Vadászat
Mesterhármas 1980-ból
Tanulj Szegeden erdészeti és földmérési ismereteket. Felnőttkézésben (25 év felett) akár két év alatt megszerezheted a képesítést. Részletekért kattints a képre!
Bulin István az 1980-as évek legelején vaddisznóra vadászott. Akkori élményeiről lapunknak számolt be:
Hideg novemberi napra kellett felkészülni. Csípős, északi szél fújt, de – ahogy mi, vadászok mondjuk – vadászatra jó, sőt annál is jobb idő volt. Már a délelőtti órákban elhatároztam, hogy ma vadászni megyek. Tudtam, hogy holdvilág várható, és a szél miatt ködre sem kell számítani.

A szükséges felszerelés a hátizsákban volt, így csak a puskát és a meleg ruhát kellett bepakolni az autóba. Sajnos nem a vadászterületen laktam, ezért közel egy órát kellett utaznom. Volt elképzelésem arról, hogy a terület mely részére volna érdemes kimenni, de a végső döntés mindig a beírófüzetnél dőlt el. Szerencsém volt: a hideg, csípős szélnek köszönhetően – gondolom – senkinek nem volt kedve „kifújatni a port a gatyájából”.
Ilyen télies időben soha nem siettem a területre, mert az volt az elvem, hogy inkább a vad várjon rám, mint én a vadra.
Mire kiértem, a nap már alábukott a horizonton, és az időközben felkelt hold vette át az uralmat. Abban az időben a gazdálkodók – többnyire a tsz-ek – még nem siettek annyira a munkákkal: hiába írtunk novembert, voltak helyek, ahol a kukorica még nem volt learatva. Egy ilyen területre igyekeztem.
Az autót hátrahagyva indultam az erdő sarkán felállított magasles irányába. Balra tőlem a még lábon álló kukorica, jobbra egy szépen kikelt őszi búzatábla, szemben pedig egy nagy erdőtömb húzódott.
A süvítő, hideg szél estére sem csillapodott, viszont a búzavetés felől fújt, így nem kellett attól tartanom, hogy rossz lesz a szelem. Hozzávetőlegesen félúton jártam, amikor vaddisznóvisításra lettem figyelmes. A hang az erdő felől érkezett, és számomra egyértelművé vált, hogy javában zajlik a búgás. Körülbelül 150 méterre lehettem a lestől.
Az út szélén jobbról egy árok vezetett, amelynek mentén kisebb kökénybokrok álltak, valamint egy vadkörtefa, amely mögé sikerült takarásba húzódnom.
Abban az időben billenő, vegyes csövű fegyverrel vadásztam: 7×65R és 16/70 kaliberben. Babonából – mind a mai napig – mindig négy darab golyós patront viszek magammal les- és cserkelővadászat alkalmával. Ebben az esetben volt nálam egy Brenneke is a sörétes csőben.
Pár perces feszült várakozás után megjelentek a süldők a búzavetésen, tőlem körülbelül 40–45 méterre. Szépen, sorban haladtak a kukorica irányába. Úgy gondoltam, beengedem őket a kukoricába, mert tudtam, hogy kan is van a kondában, és ha most lövést teszek, nem biztos, hogy előjön.
Már majdnem beértek a kukorica takarásába, amikor elhatározásomat megváltoztatva mégis lövést tettem az utolsó süldőre, mondván: ha mégsem jönnek ki a többiek, elszalasztok egy lehetőséget. Lövésemre a süldő azonnal összeesett.
Új patront csúsztattam a csőbe, amikor a szemem sarkából megláttam két nagy disznót, amint az erdő szélétől a kukorica felé szaladtak. Mivel a hátsót láttam nagyobbnak, és feltételeztem, hogy az lehet a kan, arra tettem lövést. Lövésemre az is „tűzben rogyott”.
Erre azonban a süldő felállt, és a kukoricás felé indult. A harmadik lövés végleg helyben marasztalta. De mit ad isten: erre a lövésre a nagy disznó is felállt, majd bizonytalanul elindult az erdő felé. Szükség volt a negyedik lövésre is, amely őt is végleg helyben marasztalta.
Nagy volt az örömöm, és már egy csöppet sem érdekelt a szél. Csak álltam, és néztem a vetésen fekvő két mozdulatlan „gombócot”. Körülöttem úgy tűnt, elcsendesedett minden – talán még a száraz kukoricalevelek sem zörögtek úgy a szélben.
A kötelező „cigarettaszünet” elteltével úgy döntöttem, először a nagyobbat nézem meg, és megpróbálom kihúzni az útra. Első gondolatom az volt, hogy puskát, távcsövet, hátizsákot és nagykabátot hátrahagyva megyek oda, aztán eszembe jutott, hogy az „ördög nem alszik”, ezért a puskát magammal vittem.
Jól is tettem, mert körülbelül félúton voltam az út és a disznó között, amikor egy magányos süldő rohant ki az erdőből, egyenesen felém. Alig tíz méterre lehetett, amikor elengedtem a Brennekét. Egy nagy ugrás után holtan esett össze.
A disznókat az útra húztam, megadtam nekik a végtisztességet, majd zsigerelést követően néhány ruhadarabomat hátrahagyva – a ragadozók elriasztása miatt – hazautaztam. Pár óra alvás után segítséggel a leadóhelyre szállítottuk őket.
Ez a rövid története az első mesterhármasomnak.
Írta és fényképezte: Bulin István
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Agro Jager News
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
Ragadozóvadászat a gyakorlatban
Gyakorlati útmutató a vörös róka vadászatához – Őrhalmi Csabától:
Kattints a képre és kedveld a WILD Hungary Facebook oldalát is!
SEFAG Zrt.:A ragadozóvadászat sok jáger szívét megdobogtatja, igazi kihívás, mert a predátorok meglehetősen óvatosak és intelligensek. Itt a róka koslatásának időszaka, elő a hívósíppal és eredjünk a nyomába! 🦊❄️ A vadhívás elismert hazai szakértőjét, Őrhalmi Csabát kérdeztük a téma kapcsán: „A párzási időszakban a koslató hangokkal próbálkozzunk.

Fotó: Pixabay
Hangyál József Démon rókaugató sípja pl. nagyon élethűen utánozza a kan róka – „kau-kau-kau” – ugató hangját, de a szuka róka vonyító, sikolyszerű keresőhangját is jól imitálja, emellett a koslatás időszakában a Nordik Fox Heat nevű sípja is nagyon jól beválik. Amikor a szuka és a kan találkoznak a párzás idején, egy rituális harc alakul ki a rókák között, lesunyt fülekkel a két hátsó lábukra állnak, a mellső lábukkal egymást tapicskolják és nyitott szájjal „kerregő” hangot hallatnak. Ezzel a hanggal is kísérletezhetünk, de működhet a területjelző hang is.
A prédahangra való reagálás a koslatás időszakában nagyon hektikus, bár biztosat sosem lehet tudni. A koslatási időszak végeztével a prédaállatok hangjával kísérletezzünk, pl. egércincogás, nyúlsirám, patkány vészhang (Hangyál József készített erre egy nagyon jó lemez sípot), sőt már a kotkodácsolásra is van kotlós vészhang sípja. Beválhat pl. a szajkósíp, szóba jöhet az őzgida sírás, a különböző madár-vészhangok, a szarka vészhang és a malacvisítás is.
Ha a rókát egyszer már behívtuk pl. egércincogással és elhibáztuk, akkor arra a hangra már nem jön, kétszer nem tudjuk becsapni. A szuka „közelhívó hangjával” – „tr-tr-tr”, a nőstény így hívja elő a kölyköket a kotorékból, amikor meghozza nekik a táplálékot – leginkább a kölyöknevelés időszakában érdemes próbálkozni a kotorékok környékén. Ne legyünk restek, bátran kísérletezzünk a hangokkal és a siker nem marad el!”
Forrás: SEFAG Zrt.
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Agro Jager News
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
KITEKINTŐ: Németország – Két farkast gázoltak Berlin mellett
Egy 47 éves nő, Berlin felé tartva, közvetlenül a városhatár előtt két farkast gázolt el, amelyek elpusztultak a balesetben.
Egy 47 éves nő, Berlin felé tartva, közvetlenül a városhatár előtt két farkast gázolt el, amelyek elpusztultak a balesetben. A vadbaleset nem sokkal reggel 9 óra után történt a B5-ös szövetségi úton, Dallgow-Döberitz és Berlin–Staaken között. Az első megállapítások szerint az állatok egyenes útszakaszon, váratlanul futottak az úttestre.

Farkasokat gázoltak Berlin alatt. Forrás: B.Z.
A Škoda személygépkocsi vezetője már nem tudott megállni, és mindkét fiatal állatot elütötte. A rendőrség szóvivője elmondta: „A vészfékezés ellenére a járművezető nem tudta elkerülni az ütközést.”
A balesetet szenvedett járművet el kellett szállítani, a sofőr nem sérült meg. A mögöttes jármű vezetője hirtelen fékezésre kényszerült, majd nekiütközött az előtte haladó autónak. A 47 éves nő, valamint a baleset további érintettjei sérülés nélkül megúszták az ütközést.

Farkasokat gázoltak Berlin alatt. Forrás: B.Z.
A farkasok a helyszínen elpusztultak
A két állat a baleset következtében a helyszínen elpusztult. A Brandenburgi Rendőrség értesítette a Berlini Állat- és Vadvilágkutató Intézetet, ahová beszállították a tetemeket. Jelejelenleg azt vizsgálják, honnan származtak az állatok.

Farkasokat gázoltak Berlin alatt. Forrás: B.Z.
Berlin vadállományért felelős Derk Ehlert a B.Z. c. lap megkeresésére elmondta: nem számít szokatlannak, hogy fiatal farkasok együtt mozognak. Az egyéves példányok a szülők és fiatalabb testvéreik territóriumában szereznek tapasztalatot egészen ivaréretté válásukig.
A rendőrség tájékoztatása szerint az úttest megtisztítása és a helyszínelés idejére a B5-ös utat Berlin irányába mintegy fél órára lezárták. A menetképtelenné vált járművet elszállították, a keletkezett anyagi kárt a rendőrség körülbelül 10 000 euróra becsülte.
Írta:
Katharina Metag
vezető szerkesztő
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
Fácánra vadászó rókát kaptak lencsevégre
Még a gyakorló vadászok számára is ritka pillanatot örökített meg Körmendy Teréz, amikor egy, a fácánokra leső rókát vett észre lese körül. A róka lopakodása sikerrel zárult és ezt sikerült megörökíteni a természetfotósnak. Január elsején Kőhídi Lászlótól kaptunk egy hasonló képet, amelyet Mór környékén készített, most folytatjuk a róka-fácán sorozatunkat.

Körmendy Zizi lese előtt kapott el egy fácánt egy vörös róka. Fotó: Körmendy Zizi / Agro Jager
“A Pilis hegység rejtekében, az erdei madár lesben hosszú órákat várakozva, az etetőre járó erdőlakókat szoktam fényképezni. A vörös róka nagyon ritkán, de azért felbukkant időnként a környéken- inkább csak átlopakodott eddig a rét szélén, a nagy fű takarásában, ügyet se vetve az ott kapirgáló fácánokra. Megjelenése mindig izgalommal töltött el – bárcsak lencsevégre tudnám kapni őkelmét.

Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálja
Tartalmak már 1999-től
Ezen a téli hideg, havas napon, amikor a fotó készült, minden másként történt. A róka megjelent a bokrok között, láttam, hogy másként viselkedik, egyre közelebb oson, meglapul a magas fűben, és hosszú percekig mozdulatlanul figyelte a madarakat. Az egyik fácánkakas beteg, legyengült példány lehetett, nem volt olyan éber, mint a többiek. Ezt az állapotot megérezte a ravaszdi, és egy pillanat alatt rávetette magát a madárra, elkapta a nyakát és elvonszolta a bokrok közé. A róka végre jól lakhatott, a kakasnak nem volt szerencséje.
A természet – egyszerre ad és elvesz” – zárta beszámolóját Körmendy Teréz.
Írta és fényképezte:
Körmendy Teréz


