mutató, sok helyen dőlésveszélyes, elöregedett nyáras állomány kitermelésével. A Pilisi Parkerdő célja a területen magvetéssel történő feketedió-állomány kialakítása, őshonos csemeték úgynevezett sorjelölő ráültetése mellett. Hasonló helyeken jól bevált erre a célra az őshonos vénic szil, a hegyi- és korai juhar, a vadgyümölcsök közül a madárcseresznye és a mézgás éger. Ezzel a megoldással még változatosabbá tudják tenni az erdőt. Az őshonos és nemes nyár erdők közé beékelődik egy kimondottan hosszabb vágásfordulójú erdő. A dió mag felgyűjtését a Pilisi Parkerdő saját magtermő állományából már megkezdte: egy hektárra 18500 db-ot fognak vetni, erre további 1000 db sorjelölő csemetét ültetnek kézzel.
Forrás: Pilisi Parkerdő
Természetvédelem
Bálványfa gócpontot számoltak fel Csákberényben
A Dél-Vértesi Erdészeti Igazgatósága Csákberény községhatárban található bálványfa gócpont eltávolítását kezdte meg 2024 nyarán. A mirigyes bálványfa (Alianthus altissima) elleni védekezés rendkívül fontos, mivel ez a fafaj számos negatív hatással van a természeti környezetre, az erdő és mezőgazdálkodásra is.
A bálványfa kelet-ázsiai, hazánkba a 19. században behurcolt fafaj. Gyors növekedésű, rendkívül agresszívan terjed, kiszorítva az őshonos növényeket és állatokat élőhelyükről. Ezáltal csökkenti az adott terület biológiai sokféleséget és károsítja az ökoszisztémák egyensúlyát. Sűrűn nő, ezzel árnyékolja a többi növényt, gátolja azok növekedését és megnehezíti a természetes regenerációt.
A fa mélyre hatoló gyökérzete károsíthatja az épületeket, utak alatti csöveket és egyéb infrastruktúrát. Virágpora allergén reakciókat vált ki az erre érzékenyeknél. A bálványfa inváziója jelentős gazdasági károkat okozhat azáltal is, hogy csökkenti a mezőgazdasági termelés hatékonyságát, vagy növeli az erdőgazdálkodási költségeket. Különösen veszélyes a védett területekre, ahol a természetes növényzet védelme kiemelt fontosságú.
A bálványfa kivágása után könnyen újra kihajt a gyökeréből, nagy mennyiségű magot termel, amelyek hosszú ideig életképesek maradnak. Számos környezeti hatással szemben ellenálló, például a szárazsággal és a szennyezésekkel szemben is. Ezen okok miatt az ellene való védekezés komplex feladat, amely többféle módszer kombinációját igényli.
Mechanikus módon a fiatal példányok kézzel is kihúzhatók, a nagyobbakat pedig kivágással lehet eltávolítani. Ez utóbbi hosszadalmasabb, de kevesebb környezeti terheléssel jár. A vegyszeres kezeléskor a kivágott fák tuskóját és a sarjakat speciális növényvédő szerekkel kezelik le (permetezés, kenés) vagy a szert injektálással juttatják be. A hatás gyorsabb, de a kezelést többször indokolt elvégezni.
A csákberényi bálványfa foltnál a mechanikus és a vegyszeres védekezés kombinációját alkalmazzák. Első lépésként mechanikai úton eltávolították a termőfákat. Majd nyár végén, ősz elején megkezdték a vegyszeres, egyedi védekezést.
Ezután 3-4 évig szisztematikusan folytatják a fertőzött terület kezelését annak érdekében, hogy teljesen felszámolják a fertőzési gócpontot. A bálványfa irtása tehát nemcsak egy esztétikai kérdés, hanem kulcsfontosságú a hazai biológiai sokféleség megőrzése szempontjából is. Azáltal, hogy visszaszorítjuk, hozzájárulunk az őshonos ökoszisztémák helyreállításához és hosszú távú fenntartásához – tájékoztatott a Vérteserdő Zrt.
Dél-Vértesi Erdészeti Igazgatóság
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131