Természetvédelem
Óriásbaglyok a Börzsönyben 1. – az uráli bagoly
Felbukkant az uráli bagoly a Börzsönyben
A madarak iránti érdeklődés egyidős az emberiséggel.
A madármegfigyelés több évszázados kedvtelés a fejlett világban, ami később patinás civil szervezetek és tudományágak megalapozója lett.
A madárvédelem hazánkban is a természetvédelem fontos szakterülete.
Kiemelt oltalmat élveznek a táplálékláncot „felülről” szabályozó ragadozók.
Különleges képviselőik az éjszakai életmódú baglyok, közülük is a legnagyobb testű és legritkább fajok állnak az érdeklődés előterében.
A Börzsöny vadregényes életterét a két legméretesebb bagolyfajunk is otthonának tekinti. E cikkünk a „második helyezettről”, az uráli bagolyról szól.
Fotó: Ipolyerdo.hu
Miért különleges élettér a Börzsöny?
A Börzsöny ezerféle szempontból vonzó erdei élőhely, a madárvilágnak is az.
Hazánk legnagyobb zárt, és egyben legtagoltabb domborzatú erdőtömbje ez, melyben az idős faállományok aránya és az erdők szerkezetének változatossága országosan kiemelkedő.
Az erdők természetességének megalapozója a több évtizedes, korszerű szemléletű (egyre nagyobb részben folyamatos erdőborítású) kezelés, mely jól illeszkedik az erdő folyamataihoz, együttműködik az ökológia és a természetvédelem szempontjaival.
„Vadregényes erdőtáj – a Börzsöny” című monográfiánk szerint, a több mint 380 hazai madárfaj kétharmada a Börzsönyben is előfordul, mintegy 120 faj pedig költ is itt.
Hegységünk különösen kedvező élettere a ragadozó madaraknak, „akik” fészkelésükhöz megtalálják benne a háborítatlan erdőket, sziklafalakat, üregeket, odvas faóriásokat.
Fotó: Ipolyerdo.hu
E ragadozófaj megtelepedése hazánkban és a Börzsönyben
Az uráli bagoly (Strix uralensis) alapvetően Eurázsia északi régiójában élő éjszakai ragadozó.
A fő elterjedési területén hívül, az egyik alfaja szigetszerűen honos a Kárpát-medencét övező hegyláncok gyűrűjében.
Megbízható távcsövet keresel? Távolságmérős távcsövek és minden, ami a megfigyeléshez kell – > FROMMER Fegyverbolt! Kattints a fényképre!
Őshonos macskabaglyunk hatalmas termetű rokonaként, a mai Magyarország területén az 1970-es években, innen telepedett meg. A Zemplénben észlelték először, majd tovább terjedt nyugati irányba az Északi-középhegységben. Fészkelésével a Börzsönyt az ezredforduló előtti években érte el (mára a Dunát átlépve, megjelent a Pilisben is).
Nálunk fokozottan védett faj, egyedeinek természetvédelmi értéke 100 ezer forint.
Uniós szinten az Európai Madárvédelmi Irányelv védi.
A térkép forrása: MME
Északi bevándorlónk a zárt erdőségek madara, mely az elsősorban rágcsálókat kedvelő táplálkozásához, kisebb tisztások meglétét is igényli.
Börzsönyi megtelepedését a természetes élőhely vonzása mellett…
…a természetvédelem – a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság és a Magyar Madártani Egyesület – munkatársai is elősegítették.
Az általuk zempléni mintára kihelyezett láda-odúk (tükrös „plafonjukkal” a költés kíméletes megfigyelését biztosítva) hozzájárultak az uráli bagoly térségi elterjedéséhez.
Az uráli bagoly szívesen elfogadja a mesterséges költőládákat, melyek segítségével megerősíthető a költőpárok territóriuma, és a sikeres költés is.
A Börzsönyben költő uráli bagoly párok száma egyes szakemberek szerint már meghaladhatja a húszat. Tekintve, hogy a párok szigorúan őrzik a territóriumukat, ez az érték harmincezer hektáros erdőtömbben jelentősnek számít.
Baglyunk megjelenése, jellemzői
Az uráli bagoly mérete tekintélyt parancsoló. A tojók általában nagyobbak, mint a hímek, testhosszuk elérheti a 60 centimétert is. Szárnyfesztávolságuk 120-140 centiméter közötti, a tömegük 600-1100 gramm lehet.
Ezzel az uráli az uhu után, a második legnagyobb testű bagolyfajunk!
A tollazatuk döntően barna, pikkelyes mintázattal, csíkokkal. Megjelenésük arányaiban a kisebb rokonhoz, a macskabagolyhoz hasonlít. Kerekded a fejük. Ragyogóan sárga szemeik, élénksárga csőrük kiemeli világosszürke fátyollal borított „arcukat”. Farkuk enyhén villás. Élettartamuk hosszú, 25 év is lehet – amit leginkább az élőhely és a táplálékforrás befolyásol.
Életmódja
Az uráli bagoly igazi éjszakai ragadozó. Kitűnő látása és a hallása révén könnyedén megtalálja táplálékát. Hangtalan röptével, rettenetes karmaival az egyik legkiválóbb vadász.
Nagyon változatos táplálkozási szokásokkal rendelkezik. Az adott terület és a körülmények függvényében alkalmazkodik a rendelkezésre álló élelemhez.
Általában kisebb emlősöket (főképpen rágcsálókat) és madarakat (kisebb baglyokat is) ejt zsákmányul. Szűkös időkben nem veti meg a nagyobb rovarokat sem, emellett akár nyulakat is képes elragadni.
Tulajdonságai folytán, csaknem a tápláléklánc csúcsán áll. Esetleges ellenségként a konkurens nagyobb baglyok és egyes nappali ragadozó madarak (például a szirtisas) leselkedhetnek rá.
Ez a bagolyfaj monogám. Egy-egy pár az egész életén át kitart egymás mellett.
A párzási időszakban a hímek lenyűgöző énekléssel hívják fel a tojók figyelmét. Így „erősítik a kapcsolatukat”, vagy jelölik a területük határait.
Éneküket a „uhu-húú” vagy „hú-hú-hú” hangok jellemzik.
Leginkább harkály vájta, vagy mesterséges odvakban, illetve más ragadozó madarak, hollók elhagyott gallyfészkeiben telepszenek meg.
A tavasszal lerakott tojásokon a tojó körülbelül 30 napig kotlik.
A tojások száma nagyban függ az adott esztendő táplálék-kínálatától, általában 3-6 db.
A fiókák kikelésük után mindkét szülő gondoskodását élvezik – „akik” táplálékot hordanak és feltétlen védelmet nyújtanak nekik. A fiatal baglyok 3-4 hét elteltével, „a legerősebb szülői felügyelet mellett”, lábukkal, csőrükkel ügyesen mozogva szétmásznak a környéken, majd megerősödve elkezdenek repülni és önállóvá válnak.
Videó a fiókáról:
A legerősebb szülői felügyeletről
Figyelem! Emberi hasonlattal élve: főnemesek vagy milliárdosok gyerekeire nem vigyáznak olyan hatékonyan a testőreik, amilyen odafigyeléssel és elszántsággal óvja, védi egy uráli bagolypár a fészkét, később pedig a talajon vagy az ágak között mászkáló fiókáit.
Ez bizony nem tréfadolog: a közelükbe vetődő turisták, de még a szakemberek számára sem!
A békés külsejű madár ebben az élethelyzetben rendkívül agresszív, az emberrel szemben is. Villámgyorsan és erőteljesen támad, csőrével és hatalmas karmaival maradandó sérüléseket okozhat, miközben az óvatlan erdőjáró a szeme világát is elveszítheti!
A profi kutatók egyedi védőöltözetben közelítenek a fészkelőhelyeikhez, és még így is előfordulnak balesetek!
Az uráli bagoly jelenléte a természetes életközösségben kifejezetten fontos – főképpen, mert meghatározó szerepe van a rágcsálók populációjának ellenőrzésében.
Védelme tehát az erdők egészségének fenntartásához és egyensúlyának megőrzéséhez egyaránt hozzájárul.
Mit tesznek értük a börzsönyi erdők kezelői?
Hatékony fajvédelem nem képzelhető el az élőhelyek megfelelő állapota nélkül.
A cikk elején vázolt börzsönyi élettér (a magas természetességű, minden tekintetben változatos, kiterjedt és zárt erdőtömb) az uráli bagoly csaknem tökéletes otthonterülete.
Ennek kialakítása, fenntartása és fejlesztése – partnerségben a nemzeti park igazgatósággal – alapvetően az állami erdőkezelő, az Ipoly Erdő Zrt. szakmai eredménye és további feladata.
A faj számára „eszmei” erdőállapot elérésében nagy szerepe van a differenciált, mozaikos, érintetlen területek hálózatát is létrehozó, az erdőborítás folyamatosságát egyre inkább elsődlegesnek tekintő, a fészkek környezetét kímélő erdőkezelési gyakorlatnak.
Emellett jelentősek és fontosak mindazok az intézkedések, melyekkel a természetvédelem szakemberei az uráli baglyok fészkelését, szaporodását, terjedését segítik elő.
Mit tehet a felelős erdőlátogató?
Elsősorban azt, hogy tiszteletben tartja az erdők zavartalanságának természeti értékét, ezért gépjárművek mellőzésével, a turistaforgalom számára ajánlott útvonalakon (a turistaút-hálózaton), csendben közlekedik az erdőben.
Forrás: Ipolyerdo.hu
Természetvédelem
Afrikát megjárt, színes gyűrűs kék vércsét észleltünk a Királyhegyesi-pusztán
Érdekes megfigyelést közöltek a Körös–Maros Nemzeti Park szakemberei
Három évvel ezelőtt, Székkutas határában gyűrűzték meg azt a kék vércsét, amelyet a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság munkatársának sikerült a napokban lencsevégre kapnia a Királyhegyesi-pusztán.
N38 jelölésű színes gyűrűs kék vércse Fotó: Balla Tihamér
A kék vércsék emblematikus, fokozottan védett madarai nemcsak a Körös-Maros Nemzeti Parknak, hanem az egész magyar Alföldnek. A faj állománya a múlt század végére nagyon jelentősen lecsökkent, de a célzott természetvédelmi intézkedéseknek köszönhetően napjainkra szépen gyarapodott.
A kék vércsék különleges ragadozó madarak. Hosszú távú vonulók, fiókáikat nálunk költik, de a téli időszakra egészen Délnyugat-Afrikáig vándorolnak. Ezt a fajt érintő nagyon alapos kutatómunkának köszönhetően tudjuk, melynek kertében például a madarak egyedi jelölése is zajlott és zajlik ma is. Hagyományos, fémből készült ornitológiai lábgyűrűkkel, illetve nagyobb méretű, színes, betű- és számkaraktereket tartalmazó, műanyag lábgyűrűkkel, valamint a legmodernebb, és a legpontosabb adatokat szolgáltató műholdas jeladókkal is láttak már el madarakat.
A lábgyűrűk jelentősége abban rejlik, hogy így egyedi kódszámmal vannak ellátva a madarak. A későbbiekben, ha a jelölés után sikerül leolvasni a gyűrűn található kódot, akkor ebből kideríthető a madár előélete. Megtudhatjuk, mikor, hol, milyen állapotban gyűrűzték, s hol és mikor sikerült az adatokat leolvasniuk a madarászoknak. Mindezen információkhoz úgy juthatunk hozzá, ha a gyűrűs madár adatait eljuttatjuk a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Gyűrűzési Központjához. Így történt ez most június 4-én is, amikor a Csanádi pusztákhoz tartozó Királyhegyesi-pusztán, egy régi határjelölő akáckarón ülő, öreg tojó példányt kaptunk lencsevégre. A fotón jól látható a színes gyűrűn lévő, három karakterből álló kód. A Királyhegyesi-puszta egyébként a kék vércsék egyik hagyományos költőhelyének számít, minden évben szép számmal költenek az itteni facsoportokban.
A fotók alapján a madár előéletéről az derült ki, hogy a Körös-Maros Nemzeti Park területén, Székkutas határában lett meggyűrűzve három évvel ezelőtt, 2023. nyarának elején, még fióka korában. Azóta nem volt megkerülési adata, tehát ez az első észlelés a gyűrűzés óta. Mivel egy hároméves madárról van szó, így az feltehetően már hatszor megjárta a dél-afrikai telelőhely és a dél-alföldi puszták közötti, több ezer kilométeres vándorutat.
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület szakemberei rendszeresen gyűrűznek kék vércséket, ezért nemzeti parkunk területén is időnként megfigyelünk gyűrűs példányokat.
Forrás: KMNP
Természetvédelem
Borzot mentettek a KEFAG-os kollégák
A napokban egy fiatal borz került bajba a KEFAG Zrt. területén, az állatot a társaság szakemberei mentették meg.
Kattintson és látogasson el a FROMMER Fegyverbolt honlapjára.
A napokban egy fiatal borz került bajba, miután egy használaton kívüli épület közel két méter mély aknájába esett, ahonnan önerőből nem tudott kijutni. Az állatra egy kolléganőnk fia figyelt fel vasárnap egy séta során. Felismerve a helyzetet egy deszkát helyeztek az aknába, bízva abban, hogy az állat azon fel tud kapaszkodni, de ez nem sikerült. Ezután többen is figyelemmel kísérték az állat sorsát, és vizet juttattak számára.
Fotó: KEFAG Zrt.
Nem sokkal később másik kolléganőnk is értesült a történtekről. Amikor meglátta a mély aknában rekedt, kimerült fiatal borzot, egy szélesebb pallót engedett le, majd táplálékot is vitt az állatnak, amely ekkorra már nem tudni mióta fogságban volt.
Mivel a borz továbbra sem tudott kijutni, Judit egy élve fogó csapdát helyezett az akna aljára. A terv bevált, hiszen másnap reggelre a borz biztonságban a csapdában volt, így sikerült kiemelni az aknából.
A mentés után nem vitték messzire, a közeli erdőben, természetes élőhelyén engedték szabadon, ahol remélhetőleg hamarosan visszatalálhatott családjához és megszokott életteréhez. Az elengedés pillanata a következő bejegyzésben látható majd. Büszkék vagyunk kollégáinkra, akik újra és újra tanúbizonyságot tesznek emberségükről, felelősségtudatukról és a természet iránti elkötelezettségükről.
Forrás: KEFAG Zrt.
Természetvédelem
Eltűnhet az eurázsiai hiúz Magyarországról
A szlovák–magyar határvidéken drámai mértékben csökkent az eurázsiai hiúz állománya.
Kattintson és látogasson el a FROMMER Fegyverbolt honlapjára.
Budapest, 2026. június 9. – Az Európa legnagyobb vadon élő macskaféléjének egykor természetes élőhelyéül szolgáló szlovák–magyar határvidéken mára drámai mértékben csökkent az eurázsiai hiúz állománya, és a faj gyakorlatilag eltűnőben van Magyarországról. A WWF Szlovákia, a WWF Magyarország és partnerszervezeteik 2023 és 2026 között figyelték meg a fajt a Szlovák-karszt Nemzeti Parkban – a faj egyik történelmi élőhelyén –, és mindössze két kifejlett hiúz jelenlétét sikerült igazolni, míg a hazai oldalon Aggtelek és a Bükk térségében nem találták nyomát, csak a Börzsönyben bukkan fel időről időre egy idős példány. Június 11-én, a hiúzok világnapján a WWF arra hívja fel a figyelmet, hogy a monitoringeredmények szerint az eurázsiai hiúz jövője a Kárpátokban a határokon átívelő együttműködésen múlik.
Fotó: WWF
Fotó: WWF
Neszmélyi busázás Janonovics Tiborral
Afrikát megjárt, színes gyűrűs kék vércsét észleltünk a Királyhegyesi-pusztán
Megjelent az M1 autópálya déli oldalán az afrikai sertéspestis
Hivatásos Vadászok Somogy-Vas-Zala vármegyei Szakmai Versenye
STOP!
Jägerrecht lépésről lépésre
KITEKINTŐ: Izrael – Sakálok támadtak éjszaka a Kinneretnél: 11 embert vittek kórházba
29. alkalommal találkoztak a vadászok Balatonfűzfőn
Vasárnaptól Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében megszűnik a tűzgyújtási tilalom
Hivatásos vadászok regionális válogató versenye
Az eddigieknél is intenzívebb vaddisznóállomány-csökkentés indul az ASP megfékezésére
Lőttek az elvárásnak
Dr. Bárándy Péter a Védegylet új elnöke
KITEKINTŐ: Izrael – Sakálok támadtak éjszaka a Kinneretnél: 11 embert vittek kórházba
Visszanéző (2026): Zubogyi vadászat
Vadat és halat is lopott egy orvvadász
Házisertés-állományban igazolta a Nébih az ASP jelenlétét
I. Szegedi Zsidótemető takarítás
Élete első nyestjét ejtette el vadkárelhárító vadászaton
