Kattintson és látogasson el a FROMMER Fegyverbolt honlapjára.

A klímaváltozás okozta erdőpusztulás egyre súlyosabb méreteket ölt Társaságunk területén. Bélmegyer, Szeghalom és Körösladány térségében az idős kocsányos tölgyes, cseres és kőrises állományok igen látványosan pusztulnak. Sajnos a szélsőséges klíma már az ártéri területeken lévő nyáras állományokat sem kíméli, a homoki területeken lévő fenyő és nyár egyedek alkotta állományképekhez pedig már szavakat is nehéz találni.

default

A jövő erdőtüzeinek gócpontjai
A csatolt légi felvételeken is drámaian rajzolódik ki a probléma: a kiszáradt, elpusztult fákkal és aljnövényzettel teli területek a jövő erdőtüzeinek potenciális gócpontjai. Az egyre hosszabb és forróbb aszályos időszakokban a hatalmas mennyiségű, száraz biomassza szinte puskaporos hordóként viselkedik. Elég egy apró szikra vagy emberi figyelmetlenség, és a felgyülemlett szárazanyag pillanatok alatt lángra kaphat, ami a még egészséges erdőrészeket is végzetes veszélybe sodorja.

 Mit kezdjünk a holt fával?
A kialakult helyzet egy nagyon nehéz szakmai kérdést is felvet: mit kezdjünk a holt fával? Normál esetben a holtfa az erdei ökoszisztéma rendkívül fontos része, hiszen rengeteg élőlénynek ad otthont, javítja a mikroklímát, lebomolva pedig tápanyagot biztosít a talajnak. Jelenleg azonban, az extrém mértékű pusztulás miatt a visszamaradt száraz faanyag olyan mértékben növeli a tűzveszélyt és a rovarkártevők (további egészséges fákat fenyegető) elszaporodásának esélyét, hogy a területen hagyása óriási kockázat. Meg kell találnunk a kényes egyensúlyt: az ökológiailag szükséges mennyiséget igyekszünk megőrizni, de a nagy kiterjedésű, tűz- és erdővédelmi szempontból kritikus holtfa-tömeget a biztonság érdekében el kell távolítanunk az erdőből.

Ezen károk felmérését folyamatosan végezzük működési területünk teljes egészén, földi és légi úton egyaránt. A kialakult helyzet megértésén, kezelésén és a további károk megelőzésén egyaránt dolgozunk a napi feladataink mellett. Újabb és újabb erdőkezelési-erdőfenntartási technológiák kidolgozása, valamint azok alkalmazhatóságának bebizonyítása lesz a jövőnk egyik legfontosabb feladata.
Vigyázzunk erdeinkre!

Forrás: Dalerd Zrt.

Drámai mértékben kiszáradt a Kolon-tó: vízszintje elérte az eddig mért legalacsonyabbat, és várhatóan teljesen kiszárad augusztus közepére. A fokozottan védett lápi pócot azonnal menteni kellett génmegőrzés céljából. A Duna-Tisza közi csatornák, lápok és mocsarak kiszáradása miatt a lápi póc helyzete kritikus.

A halászat több napon át zajlott (fotó: Morvai Edina)

60 millió éves ősi faj

A lápi póc (Umbra krameri) a Kárpát-medencében kialakult bennszülött halfajunk. Európában ez az egyetlen őshonos póc faj, legközelebbi rokonai Észak-Amerikában élnek.

A folyószabályozások és a belvízrendezések előtt olyan gyakori volt, hogy állatok takarmányozására is használták. Mára nagyon megritkult, élőhelyei – a növényzettel sűrűn benőtt sekély, háborítatlan állóvizek (lápok, mocsarak) és a lassan áramló kisvízfolyások – eltűntek vagy oly mértékben átalakultak, hogy nem alkalmasak a faj számára. Hazánkban fokozottan védett, természetvédelmi értéke 250.000 forint.

Az élőhelyek átalakulása és a klímaváltozás mellett az idegenhonos, távol-keleti származású amurgéb is jelentős veszélyt jelent rá. Ahol ez az agresszív inváziós faj megjelenik, ott a lápi póc állománya drasztikusan lecsökken, vagy teljesen eltűnik.

Lápi póc (fotó: Morvai Edina)

Eltűnt a víz a tájból

2015 után a fokozódó szárazság miatt először a kisebb csatornák száradtak ki a Duna–Tisza közén, amelyek egykor bizonyítottan lápi póc élőhelyek voltak. 2023-tól már nagyobb csatornák is hosszú hónapokig szárazon álltak, mint a Baracsi-csatorna, az Adacsi-csatorna vagy a Dong-ér jelentős része. Ágasegyháza külterületén az olyan anyagnyerő gödrök is kiszáradtak, amelyekben normál vízállás esetén 2-2.5 méter víznek kellene lenni.

Jelenleg a fajnak már csak az alábbi víztestekben találhatók biztosan létező állományai:

• Kolon-tó,
• Vörös-mocsár,
• Duna-völgyi-főcsatorna,
• Kalocsai Sárköz néhány csatornája.

A táj általános vízhiánya természetesen a Kolon-tó vízszintjében is megmutatkozott: 2025 októberére a valaha mért legalacsonyabb vízszint alá csökkent a tó szintje.

Az északi rész nádasai, és az ott kialakított Tókás már két éve teljesen szárazon áll, onnan már eltűnt a lápi póc. 2025-ben a tó minden náddal borított része szárazzá vált. Víz csak a két mély kotrásban (ahol az átlag vízmélység 2025. október 6-án mindössze 60-70 cm) és a tó északi részén, az 1970-es években kialakított anyagnyerő gödörben maradt.

Tartalmak 1999-től

Sajnos 2025 ősze és az azt követő tél sem hozta meg a várt csapadékot. A tó vízszintje olyan kritikus szintre csökkent, hogy a szigorú vízmegőrzés ellenére a Kolon-tó teljes medre a benne lévő kotrásokkal együtt nyár végére teljesen ki fog száradni. Ez a Kolon-tavi lápi póc állomány teljes összeomlását, és a többi vízhez kötött élőlény pusztulását vetíti előre.

Akcióterv a katasztrófa ellen

Sajnos vizet vezetni nem tudnak a Kolon-tóba, de a legfontosabb halfajokat megpróbálják megőrizni az utókornak.

A halak kimentését a Nemzeti Biodiverzitás- és Génmegőrzési Központ (NBGK) Haszonállat-génmegőrzési Intézet Vízi Genetikai Erőforrások Megőrzése Osztályának szakembereivel közösen végezték, illetve a kimentett állományt is az intézetbe szállították.

A halászat több napon át zajlott, július 8-9-én, 14-én és 16-án. Ez nem egyszerű művelet, mivel a sűrű, tündérrózsával, rencével és hínárfajokkal benőtt területen kell megtalálni és kihalászni az apró, kifejlett méretben is mindössze 5-8 centiméteres lápi pócokat. Ráadásul a gyorsan melegedő vízben életben tartásuk és a szállításuk is rendkívül nehéz.

A mentőakció során a lápi póc mellett más, lápi vizekhez kötődő őshonos halfajokat is kimentettünk, például kurta baingot, réti csíkot, széles kárászt és compót.

A III. övcsatornában mindössze 1 db lápi pócot sikerült találni, de fogtak vörösszárnyú keszeget, széles kárászt, csukát és réti csíkot.

Az Öreg-kotráson már sikerült több, mint kétszáz lápi pócot találni a sűrű növényzetben. Itt viszonylag sok kurta baing ivadékot is találtak a szakemberek.

A Nagy-kotráson széles kárászt, compót, ezüst kárászt és csukát fogtunk, lápi pócot sajnos nem találtak, de a tó melletti kubikgödörben mintegy 50 lápi pócot emeltek ki.

A mentőakció során a lápi póc mellett más, lápi vizekhez kötődő őshonos halfajokat is kimentettünk (fotó: Morvai Edina)

Biztonságban a gödöllői génbankban

A befogott halak Gödöllőre, a Génmegőrzési Központ vízinövényekkel betelepített kis tavaiba kerültek. Itt hosszú távon, biztonságos környezetben élhetnek tovább és remélhetőleg szaporodni is fognak. Amint stabilizálódik a Kolon-tó vízszintje, innen lehet majd visszatelepíteni a halakat a természetes környezetükbe.

A lápi pócok mentése még folytatódik. Az állomány egy részét a Kurgán Természetvédelmi Bemutatóhely tavába vitték, mert biztonságosabb, ha nem csak egy helyen van az állomány (például ha betegség ütné fel a fejét valamelyiknél).

Egyelőre 163 lápi pócot szállítottak a Génmegőrzési Központba. Ez már akkora mennyiség, hogy biztonsággal szaporíthatók, és a genetikai változatosságuk is megőrződik hosszú távon. Ezen kívül még 68 réti csík, 158 széles kárász, 27 compó, és mintegy 300 kurta baing ivadék került Gödöllőre. A Kurgán Ház tavába eddig 79 lápi pócot talált menedékre.

Fontos hangsúlyozni, hogy az elmúlt évek szárazsága és az összehúzódó vízfelületen koncentrálódó ragadozónyomás miatt következtében a halak száma már jelentősen lecsökkent. A sekély vízben most is sok madár – bíbicek, nagy godák, szürke gémek, nagy kócsagok – táplálkozik.

A halmentés elsődleges célja a lápi póc kolon-tavi genetikai állományának megőrzése, hiszen minden egyes példányt fizikai képtelenség kimenteni a mederből.

A halak kimentésével párhuzamosan egy komolyabb beavatkozás előkészítése is folyamatban van (fotó: Puskás József)

Célzott mederkotrás

A halak kimentésével párhuzamosan egy komolyabb beavatkozás előkészítése is folyamatban van. Olyan kotrást tervezünk, amelynek mederszintje eléri a nyugvó talajvíz szintjét. Reményeink szerint ez a mélyebb mederrész nagyobb aszályok idején is képes lesz megtartani a vizet, így akár hosszabb távon is menedéket és élőhelyet biztosít majd a Kolon-tóban lápi életközössége számára.

Kiskunsági Nemzeti Park

Egy ritkán látható vörös kányát sikerült lencsevégre kapni Püspökladány határában, Ürmösháton. A különleges ragadozó madár egy frissen kaszált terület közelében jelent meg, majd látványos légi bemutatót tartott a megfigyelő fölött – számolt be lapunk Természetvédelmi rovatában rendszeresen publikáló Kiss Sándor.

Vörös kánya Püspökladány határában. Fotó Kiss Sándor / Agro Jager

Természetjárásaim során számos alkalommal ért már szerencse, hiszen több olyan madárfajt is sikerült megörökítenem, amelyekkel igencsak ritkán lehet találkozni. Fotóztam már Püspökladány környékén túzokokat, fekete gólyákat, batlákat, kanalasgémeket, gulipánokat, és még sorolhatnám.

Ami azonban az első perctől kezdve magával ragadott, az a ragadozó madarak megfigyelése. Három év alatt közel 200 madárfajt sikerült lefotóznom Püspökladány és a környező települések külterületein. Ebben az apró ökörszemtől kezdve a hatalmas és büszke ragadozó hírében álló rétisasig rengeteg faj szerepel.

Mindig külön örömmel tölt el, ha egy új madarat sikerül lencsevégre kapnom, hiszen nem titkolt célom, hogy bemutassam az érdeklődőknek vidékünk élővilágának sokszínűségét.

A vörös kánya fokozottan védett Magyarországon. Fotó Kiss Sándor / Agro Jager

Ragadozó madarak jelentek meg Ürmösháton

2026. únius 23-án, a kora esti órákban Püspökladány határában, Ürmösháton próbáltam szerencsét. Ez a terület rendkívül változatos élőhelyet biztosít a vadvilág számára, hiszen váltakoznak rajta a szántóföldek, fasorok, zsombékosok, a mezőgazdasági területek szélein pedig kisebb erdők is találhatók.

Ezen a helyen korábban őzeket, szajkókat és egerészölyveket sikerült fotóznom, most viszont egészen fantasztikus látvány fogadott.

Kiérkezésem előtt nem sokkal egy frissen lekaszált terület fölött hemzsegtek a ragadozó madarak. Először egerészölyvek, vörös vércsék és barna rétihéják jelentek meg. Miután az autóban elhelyezkedtem, egy termetes barna kányát is kiszúrtam, kis idő elteltével pedig egy hatalmas parlagi sas is megérkezett két dolmányos varjúval a sarkában.

Egészen elképesztő élmény volt ennyi ragadozó madarat egyszerre, egy helyen látni. Megfogadtam, hogy a következő napokban is kijövök ide esténként. Nagyon bíztam benne, hogy a környező erdőkből kiözönlő ragadozók máskor is megmutatják magukat.

A vörös kánya eszmei értéke, mintegy 500 000 Forint. Fotó Kiss Sándor / Agro Jager

Vörös kánya repült ki az erdőszéli fáról

Két nappal később hét óra után értem ki, és sajnos úgy láttam, hogy a kaszáló már meglehetősen üres. Az igazi meglepetés azonban még csak ezután következett.

Amint megálltam az autóval és kiszálltam, talán 15 méterre tőlem, az egyik erdőszéli fáról kirepült valami, amihez foghatót korábban még nem láttam. Fölment a magasba, és úgy körözött fölöttem, mint egy sárkányrepülő.

Sokat olvastam korábban a ragadozó madarakról, és tömérdek fotót láttam róluk, ez az új jövevény azonban mégis sokkolt. Világoskékes fej, vöröses tollak és az a jellegzetes, villás farok. Egyszerűen nem akartam elhinni, hogy egy vörös kánya tart nekem légi bemutatót.

Újra indul a földmérő, földügyi és térinformatikai technikus képzés Szegeden! Részletekért kattintson a képre!

Ez a faj korábban teljesen eltűnt hazánkból, és még a hanyatlását megelőző időszakban is inkább a Dunántúlon, a Bakony környékén volt jellemző. Barna kányát már korábban is fotóztam és láttam, nem is olyan messze innen, de vörös kányáról még álmodni sem mertem.

Képsorozat készült a ritka ragadozó madárról

Miután befejezte látványos légi bemutatóját, egyáltalán nem volt szégyenlős, és nyugodtan leszállt egy közeli, félig kiszáradt fa tetejére.

Egy egész képsorozatot készíthettem róla. Abban a pillanatban szerintem kevés nálam boldogabb ember volt a földön. Még csak el sem repült, végül én hagytam ott, hiszen a nap már lassan teljesen lecsúszott a horizonton.

A fontos megfigyelés Püspökladányból: vörös kányát láttak az Ürmösháton. Fotó Kiss Sándor / Agro Jager

Azóta is rendszeresen járok Ürmöshátra, de kányának se híre, se hamva. Ezért arra gyanakszom, hogy egy kóbor példányhoz volt szerencsém, amely csak rövid időt töltött Püspökladányban, és azóta csak az Isten tudja, merre tökéletesíti tovább a légi parádéját.

Mint korábban is említettem, számos madárfajt sikerült már lencsevégre kapnom, de még így is vannak olyan szárnyasok, amelyek jelenlétéről tudomásom van, mégsem volt hozzájuk szerencsém.

Vörös kányáról azonban még csak véletlenül sem tudtam. Éppen ezért gyönyörű ez az egész: ez bizonyítja a legjobban, mekkora természeti érték az, ami körülvesz bennünket itt, a Nagykunságtól nem messze, a Nagy-Sárrét kapujában.

Írta és fényképezte:
Kiss Sándor Püspökldaányból

Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131