Figura Ákost, kora reggel vadőr barátja hívta telefonon, miközben Rubi és Tapi várták a reggeli eligazítást. A két véreb a gímszarvas bőgési időszakában le sem veszik a szemüket a gazdájukról, Ákosról.

A vérebekkel bensőséges kapcsolatom van, mivel más munkákat leszámítva, szinte egész nap együtt vagyok velük. Családtagnak számítanak. Ez a fajta rendkívül barátságos, azonban fenyíteni nem szabad – kezdte beszámolóját Figura Ákos, Nógrád vármegyei vérebes utánkereső.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

A reggeli készülődésben a kutyák olyanok, mint a gyerekek. Türelmetlenek. Azonnal akarnak mindent, és a nemtetszésüket gyorsan ki is fejezik ugatás formájában. Autóba pattantunk és elindultunk a terület felé, amely  Nógrádban található.

A vadőr a kocsiban ülve részletesen elmesélte a tegnapi késő délutáni vadászatot. A területre még ki sem értünk, de már nagyjából sejteni lehetett, mi történt. Mindketten biztosak voltunk abban, hogy egy nehéz munka vár ránk. A kísérő, a vendégvadásszal, több gímbikát figyelt meg egy magaslesen ülve. A bőgés, a hegyes-völgyes, erdővel fedett területen, magával ragad mindenkit. Késő délután megpillantottak egy lőhető gímszarvasbikát, amire a vendég lövést tett. A rálövést követően a vad azonnal tűzben rogyott. Eltelt egy kis idő. A vendég előtt azonban a bika hirtelen felpattant és elugrott. Esélyük sem volt arra, hogy újból lövést tegyenek a trófeás vadra.

A rálövés helyére érve, a két vadász biztos volt abban, hogy a gerinctüskét érte a lövés. Nem találtak a területen semmi csapát igazoló nyomot. Sem vér, sem szőr, sem bármi egyéb. Ekkor a Rubi és Tapi, a két összeszokott kutya következett. A rálövés helyét alaposan végigjárták, szimatoltak. A kutyák negyedórán át körbe-körbe jártak, megközelítőleg egy 30 méteres sugarú kört vizsgálva. Nehéz pillanatok ezek, mert a kutyák sem biztosak abban, hogy eredményre vezetik-e a gazdájukat. Aztán az állatok viselkedése hirtelen felgyorsul, jobbra-balra fordítják a fejüket. Izgatottá válnak. Hallani, ahogy “porszívóznak” a szagnyomok után. Rövid metakommunikáció végeztével a kutyák jelezték, hogy szívesen elindulnak a “hideg nyomon” a bika után. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy nyíltan a szemembe néznek és még ugatnak is, ha úgy érzik, hogy nem értettem meg elsőre.

A vérebek ezután lassan, de biztosan elindultak a nyomon. Ha a kutyák folyamatosan haladnak, azt mindig jó jelzésnek tekintjük, mi, vérebesek. Akkor lehet probléma, ha a kutyák tanácstalanok és nem tudják merre induljanak el.

A mostani munkánk során körülbelül egy kilométer után keltettük a vadat. A gerinctüskés gímszarvasokra az jellemző, hogy az esetek döntő többségében a vad ezt kiheveri. Ez a bika is jó erőben haladt, mozgott a kutyák előtt. Rubi és Tapi ilyenkor összedolgozva próbálja állítani, terelni a vadat. Mivel a kutyák igen tapasztaltak, pontosan tudták, ha kell – el kell ugraniuk. A gímszarvasbika agancsa fajtársakkal való harcra és önvédelemre is alkalmas.

A bikára szerencsére a mezőn lövést tudtam tenni, így a vadászat viszonylag hamar véget ért. A 30-06-os fegyveremből leadott lövés helyben marasztalta a vadat. A birtokbavételnél vadőr kollégám gratulált az eredményes munkánkhoz.

A gímbika körülbelül hét-nyolc éves, megközelítőleg 6,5 kilogramm trófeasúllyal – zárta beszámolóját Figura Ákos.

Segítségre van szüksége?

Figura Ákos vérebes utánkereső: +36304859922

Írta: Dr. Szilágyi Gergely

***

A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.

Hirdetni szeretne? Írjon nekünk: marketing@agrojager.hu