Vadászat
Több tudást kellene átadnunk gyermekeinknek!
2016. január 28-án a Bács-Kiskun Megyei Vadászhölgyek Egyesülete az Országos Magyar Vadászkamara Bács-Kiskun Megyei Területi Szervezetével közösen pályázatot hirdetett a Bács-Kiskun megyében működő általános, illetve középiskolás osztályok részére természetismeret témakörben. A pályázat célja az volt, hogy felmérjük, milyen ismeretekkel rendelkeznek a gyerekek az őket közvetlenül körülvevő természetes környezetről, az azzal való erdő- illetve vadgazdálkodásról.
A pályázatot három korcsoportban hirdettük meg: alsó tagozatos, felső tagozatos, illetve középiskolás tanulók körében.
A pályázati anyagban szerepeltek tesztkérdések, képfelismerés, illetve voltak kifejtős kérdések a témában. A feltett kérdések között szerepelt néhány, melyre nem vártuk el, hogy tudják a gyerekek a választ, pusztán gondolkodásra próbáltuk őket ösztönözni elsősorban a vadgazdálkodás, vadászat jelentőségének vonatkozásában, ám az eredmények azt mutatják, hogy arányaiban véve ezekre a kérdésekre sem tudtak jobb vagy rosszabb választ adni, mint a többi kérdésre.
A legtöbb tesztkérdés az egyes állatfajok életmódjára, táplálkozására vonatkozott, szerepelt a kérdések között vadgazdálkodásra, kutyákra (általánosságban és vadászkutyák vonatkozásában), különböző, az állatok által terjesztett betegségekre vonatkozó kérdés is. A képfelismerésben szerepeltek a legjelentősebb vadfajaink, illetve néhány védett állatfajunk, jelentősebb fafajaink.
A pályázatot összesen 264 diák töltötte ki, változó eredményekkel. A válaszadókat szűrtük lakóhely – város, falu, tanya – vonatkozásában, illetve, hogy van-e a közvetlen közelükben vadász, erdész, esetleg mindkettő.
A statisztikai eredmények – melyek eléggé elgondolkodtatóak – a következők lettek (a százalékok a helyes válaszok arányát jelentik adott szűrési feltételnek megfelelően, átlagban):
| Lakóhely | Tesztkérdések | Képfelismerés |
| Város | 46% | 45% |
| Falu | 50% | 58% |
| Tanya | 49% | 52% |
| Szakember közelsége | ||
| Csak vadász | 48% | 47% |
| Csak erdész | 47% | 51% |
| Mindkettő | 54% | 56% |
| Egyik sem | 45% | 60% |
Az eredmények mutatják, hogy a lakóhely, mint szűrési feltétel csak a képfelismerés vonatkozásában hozott nagyobb különbségeket a falusi gyerekek javára, de egyéb vonatkozásban már a falusi lakóhely nem jelentett jelentős előnyt.
A szakember közelsége (szülő, rokon, barát) alapján történt szűrés szerint ez a szempont sem jelentett akkora tudáskülönbséget, mint az várható lett volna. A tesztkérdések vonatkozásában csak azok tudása volt átlagosan 9%-kal nagyobb, akiknek mind erdész, mind vadászember van a közelében. A képfelismerés vonatkozásában már meglepőbb eredmény született azzal, hogy azon gyerekek ismerték fel arányaiban a legtöbb állat- illetve növényfajt, akiknek a legkisebb esélyük van közvetlenül megismerni az erdők-mezők élővilágát.
A kifejtős kérdésekkel arra kerestük a választ, hogy milyen kép él a gyermekekben az erdő- és vadgazdálkodásról, tudják-e mivel foglalkozik az erdész, vadász, vadőr. Tudják-e mik az erdőjárás viselkedési szabályai, mi az, amire kirándulásuk során szükségük lehet, milyen veszélyek fenyegethetik őket. Mit kell tenniük, ha gidával, vadmalaccal, esetleg szelídnek tűnő rókával találkoznak stb.
Az eredmények azt mutatják (korcsoporttól függetlenül), hogy a gyerekeknek nagy vonalakban van elképzelése arról, hogy mivel foglalkozik az erdőgazdálkodás, viszont fogalmuk sincs, mit takar a vadgazdálkodás. A gyerekek jelentős része úgy gondolja, hogy egy adott erdőtag tarra vágása esetén az ott élő állatok „kihalnak, kipusztulnak”.
A vadőr feladatait (vadetetés, -itatás, -megfigyelés) az erdész feladataihoz sorolják, a vadőr szimplán vadász, aki terítékre hozza a vadat. Hogy miért van szükség a vadászatra, arra – a pár negatív csengésű választ leszámítva – a legtöbben azt a választ adták, hogy a húsért, szőrméért.
Többen, ha erdőjárásuk során gidával vagy vadmalaccal találkoznának, megvárnák, míg odaér a suta vagy a koca, hogy biztosan tudják, nincsenek a picik elárvulva. Ha nem jelenik meg az „anyjuk” amíg ők várakoznak, akkor hazavinnék őket felnevelni. Volt olyan válaszadó középiskolás, aki a szelídnek tűnő rókát befogná értékesítés céljából. Ezen a válaszon nem kell csodálkozni, hiszen a tesztkérdésből kiderült, hogy a válaszadók jóval több, mint a fele (!) abban a hitben van, hogy a veszettség gyógyítható betegség.
Összefoglalva: jóval több időt kell arra fordítanunk, hogy legalább a közvetlen közelünkben lévő gyerekeknek átadjuk azt a tudást, amivel rendelkezünk. A vadászatról, vadászokról kialakult közvélemény formálásának első lépése a tudás átadása, mivel a minket ért támadások alapja a tudatlanság. A felnőtt embereket már nehéz meggyőzni – mivel a legtöbb esetben meg sem hallgatnak –, ezért a gyerekeket kell tanítanunk a természet szeretetére, az azzal való gazdálkodásra, hogy legalább gyermekeinknek ne kelljen ilyen negatív megítélés mellet továbbgazdálkodniuk azzal, amit örökségül hagyunk nekik.
Szeptemberben tartottuk a felmérés helyezettjeinek jutalomkirándulásait, az alsó tagozatosok közül a kiskunhalasi Fazekas Gábor Általános Iskola Zsanai tagintézményének diákjai vehettek részt egy gemenci kisvasutas kiránduláson, melyről élményekkel telten tértek haza. Legnagyobb élményeik között szerepel, hogy láthattak élő vaddisznót.
A felső tagozatos korosztályban első helyezett lett a kiskunhalasi Bibó István Gimnázium jelenleg 8-dikos osztálya, második helyezést ért el a kiskunhalasi Felsővárosi Általános Iskola jelenleg 8.a osztálya. A középiskolás korosztály vonatkozásában első helyezést ért el a kiskunfélegyházi Mezőgazdasági Élelmiszeripari Szakképző Iskola mezőgazda technikus osztálya, második helyezett pedig ugyanezen iskola jelenleg 11.h osztálya lett.
Mind a felső tagozatos, mind a középiskolás helyezett osztályok Kunfehértón vehettek részt jutalomkiránduláson a Fejértó Vt. és a Köszolg Kft. támogatásával, szervezésével. A kirándulás alkalmával tartottunk a gyerekeknek elméleti oktatást a felmérésből kiszűrt hiányosságokra alapozva. Gyakorlati foglalkozásként a Fejértó Vt. vadászterületén megmutattuk nekik a vadgazdálkodási berendezéseket, létesítményeket, megtekinthették a vadásztársaság fácánnevelő telepét, illetve a helyi lőtéren bemutatásra kerültek a vadászlőfegyverek, a bátrabbak kipróbálhatták egy-egy korongon lőkészségüket is.
A kirándulások jó hangulatban teltek, a visszajelzések mindkét korcsoport vonatkozásában maximálisan pozitívak voltak, ami bátorít minket a jövőbeni munkánkban. A kunfehértói kirándulások megszervezéséért, levezetéséért, támogatásáért külön köszönet illeti Lakos Dénes vadásztársunkat, illetve köszönjük a Bács-Kiskun Megyei Vadászkamara szakmai és anyagi támogatását is.
Mezőgazdasági Élelmiszeripari Szakképző Iskola, Kiskunfélegyháza:
„Diákjaink a Bács-Kiskun Megyei Vadászhölgyek Egyesülete és a Bács-kiskun Megyei Vadászkamara által kiírt pályázaton 1. és 2. helyezést értek el, melynek keretében okt. 8–9-én a Fejértó Vadásztársaság teljeskörű vendégszeretetét élvezhették. A program a 2/14/Mezőgazdasági technikus osztály résztvevői megérkezésével, szállás elfoglalással kezdődött, amit egy finom ebéd (vaddisznópörkölt) elköltése követett. Így felkészülten várhatták diákjaink a délutánra tervezett előadások meghallgatását a vadászattal kapcsolatban. Az esti program is érdekesnek ígérkezett, vadmegfigyelés volt éjjellátó és hőkamerával.
Másnap délelőtt megérkeztek a 2. helyezett 2/10/H osztályos diákok, akiknek megérkezésük után egy rövid ismertető következett a vadászattal kapcsolatban. Az elmélet után a gyakorlatban is megnézhették a vadászattal kapcsolatos berendezéseket (magasles, szórók, stb.). Lehetőségük volt egy működő fácántelep (volier) megtekintésére is. Ezt egy ebéd elfogyasztása követte, majd jöhetett a nap fénypontja, egy lőtér életébe is betekintést nyerhettek. A lőtérvezető lehetőséget adott a vadászfegyverek megismerésére és a bátrabbak ki is próbálhatták azokat. (Persze senki sem hagyta ki ezt a lehetőséget…)
Úgy gondolom tartalmas hétvégét tölthettek diákjaink Kunfehértón. Köszönjük a lehetőséget!”
Lábadi Anikó
elnök
Bács-Kiskun Megyei Vadászhölgyek Egyesülete
Vadászat
Szebenye-pusztán találkoztak a bélusvölgyi vadászok
Észak-Csereháton, a Bélusvölgye Vadásztársaság Szebenye-pusztai vadászházában szervezte meg az ide trófeamustráját, amelyen mintegy 36 gímbika trófeáját lehetett megtekinteni, illetve ekkor vehették át ünnepélyes keretek között az elejtők. Kövér János, a vadásztársaság elnöke kiemelte, hogy amellett, hogy ismét egy forró, csapadékszegény, aszályos nyár után köszöntött be a szeptemberi szarvasvadászat, egy meglehetősen eredményes bőgést zárhattak. Eredményeikre büszke, az elért sikerek mögött pedig pontos és tapasztalt, gondos vadgazdálkodást láthatott minden vendég a területen. A munka tovább folytatódik, amelybe, a vadásztársaságon túl, a térség vadgazdálkodóinak összefogása is ott rejlik – tájékoztatta az Agro Jagert Oravecz Attila.
Megnyitó. Forrás: Oravecz Attila / Agro Jager
Egy vadásztársaság életében a trófeamustra mérföldkő. Egy-egy ilyen szemlén, nemcsak a társaság, aktuális helyzetét, lehetőségeit láthatjuk, hanem a hivatásos vadász, a vadőr is mérlegre kerül. Míg a múlt héten a Drávamentén tapasztalhattuk meg, hogy a társaság kitárta a kapuit, addig most itt Észak-Csereháton tekinthetünk körbe, hogy valójában mire képes a szarvas és körülötte az ember.
A minden agancs mellé az elejtő megkapja a grandlikat is, ízlésesen csomagolva. Fotó: Oravecz Attila / Agro Jager
A Bélusvölgye vadásztársaság ezen a napon megmutatta és akinek kedve tartotta, kilátogathatott Szebenye-pusztára, hogy milyen gímbikák estek 2024-ben. Oravecz Attila kiemelte: örömmel fogadták, hogy a Borsod-Abaúj-Zemplén Vármegyei Kormányhivatal vadászati szakigazgatásában dolgozó felügyelők elfogadták a meghívásukat, ami visszajelzés számukra, hogy a kormányhivatalban is fontos, mi történik, nemcsak itt, hanem a környező társaságok területén.
A Bélsuvölgye Vadásztársaság Szebenye-pusztai vadászháza. Fotó: Oravecz Attila / Agro Jager
A szarvas kettős életet él. Napjainkban számokban, íróasztalok felett is megjelennek, de igazán csak a terepen, egy-egy társaság, egy-egy térség egészében lehet megérteni, hogy mit jelent egy-egy populációval gazdálkodni, őrizni. Egy állományt nem lehet pár ezer hektárra beszorítani, azzal integráltan, egységesen kell gondolkodni. Ha jó is a kapcsolat, ha 20 éves barátságok kötik össze az itt dolgozó vadőröket, hivatásos vadászokat és működik az együttgondolkodás, azonban a jogszabályi előírásoknak meg kell felelni. Ez azonban akkor működik igazán jól, ha egy-egy térség lehetőségeire, szaknyelven fogalmazva, a vadeltartó képességére illesztik és nem egy egységes, országos direktívának kell megfelelni.
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Trófeák a Bélusvölgye Vadásztársaság bemutatóján. Fotó: Oravecz Attila / Agro Jager
Úgy gondolom, hogy ehhez időszerű lesz bevezetni egy új fogalmat is, amely a földtulajdonosok irányába mutat, miszerint mire képes, mit képes megtenni a szarvasért, a vadért a gazdaember? Szerencsés együttállás, ha vadászik, de még szerencsésebb eset, ha az agrárszektor stabil lábakon és kiszámíthatóan működik – nyugodtabb gazdasági helyzetben minden szereplő nyugodtabban reagál.
Bélusvölgye Vadásztársaság, Szebenye-puszta. Fotó: Oravecz Attila / Agro Jager
A gazdákkal, a földtulajdonosokkal való kommunikációban a Bélusvölgye vadásztársaság vonatkozásában kétoldalú kapcsolat rajzolódik ki, melyet mi sem példáz jobban, hogy egy terület bokros, elhagyatott részeit kitisztítva, Oravecz Attila megkereste a földtulajdonost, hogy ha lehetne és a tervezett munkában nem hátráltatná, akkor mentsék meg a régi almafákat. Személyes sikere Oravecz Attilának, de amellett, hogy régi almák maradtak meg a gyümölcsnemesítőknek, az erdőjáró embernek, de ott maradtak az öreg fák, amelyeket minden évben felkeres a vad is. Ez a terület kitakarítása után sem változott meg. Sőt!
A Bélusvölgye Vadásztársaság vendégét köszöntik a Szebenye-pusztai bemutatón. Fotó: Oravecz Attila / Agro Jager
Oravecz Attila kiemelte, hogy mire beköszöntött az ősz, a leseket kijavítgatták, a sózókat feltöltötték és a vadföldeket előkészítették. Ez utóbbi kapcsán sok-sok éves gyakorlat, hogy a vadföldekbe őszi árpát vetnek, amit nem takarítanak be, hanem lábon hagynak. Azon úgy bagózik a szarvas, a vaddisznó és minden vadja az erdőnek, ahogyan csak szeretné, mikor már tejesen érik. Mikor aztán odakerül a sor, hogy aratni kellene, sem vágják le. Aki ismeri az árpát, tudhatja, hogy érés után csakhamar összetörik, összeborul. Nyár közepén aztán nehéz tárcsával leforgatják, bekeverik azokat a szemeket, amit a vad elhagy, ami kipergett. Vetésre, több, mint elég. Az első augusztusi esők hatására aztán kicsírázik és őszre nemcsak bokáig érő, hanem már szárba szökkent árpa várja a szarvasokat, de jó legelője minden vadnak.
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
A szarvas az elmúlt években jobban helyben maradt az Észak-Cserehátban – folytatja Oravecz Attila és a kollégákkal, vadőr barátokkal egyre kevesebbszer állunk meg egy-egy trófea előtt: Na, ezt láttam én is! Sokat beszélgettünk erről – teszi hozzá, de arra jutottunk, hogy a tarvadnak kedvezve, az sem mozdul ki messzire s a rudlikat a bikák sem keresik. Ilyen megfigyeléseket szűrtünk le, amelyet érdemes lenne itt is tudományos eredményekkel igazolni, mert tapasztalataink erre mutatnak.
Ravatalon a Bélusvölgye Vadásztársaság 36. gímbikája a társaság Szebenye-pusztai trófeamustráján. Fotó: Oravecz Attila / Agro Jager
A 2024-es bőgés nagyon jól indult és sem a meleg, sem a száraz idő nem vetette vissza a bikákat – meg is szólaltak! Szeptember 2-án terítékre került az első gímbikánk és azután sorban szólt a vadászkürt a szarvasok felett. Az összes kolléga is dolgozott a szomszédban, néha-néha tudtunk beszélni, s ha már nem hallottunk egymásról, akkor fogtuk a telefont és összecsörögtünk. Persze az utánkeresések megadták a közös hangot, mert mi is, a szomszédok is át-átmentünk a szomszéd területére. Akkor már hívtuk is a kollégát, hogy szükségünk van a segítségükre, mert nagyon úgy tűnik, hogy „vendégvadászatra” érkezünk. Ez megszokott, mindennapos – együttműködés nélkül nem tudnánk ilyen eredményeket elérni.
Pontos, precízen tervezett vadgazdálkodás az alapja a szarvasgzdálkodásnak. Fotó: Oravecz Attila / Agro Jager
Sokan kérdezik, hogy a bőgőhelyeket, hogyan gondozzuk? Mi azt látjuk, hogy az a legjobb, ha az ősi beállóhelyekre mi egyáltalán nem megyünk be – semmilyen eszközzel. Azt a birodalmat meghagyjuk a szarvasnak. Ha azt választotta, akkor mi tiszteletben tartjuk s ha a királynak megfelel, akkor mi nem akarjuk, hogy jobb legyen. Viszont körülötte, azért kedveskedünk neki. Aztán meg: mindig örülünk, ha augusztusban újra és ugyanott megszólalnak a bikák, hiszen jelzés, hogy valamit csak „eltaláltunk” idén is…
Trófeák díszítették a Bélusvölgye Vadásztársaság Szebenye-pusztai vadászházát. Fotó: Oravecz Attila / Agro Jager
A trófeamustra idei legjobb gímbikáját 12 évesre bírálták és 9,37 kilogrammot nyomott. Remélem nem gondolja senki, hogy nagyképűség a társaságunk részéről, de ez a bika „csak” egy mellékbikája volt egy csapatbikának, „akit” lehetőségeink miatt nem hoztunk terítékre. Talán ilyet még a társaság soha nem tett, de meghagytuk. Elnök úrral sikerült egyeztetni és megmaradt nekünk jövőre, megmaradt a teheneknek. Mondhatom, lehet, hogy a valaha lőtt legjobb gímbikánk lesz. Keveset láttuk, de annál többet hallottuk. Úgy gondoltam, ha ez a bika maradhatna még egy évet, akkor olyan erős genetikával fordulhatunk rá a következő évtizedre, ami meghatározó lehet a gazdálkodásunkban.
Vendégek a Bélusvölgye Vadásztársaság Szebenye-pusztai vadászházában. Fotó: Oravecz Attila / Agro Jager
Hogy találkozunk-e ezzel a bikával? Hogy jövőre ide fog-e beállni? Senki sem tudja. Egy viszont biztos: jó pár csatát megnyert ezen az őszön és láttuk, ahogy terelgeti a teheneit. Kell egy ilyen új dolog és nem szeretnénk ezekből az elképzeléseinkből engedni. Újat, változást szeretnénk s legyen ennek a szarvasnak az erdő az otthona, legyen még a mienk. Neveljen az erdő, neveljen az Észak-Cserehát még szarvast: sokkal jobbat! Mi, amit tudunk, megadjuk a szarvasnak. Sokkal többet már nem tehetünk hozzá, maradt hát az önmérséklet.
Díszvendégek Szebenye-pusztán: Hrabovszki János, az OMVK Békés Vármegyei Területi Szervezetének elnöke és kedves felesége. Fotó: Oravecz Attila / Agro Jager
vendégekkel, tagtársakkal, a kollégákkal jól telt a Szebenye-pusztai napunk. Szükségünk is volt erre, mert a nap, nap utáni vadászatok elfárasztottak mindannyiunkat. Korai kelések, késői fekvések és napközben a rengeteg munka, nemcsak a vadászházban, hanem területen is. Trófeakikészítések, út a kormányhivatalba, a kamarához. Krotália igénylések, dokumentációk, papírmunka, megannyi feladat, amit nem görgethetünk napról napra, azt el kell végeznünk minden nap. S arról még nem is beszéltem, hogy a tacskókopóinkkal is foglalkozni kell, mert hát a napi tréning mindenkinek kell, embernek, állatnak egyaránt.
Oravecz Attila, a Bélusvölgye Vadásztársaság hviatásos vadásza, vadőre a 2024-ben megrendezett Szebenye-pusztai trófeabemutatón. Fotó: Bélusvölgye Vadásztársaság
Panaszra egyáltalán nincs okunk, itt, a Bélusvölgye vadásztársaság területén, feladat viszont bőven terem. Hozzá kell tenni, hogy az érmes arányunk 40%-os, az érmes bikák átlagsúlya 7 kilogrammot ért el. A korosítás és a minőségi szelekció felé mozdultunk el és a fiatal, már láthatóan gyenge adottságú szarvast is vadásztuk a bőgésben – új vonulat, de nem engedtük el, ha találkoztunk. Meglátjuk, milyen eredmények jönnek, ami persze egy, két év alatt biztosan nem fog látszódni, mint ahogy az az eredmény sem, hogy a trófeamustrán annyi gyerek játszott a Szebenye-pusztán, hogy sokszor keresni kellett, kinek, merre van a sráca. S ha meg is mosolyogtuk a gyerekricsajt, azért tudni kell, hogy belőlük lesznek a következő generáció hajtói és apukájuk, a nagyapjuk, a nagybácsijuk mellett válnak olyan vadásszá, akik mellett majd mi is leállunk egy-egy standra vagy beülünk melléjük majd az autóba, mikor megállnak a házunk előtt, hogy gyerünk ki a hegyre, oda, ahová régen mi vittük őket – mesélt Oravecz Attila az Agro Jagernek a Bélusvölgye Vadásztársaság Szebenye-pusztai vadászházában…
Írta: Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M.
Fényképezte: Oravecz Attila és Szabó Róbert
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
Célkeresztben az orvvadászat
A Rendőrmúzeum 2024-ben egy vadászat, orvvadászat témájú roll-up kiállítást szervezett
A Készenléti Rendőrség Rendőrmúzeumának kiállítása is része volt az október 26-án, Vásárosnaményban megrendezett Vadásznap és Trófeamustra rendezvénynek.
Fotó: Rendőrség
A Rendőrmúzeum 2024-ben egy vadászat, orvvadászat témájú roll-up kiállítást szervezett, melynek célja, a természet iránt érdeklődők részére betekintést nyújtani a vadászat világába, illetve különböző bűnügyek ismertetésével felhívni a figyelmet az orvvadászat jogellenességére és a vadászat veszélyeire. A kiállítás 2024 szeptemberében az Európai Unió vadászati főigazgatóinak informális ülése keretében debütált, melynek a Vásárosnaményban megtekinthető Hunor Vadászati és Természeti kiállítás adott otthont.
Ha karácsonyi ajándékot keresel, akkor itt az Agro Jager Shopja! Kattints a képre!
A kiállítás 2024. október 26-án, a megyei Vadásznap és Trófeamustra rendezvény keretében nyílt meg a nagyközönség előtt. Ezen a napon az érdeklődők a múzeum könyvtárának vadászati tematikájú könyveibe is belelapozhattak, továbbá a vitrinekben – orvvadász bűncselekmények elkövetésénél használt, a rendőrség által lefoglalt – házi készítésű, átalakított fegyvereket is megtekinthették. Látható volt egy olyan különleges szarvasagancs is, amibe szinte „belenőtt” egy dróthuzal, ezzel jól szemléltetve a hurkolás pusztítását.
Fotó: Rendőrség
A tárlatot a Rendőrmúzeum vezetője, Kékiné Rozsnyai Éva nyitotta meg, aki hangsúlyozta, hogy egy új típusú kiállítás megvalósítása volt a cél, amely a vadászati szakma és a vadászok számára is hasznos információkat nyújt, ugyanakkor a laikus látogatóknak is érdekes lehet. Emellett rávilágít arra, hogy a vadászat messze túlmutat a trófea megszerzésén, hiszen a törvények által szabályozott, fenntartható vadászat szerves része a vadgazdálkodásnak és a vadvédelemnek.
Fotó: Rendőrség
A vadászatra jogosult szervezetek – zömében vadásztársaságok – által végzett és az állami szervek által felügyelt vadászat segít megőrizni a fauna természeti egyensúlyát és biológiai sokféleségét, megelőzve egyes fajok túlszaporodását, vagy más fajok eltűnését. A délután folyamán a vadásznaphoz kötődően több nyilvános kerekasztal beszélgetésre is sor került, amelyen többek között a vadászati bűncselekményekről is szó esett.
Kreitz Zsuzsanna r. alezredes asszony a Készenléti Rendőrség Nemzeti Nyomozó Iroda Műveleti Szolgálat Bűnügyi Technikai Főosztály vezetője gyakorlati tapasztalatokkal látta el a hallgatóságot, az áldozattá vagy elkövetővé válás megelőzése érdekében.
Forrás: Rendőrség
Vadászat
Továbbképzést tartottak vármegyénk szakembereinek
A Széchenyi Zsigmond Kárpát-medencei Magyar Vadászati Múzeumban került sor a Heves vármegye hivatásos vadászai kötelező éves továbbképzésére.
2024. október 28-án Hatvanban a Széchenyi Zsigmond Kárpát-medencei Magyar Vadászati Múzeumban került sor a Heves vármegye hivatásos vadászai kötelező éves továbbképzésére.
Fotó: OMVK
Szűcs Iván hivatásos vadász alelnök köszöntőjét követően Kovács István János tirkár ismertette a napi programot. Elsőként Dr. Kovács Imre a 310. Mátra-alja-Dél-hevesi Vadgazdálkodási Tájegység tájegységi fővadásza tartott előadást A vadkár térítési eljárás szabályai és gyakorlata címmel.
Ha karácsonyi ajándékot keresel, akkor itt az Agro Jager Shopja! Kattints a képre!
Őt követte a Magyar Madártani Egyesülettől Deák Gábor, aki az új Kerecsen Life programot mutatta be, és ismertette a már lezárult Helikon Life program eredményeit. A harmadik előadásban a Kite Zrt. képviselője, Nagy Gábor mutatta be a Mavic 3 Thermal hőkamerás drónt és ismertette a használati lehetőségei a vadgazdálkodásban.
Fotó: OMVK
Az előadásokat követően Lakatos Anna igazgatóhelyettes és Kőmíves-Rab Barbara tárlatvezető kalauzolta körbe a hivatásos vadászokat a múzeumban. A program egy közös ebéddel zárult a hatvani Svéd Korona Étteremben.
Fotó: OMVK
Forrás: Kovács István János s.k. titkár – OMVK
Kapitális csukát akasztottak
Világpiaci kitekintés: gabonapiaci előrejelzés 2024 október
Meddig emelkedik még a banán ára?
Műanyag helyett hagymahéj?
Szebenye-pusztán találkoztak a bélusvölgyi vadászok
Célkeresztben az orvvadászat
Sopronban beváltak a terepmotorok
A reformáció napján: Visszatért a Tisza-család Gesztre – GALÉRIA
Magyarországon először fogtak tamariszkusz poszátát
Megjelentek a referenciaárak a 2024. évi kárenyhítő juttatáshoz
Visszanéző (2020): Életbikám története
Az ormánsági szarvas nyomában: trófeabemutató a Drávamentén – GALÉRIA
Beteljesült álom!
Fegyvertartás – ismét kedvező jogszabályváltozások
A pusztavacsi öreg harcos
A reformáció napján: Visszatért a Tisza-család Gesztre – GALÉRIA
A diplomaosztós kos
Életbika
Bárhol, bármikor kifuthat eléd!
