Tudomány
Kiszáradt föld: A tudósok az elsivatagosodás ellen küzdenek a Közel-Keleten
Az üzlet mint általában fenntarthatatlan” figyelmeztet egy vezető hidrológust, miközben az izraeli kutatók megoldásokat keresnek a vízhiány kezelésére, még a nabateusiak által használt ősi módszereire is támaszkodva, és az élelmezésbiztonság fokozásának innovatív módszereit kutatva.
Az izraeli kutatók megoldásokat keresnek a közel-keleti vízhiány kezelésére, még a nabateusiak által használt ősi módszereire is támaszkodva, kutatva az élelmezésbiztonság fokozásának innovatív módszereit.
Az emberiség legértékesebb forrása a víz, amiből egyre kevesebb áll rendelkezésre. Az éghajlatváltozás, a növekvő népesség és a rossz erőforrás-gazdálkodás miatt a Közel-Kelet egész területe az egykor termékeny talajból kopár pusztává alakul.
Prof. Jay Famiglietti a kanadai Saskatoon Saskatchewani Egyetem Globális Vízbiztonsági Intézetének ügyvezető igazgatója, világhírű hidrológus, korábban a NASA kaliforniai Pasadenában található sugárhajtási laboratóriumának vezető víztudósa volt.
Famiglietti szerint a Közel-Kelet a édesvízvesztés szempontjából a világ egyik legveszélyeztetebb területe. Becslése szerint az elmúlt években Törökország, Irak, Szíria és Irán egyes részei együttesen csaknem 300 millió hektár talajvizet vesztettek, ami nagyjából a Jordánia és Izrael között elhelyezkedő Holt-tenger térfogatának két és félszerese.
Ami Jordániát és Izraelt, valamint a palesztin ellenőrzés alatt álló területeket illeti, valamivel jobban állnak, de nem sokkal. “Világszerte az történik, hogy a száraz területekről a víz valójában a magasabb szélességi körök felé mozog ” – mondja Famiglietti. “Tehát a nedves területek egyre nedvesebbek, a száraz területek pedig egyre szárazabbak.”
A NASA műholdas képei azt mutatják, hogy a Közel-Kelet az utóbbi években a talajvíz veszteségének fő hotspotjává vált (Fotó: Jóvoltából)
A NASA műholdas Föld-megfigyelései alapján Famiglietti 2018-ban úttörő tanulmányt készített az édesvíz elmozdulásainak meghatározására szerte a világon. Felfedezte, hogy a bolygó száraz területei számos ok miatt egyre szárazabbak, többek között az éghajlatváltozás és a népesség növekedése miatt.
Ez a két dolog együttesen túlzott mértékben támaszkodik a talajvízre, mert a világ ezen száraz részén használnia kell [azt]” – mondja. Famiglietti továbbra is figyelemmel kíséri a NASA műholdjainak adatait, és úgy véli, hogy végül a mezőgazdasági technológiák jelentősen befolyásolhatják ezeket a negatív tendenciákat, mivel a sótalanítás nem működőképes megoldás a legtöbb szárazföldi ország számára.
“Mondjuk úgy, hogy az embereknek valamit tenniük kell, mert ha nem teszik meg, akkor kifogy a víz” – mondja.
Ősi technikák
Izraelben, amely régóta szenvedett krónikus vízhiánytól, mielőtt a sótalanítás felé fordult volna, a tudósok más kreatív megoldások feltárására törekszenek. A Negev-sivatagban egy tudós talált egy olcsó, alacsony technológiájú módszert arra, hogy segítse a fejlődő országok lakosságát abban, hogy megbirkózzanak a vízválságokkal, miközben megőrzik az élelmezésbiztonságot. “Ez az a terület, ahol éves átlagos csapadékmennyiségünk körülbelül 100 mm, vagyis évente 4 hüvelyk, ami gyakorlatilag semmi” – mondja Pedro Berliner emeritus, a Ben-Gurion Egyetem Blaustein Sivatagi Kutató Intézetének professzora. “De elég sok bizonyíték van arra, hogy az emberek még 2000 évvel ezelőtt is itt éltek” – mondja. “És mindig nagy kérdés volt: Hogyan sikerült?”
Prof. Pedro Berliner emeritusprofesszor, a Negev Ben-Gurion Egyetem Blaustein Sivatagi Kutató Intézete (Fotó: Raymond Crystal / The Media Line)
Berliner, a világ egyik vezető szárazföldi mezőgazdaság-szakértője és Izrael képviselője az ENSZ elsivatagosodás elleni egyezményében (UNCCD). Az elsivatagosodás egy olyan folyamat, amelynek során a talaj degradálódik a túlzott gazdálkodástól és a talajvíz is lecsökken- és az egykor termékeny földeket száraz területekké teszi. Az éghajlatváltozás súlyosbította a problémát azáltal is, hogy csökkentette a csapadékmennyiséget az aszályra egyébként is hajlamos helyeken.
Az elmúlt 40-50 évben a Negev sivatag nagy része mezőgazdasági földterületté vált, ami valószínűleg az egyetlen hely a világon, ahol a sivatag zsugorodik, és nem fordítva” – mondja Berliner. Néha azonban a modern problémák ősi megoldásokat igényelnek.
Berlinernek és kutatócsoportjának sikerült felelevenítenie azokat a gazdálkodási módszereket, amelyeket a nabateusok használtak a növények termesztésére a legbarátságtalanabb környezetben. A nabateusok arab nép volt, akik évezredekkel ezelőtt a Levantiában és Észak-Arábiában éltek.
Berliner és Gross egyaránt a BGU Blaustein Intézetei vezetésével a világ legnagyobb sivatagosodásról szóló éves konferenciáján beszélt a The Media Line-nak.
„A szárazföldek táplálása: kihívások változó környezetben” címmel a virtuális esemény november 16. és november 18. között zajlott, és több mint 100 kutató, kormánytisztviselő és aktivista előadásában szerepelt.
Ennek a talajnak olyan tulajdonságai vannak, hogy ott van, és a víz nem szívódik fel” – mondja Berliner egy közeli mélyedésre mutatva. – Olyan mélyen fekvő területekre folyik, mint a mögöttem. Ezt nevezik alapvetően nabateus technikának. ”
Ez a víztömeg a Negev-sivatag mélyedésében alakult ki a 2020 novemberi intenzív esőzés után (Fotó: Raymond Crystal / The Media Line)
Berliner szerint kutatásának célja azoknak az országoknak a segítése, amelyeknek kevés erőforrás áll a rendelkezésükre, és emellett kevesebb hozzáférésük van a fejlett öntözési technológiákhoz. “Amit kifejlesztettünk, az egy olyan rendszer, amelyben a fákkal együtt ültetvényt is ültetünk” – mondja. “Ez lehet cirok, vagy búza, és ezáltal táplálékot szolgáltat az embereknek.” Eddig ez az alacsony technológiájú technika nagyon sikeres volt Kenya turkánai sivatagában – mondta, megjegyezve, hogy a földi természetes mélyedésekre támaszkodva, nagyon kevés géppel könnyen megművelhető.
Haltenyésztés a sivatagban
A Negev régió más kutatói is tesztelik a vizeket az élelmezésbiztonság növelésének innovatív módszereivel kapcsolatban. Prof. Amit Gross a Ben-Gurion Egyetem Zuckerberg Vízkutatási Intézetének igazgatója, Sde Boker déli kisvárosában.
Ő és egy tudóscsoport egy egyedülálló akvakultúra-rendszert fejlesztett ki a barramundi, a tilápia, a sügér és a sok melegvízi hal termesztésére, szinte vízigény nélkül.
Prof. Amit Gross a Ben-Gurion Egyetem Zuckerberg Vízkutató Intézetének igazgatója, Izrael déli részén, Sde Boker kisvárosban (Fotó: Raymond Crystal / The Media Line)
“Nagyon furcsa halakat termeszteni a sivatagban, ahol kevés a víz, de itt megpróbálunk halakat termeszteni nagyon kevés vízzel, [majdnem] ugyanolyan vízmennyiséggel, amelyet paradicsom termesztésére használunk. “- mondja Gross, az intézet kutatási létesítményeinek legutóbbi megtekintése során.
Szerinte a sivatagban történő halgazdálkodás előnyei között szerepel, hogy a meleg éghajlat egész évben támogatja növekedésüket. A föld- és munkaerőköltségek is alacsonyabbak, mint az ország más részein. Gross rendszere nemcsak a tartályokban lévő vizet keringeti és kezeli, hanem a halak ürülékeit is felhasználja a zöldségek trágyázásához. A technológia annyira hatékony, hogy lehetővé teszi a víz több mint 99,5% -os újrafelhasználását, ellentétben a szokásos kereskedelmi rendszerekkel, amelyek a teljes vízmennyiségük akár 50% -át is pazarolhatják.
“A legkifinomultabb rendszerünkben egyáltalán nem használunk külső energiát, és csak a halak takarmányát használjuk minden forrásként” – mondja Gross. “A rendszer működtetéséhez szükséges energiát a rendszer által termelt hulladék termeli.” Egyelőre a sivatagi akvakultúra-projekt kísérleti stádiumban van, és csak az intézet közelében élő hallgatóknak volt alkalmuk megkóstolni a halakat. Mindazonáltal Gross reméli, hogy a technológia a közeljövőben kereskedelmi forgalomba kerül. “A halkészlet több mint 50% -a akvakultúrából származik, míg a múltban, az 1980-as években talán 5% volt” – mondja Gross. “Ez a leggyorsabban növekvő ágazat a mezőgazdaságban.”
Az akvakultúra-rendszerek a sivatagi éghajlaton is elősegítik a növények növekedését (Fotó: Raymond Crystal / The Media Line)
Jelenleg a szárazföldek a világ földterületének több mint 40% -át lefedik, és ez a százalék minden évben növekszik. Míg a technológiai fejlődés egy ideig segíthet a vízhiány problémáinak enyhítésében, a Globális Vízbiztonsági Intézet (Famiglietti) úgy véli, hogy végső soron csak a regionális együttműködés és a jobb kormányzás hoz tartós változást. „Sok probléma, amelyet látunk, regionális. Ezeknek az országoknak együtt kell működniük a regionális vízgazdálkodási tervek kidolgozásában ”- mondta Famiglietti.
“Nem igazán kell csodát keresnünk”. Kevesebb vizet kell használnunk – tette hozzá a hidrológus szaktekintély.
Forrás: ynetnews
Fordította: Dr. Szilágyi Gergely
Tudomány
A HUN-REN ATK kutatói azonosították a búzanemesítés szempontjából értékes vad kecskebúzafajok kromoszóma-szegmentumait tartalmazó búzavonalakat
Új tudományos hírek az őszi búzáról:
A HUN-REN Agrártudományi Kutatóközpont Mezőgazdasági Intézetének (HUN-REN ATK MGI) kutatói nemzetközi kooperációban a csehországi Olmützi Kísérleti Botanikai intézet munkatársaival génspecifikus molekuláris markerek kifejlesztésével új markerkapcsolt szelekciós rendszert dolgoztak ki, melynek segítségével lehetővé vált a búzával rokon kecskebúza (Aegilops biuncialis) génbanki tételeinek hatékonyabb kiaknázása a búzanemesítésben. A markerkapcsolt szelekciós rendszer és molekuláris citogenetikai módszerek kombinációjával a kutatók számos értékes búzavonalat válogattak ki, amelyek az Ae. biuncialis egy-egy kromoszómáját vagy azok egy szegmentumát hordozták. Az eredményeket bemutató publikáció a rangos Scientific Reports folyóiratban jelent meg.
A különböző kromoszómákat tartalmazó búza/Aegilops biuncialis utódvonalak eltérő kalászmorfológiát mutatnak az Mv9kr1 búzaszülő kalászával összehasonlítva (fotó: Farkas András)
A HUN-REN ATK MGI Biológiai Erőforrások Osztályának Molnár István által vezetett Génmegőrzési Csoportja több mint 20 éve végzett kutatásainak fő célja fajkeresztezések segítségével olyan nemesítési alapanyagok előállítása a búzanemesítés számára, amelyekben a búza rokonsági körének genetikai variabilitásával javíthatók a minőségi paraméterek, a stresszadaptáció és a termésmennyiség. Génforrásként a búzával rokon vadon élő fajoknak egyre fontosabb szerepet tulajdonítanak, azonban az általuk hordozott genetikai diverzitás máig nagyrészt kiaknázatlan. A kecskebúzafélékhez tartozó Aegilops biuncialis számos hasznos tulajdonságot hordoz, így például levél- és szárrozsda-rezisztencia, hő-, szárazság- és sótűrés, magas mikroelem- és élelmirost-tartalom.
A búza és az Ae. biuncialis keresztezésekből származó utódvonalak szelekcióját eddig főként a nagyobb előnemesítési populációk vizsgálatára nehezen alkalmazható molekuláris citogenetikai módszerekkel végezte a csoport. Az új, génalapú molekuláris markerek fejlesztéséhez az Aegilops biuncialis U és M genomjait hordozó diploid őseiből – Ae. umbellulata és Ae. comosa – korábban izolált kromoszómaszekvencia-adatok adtak lehetőséget, amelyek meghatározásában a kutatócsoport is részt vett.
A jelenlegi publikációban három markerfejlesztési stratégiát alkalmaztak, melynek során EST-, IT (Intron-targeting)- és cDNS-alapú markereket fejlesztettek. A keresztezési partnerként szolgáló búza és az Aegilops genotípusokon tesztelt 482 marker közül 126 esetében sikerült búza/Aegilops addíciós vonalak segítségével meghatározni a markerek kromoszomális lokalizációját. A 32 markert tartalmazó szelekciós rendszer segítségével nyomon követhetővé vált az Ae. biuncialis kromoszómáinak jelenléte egy 44 búza/Aegilops hibridszármazékot tartalmazó előnemesítési populációban.
Búza/Aegilops biuncialis szubsztitúciós vonal kromoszomális összetételének azonosítása fluoreszcens in situ hibridizációval. A mitotikus kromoszómák azonosítása különböző színekkel vizualizált repetitív DNS-próbák (Afa: vörös, pSc119.2: zöld, 45S rDNS: narancs) mintázata alapján történt (A). Kinagyítva a hiányzó 4D kromoszómák FISH mintázata látható. Genomi in situ hibridizációval a 42 kromoszómával rendelkező szubsztitúciós vonalban a búzakromoszómák (kék) mellett kimutatható a 4M Ae. biuncialis kromoszóma (piros, nyilak) (B). Az ábra jobb oldalán a szubsztitúciós vonal kalásza látható, a benne lévő Aegilops kromoszómák GISH és FISH mintázatával. (fotó: Farkas András)
A kutatók génspecifikus markerek, valamint citogenetikai módszerek kombinált alkalmazásával több új búza/Ae. biuncialis introgressziós vonalat azonosítottak, melyek felszaporítása, agronómiai értékelése és a nemesítés szempontjából értékes tulajdonságokat hordozó vonalak búzanemesítésbe való bevonása a következő években várható.
Tudomány
A HUN-REN ÖK kutatója Citizen Science módszerrel, nemzetközi együttműködésben vizsgálta a házi macskák és a denevérek közötti interakciókat a macskák kórokozó-terjesztésben játszott szerepének megértése céljával
A szabadon élő házi macskák szerepét vizsgálták a kórokozók terjesztésében
A HUN-REN Ökológiai Kutatóközpontjának (HUN-REN ÖK) tudományos munkatársa, Szentiványi Tamara egy új-kaledóniai és egy brit kutatóval közösen a Citizen Science módszer alkalmazásával elsőként vizsgálta a házi macskák és a denevérek közötti interakciókat, illetve a potenciális kórokozó-átterjedési események előfordulását a lakosság által gyűjtött adatok felhasználásával. A kutatás rávilágít arra, hogy a szabadon élő házi macskák a zoonotikus kórokozók potenciális forrásai és egyben a veszélyeztetett vadon élő állatok természetvédelmi kockázati tényezői is. Az eredményeket bemutató tanulmány a Mammal Review tudományos folyóiratban jelent meg.
Fotó: M. J. Botha (iNaturalist.com) – HUN-REN
A háziállatok – leginkább a vadon élő állatokkal és az emberekkel való szoros, közvetlen és közvetett kapcsolataik miatt – alkalmasak arra, hogy zoonotikus fertőzések, vagyis embert fertőzni képes kórokozók közvetítőiként működjenek. A házi macskák jelentős ragadozói a kistestű vadállatoknak, például rágcsálóknak, denevéreknek és madaraknak, amelyek fertőzéshordozók lehetnek, ennek ellenére egyre több az arra utaló bizonyíték, hogy a zoonotikus betegségek megjelenésében játszott szerepüket nem ismerjük eléggé.
Fotó: HUN-REN
A HUN-REN ÖK tudományos munkatársa, Szentiványi Tamara elsőszerzőségével megjelent tanulmányban a kutatók elsőként vizsgálták a házi macskák és a denevérek közötti interakciókat, valamint a potenciális kórokozó-átterjedési események előfordulását. Munkájuk során az iNaturalist nevű Citizen Science platform adatait használták fel. A Citizen Science módszer azt jelenti, hogy a lakosság szolgáltat általa gyűjtött megfigyelési adatokat, legyen szó elektronikus anyagok – például fénykép, videó – feltöltéséről, minta beküldéséről vagy akár kérdőív kitöltéséről. A kutatók ezeket az adatokat számos tudományágban – úgymint az ökológiában, a konzervációbiológiában, az invázióbiológiában vagy a köz- és állategészségügyi kutatásokban – tudják hasznosítani.
FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!
A tanulmány szerint világszerte elterjedt és megfigyelhető, hogy a házi macskák denevéreket zsákmányolnak, de Európában és Észak-Amerikában – feltehetőleg a Citizen Science platformok népszerűsége miatt – gyakrabban jelentik ezeket. Számos megfigyelés védett és veszélyeztetett denevérfajokra vonatkozik, ami feltételezhető természetvédelmi problémára utal, leginkább olyan területeken, ahol jelentős a védett fajok száma, mint például hazánkban is, ahol mindegyik denevérfaj természetvédelemi oltalom alatt áll. A macskák által zsákmányolt különböző denevérfajok zoonotikus betegségek ismert gazdái is lehetnek, erre példa az afrikai szelindekdenevér-faj, a Mops pumilus, amely a nemrégiben leírt bombali Ebola-vírus gazdája. Európában, beleértve hazánkat is, jelentős lehet a denevérek macskák általi predációja, ami akár a veszettség terjedéséhez is hozzájárulhat.
Fotó: Szentiványi Tamara – HUN-REN
A tanulmány rávilágít arra, hogy a szabadon élő házi macskák a zoonotikus kórokozók potenciális forrásai és egyben a veszélyeztetett vadon élő állatok természetvédelmi kockázati tényezői is, kritikus szerepüket mégis gyakran alábecsülik. A kutatók kiemelik, hogy a házi macskák jelentős köz- és állategészségügyi veszélyforrást jelenthetnek bizonyos körülmények között. Hangsúlyozzák, a legjobban úgy védekezhetünk a kórokozók ellen, ha nem engedjük ki a szabadba macskáinkat, kiküszöbölve ezzel a vadon élő állatokkal való találkozásukat és így csökkentve a kórokozók terjedésének kockázatát. Továbbá javasolják, ha házi kedvenceinken betegségre utaló jeleket látunk, azonnal forduljunk velük állatorvoshoz. Így védhetjük leginkább a környezetünkben vadon élő állatokat, önmagunkat és kedvenceinket, és így csökkenthetjük a macskák által okozott jelentős természetvédelemi károkat.
FROMMER, Magyarország legnagyobb fegyverboltja! Kattints a képre és keresd meg a hozzád legközelebb lévő vadászboltot és a szerződött fegyvermestereket!
A tanulmány végén a kutatók részletes útmutatóval szolgálnak a Citizen Science programok résztvevőinek adatszolgáltatási készségeik fejlesztéséhez annak érdekében, hogy adataik később felhasználhatók legyenek az állat- és közegészségügyi kutatásokra fókuszáló tudományos projektekben. Ezekre példa:
A zsákmányállatfajok azonosítása:
- Készítsen több fényképet a zsákmányállat testéről, az arc és a profil tiszta, részletes képeire összpontosítva.
- Ha lehetséges, a méretarányok érzékeltetése érdekében a fényképen szerepeljenek referenciaelemek, például egy ismert méretű tárgy (vonalzó, pénzérme, telefon stb.).
- Kerülje a sötét háttér előtti fényképezést, mivel az ronthatja az állat vonásainak tisztaságát.
- +1 Kerülje az állat közvetlen érintését, szabad kézzel soha ne nyúljon elpusztult vagy láthatóan beteg, haldokló állathoz. Egészségesnek tűnő vadállathoz se nyúljon soha.
A ragadozási esemény kontextusának megadása:
- Szánjon időt arra, hogy leírja a körülményeket és a látott esemény részleteit.
- Ha lehetséges, adjon információt a ragadozó macskáról, különösen annak meghatározására törekedve, hogy házi, kóbor vagy elvadult macska volt-e.
A kutatókkal való kommunikáció megkönnyítése:
- Tegye lehetővé a kutatók számára, hogy kapcsolatba lépjenek Önnel a megfigyelésre vonatkozó további információkért.
- Maradjon kapcsolatban a megfigyelései megosztására használt eszközzel vagy platformmal, és rendszeresen jelentkezzen be, hogy ellenőrizze a frissítéseket vagy a további kérdéseket.
Publikáció:
Tamara Szentivanyi, Malik Oedin, Ricardo Rocha (2023): Cat–wildlife interactions and zoonotic disease risk: a call for more and better community science data Mammal Review, 1-12. DOI: 10.1111/mam.12332
Forrás: HUN-REN Magyar Kutatási Hálózat
Tudomány
Magyarországi erdészeti tájai – teljessé vált a könyvsorozat
Teljessé vált Magyarország erdészeti tájait bemutató kiadvány
A Magyarország erdészeti tájait bemutató kiadvány V. és VI., a Nyugat-Dunántúl és a Dél-Dunántúl erdészeti tájcsoportokat bemutató köteteinek megjelenésével immár teljessé vált az a hatkötetes könyvsorozat, aminek a következő évtizedekben biztosan ott van a helye minden erdész szakember könyvespolcán.
Fotó: Vérteserdő Zrt.
2012-ben kezdődött meg a Magyarország erdészeti tájai című hatkötetes szakmai kiadványsorozat elkészítése, mely – kétkötetenként – magában foglalta a kéziratok megírását, a kiadványszerkesztést és a nyomdai kivitelezést. A munkák dr. Führer Ernő főszerkesztő irányítása, az erdészeti hatóság mindenkori szervezete (Nébih, majd az NFK) felügyelete és az Agrárminisztérium támogatása mellett zajlottak.
A kiadványsorozat 2017-ben megjelent Nagyalföld és Északi-középhegység, majd a 2019-es Dunántúli-középhegység és Kisalföld köteteit – a sorozat lezárásaként – követték most a Nyugat-Magyarországról és a Dél-Magyarországról szóló kötetek. A hat kötet összesen 4064 oldalon keresztül mutatja be a hazai erdészeti tájbeosztásnak megfelelően az erdészeti tájcsoportokat, tájakat, tájrészleteket.
FROMMER, Magyarország legnagyobb fegyverboltja! Kattints a képre és keresd meg a hozzád legközelebb lévő vadászboltot és a szerződött fegyvermestereket!
A Magyarország erdészeti tájai kiadvány egy átfogó – összevetésre is alkalmas – pillanatképet ad a magyar erdőkről és erdőgazdálkodásról az erdészeti tudományok, az oktatás és a gyakorlat, valamint az igazgatás szakembereiből létrejött szerzői közösség munkája eredményeként.
Az elmúlt 12 évben 106 szakember vett részt szerzőként a kéziratok elkészítésében, munkájukat közel 80 fő segítette az alapadatok előállításával, a kiadvány szerkesztésével, grafikai kivitelezésével, nyelvi és tartalmi lektorálásával. Kitűnő és lelkiismeretes munkát végeztek, köszönet érte!
Fotó: Vérteserdő Zrt.
Ajánljuk a két újabb kötetet – s természetesen a teljes kiadványsorozatot – mindazoknak, kiket érdekel, hogy a magyar erdészet az elmúlt ötven évben honnan hova jutott el, melyek az ágazat legfontosabb jellemzői és aktuális folyamatai a kétezres évek elején.
A kiadványok terjesztését a Nemzeti Földügyi Központ Erdészeti Főosztálya végzi.
Forrás: Vérteserdő Zrt.
KITEKINTŐ: Szerbia – Fenyvesi István Belgrádban tartott előadást
12 tanács a vadelütések elkerülése érdekében
A magyar fogyasztók aflatoxin terhelését vizsgálták a Nébih szakemberei
Óriási lehetőség előtt áll az agrárium, amire mindenkinek fel kell készülni
Újabb rekord született Ohaton
A három abnormális és az öreg hatos Orgoványon
Az EU-ban 10 százalékkal több napraforgótermés várható idén
Békés és Jász-Nagykun-Szolnok vármegyét újra elérte a madárinfluenza
Salori – Horgász-vadász kiállítás és vásár Eszéken
A sertés termelői ára 8 százalékkal emelkedett
Kapitális aranysakált lőttek Rábapatonán
Kártékonyvadgyérítés J-N-Szolnok vármegyében
Díjazták a sakálgyérítő verseny legjobbjait
Újabb rekord született Ohaton
A három abnormális és az öreg hatos Orgoványon
Újabb eredményes dúvadhét Dél-Hevesben
A vadkanom
Karakas István: Gondolatok napjaink vadgazdálkodásáról
Őzbakot mentettek Szárazd és Gyönk határában
