A klímaváltozás közvetlenül és közvetett módon is hat a nagyvadfajok populációdinamikájára és viselkedésére. E fajok túlszaporodásának negatív következményei sokrétűek, ezek csökkentésére és értékelésére jelenleg korlátozottak a rendelkezésre álló eszközök és módszerek. Pedig a klímaváltozás hazánkban is kézzelfoghatóan jelentkezik. Az utóbbi harminc évben (az Északi-középhegység magasabb részeit kivéve) évtizedenként 0,4–0,5 Celsius fokkal emelkedett az éves átlaghőmérséklet.

Náhlik András szerint a túlszaporodás visszaszorítása érdekében a vadászati tervezés pontosságát kellene növelni (Fotó: Balogh Ákos)

A Magyar Tudományos Akadémia VEAB Tudósklubjának volt a vendége Náhlik András egyetemi tanár, aki A klímaváltozás hatása a vadgazdálkodásban címmel tartott előadást. A Soproni Egyetem rektora, az erdőmérnöki kar Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézetének professzora elmondta, hogy a nagyvadfajok populációdinamikáját elsősorban a vadászati hasznosítás szabályozza.

Amennyiben alulhasznosítás van, bekövetkezik a túlszaporodás. Emellett az olyan tényező, mint például a klímaváltozás növeli néhány vadfaj szaporodóképességét. Ilyen a vaddisznó is, amelynél az ellések zöme február-március hónapokban történik, és mivel enyhébbek a telek, a malacok pusztulása jelentősen lecsökkent. Ráadásul – ugyancsak a klímaváltozás hatására – hosszabb távon az erdeink összetétele a bükkösök felől a tölgyesek irányába tolódik el. Utóbbi makktermése nagyon fontos tápláléka a vaddisznónak.

A túlszaporodásban természetesen az emberi tényező is szerepet játszik. A vadászterületeken szórókat üzemeltetnek vadászati céllal, hogy odacsalogassák a vaddisznót. Gabonát, kukoricát szórnak ki, de ezzel az állat szaporodóképességét is növelik, hiszen ha kevesebb makk terem, a kieső táplálékot a szórókról pótolhatja a vad.

Náhlik professzor szerint a túlszaporodás visszaszorítása érdekében először a vadászati tervezés pontosságát kellene növelni. Ehhez a vadak száma és a szaporulat pontosabb becslésére lenne szükség, ami erdősült területeken még nem megoldott, és ez nemcsak nálunk, de Európa-szerte problémát jelent. Az állományváltozások trendjéről a vaddisznó esetében a lelövések száma adja a legmegbízhatóbb információt. Míg 1981-ben alig több mint 20 ezer vaddisznót lőttek, addig 2017-ben a vadászati hasznosítás már meghaladta a 150 ezret. – Azt látjuk, hogy a 90-es évek közepétől a hazai vaddisznóállomány nagyon gyors, exponenciális növekedése indult meg.

Érdekes, hogy ugyanebben az időben ez egész Európában megtörtént. Itt nyilvánvalóan közös okokat kell keresni. 2015-ben megjelent egy publikációnk egy nemzetközi folyóiratban, amelyben tizenhat európai ország adatait dolgoztuk fel, és azt látjuk, hogy mivel leginkább a vadászok pusztítják az állatokat, ezért a vadászati alulhasznosítás okolható elsősorban a túlszaporodásért – fogalmazott a szakember, aki az okok között kiemelte azt is, hogy csökkent az érdeklődés a vadászat iránt. Főleg Nyugat-Európában vadásznak kevesebben, mert ott a fiatalok inkább a szabadidősportokat, például a síelést, a raftingot részesítik előnyben.

Hazánk kivételnek számít, mert nálunk nőtt a számuk, de a vaddisznók állománya mégis „kiszökött” a vadászok szabályozása alól, mert gyorsabb volt a növekedése, mint a vadászok számáé. Az exponenciális növekedés olyan mértékű, hogy a szaporulat nagyságának megfelelő vadászati hasznosítás már nem tud lépést tartani a túlszaporodással. Pedig, ha a vadkár kigazdálkodhatatlanná válik a vadászatra jogosult számára, akkor fokozni kell a hasznosítás mértéket, azaz csökkenteni kell a vadállomány nagyságát – hangsúlyozta a professzor.

veol.hu