Horváth Zoltán: A hierarchia és a dominancia a gímszarvasok világában

Az állatok viselkedése rengeteg kérdést ébreszt az emberiségben. Hogyan működhet egy olyan társadalom, amelynek tagjai látszólag nagyon szűkös lehetőségek között tudnak egymás között kommunikálni, humán felfogás szerint nem képesek beszélni, a törvényeiket nem írják le és mégis rátekintésre úgy tűnik, minden olajozottan, flottul működik?Rendhagyó témákat boncolgat ez a cikkem, hozzátéve, hogy nem vagyok képzett etológus, de az életem nagy részét a szabadban tartózkodó gímszarvas életmegnyilvánulásainak önkéntes tanulmányozásával töltöttem, kezdetben vadásztam és vadásztattam is rájuk egy bő évtizedet, majd később lelkes fotózásukba kezdtem, amit a mai napig is művelek.

Fotó: Horváth Zoltán – Agro Jager News

A gím megfigyelésével töltött hajnali és esti lesek tapasztalatai, tapasztalásai, a nappali tikkasztó kirándulások alatt szerzett benyomások tömegei csak egyre gyűltek láthatatlan vándortarisznyámban és mára már olyan bőséges információk tárházává nőtték ki magukat, hogy nem tudom már rácsukni a tarisznya tetejét. Szükségessé vált a benne lévő ismeretek rendszerezése, a hosszú évtizedek alatt tapasztalt apró viselkedési helyzetek mozaikjainak időrendben történő összeillesztése, hogy végül a valóságnak megfelelően megismerhessük, hogyan is működik a vadon törvénye, milyen viselkedési mechanizmusok működtetik az egyed, fajon belüli tevékenységét, határozzák meg a csapatban, rudliban elfoglalt helyzetét, más fajtársaihoz viszonyított dominanciáját.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

A megállapításaim alaptézisei nagy valószínűséggel minden más fejlett gerinces élőlény állományaira is rengeteg kivétellel adaptálhatók, de a gím esetében igyekeztem ezt a témát a teljesség igényére való törekvésem szellemében kifejteni. A vemhes szarvastehén hazánkban szabad körülmények között április-május hónapban kezdi el világra hozni borjait.  Én jómagam kint a szabad természetben leghamarabb május 10-e körül láttam legelső alkalommal frissen született gímborjút, majd a hónap második felétől számuk már észrevehetően gyarapodik. Június hónap vége felé pedig a megellett szarvastehenek szívesen verődnek újra össze nagyobb létszámú csoportokba, ahová mintegy óvodába, a borjaikat is magukkal viszik. Korábban a bőrünkön még nem eléggé érzékelt felmelegedési időjárási periódus előtt (1970-1980-as esztendők) a szokásos születéskori borjúszám, egy ellő szarvastehén után egy született szarvasborjú volt.

Fotó: Horváth Zoltán – Agro Jager News

Manapság egyre gyakrabban látni ikerborjakat vezető szarvasteheneket, bár ezek gyakoriságát a szakmai irodalom nem egészen egy százalék gyakoriságaként jegyzi, de azért kuriózumként már feltűnt a három ikerborjat vezető szarvastehén is. Ez a szaporodási létszámfelfutás a klímaváltozás jelenségéhez köthető, nem csak a csülkös nagyvadat érinti, hanem a nagyragadozók esetében is ez a folyamat jól tetten érhető. Az európai barna medve esetében ami a tápláléklánc csúcsán elhelyezkedő nagyragadozó, a klasszikus két bocs helyet manapság már gyakorta hármat vezet, de bizony nem ritka, hogy négyet is.  Lenyűgöző felvételek jelennek meg közösségi oldalakon az együtt járó kifejlett öt medvéről, amelyek közül egy az anyamedve, a többi pedig a már csaknem anyányi méreteket elért, felnevelt három évet meghaladó korú bocsai.  és itt ez a lényeg, hogy a korábban az utóbbi idők halandósági, túlélési rátája is harmadára csökkent. A klíma felmelegedés által kiváltott kedvező hőmérsékleti hatások, a gyenge, hómentes telek, a korai buja vegetáció megújulásának kedvező, márciusi-áprilisi kora nyárnak megfelelő hőmérsékleti anomáliák, kedveznek a magasabb szaporulati rátát megvalósító élőlények fennmaradásához.

Fotó: Horváth Zoltán – Agro Jager News

Nyilvánvalóan a folyamat végigmegy. Több életben maradó, létszámában felfelé ívelő növényevő populációk, növekvő számú ragadozóknak adnak javuló életrlehetőségeket. Ráadásul nem egy alkalmi jelenségről, hanem egy hosszú kifutású folyamatról van szó, dokumentáltan az utóbbi tíz esztendő átlaghőmérsékletei minden egyes új esztendőben magasabb értékeket mutatnak az azt megelőző évi mért adatoknál.Szóval egy lassan felmelegedő, alágyújtott üstben leledzünk, ki tudja meddig. ?Az újszülött szarvasborjú, először anyja gondoskodásával találkozik, aki meleg, nedves, fésűszerűen reszelős nyelvével tetőtől – talpig lenyalja szőréről a ragadós magzatmázt, lehetővé téve ezzel a borjú szőrének felszáradását és a test hőgazdálkodási szabályozásának elindítását. A borjú végbél és has környékének tisztogatása serkenti a bélműködést, beindítja a béltraktust, ugyanakkor a lehető legkorábban kifejleszti a borjúnak az anyjához történő pártolását, mindenek feletti ragaszkodását.A borjút aztán az anyja megszoptatja, mert egy jó pár hónapig főként a szarvastehén zsírokban gazdag tején él.  nagyon fontosak az első szoptatások, amikor is rengeteg immunerősítő anyag (kolosztrum) kerül az újszülött szervezetébe.Az ellés után a szarvastehén elfogyasztja a magzatburkot, (placenta) ez az ősi szokás még a ragadozóktól hemzsegő időkben megszerzett, azóta rögzült atavisztikus szokás.

Fotó: Horváth Zoltán – Agro Jager News

Így tünteti el a vérszagot, még a vérrel szennyezett környező füveket is lecsipkedi.Az első két-három hétben a szarvastehén elfekteti a borját, nagy kiterjedt rétek magas füvében, árnyat adó sűrű bokrok rejtekében, végtelennek tűnő repce és gabonatáblák biomasszáiban ahonnan a borjút késő délután, hanggal szólongatja, hívással készteti, hogy mutassa meg magát.

Ez a hívóhang az első kommunikációs hang, amely bevésődik a kisborjú emlékezetébe. Minden ilyen találkozáskor az első, hogy engedi egy kicsit szopni a borját, de egyszerre nem sokat, mert minden szopás után feladatot állít elébe.  Át kell menniük egy széles vízzel teli árkon, ahol a kis termetű borjúnak életében először úsznia kell, elképzelhetetlen feladat egy botladozó, bizonytalan járású kis újszülött számára és bizony nem is akar elsőre neki menni a feladat végrehajtásának. Az anyja határtalan türelme azonban átsegíti a legnehezebb feladatok megoldásán is. A jutalom pedig, hogy tele szophatja magát. A szarvastehén tejhozama adott, ezért nem mindegy a borjú számára, hogy egymaga vagy egy másik ikertestvérével megosztva szophatja anyja emlőit. A második esetben mindjárt feleződik is a fejlődéshez oly nélkülözhetetlen tápanyagokat biztosító tejcsarnok hozama.  s bár látni szépen fejlett, egyforma test nagyságú és fejlettségű ikerborjakat vezető szarvasteheneket, mégis az egyed fejlődése szempontjából egészségesebb, ha születésekor nincs ikertestvére.

Fotó: Horváth Zoltán – Agro Jager News

Mind az a tanítás, tudás, amit a szarvastehén oly nagy türelemmel és szeretettel átad az utódja számára, az az egyedi adottságok figyelembevételével – egy utód esetében – maximálisan képes feldolgozásra találni.Az anyához pártolás egy másik meghatározója, a kezdeti bevésődés, ami egész életében az egyed számára, mint emlékképek sokasága megmarad.  az anya egyéni feromonjainak utánozhatatlan illata, amely egyedi és csak egyetlen egy van belőle, az együtt megismert és felfedezett bejárt vadregényes környezet úthálózatai, a titkos víznyerő helyek, a legédesebb füvű legelők, a hulló alma, szilva, a mezőgazdasági területek utánozhatatlan hangulatú területei, a zsendülő repce, napraforgó, búza, kukorica, eldugott és elhagyatott szőlőhegyek csendes világa. A borjú számára a megtapasztalt világ alfája és omegája anyja közvetítésével érkezik.

Az anyja oldalán bejárt területek határai fogják később az otthonterületét jelenteni, ahonnan ha a későbbiek folyamán ideiglenesen el-el is távozik, de oda alkalmanként mindig szívesen vissza-vissza tér. A szarvastehén egy nagy túlélő, a fajon belül az ivarok rangsorában a szarvasbikák mögé van szorítva. Az erősebb testű, nagyobb testi erővel rendelkező és agresszív természetű szarvasbikák testi erejük és a fejükön hordott hatékony agancsfegyverük tudatában a környezet legeslegjobb élőhelyeibe települnek be. Oda, ahol a vízben nincs hiány, buja és változatos a növényzet, keveset kell az élelem után caflatni, sokat és zavartalanul lehet elfeküdve pihenni, mert alapjában véve a gímbika maga a hereség és a lustaság élő megtestesítője. Ilyen körülmények mellett, a szarvastehén csak másodhegedűs lehet, a két ivar által közösen használt élőhely hasznosításában, csak azután ehet ugyanazon a területen, miután a bikák már jól laktak. Messzebbre kell mennie, ha jót akar legelni, ráadásul évente borjat vezet, élete során sokkal több energiát kell, hogy fordítson élettevékenysége fenntartásához, mint azt a bikák herenépsége teszi.Ezért aztán nem találkozhatunk elhízott szarvastehénnel, még nyár közepén sem, mert a hajtós életkörülmények lefaragják róluk az utolsó zsiradékot is, ráadásul a bőgésre pedig, karcsúnak, nyúlánknak, csinosan szikárnak kell mutatkozniuk, hogy rájuk nézzenek a királyok.

Ezért elmondható, hogy a felnövekvő borjúnemzedék számára az élet iskolájára történő legjobb kiképzést a szarvastehenek nyújtják, akik képesek minimális táplálkozási körülményeket nyújtó területeken, mocsár és lápvidékeken is tartósan, kis fehérjetartalmú, szegényes lápi növényzeten is eltengődni. Kimondható, hogy a gímszarvas állományok legbiztosabb alapja, a fajon belüli társadalmi szocializáció alappillére az egészséges szarvastehén. Már pedig a borjú számára nagyon fontos, hogy eszmélésétől kezdődően tisztában legyen az élet adta nehézségekkel, hogy a későbbiekben értékelni tudja a jót is. A két-háromhetes borjút aztán az anyja bemutatja a tarvad rudli-beli társainak, akik szintén anyák és mellettük is ott téblábolnak az idén született borjaik. És elkezdődik a borjak szocializálódási folyamata. Észreveszik, hogy nemcsak ők vannak, de vannak hasonló életkorú társaik is és jaj ráadásul nem is egyformák, mert fiúcskák és lányocskákra oszthatók a nemük szerint, bár ez még ilyenkor csak az eltérő testillatukban mutatkozik meg. Na és igen, mindenkinek jól behatárolható, egyértelműen beazonosítható és minden körülmények között elkülöníthető, feromonok által közvetített, egyedi testillata van. ami nemcsak a testükön, de egyre csökkenő mértékben még a lábnyomaikban is érezhetők.

Még a teheneknek is, akiken egyébként érződik a meleg tejszag, mégis mindegyik más és másként összerakott, személyre jellemző, karakteres testillatok hordozói .  Ez az időszak a tanulások, tapasztalások, az önfeledt játszadozások idénye.  Felfedezik a borjúk a lábaikat, amik szélsebes futások megtételére alkalmasak és a réteken fel-alá futkosnak, olykor versenyt is futnak egymással, közben rácsodálkozva, virágokra, lepkékre. lassan kinyílik a világ előttük. rádöbbennek, hogy nemcsak ők vannak, de kanálfülű, számukra veszélytelen nyulak, fácánok, hozzájuk hasonló, de kisebb testméretű őzek. és vannak bizony ragadozók is, mint a róka, sakál, de a mindenevő és agresszív vaddisznóra sem árt odafigyelni.Az óvodához csatlakoznak a tavalyi, csaknem anyányi borjak, az ünők és az első agancsukat most nevelgető két éves bikaborjak is.  Így válik teljessé az a kör, ami a szeptemberi bőgésig és a következő tavaszig együtt bonyolítja életét. és nagycsaládnak nevezzünk.

Fotó: Horváth Zoltán – Agro Jager News

A nagycsalád kis családok sokaságából épül fel, a természetben a szarvastehénből, az idei újszülött és a tavalyi csaknem anyányi nagyságú kétéves borjából áll. A kiscsalád, a legkisebb társadalmi egység a szarvasoknál, ami az íratlan szokás törvények szerint működő társadalmuknak az alap mozgatórugója.Megtörténnek az első összeütközések, összezördülések is.  Bármily békésnek is tűnik a hangulat, előbb-utóbb a gyerekek miatt parázs veszekedések pattannak ki. Az egyik futkosó borjú, önfeledt hangulatában teljes lendülettel nekicsattan egy fiatal tavaly született bikaborjúnak, aki ijedtében reagálva, hátsó lábával arrább rúgja a kis neveletlent. Nem volt nagy a rúgás, a kicsi azonnal fel is áll utána, mégis az anyja, mint egy fúria ront neki a bikaborjúnak, mellső patáinak vagdalkozásaival, két hátsó lábára állva fejezi ki, hogy a borjú a védelme alatt áll.Ez az első alkalom, hogy a borjúnak akaratlanul is meg kell tanulnia az íratlan társasági törvényeket.  „Indokolatlanul senkit nem illik zavarni! Ha valakibe belekötsz, annak következményei lesznek!

A rúgásnak, ütésnek, testi bántalmazásnak a helye fájdalmas és csak idő múltán gyógyul meg a helye, de a lelkedet még sokáig bántja a vereség! Ha rendesen viselkedsz, nem bántasz meg senkit, téged sem fognak bántani!”Rá kell döbbenni, hogy minden életkorba tartozó egyednek meg van a sajátságos helye a szarvasok természet formálta társadalmában. A borjak a legalsó helyen tartózkodnak a társadalmi ranglétrában. Anyjuk gondoskodására, felügyeletére szorulnak, még sokat kell tanulniuk, idősödniük, hogy egyéni elfogadottságukban magasabb szintre léphessenek. Létezik egy bizonyos kasztrendszer, egy-egy térségi alfa hím által beborított szarvastehéncsapat kiváltságokat élvezhet az élőhely jobb részeinek használatában, az ebből a csapatból kikerült vezértehén, pedig mindenkinek parancsol, aki az általa vezetett rudlihoz csatlakozik.Azonban saját korosztályukban már most megmutatkozik a szarvastársadalom alapvető axiómája. „Legyél te a legerősebb, taposd le a gyengébbeket, keresd az erősek társaságát, urald azokat akiket lehet, így élj sikeres éveket”

Ez pedig nem más, mint a nyers erőszak, az ököljog mindennapos érvényesítésének társadalma.Már borjúkorban az önfeledt játékok során kialakul a borjak között egy bizonyos hierarchikus rendszer, rangsorbeli verseny.  egyes borjak rendszeresen lemaradnak a futóversenyben, mások, ha kisebb konfliktusok alakulnak ki, védelmezésképpen az anyjukhoz szaladnak, nem állnak ki önmagukért, ismét mások hajmeresztően szertelenül, minden hülyeségre kaphatóak, mindent ki és meg akarnak tapasztalni, egyesek pedig javíthatatlanul agresszívek és verekedősek. .A naponta, havonta megismétlődő konfliktushelyzetekre történő reagálások eredményeképpen aztán szépen folyamatosan maguk az egyének is elismerik és a továbbiakban elfogadják, a kialakuló személyi dominanciákat és ez fogja a jövőben az alapját adni, egy békésebb társadalmi csoportos együttélésnek.  Mindenki a szarvastársadalom mérlegére kerül, folyamatosan az élete során egy társadalmi pozíciós mérlegen áll, megmérettetik, és az őt megillető, kiharcolt, aktuális személyes pozícióját töltheti be.

Emberi léptékkel ha viszonyítunk, akkor egy szarvas által az életben eltöltött naptári esztendőnek 4,5 év emberi évet számolhatunk. Ezen a szemüvegen kell a gímszarvas életében folyó eseményeket értékelni. Ugye jól lejön, hogy a szarvasborjú életének első esztendejében egy 4,5 esztendős emberi gyermek gondolkodási képességeivel és szellemi felfogóképességével viszonyíthatunk.A szarvasborjú számára életének legnagyobb eseménye a szeptemberi bikabőgés megélése. Nem is érti még, hogy mi, miért is történik?Bár azt már észreveszi, hogy a fiú és lány szarvasborjúk között van némi nemi különbség, a tavalyi évben született fiatal kétéves szarvasbikák pedig testre már nagyobbak, mint az anyja és a fejükön hosszú, barkás nyársakat viselnek. De hogy ez a zajos felhajtás miért is történik, még nagyon homályos a számára.

Izgatóan savanyú, brunftszagok terjednek a levegőben, ezt a nemileg érett szarvasbikák terjesztik. Olyan erősek ezek a szagok, hogy órák múlva is érezhetőek a környezetben, ahol a bőgő bikák elhaladtak. ..Nyomasztóan megül, rátelepszik a területre ez az illat, jelezve, hogy elérkezett a szeptemberi szarvasbőgés ideje.Minden felbolydul, minden összekuszálódik, az anya viselkedése is olyan furcsán megváltozik. Mostanában gyakrabban hagyja magára, míg egyszer csak végleg magával nem viszi, bele egy nagy csapat szarvas közé, ahol tehenek, idei és tavalyi borjak és ó jajjjj, akkora agancsokat a fejükön hordozó királyok mutatkoznak, hogy csak rájuk nézve is elszorul a szíve. .Nem érzi itt jól magát.  itt káosz van, nincs a kialakult régi rendnek még nyoma sem.

A levegőben furcsa illatok terjednek, a szarvastehenek szaga megváltozott, olyan nem is tudom milyen. izgatóvá váltak, a viselkedésük pedig kihívóvá változott, kényeskedve lépkednek el az egyre tolakodóbb, nagy testű szarvasbikák orra előtt. .Na és a királyok, hatalmasak és büdösek, savanyú bőgési illatot, brunft szagot árasztanak, ráadásul kimondottan gőgösek, uralkodnak a tehenek felett, terelgetik, hajtják őket, nemegyszer majd eltaposnak anya mellől, ahogy szenvedélyesen udvarolnak. A bőgésük pedig messze szálló mennydörgés, beleremegnek a beleim, ahogy az erős hangra rezonálnak, ha megszólalnak a közelemben.Mindez azonban egy rövid csattanás után megszűnhet és a hatalmas agancsú király holtan fekszik a szétugró tehenek gyűrűjében. Itt az ideje felfedezni az embert!Rá kell döbbenni, hogy mindannyiunk felett van valaki, aki két lábon járó, szőrtelen, elviselhetetlen szagot magából kiárasztó, mindannyiunknál erősebb lény és akitől csak akkor érezhetjük magunkat biztonságban, ha minél messzebb kerülünk tőle.A szarvasborjú számára az általa megélt első bőgésnek ez a leszűrhető tanulsága.Az eddig megfogalmazott íratlan szabályok kiegészülnek a következővel: „Ha élni akarsz kerüld el messziről az embert!”

A továbbiakban ez a kettősség fogalmazza meg a létet.  „Élj szarvasként és kerüld az embert!”Az elkövetkező téli hajtóvadászatok kegyetlenségei és szűnni nem akaró gyakoriságuk, a hajtókutyák folyamatos, fület bántó erősségű csaholásai, a mennydörgéshez hasonlítható vadászfegyver dördülések, az elvesztett hozzátartozók, családtagok hiányának érzete, mélyen bevésődik a mindezen eseményeket túlélt borjak emlékezetébe és megalkuvásmentes örökös viszonyt alakít ki bennük, az emberrel kapcsolatban. .Ezen az sem változtat, hogy az ember tél alkalmával takarmányt hord ki az erdőbe, vadetetőkbe, ahol aztán estére a megjelenő, éhes, csülkös nagyvadból kedvére lövöldöz. A telet követő tavaszon a borjú második naptári esztendejébe lép. Ha nőivarú, akkor már ünőként emlegetjük, ha hímivarú akkor, azt mondják rá a vadászok, hogy másodfüves, első agancsú, csapos bika. Az első agancsnak nincs koszorúja, a barkát róla a tulajdonosa csak bőgésre vagy annak ideje alatt tisztítja le.

A harmadik évüket elért, ún. harmadfüves bikák, már anyjuk újabb ellése előtt átpártolnak a szarvasbikák rudlijához, elhagyják a kis családot és a sok buktatót rejtő, göröngyös, nehéz úton indulnak el, végleg kikerülve anyjuk védőszárnyai alól, hogy rátérjenek a gímbikák dominancia harcokban bőven megspékelt életútjára. Először csak saját korosztályukból képeznek rudlit, de hamar rájönnek, hogy szükség van az idősebb bikák tapasztalt irányítására, mert egyszerűen nem tudják, hogy hol találják a legcsendesebb, biztonságos nappali pihenőhelyeket, hol tudnak finom és tápláló élelmekhez jutni, hogyan vonuljanak akár nappal is a zavargásokra reagálva, hogy emberi szemek előtt láthatatlanul tudjanak tartózkodási helyeket váltani. Ha tetszik, ha nem, be kell kéredzkedniük a tapasztaltabb szarvasbikák rudlijába. Ennek pedig nagy ára van!Az idősebb szarvasbikák rudlijai nem könnyen fogadják be a fiatal jelentkezőket.

Kezdetben zavarják, szüntelen támadják őket, akik nem tehetnek mást, mint menekülnek. De nem messzire, csak mindig addig, amíg el tudják kerülni a verést. Igen, jó nagy verések vannak kilátásban, az öregek agancsvágásai gyakran úgy combon vagy horpaszon érik a fiatal harmadfüves szarvasbikákat, hogy esetenként csomószám hullik a szőr a testükből. Ez egy nehéz időszak, a csicskapróba időszaka.  Persze itt hagyhatnák az öregek csoportját, de akkor nem lenne, akiktől meg tudnák tanulni, a szarvasbika túlélésének fortélyait.  mint egy harapás fű, olyan nagy szükségük van minden fortély, túlélési taktika elsajátítására, ha élni akarnak.Az öregek pedig folyamatosan csicskáztatják őket! Testi erejük birtokában rákényszerítik a fiatal bikákat, hogy vezessék a rudlit. Addig ütik, vágják elülső lábaikkal, agancsaikkal a fiatalokat, míg a csapat élére nem állnak és felelősséggel nem kezdik azt elvezetni. Itt pedig drága a tanulópénz.Tudni kell, hogy hová tart a rudli, merről fúj a szél, ezt folyamatosan vizsgálni szükséges, előzetesen fel kell deríteni, hogy a vonulás útján nem rejtőzködik-e a számukra ártalmas ember.

Fotó: Horváth Zoltán – Agro Jager News

Az öregek csapata laza, hézagos, elmaradó kisebb csoportokra oszolva követi őket.  nem sietnek, hagynak időt a fiataloknak, hogy dolgozzák ki a helyzetet.  és ha rudli elején lövés csattan, az idősek szétugranak és úgy eltűnnek, mint a kámfor. Aznap éjszakára azonban már újra egymásra találnak, új fiatal vezető kerül a rudli élére és az élet megy tovább. Előfordul, hogy egy-egy kivételes erősségű alfa szarvasbika személyes szolgálataira testőrként, csicskát vagy adjutánst választ a fiatal szarvasbikák közül. Ez általában az ő valamelyik tehetséges fia, aki egyben csodálója is az apjának. Az öreg és a fiatal bika élete az idős szarvasbika élete végéig összefonódik, az öreg nem egyszer az ilyen adjutánst, ahogy az korosodik a bőgésben saját mellékbikájaként fogadja el.

Fotó: Horváth Zoltán – Agro Jager News

Nem egy nagy bika képes volt úgy megmenekülni a golyó elől, hogy adjutánsa saját testével takarta az öreget, s így megóvta a halálos lövéstől. .A két évet meghaladó ünők a bőgésben már első bálosokként szerepelnek, szinte kivétel nélkül beborítják őket a párzó szarvasbikák. Ekkor már nemileg érettek, felveszik a borító szarvasbikát, de emberi léptékkel számolva még alig haladták meg a tíz és féléves kislány életkorát, ami azért azt jelzi, hogy a természetben elég gyors és korai a nemi érés.  Azonban a kétéves ünők nem mindegyike veszi fel az ősszel bőgő szarvasbikát, ivarzásuk jelentősen késhet és december-januárban néhány későn üzekedő ünő szokatlan időben válthat ki szarvasbőgést a jelenlévő bikák között.A fiatal bikák pihenőidejükben sem tudnak nyugodni, állandó késztetés van bennük, hogy fiatal társaik erejét, harci készségét időről-időre próbára tegyék. Folyamatos közöttük a csörtölés, a kész agancsokkal történő, nem vérre, de erőfelmérésre menő tili-toli, egymás ütögetése, eltolása, az aktuális rangsorrend kivívása és tartós fenntartása.

Fotó: Horváth Zoltán – Agro Jager News

Közben a bikák “möe, möe” hangokkal kommunikálnak egymás között, ezt a nem túl hangos „beszédet” esti sötétben történő vonulásuk vagy éjszakai legelésük közben is megtartják, mintegy tájékoztatva társaikat aktuális tartózkodási helyzetükről. A bikáknak jól értelmezhető testbeszéde alakult ki az idők során.Az egyenes szembe bámulás az nem jó ómen, kihívást, lenézést jelent, az ilyen tekintetre a kihívott szarvasbika támadással fog reagálni. Minden kifejlődött gímbika igényt tart arra, hogy pihenőhelyét megválasztva, a legközelebbi társa ne essen öt méteres sugarú körön belül. Ezt a területet személyes territóriumához tartozónak érzi, aki belép ezen körön belülre az támadásra számítson!A gímbika nemtetszésének, fejének ellenfele felé történő megbillentésével ad kifejezést, ha ez kevésnek bizonyul, akkor egyet-kettőt még lép is az értetlen irányába. Ebből már érteni kell, mert tovább nincs cicó, támadás következik!Mérges hangulatukat egyes szarvasbikák foguk csikorgatásával is jelzik, ilyenkor jobb őket elkerülni. Rudliban tartózkodva gyakori, csak közelből hallható, hörgések, mordulások, buffantások hagyják el a szájukat, ahogy reagálnak társaik mozdulataira és tevékenységeikre. A kommunikáció folyamatos közöttük.Februártól július közepéig az érett szarvasbikák új fegyvereiket nevelgetik, július 15-e után kezdik el az új agancsok barkától történő letisztítását és kezdetét veszi a döhérség időszaka.

Fotó: Horváth Zoltán – Agro Jager News

A döhérség időszaka tulajdonképpen egy erőgyűjtő és energia betároló tevékenység, készülés a szarvasbika legnagyobb éves igénybevételére, a szeptemberi szarvasbőgésre.  Ez alatt a szarvasbika rengeteg takarmányt vesz magához, beérett repcét, gabonaféléket, napraforgót, szóját, kukoricát, akáclombot, pillangósokat, kölest, stb.-t és nemcsak kihízik, hanem tisztelni méltó, hatalmas nagy körméretű, erős nyakat is fejleszt. A gímbika, a szabad természetben legelőször negyedfüvesként, harmadik agancsúként juthat tehénhez, ami emberi léptékkel a normál 18 éves életkorhoz hasonlítható, ekkor sem főbikaként, hanem a slepphez, a népes fiatal kísérő bikacsapathoz csatlakozva, valami elbújt öreg tehénnel, összeszűrve a levet. Az öreg szarvastehenek nem annyira kedvelik a nagy felhajtást, ha eléri őket a nagy érzés, bármely a közelükben éppen leakasztható, ivarérett fiatal szarvasbikával is képesek szívesen párosodni. hogy utána még a bőgési parkettet is azonnal elhagyják.

A környék legerősebb szarvasbikája, mivel kiváltságánál fogva a legjobb élőhelyet használja, így a számára legvonzóbb, legnépesebb szarvastehén csoportosuláshoz csatlakozik.  Sokáig csak a sűrűségből figyelgeti, hogy mi a felhozatal, kik fizetnek be a bikák közül a táncparkettra, majd a bőgés kezdetén egyszerre csak, mindenki ledöbbenésére megmutatja magát a zsúron.  A látvány a fiatal bikák számára letaglózó, hiszen az „öreg” tavalyhoz képest hatalmasat erősödött, agancsai hajazzák méreteikben a tavalyi agancsait, a tehenek ünők, pedig olvadoznak, vágyakozva nézik a hatalmas agancspárt olyan könnyen megforgató, már őszülő homlokú, sok csatát megnyert bajnok, szarvasderéknyi szélességű nyakon nyugvó fejét. .ó csak velem kezdené járni a körben futóst.

FROMMER, Magyarország legnagyobb fegyverboltja!   Kattints a képre és keresd meg a hozzád legközelebb lévő vadászboltot és a szerződött fegyvermestereket!

A bőgésre előkerülő, borítani szándékozó gímbikák nagyrészt korábbról már ismerik egymást, hiszen a téli áttelelő bika rudlik alkalmával sokszor találkoztak már egymással, sőt erőfelmérő, egymással szemben lefolytatott számtalan csörtén is túl estek már. . Ezért nem okoz különösebb feltűnést, ha ilyenkor megjelennek egy-egy kialakult tehéncsoport körül. A főbika egykedvűen elfogadja a mellékbikák szerepéért folytatott előzetes harcok eredményeként megjelenő győztes kísérőbikákat. Szükségük van az ő jelenlétükre is, mert a kísérő mellékbikák tartják kordában az egyre jobban elszemtelenedő, állandóan borítani akaró, fiatal bikákból álló, népes sleppet. Nem engedhető meg, hogy a lányokat, asszonyokat éretlen tejfölösszájú kamaszok állandóan érdemtelen közeledésükkel zaklassák. erről az erejüket mindenáron fitogtatni akaró mellékbikák kíméletlen zsarnokok módjára gondoskodnak. A főszerep azonban a hárem uráé, a főbikáé, ahogy a német mondja, a Platzhirsch-é, amely egyelőre korlátlan ura a bőgőhelynek.

Fotó: Horváth Zoltán – Agro Jager News

Dőreség azt hinni, hogy a nemegyszer 22-26 tarvadból álló női részleg minden egyes részvevőjét majd a nagy bika fogja beborítani. .Itt mindenkinek nagyobb a szeme, mint a tehetsége. A bőgés kezdetén természetesen, amikor alkalmanként csak egy-egy tehén ivarzik, a főbika él nemi életet, a többi bika pedig irigyen üvöltözik, de ahogy telnek a napok és sűrűsödnek az aktuális légyottok számai, szót kapnak a mellékbikák is.  A főbika főleg ha már 12 év feletti korú, akkor emberi relációban 56 esztendős korú férfiről beszélhetünk, akikről azonban tudjuk, hogy nem a szexuális teljesítményeikről híresek. .Úgyhogy igazából a mellékbikáknak áll a bál, amikor az öreg elballag inni, vagy este későn kerül elő a délutáni szundikálásából, addig a mellékbikák szépen haladnak, a bálozó hölgyek beborításával. A legeredményesebb örökítést a gímbika hat éves korában hajtja végre, ekkor már testi ereje teljében, szexuális teljesítőképességének csúcsán tartózkodik, ami egyébként egy 27 éves fiatalember teljesítésének megfelelő.Amikor bőgésben elejtésre kerül a 12 éves főbika, a rá következő tavaszon, nem egyszer megtaláljuk, az agancsaihoz hasonló formai képzésű, hat éves fiának a hasonló korona képzésű, de vékonyabb kiadású elhullajtott agancsait.

Fotó: Horváth Zoltán – Agro Jager News

Ha pedig a fia hat évét levonjuk az apja éveinek a számából, könnyen megtapasztalhatjuk, hogy a gímbika hatéves korában örökít a legjobban, hiszen kezünkben a kézzel is megfogható bizonyíték. Természetesen az örökítés eredményességére, a túlélési lehetőségekbe történő hozzáértő vagy szakbarbár belenyúlásával, az ember gyakorolja a legnagyobb hatást. Például egy nagy bika bőgési élőhelyének közelében rendszeresen hajtáson ellőtt tehenek következménye lehet, hogy hosszú éveken keresztül nem jelentkezik utód a kérdéses területen, holott egyébként a bika örökítési képességeivel biológiailag semmi probléma sincs.

Fotó: Horváth Zoltán – Agro Jager News

Ugyanez van, ha a fiatal bikákban korán nem képesek felismerni egy-egy kiváló vérvonalhoz való tartozásukat és stüszi, síszer vadászok folyamatos vadászatainak áldozataivá válnak. .Az élet sója a gímbika számára, a legtöbb gímtehén és ünő beborítása, a minél több utód nemzése és a saját vérvonalát továbbvivő egyedek nagy létszáma útján, a genetikai nagyság és tehetség mindennél nagyobb területre, élőhelyre történő kiterjesztése, elismertetése. Felborulhat a bőgés megszokott koreográfiája, ha a főbikánál, fiatalabb, erősebb és kellő bátorsággal is rendelkező, ún. kereső bika érkezik a bőgő platzra. Ebben az esetben elkerülhetetlen a harci összecsapás, amely előfordulhat, hogy valamelyik fél megfutamodásához, szerzett halálos sebbel történő visszavonulásához is vezethet. Ilyenkor egy új vér frissíti az eddigi vérvonalat és tesz eleget a kívánatos biológiai géntranszfer megvalósuló elvárásainak.

A cikk publikálást a szerző engedélyezte az Agro Jager News részére

Írta és fényképezte: Horváth Zoltán – A vad és környezete

A vad és környezete Facebook oldala itt érhető el

***

A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.

Hirdetni szeretne? Írjon nekünk: marketing@agrojager.hu

Éreth János 46 éve erősíti a SEFAG Zrt. csapatát, a tapasztalt szakember áldozatos munkájáért elismerő oklevelet vehetett át március 21-én Fehér István vezérigazgatótól. Munkatársunk neve olvasóinknak ismerősen csenghet, hiszen az ő segítségével került terítékre a tavalyi gímbika idény két legnagyobb trófeatömegű agancsosa. Ismerjük meg közelebbről az elhivatott vadászembert! Éreth János kerületvezető vadásszal beszélgettünk, akinek munkássága jó példa lehet a fiatalok számára.

Fotó: SEFAG Zrt. Facebook oldala

A szakember 1959-ben született Szigetváron, majd Dióspusztán nevelkedett. „Az erdő és a vad szeretetét már gyermekkoromban magamba szívtam, volt a faluban egy erdész és két vadász, én minden szabadidőmet velük töltöttem.” Éreth János Sopronban végzett, majd szakmai pályafutását a Mecsekerdőnél kezdte és 1978-ban áthelyezéssel került a Somogyi Erdőgazdasághoz. „Évekig fogatgazdaként tevékenykedtem, akkor még az erdészeti munkákhoz lovakat használtak, 24 pár fogat volt az erdészetnél és a lovak takarmányozását kellett megszerveznem! Én azonban mindig is vadásznak készültem, így amint lehetőségem nyílt rá, elszegődtem gyakornoknak Vörösalmára Félix István keze alá, ahol másfél évet töltöttem, majd Kardosfára kerültem beosztott vadásznak, a kerületvezető vadász akkoriban Cseke Albert volt. A Hárságyi kerületben kaptam lehetőséget, Ingola István helyét vehettem át, 11 évig Kardosfán szolgáltam, majd Vörösalmára mentem át, ahol nyugdíjazásomig maradtam is.”

46 év sok idő, a hosszú évtizedek alatt sok minden változott… „Régen inkább klasszikus vadászatok voltak jellemzőek, de ez sajnos a mai szemlélet szerint már túl sok időbe telik. Vörösalmához, de Kardosfához is számos emlék fűz, sok téli fogatos, szános vadászat volt akkoriban, rengeteg vendég igényelte, így hónapokat töltöttünk el vadászattal az erdőn. Fogatolásra inkább lombhullás után, a téli időszakban került sor, nyáron nagy volt a takarás. Lehetett így vaddisznóra, szarvasra, sőt Kardosfán muflonra is vadászni. Voltak 20 éven keresztül visszajáró vadászok Svájcból, ők mindig egy hetet töltöttek nálunk, úgy jöttek már, mintha haza jönnének. Reggel felültünk a fogatra vagy a szánra, attól függ, milyen idő volt, elvittünk magunkkal egy-két vendéget és egész nap mentünk. Délben tartottunk egy pihenőt, közben sütöttünk valami kis ételt. Időt szántunk a vadászatra, ez a mai rohanó világban már nem így megy sajnos. Nekem a vadászat élménye azonban mindig is fontosabb volt, mint a trófea.

Fotó: SEFAG Zrt. Facebook oldala

Kedvelem a kihívásokat, ezért szeretek bőgésben gímbikára vadászni, semmihez sem fogható hangulata van! Először meglátja az ember, aztán hosszú időn át csak figyelgeti, majd tervezget, hozzá kell férni valahogyan, sokszor olyan helyeken, ahol nem könnyű, bent az erdőben, a sok tehén között. Mekkora élmény, ha a viszontagságos körülmények között sikerül egy bikát terítékre hozni! Hogy mit jelent nekem a szeptemberi szarvasbőgés? A bőgés mindig ünnep, amikor maghallom augusztus végén a bikát, akkor már nincs maradásom, hív az erdő és én minél többet szeretnék kint lenni. Nagy kedvencem a muflon is, hisz vadászata nagyon sportos, sokat kell menni utána, cserkelni kell akár egész nap, meg kell érte küzdeni, nem adja könnyen magát.”

A SEFAG Erdészeti és Faipari Zrt. Magyarország egyik legnagyobb állami erdő- és legnagyobb vadgazdálkodója.

A hivatásos vadászok élete amúgy sem egyszerű, kell egy biztos családi háttér. „Nekem, hála a feleségemnek, ez megadatott. Van egy fiam és egy lányom, mindketten vadásznak, a fiaméknál már van unoka is, két és féléves, de már volt kint velem az erdőn. Mindig is szerettem a Zselicet, itt is élek és a kollégákkal is mindig megtaláltuk a közös hangot, ha voltak mélyebb pontok, mindig volt valaki, aki átsegített rajtuk. Én is próbálok segíteni, ha azt látom, hogy egy munkatársnak szüksége van rá. A kölcsönös tisztelet és a barátság hatja át a munkakapcsolataimat is, Simon Tamással – a Kelet-Zselici vadászterület vadgazdálkodási ágazatvezetőjével – is régóta dolgozunk együtt, vele is kialakult egy jó baráti kapcsolat.”

A munkás éveket tekintve a tavalyi bőgés volt az utolsó, ekkor esett élete legnagyobb trófeatömeggel rendelkező agancsosa. „A kíséretemben került terítékre „az idény bikája”, egy 13,52 kg-os kivételes példány Vörösalmán -, azt hiszem, ez egy szép megkoronázása volt az elmúlt az éveknek.”

Hosszú pályafutása során már több elismerést is magáénak tudhat, a március 21-én kapott oklevél ezek sorában a harmadik volt. „Kaptam egyet 2004-ben, 2014-ben egy Hubertus keresztet ítéltek oda nekem, 2018-ban és most 2024-ben pedig egy-egy elismerő oklevelet. Az ilyen alkalmakkor mindig meghatódom, annak ellenére, hogy sosem vártam el ezeket, hisz nem ezért csinálom, de tagadhatatlan, hogy egy jóleső érzés, hogy az embert értékelik.”

Éreth János jelenleg a nyugdíj előtti három hónapos felmentési idejét tölti és július 2-án nyugállományba vonul. „Ami biztos, az erdő eztán is marad és a vadászat sem szűnik meg a nyugdíjazásommal, hisz eddig sem munkaköri kötelességként fogtam fel a hivatásomat, ezután is járom majd az erdei ösvényeket és persze szeretném egyengetni a fiatalok útját. Szeretném megismertetni a területet azokkal, akiknek átadom. Nekem több mentorom is volt az évek során, akikre jó szívvel emlékszem vissza. Az egyik, aki átcsalt a Mecsekerdőtől, Ingola István. Ő még most, 82 évesen is aktív, mellette nagyon sokat tanultam, de Félix István is meghatározó alakja volt szakmai pályafutásomnak, aztán volt még egy másik igen jó barátom, a sajnos időközben elhunyt Németh Ferenc, aki szintén egy nagytudású ember volt, érdemes volt tanulni tőle. A fiataloknak azt üzenem, folytassák az általunk járt utat és mentsék át legjobb tudásuk szerint a meglévő vadállományt a következő generációnak és ha olykor vannak is nehézségek, sose adják fel, mindig szolgálják az erdőt és benne a vadat szívvel, lélekkel!”

Nem mindennapi, ritkaságszámba menő vadászzsákmánnyal dicsekedhet Marton Péter, aki április 15-én parókás őzbakot zsákmányolt a Mogyoróshegy Vadásztársaság területén.

Fotó: Pesthy Márton – OMVK

A bak már nem volt ismeretlen a területen, előző évben is megpróbálkoztak az elejtésével, akkor még sikertelenül.

Szőlősi Balázs hivatásos vadász kíséretében ezúttal már az első kimenetel során sikerült – körülbelül hetven méterről – terítékre hozni a nem mindennapi “fejdíszt” hordozó vadat. A bak korát 8-9 évre becsülték a trófeabírálaton.

A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

Az elejtőnek és a kísérőnek egyaránt szívből gratulálunk, üdv a vadásznak, tisztelet a vadnak!

Forrás: OMVK