Horgászat
Kárókatona expanzió – hol a határ?
A Balaton halállományában egyre nagyobb károkat okoznak a Baltikumból érkezett nagy kárókatonák. Természetvédelmi megfontolások miatt gyérítésük nehézkes.
A Balaton halállományában egyre nagyobb károkat okoznak a Baltikumból érkezett nagy kárókatonák. Természetvédelmi megfontolások miatt gyérítésük nehézkes. (Kép: Balatonihal.hu)
A Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. 100 %-ban a Magyar Állam tulajdona. A tulajdonosi jogokat a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. gyakorolja. Fő feladatuk a Balaton ökológiai szemléletű halgazdálkodásának megvalósítása. (Ábra: Balatonihal.hu)
Az általános helyzetképet a Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. a tavalyi cikkében részletesen bemutatta. Jelenleg is rendelkezünk kárókatona gyérítési engedéllyel és rendszeresen vadásszuk is őket tógazdaságainkban (Irmapuszta, Buzsák, Öreglak, Varászló, Mórichely), a Keleti-Bozót-csatornán, a Nyugati-övcsatornán, valamint a Balatonon az alsóörsi és a tihanyi éjszakázó helyeken. De amint azt korábban megjegyeztük, az engedélyezett helyszínek számát elégtelennek tartottuk, ezért az idei téli gyérítési időszak kezdetén kérelmeket nyújtottunk be azok bővítésére.
A tógazdasági területeinken történő gyérítés nélkül – a közeli kis-balatoni valamint fehérvízi populációk állandó jelenléte, illetve az őszi vonuló kárókatonák nagy száma miatt – legszerencsésebb esetben is csak komoly veszteséget elkönyvelve lehetne halat termelni, de inkább sehogy se! Ma bizonyos helyeken létesült tógazdaságok alapvető termelési nehézségeit nem az időjárási tényezők kedvezőtlen alakulása, vagy nagy gazdasági károkat előidéző halbetegségek okozzák, hanem a kárókatonák rendszeres jelenléte!
Sikeres tógazdasági gyérítés eredménye
Az elmúlt esztendőben a fonyódi tógazdaságban 240 db, öreglaki tógazdaságban 118 db, Buzsákon 370 db, Mórichelyen 250 db, Balatonlelle-Irmapusztán 385 db, míg Varászlón 480 db nagy kárókatona került elejtésre. Ez mindösszesen 1843 db madár, a terítéket részben a hazai populáció egyedei, részben pedig a Baltikum felől vándorló kárókatonák alkotják. Ehhez jön még hozzá a balatoni elejtés 210 darabbal, azaz Társaságunknak mindösszesen az elmúlt év során 2053 db kárókatonát sikerült elejtenie.
Pihenő nagy kárókatonák a fehérre “mázolt” nyárfán (Kép: Balatonihal.hu)
A Balaton partmenti éjszakázóhelyeire kapott gyérítési engedély alapján a vadászat kivitelezése – érthetően – szigorú előírások szerint zajlik. A vadászat megkezdésekor a helyi vadászatra jogosult képviselője jelen van, a természetvédelem képviselője pedig a vadászat ideje alatt végig jelen lehet. Csak és kizárólag az engedélyben meghatározott személyek vehetnek részt a gyérítésben! A legnagyobb probléma azonban az, hogy a gyérítés kezdeti napján elért elejtési számokat soha többet nem lehet abban a szezonban elérni a madarak nagyfokú intelligenciája miatt. Az első vadászati nap után a kolónia „kitanulja”, hogy a mozgás és a vele járó durranás veszélyes, és aznap este lővilágban nem érkezik meg a beszállóhelyére, helyette a vízen várakozik. Ezért van az, hogy a két éjszakázó helyen a madarak nagy létszáma ellenére is csak igen gyér kilövési számokat tudunk produkálni.
Sajnálattal kellett megtapasztalnunk, hogy a nagy kárókatona okozta egyre nyilvánvalóbb és szembetűnőbb kártétele ellenére az illetékes természetvédelmi hatóság nagyon szigorú feltételekhez kötötte újabb gyérítési helyszíneken való fellépésünket. Két újonnan kérvényezett helyszín esetében (a balatonöszödi kormányüdülő mólója, illetve a fonyódi, építés alatt álló kikötő külső hullámtörő mólója) mindösszesen a napnyugta előtti 30 percre kaptunk gyérítési engedélyt. Mivel ezek a helyszínek nem éjszakázó, hanem kizárólag nappali pihenőhelyek, így itt eredményes gyérítést nem tudunk elérni.
Kérelmeztük, hogy a nyílt vízen halászó csapatokat motorcsónakról gyéríthessük. Kérelmünk teljes elutasításba ütközött. A megfogalmazott indoklást szó szerint idézzük:
„A terület a 275/2004. (X. 8.) Korm. rendelet 5. számú melléklete értelmében HUBF 30002 számon “Balaton” néven (kiemelt jelentőségű természetmegőrzési és különleges madárvédelmi területként) Natura 2000 besorolásban van, valamint a 119/2011. (XII. 15.) VM rendelet értelmében “a Nemzetközi Jelentőségű Vadvizek Jegyzékébe” is tartozik (ún. Ramsari terület). A kérelmezett tevékenység Igazgatóságunk szakmai véleménye szerint az itt vonuló, telelő több tízezer az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős, védett, fokozottan védett és Natura 2000 jelölő madárfaj jelentős zavarása nélkül nem valósítható meg. Ezért a kérelmezett tevékenységet nem tartja a természetvédelem érdekeivel összeegyeztethetőnek és ezért természetvédelmi kezelőként nem támogatja!”
A kárókatonák kártétele nem csak abban a tételben nyilvánul meg, ami ténylegesen lecsúszik a torkukon. A halak egy részét hegyes és éles csőrükkel megsebzik, a nyílt sebek táptalajt nyújtanak a kórokozóknak, a hal egészségi állapota leromlik, rosszabb esetben elpusztul. A csoportos vadászatuk során roppant intelligens manőverekkel terelik a hideg vízben összeállt „vermelő” halcsapatokat. Ez azért is probléma, mert a mozgásra, összezsúfolásra kényszerített halállomány saját magát is akár végzetes helyzetbe hozhatja, ráadásul rendellenes összetömörülésükkel a víz felsőbb rétegébe kényszerült egyedek megfázhatnak, felesleges energiát pazarolnak, ami későbbi egészségügyi problémákat okoz. Az elmúlt teleken többször is előfordult, hogy egy-egy balatoni kikötőmedencében olyan mennyiségű hal zsúfolódott össze a kárókatonák terelései nyomán, hogy saját maguknak okoztak oxigénhiányt. A kisebb mennyiségű elhullások mellett kiemelendő egy korábbi balatonboglári eset, majd pedig épp az elmúlt vasárnap (01.08-án) történt ismét hasonló probléma a fonyódi kikötőben.
Nem szokványos látvány: pipáló küszök januárban… (Kép: Balatonihal.hu)
A kora reggeli órákban ezernél is több kárókatona szorította az összeállt halcsapatot a nyílt víz irányából egyre beljebb és beljebb a kikötőben. A helyi horgászok és halőreink több száz darab vegyes keszegfélét, valamint több tucatnyi süllőt és kősüllőt szedtek össze a víz felszínéről. A halak egy része még élt, a mólók külső oldala irányában elengedve magukhoz tértek és elúsztak, de nagyobb részüket sajnos már zsákban kellett a helyszínről elszállítani. Az ok egyértelműen oxigénhiány volt, a kikötő szinte teljes vízfelületén lehetett észlelni a „pipáló” (a felszínről levegőt nyelő) küszöket és keszegféléket. A helyzeten annyiban tudtunk segíteni, hogy üzembe állítottunk két tógazdasági vízforgató berendezést, amely a légköri oxigén vízbe oldódását fokozza, így a probléma fokozatosan mérséklődött, majd a feltámadó északi szél hatására megszűnt. Ma reggel ugyanez megtörtént, amit az alábbi videón rögzített kollégánk.
Vízforgatókat üzemeltünk be az oxigénhiány gyorsabb enyhítésére (Kép: Balatonihal.hu)
Számomra szomorú látvány, hogy a tihanyi félsziget keleti oldalán közlekedve hófehér fák fogadják az arra járókat a Balatoni Limnológiai Intézet épületének szomszédságában, amiket az éjszakázó madarak mindent kiégető ürülékükkel festettek fehérre. Kicsit olyan érzésem támad ettől a látványtól, hogy ezáltal nem vagyunk gondos gazdái sem a víznek, sem az érintett vízparti környezetünknek, s ezért akár kritikával is lehet illetni bennünket, halgazdálkodót.
Tihanyi látkép a kárókatonák ürülékétől fehérlő fákkal… (Kép: Balatonihal.hu)
A Balaton élővilágának védelme okán sokan, sokféle problémát megfogalmaznak joggal, mert valóban számos oldalról terheljük vizünket. A humán terhelések és károkozások mellett talán eltörpülhet egy-egy állatfaj expanzív előretörésével fellépő károkozás, amire jó példa a kárókatona: gyérítésük nehézsége elsősorban nem akarati, hanem természetvédelmi megfontolások miatt nehézkes. Függetlenül a gazdasági károkozástól, a fokozottan védett halfajok fogyasztásával, pihenőhelyének tönkretételével nagyon komoly természetvédelmi károkat is okoz.
A kérdés most már csak az, hogy hol a határ…
Horgászat
„Ilyen nincs és mégis van!” – rekordponty Csepelen
Krikkó Ádám a Duna csepeli szakaszán keszegezés közben egy hatalmas pontyot akasztott. Élményeiről beszámolt lapunknak: Vasárnap úgy gondoltam, nem árt egy kis agyfertőtlenítő peca, így hajnalban kimentem a csepeli részre. Fél hat felé érkeztem, és az első szabad helyre be is ültem.
Fotó: Krikkó Ádám – Agro Jager News
Gyors kajakeverés egy keszeges pecához: semmi bonyodalom, egy egyszerű keszeges etető, és csonti bele. Botok elő, sima, egyszerű MH feeder, mert a dobótáv kell a nagyobb keszegekhez. Jöhet a bevetés. Csalinak 4-5 csonti ment fel és egy pici lebegő pellet, mert az már bevált.
Hét óráig csak maszatolós kapások voltak, majd végre jött egy kicsit komolyabb. Gondoltam, na végre megvan az első, bár ez sem lesz nagy. A bevágás pillanatában megjött a „mintha egy betontuskót akasztottam volna” érzés – csak ez mozgott. 🙂
Azt sejtettem, hogy 10 kg feletti, mert nem rázta a fejét, hanem ha megindult valamerre, akkor konokul tolta az irányt. Közben azon gondolkodtam, hogy ezt hogyan fogom kiemelni egyedül, amikor nagy merítő nincs is nálam, csak egy 50×50×60-as méretű… És vajon a szerelék kibírja?
0,16-os fluorocarbon előke volt fent. Folyamatosan az járt a fejemben, hogy ez könnyen elszakadhat, ha erőltetem. Az első 20 percben sokat nem irányítottam, csak hagytam úszni, finoman visszafogva, és amikor hagyott egy kis szünetet, akkor próbáltam közelebb csempészni. Így sikerült kb. 15 méterre húzni, nagyjából 50-60 méterről, és éreztem, hogy fárad.
Na, ekkor jött a második, hevesebb roham a nádasok felé. Először a jobb oldali nádast vette célba. Tudtam, hogy onnan nem tudom kifordítani, ezért megnyitottam a féket: hadd menjen. Abban a pillanatban visszaindult középre, de még ekkor sem nagyon tudtam megállítani a finom szerelék miatt, csak lassítani. Az ellenállást érezve egy szép nagy körben a bal oldali nádas felé tört ki. Újra engedtem neki, ő pedig megint a nyílt víz felé vette az irányt.
Közben éreztem, hogy végre ismét közelebb tudom csempészni. Ezt a nádas–nyílt víz játékot még kétszer eljátszottuk, mire végre előttem volt 6-7 méterre…
Ekkor láttam meg a hátát egy fordulásnál, és örültem, hogy barna nadrág van rajtam. 😃
Fotó: Krikkó Ádám – Agro Jager News
Tudatosult bennem, hogy ezt egyedül, kis merítővel esélytelen kiemelni. Közben próbáltam segítséget szerezni telefonon vagy bárhogy, de nem jártam sikerrel. Szerencsére ekkor ért mögém egy fiatal horgász pár, én pedig azonnal lecsaptam a lehetőségre: hátha van náluk nagy merítő. Nem volt, viszont készségesen rögtön jöttek segíteni.
A hal még próbált néha kitörni, de már 3-4 méteres kirohanások után sikerült lassan meríthető távba hozni. Itt kezdődött az igazi zsonglőrködés: vajon hogyan fogjuk fejjel belebuktatni a kicsi merítőbe? Végül sikerült.
Ott, a part szélén állva esett le igazán: ez a meccs papíron majdnem elment. És mégis nálam volt! Külön köszönet és hála az ifjú párnak a segítségért!
Jött a gyors mérlegelés és mérés: az eredmény 20,45 kg és 82 cm. Láttam, de nehéz volt elhinni, hogy ott állok a parton, és azt látom, amit látok. Egy örök klasszikus jutott eszembe: „Ilyen nincs, és mégis van!” – Török László / Magyar Rádió, 1988.
Pár fotó után jött a következő nehéz feladat: hogyan tesszük vissza a csúszós köveken? De ezt is sikeresen megoldottuk.
Jobb ajándék nem is lehetett volna a közelgő gyereknapra, mint a saját rekord megdöntése, ami eddig 11,75 kg volt. Hogy majdnem a duplája lett, az már csak a pont volt az i-re.
Fotó: Krikkó Ádám – Agro Jager News
Igazából innentől úgy voltam vele, hogy amit lehetett, kihoztam a napból. Akár haza is mehetnék, de eleve a víz látványa miatt mentem ki. A foglalkozás elérte célját: ez a negyven perc teljesen kitakarította az agyam.
Ilyen egy jó „peca”!
Írta és fényképezte: Krikkó Ádám
Van egy szép élménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Horgászat
Ezekkel mindig történik valami Diósjenőn
Pálinkás Viktor és barátai harcsára horgásztak Diósjenőn
Pálinkás Viktor élménybeszámolója:
Onnan indul a történet, hogy 2025-ben, Diósjenő taván, a II. Baráti Harcsafogó Versenyen, Viktor és Moxi tórekordot állítottak fel, és a tavat feljegyezték a MOHOSZ ranglistájára is, a kifogott 94,5 kilogrammos harcsájukkal.
Fotó: Pálinkás Viktor – Agro Jager News
Idén a csapat címvédőként érkezett Diósjenőre, és már az öltözetükön is látszott, hogy kemény úriemberek szállnak újra versenybe a tavon.
Az első éjszaka csendesen telt, de a hajnal hangosra sikeredett… A kapásjelző először megcsippant, majd a ráható erő visításra kényszerítette! Mint mindig, Dodi ért elsőként a botokhoz, és határozott bevágással jelezte a halnak, hogy a kemények csapatához érkezett. Itt hozzátenném: Dodi technikáját tanítani lehetne. Folyamatos, egyenletes halvezetés — nem sokan tudják utánozni. A csapat a stégen várta a bajszos vendéget. A stég körüli kis csatát ismét a kemények nyerték. Mikor a hal a stégre került, a barátok összenéztek, és hangosan elhangzott a csapat neve:
NEM MI VÓTUNK!!!
Négy nap leforgása alatt temérdek élmény, nevetés és sztori került elő, az utolsó napon pedig kiderült, hogy a csapat háza táján még egy deci tej is elfogyott… Senki sem vállalta magára.
Lehet, hogy azzal festették fehérre az utolsó halukat? Az történt, hogy az utolsó éjjel a brigád aludt, csak Moxi volt talpon, és ekkor jött az idei év különdíja… Amikor a harcsa betépte a szakító segéddamilt, Moxi Dodit megelőzve bevágott a halnak — ez is különdíjat érdemelne. Szép lassan jött kifelé a hal, néha kissé nehezen is. Mint később kiderült, mindkét horog akadt, ezért volt nehézkes a fárasztás.
Fotó: Pálinkás Viktor – Agro Jager News
A csapat ismét a stégen állt, és nem maradhatott el a felkiáltás:
NEM MI VÓTUNK!!!
A gyönyörű hal egy albínóharcsa volt. A csodálatos tavon élmény a horgászat, ezek a baráti találkozók pedig folyamatos mosolygós koccintásokkal telnek. A főszervező, Zsolna Mihály évről évre színvonalasabb baráti találkozókat szervez a horgászegyesület segítségével. Székely Mihály, a horgászegyesület elnöke mindig kedves szavakkal és mosollyal az arcán fogadja a harcsahorgászokat.
Fotó: Pálinkás Viktor – Agro Jager News
Délelőtt kezdődött az eredményhirdetés, és a horgászegyesület ismét kitett magáért, mert üres hassal senkit nem engedett haza: egy finom étellel kedveskedtek a résztvevőknek. Köszönünk mindent, Diósjenő, jövőre támadunk…
Ui.: Mikor távoztak az autók, és elérték az erdő szélét, Diósjenő kedves lakossága már csak annyit hallott, hogy négy öblös hang azt kiáltja:
NEM MI VÓTUNK!
Rögtön összenéztek, és sorolták:
DODI, VIKTOR, SÜNI, MOXI…
Írta és fényképezte: Pálinkás Viktor
Van egy szép élménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Kattintson és látogasson el a FROMMER Fegyverbolt honlapjára.
A közösségi médián keresztül ismertem meg Pécz Józsefet, aki szabadidejének nagy részét rendkívül eredményesen tölti a Pilismaróti-öbölben. Köztudott, hogy az egyik legeredményesebb horgász, aki képes nagyobbnál nagyobb pontyokat kifogni. Sikereiről és tapasztalatairól kérdezte lapunk:
– Körülbelül 4-5 évvel ezelőtt kezdtem el ismét komolyabban horgászni. Horgászengedéllyel 1986 óta rendelkezem. Senkinek sem kell bemutatni, milyen drámai változásokat okozott a koronavírus egyik pillanatról a másikra. 2019 decemberében, a kínai Vuhan városában tört ki a vírus. Akkor még hihetetlennek hangzott, hogy kis hazánkat is eléri. 2020 márciusában igazolták az első esetet Magyarországon. A hatóságok ezt követően lezárták a határokat, és hirtelen a családom élete is teljesen megváltozott. Minden felborult egyik pillanatról a másikra.
Megközelítőleg húsz évig roncsderbiztem, ekkor azonban ezt is elengedtem. Egy korszak lezárult. Ekkor döntöttem úgy, hogy ismét elkezdek horgászni. A közösségi médiában láttam, mekkora halakat lehet fogni a Pilismaróti-öbölben. Mivel a nyári családi nyaralás elérhetetlenné vált, a feleségemmel úgy döntöttünk, hogy vásárolunk egy lakókocsit, amellyel bármennyi időt a vízpart mellett tölthetünk. Az első próbánk során szinte azonnal sikerült megszákolni egy 11 kilogrammos amurt, amelyet több hasonló súlyú hal követett.
Ekkor kezdődött el az igazi nagy szenvedély. A bojlis horgászat lett a nagy szerelem. Szerencsére a feleségem mindig toleráns volt velem, így a horgászattal kapcsolatban is megértő maradt. Nem titok, hogy az elmúlt évben körülbelül 150 alkalommal voltam kint horgászni, időjárástól függetlenül. Legyen bármilyen cudar is az idő, akár még a téli hónapokban is.
A napi tapasztalatok aztán elkezdtek kombinálódni a megfigyelésekkel, az információcserével és a folyamatos tanulással. A horgászat is egy gyorsan változó „tudománnyá” vált, amelyben nagyon gyorsan le lehet maradni, mert közben a halak viselkedése is változik. Újabbnál újabb tippek és trükkök jelennek meg, a nagy fogások pedig a siker egyik ismérvei.
A megcélzott nagy halakhoz minden szükséges felszerelést lépésről lépésre beszereztem. 3,75 librás botokkal és 130 grammos ólmokkal horgászom, Korda Krank horgokkal, amelyek az egyik legjobbak a kavicsos aljzaton. A körülmények miatt érdemes két-három horgászat után cserélni a horgokat, mert az élük gyorsan tompulhat. Folyamatosan tanulok másoktól. Az elmúlt időszakban már én is klippelem a horgokat, nem kötöm őket saját kezűleg.
Az elmúlt években komoly gyakorlati tapasztalatokat szereztem a bojlik terén is. Mindent kipróbáltam, időt és pénzt nem kímélve. Végül Jankovics Krisztián termékei mellett maradtam, amelyeket az egyik legjobbnak tartok a vadvízi horgászatokhoz. A halak viselkedése nagyban függ a víz hőmérsékletétől. Minél melegebb a víz, annál jobban szeretik a pontyok az édes ízű csalikat. A mangós, cseresznyés és szilvás ízekkel szinte mindig eredményt tudok elérni. Míg pontyot szinte bármikor horogra lehet csalni, az amur csak 14 fokos vízhőmérséklet felett aktivizálódik. A fűzött tigrismogyoró az egyik kedvenc csalijuk.
Ezzel szemben a téli időszakban a kisebb bojlik működnek jobban. Szinte minden esetben 13–30 milliméteres bojlikat kínálok fel. A több kapás érdekében etetőhajót is alkalmazok. A nagyobb halak már sokat megéltek, sok horgásszal találkoztak. Saját tapasztalatból tudom, hogy a tökéletes formájú bojlikat a kapitális halak gyakran elkerülik. Éppen ezért mindig megfaragom őket kocka vagy trapéz alakúra. Dőlőbóját használok, előtte pedig kitapogatom a medret. A meder ismerete nélkülözhetetlen. Közismert, hogy a ponty mély iszapba nem szívesen megy bele. Emellett a nagy halaknak már nincs igazán félnivalójuk, ezért sokszor külön, magányosan járnak.
A nagy fogás mindig hatalmas örömöt okoz, ilyenkor egy szivart szoktam meggyújtani a parton. Természetesen minden fogást megörökítek, videókat is készítek. Ezt követően a helyi horgászrend szabályait betartva minden esetben visszaengedem a halakat. Tavaly összesen 17 szivar fogyott el. Több olyan eset is volt, amikor a kifogott hal mérete még engem is meglepett.
Az egyéni rekordom 23, illetve 27 kilogramm volt, amelyekhez különleges történet is kapcsolódik. Karácsony előtt mindig adakozni szoktam. Minden évben december 26-tól szilveszterig kint ülök a parton és folyamatosan horgászom. Mindig akad olyan horgászfelszerelésem, amelyet már nem használok, kidobni viszont soha nem szerettem semmit, ezért ezeket rendszeresen felajánlom másoknak. 2024-ben a közösségi médiában kerestem meg a pilismaróti közösséget, ahol egy kisebb ajándékcsomagot ajánlottam fel egy olyan fiatal horgásznak, aki anyagi okok miatt nem tud megfelelő felszerelést vásárolni. Egyetlen édesanya jelentkezett, akinek a kisfia szeretett volna horgászni.
A találkozót a parton beszéltük meg, ahová néhány déli gyümölcsöt is összekészítettem az ifjú horgásznak. Miután átadtam neki mindent, a kisfiú egy pillanatra megállt, és azt kívánta nekem, hogy fogjam ki életem legnagyobb halát. Ez december 20-án történt, ami nem éppen a rekordfogások optimális időszaka. Nem sokkal később érkezett meg a 23 kilogrammos ponty. Akkor sajnos segítség nélkül kellett megszákolnom ezt az óriási halat. Bár nem voltak ideálisak a körülmények, a fogás után be is mentem a vízbe, hogy segítsek a halnak az elúszásban. Mindketten elfáradtunk – talán ő egy kicsivel jobban, mint én.
Egy évvel később megismétlődött a történelem, ugyanott, ugyanazokkal a szereplőkkel. A kisfiú ismét jó szerencsét kívánt nekem, ezt követően pedig megfogtam életem legnagyobb pontyát, amely elérte a 27 kilogrammot. Örömömben sírva fakadtam. Soha nem gondoltam volna, hogy a Pilismaróti-öböl megajándékozhat ekkora hallal.
Azért, hogy másnak is legyen hasonló élménye, én is felkaroltam egy körülbelül 15 éves fiút, akinek lépésről lépésre próbálom átadni a tudásomat, ahogyan annak idején nekem is segítettek mások gyerekkoromban. Mindenkinek csak azt tudom javasolni, hogy menjen ki horgászni, amennyit csak tud, mert előbb-utóbb megérkeznek a szebbnél szebb halak is. A fogás nélküli napok pedig a vadvízi horgászat természetes részei. A víz próbára teszi a horgászokat. Akik türelmesek és kitartóak, azok akár kapitális halakat is foghatnak a Pilismaróti-öbölben.
Írta: Dr. Szilágyi Gergely
Van egy szép élménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
29. alkalommal találkoztak a vadászok Balatonfűzfőn
Vasárnaptól Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében megszűnik a tűzgyújtási tilalom
Hivatásos vadászok regionális válogató versenye
Az eddigieknél is intenzívebb vaddisznóállomány-csökkentés indul az ASP megfékezésére
Világpiaci kitekintés: gabonapiaci előrejelzés – 2026. június
Májusban 1,8 százalékra lassult az infláció – Az élelmiszerek ára 0,5 százalékkal emelkedett
Borzot mentettek a KEFAG-os kollégák
Kettéosztott hatáskörökkel felállt az új agrár- és környezetvédelmi végrehajtó hatalom
A jégkármérséklő rendszer környezeti hatásainak vizsgálata
Támogatáshoz jutnak a ragadós száj- és körömfájás miatt érintett juh- és sertéstartók
Az eddigieknél is intenzívebb vaddisznóállomány-csökkentés indul az ASP megfékezésére
Lőttek az elvárásnak
Dr. Bárándy Péter a Védegylet új elnöke
Visszanéző (2026): Zubogyi vadászat
Vadat és halat is lopott egy orvvadász
Házisertés-állományban igazolta a Nébih az ASP jelenlétét
I. Szegedi Zsidótemető takarítás
Élete első nyestjét ejtette el vadkárelhárító vadászaton
„Ilyen nincs és mégis van!” – rekordponty Csepelen
