Tudomány
Veszélyben vannak talajban fészkelő vadméhek
A Guelphi Egyetem kutatói elsőként vizsgáltak a neonikotinoid rovarirtó szerek hatását, a vadon élő földben fészkelő méhekre. A kutatók megállapították, hogy legalább egy faj biztosan kitett a halálos dózisoknak a talajban is.
A talajban jelenlévő, gyakran használt rovarirtószerek vizsgálata nagyon fontos, mivel a kanadai méhfajok többsége a talajban fészkel – állapították meg a Guepl Egyetem munkatársai. A tanulmány a poszméhekre összpontosított, amelyek kizárólag a tökfélék nektárjából és a növény pollenéből táplálkoznak. A kutatók azt találták, hogy annak a lehetősége, hogy a poszméhek krónikusan ki legyenek téve a kulcsfontosságú neonikotinoidoknak, a klotianidin halálos dózisának a talajban, 36%-kal nagyobb esélye volt a tök félék termesztési helyein.
Ez azt jelenti hogy 36%-a az állománynak valószínűleg a halálos dózissal küzd, ami jóval felette van az elfogadható 5 %-os küszöbhatárnak, amelyet a méhek 95%-a képes túlélni.
Ezek az eredmények alkalmazhatóak sok más méhfajra is, amelyek földben, vagy föld közelben fészkelnek Kanadában, mondta az U of G Egyetem Környezettudományok professzora: Nigel Raine.
Még nem tudjuk pontosan, hogyan hatnak ezek a rovarirtószerek a poszméhek állományaira, mert a vad méheket nem monitorozták még hasonló módon, mint a háziméheket – fogalmazott a professzor. Azonban tudjuk azt, hogy más vadméhek fészkelnek és táplálkoznak is mezőgazdasági területeken, így a megállapításaink nagyon aggasztóak – összegzett a kutató.
A Science Reportban közzétett tanulmány azzal kezdődött, hogy Chan talajmintát gyűjtött 18 konvencionálisan termesztett tök földről Ontarioban. A talajmintákból gyűjtött rovarirtó szer maradványok, illetve a szántóföldi növények adatállományát használták fel. Chan és kollégája Prof. Ryan Prosser mellett (Környezettudományok Iskola) és Dr. Jose Rodríguez-Gil is bekapcsolódott, hogy felmérjék a földön fészkelő méhfélékre fellépő kockázatokat is. A kutatás azután indult el, miután az “Egészséges Kanada” új korlátokat szabott a három legfontosabb neonikotinoidra – amely tartalmazza a klotianidin is – miközben eldöntik, hogy teljes kivonásra kerüljenek-e?
A neonikotinoidokat már összekapcsolták a háziméh családok egészségi állapotával és a kutatások azt mutatták, hogy a méhek veszélyes mennyiségeket képesek elfogyasztani a nektárból és a pollenből is.
A jelenlegi kockázatértékelés a rovarirtó szerek háziméhekre gyakorolt hatását vizsgálja, olyan fajokra, amelyek nagyon ritkán kerülnek kapcsolatba a talajjal – mondta Raine. Azonban a méhek többsége az életük nagyobb részét a talajban élik, tehát a rovarirtó szereknek való kitettség a talajban kell a döntő tényezőnek lennie a szabályozási döntésekben. Mostanáig senki nem vizsgálta a neonikotinoidok veszélyeit a méhekre nézve a talajban, annak ellenére, hogy ezeket a rovarirtó szereket közvetlenül a vetőmagok csávázására alkalmazzák vetés során. Hatásuk, úgy tűnik, több hónapig fennállhatnak a talajban – mondta Chan. A csávázás során a bevont magok a neonikotidoidoknak csak a 20%-át használják fel a növények, amelyet felvesznek, de a többi maradék a talajban marad, és ott maradhat a következő évszakokban is. Ezzel a poszméheket különösen veszélyezteti, mert kedvelik a sekélyen megművelt mezőgazdasági területeket. Földalatti fészkeik elkészítése bonyolult és összetett. Amikor a fészküket megépítik, a test tömegükhöz képest körülbelül 300-szoros föld mennyiséget mozgatnak meg.
Mivel a méhek nem esznek talajt, nehéz pontosan megmondani, mennyi rovarirtó szer maradvány kerül a szervezetükbe. A kutatók azonban kiszámították, hogy még akkor is, ha konzervatívak maradunk és feltételezzük, hogy csak 25% klotiandin jut be a szervezetükbe, az elhullás veszélye tökfajták esetében 11%-ék, ami meghaladja az általánosan elfogadott 5%-os küszöbértéket.
A csoport megvizsgálta a kitettségi veszélyt a szántóföldi növényekre, mivel számos földön fészkelő méhfaj él kukorica és szója földeken, ahol neonikotinoidokat is használnak. Megállapították, hogy a talajban fészkelő méhek 58% volt kitéve halálos dózisnak, miközben a fészkeiket építették.
A tökféléket termelő gazdák avval a dilemmával néznek most szembe, hogy megvédjék-e beporzókat, mint a poszméhet, ami létfontosságú a növénytermesztéshez, de ugyanakkor meg kell védeniük a kártevőktől a növényeiket – mondta Chan.
Új megközelítésre van szükség, amely lehetővé teszi a gazdálkodók számára a kártevők elleni küzdelmet és a beporzók egyidejű védelmét. A gazdálkodóknak azt tanácsolják, hogy ha a gazdaságukban fészkelő poszméheket találnak, védjék meg őket a neonikotinoidok kitettségétől, akár úgy, hogy egyáltalán nem is használnak rovarirtószereket, vagy legalább nem használva a szereket a fészkeik közelében.
Cikket fordította: Dr. Szilágyi Gergely
A tudományos cikk angol megnevezése és elérhetősége:
- Susan Willis Chan, Ryan S. Prosser, Jose L. Rodríguez-Gil, Nigel E. Raine. Assessment of risk to hoary squash bees (Peponapis pruinosa) and other ground-nesting bees from systemic insecticides in agricultural soil. Scientific Reports, 2019; 9 (1) DOI: 10.1038/s41598-019-47805-1
Az angol nyelvű cikk az alábbi linken érhető el:
https://www.sciencedaily.com/releases/2019/08/190826164716.htm
Képek megnevezése:
- kép: Guelphi Egyetem
- kép: Poszméh
- kép: Prof. Dr. Nigel Raine
Képek forrása:
- https://hu.pinterest.com/pin/345088390194257659/
- https://pixabay.com/hu/photos/azokat-m%C3%A9h-rovar-f-bumble-m%C3%A9h-2361336/
- https://news.uoguelph.ca/2015/01/university-of-guelph-bee-expert-nigel-raine-studies-the-plight-of-pollinators/
Tudomány
A HUN-REN ATK kutatói azonosították a búzanemesítés szempontjából értékes vad kecskebúzafajok kromoszóma-szegmentumait tartalmazó búzavonalakat
Új tudományos hírek az őszi búzáról:
A HUN-REN Agrártudományi Kutatóközpont Mezőgazdasági Intézetének (HUN-REN ATK MGI) kutatói nemzetközi kooperációban a csehországi Olmützi Kísérleti Botanikai intézet munkatársaival génspecifikus molekuláris markerek kifejlesztésével új markerkapcsolt szelekciós rendszert dolgoztak ki, melynek segítségével lehetővé vált a búzával rokon kecskebúza (Aegilops biuncialis) génbanki tételeinek hatékonyabb kiaknázása a búzanemesítésben. A markerkapcsolt szelekciós rendszer és molekuláris citogenetikai módszerek kombinációjával a kutatók számos értékes búzavonalat válogattak ki, amelyek az Ae. biuncialis egy-egy kromoszómáját vagy azok egy szegmentumát hordozták. Az eredményeket bemutató publikáció a rangos Scientific Reports folyóiratban jelent meg.
A HUN-REN ATK MGI Biológiai Erőforrások Osztályának Molnár István által vezetett Génmegőrzési Csoportja több mint 20 éve végzett kutatásainak fő célja fajkeresztezések segítségével olyan nemesítési alapanyagok előállítása a búzanemesítés számára, amelyekben a búza rokonsági körének genetikai variabilitásával javíthatók a minőségi paraméterek, a stresszadaptáció és a termésmennyiség. Génforrásként a búzával rokon vadon élő fajoknak egyre fontosabb szerepet tulajdonítanak, azonban az általuk hordozott genetikai diverzitás máig nagyrészt kiaknázatlan. A kecskebúzafélékhez tartozó Aegilops biuncialis számos hasznos tulajdonságot hordoz, így például levél- és szárrozsda-rezisztencia, hő-, szárazság- és sótűrés, magas mikroelem- és élelmirost-tartalom.
A búza és az Ae. biuncialis keresztezésekből származó utódvonalak szelekcióját eddig főként a nagyobb előnemesítési populációk vizsgálatára nehezen alkalmazható molekuláris citogenetikai módszerekkel végezte a csoport. Az új, génalapú molekuláris markerek fejlesztéséhez az Aegilops biuncialis U és M genomjait hordozó diploid őseiből – Ae. umbellulata és Ae. comosa – korábban izolált kromoszómaszekvencia-adatok adtak lehetőséget, amelyek meghatározásában a kutatócsoport is részt vett.
A jelenlegi publikációban három markerfejlesztési stratégiát alkalmaztak, melynek során EST-, IT (Intron-targeting)- és cDNS-alapú markereket fejlesztettek. A keresztezési partnerként szolgáló búza és az Aegilops genotípusokon tesztelt 482 marker közül 126 esetében sikerült búza/Aegilops addíciós vonalak segítségével meghatározni a markerek kromoszomális lokalizációját. A 32 markert tartalmazó szelekciós rendszer segítségével nyomon követhetővé vált az Ae. biuncialis kromoszómáinak jelenléte egy 44 búza/Aegilops hibridszármazékot tartalmazó előnemesítési populációban.
A kutatók génspecifikus markerek, valamint citogenetikai módszerek kombinált alkalmazásával több új búza/Ae. biuncialis introgressziós vonalat azonosítottak, melyek felszaporítása, agronómiai értékelése és a nemesítés szempontjából értékes tulajdonságokat hordozó vonalak búzanemesítésbe való bevonása a következő években várható.
Tudomány
A HUN-REN ÖK kutatója Citizen Science módszerrel, nemzetközi együttműködésben vizsgálta a házi macskák és a denevérek közötti interakciókat a macskák kórokozó-terjesztésben játszott szerepének megértése céljával
A szabadon élő házi macskák szerepét vizsgálták a kórokozók terjesztésében
A HUN-REN Ökológiai Kutatóközpontjának (HUN-REN ÖK) tudományos munkatársa, Szentiványi Tamara egy új-kaledóniai és egy brit kutatóval közösen a Citizen Science módszer alkalmazásával elsőként vizsgálta a házi macskák és a denevérek közötti interakciókat, illetve a potenciális kórokozó-átterjedési események előfordulását a lakosság által gyűjtött adatok felhasználásával. A kutatás rávilágít arra, hogy a szabadon élő házi macskák a zoonotikus kórokozók potenciális forrásai és egyben a veszélyeztetett vadon élő állatok természetvédelmi kockázati tényezői is. Az eredményeket bemutató tanulmány a Mammal Review tudományos folyóiratban jelent meg.
A háziállatok – leginkább a vadon élő állatokkal és az emberekkel való szoros, közvetlen és közvetett kapcsolataik miatt – alkalmasak arra, hogy zoonotikus fertőzések, vagyis embert fertőzni képes kórokozók közvetítőiként működjenek. A házi macskák jelentős ragadozói a kistestű vadállatoknak, például rágcsálóknak, denevéreknek és madaraknak, amelyek fertőzéshordozók lehetnek, ennek ellenére egyre több az arra utaló bizonyíték, hogy a zoonotikus betegségek megjelenésében játszott szerepüket nem ismerjük eléggé.
A HUN-REN ÖK tudományos munkatársa, Szentiványi Tamara elsőszerzőségével megjelent tanulmányban a kutatók elsőként vizsgálták a házi macskák és a denevérek közötti interakciókat, valamint a potenciális kórokozó-átterjedési események előfordulását. Munkájuk során az iNaturalist nevű Citizen Science platform adatait használták fel. A Citizen Science módszer azt jelenti, hogy a lakosság szolgáltat általa gyűjtött megfigyelési adatokat, legyen szó elektronikus anyagok – például fénykép, videó – feltöltéséről, minta beküldéséről vagy akár kérdőív kitöltéséről. A kutatók ezeket az adatokat számos tudományágban – úgymint az ökológiában, a konzervációbiológiában, az invázióbiológiában vagy a köz- és állategészségügyi kutatásokban – tudják hasznosítani.
A tanulmány szerint világszerte elterjedt és megfigyelhető, hogy a házi macskák denevéreket zsákmányolnak, de Európában és Észak-Amerikában – feltehetőleg a Citizen Science platformok népszerűsége miatt – gyakrabban jelentik ezeket. Számos megfigyelés védett és veszélyeztetett denevérfajokra vonatkozik, ami feltételezhető természetvédelmi problémára utal, leginkább olyan területeken, ahol jelentős a védett fajok száma, mint például hazánkban is, ahol mindegyik denevérfaj természetvédelemi oltalom alatt áll. A macskák által zsákmányolt különböző denevérfajok zoonotikus betegségek ismert gazdái is lehetnek, erre példa az afrikai szelindekdenevér-faj, a Mops pumilus, amely a nemrégiben leírt bombali Ebola-vírus gazdája. Európában, beleértve hazánkat is, jelentős lehet a denevérek macskák általi predációja, ami akár a veszettség terjedéséhez is hozzájárulhat.
A tanulmány rávilágít arra, hogy a szabadon élő házi macskák a zoonotikus kórokozók potenciális forrásai és egyben a veszélyeztetett vadon élő állatok természetvédelmi kockázati tényezői is, kritikus szerepüket mégis gyakran alábecsülik. A kutatók kiemelik, hogy a házi macskák jelentős köz- és állategészségügyi veszélyforrást jelenthetnek bizonyos körülmények között. Hangsúlyozzák, a legjobban úgy védekezhetünk a kórokozók ellen, ha nem engedjük ki a szabadba macskáinkat, kiküszöbölve ezzel a vadon élő állatokkal való találkozásukat és így csökkentve a kórokozók terjedésének kockázatát. Továbbá javasolják, ha házi kedvenceinken betegségre utaló jeleket látunk, azonnal forduljunk velük állatorvoshoz. Így védhetjük leginkább a környezetünkben vadon élő állatokat, önmagunkat és kedvenceinket, és így csökkenthetjük a macskák által okozott jelentős természetvédelemi károkat.
A tanulmány végén a kutatók részletes útmutatóval szolgálnak a Citizen Science programok résztvevőinek adatszolgáltatási készségeik fejlesztéséhez annak érdekében, hogy adataik később felhasználhatók legyenek az állat- és közegészségügyi kutatásokra fókuszáló tudományos projektekben. Ezekre példa:
A zsákmányállatfajok azonosítása:
- Készítsen több fényképet a zsákmányállat testéről, az arc és a profil tiszta, részletes képeire összpontosítva.
- Ha lehetséges, a méretarányok érzékeltetése érdekében a fényképen szerepeljenek referenciaelemek, például egy ismert méretű tárgy (vonalzó, pénzérme, telefon stb.).
- Kerülje a sötét háttér előtti fényképezést, mivel az ronthatja az állat vonásainak tisztaságát.
- +1 Kerülje az állat közvetlen érintését, szabad kézzel soha ne nyúljon elpusztult vagy láthatóan beteg, haldokló állathoz. Egészségesnek tűnő vadállathoz se nyúljon soha.
A ragadozási esemény kontextusának megadása:
- Szánjon időt arra, hogy leírja a körülményeket és a látott esemény részleteit.
- Ha lehetséges, adjon információt a ragadozó macskáról, különösen annak meghatározására törekedve, hogy házi, kóbor vagy elvadult macska volt-e.
A kutatókkal való kommunikáció megkönnyítése:
- Tegye lehetővé a kutatók számára, hogy kapcsolatba lépjenek Önnel a megfigyelésre vonatkozó további információkért.
- Maradjon kapcsolatban a megfigyelései megosztására használt eszközzel vagy platformmal, és rendszeresen jelentkezzen be, hogy ellenőrizze a frissítéseket vagy a további kérdéseket.
Publikáció:
Tamara Szentivanyi, Malik Oedin, Ricardo Rocha (2023): Cat–wildlife interactions and zoonotic disease risk: a call for more and better community science data Mammal Review, 1-12. DOI: 10.1111/mam.12332
Forrás: HUN-REN Magyar Kutatási Hálózat
Tudomány
Magyarországi erdészeti tájai – teljessé vált a könyvsorozat
Teljessé vált Magyarország erdészeti tájait bemutató kiadvány
A Magyarország erdészeti tájait bemutató kiadvány V. és VI., a Nyugat-Dunántúl és a Dél-Dunántúl erdészeti tájcsoportokat bemutató köteteinek megjelenésével immár teljessé vált az a hatkötetes könyvsorozat, aminek a következő évtizedekben biztosan ott van a helye minden erdész szakember könyvespolcán.
2012-ben kezdődött meg a Magyarország erdészeti tájai című hatkötetes szakmai kiadványsorozat elkészítése, mely – kétkötetenként – magában foglalta a kéziratok megírását, a kiadványszerkesztést és a nyomdai kivitelezést. A munkák dr. Führer Ernő főszerkesztő irányítása, az erdészeti hatóság mindenkori szervezete (Nébih, majd az NFK) felügyelete és az Agrárminisztérium támogatása mellett zajlottak.
A kiadványsorozat 2017-ben megjelent Nagyalföld és Északi-középhegység, majd a 2019-es Dunántúli-középhegység és Kisalföld köteteit – a sorozat lezárásaként – követték most a Nyugat-Magyarországról és a Dél-Magyarországról szóló kötetek. A hat kötet összesen 4064 oldalon keresztül mutatja be a hazai erdészeti tájbeosztásnak megfelelően az erdészeti tájcsoportokat, tájakat, tájrészleteket.
A Magyarország erdészeti tájai kiadvány egy átfogó – összevetésre is alkalmas – pillanatképet ad a magyar erdőkről és erdőgazdálkodásról az erdészeti tudományok, az oktatás és a gyakorlat, valamint az igazgatás szakembereiből létrejött szerzői közösség munkája eredményeként.
Az elmúlt 12 évben 106 szakember vett részt szerzőként a kéziratok elkészítésében, munkájukat közel 80 fő segítette az alapadatok előállításával, a kiadvány szerkesztésével, grafikai kivitelezésével, nyelvi és tartalmi lektorálásával. Kitűnő és lelkiismeretes munkát végeztek, köszönet érte!
Ajánljuk a két újabb kötetet – s természetesen a teljes kiadványsorozatot – mindazoknak, kiket érdekel, hogy a magyar erdészet az elmúlt ötven évben honnan hova jutott el, melyek az ágazat legfontosabb jellemzői és aktuális folyamatai a kétezres évek elején.
A kiadványok terjesztését a Nemzeti Földügyi Központ Erdészeti Főosztálya végzi.
Forrás: Vérteserdő Zrt.