Természetvédelem
Mozgalmas évet zárt a kékvércse-védelem
Elkészült az idén 20 éve alakult Kékvércse-védelmi Munkacsoport 2023. évi beszámolója
MME: Elkészült az idén 20 éve alakult Kékvércse-védelmi Munkacsoport 2023. évi beszámolója. Az országosan kezelt több ezer műfészekből származó adatok összesítése kiegyensúlyozott kék vércse állományról ad hírt, mely kifejezetten eredményes évet tudhat maga mögött.
Az őszi szinkronok során számolt vércséket tavaly Afrikába is követték a kutatók, hogy a legmodernebb technikai eszközöket bevetve feltárják a kék vércsék fővárosában zajló, a tudomány számára eddig ismeretlen jelenségeket. Az angolai útról a National Geographic fotósa és független filmes stáb is páratlan felvételeket készített.

Fotó: Loki Csaba – MME
Az MME Kékvércse-védelmi Munkacsoportja és a nemzeti park igazgatóságok széleskörű állományfelmérése során 2023-ban 1146 pár kékvércse-pár fészekfoglalását és költését regisztráltuk hazánkban. A felmérés lefedettségét és intenzitását is figyelembe véve az országos állományt 1200-1300 párra becsüljük.

1. ábra: A kék vércse állományfelmérések eredményei 2003-2023 között Magyarországon. Forrás: Kékvércse-védelmi munkacsoport (2023). A felhasznált adatok a munkacsoport tagjainak biotikai adatbázisából származnak: BNPI, DINPI, HNPI, KMNPI, KNPI, FHNPI és MME
Kifejezetten kedvező időjárási körülmények és táplálékkínálat jellemezték a költési szezont. Az utóbbi 20 év átlagát meghaladó éves csapadék és a kiegyenlített hőmérséklet viszonyok jelentős növényi biomassza termelést eredményeztek. A mezei pocok szaporodási ciklusára is kedvezően hatott mindez, az országos szintű gradációtól volt hangos a mezőgazdasági szaksajtó. A terepen is tapasztalható volt a kiemelkedő táplálékkínálat, mindez kiemelkedő költési eredményeket hozott sok vércse fészekalj esetében.
Megbízható távcsövet keresel? Távolságmérős távcsövek és minden, ami a megfigyeléshez kell – > FROMMER Fegyverbolt! Kattints a fényképre!
A sikeres fészekaljak átlagos repített fiókaszáma a dél-jászsági mintaterületen (Palatitz P., Nyerják-Sümegi Zs. és Simon G.) a kék vércséknél 3 fióka/fészek volt (N=28), a Hevesi-síkon (Borbáth P.) 3,3 fióka/fészek volt (N=68). A Sárvíz völgyében és a Dinnyési fertőn szintén (Fenyvesi L. és mtsai) 3,3 fióka/fészek volt az átlagos repített fiókaszám a sikeres fészek esetében (N=16), ami kifejezetten jónak mondható. A 2023. évben a munkacsoport gyűrűzői országosan 653 kék vércsét gyűrűztek, ebből 518-at színes gyűrűvel is elláttak (Tinga, 2023.02.21.).

1. táblázat: A kék vércse foglaló párok megoszlása nemzetipark-igazgatósági területek között 2023-ban. Forrás: Kékvércse-védelmi munkacsoport (2023). A felhasznált adatok a munkacsoport tagjainak biotikai adatbázisából származnak: BNPI, DINPI, HNPI, KMNPI, KNPI, FHNPI és MME
A gyülekezőkön augusztus közepétől október első hetéig 2023-ban összesen 279 alkalommal végeztünk számlálást. Magyarországon, ez a heti alkalmankénti legalább 27 és legfeljebb 49 megfigyelőhelyet jelentett, de elmondható, hogy 40 helyről szinte állandó adatsorral rendelkezünk.

2. ábra: A szinkron napokon számolt összes kék vércse egyedszám változása Magyarországon, 2023-ban. Forrás: Kékvércse-védelmi munkacsoport (2023). A felhasznált adatok a munkacsoport tagjainak biotikai adatbázisából származnak: BNPI, DINPI, HNPI, KMNPI, KNPI, FHNPI és MME

Az MME logója
Ami az adatok mögött van…
Az elmúlt két évtizedben sikerült a múlt század végén becsült szintre visszaállítani és egyben stabilizálni a hazai kékvércse-állományt. Az állományméret fenntartásának jelenleg az egyik alappillére, hogy minden jó eltartó képességű régióban legyenek a vércsetelepek létrehozásában és fenntartásában elkötelezett szakemberek. A másik pillér a telepek felújításához szükséges költőládák és segédanyagok. Az Európai Unió, a Magyar Bank Holding és az MME Ragadozómadár-védelmi Szakosztály központi kerete is támogatott minket 2023-ban, így további 520 ládával gyarapodhattak a műfészek-telepek. Az állomány fejlesztésének fókuszában a tradicionális alföldi területek után most a Dunántúl egyes területei vannak, az új telepek létesítésével ide koncentrál a „A túzok és kék vércse hosszú távú megőrzése a magyar-szlovák határtérségben” c. LIFE+ projekt is. A 2023-évben folytatódott a trend, a projektben partner FHNPI területén 12 kékvércse költőpár foglalt fészket (forrás: Váczi Miklós, Bódics Dániel és Győrig Előd) , a Dinnyési fertőn is költött már 5 pár kék vércse és a Sárvíz völgyében is 14 párt regisztráltak az MME önkéntesei és a DINPI munkatársai (forrás: Fenyvesi László és mtsai).
A „minden szép minden jó” történetet azért árnyalja, hogy a természetvédelmi kezeléstől nagyban függő kékvércse-állomány mellett, a mindeközben lokálisan megerősödött vetési varjú állomány régi/új kihívásokat támaszt, elsősorban a humán konfliktusok kezelésében. Vélhetően ez egyre nagyobb hangsúlyt fog kapni a közeljövőben, mely egyszerre kívánja meg tőlünk a városi varjútelepek problémáinak kezelését és a mezőgazdálkodók irányából fellépő (kár)igények kezelését.A vércsék nyomában Afrikában
A 2023. évben másodszor is sikerült magyar kutatókkal és filmesekkel ellátogatni a kék vércsék fővárosába, Angolába. A www.falcoproject.eu oldalon sok érdekes részlet megtalálható az expedíció céljairól és a csatlakozott szervezetekről, a kezdeményezésnek itt csak a szakmai eredményeit szeretnénk röviden megosztani.

1. kép: A teljes csapat a 2023 márciusi angolai terepmunka során (Fotó: Stiller Ákos – MME)
A gyülekezőn töltött mintegy tíz nap alatt befogtunk 41 vércsét. A kék vércsék színes gyűrűt és 5 grammos, földi állomással letölthető GPS adót kaptak (ICARUS), az egyetlen amuri vércsét fémgyűrűvel jelöltük. A befogásban „segítségünkre” voltak a helyi lakosok, akik számára az évnek ebben a szakában a vércsék táplálékforrást jelentenek. Amikor híre ment, hogy mi gyűrűzzük a madarakat az esős éjszakákon kiabálva felzavart és hajnalban a földről szedett vércséket tucatszám hozták számunkra.

2. kép: Reggeli napfényben szárítkozó kék vércsék az angolai gyülekezőhelyen (Fotó: Novák László – MME)
A vércséket éjjelre papírdobozban tárolva és köpeteltetve, majd ismételten lemérve kimutattuk, hogy a madarak számára nagyon jelentős vonulás előtti állomást fedeztünk fel Angolában! Az európai viszonyokhoz képest elképesztő testtömeg-gyarapodást tapasztaltunk, fogtunk 225 grammos hím és 245 grammos tojó példányt is. A jeladós adatok szerint a régióban napi 80-100 km-es köröket is bejárva és szinte kizárólag rajzó termeszeket fogyasztva képesek ilyen jelentős raktárakat felhalmozni a kék vércsék a tavaszi vonulás megkezdése előtt. Korábbi, 2019-es utunk alkalmával az már kiderült számunkra, hogy noha a csapatnak igen jelentős tapasztalata van kavargó vércse tömegek becslésében, ez messze nem az a mérték, amely emberi képességekkel átfogható. A hagyományos és 360 fokban rögzítő kamerával felszerelt drónról készített felvételeket és a változatos módon és lencseszettel készített fotókat automata számlálási algoritmusokkal elemezve igyekszünk standard becslési módszereket kidolgozni az MTA–ELTE Lendület Csoportos Viselkedés Kutatócsoport bevonásával. A vércse főváros természetvédelmi oltalom alá helyezése érdekében lépéseket kezdeményeztünk lokálisan és a nemzetközi szintéren is.

3. kép: A vércse menyországban (Fotó: Palatitz Péter – MME)
Köszönetnyilvánítás
Hálásan köszönjük mindenkinek, aki munkájával hozzájárult a 20 éve alakult Kékvércse-védelmi Munkacsoport eredményeihez!
Jelenleg futó projektjeink
A LIFE Steppe on border – „A túzok és kék vércse hosszú távú megőrzése a magyar-szlovák határtérségben“, (LIFE20 NAT/SK/001077) című projektet az Európai Unió a LIFE programból társfinanszírozza. Az önrészt és a szakmai támogatást az Agrárminisztérium adja. Köszönet érte!
Angolai munkánkat számos szervezet és magánszemély támogatja, mind szakmailag, mind anyagilag.
A 2023. évi expedíció magyar tagjai: Borbáth Péter / Fehérvári Péter Dr. / Lehel Olivér / Novák László / Palatitz Péter Dr. / Pálfi Szabolcs / Solt Szabolcs / Stiller Ákos
Pénzügyi támogatók: National Geographic Magazin – Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület – MVM Zrt.- Üröm Természetvédelmi Egyesület – Szatuna Kft. – Széltapogatók Nonprofit Kft., Magyarország Külgazdasági és Külügyminisztériuma
Az expedíció eszközeit biztosította: Max Planck Institute of Ornithology – KOWA Optics – PULSAR (Weigl vadászbolt) – MyActionCam – Camera Kft. – Tripont
További információ: www.falcoproject.eu
Forrás: MME
Természetvédelem
Békászó sasok vadásznak a sárréti kaszálókon
Május végén is több békászó sas jelent meg a Körös-Maros Nemzeti Park Kis-Sárrét részterületén.
A korábbi évekhez hasonlóan idén május végén is több békászó sas jelent meg a Körös-Maros Nemzeti Park Kis-Sárrét részterületén. A fiatal ragadozók a Geszt és Zsadány környéki kaszálókon vadásznak.

Fotó: Tóth Imre – KMNP
A békászó sas egy zömök, közepes méretű, az egerészölyvnél kissé nagyobb ragadozó madár. Színében a sötét- és a világosbarna dominál, jellemző a kézevező tollak apró fehéres foltja. Elterjedése viszonylag kis területre koncentrálódik, Németországtól Oroszország nyugati feléig terjed, de költ Kis-Ázsiában és Iránban is, innen kelet felé közeli rokona, a fekete sas váltja.
Hazánkban ritka fészkelő, mindössze 35-40 pár költ, elsősorban az Északi-középhegységben. Hozzánk legközelebb Romániában van jelentősebb állománya. Vonuló, a telet Dél- és Közép-Afrikában tölti. Fészkét kizárólag idősebb erdőkbe rakja. Jellemzően két tojást rak, a kotlási idő 38-40 nap. A fajra jellemző a káinizmus, amikor is az idősebb, erősebb fióka elnyomja és megöli a gyengébbet.
Nevével ellentétben legfontosabb tápláléka a mezei pocok, és ahol még van, ott a hörcsög. Emellett természetesen békákat, valamint madarakat és rovarokat is eszik. A Dél-Tiszántúlon nagyobb számban a májusban kezdődő kaszálások során jelenik meg, amikor a felnyílt területen könnyebben hozzáfér a különböző rágcsálókhoz, főként mezei pockokhoz. Zsákmányát leggyakrabban a földön sétálva szerzi meg, máskor boglyákról, fákról kémlelve, vagy alacsonyan repülve vadászik.
A Kis-Sárréten, ahogyan az elmúlt években, úgy idén is megjelentek a békászó sasok. Május végétől folyamatosan 6-7 példány tartózkodik nálunk, elsősorban a Geszt és Zsadány térségében lévő kaszálókon. Ezek a példányok jellemzően egy-hároméves madarak, melyek még nem költenek, és kóborlásuk során keresik fel az alkalmas táplálkozó területeket, de alkalmanként öreg madarak is előfordulhatnak. Megkapó látvány, amikor egy ilyen méretű madár, kissé ügyetlennek tűnő futkározással kapja el a zsákmányát. A békászó sasok mellett sikerült megfigyelni barna kányákat, nagyszámú egerészölyvet és vörös vércsét is ezeken a kaszálókon.
Forrás: KMNP
Természetvédelem
Kurfis Ilona: Bütykös ásóludakat fotóztam
A bütykös ásólúd hazánkban még kis létszámú, de rendszeres költőfaj. A Dél-Alföldön násztánca, fiókanevelése és táplálkozása is megfigyelhető.
A bütykös ásólúd Európában, valamint Nyugat- és Közép-Ázsiában költ. A lúdalakúak rendjébe tartozó faj. Költöző madár, hazai állománya azonban részben állandó, illetve rövidebb távon vonuló, de alpavetően alkalmi fészkelő Magyarországon. Most Kurfis Ilona kapott lencsevégre egy párt, amely fiókáival került a természetfotós elé. Találkozásukról beszámolt az Agro Jagernek.

Egy gulipán társaságában kapta lencsevégre Kurfis Ilona a bütykös ásóludakat. Fotó Kurfis Ilona / Agro Jager
Hazánkban az első költőpárok húsz évvel ezelőtt jelentek meg. A Dél-Alföldön rendszeres, bár még kis létszámú költőfajnak számít. Nálunk évről évre 30–40 pár fészkel. Szerencsére elég sokszor találkozom velük – írja az Agro Jager érdeklődésére beszámolójában a természetfotós.

A bütykös ásólúd gúnára. Fotó Kurfis Ilona / Agro Jager
Pár éve láthattam csodás násztáncukat. Igaz, viharos szél volt, de őket ez nem zavarta. Körbe-körbe jártak, föl-fölugrottak a levegőbe, nyakukat hajlítgatták föl-le. Kergetőztek, civakodtak, főleg azok, amelyek életük első párját választották ki. Ugyanis életük végéig együtt maradnak.

Egy életre választ pár a bütykös ásólúd. Fotó Kurfis Ilona / Agro Jager
Később láttam, amint a nyolc kicsivel úsztak a tavon, védve őket a veszélyektől, a ragadozó madaraktól. Bármennyire is felügyelték a kicsiket, pár nappal később már csak hét egyeddel úsztak a tavon. Két héttel később a felnőttkort már csak négy példány érte meg.

A magyar lúdfajok, a bütykös ásóludat könnyen határozhatjuk. Fotó Kurfis Ilona / Agro Jager
Táplálékuk rákokból, kagylókból, csigákból és más gerinctelenekből áll. A sekély vízben, a puha iszapból szűrik ki a moszatokat. Csőrükkel átszűrik a vizet, miközben fejüket ingatva haladnak előre. Lábukkal taposva hozzák a felszínre az iszapba rejtőzött kagylókat és csigákat.

Hazánkban alkalmi fészkelő a bütykös ásólúd. Fotó Kurfis Ilona / Agro Jager
Tavasszal, a nagy ködben is több példány táplálkozott a lecsapolt halastavakon. Elég hangosan kommunikálnak. Rendkívül óvatos madarak, a legkisebb mozgásra is tovarepülnek. Legtöbbször csapatokban lehet látni ezeket a csodaszép madarakat. Védett, természetvédelmi értéke 50 000 Ft.
Írta és fényképezte:
Kurfis Ilona
Van egy jó története, egy szép élménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Hirdessen Ön is az Agro Jageren
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Természetvédelem
A kerecsensólymok nyomában – lezárult a 2026. évi gyűrűzési és jeladózási szezon
A LIFE SakerRoads projekt keretében a szakemberek február elejétől intenzíven monitorozzák a kerecsensólymok revírfoglalását és költését.
A fokozottan védett kerecsensólymok Magyarországon február elejétől kezdik meg a revír foglalást. A LIFE SakerRoads projekt keretében ettől az időszaktól kezdve a szakemberek intenzív monitorozást végeznek.

Fotó: MME
A kerecsensólyom-fiókák gyűrűzésére és biometriai adatainak felvételére minden évben május és június közepe között kerül sor, a fiókák fejlettségéhez igazodva. A gyűrűzések mellett, a projekt keretében az Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület szakemberei 2024-ben kezdték meg a kerecsensólyom-fiókák GPS-jeladóval történő jelölését.
2026-ban a Dévaványai-sík és a Jászság Különleges Madárvédelmi Területeken, összesen 5 fészekben 17 fiatal kerecsensólyom kapott műholdas nyomkövető eszközt, idén kizárólag fán költő párok fiókái. A LIFE SakerRoads projekt keretében ezzel összesen 86 fióka jelölése valósult meg 2024 óta. A korszerű, mindössze 11 grammos eszközök a korábbiakhoz képest lényegesen kisebb terhelést jelentenek a madarak számára, miközben értékes információkat szolgáltatnak mozgásukról, területhasználatukról és túlélésükről. Az így gyűjtött adatok nemzetközi szinten is jelentős értéket képviselnek, hozzájárulva a faj természetvédelmi célú kutatásához és védelméhez.
A jeladók felszerelésével egy időben állatorvosi mintavételezésre is sor került, melynek elsődleges célja a fiókák általános egészségi állapotának felmérése. Emellett a genetikai mintavételezésnek köszönhetően DNS-ujjlenyomat-vizsgálatokat is végzünk, amivel a fiókák genetikai állománya alapján a szülők kiléte is meghatározható.

Fotó: MME
A jeladózási akciónak ez a szakasza a projektben ezzel le is zárult, a továbbiakban a beérkező adatok elemzése és folyamatos monitorozása következik. Célunk, hogy a kerecsensólymok pusztulási okait a korábbinál pontosabban, adatalapú módon tárjuk fel, és ezzel hatékonyabb védelmi intézkedéseket alapozzunk meg. A jeladók lehetővé teszik a madarak mozgásának napi szintű nyomon követését, így szükség esetén gyors terepi beavatkozás is biztosítható.
Ezúton is köszönet a résztvevő nemzeti park igazgatóságoknak – a Bükki, a Hortobágyi és a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóságnak –, külön kiemelve a természetvédelmi őrszolgálatok munkáját, valamint a MAVIR Zrt. szakembereinek támogatását, amely nélkül ez az összetett munka nem valósulhatott volna meg.
Köszönet illeti továbbá a közreműködő állatorvosokat: Dr. Sós-Koroknai Viktóriát, Dr. Erdélyi Károlyt és Dr. Sós Endrét.
A projektről további információt a kerecsensolyom.hu weboldalon illetve a LIFESakerRoads Facebook oldalán találnak.

Ábra: MME
A LIFE SakerRoads – A kerecsensólyom védelme az Észak-alföldi régióban (LIFE21-NAT-HU-101074704) projektet az Európai Unió LIFE programja támogatja.
Forrás: MME


