A vadgazdálkodás kifejezés a hétköznapi ember számára nem sokat mond. Ennek oka lehet, hogy sokszor kevés a kapcsolatuk mezőgazdasággal, állattartással. Azt pedig laikusként nehéz átlátni, hogy miként lehet a Magyarország területén vadon élő állatokkal gazdálkodni. A témáról Pék László vadászt kérdeztük.

– A természet megőrzése a vadgazdálkodással foglalkozó szakemberek feladata is. Milyen céllal teszik ezt?

– Az egyik fő cél a természet eltartó képességének megfelelő állományszabályozás. Az emberi civilizáció fejlődése során az addigi őshonos növényektől és állatoktól foglaltunk el élőhelyet, táplálékforrást, az emberi célok miatt sokszor vadfajok tűntek, tűnnek ma is el az ember által a Földön végzett tevékenysége okán. A 21. században a világ minden területén az embereknek kell beavatkozniuk, hogy a megmaradt természeti kincseinknek esélye legyen a jövőben is fennmaradni, és mesterségen próbálunk az állatok és növények számára elviselhető környezetet fenntartani, hogy unokáink is testközelből csodálhassák a természet sokszínűségét, amelynek fontos része szakszerű vadgazdálkodás is.

– Ennek a feladatnak csak rengeteg érdek és cél összehangolásával lehet megfelelni. Van-e az érdekek között olyan, ami megelőzi a többit?

– A vadgazdálkodással foglalkozók feladata, hogy a törvényi és szakhatósági előírások alapján tartsák fenn a vadállat-populációk létszámát, a lehető legnagyobb sokszínűség mellett, az élőhely vadeltartó képességének megfelelően. Ezen feladatok és célok meghatározása és ellátásának komplexsége csak akkor látható át igazán, ha ezt egy egészként tekintjük, ami az agráriumon, az erdőgazdálkodáson, az állategészségügyön, természetvédelmen át a klímavédelemig tart. Minden életforma szép, és ha lehet, védeni és óvni kell a környezetükkel együtt, ám ez nem helyezhető az emberek egészsége, élete fölé.

– Sokan töltik szívesen szabadidejüket a szabadban, a természetben. Tehetnek-e ők is a környezet megóvásáért?

– A kirándulók, természetjárók magatartása is hozzájárul a természetvédelemhez, vadfajaink, azok élőhelyének megóvásához. Ha csak arra figyelnek, hogy a magukkal vitt élelem és italok csomagolóanyagait ne hagyják ott, hanem ahogy kifelé is elfért a táskában, autóban, azt hazavinnék a kukába, már tettek a természetért. A kutyákat nem azért tilos póráz nélkül sétáltatni az erdőn-mezőn, mert a törvényalkotónak örömöt okozott, hogy még az ebek életét is szabályozzák. Prózaibb az ok: legjobb barátunk genetikájában még él a ragadozóösztön, és ha lehetősége adódik, él is vele. Adott esetben ez őzgidák, nyúlfiak vagy földön fészkelő vadmadarak életébe kerülhet.

A természetben járva gyönyörködjünk annak szépségében, de ne fogjunk meg állatokat, többek között például a rejtőzködő őzgidát, mert azzal halálra ítéljük.

A suta napközben elfekteti és a gida addig lapul ott, amíg az anyja nem hívja. Ha azonban hozzáérünk, megérzi rajta az ember szagát és többé már nem eteti, nem gondozza. De fontos a saját egészségünk védelme is. A vadon élő állatok kerülik az emberrel való kontaktust, az ezzel ellentétes viselkedés sok esetben akár az emberre is veszélyes betegség egyik tünete lehet, mint például a rókáknál előforduló veszettség. A természetben járva csak szemléljük annak szépségét és kerüljük a velük való fizikai érintkezést.

– Állategészségügyi szempontból igen jelentős a szabadon élő vaddisznókban jelen lévő afrikaisertéspestis-járvány. Találkozhatnak-e ezzel a természetjárók?

– Az ASP vírus a vaddisznó mindenféle testnedvével és akár a hosszabb ideje elhullott állatok maradványaival is terjed. Akár 98 százalékos mortalitás mellett képes a vad- és a házisertés-állomány elpusztítására. A természetben járók bizonyos körülmények mellett a ruházatuk szennyezésével is tovább hurcolhatják a fertőzést mind a vad-, mind a házisertés-állományba. Ezért fontos, hogy a szabadban tartózkodók kerüljék az érintkezést a vaddisznókkal, és főképp ne etessék őket. Amennyiben beteg, elpusztult egyedekkel találkoznak a szabadban, értesítsék az illetékes vadgazdálkodót.

– A vadgazdálkodási szakmában dolgozók szemszögéből milyen kép rajzolódhat ki?

– Szerintem büszkék lehetünk arra, hogy az itthon folyó szakmai munka eredményeképp milyen kiváló genetikájú a magyarországi vadállomány, és azért dolgozunk, hogy ez a jövőben is fennmaradjon. Ezért a célért mindenki tehet, akinek fontos a természeti környezetünk jövője. Azt gondolom, hogy aki vadgazdálkodással foglalkozik, az átlagnál is többet tesz a természeti értékeink megőrzésért és annak hosszútávú fenntartásáért.

heol.hu