Tudomány
2020 év végére megjelenhet az El Niño
Fizikusok figyelmeztettek, hogy a csendes-óceáni térségben 80% a valószínűsége 2020 végére egy újabb El Niño-ciklus kialakulásának. A kutatócsoport jelenleg bővíti az algoritmust annak érdekében, hogy előre jelezze az időjárási jelenség erősségét és hosszát. A megállapítást német és izraeli kutatók tették a Justus Liebig Egyetemről (JLU), a Potsdami Klímahatás-kutatási Intézetből (PIK) és a Bar-Ilan Egyetemről (BIU).
A Bar-Ilan Egyetem nyilatkozata szerint a kutatók által kidolgozott előrejelzési módszer egy olyan algoritmuson alapul, amely a csendes-óceáni térség léghőmérsékleteinek hálózati elemzésére támaszkodik. Bár az általánosan használt modellek jelenleg nem mutatnak közeledő vihar jeleket, a kutatók szerint az előrejelzések alapján 2020 végére az El Niño újra kialakul. “Ez az algoritmus korábban helyesen jelezte előre az elmúlt két El Niño eseményt (2014-ben és 2018-ban)” – hangsúlyozta a Bar-Ilan kutatója.
Az algoritmus kidolgozásában részt vevő, az izraeli Bar-Ilan Egyetem díjnyertes fizikusa, Shlomo Havlin, elmondta: „Az El Niño befolyásolja a globális éghajlatot, és megzavarja a normál időjárási viszonyokat, melynek eredményeként helyenként erős viharok, másutt aszályok jelenhetnek meg”.
“Ide tartozik az aszály Afrikában, Dél-Amerikában, Ausztráliában és Indonézia részein, az üres halászhálók és a heves esőzések Peruban, további csapadékok Kaliforniában, hurrikánok az Atlanti-óceánon és a monszun Indiában” – mondta. “Az El Niño karácsony körül rendellenes időközönként fordulhat elő, amely körülbelül ciklusonként egy évig figyelhető meg.”
Arra a kérdésre, hogy ez hogyan befolyásolhatja az időjárási viszonyokat Izraelben, Havlin elmondta: „Az El Niño befolyásolja a csapadékot ezen a télen Izraelben”, hozzátéve, hogy „az átlag feletti csapadék /áradás volt Izrael északi részén.” Havlin elmagyarázta, hogyan működik az algoritmus: „Ez az új klímahálózati megközelítés nagyon ígéretes az El Niño előrejelzés javítására.
“Ahelyett, hogy csak a Csendes-óceán hőmérsékleteit vizsgálnánk, a globális éghajlati hálózat változásait is elemezzük” – mondta.
Armin Bunde, a giessen-i Justus Liebig Egyetem fizikusa, aki doktorandusz hallgatójával, Josef Ludescher-rel együtt kezdeményezte az algoritmus fejlesztését, kijelentette, hogy “a hagyományos módszerek nem képesek 6 hónapnál hosszabb, megbízható El Niño-előrejelzések elkészítésére.
“Módszerünkkel erőteljesen megdupláztuk a megelőző figyelmeztetési időt” – hangsúlyozta Bunde.
Ludescher, aki jelenleg a Potsdami Klímahatás-kutatási Intézet-ben dolgozik, hangsúlyozta, hogy ők szintén jósoltak egy újabb El Niño-t a 2019-ben a tavalyi év végére. Csak július óta értünk egyet hivatalos előrejelzésekkel – tette hozzá. “
A csapat jelenleg bővíti az algoritmust annak érdekében, hogy előre jelezze az időjárási jelenség erősségét és hosszát a jövőben.
Hans Joachim Schellnhuber, a Potsdami Klímahatás-kutatási Intézet emeritus igazgatója kiemelte, hogy a mért adatok és a matematika ilyen kombinációja „egyedi betekintést nyújt számunkra – amit az érintett emberek számára elérhetővé teszünk”.
„Rámutatott, hogy az előrejelzési módszer nem nyújt 100% -os bizonyosságot. Az El Niño valószínűsége 2020-ban körülbelül 80%. De ez elég jelentős. ”
A Bar-Ilan Egyetem szerint a kutatók „a légköri hőmérsékleti adatok hálózatát használják a trópusi Csendes-óceánon, amely 14 rácspontból áll az egyenlítői „El Niño ”magterületén és 193 pontból a Csendes-óceánon a központi területen kívül.
“A fizikusok felfedezték, hogy már az El Niño előtt egy évvel, a magterületen belüli és azon kívüli léghőmérsékletek közötti távkapcsolat hatása, jelentősen erősebbé válik” – mondta. “Különösen ezt a hatást használták előrejelző algoritmusuk optimalizálására.”
Havlin elmondta a Jerusalem Postnak, hogy többek között az ilyen hosszú távú előrejelzések „relevánsak, például a mezőgazdaság tervezésekor”, és segítséget nyújthatnak a mezőgazdasági termelőknek a felkészüléshez és a vetés ennek megfelelő tervezéséhez.
A predikciós módszert először 2013-ban, a „Nemzeti Tudományos Akadémia folyóiratának” cikkében tették közzé.
A kutatásokhoz az 1950 eleje és 2011 vége közötti időszakra vonatkozó megbízható adatok a kutatók rendelkezésére álltak.
„Az 1950 és 1980 közötti időszak tanulási szakaszként szolgált a riasztási küszöbök meghatározásához. Ennek az algoritmusnak a segítségével az ‘El Nino’ eseményeket előre lehet jelezni és összehasonlítani a tényleges eseményekkel – mondta az egyetem. “Az esetek 80% -ában a riasztás helyes volt. Az El Niño pontosan megjósolható volt az előző évben.”
Cikket fordította: Dr. Szilágyi Gergely PhD.
Az angol nyelvű cikk az alábbi linken érhető el:
https://www.jpost.com/International/El-Ni%C3%B1o-could-hit-at-the-end-of-2020-physicists-warn-612747
Képek megnevezése:
- Justus Liebig Egyetem, Giessen
- Potsdami Klímahatás-kutatási Intézet
- Bar-Ilan Egyetem
- Professzor Dr. Shlomo Havlin
- Professzor Dr. Armin Bunde
- El Niño szemléltető képe a Csendes Óceánon
Képek forrása:
- https://kpfu.ru/eng/news-eng/30-years-cooperation-giessen.html
- https://www.leibniz-gemeinschaft.de/en/institutes/leibniz-institutes-all-lists/potsdam-institute-for-climate-impact-research.html
- https://www.calcalistech.com/ctech/articles/0,7340,L-3758225,00.html
- https://en.wikipedia.org/wiki/Shlomo_Havlin#/media/File:Shlomo_havlin.jpg
- https://www.ub.edu/web/ub/en/menu_eines/noticies/2010/entrevistes/Armin_Bunde.html?
Tudomány
A HUN-REN ATK kutatói azonosították a búzanemesítés szempontjából értékes vad kecskebúzafajok kromoszóma-szegmentumait tartalmazó búzavonalakat
Új tudományos hírek az őszi búzáról:
A HUN-REN Agrártudományi Kutatóközpont Mezőgazdasági Intézetének (HUN-REN ATK MGI) kutatói nemzetközi kooperációban a csehországi Olmützi Kísérleti Botanikai intézet munkatársaival génspecifikus molekuláris markerek kifejlesztésével új markerkapcsolt szelekciós rendszert dolgoztak ki, melynek segítségével lehetővé vált a búzával rokon kecskebúza (Aegilops biuncialis) génbanki tételeinek hatékonyabb kiaknázása a búzanemesítésben. A markerkapcsolt szelekciós rendszer és molekuláris citogenetikai módszerek kombinációjával a kutatók számos értékes búzavonalat válogattak ki, amelyek az Ae. biuncialis egy-egy kromoszómáját vagy azok egy szegmentumát hordozták. Az eredményeket bemutató publikáció a rangos Scientific Reports folyóiratban jelent meg.
A HUN-REN ATK MGI Biológiai Erőforrások Osztályának Molnár István által vezetett Génmegőrzési Csoportja több mint 20 éve végzett kutatásainak fő célja fajkeresztezések segítségével olyan nemesítési alapanyagok előállítása a búzanemesítés számára, amelyekben a búza rokonsági körének genetikai variabilitásával javíthatók a minőségi paraméterek, a stresszadaptáció és a termésmennyiség. Génforrásként a búzával rokon vadon élő fajoknak egyre fontosabb szerepet tulajdonítanak, azonban az általuk hordozott genetikai diverzitás máig nagyrészt kiaknázatlan. A kecskebúzafélékhez tartozó Aegilops biuncialis számos hasznos tulajdonságot hordoz, így például levél- és szárrozsda-rezisztencia, hő-, szárazság- és sótűrés, magas mikroelem- és élelmirost-tartalom.
A búza és az Ae. biuncialis keresztezésekből származó utódvonalak szelekcióját eddig főként a nagyobb előnemesítési populációk vizsgálatára nehezen alkalmazható molekuláris citogenetikai módszerekkel végezte a csoport. Az új, génalapú molekuláris markerek fejlesztéséhez az Aegilops biuncialis U és M genomjait hordozó diploid őseiből – Ae. umbellulata és Ae. comosa – korábban izolált kromoszómaszekvencia-adatok adtak lehetőséget, amelyek meghatározásában a kutatócsoport is részt vett.
A jelenlegi publikációban három markerfejlesztési stratégiát alkalmaztak, melynek során EST-, IT (Intron-targeting)- és cDNS-alapú markereket fejlesztettek. A keresztezési partnerként szolgáló búza és az Aegilops genotípusokon tesztelt 482 marker közül 126 esetében sikerült búza/Aegilops addíciós vonalak segítségével meghatározni a markerek kromoszomális lokalizációját. A 32 markert tartalmazó szelekciós rendszer segítségével nyomon követhetővé vált az Ae. biuncialis kromoszómáinak jelenléte egy 44 búza/Aegilops hibridszármazékot tartalmazó előnemesítési populációban.
A kutatók génspecifikus markerek, valamint citogenetikai módszerek kombinált alkalmazásával több új búza/Ae. biuncialis introgressziós vonalat azonosítottak, melyek felszaporítása, agronómiai értékelése és a nemesítés szempontjából értékes tulajdonságokat hordozó vonalak búzanemesítésbe való bevonása a következő években várható.
Tudomány
A HUN-REN ÖK kutatója Citizen Science módszerrel, nemzetközi együttműködésben vizsgálta a házi macskák és a denevérek közötti interakciókat a macskák kórokozó-terjesztésben játszott szerepének megértése céljával
A szabadon élő házi macskák szerepét vizsgálták a kórokozók terjesztésében
A HUN-REN Ökológiai Kutatóközpontjának (HUN-REN ÖK) tudományos munkatársa, Szentiványi Tamara egy új-kaledóniai és egy brit kutatóval közösen a Citizen Science módszer alkalmazásával elsőként vizsgálta a házi macskák és a denevérek közötti interakciókat, illetve a potenciális kórokozó-átterjedési események előfordulását a lakosság által gyűjtött adatok felhasználásával. A kutatás rávilágít arra, hogy a szabadon élő házi macskák a zoonotikus kórokozók potenciális forrásai és egyben a veszélyeztetett vadon élő állatok természetvédelmi kockázati tényezői is. Az eredményeket bemutató tanulmány a Mammal Review tudományos folyóiratban jelent meg.
A háziállatok – leginkább a vadon élő állatokkal és az emberekkel való szoros, közvetlen és közvetett kapcsolataik miatt – alkalmasak arra, hogy zoonotikus fertőzések, vagyis embert fertőzni képes kórokozók közvetítőiként működjenek. A házi macskák jelentős ragadozói a kistestű vadállatoknak, például rágcsálóknak, denevéreknek és madaraknak, amelyek fertőzéshordozók lehetnek, ennek ellenére egyre több az arra utaló bizonyíték, hogy a zoonotikus betegségek megjelenésében játszott szerepüket nem ismerjük eléggé.
A HUN-REN ÖK tudományos munkatársa, Szentiványi Tamara elsőszerzőségével megjelent tanulmányban a kutatók elsőként vizsgálták a házi macskák és a denevérek közötti interakciókat, valamint a potenciális kórokozó-átterjedési események előfordulását. Munkájuk során az iNaturalist nevű Citizen Science platform adatait használták fel. A Citizen Science módszer azt jelenti, hogy a lakosság szolgáltat általa gyűjtött megfigyelési adatokat, legyen szó elektronikus anyagok – például fénykép, videó – feltöltéséről, minta beküldéséről vagy akár kérdőív kitöltéséről. A kutatók ezeket az adatokat számos tudományágban – úgymint az ökológiában, a konzervációbiológiában, az invázióbiológiában vagy a köz- és állategészségügyi kutatásokban – tudják hasznosítani.
A tanulmány szerint világszerte elterjedt és megfigyelhető, hogy a házi macskák denevéreket zsákmányolnak, de Európában és Észak-Amerikában – feltehetőleg a Citizen Science platformok népszerűsége miatt – gyakrabban jelentik ezeket. Számos megfigyelés védett és veszélyeztetett denevérfajokra vonatkozik, ami feltételezhető természetvédelmi problémára utal, leginkább olyan területeken, ahol jelentős a védett fajok száma, mint például hazánkban is, ahol mindegyik denevérfaj természetvédelemi oltalom alatt áll. A macskák által zsákmányolt különböző denevérfajok zoonotikus betegségek ismert gazdái is lehetnek, erre példa az afrikai szelindekdenevér-faj, a Mops pumilus, amely a nemrégiben leírt bombali Ebola-vírus gazdája. Európában, beleértve hazánkat is, jelentős lehet a denevérek macskák általi predációja, ami akár a veszettség terjedéséhez is hozzájárulhat.
A tanulmány rávilágít arra, hogy a szabadon élő házi macskák a zoonotikus kórokozók potenciális forrásai és egyben a veszélyeztetett vadon élő állatok természetvédelmi kockázati tényezői is, kritikus szerepüket mégis gyakran alábecsülik. A kutatók kiemelik, hogy a házi macskák jelentős köz- és állategészségügyi veszélyforrást jelenthetnek bizonyos körülmények között. Hangsúlyozzák, a legjobban úgy védekezhetünk a kórokozók ellen, ha nem engedjük ki a szabadba macskáinkat, kiküszöbölve ezzel a vadon élő állatokkal való találkozásukat és így csökkentve a kórokozók terjedésének kockázatát. Továbbá javasolják, ha házi kedvenceinken betegségre utaló jeleket látunk, azonnal forduljunk velük állatorvoshoz. Így védhetjük leginkább a környezetünkben vadon élő állatokat, önmagunkat és kedvenceinket, és így csökkenthetjük a macskák által okozott jelentős természetvédelemi károkat.
A tanulmány végén a kutatók részletes útmutatóval szolgálnak a Citizen Science programok résztvevőinek adatszolgáltatási készségeik fejlesztéséhez annak érdekében, hogy adataik később felhasználhatók legyenek az állat- és közegészségügyi kutatásokra fókuszáló tudományos projektekben. Ezekre példa:
A zsákmányállatfajok azonosítása:
- Készítsen több fényképet a zsákmányállat testéről, az arc és a profil tiszta, részletes képeire összpontosítva.
- Ha lehetséges, a méretarányok érzékeltetése érdekében a fényképen szerepeljenek referenciaelemek, például egy ismert méretű tárgy (vonalzó, pénzérme, telefon stb.).
- Kerülje a sötét háttér előtti fényképezést, mivel az ronthatja az állat vonásainak tisztaságát.
- +1 Kerülje az állat közvetlen érintését, szabad kézzel soha ne nyúljon elpusztult vagy láthatóan beteg, haldokló állathoz. Egészségesnek tűnő vadállathoz se nyúljon soha.
A ragadozási esemény kontextusának megadása:
- Szánjon időt arra, hogy leírja a körülményeket és a látott esemény részleteit.
- Ha lehetséges, adjon információt a ragadozó macskáról, különösen annak meghatározására törekedve, hogy házi, kóbor vagy elvadult macska volt-e.
A kutatókkal való kommunikáció megkönnyítése:
- Tegye lehetővé a kutatók számára, hogy kapcsolatba lépjenek Önnel a megfigyelésre vonatkozó további információkért.
- Maradjon kapcsolatban a megfigyelései megosztására használt eszközzel vagy platformmal, és rendszeresen jelentkezzen be, hogy ellenőrizze a frissítéseket vagy a további kérdéseket.
Publikáció:
Tamara Szentivanyi, Malik Oedin, Ricardo Rocha (2023): Cat–wildlife interactions and zoonotic disease risk: a call for more and better community science data Mammal Review, 1-12. DOI: 10.1111/mam.12332
Forrás: HUN-REN Magyar Kutatási Hálózat
Tudomány
Magyarországi erdészeti tájai – teljessé vált a könyvsorozat
Teljessé vált Magyarország erdészeti tájait bemutató kiadvány
A Magyarország erdészeti tájait bemutató kiadvány V. és VI., a Nyugat-Dunántúl és a Dél-Dunántúl erdészeti tájcsoportokat bemutató köteteinek megjelenésével immár teljessé vált az a hatkötetes könyvsorozat, aminek a következő évtizedekben biztosan ott van a helye minden erdész szakember könyvespolcán.
2012-ben kezdődött meg a Magyarország erdészeti tájai című hatkötetes szakmai kiadványsorozat elkészítése, mely – kétkötetenként – magában foglalta a kéziratok megírását, a kiadványszerkesztést és a nyomdai kivitelezést. A munkák dr. Führer Ernő főszerkesztő irányítása, az erdészeti hatóság mindenkori szervezete (Nébih, majd az NFK) felügyelete és az Agrárminisztérium támogatása mellett zajlottak.
A kiadványsorozat 2017-ben megjelent Nagyalföld és Északi-középhegység, majd a 2019-es Dunántúli-középhegység és Kisalföld köteteit – a sorozat lezárásaként – követték most a Nyugat-Magyarországról és a Dél-Magyarországról szóló kötetek. A hat kötet összesen 4064 oldalon keresztül mutatja be a hazai erdészeti tájbeosztásnak megfelelően az erdészeti tájcsoportokat, tájakat, tájrészleteket.
A Magyarország erdészeti tájai kiadvány egy átfogó – összevetésre is alkalmas – pillanatképet ad a magyar erdőkről és erdőgazdálkodásról az erdészeti tudományok, az oktatás és a gyakorlat, valamint az igazgatás szakembereiből létrejött szerzői közösség munkája eredményeként.
Az elmúlt 12 évben 106 szakember vett részt szerzőként a kéziratok elkészítésében, munkájukat közel 80 fő segítette az alapadatok előállításával, a kiadvány szerkesztésével, grafikai kivitelezésével, nyelvi és tartalmi lektorálásával. Kitűnő és lelkiismeretes munkát végeztek, köszönet érte!
Ajánljuk a két újabb kötetet – s természetesen a teljes kiadványsorozatot – mindazoknak, kiket érdekel, hogy a magyar erdészet az elmúlt ötven évben honnan hova jutott el, melyek az ágazat legfontosabb jellemzői és aktuális folyamatai a kétezres évek elején.
A kiadványok terjesztését a Nemzeti Földügyi Központ Erdészeti Főosztálya végzi.
Forrás: Vérteserdő Zrt.