Természetvédelem
KISKUNSÁG: Lápi pócokat mentettek a Kolon-tó kritikus leszáradása miatt
A Kolon-tó kritikus kiszáradása miatt lápi pócokat és más őshonos halfajokat mentettek ki, hogy génállományukat hosszú távon megőrizzék.

Drámai mértékben kiszáradt a Kolon-tó: vízszintje elérte az eddig mért legalacsonyabbat, és várhatóan teljesen kiszárad augusztus közepére. A fokozottan védett lápi pócot azonnal menteni kellett génmegőrzés céljából. A Duna-Tisza közi csatornák, lápok és mocsarak kiszáradása miatt a lápi póc helyzete kritikus.

A halászat több napon át zajlott (fotó: Morvai Edina)
60 millió éves ősi faj
A lápi póc (Umbra krameri) a Kárpát-medencében kialakult bennszülött halfajunk. Európában ez az egyetlen őshonos póc faj, legközelebbi rokonai Észak-Amerikában élnek.
A folyószabályozások és a belvízrendezések előtt olyan gyakori volt, hogy állatok takarmányozására is használták. Mára nagyon megritkult, élőhelyei – a növényzettel sűrűn benőtt sekély, háborítatlan állóvizek (lápok, mocsarak) és a lassan áramló kisvízfolyások – eltűntek vagy oly mértékben átalakultak, hogy nem alkalmasak a faj számára. Hazánkban fokozottan védett, természetvédelmi értéke 250.000 forint.
Az élőhelyek átalakulása és a klímaváltozás mellett az idegenhonos, távol-keleti származású amurgéb is jelentős veszélyt jelent rá. Ahol ez az agresszív inváziós faj megjelenik, ott a lápi póc állománya drasztikusan lecsökken, vagy teljesen eltűnik.

Lápi póc (fotó: Morvai Edina)
Eltűnt a víz a tájból
2015 után a fokozódó szárazság miatt először a kisebb csatornák száradtak ki a Duna–Tisza közén, amelyek egykor bizonyítottan lápi póc élőhelyek voltak. 2023-tól már nagyobb csatornák is hosszú hónapokig szárazon álltak, mint a Baracsi-csatorna, az Adacsi-csatorna vagy a Dong-ér jelentős része. Ágasegyháza külterületén az olyan anyagnyerő gödrök is kiszáradtak, amelyekben normál vízállás esetén 2-2.5 méter víznek kellene lenni.
Jelenleg a fajnak már csak az alábbi víztestekben találhatók biztosan létező állományai:
- Kolon-tó,
- Vörös-mocsár,
- Duna-völgyi-főcsatorna,
- Kalocsai Sárköz néhány csatornája.
A táj általános vízhiánya természetesen a Kolon-tó vízszintjében is megmutatkozott: 2025 októberére a valaha mért legalacsonyabb vízszint alá csökkent a tó szintje.
Az északi rész nádasai, és az ott kialakított Tókás már két éve teljesen szárazon áll, onnan már eltűnt a lápi póc. 2025-ben a tó minden náddal borított része szárazzá vált. Víz csak a két mély kotrásban (ahol az átlag vízmélység 2025. október 6-án mindössze 60-70 cm) és a tó északi részén, az 1970-es években kialakított anyagnyerő gödörben maradt.

Tartalmak 1999-től
Sajnos 2025 ősze és az azt követő tél sem hozta meg a várt csapadékot. A tó vízszintje olyan kritikus szintre csökkent, hogy a szigorú vízmegőrzés ellenére a Kolon-tó teljes medre a benne lévő kotrásokkal együtt nyár végére teljesen ki fog száradni. Ez a Kolon-tavi lápi póc állomány teljes összeomlását, és a többi vízhez kötött élőlény pusztulását vetíti előre.
Akcióterv a katasztrófa ellen
Sajnos vizet vezetni nem tudnak a Kolon-tóba, de a legfontosabb halfajokat megpróbálják megőrizni az utókornak.
A halak kimentését a Nemzeti Biodiverzitás- és Génmegőrzési Központ (NBGK) Haszonállat-génmegőrzési Intézet Vízi Genetikai Erőforrások Megőrzése Osztályának szakembereivel közösen végezték, illetve a kimentett állományt is az intézetbe szállították.
A halászat több napon át zajlott, július 8-9-én, 14-én és 16-án. Ez nem egyszerű művelet, mivel a sűrű, tündérrózsával, rencével és hínárfajokkal benőtt területen kell megtalálni és kihalászni az apró, kifejlett méretben is mindössze 5-8 centiméteres lápi pócokat. Ráadásul a gyorsan melegedő vízben életben tartásuk és a szállításuk is rendkívül nehéz.

A mentőakció során a lápi póc mellett más, lápi vizekhez kötődő őshonos halfajokat is kimentettünk, például kurta baingot, réti csíkot, széles kárászt és compót.
A III. övcsatornában mindössze 1 db lápi pócot sikerült találni, de fogtak vörösszárnyú keszeget, széles kárászt, csukát és réti csíkot.
Az Öreg-kotráson már sikerült több, mint kétszáz lápi pócot találni a sűrű növényzetben. Itt viszonylag sok kurta baing ivadékot is találtak a szakemberek.
A Nagy-kotráson széles kárászt, compót, ezüst kárászt és csukát fogtunk, lápi pócot sajnos nem találtak, de a tó melletti kubikgödörben mintegy 50 lápi pócot emeltek ki.

A mentőakció során a lápi póc mellett más, lápi vizekhez kötődő őshonos halfajokat is kimentettünk (fotó: Morvai Edina)
Biztonságban a gödöllői génbankban
A befogott halak Gödöllőre, a Génmegőrzési Központ vízinövényekkel betelepített kis tavaiba kerültek. Itt hosszú távon, biztonságos környezetben élhetnek tovább és remélhetőleg szaporodni is fognak. Amint stabilizálódik a Kolon-tó vízszintje, innen lehet majd visszatelepíteni a halakat a természetes környezetükbe.
A lápi pócok mentése még folytatódik. Az állomány egy részét a Kurgán Természetvédelmi Bemutatóhely tavába vitték, mert biztonságosabb, ha nem csak egy helyen van az állomány (például ha betegség ütné fel a fejét valamelyiknél).
Egyelőre 163 lápi pócot szállítottak a Génmegőrzési Központba. Ez már akkora mennyiség, hogy biztonsággal szaporíthatók, és a genetikai változatosságuk is megőrződik hosszú távon. Ezen kívül még 68 réti csík, 158 széles kárász, 27 compó, és mintegy 300 kurta baing ivadék került Gödöllőre. A Kurgán Ház tavába eddig 79 lápi pócot talált menedékre.
Fontos hangsúlyozni, hogy az elmúlt évek szárazsága és az összehúzódó vízfelületen koncentrálódó ragadozónyomás miatt következtében a halak száma már jelentősen lecsökkent. A sekély vízben most is sok madár – bíbicek, nagy godák, szürke gémek, nagy kócsagok – táplálkozik.
A halmentés elsődleges célja a lápi póc kolon-tavi genetikai állományának megőrzése, hiszen minden egyes példányt fizikai képtelenség kimenteni a mederből.

A halak kimentésével párhuzamosan egy komolyabb beavatkozás előkészítése is folyamatban van (fotó: Puskás József)
Célzott mederkotrás
A halak kimentésével párhuzamosan egy komolyabb beavatkozás előkészítése is folyamatban van. Olyan kotrást tervezünk, amelynek mederszintje eléri a nyugvó talajvíz szintjét. Reményeink szerint ez a mélyebb mederrész nagyobb aszályok idején is képes lesz megtartani a vizet, így akár hosszabb távon is menedéket és élőhelyet biztosít majd a Kolon-tóban lápi életközössége számára.

Természetvédelem
NYÍRERDŐ: Tölgygazdálkodás, természetvédelem és vízpótlás a Sóstói-erdőben és a Debreceni Nagyerdőben
Az Országos Erdészeti Egyesület Vándorgyűlésének terepi programjai során a résztvevők két különleges alföldi erdőterület, a nyíregyházi Sóstói-erdő és a Debreceni Nagyerdő erdőkezelési gyakorlatával is megismerkedhettek. A szakmai programok középpontjában a tölgygazdálkodás, a természetvédelmi és közjóléti célok összehangolása, az invazív fafajok visszaszorítása, valamint a klímaváltozás és a vízhiány jelentette kihívások kezelése állt – tájékoztatott a Nyírerdő Zrt.

Fotó: Nyírerdő Zrt.
Natura 2000-es parkerdő Nyíregyháza mellett
A nyíregyházi Sóstói-erdőben zajló erdőkezelői tevékenységet is bemutatták a Vándorgyűlés szervezői.
A 370 hektáros erdőterület zöld szigetként köti össze a várost és Sóstófürdőt. Az erdő legnagyobb, állami tulajdonú részének kezelője a Nyíregyházi Erdészet.
Az erdei séta során a résztvevők hallhattak a mesterséges erdőfelújításról, a szerkezetátalakításról, az invazív fafajokról és azok visszaszorításáról, valamint az itt folyó avaráthelyezéses kísérletről.
Szó esett a talajvíz-visszapótlási tervekről, a madárodú-programról, valamint a lakossági és ifjúsági szemléletformálásról is.
A program arra is választ adott, hogyan lehet a természetvédelmi és közjóléti célok elérését üzemi keretek között biztosítani.
A szakmai programot követően a résztvevők a Sóstói Múzeumfaluban a tirpák hagyományokból kaptak látható, hallható és kóstolható ízelítőt.

Fotó: Nyírerdő Zrt.
Közel 200 éves kocsányos tölgyes a Debreceni Nagyerdőben
A Vándorgyűlés másik terepi programja Debrecenbe vezetett.
A résztvevők elsétáltak a Debreceni Nagyerdő legidősebb, csaknem 200 éves kocsányos tölgyes állományához, ahol az erdő történetéről, természetvédelemről és az erdész elődök munkásságáról hallhattak.
Felidézték a Magyarország természetvédelmi törzskönyvében 1-es számú tételként szereplő, 36 hektáros nagyerdei erdőterület bejegyzésének történetét, valamint kiváló erdészelődök munkásságát.

Fotó: Nyírerdő Zrt.
A jelenkor kihívásaira is választ keresnek
A múltidézés mellett a jelenkor kihívásai és a Debreceni Erdészet erdőkezelési megoldásai is bemutatásra kerültek.
Az erdészet központjában a résztvevők a Nagyerdő és az Erdőspuszták tavainak ökológiai vízpótlása érdekében indított Civaqua programról hallhattak.
A szakmai programot követően a Hortobágy különleges ízeivel ismerkedtek meg a vendégek.
Zárásként a belvárosban felkeresték a Református Nagytemplomot, és ellátogattak a líciumfához is, amely a hagyomány szerint a reformáció egyik szimbóluma.

Fotó: Nyírerdő Zrt.
Közös kihívások, eltérő erdőkezelési megoldások
A nyíregyházi és a debreceni program jól mutatta, hogy az alföldi tölgyesek kezelésében ma már egyszerre kell figyelembe venni a természetvédelmi, gazdasági, közjóléti és vízgazdálkodási szempontokat.
Miközben a Sóstói-erdőben a szerkezetátalakítás, az invazív fajok visszaszorítása és a talajvíz-visszapótlás került előtérbe, a Debreceni Nagyerdőben az idős kocsányos tölgyesek megőrzése és az ökológiai vízpótlást szolgáló Civaqua program kapott hangsúlyt.
Nyírerdő Zrt.

Horgászat
KÖRÖSÖK-völgye: Szivattyús vízpótlás kezdődött a Félhalmi-holtágon
Az aszály és a csökkenő vízszint miatt szivattyús vízpótlás kezdődött a Félhalmi-holtágon. Két mobilszivattyú közel 1 m³/s vízhozammal segíti a frissvíz-ut
A Körösök hegyvidéki és síkvidéki vízgyűjtőterületein az egyre inkább súlyosbodó aszály következtében az Igazgatóság területén lévő vízfolyások vízhozama folyamatosan csökken.

Fotó: Germán Béla
A területen lévő vízpótlások és a magas párolgás hatására a Békésszentandrási duzzasztó által visszatartott, közel 24 millió m³ vízkészlet csökkenni kezdett, amely a duzzasztó felvízén lévő vízszintek csökkenésében is megmutatkozik.
A csökkenő vízszint rontja a gravitációs kivezetés lehetőségeit is.

Fotó: Germán Béla
A Félhalmi-holtág vízellátása is veszélybe kerülhet
A Körös-vidéki Vízügyi Igazgatóság területén található, legnagyobb vízkészletekkel rendelkező holtágak, többek között a Félhalmi-holtág is, kivétel nélkül a Békésszentandrási duzzasztó által a Hármas-Körösben visszatartott vízkészletekből láthatók el friss vízzel.
A vízszint csökkenésével a Félhalmi-holtág vízellátását biztosító szivornya vízszállító képessége csökken, szélsőséges esetben meg is szűnhet.
Ezért a hiányzó vízmennyiséget szivattyúzással szükséges pótolni.

Fotó: Germán Béla
Két mobilszivattyút telepítettek a helyszínre
A Félhalmi-holtág vízpótlása céljából a szakemberek két dízelüzemű mobilszivattyút telepítettek a helyszínre.
A szivattyúk segítségével közel 1 m³/s vízsugárral biztosítható a friss vízkészlet bejuttatása a holtágba.
Körös-védikéki Vízügyi Igazgatóság
Fotó: Germán Béla

Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Természetvédelem
Farkas (Canis lupus)
A bükki farkasállomány viselkedése évek óta megfelel a fajra jellemző természetes viselkedésformáknak.
A farkas bükki állománya évek óta messzemenően követi a fajra jellemző viselkedésformákat, amit kameracsapdáink felvételei is igazolnak. A faj bükki élőhelyei azonosak az évszázaddal ezelőtti adatok alapján ismert élőhelyekkel. A gyűjtött hullatékok elemzéséből, a nyomolvasás eredményeiből tudjuk, hogy szükségleteinek megfelelően, sikeresen zsákmányolnak. Az itt élő farkascsalád territoriális viselkedését a szakirodalomban is ismert módon tartja, alapvetően rejtett életmódot él.

Fotó: BNPI

Ábra: Facebook
A farkasok közvetlen megfigyelése ritka jelenség, mivel kifinomult érzékszerveikkel sokkal hamarabb érzékelik az embert, mielőtt az észrevenné őket, így legfeljebb az optimális szélviszonyok, az aktuális észlelés helyszínén a farkasok viszonylagos zavartalansága, vagy egy, az emberrel még rossz tapasztalatot nem szerzett fiatal egyeddel történő találkozás esetén van esély közvetlenül megfigyelni őket.
A megfigyelések alapján továbbra is egyértelműen megállapítható, hogy a farkasok jelenléte alapvetően nem befolyásolja a zsákmányul szolgáló vaddisznók, szarvasok, őzek fennmaradását. A nagyragadozók természetes szükségleteiknek megfelelően e fajokból zsákmányolnak, de ez nem vezet a vadászható vadfajok eltűnéséhez. Kameracsapdáink felvételein a farkasok mellett a táplálékállatok is rendszeresen megfigyelhetők. A ragadozók tápláléka sem kizárólag nagytestű patásokból áll. Gyakran fogyasztanak kisebb emlősöket, rágcsálókat is, de olykor az erdei gyümölcsöt sem vetik meg. A farkasok – gazdálkodva a rendelkezésre álló táplálékkal – rendszeresen váltogatják táplálkozó-területüket.
Ezúton cáfoljuk azt az Igazgatóságunkhoz is eljutott híresztelést, hogy a bükki farkasok mesterséges betelepítés eredményeként telepedtek meg a nemzeti park területén. Napjainkban Európa számos területén jelennek meg farkasok, akár a korábbi évtizedekben nyilván tartott élőhelyektől több száz kilométernyi távolságban is. Ennek oka a faj természetes mobilitása és az a szemléletváltozás az emberi társadalomban, amely felismerte a farkasnak, mint csúcsragadozónak az ökológiai rendszerekben elfoglalt alapvető és szükséges szerepét, ellentétben a korábban eluralkodott, a farkasok kíméletlen üldözését eredményező hiedelmekkel. A nagyragadozók hazai állományának alakulása a fajokkal kapcsolatos, bizonyítottan jelenlévő illegális elejtésekkel magyarázható. A farkasok Szlovákiából, esetleg Lengyelországból érkező egyedeinek – napi átlagos aktivitást feltételezve – legfeljebb néhány nap szükséges, hogy elérjék a Bükk területét. A közelmúltban az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén felbukkanó, nyakörvvel felszerelt barnamedve, „Iwo” példája is mutatja, hogy a nagyragadozók észak-magyarországi, természetes úton történő megjelenésének nincs jelentős fizikai akadálya.
Az ökológiai rendszert (termelők, fogyasztók, csúcsragadozók, lebontók) a nagyragadozók jelenléte és tevékenysége teszi teljessé és fenntarthatóvá. A farkas jelenléte hozzájárul az erdők állapotának javulásához, az erdő felújulásához. Folyamatosan mozgatja, kondicionálja a vadállományt, így csökkenti annak koncentrált taposása, rágása révén keletkezett természeti károkat, javítja a természetes erdőtársulások és a gyepek állapotát. Az erdészek munkáját ez alapvetően segíti (lásd természetszerű erdőgazdálkodás), a vadállomány kondícióját, túlélési képességét pedig a gyengébb egyedek szelekciója által növeli.
A Bükk számos, a vadászható vadfajok által veszélyeztetett és nagymértékben károsított növénytársulásának állapota jelentősen javult az elmúlt néhány évben, mióta a farkasok jelen vannak a hegységben.
Forrás: BNPI



