Keressen minket

Vadászat

I. Veszprém Megyei Vadászkamarai Trófeamustra

Közzétéve:

Feltöltő:

Print Friendly, PDF & Email

HUSZÁROKELŐPUSZTA | Festői környezetben, a Bakony Vadászkürt Egylet kürtszólamaitól kísérve vette kezdetét az ünneplés a hubertlaki hivatásos vadász emlékhelyen – immár második alkalommal..

1_vadaszkamarai_trofeamustra
Fotó: Gyurom János

Horváth Iván, a Bakonyerdő Zrt. vezérigazgató-helyettese az éppen egy pár napja elvégzett súlyos műtét után lábadozó Varga László vezérigazgató képviseletében beszédében felidézte a Hivatásos Vadászok Emlékhelyének egy évvel ezelőtti napját. A Bakonyerdő Zrt. jelenlegi gazdálkodásáról szólva elmondta, hogy a társaság éves szinten realizált 10 Mrd forintos árbevételéből a vadgazdálkodási ágazat 4%-kal részesedik, ez az összeg pedig a hivatásos vadászok fáradságos és hozzáértő munkájának köszönhető.

Az erdő- és vadgazdálkodás szoros kapcsolatban állnak egymással, hosszú távon mindkettő csak egymás érdekeit figyelembe véve gyarapodhat. Az 1996-os törvény nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, a nagyvadlétszám a kapcsolódó ágazatok tűréshatárán mozog. Reményét fejezte ki, hogy az új törvény hatályba lépése megteremti majd az egyensúlyt a mezőgazdaság, az erdészet és a vadgazdálkodás érdekei között.

Az, hogy most közösen ünnepelnek erdészek és vadászok, legyen előképe a problémákról, feladatokról való közös gondolkodásnak és a közös munkának. Beszéde zárásaként köszönetét fejezte ki az emlékhely létrejöttéért Fodor Zoltánnak, Balter Józsefnek, Gombási Károlynak, Horváth Ákosnak és a Veszprém Megyei Véreb Egyletnek.

Szekrényes Tamás, a Veszprém Megyei Vadászkamara hivatásos vadász alelnöke szintén a kezdeteket idézte fel: három-négy éve fogalmazódott meg az igény a kezdeményezőkben, hogy a hivatásos vadászoknak is legyen egy olyan emlékhelye, ami az általuk végzett munka előtt tiszteleg. Az emlékhely kialakításához anyagi és erkölcsi támogatást is kaptak, így vált lehetővé, hogy ma közösen ünnepelhetünk. „Nincs szebb erdő az ezüsttörzsű, szeptemberi bükkösnél és nincs szebb vad a benne orgonázó magyar szarvasbikánál!” – idézte Széchenyi Zsigmond szavait, és örömét fejezete ki, amiért a mai ünneplésre is egy ilyen „ezüsttörzsű bükkösben” kerülhetett sor.

Dr. Jánoska Ferenc, a Nyugat-magyarországi Egyetem Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézetének egyetemi docense az 1083-ban szentté avatott Imre herceg vadászattal való kapcsolatát ismertette. Elmondása szerint kevés adattal rendelkezünk szent királyunk fiának életéről. Halálának éve bizonyos, az 1031-es Hildesheimi Évkönyv szerint: „Heinricus Stephani regis filius dux Ruizorum in venatione ab apro discissus periit flebiliter mortuus”, vagyis: „István király fiát, Henriket, az oroszok hercegét egy vadászat során egy vadkan szétszaggatván, siralmas halállal meghalt.” Tehát bizonyosra vehető, hogy Szent Imre herceg halála vadászathoz kötődik, de nem utalnak rá bizonyítékok, hogy életében is vadászott volna. Legalábbis a legutóbbi időkig így tűnt, nemrég azonban Lengyelországból kerültek elő arra utaló jelek, hogy Szent Imre életében is szívesen hódolt a vadászatnak.

A nép ajkán élő mondák szerint ugyanis amikor Imre a lengyel királynál vendégeként vett részt egy vadászaton a Lysa Gora hegyén, egy, a Szent Hubertus-legendához nagyban hasonlító esemény hatására megkérte Vitéz Boleszláv lengyel királyt, hogy építsen ott kolostort. A lengyelek a mai napig tisztelik Árpád-házi Szent Imre herceget, nem csak mint az ifjúság védőszentjét és a tisztaság jelképét, hanem mint vadászó szentet, és vadász-védőszentet is. A mai vadászok gyarló emberként rászorulnak az égi patrónusok közbenjárására, helyes volna tehát, ha – nem Szent Hubertus helyett, hanem mellette – magyar vadászként helyet adnánk a Szent Imre-kultusznak is.

A Bakony Vadászkürt Egylet előadásában meghallgatott Vadászinduló elhangzása után került sor a tavaly alapított kitüntetés, a Hubertlaki Kereszt átadására, amelyben az alábbi hivatásos vadászok részesültek:

  • Sándor István hivatásos vadász a soproni Erdészeti Szakközépiskolában szerzett Vadász technikus oklevelet. 1976-tól a Délbakonyi Vadásztársaság hivatásos vadásza. Nagy tapasztalatú, kiváló felkészültségű vadászati szakember. Részt vesz a vadásztársaság szakmai irányításában, a vadgazdálkodás és vadászat területén. Jó kapcsolatot ápol az erdő- és földtulajdonosokkal, valamint a vadásztársaság tagságával. Munkáját a vadásztársaság vezetése nagyra értékeli.
  • Gombási Károly a Bakonyerdő Zrt. Pápai Erdészeténél kezdte szakmai pályafutását. Az erdőgazdaság hivatásos vadászaival kapcsolatos adminisztratív feladatok ellátása, felszereléseik beszerzése mellett elévülhetetlen érdemeket szerzett a Hubertlaki Emlékmű létrehozásában. Aktív vadász, munkabírásának, szakmai tájékozottságának, jó kapcsolatteremtő készségének és nem utolsó sorban közvetlen természetének köszönhetően elismerést és tiszteletet váltott ki mind a szakhatóságok, mind a kollégák körében.
  • Kirchkeszner Tamás 1982 szeptemberétől dolgozik a VERGA Zrt.-nél. 1990-től látja el az erdőgazdaság Kávás erdészkerületének hivatásos vadász teendőit. Nagy szakmai tapasztalatára és szaktudására támaszkodva elsősorban a gímszarvas és muflon állománynevelése terén emelkedik ki munkája. Tevékenysége a vaddisznó társas vadászatok szervezése és lebonyolítása során is példaértékű. Tudását, tapasztalatát sikeresen adja tovább fiatalabb kollégáinak.

Pap Gyula, az OMVK Veszprém Megyei Területi Szervezetének elnöke a hivatásos vadászok munkáját méltatta, ami nélkül a most bemutatott trófeákat hordozó vadak sem kerülhettek volna terítékre. Gratulált a kitüntetetteknek, és példaértékűnek nevezte a Bakonyerdő Zrt. hozzáállását, részvételét a kiállítás megszervezésében. Mint rámutatott: a kamara úgymond „csak a nevét adta” rendezvényhez, de Korn Ignác és Szekrényes Tamás elképzelése nem valósulhatott volna meg az erdészet segítsége nélkül.

a_hivatasos_vadaszok_a_vadallomany_letetemenyesei2

Takács Szabolcs nem csak Veszprém megyei kormánymegbízotti minőségében, hanem mint a Veszprém Megyei Vadászkamara tagja, vadásztárs szólt a trófeaszemlére összesereglettekhez. Kiemelte, hogy a megyei vadászati hatóság idén minden eddiginél több trófeát bírálatát végezte el, a vadgazdálkodóknak pedig jogos igénye, hogy trófeáikat megmutathassák, és megcsodálhassák más vadgazdák termését is.

A kiállítás közös megtekintése, a közös ünnep során minden bizonnyal párbeszéd alakul majd ki, ami erősíti a már jelenleg is szoros együttműködést a vadászati hatóság, a kamara és az állami erdészetek között. Mint rámutatott, tudomása szerint ez az első, megyei szintű trófeaszemle az országban, ami felülmúlhatja még a sárosfői rendezvény sikerét is.

Baracskay Lajos, a Veszprém Megyei Vadászkamara titkára a Hubertusz kereszt arany fokozatát adta át Németh Mihálynak, aki már húsz éve a Csángotaér vadásztársaság hivatásos vadásza. Munkáját mindig a vadászat írott és íratlan szabályai szerint, nagy odafigyeléssel, precizitással és a vadászetika maradéktalan betartásával végzi. Minden gondolatában, tettében vadászember. Nagyon sokat tett és tesz azért, hogy a társaság vadban és vadászati élményekben gyarapodjon.

A trófeamustra keretében huszonhat vadgazdálkodási egységből összesen nyolcvannyolc trófeában gyönyörködhettünk, a legtöbb természetesen gímagancs volt, de akadt dámlapát és mufloncsiga is. Volt alkalom a Soós Anita által nemrégiben elejtett lovászpatonai rekordbika csodálatára ugyanúgy, mint egy villanypásztorban elhullott, jobb sorsra érdemes gím trófeájának megtekintésére, szakmai beszélgetésekre, tapasztalatcserére. Bízunk abban, hogy jövőre még több vadász látogat el a trófeamustrára, és a bemutatott trófeák száma eléri legalább a százat!

vmvk.hu

Vadászat

Aranysakál hajtás Szerbiában

Print Friendly, PDF & Email

Aranysakálhajtást szerveztek a Vajdaságban

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

A Vajdaság Autonóm Tartomány Szerbia északi részén terül el, a magyar határ közvetlen szomszédságában. Etnikai összetétele rendkívül sokszínű: több mint 25 különböző etnikai csoport teszi ki a régió lakosságának egyharmadát. A Vajdaság Autonóm Tartománynak  hat hivatalos nyelve van, amely tükrözi az itt élő népek kultúráját, nyelvét és sokszínűségét.

2024. február 28-án Bognár Rudolf a Budapest-Belgrád vasútvonal és a Szabadkai út mellett társas vadászaton vett részt a Horgosi Graničar-Határőr vadásztársaság területén, ami megközelítőleg 4500 hektár nagyságú. A terület nagyban hasonlít az ásotthalmi, mórahalmi erdős-homokos vidékre. Szinte minden földet, ami növénytermesztésre alkalmas, késő ősszel felszántottak a helyi gazdák. Magyarországon a táj természetközelibb, jóval több azon területek aránya, ahol szinte alig látható az emberi aktivitás. Ezt jól tudják Szerbiában élő vadászok, mivel sűrűn kapnak meghívást a magyar oldalról. A vadászati turizmus mellett a magyar gyógy-, és termálfürdők is kedveltek. Szerbiában a vadászati idények eltérnek a valamelyest a magyartól. A társasapróvad-vadászatok október elsejével kezdődnek és január 31-ig tartanak. Kivétel a mezei nyúl, amelynek a vadászati idénye december 15-el befejeződik.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

A vasárnap megrendezett hajtáson több száz hektárt mozgattak meg a helyi vadászatra jogosultak és a vendégek. A reggeli eligazítást Horváth Ferenc elnök tartotta, akit a helyiek csak Komicá-nak ismernek. Mivel az aranysakálhajtás nagy szervezést igényel, jött egy helyi kutyáscsapat is. A 18 főből álló hajtók a brak jazavičar-nevű kutyafajtával vettek részt a vadászaton. A “braki tacskó” Szerbiában, illetve a Balkánon, elterjedt kutyafajtának számít. Kedvelt fajta a vaddisznóvadászatokon is, valamint a szőrmés kártevők vadászata során is előszerettel alkalmazzák, ezt az alacsony, rövidlábú tacskófajtát. A vadászaton résztvevőktől fokozott odafigyelést kértek, mivel a sakál sokszor lapul az aljnövényzetben. Kivár.  A 25 vendég és helyi vadász, akik végig leállók voltak, egy kalapból sorsolták ki a helyeiket. Ezeket a helyeket napokkal korábban a helyi vadászok előre kijelölték. Azért, hogy következetes legyen a vadászatszervezés, mind a három hajtásban a leállók helyei nem változtak. A horgosi Graničar-Határőr vadásztársaság költségeinek csökkentése érdekében, minden vendég megközelítőleg 8 ezer forinttal járult hozzá a költségvetéshez, ami magában foglalta a tartalmas reggelit és a nap végén, a késő délutáni ebédet is.

Horváth Ferenc, a társaság elnöke minden vendéget megkért, hogy kövessék a helyi vadászok utasításait, tanácsait. A vendégjog Szerbiában és Magyarországon is “szent”, de ehhez úgy is kell viselkedni a vendégnek. A leállók nem beszélhettek, nem cigizhettek közben. A balesetek elkerülése érdekében, a vadászkutyákon és vadászokon egyaránt egyedi, jól látható, megkülönböztethető jelzést kellett viselni. Ha sebzés történt, mindenkit megkértek arra, hogy az utánkeresést a tacskókra és hajtóikra bízzák.

Mivel több száz hektárt hajtottak meg a Horgoshoz közeli  területen, amit a helyiek csak Kűlaposként ismernek, gyorsan telt is az idő. A hajtók sokszor három méteres nádason, rekettyés, mocsaras részeken is átverekedték magukat. A hajtásban sokszor elhagyatott gyümölcsösökön vezetett az út, olykor szélviharban összetört erdőkön kellett áthatolni a hajtóknak és a tacskóiknak. Míg a nádban kifejezetten nehéz menni, addig a homokbányák veszélyesek is lehetnek, amit már a természet sok esetben vissza is foglalt. Könnyen belecsúszhat ember és állat, amiből kifejezetten nehéz kijönni, ha messze a segítség.  A mostani vadászat alkalmával viszonylag szerencsés volt mindenki, mert nem volt sár. Sajnos az idei télen kevés csapadék esett a Vajdaságban, ami itt is “vendégmarasztaló”-nak ismernek a helyiek. 1 mm csapadék sokszor bőven elég ahhoz, hogy autók egymás után elakadjanak a mezőgazdasági földutakon. Ahogy közeledett a hajtás, érezni lehetett, hogy mozdul a vad. A sakálok sokszor csak a legvégén ugrottak meg a tacskók miatt. Az egyik vadász előtt az egyik sakál 10 méterre ugrott – vesztére. Az első hajtásban két sakál esett, majd egy-egy az elkövetkezőkben. Vörös rókát egyszer sem láttak se a hajtók se a leállók, amit vélhetően kiszorított az aranysakál a területről. A hibázások, és az óvatosság megtartása miatt megközelítőleg ugyanennyi aranysakál tört ki a hajtásból, aminek az állománya az elmúlt 10 évben robbanászerűen ugrott meg.

Sajnos a változás szemmel látható. Az őz állományai drasztikusan lecsökkentek. Ritkaságszámba megy, ha látnak májusban gidát vezető sutát. A változás egyértelmű, amit a sakál okozott a Vajdaságban. Pontosan senki nem tudja megmondani, miért döntött úgy ez a faj, hogy meghódítja Szerbia egész területét. A Balkánon dúló háborús években gyakorlatilag összeomlott a vadgazdálkodás, amit kihasznált a toportyán.

Az utóbbi években megindult a változás itt Szerbiában is. Egyelőre még kevesen vadásszák ezt a fajt. Azonban sokan felismerték, hogy gyérítésükre egyre nagyobb hangsúlyt kell fektetni és integráltan kell kezelni a faj terjeszkedését. A sakált csak kordában lehet tartani, megállítani már nem lehet. A gyérítésének fokozása érdekében megközelítőleg 16 euró/ egyed összeggel ösztönzik a vadászatukat. Hivatásos vadász státusz nincs Szerbiában, ezért a helyi tagoknak kell jóval több időt fordítaniuk a dúvadgyérítésre.

A magyar műszaki határzár, amit sokan csak déli határzárnak hívnak a magyar – horvát – szerb- román határon sem okoz problémát a fajnak. Közel a hármashatárhoz, ahol Románia, Szerbia és Magyarország találkozik, azt figyelték meg, hogy a sakálok a határ mindkét oldalán zsákmányt kerestek. A kerítés fizikailag zárja le a zöldhatárt, aminek a kiskapuit vélhetően ismerik a helyi állományok.

Kanizsa község minden évben megközelítőleg négy ezer eurót áldoz az aranysakál gyérítésének ösztönzésére – zárta beszámolóját Bognár Rudolf.

 

Írta: Dr. Szilágyi Gergely

 

***

A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.

Hirdetni szeretne? Írjon nekünk: marketing@agrojager.hu

Tovább olvasom

Vadászat

Visszanéző: Június este

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

Csibi Norbert egyéni vadászaton vaddisznóra vadászott. Élményeit megosztotta lapunkkal:

Kalandos júniusi este volt. Jöttek-mentek a disznók a horizonton. Előttem végig egy hosszú kaszáló. Mögöttem növekedett a kukorica, a disznót még nem érdekelte.

Fotó: Csibi Nobert – The Hunting Fishing Family – Agro Jager News

Éjfél körül, szemben a domboldalon, megláttam egy szép egyes disznót. Messze volt 240 méterre, de szépen lassan csordogált lefelé, a lesem irányába. Beletelt vagy másfél órába, mire “lőtávolba” ért. Lövés mellett döntöttem, mivel egyre többször emlegette a fejét, nagyokat szippantva a levegőbe.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

Körülbelül 120 méterre lehetett, amikor keresztbe fordult. Rátettem az oldalára a piros pöttyöt és…. a disznó tűzben rogyott. Megveregettem a vállamat, hiszen másfél órán keresztül álltam a sarat, megálltam, hogy ne “verjek” oda neki.  Egy órára rá egy süldő követte nagyobb társát, szinte ugyan azon a váltón. A nagy disznó teste mellett sétált el (a videón látható). Száz méterre lehetett, amikor ezt a disznót is elejtettem.

Fotó: Csibi Nobert – The Hunting Fishing Family – Agro Jager News

Vártam fél órát, majd odasétáltam hozzájuk. Látom a nagy disznón, a bemenet a füle mögött, kimenet a lapocka mögött… Hogy történhetett? Gondolkodom. A disznó szépen keresztbe állt, mikor lőttem. A felvétel elemzése után jöttem rá – a videón látszik is – hogy lövéskor a disznó kissé befordult, így sikerült ezt a lövést produkálni. 127 kilogrammot nyomott a mérlegeléskor.

Másnap világosban jöttem rá, hogy mit csináltak órákon át. A kaszáló tele volt vad szamócával, azt csemegézték. Másnap búzára ültem, vadász barátommal, Attilával. Sikerült lövést tennem egy disznóra. Májlövés. Hosszas keresés után, felkelt előttünk, majd elrohant.

Fotó: Csibi Nobert – The Hunting Fishing Family – Agro Jager News

Másnap kutyával keresték, de egy ponton a kutya mindig elakadt, mintha ufók vitték volna el a disznót. Kiderült, hogy a disznó már a hűtőben pihen. Amikor megugrasztottuk, meg sem állt a szomszédos lesig, ahol is egy vadásztársunk “igazoltatta” és a vad beszállításra került.

Írta: Csibi Norbert

További részletekért a The Hunting Fishing Family -ről kattints ide

***

A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.

Hirdetni szeretne? Írjon nekünk: marketing@agrojager.hu

Tovább olvasom

Vadászat

Veszettség

Print Friendly, PDF & Email

A NÉBIH szakemberei cikket írtak a veszettségről

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

A veszettség heveny, agy- és gerincvelőgyulladással járó vírusos betegség, amely elsősorban a veszett állat harapásával, marásával terjed, és általában halálos kimenetelű. Emberek esetében, ha már kialakultak a betegség tünetei, a túlélés orvostörténeti ritkaságnak számít. A vírus valamennyi melegvérű állatot megbetegíthet, így a házi és vadon élő emlősállatok minden fajában kialakulhat a betegség, a madarak azonban kevésbé fogékonyak a fertőzésre. 

A fénykép illusztráció. Fotó: Pixabay

A betegség világszerte előfordul. Európában az elmúlt két évtizedben a sikeres mentesítési programoknak köszönhetően jelentősen visszaszorult az észlelt esetek száma, a nyugat-európai országokban egy-egy ritka, behurcolt esettől eltekintve a klasszikus veszettség napjainkban már nem fordul elő. A közép-európai régió országai közül Romániában és Lengyelországban az elmúlt néhány évben még viszonylag nagy számban állapítottak meg veszettség eseteket, a régió többi országában szórványos volt a betegség előfordulása. A harmadik országokkal határos EU tagállamok területén (például a balti tagállamokban) elvétve előfordulnak behurcolt esetek. Ukrajnában még nagy esetszámmal fordul elő a veszettség, de az Európai Unió támogatásával néhány éve Kárpátalján is megkezdődött a rókavakcinázási program.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

A program célja az, hogy a lakosság felismerje a betegségre utaló tüneteket és jelentse a veszettségre gyanús állatokat az állategészségügyi hatóság felé, ugyanakkor a városokban is egyre gyakrabban megjelenő, egészséges rókák ne okozzanak felesleges riadalmat.

A veszettségmentesítési programról minden információ megtalálható a következő honlapon:

Fontos tudnivalók

1. Kutyáját évente oltassa be a kötelező veszettség elleni védőoltással!
2. A kijáró, nem csak lakásban tartott macskákat szintén ajánlott beoltatni veszettség ellen!
3. A veszettség leggyakrabban harapás útján terjed, ezért soha ne fogjon meg szelídnek tűnő rókát vagy egyéb vadállatot, denevért sem!
4. Ne ijedjen meg a lakott területen felbukkanó rókáktól, de kerülje az állattal való közvetlen kontaktust; a lakhelye környékén való találkozás lehetőségét csökkentheti, ha gondoskodik a hulladék megfelelően zárt tárolásáról!
5. Ha olyan rókát vagy egyéb vadállatot lát, amely hagyja magát néhány lépésre megközelíteni,
vagy támadó magatartást mutat, illetve vadállat tetemet talál, értesítse a helyileg illetékes állategészségügyi hatóságot, vagy hívja a Nébih Zöld számát, a +36 80 263 244 telefonszámot!
6. Ha a rókák számára kihelyezett, vakcina tartalmú csalétket talál, ne nyúljon hozzá, és kutyáját is
tartsa távol tőle!
7. Kerülje az ismeretlen kutyákkal és macskákkal való közvetlen kontaktust!
8. Ha Önnek kutya, macska, vagy vadállat sérülést okoz, haladéktalanul forduljon orvoshoz!

Forrás: NÉBIH

Tovább olvasom
Cart
  • No products in the cart.