Debrecen-Pallagról 1955-ben került Szegedre az erdészoktatás, s bár az 1980-as évek elejéig mezőgazdasági osztályuk is volt, az oktatás gerincét az erdészet adta. „Az Alföld ezen részén alacsony az erdősültség, ezért is kellett ide az iskola” − indokolta a helyválasztást Máhig József igazgató. Elsősorban technikusokat képeznek, középvezetőket nevelnek ki, közülük sokan folytatják felsőfokon a tanulmányaikat. Az idén végzett osztály 27 tanulójából 18 továbbtanul, ők úgy vélik, főiskolai, egyetemi diplomával biztosabb a helyük a munkaerőpiacon.Az intézmény vezetői, munkatársai kiváló kapcsolatokat ápolnak a szakmai szervezetekkel, amelyektől pozitív visszajelzések érkeznek az oktatás színvonaláról. „Kis iskola vagyunk, 250 diákkal. Ha egy tanuló neve elhangzik a tanáriban, majdnem mindenki tudja, kiről van szó” − hangsúlyozta a szakember. A továbbiakban is szeretnék megtartani ezt a családias légkört. Ebben kulcsszerep jut a nevelőtestületnek, akinek szintén célja, hogy gondozzák a tehetségeket, a lemaradókat pedig felzárkóztassák.
Elsősorban Csongrád és Bács-Kiskun megyékből érkeznek, de jönnek távolabbról is, és egyre több szegedi fiatal választja az intézményt.
− meséli Halápi Nándor, aki 1982-ben érkezett az intézménybe, s azt 1997-től két évtizeden keresztül vezette.
Sok tanulónak már a nagyapja is idejárt, nemzedékek nőttek fel az iskola falai között. Az erdészetek mellett a vadászat területén vagy a nemzeti parkoknál találnak megélhetést. Generációváltást élünk a szakmában, nincsen elhelyezkedési probléma.
„Az iskolánk betartja a tantervben előírtakat, de mindig sikerül valami pluszt is hozzátennünk” − jegyezte meg Máhig József. Azon igyekeznek, hogy az intézményből kikerülőknek legyen szakmai becsülete a munkahelyükön. Végzett technikusokat csak hagyományos erdésziskolákból keresnek a gazdaságok. Ezek az intézmények képesek a megújulásra, ugyanakkor erdőmérnök tanárokkal dolgoznak, akik nem csak értik a szakmát, hanem annak elkötelezettjei is.„A duális képzést nem az erdész szakmára találták ki” − nyugtázta az igazgató, mondván a kerületvezető erdészek túlterheltek, nincsen idejük arra, hogy diákokat pártfogoljanak. Ugyanakkor a gazdaságokban szívesen látják az iskola tanulóit.
A fiataloknak élmény az idősebb erdészekkel együtt járni a rengeteget. Emellett minden évben egy hét tanulmányi kiránduláson vesznek részt, a negyedik év végére szinte bejárják az országot. Ez nemcsak a szakmai fejlődést segíti, csapatépítésnek is kiváló. A tanulmányutakat az iskola finanszírozza, de sokat segít a Kiss Ferenc Alapítvány is.Egy idő után a közismeretis tanárok is „megfertőződnek” az erdészettel. „A magyar tanárnak erdész magyar tanárnak kell lennie” − idézte elődjét Halápi Nándor. Az erdész irodalomból merítve, a Bársony István Nemzetközi Ifjúsági Prózamondó Versenyen szép eredményeket érnek el tanulóik. Emellett az iskola dalárdája is öregbíti az intézmény hírnevét.
Az iskolából nem csak szakirányban tanulnak tovább a végzősök, lettek jogászok, orvosok vagy éppen művészek is.
„Az elmúlt években az országos szakmai tanulmányi verseny első három helyezettje között mindig volt szegedi diák” − mutatott rá a szakember. A nemes versengés a tanároknak is visszaigazolás. Az ágazati és ágazaton kívüli szakmai érettségi vizsgatárgyak versenyén tanulóik alig hagytak helyet a dobogón más iskolák diákjainak.
Az iskola szakmai és pedagógiai szellemi műhely egyben. Tudják, több munkával jobb eredményt érhetnek el, és ebben a tanári gárda teljes mértékig partner. Az alapítványon keresztül az Alföldi Erdőkért Egyesület munkájában vesznek részt, de a munkatársak többsége tagja az Országos Erdészeti Egyesületnek.
Az erdészavató Mikulás környékére esik, ennek részeként a vadprémekbe bújt újoncokkal a „keresztapák” hajtás keretében ismertetik meg a belváros nevezetességeit. Szólnak a kürtösök, imitálják a vadászatot, a Kárász utcában sétálgatók nagy örömére. A végzősöket szülők, barátok kísérik a selmeci hagyományokra épülő ballagáson. A tavaszi Kiss Ferenc Napon pedig tudományos vagy tudományosnak tűnő előadásokat tartanak a diákok. A diáknapot maguknak teszik emlékezetessé, a Holt-Maros melletti Gellért Szabadidő Központban sportvetélkedőkkel, horgászással, bográcsozással múlatják az időt.
A generációk kapcsolatának erősítésére hagyományt szeretnének teremteni a tavaly októberben először tartott öregdiák-találkozóból. Múlik az idő, tíz éve már, hogy az 50 éves érettségi találkozó résztvevőit a tanévzáró ünnepélyhez kapcsolódóan megtisztelik.
Saját kürtegyüttes„Még 2006-ban kérte segítségemet egy tanuló, hogy megalakíthassák az iskolai kürtegyletet. Az első gondolatom az volt, hogy sokba kerül ez számukra, a tanulók azonban csak gyakorlótermet kértek, a hangszert maguk vásárolták meg” − idézte fel Halápi Nándor. Ma közel húsz kürtössel büszkélkedhetnek, a szomszédos zeneiskola igazgatója tanítja őket. Évről évre bővítik repertoárjukat, a heti többszöri gyakorlás gyümölcse a sok felkérés. Műsoraik nemcsak az iskolai rendezvények színfoltjai, de a közeli vadásztársaságok is megkeresik őket. „Az egyik legfontosabb exportcikkünk” – mosolyog a korábbi igazgató. 
AlapítványA Kiss Ferenc Alapítványt 1990-ben Osztrogonácz János, az iskola volt tanulója alapította. Az alapítvány segít a középfokú oktatás fejlesztésében, a végzett erdészek továbbképzésében, az iskolai rendezvények, szakmai kirándulások támogatásával pedig komoly terhet vesz le az intézmény, illetve a családok válláról. Ma az iskola tanulóinak tizede kap tanulmányi, valamint szociális ösztöndíjat, havi 5-15 ezer forintot. Szakmai kapcsolataik túlnyúlnak az országhatáron. Mindent megtesznek azért is, hogy a végzett erdész technikusok ne csak itthon, de akár külföldön is „kapósak” legyenek. |
