Vadászat
Kerítésbontás Zalában
Haragos böjti szél fogadta március 28-án reggel a hottói faluvégen gyülekező vadászokat. A zalaegerszegi Nimród Vadásztársaság elszánt csapata nagy fába vágta fejszéjét: a vadászterület Boroserdő nevű erdőrészében egy öthektáros, nyolcéves tölgytelepítést körülvevő vadvédelmi kerítés eltávolítását tűzte ki célul. Az erdő gazdája és kezelője, a Zalaerdő Zrt. kezdeményezte a feleslegessé vált kerítés elbontását, melyet a vadásztársaság két okból is támogatott. Egyrészt a nagyvad számára újra átjárhatóvá válik az erősen szabdalt, szederindás, igazi „vadrejtő” terület, másrészt a drága bérmunka társadalmi munkára váltásával a társaság anyagilag sem jár rosszul.
A 28 fős különítmény Paál Tibor elnök és Dukai Imre vadászmester irányításával fogott neki a munkának. A nyolc éve épített kerítés alaposan próbára tette a párokban dolgozó vadászokat. A kemény akácoszlopokba vert rozsdás szegek kihúzása-eltörése után a tekintélyes súlyú és terjedelmű acélpanelek leemelése és az erdő szélére való „kiközelítése”, depózása nem kiscserkészeknek való munkát jelentett.
Az igazi harci feladatnak azonban a háromméteres akácoszlopoknak a földből való kihúzása és az erdőből történő kihordása bizonyult. A meredek, szabdalt, szederindás terepen a traktor segítségére csak korlátozottan lehetett számítani, maradt hát a „fogjuk meg fiúk, aztán hórukk!” klasszikus módszer.
A szorgos munka közben azért beszélgetésre is maradt idő, amelynek központi témája mi más is lehetett volna, mint a vadkár és a vadkerítések örökzöld problémaköre. A jelenlévő vadászok egyetértettek abban, hogy az egyre lázasabban dúló bekerítősdit végre abba kellene hagyni. Az egész erőlködés nemcsak hogy veszettül drága, de egyre inkább eredménytelen, sőt minden oldalon káros következményekkel járó zsákutca, amellyel nem csökken, hanem inkább nő a vadkár mértéke.
A bekerített mezőgazdasági táblákról, erdőrészekből kiszorított szarvas- és vaddisznóállomány a maradék, nem védett kultúrákra zúdul, ahol aztán elviselhetetlen károkat okoz. Közben persze a kerítéssel „óvott” területeken is lesz vadkár, hiszen minden szakember tudja, hogy a disznó ellen a villanypásztor jószerivel semmit sem ér, a szarvas is megtalálja a réseket, és – most már kerítés mögött – sokszor tartósan megtelepedve pusztítja a termést.
Ha kevesebb lenne a kerítés – érveltek a jelenlévők –, nagyobb területen oszlana meg a vadállomány, és a kártétel is arányosabban jelentkezne a vadászterületen. Ezen túlmenően a vad nyugodtabban mozogna élőhelyén, kevésbé szorulna az utak mellé, ahol aztán a sok zavarás miatt gyakrabban válik vadelütés áldozatává, és újabb drága vadkár okozójává.
Természetesen senki nem vitatja a vadvédelmi kerítés létesítésének szükségességét, különösen indokolt esetekben. Makkvetéses erdőfelújítás indításakor elkerülhetetlen a túráskár kivédése kerítéssel, hasonlóan fontos lehet néhány erősen vadkárérzékeny fafaj, illetve mezőgazdasági kultúra kerítéssel való megvédése. A jelenlegi „mindent bekerítünk” törekvés azonban tarthatatlan – füstölögtek a sokat látott nimródok –, és aggodalommal szóltak arról is, hogy az új Vadászati Törvény előkészítése során sem tapasztaltak elegendő elszánást az illetékesek részéről a probléma rendezése érdekében.
A tartalmas, súlyos gondokat felvető beszélgetés közben egyre fogytak a rozsdás panelek, a mind nehezebbnek tűnő kerítésoszlopok, s a déli órákra újra szabadon átjárhatóvá vált a tölgyes fiatalos.
Paál Tibor elnök értékelte az elvégzett munkát, többek között bejelentette, hogy a huszonnyolc tag a délelőtt folyamán elbontott 1200 méter kerítést, biztonságba helyezett közel 400 db kerítésoszlopot, 200 db acélpanelelemet, amelyeknek döntő többsége újra felhasználható lesz. Elmondta továbbá, hogy az Intéző Bizottság tervez még egy hasonló, de kisebb terjedelmű vadkerítés elbontását, amelyhez kéri a tagság hasonló aktív támogatását, egyben köszöni a mostani nehéz feladathoz való példás hozzáállást.
vadaszat.net
Vadászat
Türelemmel, tisztelettel – Egy vadászat lelke
Kan esett a Csonkás-dűlő Vadásztársaság területén:
Bukovics Diána beszámolója:
Előszó
A vadászat számomra nem pusztán szenvedély vagy hobbi. Sokkal inkább egyfajta jelenlét – a természetben, önmagamban és azokkal, akikkel ezeket az élményeket megoszthatom. Minden egyes alkalom tanít valamire: türelemre, figyelemre, alázatra. Vannak napok, amelyek úgy vésődnek be az ember emlékezetébe, mint egy jó lövés nyoma a célban: pontosan, tisztán, örökre.
Az alábbi írás egy ilyen napról szól – egy különleges élményről, amely nemcsak a vad elejtéséről, hanem az azt megelőző csendről, várakozásról, megfigyelésről – és a vad iránt érzett tiszteletről.
Egy a történet azoknak, akik hisznek benne, hogy a vadászat több, mint célkereszt – egy belső út, amit járni érdemes.

Fotó: Petró Zoltán hivatásos vadász- Agro Jager News
2025. június 6. – egy dátum, amely örökre beleégett az emlékezetembe. Egy hosszú, fárasztó munkanap után, este nyolc körül indultam útnak. Puskámat a vállamra akasztva, csendesen gyalogoltam fel a leshelyemre. A nyári este szellője körbelibbent, a lucernásba vezető út pedig úgy tárult elém, mint már annyiszor – mégis más volt most minden. Az égen szép, erős félhold világított, pont annyi fényt adva, hogy lásson a szem, de mégis megmaradjon az éjszaka varázsa.
Az előző napok szinte mesébe illő élményeket hoztak. Életemben először láttam ennyi malacot világosban. Kedden este a vadkár miatt ültem ki, és nyolc óra körül váratlanul előbukkant öt koca – nagyjából harminc malaccal, köztük néhány süldővel. A legfeltűnőbb egy hófehér kismalac volt, és egy különleges, babos mintázatú süldő. Egyszerre törtek ki a kukoricásba – porzott a föld utánuk. Valami megriaszthatta őket, mert hamar visszafordultak, és úgy rohantak le a területről, mintha csak árnyékok lettek volna.

Fotó: Bukovics Diána – Agro Jager News
Később, már sötétedés után, még két nagyobb testű disznó is megjelent – távolabbról mozogtak, mintha külön úton járnának. Másnap a párom is látta őket, majd harmadnap újra találkoztunk velük – ezúttal a búzában.
Péntek este ismét kimentünk, de most már úgy döntöttünk, hogy a lucernásba ülünk be – onnan jobban belátni a búzát, hátha megint előjönnek. Megtaláltuk a megfelelő helyet, én egy kis székre ültem le. A puska már a lőboton pihent, én pedig a távcső világító pontját állítgattam. A fegyverem egy CZ 550, .308 kaliberben – egyszerű, megbízható társ, minden sallang nélkül. Nincs rajta hőkamera, nincs rajta lámpa. Úgy hiszem, ennyi tisztelet minden vadnak kijár. A vad és a vadász között maradjon meg a természetes egyensúly.
Ahogy elmerültem a gondolataimban, a kísérőm – Petró Zoltán, hivatásos vadász – halkan megszólalt:
– Jön a disznó jobbról!
Nem is abból az irányból jött, ahonnan számítottunk. Egyre közeledett. Próbáltuk megállítani – mozgott, figyelt, de egy pillanatra megállt. Tudtam: ez az a pillanat.
Lövés dördült. Egyetlen. Közel volt. A golyó végigsuhant a lucernán, szinte érezni lehetett az erejét. A vadkan beugrott a búzába, egy nagy kört tett – aztán hirtelen csend lett. Nálunk is.
Megvan? Nincs meg? Beugrott a repcébe? A mellettünk lévő 250 hektáros táblába? Zoltán szerint nem találhatott – látta, ahogy a lövedék végighasítja a lucernát.
Eljött az a hosszú, feszült félóra, amit minden vadász ismer. A várakozás ideje. A gondolatok ezerszer is visszapörögtek a fejemben: jó helyre céloztam, tiszta lövés volt, nyugodt voltam. Hittem magamban, az érzéseimben – és hittem a Jóistenben is.
Aztán elindultunk vért keresni. Lámpát elő, és gyerünk. Én a rálövés helyét vizsgáltam, Zoltán a búza szélét kémlelte. Semmi vér. Ő felfelé indult, én lefelé. Aztán – vörös kenés! Van vér! Követtük a nyomot a búzába, ami egyre beljebb vezetett, és körülbelül nyolcvan méter után megláttuk.
Ott feküdt – méltósággal, csendben – a repce előtt.

Fotó: Petró Zoltán hivatásos vadász- Agro Jager News
A Csonkás-dűlő Vadásztársaság területén esett kan agyara, kifőzve, 17,5 cm lett, a korát 3 évesre becsültük.
Aznap éjjel nem aludtam. Sőt, még másnap is a történtek hatása alatt voltam.
És eszembe jutott egy mondat, amit még a vadásztanfolyamon jegyzeteltem fel az oktatómtól:
„A vadász legfőbb erénye: a türelem.”
Ezt az élményt mindazoknak ajánlom, akik a vadászatban nemcsak a zsákmányt, hanem a csendben megszülető pillanatot is keresik.
Írta: Bukovics Diána
Fotó: Petró Zoltán hivatásos vadász
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
Vaddisznóval ütközött az autós, megsérült a sofőr!
Vaddisznót gázoltak Várpalota külterületén, a baleset súlyos sérüléssel járt.
Súlyos baleset történt június 14-én este Várpalota külterületén: egy autó vaddisznóval ütközött, a sofőr megsérült, a jármű pedig jelentős károkat szenvedett. Az esetről készült fotó is jól mutatja, milyen veszélyeket rejtenek a vadakkal teli útszakaszok.

Vadgázolás: egy autó vaddisznóval ütközött, a sofőr megsérült, a jármű pedig jelentős károkat szenvedett. Forrás: Veszprém Megyei Rendőrség Facebook
Vadgázolás: egy pillanatnyi figyelmetlenség vagy egy hirtelen felbukkanó állat is elég ahhoz, hogy végzetes kimenetelű legyen egy autóút. Ahogyan mi is beszámoltunk róla, június 14-én este egy sofőr haladt Várpalota külterületén, amikor egy vaddisznó lépett az úttestre, a vadbaleset elkerülhetetlen volt – írja a Veszprém Megyei Rendőrség Facebook-oldala.
Tippek a vadgázolás elkerüléséhez
- Figyelmeztető táblák: Mindig figyeljük a vadveszélyre figyelmeztető táblákat, csökkentsük a sebességet, és tartsunk nagyobb követési távolságot ezeken a szakaszokon.
- Éberség éjszaka: A vadak főként hajnalban és alkonyatkor aktívak, ezért ezekben az időszakokban különösen legyünk éberek.
- Vészfékezés: Ha vadat látunk az úton, azonnal lassítsunk és készüljünk fel a vészfékezésre. Fontos, hogy a hirtelen kormánymozdulatokat kerüljük, mert ezek balesetet okozhatnak. Vad megjelenésekor a távolsági fényszórót le kell kapcsolni, mert elvakíthatja az állatot. Ilyenkor hangjelzés használata javasolt.
- Biztonsági öv: Mindig használjuk a biztonsági övet, ami súlyos sérülések elkerülésében segíthet egy esetleges ütközésnél.
- Gázolás esetén: A vad az állam tulajdona. Ha vadat gázolt el, azonnal hívnia kell a rendőrséget, akik értesítik a vadásztársaságot.
Forrás: VEOL
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
Ki lesz az év legjobb hivatásos vadásza?
Ünnepélyes megnyitóval kezdődött meg a hivatásos vadászok versenye Felgyőn
Az ünnepélyes megnyitón, amely kürtszignálokkal vette kezdetét, mások mellett jelen volt Gémes László, a vármegyei területi szervezet elnöke, Agyaki Gábor országos hivatásos vadász alelnök, Bajdik Péter, a kamara főtitkára és Jéri Tamás, a lőtér vezetője is. Több versenyzőt vármegyéje kamarai Területi Szervezetének tisztségviselői szintén elkísértek, és képviseltette magát a vármegyei Kormányhivatal is. A megmérettetést ebben az évben támogatta a DALERD Zrt., az Ópusztaszeri Emlékpark, az Agrárminisztérium (közreműködött a szaktárca több tájegységi fővadásza is), valamint a Csanád-Vad Kft.

Fotó: OMVK
Gémes László köszöntőbeszédében rámutatott a vadgazdálkodás, természetvédelem és vadászat kapcsolatára, amit tükröz a verseny maga is, hiszen a versenyszámok leképezik e vadőri szakma összetettségét. A kétnapos rendezvényt e hivatás és a közösség, illetve a hivatásos vadászok ünnepének nevezte. Elismeréssel szólva a vadgazdálkodási szakszemélyzetről kitért munkájuk nehézségére és szépségeire is. Kiemelte: a Vadászkamara, mint a szakma országos képviseleti szerve, elkötelezett a hivatásos vadászok támogatása, érdekeik védelme, szakmai fejlődésük elősegítése mellett.
Agyaki Gábor köszöntőjében aláhúzta: rengeteg alkalommal merül fel a kérdés, hogy mi a hivatásos vadászi szakma jövője, érdemes-e erre adnia a fejüket a fiataloknak? Meglátása szerint a jó és elhivatott hivatásos vadászra mindig is szükség lesz, mert „prémium” vadászterületek mindig is működnek majd az országban, és ezeknek szükségük lesz „prémium” hivatásos vadászokra, akik sokoldalúak és folyamatosan képzik magukat. Ez a sokoldalúság köszön vissza a versenyfeladatokból is. Úgy hiszi: a megmérettetés résztvevői a jövő „prémium” hivatásos vadászai. Megjegyezte: ez a két nap ugyanúgy szól a közösségi élményről, a baráti kapcsolatokról is.
Bajdik Péter a pulpitusra lépve megnyitóbeszéde előtt megemlékezett Török Henrikről, az Országos Magyar Vadászati Védegylet nemrég elhunyt, nyugalmazott főmunkatársáról. Beszédében idézett Teréz anyától, aki azt mondta: „az elhivatottság az, amikor a szívedet is beleteszed abba, amit csinálsz”. Úgy tartja, ez igaz a hivatásos vadászok munkájára, hiszen e szakma iránt belső indíttatásból szoktak elköteleződni, és kitartanak mellette a nehézségek, kihívások ellenére, miként teszik ezt a jelenlévők is. A versenyzőket a jelen és a jövő vadgazdálkodása letéteményeseinek, egyben élő lelkiismeretének nevezte. Hangsúlyozta: amikor felmerül a kérdés, miszerint van-e egyáltalán szükség hivatásos vadászra, a kamara markáns álláspontja az, hogy igenis kellenek a jól képzett, felkészült, vérprofi és elkötelezett szakemberek.
Jéri Tamás a jelenlévőkhöz szólva személyes hangvételű, rövid beszédében elmondta: gyerekkora óta csodálattal tekintett a hivatásos vadászokra, akik meghatározták úgy a vadász-, mint a lövészéletét is.
A sorszámhúzást Kasper Máté, a vármegyei kamarai Területi Szervezet hivatásos vadász alelnökének tájékoztatója követte (korábban ő maga is több alkalommal indult a versenyen), majd az ebéd után kezdetét veszi maga a megmérettetés. Ezen egy átfogó elméleti teszt, a vadászkürtszignálok felismerése, egy interaktív videoteszt, egy kép memoriter feladat, az idegennyelvi teszt és a vadászkutya felismerés után a lövészeti versenyszámokkal zárul majd a nap.
A második napon az Ópusztaszeri Vadásztársaság területén kerül sor a terepi feladatokra.
Az eredményekről június 19-én délután, várhatóan 16.00 körül adunk tájékoztatást.
Forrás: OMVK
You must be logged in to post a comment Login