Vadászat
Gróf Széchenyi Zsigmond emlékoldal
A híres vadász, Széchenyi Zsigmond halálának 50. évfordulója (2017. április 24.) alkalmából készült ez az összeállítás. A szerkesztők célja az volt, hogy a lehetőségek szerint a legteljesebb képet állítsanak össze Széchenyi Zsigmond életéről, munkásságáról és családjáról. Bár a rendelkezésre álló források töredékesek, mégis az apró részletekből, mint tükörcserepekből igyekeztek egy teljes képet összerakni. Örömmel vesznekk minden kiegészítést, pontosítást, újabb adatot. (https://afrikavadasz.hu)
Beszélgetés gróf Széchenyi Zsigmonddal, az afrikavadásszal, aki alaszkai vadászata után Indiába indul
— Az Est tudósítójától —
Mindenki ismeri … aki nem személyesen, legalább látásból vagy képről, az afrikavadászt. Most újabb trofeái érkeztek, ezek között ül, mialatt beszélget. Óriási medvebőrök függnek a falról, kissé távolabb világos jávorbika-lapátok, odébb pedig fehér vadkos hegyes, fehér csigája.
— Alig férnek már el, különösen a jávorbika-lapátok olyan terebélyesek, hogy jól meg kellett válogatni a falat, ahová felakaszthattuk.
Széchényi Zsigmond, még ha beszél is, tulajdonképpen hallgat, soha sincs az a benyomásom, hogy most »valaki élményeiről beszél«. Az ember minden újabb híres vadászexpedíciója után mindig újra csodálkozik, hogy ez a torzonborz, rabiátus fellépésű ember, milyen szerény, szinte gyerekesen egyszerű és közvetlen.
Vadász-ember… ez mindent megmagyaráz, mert, amint most ő maga is mondja:
— Mindig oda vágyom, ahol kevés az ember, sok a vad és messze van, ott jól hallgathat az ember.
— Hol mindenütt volt már!
Nevet.
— Hát ezt már megírtam… csak az utolsó nem:
Alaszkát, azt most fejeztem be. Nagyon melegem volt már mindig Afrikában, Kenyában, a trópusokban… elmentem kicsit fel. Északra, a jég közé, Alaszkába. Magam sem tudom, miért vágytam oda már gyerekkorom óta. Azt mondják, kis kölyök voltam, amikor már azt mondogattam odahaza: »Majd amikor jávorbikát lövök Alaszkában!«
Alaszka csodálatos állatai
Megmutatja az egyik világítóan halvány jávorbika lapátot a feje fölött:
— Látja… valóban lőttem jávorbikát! Ott, Alaszkában »musz«-nak hívják.
A világ legnagyobb szarvasa.
Nemcsak a mi mai satnya világunkban mondják róla, hogy a »legnagyobb«, de az őskori állatfajták között is a legnagyobb szarvasfajta. Egy ilyen jávorbika 800—900 kilót nyom és az eddigi világrekorder lapátnak 208 cm a terpesztése. Ez a távolság a két lapát csúcsai között.
— Az én két jávorbikám persze nem éri el a rekordot, mert 168 és 165 cm széles a terpesztésük. Én ezzel is nagyon, de nagyon meg vagyok elégedve, mert senki sem tudja, milyen csodás az, ha az ember ott fent van Alaszkában és a ködös domboldalon egyszerre csak megjelenik ez az őskori lény. Álla alatt vastag bőrnyulvány lóg, a »harang«, amint az angolok hívják.
— Még milyen más vadra vadászott odafent?
— Mindenekelőtt nem vadásztam alaszkai rókára
— mondja kissé gúnyosan. — Ezt azért mondom, mert amikor kimentem, mindenki azzal kezdte, hogy vajjon vadászok-e majd alaszkai rókára? Három hónapig voltam Alaszkában, de sem szürke, sem kék, sem ezüst alaszkai rókát nem láttam, erről minden budapesti dámát biztosíthatok! De most beszéljünk komolyan is, mert ez a legutóbbi vadásztapasztalatom volt eddig a legérdekesebb élményem: vadásztam jávorbikára, vadjuhra, óriás medvére és karibura, ami olyan rénszarvas-fajta.
Most mégis csak belejön a »mesélésbe«:
— Ezek a medvebőrök grizzly- és kodiak-medvék bőrei. Gyerekkorunkban, amikor Karl May indiántörténeteit olvastuk, mindnyájan azt hittük, hogy a »grizzly«-medve szürke. Már pedig nem szürke, hanem sötétbarna. Különben Alaszkában 82 fajta medve van, de ez a kodiak vagy óriásmedve, a legnagyobb szárazföldi ragadozó. De valóban óriási, nemcsak úgy használom ezt a jelzőt, ahogy manapság »hozzávetőlegesen« azt mondják, »legnagyobb«, »legóriásibb« stb.
Egymilliós kutyaderby
Megkérdezem, igaz-e, hogy törött kézzel csinálta végig az egész expedíciót?
— Igen … valami buta véletlen folytán tényleg eltörtem a kezem, sinben utaztam, azután ott később levettük. De erről nem is érdemes beszélni, ez érdektelen véletlen, az a fontos, amit ott láttunk 12.000 kilométernyire Magyarországtól!
— Furcsa az a sokfajta, ismeretlen állat, azok a különös színű virágok a hideg hegyi patakok partján. Mielőtt odaértem, azt hittem, csupa köd, jeges fehérség lesz ott minden és egyszerre csak piros, sárga, ibolyaszín virágokat láttam a gyéren ott élő benszülöttek kalapja mellé tűzve. Hát még az állathangok, melyek ott fogadtak: a kojot (ez egy ottani sakál fajta) elsuhanó nesze, a nagy szürke farkas szivettépő vonítása, az eszkimók kutyáinak ugatása. Ott, a primitív eszkimóknál, nem elég, ha az ember azt mondja »kutya«, úgy mint nálunk… ott vannak »dolgozó kutyák« és luxus-kutyák«. Sőt, még versenykutyákat is tenyésztenek és Seward városában kutyaversenyeket rendeznek, melyek közül a »derbynyertes« egymillió pengős díjat visz haza urának.
Még ezer érdekes dologról beszélünk: az ezüstösen rózsaszín lazac-csoportokról, melyek édesvízben születnek, de nemsokára a sós tengerbe vándorolnak, ott töltik életüket és csak haláluk előtt sodródnak vissza a hegyi tavakba és hegyi patakokba, hogy lerakják petéiket, mielőtt kimúlnak… az óriás bálnákról, melyeknek vérük olyan meleg, hogy a jeges vizet is kibírja.
Aranyláz
— Van egy dolog, amiről inkább nem beszélek, amire inkább nem emlékezem vissza: az aranyásókról, az aranylázról, mely annyi embert odacsalt, tönkretett! Amikor Amerika 1867-ben megvette Alaszkát Oroszországtól, hétmillió dollárt fizetett az egészért, vagyis nyolc fillért magyar holdankint! Azóta pedig már 606 millió értékű fémet találtak ott, ebből 400 millió értékű aranyat. Jó üzlet volt, ugy-e? — teszi hozzá nevetve.
— Mikor indul a legközelebbi vadászatára?
— Most, a legközelebbi napokban. Eleget fáztam a gleccserek között, most elmenekülök az itteni tél elől és Indiába megyek.
Ugyanaz a Maharádsa hívott meg, akinél Apponyi Henrik vadászott annakidején.
— Meddig marad?
— Jó pár hónapig, talán tavaszig. Erre az expedíciómra eljön a feleségem is — mondja befejezésül.
Báró Doblhoff Lily
Az Est című napilap 1937. november 14.
Vadászat
Sakálok támadtak éjszaka a Kinneretnél: 11 embert vittek kórházba
Sakálok támadtak nyaralókra Izraelben: 11 ember sérült meg
Izraelinfo: Tizenegy embert, köztük három gyereket láttak el kórházban, miután sakálok támadtak nyaralókra a Kinneretnél, a Duga strand környékén péntek éjjel. A sérültek könnyebb harapásos és karmolásos sérüléseket szenvedtek, valamennyien megkapták a szükséges oltásokat, és többségüket hazaengedték. Egy beteget további megfigyelésre bent tartottak.

Fotó: Izraelinfo

Az Izraelinfo.com nonprofit, független, magyar nyelvű hírmagazin Izraelből. Eredeti híreket, kritikus elemzéseket és véleménycikkeket közöl.
A Magen David Adom mentőszolgálat hajnali 2:52-kor kapott bejelentést arról, hogy több embert valószínűleg sakálok haraptak meg a Kinneret partján. A mentők első ellátásban részesítették a sérülteket, majd többeket a porijai Északi Egészségügyi Központba szállítottak.
Az első vizsgálatok szerint a sakálok feltehetően élelem után kutatva jutottak be a sátorozók területére. A hatóságok szerint az állatok valószínűleg megérezték a sátrak környékén hozzáférhetően hagyott étel szagát, ezért közelítették meg az éjszakázókat. A pánikban több nyaraló megsérült, a helyszínre érkező parti felügyelők és rendőrök végül elűzték az állatokat a strand területéről.
Az egyik legsúlyosabbnak tűnő eset egy 12 éves kislányt érintett. Családja szerint a gyerek az éjszaka közepén arra ébredt, hogy egy állat van a sátorban. A sötétben először azt hitte, hogy a család kutyája, majd a sakál az arcán sebesítette meg. Nagymamája az izraeli médiának azt mondta: az egész családi nyaralás néhány perc alatt rémálommá vált. A kislányt ellátták, varratokat kapott, és veszettség elleni megelőző kezelést kezdtek nála.
A történtek után az Egészségügy Minisztérium és a Természetvédelmi és Nemzeti Parkok Hatósága arra figyelmeztette a lakosságot, hogy a támadó állatok közül legalább egy veszettséggel fertőzött lehetett. A gyanús állatot a figyelmeztetés kiadásáig nem fogták be. A minisztérium közölte: aki vadállattal érintkezett, harapást vagy karmolást szenvedett, azonnal forduljon orvoshoz, mert a veszettség veszélyes és kezelés nélkül halálos betegség.
A hatóságok azt kérik a kirándulóktól és kempingezőktől, hogy ne etessenek vadállatokat, ne hagyjanak ételt vagy szemetet a természetben, még lezárt zacskóban sem, és az éjszakai táborhelyeken az élelmiszert lehetőleg zárt autóban tárolják. A háziállatok tulajdonosait arra is emlékeztették, hogy kutyáikat és macskáikat a törvény szerint be kell oltatni veszettség ellen.
Yossi Naba, a Kinneret Városok Szövetségének elnöke súlyosnak nevezte az esetet, és sürgős intézkedéseket kért a Természetvédelmi és Nemzeti Parkok Hatóságától, valamint az állategészségügyi szolgálatoktól. Szerinte a nyári szezonban éjszakai járőrökre van szükség a strandokon, hogy hasonló eset ne ismétlődhessen meg.
A Kinneret környéke nyáron Izrael egyik legnépszerűbb belföldi üdülőhelye, a hétvégi eset azonban elég kellemetlen emlékeztető arra, hogy a természetben a „csak egy szendvicset hagytunk kint” mondat néha egészen rossz véget ér.
Forrás: Frank Péter – Izraelinfo
Vadászat
29. alkalommal találkoztak a vadászok Balatonfűzfőn
2026. június 13-án a balatonfűzfői Jáger Lősport és Szabadidőközpont adott otthont a XXIX. Veszprém Vármegyei Vadászkamarai Nagydíjnak
2026. június 13-án a balatonfűzfői Jáger Lősport és Szabadidőközpont adott otthont a XXIX. Veszprém Vármegyei Vadászkamarai Nagydíjnak, amely immár közel három évtizede jelenti a vármegye vadászainak egyik legfontosabb lövészeti találkozóját. A korongvadász versenyre ezúttal 49 induló nevezett, akik egyéniben és csapatban is összemérhették felkészültségüket.

Fotó: Szegedi László – OMVK
A rendezvény ünnepélyes megnyitóján a Bakony Vadászkürt Egyesület tagjai a hagyományokhoz híven „Gyülekező” kürtszignállal köszöntötték a résztvevőket. Ezt követően Pap Gyula, a Veszprém Vármegyei Vadászkamara elnöke üdvözölte a megjelenteket. Köszöntőjében felidézte, hogy a mostani már a huszonkilencedik alkalommal megrendezett nagydíj, és örömmel állapította meg, hogy olyan vadásztársak is jelen voltak, akik az első versenyen is rajthoz álltak. Beszédében kitért arra is, hogy az elmúlt évtizedek alatt természetes generációváltás zajlott le nemcsak a versenyzők, hanem a lőtér munkatársai között is. Elismerően szólt a létesítményben megvalósult fejlesztésekről, majd eredményes és sportszerű versenyzést kívánt valamennyi résztvevőnek.
A megnyitót követően a szervezők ismertették a technikai tudnivalókat, kiosztották a rajtszámokat, valamint külön hangsúlyt fektettek a biztonsági előírások betartására. A versenyzők ezt követően foglalták el helyüket a pályákon, ahol kezdetét vette a megmérettetés.

Fotó: Szegedi László – OMVK
A verseny során számos kiváló sorozat született. A jól sikerült találatokat gyakran taps és biztatás kísérte, de a koronglövészet természetéhez híven akadtak bosszantó hibák és kihagyott lehetőségek is. A sportszerű légkör azonban végig megmaradt, a résztvevők pedig ismét bizonyították, hogy a koronglövészet nem csupán verseny, hanem közösségi élmény is.
Eredmények
Férfi egyéni
- Siffer Géza – 47 találat
- Hüll László – 45 találat
- Kokojev Vitalij – 44+1 találat (szétlövés után)
Női egyéni
- Hettyei Emőke – 45 találat
- Hettyei Anita – 39 találat
- Hettyei Bianka – 29 találat
Csapatverseny
- Bakonyerdő Zrt. „A” csapata – 121 találat
- Tési Fennsík Vadásztársaság – 119 találat
- Noszlopi Vadásztársaság – 118 találat
Különdíj
Csobánc Vadásztársaság – 124 találat
Az eredményhirdetésen a legeredményesebb egyéni és csapatversenyzők vehették át díjaikat csatári Lászlótól, a lőtér tulajdonosától és Pap Gyula vadászkamarai elnöktől, majd kötetlen beszélgetés mellett zárult a nap. A résztvevők ellátásáról a hagyományoknak megfelelően a tavalyi év győztes csapata gondoskodott, míg az italokat a Veszprém Vármegyei Vadászkamara biztosította.

Fotó: Szegedi László – OMVK
A jó hangulatú rendezvény végén már a jövő évi jubileumi találkozó került szóba: a XXX. Veszprém Vármegyei Vadászkamarai Nagydíjon a vendéglátás feladata a különdíjas eredményt elérő Csobánc Vadásztársaságra vár majd.
A huszonkilencedik nagydíj ismét bebizonyította, hogy a lövészeti felkészültség fejlesztése, a biztonságos fegyverkezelés és a vadászközösség összetartozásának erősítése kéz a kézben jár. A résztvevők egyhangú véleménye szerint kiváló hangulatú, emlékezetes napot tölthettek együtt Balatonfűzfőn, amely méltó előfutára volt a jövő évi jubileumi, harmincadik versenynek.
Fotó: Szegedi László
Forrás: -PS- OMVK
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
Hivatásos vadászok regionális válogató versenye
A Vas megyei Kemenesmagasiban rendezték Vas-Zala-Somogy hivatásos vadászainak válogató versenyét az idén először,
A Vas megyei Kemenesmagasiban rendezték Vas-Zala-Somogy hivatásos vadászainak válogató versenyét az idén először, regionális jelleggel. A verseny célja a három legjobb jáger kiválasztása egy nívós válogató keretében, ahol a megyék legjobbjai képviselik majd a Területi Szervezetüket júliusban, az országos megmérettetésen.

Fotó: OMVK
20 versenyző indult összesen a versenyszámokban, úgy, mint korong- és golyóslövészet, trófeabírálat, sebzési jelek vizsgálata, teszt és növényfelismerés.
A somogyi kamarai delegáció hat versenyzőből és a korábbi helyi versenyek bíráiból állt.
Versenyzőink közül Rózsa Martin, Boda Csaba és Beda János lettek az I-III. helyezettek, míg Rózsa Martin az összesített versenyben előkelő ezüstérmes helyet vívott ki, így ő képviseli Somogyot a főversenyen. Igazán jó hangulatú és színvonalas versenyt raktak össze a helyiek, külön köszönet Kenesei István titkár kollégának!
Jövőre Somogyon a sor a rendezést illetően, és bár magasra került a léc, szeretettel várjuk a vasi és zalai hivatásos vadászokat egy hasonlóan jól szervezett versenyen!
Forrás: Dr. Kemenszky Péter – OMVK














































