Természetvédelem
Óriásbaglyok a Börzsönyben 1. – az uráli bagoly
Felbukkant az uráli bagoly a Börzsönyben
A madarak iránti érdeklődés egyidős az emberiséggel.
A madármegfigyelés több évszázados kedvtelés a fejlett világban, ami később patinás civil szervezetek és tudományágak megalapozója lett.
A madárvédelem hazánkban is a természetvédelem fontos szakterülete.
Kiemelt oltalmat élveznek a táplálékláncot „felülről” szabályozó ragadozók.
Különleges képviselőik az éjszakai életmódú baglyok, közülük is a legnagyobb testű és legritkább fajok állnak az érdeklődés előterében.
A Börzsöny vadregényes életterét a két legméretesebb bagolyfajunk is otthonának tekinti. E cikkünk a „második helyezettről”, az uráli bagolyról szól.

Fotó: Ipolyerdo.hu
Miért különleges élettér a Börzsöny?
A Börzsöny ezerféle szempontból vonzó erdei élőhely, a madárvilágnak is az.
Hazánk legnagyobb zárt, és egyben legtagoltabb domborzatú erdőtömbje ez, melyben az idős faállományok aránya és az erdők szerkezetének változatossága országosan kiemelkedő.
Az erdők természetességének megalapozója a több évtizedes, korszerű szemléletű (egyre nagyobb részben folyamatos erdőborítású) kezelés, mely jól illeszkedik az erdő folyamataihoz, együttműködik az ökológia és a természetvédelem szempontjaival.
„Vadregényes erdőtáj – a Börzsöny” című monográfiánk szerint, a több mint 380 hazai madárfaj kétharmada a Börzsönyben is előfordul, mintegy 120 faj pedig költ is itt.
Hegységünk különösen kedvező élettere a ragadozó madaraknak, „akik” fészkelésükhöz megtalálják benne a háborítatlan erdőket, sziklafalakat, üregeket, odvas faóriásokat.

Fotó: Ipolyerdo.hu
E ragadozófaj megtelepedése hazánkban és a Börzsönyben
Az uráli bagoly (Strix uralensis) alapvetően Eurázsia északi régiójában élő éjszakai ragadozó.
A fő elterjedési területén hívül, az egyik alfaja szigetszerűen honos a Kárpát-medencét övező hegyláncok gyűrűjében.
Megbízható távcsövet keresel? Távolságmérős távcsövek és minden, ami a megfigyeléshez kell – > FROMMER Fegyverbolt! Kattints a fényképre!
Őshonos macskabaglyunk hatalmas termetű rokonaként, a mai Magyarország területén az 1970-es években, innen telepedett meg. A Zemplénben észlelték először, majd tovább terjedt nyugati irányba az Északi-középhegységben. Fészkelésével a Börzsönyt az ezredforduló előtti években érte el (mára a Dunát átlépve, megjelent a Pilisben is).
Nálunk fokozottan védett faj, egyedeinek természetvédelmi értéke 100 ezer forint.
Uniós szinten az Európai Madárvédelmi Irányelv védi.

A térkép forrása: MME
Északi bevándorlónk a zárt erdőségek madara, mely az elsősorban rágcsálókat kedvelő táplálkozásához, kisebb tisztások meglétét is igényli.
Börzsönyi megtelepedését a természetes élőhely vonzása mellett…
…a természetvédelem – a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság és a Magyar Madártani Egyesület – munkatársai is elősegítették.
Az általuk zempléni mintára kihelyezett láda-odúk (tükrös „plafonjukkal” a költés kíméletes megfigyelését biztosítva) hozzájárultak az uráli bagoly térségi elterjedéséhez.
Az uráli bagoly szívesen elfogadja a mesterséges költőládákat, melyek segítségével megerősíthető a költőpárok territóriuma, és a sikeres költés is.
A Börzsönyben költő uráli bagoly párok száma egyes szakemberek szerint már meghaladhatja a húszat. Tekintve, hogy a párok szigorúan őrzik a territóriumukat, ez az érték harmincezer hektáros erdőtömbben jelentősnek számít.
Baglyunk megjelenése, jellemzői
Az uráli bagoly mérete tekintélyt parancsoló. A tojók általában nagyobbak, mint a hímek, testhosszuk elérheti a 60 centimétert is. Szárnyfesztávolságuk 120-140 centiméter közötti, a tömegük 600-1100 gramm lehet.
Ezzel az uráli az uhu után, a második legnagyobb testű bagolyfajunk!
A tollazatuk döntően barna, pikkelyes mintázattal, csíkokkal. Megjelenésük arányaiban a kisebb rokonhoz, a macskabagolyhoz hasonlít. Kerekded a fejük. Ragyogóan sárga szemeik, élénksárga csőrük kiemeli világosszürke fátyollal borított „arcukat”. Farkuk enyhén villás. Élettartamuk hosszú, 25 év is lehet – amit leginkább az élőhely és a táplálékforrás befolyásol.
Életmódja
Az uráli bagoly igazi éjszakai ragadozó. Kitűnő látása és a hallása révén könnyedén megtalálja táplálékát. Hangtalan röptével, rettenetes karmaival az egyik legkiválóbb vadász.
Nagyon változatos táplálkozási szokásokkal rendelkezik. Az adott terület és a körülmények függvényében alkalmazkodik a rendelkezésre álló élelemhez.
Általában kisebb emlősöket (főképpen rágcsálókat) és madarakat (kisebb baglyokat is) ejt zsákmányul. Szűkös időkben nem veti meg a nagyobb rovarokat sem, emellett akár nyulakat is képes elragadni.
Tulajdonságai folytán, csaknem a tápláléklánc csúcsán áll. Esetleges ellenségként a konkurens nagyobb baglyok és egyes nappali ragadozó madarak (például a szirtisas) leselkedhetnek rá.
Ez a bagolyfaj monogám. Egy-egy pár az egész életén át kitart egymás mellett.
A párzási időszakban a hímek lenyűgöző énekléssel hívják fel a tojók figyelmét. Így „erősítik a kapcsolatukat”, vagy jelölik a területük határait.
Éneküket a „uhu-húú” vagy „hú-hú-hú” hangok jellemzik.
Leginkább harkály vájta, vagy mesterséges odvakban, illetve más ragadozó madarak, hollók elhagyott gallyfészkeiben telepszenek meg.
A tavasszal lerakott tojásokon a tojó körülbelül 30 napig kotlik.
A tojások száma nagyban függ az adott esztendő táplálék-kínálatától, általában 3-6 db.
A fiókák kikelésük után mindkét szülő gondoskodását élvezik – „akik” táplálékot hordanak és feltétlen védelmet nyújtanak nekik. A fiatal baglyok 3-4 hét elteltével, „a legerősebb szülői felügyelet mellett”, lábukkal, csőrükkel ügyesen mozogva szétmásznak a környéken, majd megerősödve elkezdenek repülni és önállóvá válnak.
Videó a fiókáról:
A legerősebb szülői felügyeletről
Figyelem! Emberi hasonlattal élve: főnemesek vagy milliárdosok gyerekeire nem vigyáznak olyan hatékonyan a testőreik, amilyen odafigyeléssel és elszántsággal óvja, védi egy uráli bagolypár a fészkét, később pedig a talajon vagy az ágak között mászkáló fiókáit.
Ez bizony nem tréfadolog: a közelükbe vetődő turisták, de még a szakemberek számára sem!
A békés külsejű madár ebben az élethelyzetben rendkívül agresszív, az emberrel szemben is. Villámgyorsan és erőteljesen támad, csőrével és hatalmas karmaival maradandó sérüléseket okozhat, miközben az óvatlan erdőjáró a szeme világát is elveszítheti!
A profi kutatók egyedi védőöltözetben közelítenek a fészkelőhelyeikhez, és még így is előfordulnak balesetek!
Az uráli bagoly jelenléte a természetes életközösségben kifejezetten fontos – főképpen, mert meghatározó szerepe van a rágcsálók populációjának ellenőrzésében.
Védelme tehát az erdők egészségének fenntartásához és egyensúlyának megőrzéséhez egyaránt hozzájárul.
Mit tesznek értük a börzsönyi erdők kezelői?
Hatékony fajvédelem nem képzelhető el az élőhelyek megfelelő állapota nélkül.
A cikk elején vázolt börzsönyi élettér (a magas természetességű, minden tekintetben változatos, kiterjedt és zárt erdőtömb) az uráli bagoly csaknem tökéletes otthonterülete.
Ennek kialakítása, fenntartása és fejlesztése – partnerségben a nemzeti park igazgatósággal – alapvetően az állami erdőkezelő, az Ipoly Erdő Zrt. szakmai eredménye és további feladata.
A faj számára „eszmei” erdőállapot elérésében nagy szerepe van a differenciált, mozaikos, érintetlen területek hálózatát is létrehozó, az erdőborítás folyamatosságát egyre inkább elsődlegesnek tekintő, a fészkek környezetét kímélő erdőkezelési gyakorlatnak.
Emellett jelentősek és fontosak mindazok az intézkedések, melyekkel a természetvédelem szakemberei az uráli baglyok fészkelését, szaporodását, terjedését segítik elő.
Mit tehet a felelős erdőlátogató?
Elsősorban azt, hogy tiszteletben tartja az erdők zavartalanságának természeti értékét, ezért gépjárművek mellőzésével, a turistaforgalom számára ajánlott útvonalakon (a turistaút-hálózaton), csendben közlekedik az erdőben.
Forrás: Ipolyerdo.hu
Természetvédelem
Rövid vendégség: batlacsapat pihent meg a Kisbogárzói-tavon
Nyolc példányból álló batlacsapatot sikerült megfigyelni a Körös-Maros Nemzeti Parkban.
Április 24-én egy nyolc példányból álló batlacsapatot sikerült megfigyelni a Körös-Maros Nemzeti Parkban, a Kisbogárzói-tavon. A madarak csak rövid ideig tartózkodtak itt, másnap már továbbindultak költőhelyükre.

A fotó illusztráció. Készítette: Motkó Béla
Kardoskút térségében most a szárazság az úr, egyedül a nemzeti park igazgatóság Sóstói Állattartótelepének közelében található Kisbogárzói-tóban van víz. Nem csoda hát, hogy a batlák kis létszámú csapata éppen itt állt meg pihenni. A délutáni órákban érkeztek, majd táplálkozás után az éjszakát is a tavon töltötték, másnap viszont már nem láttuk őket.
A batlák a Szaharától délre eső területeken, a trópusi Afrikában töltik a telet, s áprilisban térnek vissza költőhelyükre. A XIX-XX. század fordulóján még nagy számban költöttek Magyarországon, a Kis-Balatonon például több százas telepük volt. Aztán hosszú kihagyás után, az 1980-as években jelentek meg ismét költőfajként. Napjainkban csak a Hortobágyon költenek rendszeresen, de csak kis számban, 10-15 pár. Az utóbbi évtizedekben néhány alkalommal a Kis-Sárréten is költöttek.
A batlák hazánkban is általában nádasokban fészkelnek, s mivel kevesen vannak, ezért a többi gémfajjal közös telepeken rakják le tojásaikat. Ha lehetőségük van rá, akkor próbálnak a nagyobb növényzetben maradni, rejtve a kíváncsi szemek elől. Táplálékul főként puhatestűeket és férgeket fogyasztanak, de megeszik a kétéltűeket, ebihalat is, szinte mindent, amit csak találnak a vízben.
A nemzeti park Kardoskúti Fehértó részterületén szinte minden évben megfigyelünk vonuló batlákat. Tavaly egy népesebb, 19 példányból álló csapatot is láttunk a Fehér-tó közelében található barackosi élőhelyen.
Forrás: KMNP
Természetvédelem
Anyák napján érkezett a Körösvölgyi Állatpark legifjabb lakója
Anyák napján, a délelőtti órákban adott életet borjának egy gímszarvastehén a Körösvölgyi Állatparkban.
Különleges és megható eseménynek lehettek tanúi a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság szarvasi bemutatóhelyének, a Körösvölgyi Állatparknak a látogatói május első vasárnapján. Anyák napján ugyanis a délelőtti órákban adott életet borjának az egyik gímszarvastehén.

Fotó: KMNP
Az új jövevény érkezése nemcsak a természet örök körforgásának szép példája, hanem szimbolikus üzenetet is hordoz ezen a jeles napon. A szarvasborjak általában késő tavasszal, kora nyáron jönnek világra, így az időzítés teljesen természetes – mégis különleges, hogy éppen Anyák napjára esett az első borjú érkezése. A nőivarú kisborjú egészséges, már az első órákban lábra állt, és anyja gondoskodó közelségében tölti első napjait.
A szarvastehenek rendkívül odaadó anyák: a néhány perces ellést követően gondosan tisztogatják borjukat, majd biztonságos, rejtett helyen pihentetik. A kicsinyek bundája kezdetben pettyes, ami kiváló rejtőszínt biztosít számukra a fűben és az aljnövényzetben. Az első hetekben a ragadozók elleni védelemként a borjak „szagmentesek” és többnyire mozdulatlanul lapulnak, míg anyjuk táplálkozni jár, majd visszatér hozzájuk szoptatni.
A Körösvölgyi Állatpark látogatói az elkövetkező hetekben megpillanthatják a fiatal állatot, amint anyja közelében fedezi fel környezetét. Az állatpark munkatársai arra kérik a vendégeket, hogy fokozott figyelemmel és nyugalommal közelítsenek a kifutóhoz, hiszen ebben az érzékeny időszakban különösen fontos az anya és borja zavartalan együttléte.
Látogassanak el a parkba és ismerjék meg közelebbről az állatpark legifjabb lakóját!
Forrás: KMNP
Természetvédelem
Szalakóta Zalában
Természetvédelmi szakemberek szalakótát figyeltek meg a Nyugat-Zala Tájegységben
Április 29-én munkatársaink, Schneidler Viktor és Magyari Máté a Nyugat-Zala Tájegységben igencsak meglepődve fékeztek le, majd tolattak vissza egy helyi faiskola melletti kerítésnél, ugyanis annak egyik oszlopán egy szalakóta (Coracias garrulus) üldögélt.

Magyari Máté, BfNPI
A szalakóta a Dunántúlon vonulási időben is különösen ritkának számít, kivéve Fejér megyét, ahol az utóbbi évtizedben stabil és növekvő állománya alakult ki. Egykoron, amikor még a legeltetéses gazdálkodás hétköznapi volt és a hatalmas, vegyszerezett monokultúrás szántók helyett változatos és fajgazdag, öreg fákkal tarkított legelők borították a tájat, valamennyi dunántúli megyében előfordult kisebb-nagyobb számban. Azonban a gazdálkodási szerkezet gyökeres megváltozása és a rovarok totális irtására törekvő gyakorlat, mely ragadozómadarainkat is megtizedelte, az 1970-80-as évekre a Dunántúlon kvázi megszüntette a faj állományait. Valaha Zala megyében is előfordult, különösen a Hetés környékén, az emberek népiesen „ződ bákány”-nak nevezték. Napjainkban keletről lassacskán terjed újra a gyönyörű, kék tollú faj, működési területünkön Veszprém megyében tavalyelőtt öt, Észak-Somogyban tavaly két költőpár telepedett meg és várhatóan tovább terjeszkednek. Zalában az utóbbi évtizedben vonulási időszakban került megfigyelésre mindössze 4-5 alkalommal , olykor a megfigyelő számára is csak pár pillanatra. Most másodszor sikerült fényképpel dokumentálni e csodálatos madár példányát megyénkben.
Megtelepedését és védelmét odúkihelyezéssel igyekszünk elősegíteni az arra alkalmas élőhelyeken, ahol még kiterjedt legelők és az azokhoz kapcsolódó gazdag rovarvilág található.
Szöveg és fotó: Magyari Máté, BfNPI



