Keressen minket
[wpml_language_selector_widget]

Természetvédelem

Óriásbaglyok a Börzsönyben 1. – az uráli bagoly

Print Friendly, PDF & Email

Felbukkant az uráli bagoly a Börzsönyben

Közzétéve:

Print Friendly, PDF & Email

A madarak iránti érdeklődés egyidős az emberiséggel.

A madármegfigyelés több évszázados kedvtelés a fejlett világban, ami később patinás civil szervezetek és tudományágak megalapozója lett.

A madárvédelem hazánkban is a természetvédelem fontos szakterülete.

Kiemelt oltalmat élveznek a táplálékláncot „felülről” szabályozó ragadozók.

Különleges képviselőik az éjszakai életmódú baglyok, közülük is a legnagyobb testű és legritkább fajok állnak az érdeklődés előterében.

A Börzsöny vadregényes életterét a két legméretesebb bagolyfajunk is otthonának tekinti. E cikkünk a „második helyezettről”, az uráli bagolyról szól.

Fotó: Ipolyerdo.hu

Miért különleges élettér a Börzsöny?

A Börzsöny ezerféle szempontból vonzó erdei élőhely, a madárvilágnak is az.

Hazánk legnagyobb zárt, és egyben legtagoltabb domborzatú erdőtömbje ez, melyben az idős faállományok aránya és az erdők szerkezetének változatossága országosan kiemelkedő.

Az erdők természetességének megalapozója a több évtizedes, korszerű szemléletű (egyre nagyobb részben folyamatos erdőborítású) kezelés, mely jól illeszkedik az erdő folyamataihoz, együttműködik az ökológia és a természetvédelem szempontjaival.

„Vadregényes erdőtáj – a Börzsöny” című monográfiánk szerint, a több mint 380 hazai madárfaj kétharmada a Börzsönyben is előfordul, mintegy 120 faj pedig költ is itt.

Hegységünk különösen kedvező élettere a ragadozó madaraknak, „akik” fészkelésükhöz megtalálják benne a háborítatlan erdőket, sziklafalakat, üregeket, odvas faóriásokat.

Fotó: Ipolyerdo.hu

E ragadozófaj megtelepedése hazánkban és a Börzsönyben

Az uráli bagoly (Strix uralensis) alapvetően Eurázsia északi régiójában élő éjszakai ragadozó.

A fő elterjedési területén hívül, az egyik alfaja szigetszerűen honos a Kárpát-medencét övező hegyláncok gyűrűjében.

Megbízható távcsövet keresel? Távolságmérős távcsövek és minden, ami a megfigyeléshez kell – > FROMMER Fegyverbolt! Kattints a fényképre!

Őshonos macskabaglyunk hatalmas termetű rokonaként, a mai Magyarország területén az 1970-es években, innen telepedett meg. A Zemplénben észlelték először, majd tovább terjedt nyugati irányba az Északi-középhegységben. Fészkelésével a Börzsönyt az ezredforduló előtti években érte el (mára a Dunát átlépve, megjelent a Pilisben is).

Nálunk fokozottan védett faj, egyedeinek természetvédelmi értéke 100 ezer forint.

Uniós szinten az Európai Madárvédelmi Irányelv védi.

A térkép forrása: MME

 

Északi bevándorlónk a zárt erdőségek madara, mely az elsősorban rágcsálókat kedvelő táplálkozásához, kisebb tisztások meglétét is igényli.

Börzsönyi megtelepedését a természetes élőhely vonzása mellett…

…a természetvédelem – a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság és a Magyar Madártani Egyesület – munkatársai is elősegítették.

Az általuk zempléni mintára kihelyezett láda-odúk (tükrös „plafonjukkal” a költés kíméletes megfigyelését biztosítva) hozzájárultak az uráli bagoly térségi elterjedéséhez.

Az uráli bagoly szívesen elfogadja a mesterséges költőládákat, melyek segítségével megerősíthető a költőpárok territóriuma, és a sikeres költés is.

A Börzsönyben költő uráli bagoly párok száma egyes szakemberek szerint már meghaladhatja a húszat. Tekintve, hogy a párok szigorúan őrzik a territóriumukat, ez az érték harmincezer hektáros erdőtömbben jelentősnek számít.

Baglyunk megjelenése, jellemzői

Az uráli bagoly mérete tekintélyt parancsoló. A tojók általában nagyobbak, mint a hímek, testhosszuk elérheti a 60 centimétert is. Szárnyfesztávolságuk 120-140 centiméter közötti, a tömegük 600-1100 gramm lehet.

Ezzel az uráli az uhu után, a második legnagyobb testű bagolyfajunk!

A tollazatuk döntően barna, pikkelyes mintázattal, csíkokkal. Megjelenésük arányaiban a kisebb rokonhoz, a macskabagolyhoz hasonlít. Kerekded a fejük. Ragyogóan sárga szemeik, élénksárga csőrük kiemeli világosszürke fátyollal borított „arcukat”. Farkuk enyhén villás. Élettartamuk hosszú, 25 év is lehet – amit leginkább az élőhely és a táplálékforrás befolyásol.

Életmódja

Az uráli bagoly igazi éjszakai ragadozó. Kitűnő látása és a hallása révén könnyedén megtalálja táplálékát. Hangtalan röptével, rettenetes karmaival az egyik legkiválóbb vadász.

Nagyon változatos táplálkozási szokásokkal rendelkezik. Az adott terület és a körülmények függvényében alkalmazkodik a rendelkezésre álló élelemhez.

Általában kisebb emlősöket (főképpen rágcsálókat) és madarakat (kisebb baglyokat is) ejt zsákmányul. Szűkös időkben nem veti meg a nagyobb rovarokat sem, emellett akár nyulakat is képes elragadni.

Tulajdonságai folytán, csaknem a tápláléklánc csúcsán áll. Esetleges ellenségként a konkurens nagyobb baglyok és egyes nappali ragadozó madarak (például a szirtisas) leselkedhetnek rá.

Ez a bagolyfaj monogám. Egy-egy pár az egész életén át kitart egymás mellett.

A párzási időszakban a hímek lenyűgöző énekléssel hívják fel a tojók figyelmét. Így „erősítik a kapcsolatukat”, vagy jelölik a területük határait.

Éneküket a „uhu-húú” vagy „hú-hú-hú” hangok jellemzik.

Leginkább harkály vájta, vagy mesterséges odvakban, illetve más ragadozó madarak, hollók elhagyott gallyfészkeiben telepszenek meg.

A tavasszal lerakott tojásokon a tojó körülbelül 30 napig kotlik.

A tojások száma nagyban függ az adott esztendő táplálék-kínálatától, általában 3-6 db.

A fiókák kikelésük után mindkét szülő gondoskodását élvezik – „akik” táplálékot hordanak és feltétlen védelmet nyújtanak nekik. A fiatal baglyok 3-4 hét elteltével, „a legerősebb szülői felügyelet mellett”, lábukkal, csőrükkel ügyesen mozogva szétmásznak a környéken, majd megerősödve elkezdenek repülni és önállóvá válnak.

Videó a fiókáról:

 

A legerősebb szülői felügyeletről

Figyelem! Emberi hasonlattal élve: főnemesek vagy milliárdosok gyerekeire nem vigyáznak olyan hatékonyan a testőreik, amilyen odafigyeléssel és elszántsággal óvja, védi egy uráli bagolypár a fészkét, később pedig a talajon vagy az ágak között mászkáló fiókáit.

Ez bizony nem tréfadolog: a közelükbe vetődő turisták, de még a szakemberek számára sem!

A békés külsejű madár ebben az élethelyzetben rendkívül agresszív, az emberrel szemben is.  Villámgyorsan és erőteljesen támad, csőrével és hatalmas karmaival maradandó sérüléseket okozhat, miközben az óvatlan erdőjáró a szeme világát is elveszítheti!

A profi kutatók egyedi védőöltözetben közelítenek a fészkelőhelyeikhez, és még így is előfordulnak balesetek!

Az uráli bagoly jelenléte a természetes életközösségben kifejezetten fontos – főképpen, mert meghatározó szerepe van a rágcsálók populációjának ellenőrzésében.

Védelme tehát az erdők egészségének fenntartásához és egyensúlyának megőrzéséhez egyaránt hozzájárul.

Mit tesznek értük a börzsönyi erdők kezelői?

Hatékony fajvédelem nem képzelhető el az élőhelyek megfelelő állapota nélkül.

A cikk elején vázolt börzsönyi élettér (a magas természetességű, minden tekintetben változatos, kiterjedt és zárt erdőtömb) az uráli bagoly csaknem tökéletes otthonterülete.

Ennek kialakítása, fenntartása és fejlesztése – partnerségben a nemzeti park igazgatósággal – alapvetően az állami erdőkezelő, az Ipoly Erdő Zrt. szakmai eredménye és további feladata.

A faj számára „eszmei” erdőállapot elérésében nagy szerepe van a differenciált, mozaikos, érintetlen területek hálózatát is létrehozó, az erdőborítás folyamatosságát egyre inkább elsődlegesnek tekintő, a fészkek környezetét kímélő erdőkezelési gyakorlatnak.

Emellett jelentősek és fontosak mindazok az intézkedések, melyekkel a természetvédelem szakemberei az uráli baglyok fészkelését, szaporodását, terjedését segítik elő.

Mit tehet a felelős erdőlátogató?

Elsősorban azt, hogy tiszteletben tartja az erdők zavartalanságának természeti értékét, ezért gépjárművek mellőzésével, a turistaforgalom számára ajánlott útvonalakon (a turistaút-hálózaton), csendben közlekedik az erdőben.

Forrás: Ipolyerdo.hu

Természetvédelem

Partimadarak különös képessége: a csőr meghajlítása

Print Friendly, PDF & Email

A partimadarak különleges képességre képesek:

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

A Körös-Maros Nemzeti Park vizes élőhelyein sokféle partimadárral találkozhatunk. Ha figyelmesen szemlélődünk, akkor egy különös képességükre is felfigyelhetünk: képesek meghajlítani a csőrüket.

Havasi partfiutó Fotó: Palcsek István Szilárd – KMNP

A madarak sokféle formájú és méretű csőrrel rendelkeznek az életmódjuktól, táplálkozásuktól függően. Sok madárfajnak van például hajlított csőre, de némelyek képesek nagyobb mértékben meghajlítani az egyébként egyenes, vagy esetleg enyhén ívelt felső csőrkávájukat, vagyis átmenetileg szándékosan megváltoztatni annak alakját.

A jelenség egyik formája a hosszúcsőrű partimadaraknál jól megmutatkozik. Mivel azonban főként táplálékszerzésre használják ezt a képességüket, ezért inkább csak a komforttevékenységek végzése során végzett csőrkáva hajlításokat tudjuk megfigyelni. A testarányosan leghosszabb csőrű és nagyobb testű nagy godáknál könnyebben észrevehető a jelenség, de ahogy a fotón is látható, a jóval kisebb havasi partfutó is tudja ezt a trükköt.

Ezzel a módszerrel az iszapban, sárban és a vízben is képesek a táplálék hatékonyabb megszerzésére, kis csipeszként használva a csőrük végét. Ehhez társul még a csőrben található nagyszámú érzékeny idegvégződés is, melynek segítségével szinte kitapogatják az apró zsákmányállatokat a nedves aljzaton.

Tovább olvasom

Természetvédelem

Hogyan fészkelnek a fehér gólyák Észak-Afrikában?

Print Friendly, PDF & Email

Fehér gólyák mindennapjai Észak-Algériában: Megfigyelések és érdekességek

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

Természetvédelmi szempontból is nagyon fontos megfigyelni, hogy egy nálunk is előforduló madárfaj külföldön hogyan él. Szabadságon lévő kollégáink Észak-Algériában (Constantine és Jijel között) járva a “világ minden fehér gólyájával” találkoztak, több százas nagyságrendben látták fészkeiket, ott is elsősorban lakott területeken.


Számos fotót készítve most a hazai gólyabarátok is bepillantást nyerhetnek az algériai állomány életébe, különösen az itthoni helyzettől eltérő újdonságokba:

– jóval nagyobb állománysűrűség és telepes fészkelés;
– városiasabb életmód, fészeképítés magasabb épületek között;
– a legveszélyesebb középfeszültségű hálózat oszlop
fejszerkezeteinek többsége madárbarát jellegű, függesztett
vezetéktartós megoldású;
– a nálunk is széles körben használt gólyafészek magasítók
(gólyakosarak) használata, a fenti, madárbarát középfeszültségű
hálózaton is;
– a nagyfeszültségű elektromos hálózat fém traverzeire épült
fészkek sokasága;
– egyes helyeken megfigyelhető volt a nagyfeszültségű fészkelést
akadályozó eszközök (félgömbök és tüskesorok) alkalmazása.

Írta és fényképezte: Orbán Zoltán – MME

Tovább olvasom

Természetvédelem

Az indiai lótusz gyönyörű, de kárt okozhat a hazai élővilágban

Print Friendly, PDF & Email

Ismeretlenek inváziós fajt telepítettek be Mártélyra.

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

Az idegenhonos, inváziós fajok az egyik legjelentősebb okát képviselik a biológiai sokféleség csökkenésének és a fajok kipusztulásának. Ezek között olyan fajok is lehetnek, amelyek a szemnek kifejezetten „jólesnek”, azaz gyönyörűek, de a hazai flórára és faunára attól még ugyanolyan veszélyesek. Egy ilyen szép növényfaj, az indiai lótusz egy növekvő állományát kellett most eltávolítanunk a Mártélyi Holt-Tiszából. 

Kérjük, semmiképp se ültessék ki a hazai vizekbe, bármily tetszetős is a külleme! Fotók: Puskás József – KNP

Számtalan olyan állat- és növényfajjal osztjuk meg életünket, melyek távoli földrészekről, emberi közreműködéssel kerültek hazánkba. Sokuk nem is okoz különösebb problémát az új környezetében, de vannak olyanok is, melyek a számukra új körülmények között intenzív terjedésbe kezdenek, és ezzel az őshonos élőlényekre kedvezőtlen hatással vannak. Mára már nagyon jelentős természetvédelmi problémákat jelentenek az idegenhonos inváziós fajok okozta károk. Ezek a fajok ugyanis a biológiai sokféleség csökkenésének és a fajok kipusztulásának egyik fő, egyre jelentősebbé váló okát képviselik.

Megbízható távcsövet keresel? Kattints a képre!

Emiatt nem nézhettük tétlenül, hogy megjelent egy potenciálisan invázióssá váló növény, az indiai lótusz (Nelumbo nucifera) a Mártélyi Holt-Tiszán. A faj jelenlétére 2023 tavaszán dr. Kiss Orsolya biológus figyelt fel, aki értesítette erről a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóságot.

„A mártélyi pallósoros vízi tanösvényen, közvetlenül a pallósor mellett kis kiterjedésben észleltük az indiai lótusz jelenlétét 2023-ban” – mondta el Albert András, a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi őrkerület-vezetője. „Mivel az indiai lótusz rendkívül erőteljes növekedésű növény, amely hatalmas leveleivel teljesen képes beborítani a nyílt felszínt, úgy döntöttünk, inkább eltávolítjuk ezt a néhány tövet, hiszen jelenleg még nincs tapasztalatunk arról, milyen károkat képes okozni a hazai élővizekben.”

Kiszedése nem egyszerű, különösen a gyékényesben Fotók: Puskás József – KNP

Azóta kiderült, a növény eltávolítása nem sikerült maradéktalanul, és az enyhe télnek köszönhetően áttelelt a holtág iszapjában, idén tavasszal pedig erőteljes fejlődésnek indult.

„Döbbenetesen gyorsan terjed, a tavalyi kiterjedésének háromszorosát érte el idén! A drónfelvételen az is jól látszik, ahogy a sűrű gyékényesben is utat tör magának” – számolt be Albert András.

Hazájában a lótusz minden részét hasznosítják valamire, mi a rekkenő hőségben árnyékolóként használtuk a levelét. Fotó: KNP

A nemzetipark-igazgatóság munkatársai nagyobb csapattal vonultak a helyszínre az elmúlt napokban, de a növény kiszedése nem bizonyult egyszerűnek. A lótusz rhizómái, vagyis föld alatti hajtásai akár karvastagságúak is lehetnek az iszapban, és 5-10 méterre is elágaznak. Tavasszal ezekből jönnek fel az újabb levelek és a virágok. Ezt a nagy szövevényt a nyílt víz iszapjából még csak-csak ki lehet szedni, de a gyékényesben már majdhogynem lehetetlen feladatnak bizonyult. Éppen ezért a következő években is figyelni kell a növény terjedésére, mert lehetséges, hogy újabb beavatkozás lesz szükséges.

Zuhanyrózsára emlékeztető termésében ülő magok rendkívül ellenállóak Fotók: Puskás József – KNP

„Az indiai lótusz a hazai természetes élőhelyeken nemkívánatos, idegenhonos, potenciálisan inváziós növényfaj. Gyors terjedésre képes a számára kedvező klimatikus viszonyokkal rendelkező élőhelyen, amelyek kiterjedése a klímaváltozás hatására a Föld mérsékeltövi területein is egyre nő. Vegetatív terjedése révén sűrű sarjtelepeket hoz létre, teljesen beborítva a vízfelületeket az elözönlött területeken. Emiatt kiszoríthatja az őshonos növényeket, mint például a fehér tündérrózsát, a tündérfátyolt vagy a vízitököt, és megváltoztatja az élőhelyek vízdinamikai jellemzőit és tápanyagforgalmát – hangsúlyozta dr. Kelemen András, a Szegedi Tudományegyetem Ökológiai Tanszékének egyetemi adjunktusa. „Az idegenhonos inváziós növények természeti értékekre gyakorolt károkozását leghatékonyabban a természetbe való kijutásuk megelőzésével akadályozhatjuk meg, vagy ha ez már megtörtént, akkor minél gyorsabban be kell avatkoznunk, hogy megelőzzük intenzív terjedésüket, azaz ebben az esetben a legjobb döntés a lótuszállomány felszámolása volt. Annál is inkább, mert ha az állomány tömeges virágzásba kezd és nagy mennyiségű magot érlel, akkor még nehezebb dolgunk van, mivel magjai akár 1300 évig is megőrzik csíraképességüket – tette hozzá dr. Kelemen András, aki évek óta foglalkozik hazánkban az inváziós fajok ökológiájával.

És hogy hogyan kerülhetett Mártélyra az indiai lótusz? Nem tudjuk biztosan, de úgy véljük, valaki szándékosan telepíthette oda. Ezt támasztja alá, hogy tavaly közvetlenül a tanösvény pallója mellett jelent meg, és a terjedésén látszik, hogy onnan indult hódító útjára.

Az idegenhonos, inváziós fajok alapvetően kétféle módon juthatnak be Európába: szándékos betelepítéssel vagy véletlen behurcolással.

A mártélyi tanösvény pallósora mellett jelent meg az indiai lótusz Fotók: Puskás József – KNP

A bekerülés és terjedés megakadályozása, illetve korlátozása közös felelősségünk és feladatunk. Jogszabályokkal, központi intézkedésekkel az idegenhonos inváziós fajok kis hányada ellen tudunk csak hatékonyan fellépni, a társadalmi összefogás elengedhetetlen.

A Dél-, és Délkelet-Ázsiában honos indiai lótusz a keleti kultúrák kedvelt növénye. Hazájában a buddhizmus szimbóluma, a tisztaság, a felvilágosodás, a megújulás és újjászületés jelképeként tisztelik. Virágzásban a növény valóban lenyűgözően meseszép, méltán van helye a hazai botanikus kertekben. De csakis ilyen helyeken, és nem a hazai élővizekben!

Potenciálisan invázióssá váló növény az indiai lótusz Fotók: Puskás József – KNP

A Szegedi Füvészkertben található Közép-Európa legnagyobb lótuszállománya. 1932-es betelepítésük óta folyamatosan jelen vannak, a tó vizének felét birtokolják. Minden év júliusában, a virágzás idején Lótusz Napokat rendeznek a Füvészkertben, idén július 27-28-án rendezik meg. Javasoljuk, hogy ott csodálják meg ezt a valóban gyönyörű növényt, de kérjük, semmiképp se ültessék ki a hazai vizekbe, bármily tetszetős is a külleme!

Tények az inváziós fajokról:

  • Az Európai Unió éves szinten12 milliárd Eurót költ a tájidegen, inváziós fajok terjedésének féken tartására.
  • 1982 óta1 80 LIFE projekt összesen 38 milló Eurót költött el inváziós fajok irtására Natura2000 területeken.
  • A DAISIE (Delivering Alien Invasive Species Inventory for Europe) nevű adatbázis több, mint 12.000 tájidegen fajt tart számon Európában.
  • A fajok terjedésének sebessége napjainkban tízezerszer gyorsabb, mint a természetes úton történő terjedés sebessége.

Forrás: KNP

Tovább olvasom