Vadászat
Kopjafát állítottak a karcagi vadászok
Kopjafát állított egykori tagjai emlékére szombaton az 1874-ben alakult Karcagi Nagykun Vadásztársaság, amelynek jelenéről, a vadlibákkal és vaddisznókkal folytatott harcról Hubai Imre Csaba elnököt kérdeztük.

Hubai Imre Csaba a karcagi vadásztársaság tagjainak emlékére állított kopjafa előtt. (Fotó: Daróczi Erzsébet)
– A vadásztársaságunk 1874-ben 21 fővel alakult, ma az ország legnagyobb vadásztársasága vagyunk 104 fős létszámmal.
– Vadászterületünk több mint 26 ezer hektár. Már alapítóink is nagyon természetvédő vadászok voltak, akik megfelelő bölcsességgel az alapszabályukba ma is aktuális dolgokat vettek be.
– Vezetőtársaimmal úgy gondoltuk, hogy méltó emléket állítunk elhunyt vadásztársainknak Sinka István fafaragó vadásztársunk kopjafájával, melyhez a talapzatot Györfi Sándor Kossuth-díjas szobrászművész, szintén tagtársunk készítette. A kopjafa előtt ezentúl minden augusztusban megemlékezünk majd vadásztársainkra – sorolja Hubai Imre Csaba.
– A vadásztársaság megalakulása óta mindig voltak szélsőséges időszakok, ami a gazdálkodókat és a vadakat is megfelelő alkalmazkodásra késztette, de az alkalmazkodásban benne van a gondoskodás is – mondta a vezető.
– Nyáron a vízellátás a legfontosabb a vadak számára, melyet folyamatosan biztosítunk. Minden olyan pályázaton részt veszünk, ahol élőhelyfejlesztésre lehet kapni támogatást. A vízellátás mellett biztosítani tudjuk a vadak számára a több mint 180 hektár vadászföldünkön az ellátást is.
– A megtervezett vadgazdálkodásnak köszönhetően ebben a hőségben is kiemelkedő az állományunk. A vadeltartó képesség maximumon van az őznél. Több mint 180 bakot terveztünk kilőni és a selejtezés is megtörténik.
– Úgy igyekszünk az őzállományt kezelni, hogy a törzsállomány megfelelő fejlettséggel bírjon. Emellett fácánneveléssel is foglalkozunk, mesterségesen nevelünk évi 5–6000 fácánt, de a vadfácánállományunk is szaporodik.
– A mezeinyúl-állományunk az utóbbi két-három évben már jelentős növekedést mutat, bár még nem éri el a valamikori 500 darabot, de a törzsállomány alkalmas arra, hogy felszaporodjon, és hasznot is hozzon a vadásztársaságnak. A dúvadirtásról is szólni kell, hiszen a dúvad nekünk konkurenciát jelent az apróvadaknál.
– A határban jelen van az aranysakál, a róka, a szarka, a szajkó, a borz, ezeket korlátozzuk, hiszen ezek az állatok is a természet részei, de úgy tartjuk fent, hogy jelentős gazdasági kárt ne okozzon.
– Karcagra nem jellemző, mint máshol, hogy lakóépületek környékére bemerészkedne a vaddisznó.
– Ezt mi meg is előztük, hiszen amikor évekkel ezelőtt láttuk, hogy a csatornák mentén, az erdősávoknál bevándoroltak a város szélére a zártkertekbe, felvettük a kapcsolatot a Hortobágyi Nemzeti Parkkal, és megállapodtunk abban, hogy ahol a legjobban szaporodik a vaddisznó, ott ők kordában tartják az állományt.
– Három éve kilőttünk 242 vaddisznót, ami jelentősen korlátozta a létszámot, most 50–60 disznó van a határban, ebből is elejtünk, de nyilvánvalóan a maradék olyan mértékben nem tud felszaporodni, hogy bejöjjön a városba és zavarja a zártkertek tulajdonosait, a városlakókat.
– Szólni kell azonban arról is, hogy a sertéspestis kapcsán jobban odafigyelünk a vaddisznóállományra. Különböző képzéseket tartottunk a vadászok részére, vadászaton csak az vehet részt, aki ezen ott volt.
– Az év folyamán találtunk egy tbc-s őzet a területünkön, ami arra figyelmeztetett bennünket, hogy feltárjuk azt a környezetet, ahol megtalálták, hogy megelőzzük az ilyen problémákat. Egy fertőzött őz esetlegesen veszélyeztetheti a lakosság azon részét, amely kapcsolatba kerül vele a temetőkben.
– Ennek elkerülésére mindent elkövetünk az egyházakkal közösen, de a végső megoldás a temetők körbekerítése lenne, hogy ne kerüljenek ezek a vadak a sírok közelébe se – sorolja Hubai Imre Csaba.
A vadlibák is károkat okoznak
Hubai Imre Csaba szerint jelentős probléma a határban a vadliba okozta kár.
– Nálunk csak decemberben vadászható, de a károkozása az őszi vetésben igen jelentős, s már októberben érzékelhető. A Tisza túloldalán akkor már vadászható. Ebben a kérdésben a vadásztársaság tehetetlen, mert szakhatósági döntést kellene hozzá változtatni.
– Nagyon lassú folyamat ennek a szabálynak a megváltoztatása, így addig jelentős káraink keletkeznek. További lépésekre volna szükség annak érdekében, hogy a rajtunk kívül álló okok miatt a meglévő állományt tudjuk megfelelően korlátozni, riasztani.
– Úgy gondolom, ebben a jövőben mindenképpen lépéseket kell tenni – mondta Hubai Imre Csaba.
- Jánoshalmi vadászok jártak a vajdasági Szenttamáson (szenttamas.rs)
- Évfordulóra készül a dél-bánsági Nyúl Vadászegyesület (pannonrtv.com)
szoljon.hu
Vadászat
KITEKINTŐ (NÉMETORSZÁG): Azonosították az első aranysakál territóriumot
Aranysakálokat figyeltek meg Észak-Németországban.
Schleswig-Holstein tartományban először sikerült aranysakál-territóriumot azonosítani. A Plön járás területén két egyed jelenlétét is egyértelműen igazolták. A tartományi vadászszövetség szakmailag jelentősnek minősítette az észlelést.
A Landesjagdverband Schleswig-Holstein ügyvezetője, Marcus Böhmer így nyilatkozott:
„Az aranysakál kisebb, mint a farkas, félénkebb, mint sokan gondolják, és Schleswig-Holstein számára ez az aranysakálpár figyelemre méltó faunisztikai bizonyíték. Most az a feladat, hogy terjedését szakszerűen dokumentáljuk, és fejlődését folyamatosan nyomon kövessük.”

A fénykép illusztráció. Fotó: Kurfis Ilona amatőr természetfotós – Agro Jager News
Hangfelvételek igazolják a jelenlétet
A jelenlétet beszámolók szerint a fajra jellemző vonyítás alapján sikerült igazolni. Mintegy két hét alatt összesen kilenc hangfelvételt rögzítettek, amelyeken egyértelműen két egyed hallható. Ezek a felvételek a C1 kategóriába sorolt, megbízható bizonyítéknak számítanak.
A pontos helyszínt nem hozzák nyilvánosságra
Az aranysakálok viszonylag kis, körülbelül 2–10 négyzetkilométeres territóriumokat foglalnak el. Ugyanakkor az állatok az Landesamt für Umwelt szerint érzékenyen reagálnak a zavarásra, ezért a hatóság egyelőre nem hozza nyilvánosságra a pontos lelőhelyet.
Új ragadozó faj Németországban
Az aranysakál megjelenésében és méretében a farkas és a róka között helyezkedik el. Jellegzetes a sárgásszürke bundája, amely helyenként vöröses árnyalatú. Az állat rendkívül alkalmazkodóképes: táplálékát többek között madarak, hüllők és kétéltűek alkotják – ezek közül számos faj Németországban veszélyeztetett. Ugyanakkor vadon élő és haszonállatokat is elejthet. Többnyire kisebb családi csoportokban vagy párban él.
Jelentős megfigyelés a vadgazdálkodás számára
A vadászszövetség szerint az eset kiemelt jelentőséggel bír a vadgazdálkodás, a természetvédelem és a monitoring szempontjából. Az újonnan megjelenő fajokat – mint most az aranysakált – időben fel kell mérni és szakszerűen értékelni, hogy a változások megbízhatóan követhetők legyenek.
A szervezet úgy látja, hogy ez az eset fontos jelzés a vadállomány-megfigyelés további erősítésére. Csak megfelelő adatok birtokában lehet az élővilágban zajló új folyamatokat objektíven értékelni.
Korábban Schleswig-Holsteinben már történt egy figyelemfelkeltő eset: egy aranysakál Sylt szigetén több tucat haszonállatot ejtett el, azonban az az egyed azóta sem került elő.
Forrás: Jäger
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
KITEKINTŐ (Németország): Lezárult a módosítás: a farkas is szerepel a vadászati törvényben
A farkas bekerült Szász-Anhalt tartományi vadászati törvényébe
Befejeződött a vadászati törvény módosítása Szász-Anhalt tartományban. A tartományi vadászszövetség ezt mérföldkőnek nevezi. De mik a legfontosabb eredmények?
A Szász-Anhalt Tartományi Vadászszövetség beszámolt a vadászati törvény módosításáról. A szövetség Instagram-oldala szerint a folyamat lezárult – és valódi mérföldkőnek számít. A módosítás azért különleges, mert „minden fontos kérdés megoldódott a tárgyalóasztalnál, konstruktív párbeszéd során”.

Fotó: Pixabay
A vadászszövetség kifejezetten pozitívan értékeli a változtatásokat, és hangsúlyozza, hogy ezek az eredmények „egyáltalán nem magától értetődők”.
Szász-Anhalt vadászati törvénye: farkas, jogbiztonság és további változások
Melyek a legfontosabb eredmények, és milyen változások várnak a vadászokra?
Az egyik legfontosabb pont, hogy a farkas mostantól hivatalosan is bekerült a tartományi vadászati törvénybe. Ez a kérdés különösen nagy figyelmet kapott, miután a farkas védettségi szintjét csökkentették.
Emellett több más fontos változás is történt:
- Javulhat a mezőgazdasági vadkárok megelőzése.
- Újraszabályozták a határon átnyúló sebzett vad keresését (utánkeresést), és elismerik más tartományokból érkező vérebvezetőket is.
- Egyértelműbb jogi kereteket kaptak a hajtóvadászatok (különösen a „stöberjagd”), így nagyobb jogbiztonság jön létre.
Egy korábban sok vitát kiváltó kérdést is rendeztek: különböző szervezetek közbelépésének köszönhetően a macskákra vonatkozó vadászati védelem továbbra is gyakorlatban alkalmazható marad.
Emellett az utolsó pillanatban bekerült a törvénybe az etetőautomaták (vadcsalogató berendezések) használatának szabályozása is.
A vadászszövetség dicséri a módosítást
A Szász-Anhalt Tartományi Vadászszövetség szerint „minden kulcskérdésben aktívan részt vettek a tárgyalásokban, közvetítettek, és olyan megoldásokat értek el, amelyek jelentősen javítják a vadászat gyakorlati feltételeit és növelik a jogbiztonságot”.
A szövetség ezért köszönetet mondott a kormányzó pártoknak, a minisztériumoknak, valamint a tartományban működő szakmai szervezeteknek is az együttműködésért.
Forrás: Jäger
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
Tavaszi színkavalkád az erdőszéleken – a fácánok dürgése
A közönséges fácán dürgéséről közölt cikket az Ipolyerdő Zrt.
Ahogy a tavasz határozottabban bontakozik ki az Ipoly menti erdők és mezők világában, egy különösen látványos madárfaj kerül a figyelem középpontjába: a közönséges fácán.
Bár ezt az Ázsiából származó madarat elsősorban vadászatos szempontból ismerik, az április inkább a természet egyik legszínesebb jelenségéről szól: a dürgésről, azaz a párzásukról.

Udvarlás – Fotó: Ipolyerdő Zrt. – Vadfajok.hu
A fácánok dürgése a madárvilág egyik leglátványosabb udvarlási viselkedése, amely nálunk az áprilisi időszakban figyelhető meg.
A legismertebb fajuk a közönséges fácán (Phasianus colchicus).
A fácán őshazája a Kaukázustól az Amurig húzódik. Európába az ókorban telepítették be, és azóta a kontinens nagy részén elterjedt. Először a görögök hozták hazájukba a Kaukázus vidékéről, tőlük a rómaiak vették át udvaraik díszeként, majd telepítették a megszállt területekre tovább, Nyugat- és Északnyugat-Európába, valamint Angliába is.
A modern korban a fácán az egyik legfontosabb apróvad, tenyésztése az apróvad-gazdálkodás önálló szakterülete. Vadon élő populációi a vidék üde színfoltjai.
Mifelénk, nagyvadas vadászterületeken jellemzően nem vadászunk rájuk, csak gyönyörködünk bennük és az általuk produkált különleges jelenségekben.
A dürgésről
A kakasok ilyenkor territóriumot foglalnak, és igyekeznek minél több tojót maguk köré gyűjteni. A domináns egyedek előnyben vannak: erőteljesebb megjelenésük és kitartóbb viselkedésük növeli esélyeiket a szaporodásra. A tojók ezzel szemben jóval rejtettebb életmódot folytatnak – barnás, mintázott tollazatuk kiváló álcát biztosít számukra a fűben és cserjésekben.
A dürgő kakasok szinte folyamatos „szolgálatban” állnak.
Feltűnő, fémesen csillogó tollazatuk – zöldes fej, vörös arcbőr, rézbarna és arany árnyalatok – nem csupán esztétikai élményt nyújt, hanem fontos szerepet játszik a tojók figyelmének felkeltésében.
A dürgő fácánkakas rendkívül feltűnően viselkedik: tollazatát felborzolja, hogy nagyobbnak és erőteljesebbnek tűnjön. Szárnyait leereszti és kissé széttárja, farktollait legyezőszerűen kinyitja, közben jellegzetes, rekedt „kakaskukorékolás-szerű” hangot ad – amely a szárnycsapkodással együtt akár több száz méterről is hallható.
Köröz a tojó körül, gyakran féloldalasan mutatva magát Ez a vizuális bemutató a tojó figyelmének felkeltésére szolgál. Néha felugrik a levegőbe, majd visszaérkezve folytatja a bemutatót. Ezek a hangok egyszerre szolgálnak területjelzésre és a rivális hímek elriasztására.
Hajnalban, kora reggel a legaktívabbak – mezőkön, erdőszéleken, mezőgazdasági területeken.
A dürgésnek több fontos funkciója van:
- Párválasztás: a tojó a legerősebb, leglátványosabb hímet választja
- Rangharc: a kakasok egymással is versengenek, harcolnak
- Territóriumvédelem: a hím jelzi, hogy az adott terület foglalt
A sikeres dürgés után a tojó elfogadja a hímet, és megtörténik a párzás.
A dürgés nemcsak a szaporodás része, hanem egy komplex viselkedési forma, amelyben a látvány, a hang és az erőfitogtatás egyszerre játszik szerepet.
Élettani szempontból ez az időszak komoly igénybevételt jelent a kakasok számára.
A folyamatos aktivitás, a vetélytársakkal való összecsapások és az állandó készenlét jelentős energiát emészt fel. Ez az időszak egyben a természetes kiválasztódás fontos színtere is: csak a legerősebb és legegészségesebb egyedek képesek sikeresen részt venni a szaporodásban. A fácán jelenléte így nemcsak biológiai érdekesség, hanem „üdítő színfolt” is a tájban.
Az erdőszélek, mezőgazdasági területek és cserjések mozaikos élőhelyein élő madár jól alkalmazkodott az ember által alakított környezethez. Gyakran megfigyelhető utak mentén, réteken vagy akár települések közelében, ahol jellegzetes mozgása és rikoltása könnyen felismerhetővé teszi.
A tavaszi időszak kiváló alkalom arra, hogy egy séta során ne csak a rügyfakadást és a virágzó aljnövényzetet figyeljük meg, hanem meghalljuk és megpillantsuk ezt a különleges madarat is.
A fácánok dürgése a természet körforgásának fontos része: látványos és hangos emlékeztető arra, hogy az élővilág ilyenkor van igazán „életben”.
Forrás: Ipolyerdő Zrt.

