Keressen minket
[wpml_language_selector_widget]

Természetvédelem

Óriásbaglyok a Börzsönyben 1. – az uráli bagoly

Print Friendly, PDF & Email

Felbukkant az uráli bagoly a Börzsönyben

Közzétéve:

Print Friendly, PDF & Email

A madarak iránti érdeklődés egyidős az emberiséggel.

A madármegfigyelés több évszázados kedvtelés a fejlett világban, ami később patinás civil szervezetek és tudományágak megalapozója lett.

A madárvédelem hazánkban is a természetvédelem fontos szakterülete.

Kiemelt oltalmat élveznek a táplálékláncot „felülről” szabályozó ragadozók.

Különleges képviselőik az éjszakai életmódú baglyok, közülük is a legnagyobb testű és legritkább fajok állnak az érdeklődés előterében.

A Börzsöny vadregényes életterét a két legméretesebb bagolyfajunk is otthonának tekinti. E cikkünk a „második helyezettről”, az uráli bagolyról szól.

Fotó: Ipolyerdo.hu

Miért különleges élettér a Börzsöny?

A Börzsöny ezerféle szempontból vonzó erdei élőhely, a madárvilágnak is az.

Hazánk legnagyobb zárt, és egyben legtagoltabb domborzatú erdőtömbje ez, melyben az idős faállományok aránya és az erdők szerkezetének változatossága országosan kiemelkedő.

Az erdők természetességének megalapozója a több évtizedes, korszerű szemléletű (egyre nagyobb részben folyamatos erdőborítású) kezelés, mely jól illeszkedik az erdő folyamataihoz, együttműködik az ökológia és a természetvédelem szempontjaival.

„Vadregényes erdőtáj – a Börzsöny” című monográfiánk szerint, a több mint 380 hazai madárfaj kétharmada a Börzsönyben is előfordul, mintegy 120 faj pedig költ is itt.

Hegységünk különösen kedvező élettere a ragadozó madaraknak, „akik” fészkelésükhöz megtalálják benne a háborítatlan erdőket, sziklafalakat, üregeket, odvas faóriásokat.

Fotó: Ipolyerdo.hu

E ragadozófaj megtelepedése hazánkban és a Börzsönyben

Az uráli bagoly (Strix uralensis) alapvetően Eurázsia északi régiójában élő éjszakai ragadozó.

A fő elterjedési területén hívül, az egyik alfaja szigetszerűen honos a Kárpát-medencét övező hegyláncok gyűrűjében.

Megbízható távcsövet keresel? Távolságmérős távcsövek és minden, ami a megfigyeléshez kell – > FROMMER Fegyverbolt! Kattints a fényképre!

Őshonos macskabaglyunk hatalmas termetű rokonaként, a mai Magyarország területén az 1970-es években, innen telepedett meg. A Zemplénben észlelték először, majd tovább terjedt nyugati irányba az Északi-középhegységben. Fészkelésével a Börzsönyt az ezredforduló előtti években érte el (mára a Dunát átlépve, megjelent a Pilisben is).

Nálunk fokozottan védett faj, egyedeinek természetvédelmi értéke 100 ezer forint.

Uniós szinten az Európai Madárvédelmi Irányelv védi.

A térkép forrása: MME

 

Északi bevándorlónk a zárt erdőségek madara, mely az elsősorban rágcsálókat kedvelő táplálkozásához, kisebb tisztások meglétét is igényli.

Börzsönyi megtelepedését a természetes élőhely vonzása mellett…

…a természetvédelem – a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság és a Magyar Madártani Egyesület – munkatársai is elősegítették.

Az általuk zempléni mintára kihelyezett láda-odúk (tükrös „plafonjukkal” a költés kíméletes megfigyelését biztosítva) hozzájárultak az uráli bagoly térségi elterjedéséhez.

Az uráli bagoly szívesen elfogadja a mesterséges költőládákat, melyek segítségével megerősíthető a költőpárok territóriuma, és a sikeres költés is.

A Börzsönyben költő uráli bagoly párok száma egyes szakemberek szerint már meghaladhatja a húszat. Tekintve, hogy a párok szigorúan őrzik a territóriumukat, ez az érték harmincezer hektáros erdőtömbben jelentősnek számít.

Baglyunk megjelenése, jellemzői

Az uráli bagoly mérete tekintélyt parancsoló. A tojók általában nagyobbak, mint a hímek, testhosszuk elérheti a 60 centimétert is. Szárnyfesztávolságuk 120-140 centiméter közötti, a tömegük 600-1100 gramm lehet.

Ezzel az uráli az uhu után, a második legnagyobb testű bagolyfajunk!

A tollazatuk döntően barna, pikkelyes mintázattal, csíkokkal. Megjelenésük arányaiban a kisebb rokonhoz, a macskabagolyhoz hasonlít. Kerekded a fejük. Ragyogóan sárga szemeik, élénksárga csőrük kiemeli világosszürke fátyollal borított „arcukat”. Farkuk enyhén villás. Élettartamuk hosszú, 25 év is lehet – amit leginkább az élőhely és a táplálékforrás befolyásol.

Életmódja

Az uráli bagoly igazi éjszakai ragadozó. Kitűnő látása és a hallása révén könnyedén megtalálja táplálékát. Hangtalan röptével, rettenetes karmaival az egyik legkiválóbb vadász.

Nagyon változatos táplálkozási szokásokkal rendelkezik. Az adott terület és a körülmények függvényében alkalmazkodik a rendelkezésre álló élelemhez.

Általában kisebb emlősöket (főképpen rágcsálókat) és madarakat (kisebb baglyokat is) ejt zsákmányul. Szűkös időkben nem veti meg a nagyobb rovarokat sem, emellett akár nyulakat is képes elragadni.

Tulajdonságai folytán, csaknem a tápláléklánc csúcsán áll. Esetleges ellenségként a konkurens nagyobb baglyok és egyes nappali ragadozó madarak (például a szirtisas) leselkedhetnek rá.

Ez a bagolyfaj monogám. Egy-egy pár az egész életén át kitart egymás mellett.

A párzási időszakban a hímek lenyűgöző énekléssel hívják fel a tojók figyelmét. Így „erősítik a kapcsolatukat”, vagy jelölik a területük határait.

Éneküket a „uhu-húú” vagy „hú-hú-hú” hangok jellemzik.

Leginkább harkály vájta, vagy mesterséges odvakban, illetve más ragadozó madarak, hollók elhagyott gallyfészkeiben telepszenek meg.

A tavasszal lerakott tojásokon a tojó körülbelül 30 napig kotlik.

A tojások száma nagyban függ az adott esztendő táplálék-kínálatától, általában 3-6 db.

A fiókák kikelésük után mindkét szülő gondoskodását élvezik – „akik” táplálékot hordanak és feltétlen védelmet nyújtanak nekik. A fiatal baglyok 3-4 hét elteltével, „a legerősebb szülői felügyelet mellett”, lábukkal, csőrükkel ügyesen mozogva szétmásznak a környéken, majd megerősödve elkezdenek repülni és önállóvá válnak.

Videó a fiókáról:

 

A legerősebb szülői felügyeletről

Figyelem! Emberi hasonlattal élve: főnemesek vagy milliárdosok gyerekeire nem vigyáznak olyan hatékonyan a testőreik, amilyen odafigyeléssel és elszántsággal óvja, védi egy uráli bagolypár a fészkét, később pedig a talajon vagy az ágak között mászkáló fiókáit.

Ez bizony nem tréfadolog: a közelükbe vetődő turisták, de még a szakemberek számára sem!

A békés külsejű madár ebben az élethelyzetben rendkívül agresszív, az emberrel szemben is.  Villámgyorsan és erőteljesen támad, csőrével és hatalmas karmaival maradandó sérüléseket okozhat, miközben az óvatlan erdőjáró a szeme világát is elveszítheti!

A profi kutatók egyedi védőöltözetben közelítenek a fészkelőhelyeikhez, és még így is előfordulnak balesetek!

Az uráli bagoly jelenléte a természetes életközösségben kifejezetten fontos – főképpen, mert meghatározó szerepe van a rágcsálók populációjának ellenőrzésében.

Védelme tehát az erdők egészségének fenntartásához és egyensúlyának megőrzéséhez egyaránt hozzájárul.

Mit tesznek értük a börzsönyi erdők kezelői?

Hatékony fajvédelem nem képzelhető el az élőhelyek megfelelő állapota nélkül.

A cikk elején vázolt börzsönyi élettér (a magas természetességű, minden tekintetben változatos, kiterjedt és zárt erdőtömb) az uráli bagoly csaknem tökéletes otthonterülete.

Ennek kialakítása, fenntartása és fejlesztése – partnerségben a nemzeti park igazgatósággal – alapvetően az állami erdőkezelő, az Ipoly Erdő Zrt. szakmai eredménye és további feladata.

A faj számára „eszmei” erdőállapot elérésében nagy szerepe van a differenciált, mozaikos, érintetlen területek hálózatát is létrehozó, az erdőborítás folyamatosságát egyre inkább elsődlegesnek tekintő, a fészkek környezetét kímélő erdőkezelési gyakorlatnak.

Emellett jelentősek és fontosak mindazok az intézkedések, melyekkel a természetvédelem szakemberei az uráli baglyok fészkelését, szaporodását, terjedését segítik elő.

Mit tehet a felelős erdőlátogató?

Elsősorban azt, hogy tiszteletben tartja az erdők zavartalanságának természeti értékét, ezért gépjárművek mellőzésével, a turistaforgalom számára ajánlott útvonalakon (a turistaút-hálózaton), csendben közlekedik az erdőben.

Forrás: Ipolyerdo.hu

Természetvédelem

Tojás koszton a békászó sas

Print Friendly, PDF & Email

A békászó sas a Bükk peremterületein költő ritka ragadozómadarunk.

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

A fokozottan védett békászó sas (Clanga pomarina) a Bükk peremterületein, illetve a hegységet övező hegylábfelszín idős erdeiben költő ritka ragadozómadarunk.

Békászó sas vártán (Fotó: Kleszó András – BNPI)

Fészkelése okán a zárt erdőkhöz kötődik, de táplálkozni mindig a nyíltabb területekre, rétekre és legelőkre, mezőgazdasági táblákra jár. A fészke környékén nagyon érzékeny madár táplálkozóterületén kevésbé ijedős, jóval bizalmasabb. A májusban és júniusban meginduló kaszálások terített asztalt jelentenek sok madárfaj számára.

Megbízható távcsövet keresel? Kattints a képre!

A ragadozómadarak mellett fehér gólyák, varjúfélék vagy a szintén fokozottan védett szalakóta is gyakran megfigyelhető a frissen kaszált területeken. A békászó sasra jellemző, hogy mindig az éppen dolgozó munkagép közvetlen közelében vadászik, gyakran csak az utolsó pillanatban röppen kissé odébb az érkező kasza elől.

Gyalogosan vadászó békászó sas a Bükkalján (Fotó: Kleszó András – BNPI)

Főleg gyalogosan, szinte futva vadászik ilyenkor, esetleg alacsony vártáról (karókról, oszlopokról, alacsonyabb fákról vagy bokrok csúcsából) figyeli a fedezék nélkül maradt rágcsálókat, gyíkokat, madárfiókákat, de a nagyobb rovarokat is összeszedi.

A békászó sas bevárja a traktort…(Fotó: Kleszó András – BNPI)

Idén májusban, egy lucernatábla kaszálása során, eddig általunk még nem tapasztalt táplálék is a békászó sas étlapjára került. A traktor után leskelődő hím békászó sas egy kikaszált fácánfészek tojásait törte fel. A békászó sas tojásfogyasztását ez idáig egyetlen egyszer sem dokumentáltuk a térségben.

Békászó sas és fácántyúk kettőse (Fotó: Kleszó András – BNPI)

A kotló tojó ebből a „csemegéből” biztosan nem részesült, hisz a hím nem tudja azt a fészekhez szállítani. A fészkét féltő fácántyúk nem ijedt meg a békászó sastól, próbálta elriasztani fészke mellől, eredménytelenül. Madarunk védelmében megjegyzendő, a fácánok költése eredendően nem a békászó sas miatt hiúsult meg! A kikaszált, takarás nélkül maradt fészket egyébként nagyon hamar megtalálta volna egy róka, vagy felfedezték volna az éles varjúszemek.

Táplálkozó békászó sas (Fotó: Kleszó András – BNPI)

A kaszálást végző gazdálkodó elmondta, hogy abban az időszakban három különböző helyszínen is lucernát kaszált a szűkebb térségben és a sas mind a három esetben megjelent, gyalogosan vadászott a dolgozó gép közvetlen közelében.

Feltört fácántojások (Fotó: Kleszó András – BNPI)

A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság szakemberei az összes fokozottan védett madárfaj költését igyekeznek felderíteni és azokat nyomon követni minden évben. Így az érintett békászó sas is „személyes ismerősünk”.

Pihenő békászó sas az őrszolgálati iroda mellett (Fotó: Kleszó András – BNPI)

Tudjuk, hogy a pár rendben visszaérkezett afrikai telelőterületéről és időben megkezdték költésüket két évtizede folyamatosan használt fészkükben. A hím gyakran üldögél a Tardi Őrszolgálati Iroda szomszédságában álló villanyoszlopon.

Tovább olvasom

Természetvédelem

Meglepő helyen nevelt fiókákat egy füstifecske-pár

Print Friendly, PDF & Email

Szokatlan füstifecske-költést dokumentáltak Bugacon

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

Fecskefészket valószínűleg mindenki látott már. Köztudott, hogy a füsti fecskék sárból és növényi részekből tapasztják fészküket, amely felülről nyitott (a molnárfecske hasonlóképp sárból épít fészket, de az övé felülről is zárt, csak egy kis berepülőnyílás van rajta). A kivételek azonban erősítik a szabályt. Kollégánk, Varga Péter természetvédelmi őrkerület-vezető épp egy ilyen kivételbe futott bele Bugacon.

A szakirodalom említ ugyan füstifecske-költést házi rozsdafarkú fészekben, ám ez a megfigyelés még szokatlanabb. A természetvédelmi őr így számolt be az esetről:

„Április 10-én az Igazgatóság bugaci kutatószállásának melléképületében arra lettem figyelmes, hogy egy házi rozsdafarkú fészket épített egy falilámpára. A fészek többször leborult, ezért egy kis darab deszkát csavaroztam fel a falra, közvetlenül a kiszemelt fészkelőhely mellé, amire visszatettem a leesett fészekcsészét. A fészekbe nemsokára tojások is kerültek, azonban észrevettem, hogy a rozsdafarkúak időközben átpártoltak a ház egy másik pontjára, az általam megerősített fészektől pedig rendszeresen füsti fecske repült ki. Végül június 5-én derült rá fény, hogy a fészek lakói ténylegesen füsti fecskék, amelyekről köztudott, hogy leginkább sárból építenek fészket saját maguknak! Ebben az esetben viszont mindössze csak a deszkán nevelkedett a két fióka, ugyanis az összes fészekanyagot lelökték. A megerősödött fiókák június 10-én ki is repültek, amit a szülők hangos csiviteléssel fogadtak.”

Megbízható távcsövet keresel? Kattints a képre!

A füsti fecske fészkét általában az épületek belső részeiben építi meg, istállókban, ólakban és tanyaépületeken telepszik meg a leghamarabb, de épületek eresze alá, gerendákra is ragaszthatja azt. A repülő rovarokkal táplálkozó faj állománya az utóbbi évtizedekben sajnos folyamatos csökkenő tendenciát mutat. Ennek fő okai a nagyüzemi mezőgazdaság, a klímaváltozás okozta szélsőséges időjárás, amit még a kémiai szúnyogirtás is tetéz, amely pusztítja a táplálékukat képező rovarvilágot.

Tavasszal sárgyűjtő helyekkel és műfészkekkel segíthetjük a megtelepedését.

Forrás: KNP

Tovább olvasom

Természetvédelem

Batlacsapat vendégeskedett a kardoskúti Fehér-tavon

Print Friendly, PDF & Email

Batlacsapat bukkant fel kardoskúti Fehér-tavon

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

Kilenc példányból álló batlacsapat bukkant fel június 2-án a Körös-Maros Nemzeti Parkban található kardoskúti Fehér-tavon. A madarak egész nap a növényzettel benőtt tóparton táplálkoztak.

A kép illusztráció. Készítette: Motkó Béla

Az utóbbi hetek esőzéseinek hatására a Fehér-tó korábban kiszáradt medrében ismét van víz, ami vonzza a madarakat is. A vízborítás június elejére elérte a 70 százalékot. Minden bizonnyal ez vonzotta ide a térségben meglehetősen ritkán felbukkanó batlákat is. Van olyan esztendő, amikor egyetlen példány sem fordul meg itt, ezért is számít különleges látványnak a mostani, 9 madárból álló csapat megjelenése. Délelőtt érkeztek, s egész nap a tó szélén, a növényzettel benőtt részeken táplálkoztak. Valószínűleg utána sem mentek messzire, mivel június 5-én ismét megfigyeltünk egy példányt a tó közelében, a barackosi vizes élőhely-rekonstrukción.

Megbízható távcsövet keresel? Kattints a képre!

Valaha régen, egészen az 1920-as évekig a batla viszonylag gyakori fészkelő volt Magyarországon, költőállománya elérte az 1000 párat. A nagyobb mocsarakban, elsősorban a Kis-Balatonban, vegyes gémtelepeken költöttek. Aztán az állomány rohamosan csökkent, míg végül az 1950-es években teljesen eltűnt hazánkból, csak átvonuló vendégként láthattuk. Az 1970-es években aztán újra elkezdett Magyarországon költeni, de ekkor már a Hortobágyon. Később egyre több helyen jelent meg fészkelőként, az utóbbi 20-30 évben költöttek batlák a Tisza-tavon, a Péteri-tavon, a Csaj-tavon, a Kis-Balatonon, Biharugrán és a Gácsháti-halastavakon is.

A batla igen nagy elterjedésű faj, egész Eurázsiában, Ausztráliában, Észak-Afrikában és Amerika keleti sávjában is költ. Világállománya csökken, ugyanakkor európai állománya növekvőben van. A Duna-deltában például nagyon sok batla költ. Hosszútávú vonuló, a telet a Szaharától délre, a Száhel-övezetben tölti. Csőre lefele hajló, tollazata alapvetően barnás színezetű, de szárnyfedői a napfényben zöldes-lilás színben irizálnak.

Tovább olvasom