2016. január 28-án a Bács-Kiskun Megyei Vadászhölgyek Egyesülete az Országos Magyar Vadászkamara Bács-Kiskun Megyei Területi Szervezetével közösen pályázatot hirdetett a Bács-Kiskun megyében működő általános, illetve középiskolás osztályok részére természetismeret témakörben. A pályázat célja az volt, hogy felmérjük, milyen ismeretekkel rendelkeznek a gyerekek az őket közvetlenül körülvevő természetes környezetről, az azzal való erdő- illetve vadgazdálkodásról.

A pályázatot három korcsoportban hirdettük meg: alsó tagozatos, felső tagozatos, illetve középiskolás tanulók körében.

A pályázati anyagban szerepeltek tesztkérdések, képfelismerés, illetve voltak kifejtős kérdések a témában. A feltett kérdések között szerepelt néhány, melyre nem vártuk el, hogy tudják a gyerekek a választ, pusztán gondolkodásra próbáltuk őket ösztönözni elsősorban a vadgazdálkodás, vadászat jelentőségének vonatkozásában, ám az eredmények azt mutatják, hogy arányaiban véve ezekre a kérdésekre sem tudtak jobb vagy rosszabb választ adni, mint a többi kérdésre.

A legtöbb tesztkérdés az egyes állatfajok életmódjára, táplálkozására vonatkozott, szerepelt a kérdések között vadgazdálkodásra, kutyákra (általánosságban és vadászkutyák vonatkozásában), különböző, az állatok által terjesztett betegségekre vonatkozó kérdés is. A képfelismerésben szerepeltek a legjelentősebb vadfajaink, illetve néhány védett állatfajunk, jelentősebb fafajaink.

A pályázatot összesen 264 diák töltötte ki, változó eredményekkel. A válaszadókat szűrtük lakóhely – város, falu, tanya – vonatkozásában, illetve, hogy van-e a közvetlen közelükben vadász, erdész, esetleg mindkettő.

A statisztikai eredmények – melyek eléggé elgondolkodtatóak – a következők lettek (a százalékok a helyes válaszok arányát jelentik adott szűrési feltételnek megfelelően, átlagban):

Az eredmények mutatják, hogy a lakóhely, mint szűrési feltétel csak a képfelismerés vonatkozásában hozott nagyobb különbségeket a falusi gyerekek javára, de egyéb vonatkozásban már a falusi lakóhely nem jelentett jelentős előnyt.

A szakember közelsége (szülő, rokon, barát) alapján történt szűrés szerint ez a szempont sem jelentett akkora tudáskülönbséget, mint az várható lett volna. A tesztkérdések vonatkozásában csak azok tudása volt átlagosan 9%-kal nagyobb, akiknek mind erdész, mind vadászember van a közelében. A képfelismerés vonatkozásában már meglepőbb eredmény született azzal, hogy azon gyerekek ismerték fel arányaiban a legtöbb állat- illetve növényfajt, akiknek a legkisebb esélyük van közvetlenül megismerni az erdők-mezők élővilágát.

A kifejtős kérdésekkel arra kerestük a választ, hogy milyen kép él a gyermekekben az erdő- és vadgazdálkodásról, tudják-e mivel foglalkozik az erdész, vadász, vadőr. Tudják-e mik az erdőjárás viselkedési szabályai, mi az, amire kirándulásuk során szükségük lehet, milyen veszélyek fenyegethetik őket. Mit kell tenniük, ha gidával, vadmalaccal, esetleg szelídnek tűnő rókával találkoznak stb.

Az eredmények azt mutatják (korcsoporttól függetlenül), hogy a gyerekeknek nagy vonalakban van elképzelése arról, hogy mivel foglalkozik az erdőgazdálkodás, viszont fogalmuk sincs, mit takar a vadgazdálkodás. A gyerekek jelentős része úgy gondolja, hogy egy adott erdőtag tarra vágása esetén az ott élő állatok „kihalnak, kipusztulnak”.

A vadőr feladatait (vadetetés, -itatás, -megfigyelés) az erdész feladataihoz sorolják, a vadőr szimplán vadász, aki terítékre hozza a vadat. Hogy miért van szükség a vadászatra, arra – a pár negatív csengésű választ leszámítva – a legtöbben azt a választ adták, hogy a húsért, szőrméért.

Többen, ha erdőjárásuk során gidával vagy vadmalaccal találkoznának, megvárnák, míg odaér a suta vagy a koca, hogy biztosan tudják, nincsenek a picik elárvulva. Ha nem jelenik meg az „anyjuk” amíg ők várakoznak, akkor hazavinnék őket felnevelni. Volt olyan válaszadó középiskolás, aki a szelídnek tűnő rókát befogná értékesítés céljából. Ezen a válaszon nem kell csodálkozni, hiszen a tesztkérdésből kiderült, hogy a válaszadók jóval több, mint a fele (!) abban a hitben van, hogy a veszettség gyógyítható betegség.

Összefoglalva: jóval több időt kell arra fordítanunk, hogy legalább a közvetlen közelünkben lévő gyerekeknek átadjuk azt a tudást, amivel rendelkezünk. A vadászatról, vadászokról kialakult közvélemény formálásának első lépése a tudás átadása, mivel a minket ért támadások alapja a tudatlanság. A felnőtt embereket már nehéz meggyőzni – mivel a legtöbb esetben meg sem hallgatnak –, ezért a gyerekeket kell tanítanunk a természet szeretetére, az azzal való gazdálkodásra, hogy legalább gyermekeinknek ne kelljen ilyen negatív megítélés mellet továbbgazdálkodniuk azzal, amit örökségül hagyunk nekik.

Szeptemberben tartottuk a felmérés helyezettjeinek jutalomkirándulásait, az alsó tagozatosok közül a kiskunhalasi Fazekas Gábor Általános Iskola Zsanai tagintézményének diákjai vehettek részt egy gemenci kisvasutas kiránduláson, melyről élményekkel telten tértek haza. Legnagyobb élményeik között szerepel, hogy láthattak élő vaddisznót.

A felső tagozatos korosztályban első helyezett lett a kiskunhalasi Bibó István Gimnázium jelenleg 8-dikos osztálya, második helyezést ért el a kiskunhalasi Felsővárosi Általános Iskola jelenleg 8.a osztálya. A középiskolás korosztály vonatkozásában első helyezést ért el a kiskunfélegyházi Mezőgazdasági Élelmiszeripari Szakképző Iskola mezőgazda technikus osztálya, második helyezett pedig ugyanezen iskola jelenleg 11.h osztálya lett.

Mind a felső tagozatos, mind a középiskolás helyezett osztályok Kunfehértón vehettek részt jutalomkiránduláson a Fejértó Vt. és a Köszolg Kft. támogatásával, szervezésével. A kirándulás alkalmával tartottunk a gyerekeknek elméleti oktatást a felmérésből kiszűrt hiányosságokra alapozva. Gyakorlati foglalkozásként a Fejértó Vt. vadászterületén megmutattuk nekik a vadgazdálkodási berendezéseket, létesítményeket, megtekinthették a vadásztársaság fácánnevelő telepét, illetve a helyi lőtéren bemutatásra kerültek a vadászlőfegyverek, a bátrabbak kipróbálhatták egy-egy korongon lőkészségüket is.

A kirándulások jó hangulatban teltek, a visszajelzések mindkét korcsoport vonatkozásában maximálisan pozitívak voltak, ami bátorít minket a jövőbeni munkánkban. A kunfehértói kirándulások megszervezéséért, levezetéséért, támogatásáért külön köszönet illeti Lakos Dénes vadásztársunkat, illetve köszönjük a Bács-Kiskun Megyei Vadászkamara szakmai és anyagi támogatását is.

Mezőgazdasági Élelmiszeripari Szakképző Iskola, Kiskunfélegyháza:

„Diákjaink a Bács-Kiskun Megyei Vadászhölgyek Egyesülete és a Bács-kiskun Megyei Vadászkamara által kiírt pályázaton 1. és 2. helyezést értek el, melynek keretében okt. 8–9-én a Fejértó Vadásztársaság teljeskörű vendégszeretetét élvezhették. A program a 2/14/Mezőgazdasági technikus osztály résztvevői megérkezésével, szállás elfoglalással kezdődött, amit egy finom ebéd (vaddisznópörkölt) elköltése követett. Így felkészülten várhatták diákjaink a délutánra tervezett előadások meghallgatását a vadászattal kapcsolatban. Az esti program is érdekesnek ígérkezett, vadmegfigyelés volt éjjellátó és hőkamerával.

Másnap délelőtt megérkeztek a 2. helyezett 2/10/H osztályos diákok, akiknek megérkezésük után egy rövid ismertető következett a vadászattal kapcsolatban. Az elmélet után a gyakorlatban is megnézhették a vadászattal kapcsolatos berendezéseket (magasles, szórók, stb.). Lehetőségük volt egy működő fácántelep (volier) megtekintésére is. Ezt egy ebéd elfogyasztása követte, majd jöhetett a nap fénypontja, egy lőtér életébe is betekintést nyerhettek. A lőtérvezető lehetőséget adott a vadászfegyverek megismerésére és a bátrabbak ki is próbálhatták azokat. (Persze senki sem hagyta ki ezt a lehetőséget…)

Úgy gondolom tartalmas hétvégét tölthettek diákjaink Kunfehértón. Köszönjük a lehetőséget!”

Lábadi Anikó
elnök
Bács-Kiskun Megyei Vadászhölgyek Egyesülete