Az utóbbi években egyre több hírt hallunk az őzállományok problémáiról. Az állomány és a teríték csökkenése már a hivatalos statisztikákban is megjelent, néhány megyében 10%-ot meghaladó mértékű. A különböző vadászterületekről származó információkat összevetve, változatos, összetett kép alakul ki. Sokan a törzsállomány csökkenéséről, mások a gidák hiányáról vagy komoly elhullásról számolnak be. Megint máshol agancsfelrakási problémákról, varva szaporodási problémákat és gyulladásokat okoz; a DON és a T2, HT2 toxin, amelyek többek között emésztési zavarokat, kondícióromlást, szöveti elhalásokat, gyulladásokat és ezeken keresztül szaporodási zavarokat okoznak; valamint a fumonizinek, amelyek a sejthártyaszintézis megakadályozásával szöveti elhalásokat és gyulladásokat idéznek elő.
Fotó: Fülöp Bálint – OMVK
Az Országos Magyar Vadászkamara a hivatásos, valamint a sportvadászok önkormányzattal rendelkező, közfeladatokat, továbbá általános szakmai érdekképviseleti feladatokat is ellátó köztestülete, (Ábra: OMVK)
A mikotoxinok megjelenését, hatásait és az ellenük való védekezés lehetősé- gét nagy intenzitással kutatják az egész világon, így nálunk is, hiszen nagy károkat okoznak az állatállományokban, a termelésben, és élelmiszer-biztonsá- gi kockázatot jelentenek az emberi fogyasztásra kerülő termékekben is. Bár a mezőgazdasági területen élő vadfajok már a szántóföldön is, de később a takarmányozás során is felvehetik ezeket a mérgeket, a mikotoxinok vadfajokra gyakorolt hatásáról és különböző vadfajainknak a mikotoxinok iránti érzékenységéről szinte semmit sem tudunk. Azt sem ismerjük, hogy a vad táplálékában meghatározó természetes növényeken megjelennek-e a penészek, és termelnek-e mikotoxinokat? Ezért alakítottunk több mint tíz éve egy kis kutatócsoportot, amelynek fő célja a mikotoxinok kártékony hatásainak vizsgálata a természetes körülmények között élő vadfajokon. Eddigi legfontosabb vizsgálati eredményeinket az alábbiakban foglaljuk össze. A legkiterjedtebb vizsgálatokat a dámszarvassal végeztük. Mivel az ott tapasztalt jelenségek az őznél is felmerülnek, ezért érdemes ezeket is röviden összegezni. A Dunántúlon és az Alföld nagyvadas területein gyűjtött dámszarvasminták nagy részében ki tudtuk mutatni a mikotoxinok jelenlétét. Egyes mikotoxinok összefüggésbe hozhatók a dámszarvasnál egyre gyakoribb, de más fajoknál, így a gímnél és az őznél is megjelenő agancstő-rendellenességgel (amit a vadász köznyelv hibásan agancstőrothadásnak hív). Egyes mikotoxinok – különösen a zearalenon – mind a teheneknél, mind a bikáknál hormonális és szaporodási problémákat okoztak.
A barcogás elhúzódását és az üres tehenek számának növekedését tapasztaltuk. A mikotoxinok a vemhes teheneknél átjutottak a méhlepényen a magzatba, és számos esetben a magzatban felhalmozódtak. A mikotoxinok megjelentek a tehenek tejében is. Mivel ismert, hogy a mikotoxinokkal szemben a fiatal állatok sokkal érzékenyebbek, mint a felnőttek, jogosan feltételezhető, hogy már a magzati korban vagy később a tejjel mérgezett borjak elhullási esélye magas. Mindezek miatt alappal feltételezzük, hogy a dámszarvasnál a szaporodási problémák hátterében egyes mikotoxinok állhatnak. A mikotoxinok fő forrása az ellenőrizetlen szemestakarmány volt. Azok a gazdálkodók, akik tanácsainkat megfogadva csak ellenőrzött, mikotoxinmentes takarmányt etettek, a szaporulat ugrásszerű növekedését tapasztalták.
Pécsi Tudományegyetem Természettudományi Kar Biológiai Intézet Agrobiológiai Tanszék. Ábra: Facebook
A 2010-es évek közepén Jász Nagykun Szolnok vármegyében végzett vizsgálatunkban kimutattuk, hogy a mezei nyulak veséjében mért zearalenon-koncentráció növekedése csökkenti a megszületett nyúlfiak számát. Az elmúlt három évben a vadászkamara támogatásával részletesebb vizsgálatokat tudtunk folytatni az Alföld három nagy területén: Pest megyében, a Jászságban és a Tiszántúlon. Eredményeink megerősítették, hogy a magas koncentrációban megjelenő mikotoxinok szaporodást csökkentő és az ivarszervekben gyulladást okozó hatásúak. Ugyanebben a vizsgálatban, bár a mintaszámunk túlságosan alacsony volt, összefüggést találtunk a magas mikotoxin-koncentrációk és az őzbakok aszimmetrikus agancsnövekedése, a csökkent spermium- és tesztoszterontermelés, valamint a sutáknál a szaporulat csökkenése vagy elmaradása között. Mindezek alapján jogos az a feltételezés, hogy az őzállományokban tapasztalható furcsa, abnormális agancsokról vagy éppen agancstalan bakok megjelené- séről adnak hírt. Az állomány csökkenését sok helyen jelentősnek, néhol szinte katasztrofálisnak érzik, míg máshol nem érzékelik ezeket a gondokat. A vadbiológus kutatóban e hírek hallatán számos kérdés merül fel.
Mekkora lehet AZ ŐZÁLLOMÁNY CSÖKKENÉSÉNEK LEHETSÉGES OKAI az állománycsökkenés valós mértéke?
Milyen lehet a problémák térbeli eloszlása? Általános gondról beszélünk vagy lokális, csupán egyes helyeken felmerülő problémákról? Mi okozhatja ezeket a gondokat? A különböző jelenségek összefüggenek-e egymással? Mi lehet ezek oka? Visszavezethetők-e egy közös okra, vagy akár mindegyiknél más-más okokat kell feltételeznünk? Miért nem látszik a jelentős állománycsökkenés az OVA-ban?
A legfontosabb kérdés pedig az, mit tudunk tenni e problémák kezelésére, megoldására. Mi a vadgazda felelőssége a gondok kialakulásában – és egyáltalán javíthat-e a vadgazda a helyzeten a saját eszközeivel? Ezekből a kérdésekből is látszik a helyzet bonyolultsága.
Természetesen minden felelős gazdálkodó pró- bál valamilyen magyarázatot keresni. Sok elmélet, hipotézis merült már fel a már-már örökzöldnek tekinthető ragadozóproblémától, azaz az aranysakál megjelenésétől és elszaporodásától kezdve a mezőgazdasági művelés, az agrotechnika és a vegyszerezés káros hatásain keresztül valamilyen új betegség megjelenésének feltételezéséig. Biztosan közrejátszik a klímaváltozás kö- vetkeztében fellépő évszázados aszály, a táplálék- és vízhiány, valamint a vad számára is elviselhetetlen hőség. Kutatói szempontból az a kérdés, mennyire állják meg a helyüket ezek a magyará- zatok, mik a valós okok, és mi lehet a megoldás?
A mezőgazdasági területen élő vad- állomány csökkenése nem új keletű probléma. Hasonló kérdések már több évtizeddel ezelőtt is felmerültek. Az intenzív mezőgazdasági művelés, a nagy táblák és a monokultúrák kialakulása következtében elszegényedő növényzet, az ősszel, télen és kora tavasszal csupasz táblák, a vegetációs időszakban való túlzott vegyszerhasználat és a gyorsabb, nagyobb művelési szélességű gépek bizonyosan kedvezőtlenül hatnak a vadállományra.
Ha karácsonyi ajándékot keresel, akkor itt az Agro Jager Shopja! Kattints a képre!
Ezek azonban nem új jelenségek, tehát nem magyarázzák a jelenlegi állománycsökkenést. Olyan nagy hatású és újonnan megjelenő veszélyforrásokat kell tehát keresnünk, amelyek a mezőgazdasági területekhez kötődnek. Az elmúlt több mint tíz évben éppen egy ilyen újonnan megjelenő és egyre súlyosabbá váló, nagy és általános hatású veszélyt, a mikotoxinok vadfajokra gyakorolt hatását kezdtük el vizsgálni az Agrá- rminisztérium és az Országos Magyar Vadászkamara támogatásával. A mikotoxinok a penészgombák által termelt mérgek. Jelenleg mintegy 400 különböző mikotoxin ismert a világon, és egyre újabbakat fedeznek fel. Az egyes penészfajok többféle mikotoxint termelnek, és ugyanazt a mikotoxint több penészfaj is előállíthatja. A legveszedelmesebb aflatoxin már nagyon kis koncentrációban is súlyos májkárosodást, az immunrendszer gyengülését és rákos daganatokat okoz. Nálunk egészen a kétezres évek elejéig nem jelent meg, mivel az ezt termelő penészgombák, egyes Aspergillus fajok, környezeti igényeiket leginkább a melegebb vidékeken találták meg. A klímaváltozás, a melegedés miatt azonban gyorsan elterjedtek hazánkban.
A többi penészhez hasonlóan elsősorban a gabonaféléket támadják meg a virágzás időszakában, ha megfelelően magas hőmérséklet és páratartalom áll rendelkezésükre. Ezek után, nagy szárazság és magas hőmérséklet esetén, a penész védekezésként mikotoxinokat kezd el termelni. A méreganyag elsősorban a gabonaszemek felületére rakódik rá, sérülések esetén azonban a szem belsejében is megjelenik. A mikotoxint termelő többi penészfaj hasonlóan viselkedik, csak az ökológiai igényeik különböznek. Egyes fajok már alacsonyabb hőmérsékleten is fertőzik a nö- vényeket, és mikotoxinokat termelnek. A gabonatermesztők körében legismertebbek a Fusarium fajok és az általuk termelt mikotoxinok. A fuzáriumos fertőzés hazánkban is régóta ismert, de a klímaváltozás következtében ezek is egyre többféle toxint termelnek, mind nagyobb mennyiségben. A leggyakoribb fuzáriumtoxinok a zearalenon, mely az ivari hormonrendszert megza pasztalható problémák hátterében az egyre gyakrabban és egyre nagyobb koncentrációban megjelenő mikotoxinok kártékony hatásai állnak. Termé- szetesen ez a magyarázat nem zárja ki egyéb okok – akár a szárazság vagy a táplálékhiány – közvetlen leromlást, sőt elhullást okozó hatását vagy az elszaporodó aranysakál kártételét.
Egészséges dámhere felvágva. Fotó: Lakatos István – OMVK
Ugyanakkor a fő kérdés az, hogy a vadgazda milyen módon tudja észlelni ezeket a problémákat, és a saját tapasztalatai alapján el tudja-e különíteni a háttérben meghúzódó különböző okokat; el tudja-e dönteni, milyen beavatkozás szükséges ezek elhárításához.
Ehhez segítséget nyújthat az a kérdőíves felmérés, amelyet 2024 nyarán a Vadászkamarával közösen kezdtünk el. Elsősorban az alföldi területeken élő őz- és mezeinyúl-állományok változásairól, a testtömegükben, a szaporulatban és a viselkedésükben jelentkező esetleges eltérésekről teszünk fel néhány rövid, könnyen megválaszolható kérdést. A felmérés még folyamatban van, ezért részletesen feldolgozott eredményekkel még nem szolgálhatunk, de néhány kezdeti tapasztalatot már meg tudunk osztani. A válaszok változatos képet mutatnak: egyes területeken nem tapasztalnak változást, míg másokon jelentős állománycsökkenésről adnak hírt. Ez arra utal, hogy az állomány csökkenése nem egyenletesen történik nagy területeken, hanem még akár egyetlen vadgazdálkodó területén belül is nagyok lehetnek az eltérések. Ugyanezt találtuk a terepi vizsgálatok során is. Ugyanabban az időben, ugyanonnan gyűjtött mintákban a 0-tól a nagyon magas mikotoxin-koncentrációig szóródtak az adatok. Ez az eredmény magyarázná azt, hogy az OVA összesített adataiban miért csupán enyhe állománycsökkenés látható.
Ugyanakkor ez a megfigyelés jól egybevág a mikotoxinok szemestakarmányokon való előfordulásának és koncentrációjának változatos eloszlásával. A mérési eredmények szerint ugyanis akár egy kisebb körzetben is lehetnek erősen fertőzött kukorica- vagy gabonatételek, míg akár a szomszédos területen szinte toxinmentes terményeket találtak.
Fotó: Lakatos István – OMVK
Ez jellemző a mikotoxinok előfordulására, ugyanis nemcsak a fentebb leírt környezeti hatások, a hőmérséklet és a pá- ratartalom, de az agrotechnika, a gazdálkodónak a penészek elszaporodását gátló növényvédelmi beavatkozásai is erősen befolyásolják a mikotoxinok előfordulását. Több vadgazda jelezte, hogy jó kondícióban levő egyedeket találnak elhullva. A saját tapasztalataink is azt mutatták, hogy a mikotoxin terhelés általában nem okozza az egyed kondíciójának leromlását, testsúlyának a csökkenését. Valójában a lesoványodás csak tartósan magas mikotoxin-koncentráció következtében alakul ki. A legnagyobb koncentrációban előforduló DON és T2, HT2 toxin esetében azonban már ki tudtunk mutatni testtömegcsökkenést is. Azonban már alacsonyabb mikotoxin-koncentrációnak is lehet létfontosságú szerveket károsí- tó, elhullást okozó hatása. Mint ahogy korábban jeleztük, roppant keveset tudunk a vadfajok mikotoxinokkal szembeni érzékenységéről.
Háziállatokon végzett vizsgálatokból tudjuk, hogy minden fajnak és rajtuk belül minden korosztálynak van bizonyos „tűrőké- pessége” a mikotoxinokkal szemben. Ez alatt a határérték alatt nem mutathatók ki káros elváltozások. Jelenlegi kutatásunkban éppen ezt a határértéket próbáljuk megkeresni a vizsgált vadfajokra nézve. Tudjuk azonban azt is, hogy több mikotoxin együttes előfordulása esetén azok erősíthetik egymás hatását, így a külön-külön határérték alatti toxinszintek együttesen már okozhatnak kóros tüneteket. Bár ahogy látszik, éppen csak a kutatások elején tartunk, és rengeteg kérdésre kell még választ találnunk, de vadgazdálkodási szempontból a leglé- nyegesebb az, hogy mit tud tenni maga a vadgazda a probléma felismerésére, kezelésére, de leginkább megelőzésére. Első lépésként minden mezőgazdasági területen dolgozó vadgazdálkodónak, de azoknak is, akik erdős területen takarmányozzák a vadat, el kell fogadnia, hogy a klímaváltozás és a hibás mezőgazdasági gyakorlat következtében a mikotoxinok egyre gyakoribb és intenzívebb megjelenésével kell számolnunk, különösen a szemestakarmányok esetében. Szembesülnünk kell azzal is, hogy a vadgazda a területen egyszerű megfigyeléssel nem tudja kiszűrni a mérgezett egyedeket.
Nagyobb odafigyelésre, részletesebb vizsgálatokra van szükség. Figyelmeztető jel lehet a szaporulat elmaradása. Ha szép, egészségesnek tűnő, jó kondíciójú suták nem vezetnek gidát, gyanakodni kell a mikotoxinok hatására. Hasonló jel lehet a normá- listól eltérő viselkedés például a bakok territóriumvédésében és udvarlásában. Célszerű lenne a zsigereléseket is körültekintőbben végezni. Egyes mikotoxinok esetén a vese vagy a máj tömegének megváltozását, sőt a szervek felületén a szövetelhalás következtében kialakuló fekete foltokat láthatunk. Különösen fontos lenne az ivarszervek és az ivarmirigyek vizsgálata. Januári sutaelejté- sekkor már a méhben láthatónak kell lennie 1-2 fejlődő embriónak. Amenynyiben a méh üres, vagy még rosszabb esetben gennyel telt, nagy eséllyel mikotoxikózissal van dolgunk. Hormoná- lis zavarra utal, ha a petefészkeken nem találunk sárgatesteket és érő tüszőket. Ezek szabad szemmel is láthatók. Az elhullottan talált vagy a zsigerelésükkor gyanúsnak vélt egyedek mintáit hasznos elküldeni az állategészségügyi laborokba vizsgálatra.
Szövetelhalás dámvesén. Fotó: Lakatos István – OMVK
Tudnunk kell azonban, hogy a laboratóriumok csak friss, azaz néhány órája elhullott egyedek mintáit tudják megfelelő eredménnyel feldolgozni, sőt bizonyos kórokok, pl. a mikotoxinok kimutatásához speciális mintavételre és különleges vizsgálatokra van szükség, amelyekre általában sem a mintagyűjtő vadgazdák, sem a laborok nincsenek felké- szülve. Ezért a tapasztalat azt mutatja, hogy a beküldött mintákon, ha egyáltalán alkalmasak a vizsgálatra, általában valamilyen közönséges elhullási okot – például bélgyulladást vagy egyéb gyulladásokat vagy a máj szöveti elváltozását stb. – szoktak meghatározni. Talán a legfontosabb a megfelelő takarmányozás lenne. Csak bizonyítottan mikotoxinmentes takarmányokat etessünk! Semmiképpen ne etessünk rostaalját, tört szemet vagy bármilyen más kiselejtezett takarmányt!
A szemestakarmányok mikotoxin-vizsgálatát sok laboratórium megbízhatóan el tudja végezni. Érdemes rákölteni a vizsgálatok néhány tízezer forintnyi költségét, hiszen jóval nagyobb károkat tudunk megelőzni. Érvényes ez a vásárolt takarmányokra – csak olyan takarmányt vásároljunk, amely laborvizsgálattal bizonyítottan mikotoxinmentes –, de a saját magunk által termelt vagy raktározott takarmányokra is. A mikotoxinok ugyanis nemcsak a szántóföldön, hanem a tárolás közben is keletkezhetnek. A helyes vadtakarmányozáshoz a 2024-ben a vadászkamara kiadásában megjelent kézikönyvünkben adunk részletes tanácsokat. A problémák jobb megértéséhez és ezek után megoldásához jóval több és részletesebb információra van szükségünk. Ezért kérjük, hogy tapasztalataikat osszák meg velünk ebben a kérdőíves felmérésben, de azon túl is szívesen veszünk minden terepi megfigyelést és véleményt.
Bátran keressenek a laszlo. szemethy@gmail.com elektronikus postacímen
vagy a +36 304746733-as telefonszámon!
Tisztelettel köszönjük mindazoknak a támogatását és együttműködését, akik segítették eddigi munkánkat.
Pécsi Tudományegyetem Természettudományi Kar Biológiai Intézet Agrobiológiai Tanszék. Ábra: Facebook
Kiemelten köszönjük az Agrárminisztérium és az Országos Magyar Vadászkamara kitartó támogatását.
Írta: SZEMETHY László, PhD egyetemi tanár, tanszékvezető Pécsi Tudományegyetem Természettudományi Kar Biológiai Intézet Agrobiológiai Tanszék
Forrás: Szemethy László: Az őzállomány csökkenésének lehetséges okai. Országos Magyar Vadászkamara Vadászévkönyv 2025. 140-146. o. ISSN 1419-4732. Dénes Natur Műhely Kiadó. Felelős szerkesztő: Dr. Jámbor László.
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
