Az izraeli kutatók megoldásokat keresnek a közel-keleti vízhiány kezelésére, még a nabateusiak által használt ősi módszereire is támaszkodva, kutatva az élelmezésbiztonság fokozásának innovatív módszereit.

Az emberiség legértékesebb forrása a víz, amiből egyre kevesebb áll rendelkezésre. Az éghajlatváltozás, a növekvő népesség és a rossz erőforrás-gazdálkodás miatt a Közel-Kelet egész területe az egykor termékeny talajból kopár pusztává alakul.

Prof. Jay Famiglietti a kanadai Saskatoon Saskatchewani Egyetem Globális Vízbiztonsági Intézetének ügyvezető igazgatója, világhírű hidrológus, korábban a NASA kaliforniai Pasadenában található sugárhajtási laboratóriumának vezető víztudósa volt.

Famiglietti szerint a Közel-Kelet a édesvízvesztés szempontjából a világ egyik legveszélyeztetebb területe. Becslése szerint az elmúlt években Törökország, Irak, Szíria és Irán egyes részei együttesen csaknem 300 millió hektár talajvizet vesztettek, ami nagyjából a Jordánia és Izrael között elhelyezkedő Holt-tenger térfogatának két és félszerese.

Ami Jordániát és Izraelt, valamint a palesztin ellenőrzés alatt álló területeket illeti, valamivel jobban állnak, de nem sokkal. “Világszerte az történik, hogy a száraz területekről a víz valójában a magasabb szélességi körök felé mozog ” – mondja Famiglietti. “Tehát a nedves területek egyre nedvesebbek, a száraz területek pedig egyre szárazabbak.”

A NASA műholdas képei azt mutatják, hogy a Közel-Kelet az utóbbi években a talajvíz veszteségének fő hotspotjává vált (Fotó: Jóvoltából)

A NASA műholdas Föld-megfigyelései alapján Famiglietti 2018-ban úttörő tanulmányt készített az édesvíz elmozdulásainak meghatározására szerte a világon. Felfedezte, hogy a bolygó száraz területei számos ok miatt egyre szárazabbak, többek között az éghajlatváltozás és a népesség növekedése miatt.

Ez a két dolog együttesen túlzott mértékben támaszkodik a talajvízre, mert a világ ezen száraz részén használnia kell [azt]” – mondja. Famiglietti továbbra is figyelemmel kíséri a NASA műholdjainak adatait, és úgy véli, hogy végül a mezőgazdasági technológiák jelentősen befolyásolhatják ezeket a negatív tendenciákat, mivel a sótalanítás nem működőképes megoldás a legtöbb szárazföldi ország számára.
“Mondjuk úgy, hogy az embereknek valamit tenniük kell, mert ha nem teszik meg, akkor kifogy a víz” – mondja.

Ősi technikák

Izraelben, amely régóta szenvedett krónikus vízhiánytól, mielőtt a sótalanítás felé fordult volna, a tudósok más kreatív megoldások feltárására törekszenek. A Negev-sivatagban egy tudós talált egy olcsó, alacsony technológiájú módszert arra, hogy segítse a fejlődő országok lakosságát abban, hogy megbirkózzanak a vízválságokkal, miközben megőrzik az élelmezésbiztonságot. “Ez az a terület, ahol éves átlagos csapadékmennyiségünk körülbelül 100 mm, vagyis évente 4 hüvelyk, ami gyakorlatilag semmi” – mondja Pedro Berliner emeritus, a Ben-Gurion Egyetem Blaustein Sivatagi Kutató Intézetének professzora.  “De elég sok bizonyíték van arra, hogy az emberek még 2000 évvel ezelőtt is itt éltek” – mondja. “És mindig nagy kérdés volt: Hogyan sikerült?”

Prof. Pedro Berliner emeritusprofesszor, a Negev Ben-Gurion Egyetem Blaustein Sivatagi Kutató Intézete (Fotó: Raymond Crystal / The Media Line)

Berliner, a világ egyik vezető szárazföldi mezőgazdaság-szakértője és Izrael képviselője az ENSZ elsivatagosodás elleni egyezményében (UNCCD). Az elsivatagosodás egy olyan folyamat, amelynek során a talaj degradálódik  a túlzott gazdálkodástól és a talajvíz is lecsökken- és az egykor termékeny földeket száraz területekké teszi. Az éghajlatváltozás súlyosbította a problémát azáltal is, hogy csökkentette a csapadékmennyiséget az aszályra egyébként is hajlamos helyeken.

Az elmúlt 40-50 évben a Negev sivatag nagy része mezőgazdasági földterületté vált, ami valószínűleg az egyetlen hely a világon, ahol a sivatag zsugorodik, és nem fordítva” – mondja Berliner. Néha azonban a modern problémák ősi megoldásokat igényelnek.

Berlinernek és kutatócsoportjának sikerült felelevenítenie azokat a gazdálkodási módszereket, amelyeket a nabateusok használtak a növények termesztésére a legbarátságtalanabb környezetben. A nabateusok arab nép volt, akik évezredekkel ezelőtt a Levantiában és Észak-Arábiában éltek.
Berliner és Gross egyaránt a BGU Blaustein Intézetei vezetésével a világ legnagyobb sivatagosodásról szóló éves konferenciáján beszélt a The Media Line-nak.

„A szárazföldek táplálása: kihívások változó környezetben” címmel a virtuális esemény november 16. és november 18. között zajlott, és több mint 100 kutató, kormánytisztviselő és aktivista előadásában szerepelt.

Ennek a talajnak olyan tulajdonságai vannak, hogy ott van, és a víz nem szívódik fel” – mondja Berliner egy közeli mélyedésre mutatva. – Olyan mélyen fekvő területekre folyik, mint a mögöttem. Ezt nevezik alapvetően nabateus technikának. ”

Ez a víztömeg a Negev-sivatag mélyedésében alakult ki a 2020 novemberi intenzív esőzés után (Fotó: Raymond Crystal / The Media Line)

Berliner szerint kutatásának célja azoknak az országoknak a segítése, amelyeknek kevés erőforrás áll a rendelkezésükre, és emellett kevesebb hozzáférésük van a fejlett öntözési technológiákhoz. “Amit kifejlesztettünk, az egy olyan rendszer, amelyben a fákkal együtt ültetvényt is ültetünk” – mondja. “Ez lehet cirok, vagy búza, és ezáltal táplálékot szolgáltat az embereknek.” Eddig ez az alacsony technológiájú technika nagyon sikeres volt Kenya turkánai sivatagában – mondta, megjegyezve, hogy a földi természetes mélyedésekre támaszkodva, nagyon kevés géppel könnyen megművelhető.

Haltenyésztés a sivatagban

A Negev régió más kutatói is tesztelik a vizeket az élelmezésbiztonság növelésének innovatív módszereivel kapcsolatban. Prof. Amit Gross a Ben-Gurion Egyetem Zuckerberg Vízkutatási Intézetének igazgatója, Sde Boker déli kisvárosában.
Ő és egy tudóscsoport egy egyedülálló akvakultúra-rendszert fejlesztett ki a barramundi, a tilápia, a sügér és a sok melegvízi hal termesztésére, szinte vízigény nélkül.

Prof. Amit Gross a Ben-Gurion Egyetem Zuckerberg Vízkutató Intézetének igazgatója, Izrael déli részén, Sde Boker kisvárosban (Fotó: Raymond Crystal / The Media Line)

“Nagyon furcsa halakat termeszteni a sivatagban, ahol kevés a víz, de itt megpróbálunk halakat termeszteni nagyon kevés vízzel, [majdnem] ugyanolyan vízmennyiséggel, amelyet paradicsom termesztésére használunk. “- mondja Gross, az intézet kutatási létesítményeinek legutóbbi megtekintése során.

Szerinte a sivatagban történő halgazdálkodás előnyei között szerepel, hogy a meleg éghajlat egész évben támogatja növekedésüket. A föld- és munkaerőköltségek is alacsonyabbak, mint az ország más részein. Gross rendszere nemcsak a tartályokban lévő vizet keringeti és kezeli, hanem a halak ürülékeit is felhasználja a zöldségek trágyázásához. A technológia annyira hatékony, hogy lehetővé teszi a víz több mint 99,5% -os újrafelhasználását, ellentétben a szokásos kereskedelmi rendszerekkel, amelyek a teljes vízmennyiségük akár 50% -át is pazarolhatják.

“A legkifinomultabb rendszerünkben egyáltalán nem használunk külső energiát, és csak a halak takarmányát használjuk minden forrásként” – mondja Gross. “A rendszer működtetéséhez szükséges energiát a rendszer által termelt hulladék termeli.” Egyelőre a sivatagi akvakultúra-projekt kísérleti stádiumban van, és csak az intézet közelében élő hallgatóknak volt alkalmuk megkóstolni a halakat. Mindazonáltal Gross reméli, hogy a technológia a közeljövőben kereskedelmi forgalomba kerül. “A halkészlet több mint 50% -a akvakultúrából származik, míg a múltban, az 1980-as években talán 5% volt” – mondja Gross. “Ez a leggyorsabban növekvő ágazat a mezőgazdaságban.”

Az akvakultúra-rendszerek a sivatagi éghajlaton is elősegítik a növények növekedését (Fotó: Raymond Crystal / The Media Line)

Jelenleg a szárazföldek a világ földterületének több mint 40% -át lefedik, és ez a százalék minden évben növekszik. Míg a technológiai fejlődés egy ideig segíthet a vízhiány problémáinak enyhítésében, a Globális Vízbiztonsági Intézet (Famiglietti) úgy véli, hogy végső soron csak a regionális együttműködés és a jobb kormányzás hoz tartós változást. „Sok probléma, amelyet látunk, regionális. Ezeknek az országoknak együtt kell működniük a regionális vízgazdálkodási tervek kidolgozásában ”- mondta Famiglietti.

“Nem igazán kell csodát keresnünk”. Kevesebb vizet kell használnunk – tette hozzá a hidrológus szaktekintély.

Forrás: ynetnews

Fordította: Dr. Szilágyi Gergely