Keressen minket

Természetvédelem

Mozgalmas évet zárt a kékvércse-védelem

Print Friendly, PDF & Email

Elkészült az idén 20 éve alakult Kékvércse-védelmi Munkacsoport 2023. évi beszámolója

Közzétéve:

Print Friendly, PDF & Email

MME: Elkészült az idén 20 éve alakult Kékvércse-védelmi Munkacsoport 2023. évi beszámolója. Az országosan kezelt több ezer műfészekből származó adatok összesítése kiegyensúlyozott kék vércse állományról ad hírt, mely kifejezetten eredményes évet tudhat maga mögött.

Az őszi szinkronok során számolt vércséket tavaly Afrikába is követték a kutatók, hogy a legmodernebb technikai eszközöket bevetve feltárják a kék vércsék fővárosában zajló, a tudomány számára eddig ismeretlen jelenségeket. Az angolai útról a National Geographic fotósa és független filmes stáb is páratlan felvételeket készített.

Fotó: Loki Csaba – MME

Az MME Kékvércse-védelmi Munkacsoportja és a nemzeti park igazgatóságok széleskörű állományfelmérése során 2023-ban 1146 pár kékvércse-pár fészekfoglalását és költését regisztráltuk hazánkban. A felmérés lefedettségét és intenzitását is figyelembe véve az országos állományt 1200-1300 párra becsüljük.

kék vércse diagram

1. ábra: A kék vércse állományfelmérések eredményei 2003-2023 között Magyarországon. Forrás: Kékvércse-védelmi munkacsoport (2023). A felhasznált adatok a munkacsoport tagjainak biotikai adatbázisából származnak: BNPI, DINPI, HNPI, KMNPI, KNPI, FHNPI és MME

Kifejezetten kedvező időjárási körülmények és táplálékkínálat jellemezték a költési szezont. Az utóbbi 20 év átlagát meghaladó éves csapadék és a kiegyenlített hőmérséklet viszonyok jelentős növényi biomassza termelést eredményeztek. A mezei pocok szaporodási ciklusára is kedvezően hatott mindez, az országos szintű gradációtól volt hangos a mezőgazdasági szaksajtó. A terepen is tapasztalható volt a kiemelkedő táplálékkínálat, mindez kiemelkedő költési eredményeket hozott sok vércse fészekalj esetében.

Megbízható távcsövet keresel? Távolságmérős távcsövek és minden, ami a megfigyeléshez kell – > FROMMER Fegyverbolt! Kattints a fényképre!

A sikeres fészekaljak átlagos repített fiókaszáma a dél-jászsági mintaterületen (Palatitz P., Nyerják-Sümegi Zs. és Simon G.) a kék vércséknél 3 fióka/fészek volt (N=28), a Hevesi-síkon (Borbáth P.) 3,3 fióka/fészek volt (N=68). A Sárvíz völgyében és a Dinnyési fertőn szintén (Fenyvesi L. és mtsai) 3,3 fióka/fészek volt az átlagos repített fiókaszám a sikeres fészek esetében (N=16), ami kifejezetten jónak mondható. A 2023. évben a munkacsoport gyűrűzői országosan 653 kék vércsét gyűrűztek, ebből 518-at színes gyűrűvel is elláttak (Tinga, 2023.02.21.).

kék vércse párok

1. táblázat: A kék vércse foglaló párok megoszlása nemzetipark-igazgatósági területek között 2023-ban. Forrás: Kékvércse-védelmi munkacsoport (2023). A felhasznált adatok a munkacsoport tagjainak biotikai adatbázisából származnak: BNPI, DINPI, HNPI, KMNPI, KNPI, FHNPI és MME

A gyülekezőkön augusztus közepétől október első hetéig 2023-ban összesen 279 alkalommal végeztünk számlálást. Magyarországon, ez a heti alkalmankénti legalább 27 és legfeljebb 49 megfigyelőhelyet jelentett, de elmondható, hogy 40 helyről szinte állandó adatsorral rendelkezünk.

szinkron kék vércse

2. ábra: A szinkron napokon számolt összes kék vércse egyedszám változása Magyarországon, 2023-ban. Forrás: Kékvércse-védelmi munkacsoport (2023). A felhasznált adatok a munkacsoport tagjainak biotikai adatbázisából származnak: BNPI, DINPI, HNPI, KMNPI, KNPI, FHNPI és MME

 

Az MME logója

Ami az adatok mögött van…
Az elmúlt két évtizedben sikerült a múlt század végén becsült szintre visszaállítani és egyben stabilizálni a hazai kékvércse-állományt. Az állományméret fenntartásának jelenleg az egyik alappillére, hogy minden jó eltartó képességű régióban legyenek a vércsetelepek létrehozásában és fenntartásában elkötelezett szakemberek. A másik pillér a telepek felújításához szükséges költőládák és segédanyagok. Az Európai Unió, a Magyar Bank Holding és az MME Ragadozómadár-védelmi Szakosztály központi kerete is támogatott minket 2023-ban, így további 520 ládával gyarapodhattak a műfészek-telepek. Az állomány fejlesztésének fókuszában a tradicionális alföldi területek után most a Dunántúl egyes területei vannak, az új telepek létesítésével ide koncentrál a „A túzok és kék vércse hosszú távú megőrzése a magyar-szlovák határtérségben” c. LIFE+ projekt is. A 2023-évben folytatódott a trend, a projektben partner FHNPI területén 12 kékvércse költőpár foglalt fészket (forrás: Váczi Miklós, Bódics Dániel és Győrig Előd) , a Dinnyési fertőn is költött már 5 pár kék vércse és a Sárvíz völgyében is 14 párt regisztráltak az MME önkéntesei és a DINPI munkatársai (forrás: Fenyvesi László és mtsai).
A „minden szép minden jó” történetet azért árnyalja, hogy a természetvédelmi kezeléstől nagyban függő kékvércse-állomány mellett, a mindeközben lokálisan megerősödött vetési varjú állomány régi/új kihívásokat támaszt, elsősorban a humán konfliktusok kezelésében. Vélhetően ez egyre nagyobb hangsúlyt fog kapni a közeljövőben, mely egyszerre kívánja meg tőlünk a városi varjútelepek problémáinak kezelését és a mezőgazdálkodók irányából fellépő (kár)igények kezelését.A vércsék nyomában Afrikában
A 2023. évben másodszor is sikerült magyar kutatókkal és filmesekkel ellátogatni a kék vércsék fővárosába, Angolába. A www.falcoproject.eu oldalon sok érdekes részlet megtalálható az expedíció céljairól és a csatlakozott szervezetekről, a kezdeményezésnek itt csak a szakmai eredményeit szeretnénk röviden megosztani.

csapat kék vércse

1.    kép: A teljes csapat a 2023 márciusi angolai terepmunka során (Fotó: Stiller Ákos – MME)

A gyülekezőn töltött mintegy tíz nap alatt befogtunk 41 vércsét. A kék vércsék színes gyűrűt és 5 grammos, földi állomással letölthető GPS adót kaptak (ICARUS), az egyetlen amuri vércsét fémgyűrűvel jelöltük. A befogásban „segítségünkre” voltak a helyi lakosok, akik számára az évnek ebben a szakában a vércsék táplálékforrást jelentenek. Amikor híre ment, hogy mi gyűrűzzük a madarakat az esős éjszakákon kiabálva felzavart és hajnalban a földről szedett vércséket tucatszám hozták számunkra.

napfényben kék vércsék

2.    kép: Reggeli napfényben szárítkozó kék vércsék az angolai gyülekezőhelyen (Fotó: Novák László – MME)

A vércséket éjjelre papírdobozban tárolva és köpeteltetve, majd ismételten lemérve kimutattuk, hogy a madarak számára nagyon jelentős vonulás előtti állomást fedeztünk fel Angolában! Az európai viszonyokhoz képest elképesztő testtömeg-gyarapodást tapasztaltunk, fogtunk 225 grammos hím és 245 grammos tojó példányt is. A jeladós adatok szerint a régióban napi 80-100 km-es köröket is bejárva és szinte kizárólag rajzó termeszeket fogyasztva képesek ilyen jelentős raktárakat felhalmozni a kék vércsék a tavaszi vonulás megkezdése előtt. Korábbi, 2019-es utunk alkalmával az már kiderült számunkra, hogy noha a csapatnak igen jelentős tapasztalata van kavargó vércse tömegek becslésében, ez messze nem az a mérték, amely emberi képességekkel átfogható. A hagyományos és 360 fokban rögzítő kamerával felszerelt drónról készített felvételeket és a változatos módon és lencseszettel készített fotókat automata számlálási algoritmusokkal elemezve igyekszünk standard becslési módszereket kidolgozni az MTA–ELTE Lendület Csoportos Viselkedés Kutatócsoport bevonásával.  A vércse főváros természetvédelmi oltalom alá helyezése érdekében lépéseket kezdeményeztünk lokálisan és a nemzetközi szintéren is.

vércsemenyország

3.    kép: A vércse menyországban (Fotó: Palatitz Péter – MME)

Köszönetnyilvánítás
Hálásan köszönjük mindenkinek, aki munkájával hozzájárult a 20 éve alakult Kékvércse-védelmi Munkacsoport eredményeihez!

Jelenleg futó projektjeink
A LIFE Steppe on border – „A túzok és kék vércse hosszú távú megőrzése a magyar-szlovák határtérségben“, (LIFE20 NAT/SK/001077) című projektet az Európai Unió a LIFE programból társfinanszírozza. Az önrészt és a szakmai támogatást az Agrárminisztérium adja. Köszönet érte!

Angolai munkánkat számos szervezet és magánszemély támogatja, mind szakmailag, mind anyagilag. 
A 2023. évi expedíció magyar tagjai: Borbáth Péter / Fehérvári Péter Dr. / Lehel Olivér / Novák László / Palatitz Péter Dr. / Pálfi Szabolcs / Solt Szabolcs / Stiller Ákos
Pénzügyi támogatók: National Geographic Magazin – Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület – MVM Zrt.- Üröm Természetvédelmi Egyesület – Szatuna Kft. – Széltapogatók Nonprofit Kft., Magyarország Külgazdasági és Külügyminisztériuma
Az expedíció eszközeit biztosította: Max Planck Institute of Ornithology – KOWA Optics – PULSAR (Weigl vadászbolt) – MyActionCam – Camera Kft. – Tripont

További információ: www.falcoproject.eu

Forrás: MME

Természetvédelem

Érdekes vonuló madárfajok a szegedi Fehér-tavon

Print Friendly, PDF & Email

Tokody Béla madarakat figyelt meg a szegedi Fehér-tavon

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

A Tisza mellett fekvő alföldi halastavak a nagy madártömegek mellett mindig is vonzották a ritkább vízimadarakat. 2024 áprilisában több olyan madárfaj is előfordult a szegedi Fehér-tavon, amelyek ugyan minden évben távcső elé kerülnek, de idén kicsit korábban érkeztek, hasonlóan más madarakhoz.

Fotó: Dr. Tokody Béla – MME

A szegedi Fehér-tó több mint 2000 hektáros vízfelülete vízimadarak tömegeit vonzza minden tavasszal. Abban az esetben, ha március és április között van lecsapolt tóegység, akkor partimadarak ezrei lepik az iszapfelületet táplálék után kutatva. A gyakoribb partimadarak (pajzsoscankók, havasi partfutók, füstös cankók és gulipánok) között idén is feltűnt néhány olyan madárfaj, amely ugyan minden évben előfordul, de nem nagy példányszámban és kicsit későbbi időpontban.

Megbízható távcsövet keresel? Távolságmérős távcsövek és minden, ami a megfigyeléshez kell – > FROMMER Fegyverbolt! Kattints a fényképre!

A csigaforgató (Haematopus ostralegus) kisszámú, de rendszeres átvonuló. Viszonylag nagy termetű madár, hosszú piros csőre és fekete-fehér mintázata miatt eltéveszthetetlen. Április első napjaiban jelent meg egy példánya a Fehér-tó új tavain.

Fotó: Dr. Tokody Béla – MME

A sarki partfutó (Calidris canutus) nagy testű partfutó, nászruhában vörös színű, összetéveszthetetlen partfutófaj.  A sarkkörön túli tundraövezetben költ. Nálunk rendszeres, de kis számú átvonuló faj, főleg májusban és augusztus-szeptember között tűnik fel lecsapolt halastavakon és szikes tavakon. Április első hetében tűnt fel két téli ruhás egyed, amely viszonylag korainak számít, de maradtak több napig a területen.

A széki lile (Charadrius alexandrinus) még 30 évvel ezelőtt rendszeresen költött a szárazon hagyott halastó medrekben is és jellegzetes költőfaja volt az alföldi szikes tavaknak, de sajnos rendkívüli módon visszaszorult hazánkban, mindössze 10-15 pár költ a Kiskunságban. A szegedi Fehér-tavon már csak ritka átvonuló, ezért is volt öröm az a hím madár, amely szintén április elején vendégeskedett egy napig a tavon.

A kis goda (Limosa lapponica) régebben ritka, manapság azonban már rendszeres, de kisszámú átvonuló partimadarunk. Közeli rokona a hazánkban már vészesen megfogyatkozott nagy godának, de a kis goda északon, a tundraövezetben költ. Hosszútávú vonuló, sajátos madárrepülési világrekord fűződik a fajhoz; egy fiatal kis goda közel 13 000 kilométert repült Alaszkától egészen Tasmániáig leszállás nélkül, amely út 265 órán keresztül tartott.

A szegedi Fehér-tó egyik lecsapolt tóegységén tűnt fel egy nászruhás madár és néhány napig táplálkozott az egyik lecsapolt tóegységen.

Fotó: Dr. Tokody Béla – MME

A klímaváltozás hatására sok időszakos vízállású szikes tavunk kiszárad már késő tavaszra, ezért is értékelődött fel a mesterséges halastavak szerepe, ahol az extenzív gazdálkodás egyrészt az állandó vízállással jó költő-és vonulóhelyet biztosít azoknak a vízimadárfajoknak, amelyek táplálkozása és költése ezt igényli, de a gazdálkodásnak megfelelően a lecsapolt halastavak iszapfelületei tökéletes élőhelye a partimadaraknak. A ritkább fajokat látni mindig jó élmény, de ami nagyon fontos, hogy ezek a tavak több olyan tömegesen vonuló fajnak jelent biztos megállóhelyet, mint a pajzsoscankó, havasi partfutó vagy a nagy goda.

Forrás: dr. Tokody Béla – MME

Tovább olvasom

Természetvédelem

Kékbegyek látványos nászrepülése Cserebökényben

Print Friendly, PDF & Email

Rendszeresen találkozhatunk kékbegyekkel Cserebökényben

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

A Körös-Maros Nemzeti Park Cserebökény részterületén rendszeresen találkozhatunk kékbegyekkel. A hímek nászrepülése szemet gyönyörködtető mutatvány.

Fotó: Őze Péter

A kékbegy az egyik legszebb tollazatú énekesmadár. Március végén, április elején érkezik vissza afrikai telelőhelyéről. A hímek rögtön elfoglalják a fészkelő területüket. Rendszerint egy magasabb ponton énekelnek, akár egy kiemelkedő nádszál csúcsi részén megkapaszkodva. Énekük rendkívül változatos, sok utánzást tartalmaz, mégis egyedi.

Nászrepülésük igen látványos. A hím a tojó közelsége esetén éneklés közben rendszeresen a levegőbe emelkedik, majd széttárt faroktollakkal ereszkedik vissza. Ezt követően a hím a talajon kék melltollait felborzolja, szárnyait leereszti, faroktollait széttárja, így udvarol a tojónak.

Megbízható távcsövet keresel? Távolságmérős távcsövek és minden, ami a megfigyeléshez kell – > FROMMER Fegyverbolt! Kattints a fényképre!

A fészket a tojó vékony növényi szálakból, gyökérdarabokból, egymaga építi. Legtöbbször a talajhoz közel, fűcsomó alá, zsombékra, vagy nádcsomó tövébe rejti. Általában 5-6 tojást rak, melyeken csak a tojó kotlik. A hím eközben a közelben énekel. A fiókák etetésében mindkét szülő részt vesz. Ritkán második költésük is előfordul.

A násztevékenységet követően a kékbegyek – rejtett életmódjuk miatt -, alig észrevehetők. Megfigyeléseink szerint ragaszkodnak a költőterületeikhez, évről-évre ugyanott találjuk meg az éneklő hímeket. Cserebökényben az egyik vizes élőhely melletti, pihentetett, kiterjedt foltos bürkös területen hat nászrepülő hímet számoltunk. Megfigyeltük, hogy a nászrepülést követően az 50-60 cm magasságú, sűrű növényzetben tűntek el a kékbegy-párok. Reméljük, hogy a párok az idén is sikeresen nevelik fel fiókáikat.

Forrás: Körös-Maros Nemzeti Park

Tovább olvasom

Természetvédelem

Madár-megfigyelés Görögországban

Print Friendly, PDF & Email

Gyenge László madarakat fényképezett Thesszalonikitől délre eső makedóniai tengerparton

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

Néhány napot nemrég Görögországban töltöttem, a Thesszalonikitől délre eső makedóniai tengerparton. No nem fürödni és napozni mentem a magyarok körében is népszerű nyaralóhelyre, és nem csak az ott is hűvös idő tartott vissza a dologtól.

Fotó: Gyenge László – Agro Jager News

Az Axiosz és az Aliákmonasz folyó torkolatvidékének és a Makrijálosztól délre eső tengerparti sólepárló kazetták, illetve a mellette elterülő mocsárvidék gazdag élővilágára voltam kíváncsi. A természetfotósok már csak ilyen furcsa helyekre járnak. Hát a madarak és a hüllők igazi paradicsomába csöppentem a tavaszi nyüzsgés, megújulás időszakában. Az odalátszó távoli Olimposz hegy csúcsát még hó borította, de a lapályon már költéshez készülődtek a madarak, és a gyíkok, kígyók, teknősök is élvezték a déli napsütést.

Megbízható távcsövet keresel? Távolságmérős távcsövek és minden, ami a megfigyeléshez kell – > FROMMER Fegyverbolt! Kattints a fényképre!

Sikerült igazán kecsegtető leshelyeket találnom, ahonnan főleg parti és gázlómadarakat tudtam fotózni. A tengerparthoz közeli sótűrő növényzetben botorkálva még veszélyes helyzetbe is kerültem: a hűvös hajnal utáni reggeli verőfényben még félig dermedten napozott egy jól fejlett homoki vipera, amelyet tényleg csak a legutolsó pillanatban vettem észre, és a már lépésre emelt lábamat rántottam vissza.

Fotó: Gyenge László – Agro Jager News

Szóval nem lett baj, a hüllő dühösen sziszegve tűnt el a gazban a tamariskabokrok alatt. Odébb, a sólepárló betonszegélyénél egy jó kétméteres haragos sikló kúszott tova, és lépten-nyomon görög teknősök kocogtak, döcögtek a fűcsomók között. Minden hasonló utam előtt elképzelek magamnak valamilyen addig még nem látott vagy általam nem fotózott fajt, amelyet azután igyekszem megtalálni, megörökíteni.

Fotó: Gyenge László – Agro Jager News

Ezúttal a székicsér képére vágytam, és ha nehezen is, meg nem kis szerencsével is, de sikerült. Az elmúlt napokban a különböző természetfotós csoportokban publikált madaras képeim mind itt készültek, nem a szokásos apaji “vadászterületemen”, ahol ugyanezeket a fajokat időnként szintén meg lehet figyelni.

Írta és fényképezte: Gyenge László

Tovább olvasom