A hideg téli időszakban különösen fontos a vadállomány etetése, amit egyébként a közhiedelemmel ellentétben nemcsak ilyenkor végeznek a szakemberek, hanem egész évben.

Ifj. Fülöp István és édesapja a téli időszakban általában havi, ha pedig olyanok az időjárási viszonyok, kétheti rendszerességgel tölti fel az etetőket (Fotó: Szakony Attila / Zalai Hírlap)

A kétezerötszáz hektárnyi területet kezelő Csirkevölgy VT vadőrét, ifj. Fülöp Istvánt és édesapját kísértük el útjukra, mely során az egyik automata etetőt töltötték fel kukoricával. Nem volt könnyű bejutni a Csapihoz közeli erdőrészbe még terepjáróval sem, mely csak araszolva bírt haladni a csapában, ugyanis a talaj felső néhány centimétere a napsütéstől felázott, ám alatta fagyott maradt. De végül győzött a gép, no meg a vezetési rutin. Az automata etető egy fán függő, adagoló szerkezettel felszerelt műanyag hordó, mely – a programozhatóságának köszönhetően – meghatározott időközönként adott mennyiségű szemestakarmányt (összesen százötven kilogrammnyi fér bele) szór a talajra.

– A vadetetés nem korlátozódik csak a téli időszakra, bármikor elkezdhető, ősszel és nyáron is, mi egész évben etetünk a területünkön kihelyezett tíz automata szóróból és a többi etetőhelyen – árulta el ifjabb Fülöp István vadőr. – Télen mindenképpen kell etetni, mert nem találnak az állatok annyi táplálékot a szabadban, mint az év többi részében, ilyenkor jobban ránk vannak utalva. Ha most nem etetnénk, tavaszra leromlana a kondíciójuk, és azt sem szabad véka alá rejteni, hogy vadászati szempontból is van jelentősége az etetésnek, hiszen ezzel a területünkön tudjuk tartani az állatokat – enélkül nehezen vadászhatnánk és vadásztathatnánk. Év közben pedig azért fontos, mert általa igyekszünk valamennyire bent tartani az erdőben a vadat annak érdekében, hogy a mezőgazdasági kultúrákban minél kevesebb kárt okozzanak. Ennek sikeressége azonban változó, mert a vad – különösen az őz – ínyenc, s ha finomabb táplálékot talál a közelben, nem érdekli a mi kínálatunk…

Ifj. Fülöp István jelezte: körülbelül 40–50 hektárnyi területet hasznosítanak vadföldként, amelyeken az állatok szabadon táplálkozhatnak a lucernából, cirokból, zabból és kukoricából, s további területeken az etetéshez szükséges szemestakarmányt, zabot és kukoricát termesztik. Ha pedig az így keletkező mennyiség nem elegendő, akkor továbbiakat vásárolnak. Mert a vadász gondoskodik is az erdő lakóiról…

zaol.hu