Keressen minket

Vadászat

Az első bujáki bikám – GALÉRIÁVAL

Közzétéve:

Print Friendly, PDF & Email

Egy, a maga nemében egyedülálló, vadászati beszámoló jutott el az Agro Jager News szerkesztőségébe. A napokban számoltunk be Figura Ákos vérebes utánkereső munkájáról és az elejtő jóvoltából, most megismerhetjük azt is, hogyan is történt  a bikavadászat. Farkas József írása következik, aki megannyi fényképet is küldött. Az elejtő szemszögéből olvashatjuk most, hogyan és pontosan mi is történt azon a vadászaton?

Olvasónk, Farkas Jószef beszámolója:

Ugyanolyan várakozással és vágyakozással vártam az idei karácsonyt, a vadászok karácsonyát, mint eddig minden évben. Igen, ez nekem is a legnagyobb ünnep! A szarvasok násza, a szarvasbőgés, számomra ma is a legmagasztosabb, legszívmelengetőbb élmény, immár több mint három évtizede.

Fotó: Farkas József – Agro Jager News

Immár ötödik éve visszatérő vendége vagyok a bujáki Sasbérc Vadásztársaságnak. Az idei évben lehetőségem nyílt bőgésben szarvasbikát elejteni! Szeptember 01-én reggel 5 órára kellett megérkeznem a takaros szilosi vadászházba, ahol a társaság hivatásos vadásza, Monoki Csaba barátom fogadott. A kölcsönös üdvözlés után máris terepjáróba pattantunk, és a közeli lucernatáblához autóztunk ki. Rövid cserkélés után óvatosan, a vadászó macskának a lassúságával kellett felkúsznunk a lucerna szélén lévő akácfasorban megbújó magaslesre. Egy örökkévalóságnak tűnt ez a néhány perc…

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

Kísérőm közben már végigpásztázta a kiváló bőgőhelyül szolgáló vadlegelőt, és suttogva jelezte, hogy már (még) kint vannak a szarvasok a lucernán, de kérdés, hogy meddig. Fokozva ezzel, az addig is tetőre hágó izgatottságomat. Felkúszva a lesre, óvatosan, nesztelenül elhelyeztük az ülőkét és elfoglaltuk a helyünket. Ekkor már lehetett talán negyed hat.

Fotó: Farkas József – Agro Jager News

Jöttek-mentek a szarvasok, tarvadak és agancsosok a színpadon, egyik távozott az erdőszéli függöny mögött, míg mások a helyükbe léptek a színre. Csodás előadás kialakulóban, lélegzet-visszafojtva élveztem magam is a kereső távcsövemen keresztül, mintha elsőbálozó lennék ebben a műfajban, miközben kísérőm suttogó szavait hallgattam. Hihetetlen, mégis igaz, mintha ő maga írta volna a ma reggeli forgatókönyvet. Bár még az is előfordulhat, hiszen a mai hajnal minden pillanata úgy történt, ahogy azt ő folyamatosan megjósolta nekem. Ezen nem is csodálkoztam, hiszen egy rendkívül felkészült, kiváló hivatásos vadásznak ismertem meg Csabit, aki a szakmája legapróbb részletét is tökéletesen ismeri. Ezt sokszor bizonyította is már a mindennapok szolgálata során éppúgy, mint a szakmai megmérettetések alkalmával. Tudtam, éreztem, hogy jó kezekben vagyok. Egyszer megbökte az oldalamat: balról jön egy újabb rudli, benne jó bikákkal. A kelő nap fényében egyre jobban láthatóvá váltak a főhősök. Az idő is kegyes volt hozzánk, sehol egy felhő, és a szelünk is tökéletes volt. Kísérőm rövid bírálat után szólt, hogy egymás mögött ballag két bika az erdőszél árnyékának takarásában, és az elől haladó bika lőhető. Nagy testű öregúr, vízszintesen hordott nyakkal, sötét árnyalatú cserbarna testtel. Néha elbőgte magát, az orgánuma pedig koros bikát sejtetett. Kísérőm udvariasan felkínálva megkérdezte, hogy tetszik-e a bika, mert lőhető. Az agancs jobb és bal szár hármas koronában végződik, korban benne van, golyóérett. Nem utasítottam el a lehetőséget, mivel vallom, hogy azt a vadat illik elfogadni, amit felkínál a kísérőm. Ezúttal sem válogattam, és bölcsen tettem. Miután megkaptam az elejtési engedélyt a lövéshez, gondosan elhelyezkedtem az egyébként is tágas, újonnan készült magaslesen. A 7*64-es kaliberű Mauseremet lőkész állapotba hoztam, és vártam, hogy kísérőm engedélyt adjon a lövésre. Először szemben állt velünk az öregúr. A távolságmérő 173 métert mutatott, de ekkora távolságból is jól látható volt széles terpesztése, mindkét szára koronái, és hogy szabályos, minden ága megvan. Öreg, golyóérett bika. “Ha befordul, lőheted!” – szólt kísérőm.

Fotó: Farkas József – Agro Jager News

Ez négy másodperc múlva be is következett. Ekkor rövid célzás után, lélegzetemet visszatartva, jobb blattjára célozva útjára engedtem a lövedéket. Jól láthatóan a bika magasba kirúgva jelezte a találatot, amit a becsapódás éles hangja is megerősített. Mintegy 100 méteres vágta után Csabi szólt, hogy töltsek újra, és amint tudok, ismételjek, mert alacsony lett a lövés. Újratöltöttem ugyan, de már újabb lövésre nem volt módom, mivel a rudli elvitte magával az erdő mélyébe a sebzett bikát.

Kezdett remegni minden porcikám… Kísérőm azonnal jelezte, hogy ide kutya kell, amit magam is éreztem, ugyanis jó lövésnél ennyi halálvágta után fel kellett volna buknia a választottamnak. Ő viszont ennek semmi jelét nem adva, távozott az előadásról. Ezt Hamlet sem játszhatta volna drámaibbra!

Fotó: Farkas József – Agro Jager News

Hubert, a vadászmanó története Kiskundorozsmán folytatódik. A könyvet fényképre kattintva lehet megrendelni!

Kísérőm máris kézbe vette a telefonját és csörgette a számot. A vonal másik végén Figura Ákos vérebvezető volt. (Az utánkeresésről írt cikkünk itt érhető el) A kollégák rövid egyeztetés után délelőtti találkozóban állapodtak meg. Csalódottan, ugyanakkor izgatott várakozással telve másztunk le a lesről és ültünk be a pick-up-ba. Útközben többször felidéztük, hogy percről-percre hogyan történt a drámai előadás. Sajnos minden próbálkozás után oda lyukadtunk ki, hogy a finish félbe maradt, a lövésem nem jó helyen talált, így ráadást rendelt el a szerző. Jómagam szívesen eltekintettem volna ettől!

Visszaérve a vadászházba, megittuk a reggeli kávénkat, lehuppantunk a filagóriában a padra és még jónéhányszor felidéztük a történteket. Csabi nyugtatott, hogy meglesz a bika, azért is nem mentünk oda a rálövés helyére, mert ezzel annak az esélyét növeltük volna, hogy a sebzett állat felkel, menekülni próbál, és csak beljebb hajtjuk az erdő sűrűjébe. Ezzel viszont az utánkeresés eredményességének esélyét rontanánk.

Egy ismeretlen érzés kerített hatalmába, hiszen korábban nem volt részem utánkeresésben. Szerencsére. De mint a mondás is tartja: egyszer előbb-utóbb olyan történik meg velünk, ami korábban még soha. Feszült várakozás, az idő ólomszárnyakon repült, a szemem állandóan a kaput kémlelte, a fülem pedig az erdő síri csendjében egy gépkocsi hangját várta: vajon mikor jönnek már Ákosék?!

Csabi barátom még nálam is izgatottabban tűrte az idő múlását (állását). Gyakran jártuk meg azt a helyet, ahova a király is gyalog jár. Engem is nyugtatott, hogy meglesz a bika, csak egy kis csavar van benne, miközben magát is vissza kellett fognia, hogy ő mindent megtett, hogy szép napot szerezzen nekem, erre én belerondítottam a történetbe.

Fotó: Farkas József – Agro Jager News

Nagysokára, végre-valahára, kocsihangot hallottunk, kis idő múlva begördült Ákosék autója a vadászház udvarára. Rövid üdvözlés után már indultunk is a helyszínre. Ákos két bajor vérebe, a rutinos Rubi és a reményteljes Tapi, kiszállva az autóból, egyből felvette a szagot és bevetette magát a rudas erdőbe.

A beváltás helyén megtaláltuk a sebzés okozta friss kenést. Hiába, hű vadásztársaink orrát nem lehet becsapni. “Eb a vadász kutya nélkül!” Fél perc múlva meghallottuk a kutyák hangját, amint megtalálták és állították a sebzett vadat. Elindultunk a hang irányába. Előzetesen engedélyt kértem Ákostól, hogy én is folytathassam velük az utánkeresést. Izgatottságom csak fokozódott ahogy haladtunk a csaholások irányába. Hiszem több évtizedes vadászmúltam ellenére, ilyen élményben még nem volt részem korábban!

Fotó: Farkas József – Agro Jager News

Már mintegy 20 méterre megközelítettük a hangok forrását, amikor reccsenés és zaj közepette a csaholások távolodni kezdtek, Ákos pedig jelezte, hogy a bika megneszelt bennünket és elugrott a kutyák elől. Rövid idő múlva újra a korábbi, már ismerős hangok ütötték meg a fülünket, ami azt jelezte számunkra, hogy újra utolérték a lelkes vérebek a sebzett vadat, és ismét állítják. A szívem még hevesebben dobogott, majd kiugrott a torkomon!

Fotó: Farkas József – Agro Jager News

De már folytattuk is a hajszát a hangok irányába. Mintegy száz méter után ismét elérkeztünk a kutyák hangjához, bár sem a kutyákat, sem a bikát nem láttuk, olyan sűrű sarjerdőbe menekült a sebzett vad. Ott gondolta magát biztonságban, előlünk. Egy pillanatra Ákos megpillantotta a vadat és sikeres célzott lövést adott le rá, megváltva a további szenvedéstől.

Nagy kő esett le a szívemről, hiszen egyrészt nem szenvedett tovább a sebzett vad, másrészt megpillanthattam végre azt a gyönyörű állatot. Időközben megérkezett a segítség is: a kísérőm, Csabi, a kollégája Szabi és szintén vadász párja, Loretta is. Végre birtokba vehettem kísérőmtől a bikámat. Izgatottan mustráltuk, bíráltuk az elejtett vadat: szemág, jégág, középág, egyik száron négyes, másik száron hármas korona, már a visszarakás jelei mutatkoznak, a kulmináción túl van. Golyóérett, 11 éves érett férfi. Épp olyan, mint ahogy azt Csabi barátom a lesen, kereső távcsőből, 173 méterről, pirkadati fényben is elbírálta.

Az ilyenkor szokásos utolsó falat és sebtöret átadása után, boldogan tettem eleget azon kötelességemnek, hogy én is átadhassam az én töreteimet, hálám és tiszteletem jeléül Rubinak és Topinak. Láttam rajtuk, hogy még nálam is büszkébbek. Jól tudták, hogy nélkülük aligha állhattunk volna e gyönyörű állat felett. Egyetértetek?

Együttes erővel feltettük az erdők királyát a terepjáró platójára. Az ő ideje és királysága ezennel véget ért, és helyébe új trónkövetelők lépnek. A takaros szilosi vadászház udvarán az immár én bikám megkapta a méltó ravatalát és elfújta Csabi “a gímbika terítéken” szignálját. Lúdbőrös pillanatok voltak!

Fotó: Farkas József – Agro Jager News

Köszönöm Dianának és Hubertusnak, hogy megajándékozott, ráadásul az idény első napján, e csodás élménnyel!

Végezetül köszönöm Monoki Csabának, barátomnak, hogy magas szakmai tudásáról tanúbizonyságot téve, hozzásegített az első bujáki bikám elejtéséhez!

Tisztelet a vadnak!

Buják, 2023. szeptember 01.

Írta és fényképezte: Farkas József

***

A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.

Hirdetni szeretne? Írjon nekünk: marketing@agrojager.hu

Vadászat

Áfonya 58. munkája

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyében járunk, a Zemplén lábánál, ahol a napokban riasztották Gergely Csabát, hogy az esti cserkelésnél egy őzbakra tettek lövést, de sajnos elugrott és beváltott, egy körülbelül öt hektár kiterjedésű, ősnádasba. Kora reggel aztán Áfonyával, a hatéves hannoveri vérebemmel indultunk útnak – tájékoztatta az Agro Jager Newst, Gergely Csaba vérebes utánkereső.

Áfonya 58. munkája Fotó: Gergely Csaba

Még pénteken beszéltem a barátaimmal és a társaság elnökével is. Tudtam, hogy szlovák vendégek látogattak hozzánk. A vadásztársasággal régi jó viszonyban vagyunk és nemcsak a vadászatok idején, hanem egyébként is tartjuk a kapcsolatot.

Akkor este annyit mondtak, hogy világos, habos vért találtak és megjelölve a rálövés, az elugrás helyét, a szürkület érkeztével otthagyták a nádast.

Persze ilyenkor nehezebben telik az este a vadászházakban és ha fogadni nem is mertem volna rá, de azért biztos voltam, ha szlovákok vadásznak nálunk, azokat a vendégeket otthon sem lehet tartani. Mivel ismertem a területet, abban maradtam a barátaimmal, hogy kint találkozunk – mesélte Gergely Csaba.

Gergely Csaba és kutyája Áfonya, a hannoveri véreb. Fotó: Agro Jager News

Persze ott volt a vadőr barátom, a szlovák vendég és a tolmács is. Elmondták, hogy egy 8×57-es kaliberrel vadásztak. Az autót hátrahagyva felvettük a csapát. A barátommal úgy döntöttünk, hogy megnézzük, van-e esély arra, hogy meglesz, mert ha beljebb jutott a nádasba, akkor fel kell vegyük a combcsizmát is. Tudvalevő ugyanis, hogy az a nádas még ilyen száraz tavasz esetén is tud meglepetéseket okozni. Az autóban egyébként sok mindent magunkkal viszünk – folytatta Gergely Csaba, így viszünk a kutyának vizet is, felszerelést és még sebkötöző csomag is van a vérebnek, ha esetleg valami baj érheti, hiszen ezeken a részeken vaddisznót is keresnek. Ámbár az ASP okozta járvány visszavetette a társaságok lehetőségeit, s jobban őzet és szarvast szoktak keresni.

Áfonya az 58. utánkeresése. Fotó: Agro Jager News

Áfonya az elmúlt évben, ha nem is kényszerpihenőn volt, de kölykei miatt többet járt Gergely Csaba Szép-völgyi Nyomkövető Csinossal, hívónevén Borókával, aki alig három esztendős, de már komoly munkákat tudhat maga mögött. Mégis mondhatjuk, hogy Csaba életében Áfonya a nagy szerelem.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

A rálövésnél a kutya szépen felvette a csapát és ahogy a vadőr mutatta, ahol az őz beváltott, ők is beléptek az ingoványba. Fújt a szél és az éjjel esőt is hozott, amitől tartottak, de a tapasztalatok azt mutatják, hogy eső után a vérebek jobban dolgoznak – legalábbis az enyémek, mondta Gergely Csaba. Egy dupla puskaszíjon öreg Mauserje várakozott, amelybe .30-06-os, 14,3 grammos Sako lőszert töltött. A puskán pedig egy 1-6×24 hajtástávcső ült.

 

Éreztem, hogy most hallgatni fog a vállamon, mert láttam a kutyán, hogy közel a vad s aki vérebes, már tudja, látja a kutyáján, hogy dermedt-e a vad vagy hajszára kéredzkedik.

Bent a nádban azután a kutya újabb csapajelet talált és akkor már tudtam, hogy nem fogunk sokat menni. Egyre élénkebb lett előttem Áfonya, mikor szétnyílt a nád és a vezetéken beértem a kutyát, már fogta az őzet, amit dermedten találtunk meg.

Ilyenkor néhány perc az enyém a kutyával. Ezt minden vérebes átéli s a megtalált vadnak a kutya éppen úgy örül, mint mi, sőt – úgy gondolom büszke is arra, hogy ő vezetett oda. Leülünk, mellétérdepelünk a vadnak. Nagyon hálás ilyenkor a kutya.

FROMMER, Magyarország legnagyobb fegyverboltja!   Kattints a képre és keresd meg a hozzád legközelebb lévő vadászboltot és a szerződött fegyvermestereket!

A nádas széléhez érve, már tudták, hogy megtaláltuk és a vendég számára sikerült kihozni az őzet a nádból. Nyilvánvaló volt, hogy kutya nélkül ez nem sikerülhetett volna. A töretátadás után a szlovák vendég odalépett Áfonyához és átadta a kutyának.

Áfonya és az őzbakja.

Magam részéről azt kívánom minden vérebesnek és vadásznak is, hogy egyszer legyen részese egy ilyen utánkeresésnek, mert még soha nem történt olyan szlovák vendégekkel, hogy ne tudták volna, mi a vadászat írott és íratlan szabálya. Nem kell tanítani, nem kell magyarázni, hogy kellett volna, mint kellett volna. Egyszerűen tudják. A vendég tudja, hogy mit szabad és mit nem és azt is, hogy számára mi a kötelező, ha idegen helyen jár.

Jó volt látni ezt és jó volt együtt örülni egy vadászatnak, mert mégiscsak megkerült az őzbak. Úgy gondolom, jó döntést hozott a vadőr barátom, hogy nem keresték tovább – mi meg, ahogy általában, szívesen érkeztünk.

Gergely Csaba utánkereső és kutyája: Áfonya. Fotó: Agro Jager News

Itt a Zemplénben mostanság kevesebb a vad, így minden munkát megbecsülünk. Ezzel a visszarakott, úgy hat évesre becsült, örökös közepes őzbakkal pedig Áfonya teljesítette az 58. sikeres keresését is – tájékoztatta az Agro Jager Newst Gergely Csaba vérebes utánkereső.

Írta: Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M.
Fotó: Gergely Csaba

Utánkeresőt keres a Zemplén lábánál?
Gergely Csaba -> Telefon: +36303528399

Agro Jager News

Tovább olvasom

Vadászat

Verőfényes Vadásznapon Pápán

Print Friendly, PDF & Email

Vadásznapot szerveztek Pápán

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

Vadásznapjaink közül a legmélyebben gyökerező a pápai összejövetel. Volt itt már Szent György napi és „sima” agrárexpo, legújabban fiatalosabbra hangolt „Agrárpiknik”, de volt, ami sosem változott: az, hogy szombaton mindig mi, vadászok voltunk a főszereplők!

Fotó: Gyurom János – OMVK

Bakony Vadászkürt Egylet hívogató kürtszignáljainak elhangzása után Áldozó Tamás, Pápa város polgármestere köszöntötte a vadászokat, azt kívánva, hogy a számukra hétköznapi jelenségként megtapasztalt természetélményt minél több embernek, köztük sok fiatalnak át tudják adni.

Győrffy Balázs országgyűlési képviselő, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara elnöke elismerését fejezte ki az országos és területi vadgazdálkodási tanácsok munkájának új lendületéért, és ígéretet tett arra, hogy a falugazdászok felkészítése és segítsége révén a gazdálkodók pontosabb képet kaphatnak majd a vadkár megelőzésével és kezelésével kapcsolatos jogokról és kötelezettségekről.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

Takács Szabolcs, Veszprém vármegye főispánja, az Országos Vadgazdálkodási Tanács elnöke a közelmúlt jelentős jogszabálymódosításai között említette azt a lehetőséget, hogy a következő vadászati évtől már elektronikus beírókönyvet is használhatnak majd a jogosultak, és azt a tényt, hogy kibővült a vadászat során használható eszközök tárháza, ami remélhetőleg hozzájárul majd a vadkárok csökkentéséhez, a lokálisan megnövekedett nagyvadlétszám észszerű apasztásához.

Fotó: Gyurom János – OMVK

Az apróvad életfeltételeinek javítása, a szaporulat túlélése érdekében a Veszprém Vármegyei Vadászkamara díjat alapított a dúvadgyérítésben élen járó, példát mutató vadászközösségek jutalmazására. Idén a Marcal-Bitvaközi Vadásztársaság, a Budapesti Erdőgazdaság Zrt. Uzsai Erdészeti Igazgatósága és a Csobánc Vadásztársaság érdemelte ki a legjobbaknak járó díjakat.

FROMMER, Magyarország legnagyobb fegyverboltja!   Kattints a képre és keresd meg a hozzád legközelebb lévő vadászboltot és a szerződött fegyvermestereket!

Fotó: Gyurom János – OMVK

A megyei vadásznapok kiváló alkalmat teremtenek arra, hogy a kiváló teljesítményt nyújtó vadásztársak áldozatos munkáját, több esetben évtizedes szolgálatát a tágabb közösség előtt is méltassuk, illetve elismerjük. Az idei első vadásznapon hét vadásztársunk részesült kitüntetésben: Árvai István a Magyar Vadászatért Érdemérmet vehette át, Fejes Dezső a Hubertus kereszt gyémánt fokozatával, Baki Zoltán és Mayer Nándor a Hubertus kereszt arany fokozatával gazdagodott, míg Kovács Attila, Bedő Gábor és Sipos Gábor szolgálatát Nimród Érem kitüntetéssel ismerték el. Részletes méltatásukat ide kattintva olvashatják.

Sok év kihagyás után ismét van rá lehetőség, hogy a frissvizsgás vadászok egy igazi vadászünnepen tehessenek fogadalmat a vad, a természet, a vadásztársak és a hagyományok tisztelete mellett. Ezúttal tizenöt fő, köztük három hölgy tett hitet a vadászat írott és íratlan szabályainak betartása mellett. Korn Ignác hivatásos vadász a Nimród 1948. február 15-ei számából vett Láng Rudolf-idézettel bocsátotta őket útjukra:

„Kedves öreg és fiatal vadásztársaim, szívleljétek meg, amit írtam. Sok esztendőnek tapasztalata tanított meg erre. Ti öregebbek, ne sajnáljátok a fáradságot és oktassátok a fiatalt, ti fiatalok pedig ne resteljetek tanulni. Mert tanulni sosem szégyen. Szégyen csak az, ha valaki tudatlan marad. És az élet nagyon kíméletlen, nagyon szigorú cenzor. Irgalmatlanul megbuktatja azt, aki nem akar tanulni.”

Fotó: Gyurom János – OMVK

Ezt követően a Pápai Erkel Ferenc Ének-Zenei Általános Iskola 4./Z osztálya műsora oldotta a feszes hangulatot. A nebulók produkciója lendületesen ötvözte a zenei, valamint a vadászat szellemi-lelki tartalmához hozzájáruló elemeket. A színpadot a gyerekek után a Bakony Vadászkürt Egylet tagjai vették ismét birtokban, akik színvonalas előadásukkal stílszerű dallamokat szolgáltattak a vadételek elköltése mellé.

A szabadtéri rendezvényhelyszínen Krekács Zoltán révén a látogatók a solymászat régmúltjába és jelenébe is betekintést nyertek, Maróti Béla vadásztársunk (a megyei Kinológiai Szakbizottság elnöke) és Keresztes János agarászegyleti elnök pedig a vadászat során használt kutyafajtákkal ismertették meg a vadásznapra kilátogató laikus közönséget, de a vizslabemutató meglett vadászokból is hangos elismerést váltott ki.

Fotó: Gyurom János – OMVK

A hagyományos vadételfőző verseny minden indulója aranytányérral és aranymedállal lett gazdagabb, ám idén is voltak, akik kimagaslottak a húsz induló közül. Így a Sümegi Kinizsi Vadásztársaság III. díjat, Pálffy László II. díjat, a Nadler Herbert Vadászati Egyesület I. díjat kapott.

Fotó: Gyurom János – OMVK

Veszprém Vármegyei Diana Vadászhölgy Klub a főzőverseny Nagydíját mondhatta magáénak, a Csatári Plast által felajánlott különdíj pedig a Nagyvázsonyi Kinizsi Vt.-nél talált gazdára. A díjakat Pap Gyula vármegyei vadászkamarai elnök, és Kovács Zoltán országgyűlési képviselő adta át – aki annak idején még polgármesterként a legelső Pápán megrendezett megyei vadásznapot megnyitotta, tübb, mint negyedszázada.

Legközelebb május 26-án, a várpalotai vadász-gyereknapon találkozunk!

Forrás: OMVK
Fotó: Gyurom János

Tovább olvasom

Vadászat

Társasági rekordbak Ibrányban

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

Az ibrányi székhelyű Nimród ’96 Vadásztársaságnál rendkívüli élményben volt része Czina Ferenc vendégnek és kísérőjének, Vigh Sándor vadászmesternek. Az idei vadászati idény kezdetén, néhány órányi sikertelen bakra történő cserkelés után, a vendég már javasolta, hogy térjenek vissza a vadászházhoz és a nap második felében kíséreljenek meg elejteni egy 500 gramm fölötti őzbakot. 

Fotó: Nimród ’96 Vadásztársaság – Agro Jager News

Végül megegyeztek, hogy tesznek még egy utolsó reggeli próbát, mindkettőjük által jól ismert területrészen. Sándor az idény előtti megfigyelései alapján tudta, hogy a kiszemelt területrészen két szép bak is található, amelyek jól tartják helyüket. A két bak közül az egyiket kiemelkedő agancsúnak tartotta, amely már látszott a téli etetéskori felrakásból is, de ekkor még nem tudta, mennyire igaza lesz.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

A területre érve, a gépkocsiból kiszálltak majd egy domboldalon cserkeltek és óvatosan, éppen csak a fejüket kidugva várták, hogy a szokásos búzatáblában meglássák a kiszemelt bakot. Aznap reggel kivételesen egy őzet sem láttak a búzatáblában. A rutinos vadászmesterben elkezdődött keringeni a csalódottság érzése. Egyszer csak a búzatáblából felállt egy suta, egy gida, egy barkás bak, még egy barkás bak, mégy egy suta gida és még egy suta. Sándor már ekkor tudta, hogy nem lesz itt a bak.

Fotó: Nimród ’96 Vadásztársaság – Agro Jager News

A kis rudli lassan elvonult, majd a vadászmester és vendége épp menni akartak, amikor Ferenc elnézett jobbra, egy 4-500 méterre lévő lucernatábla irányába, amiben  meglátott egy őzet. A vadászmester a spektívjével  megállapította, hogy egy suta. Ez bizalommal töltötte el, mert korábban a megfigyelt bak, mindig egy sutával mutatkozott, feltételezte, hogy ott lesz a bak is, de azt nem látták. Egyszer csak észrevették, ahogy a tavaszi napfény megcsillan a nagy bak agancsának a végén. Beültek a terepjáróba, hogy közelebb érjenek, de ekkor elindult a suta, majd felállt bak és követte a sutát. Szerencsére nem elfelé mentek, hanem a vadászokhoz közelítettek, a szokásos búzatáblájuk felé. Mindössze 40-50 méterre az őzek felé, volt egy fasor, ami mellett a vadászok már takarásból tudtak közelíteni. Megállt a suta és megállt a bak is. A vendég kiszállt és gyalog folytatta az útját, míg a vadászmester gépkocsival gurult lassan tovább mellette, amíg elértek egy nyiladékot, aminél a vendég jelezte, hogy megfelelő lesz a biztonságos lövéshez.

Fotó: Nimród ’96 Vadásztársaság – Agro Jager News

A vendég a lőzsákot felhelyezte a géptetőre. Az útközben Sándor végig követte a bakot, hol szabad szemmel, hol távcsővel, így tudta, hogy megtalálták a vágyott bakot, amely végig követte a sutát. Azonban a fasori fák takarása miatt a vadászmester nem látta a bakot, csak a sutát, így annak jelzéseire figyelt. Évek óta visszatérő, jó lövő vendége eleresztette a lövést, a becsapódás jól hallható volt. A suta elugrott balra, majd kis idő múlva visszafordult és lefelé nézett. Ekkor már Sándor biztos volt benne, hogy sikerrel jártak. A vendég elindult a nyiladékon keresztül a rálövés helyére, a vadászmester pedig a fasort megkerülve indult el. A kísérő már a fasort elhagyva egyből meglátta, hogy a bak a tarlón fekszik, a nagy kő leesett a szívéről. Amikor odaértek, hogy birtokba vegyék az elejtett vadat, mindkettőjük szeméből kicsordult egy-egy könnycsepp és egy kis ideig megszólalni sem tudtak. Ott feküdt előttük egy csodálatos bak. Ferenc élete bakjának nevezte, de Sándor kijavította, hogy egy gyönyörű, csodálatos bak, nem tudhatja, mit hoz még az élet. Ez amiatt volt, mert a vadászmester egy korábbi, szintén évekig visszajáró vendége, egy ilyen kijelentetés után, sajnálatos módon rövid időn belül elhunyt. De most Ferenc és Sándor nem búslakodtak, közösen élték meg az örömüket.

FROMMER, Magyarország legnagyobb fegyverboltja!   Kattints a képre és keresd meg a hozzád legközelebb lévő vadászboltot és a szerződött fegyvermestereket!

Az elejtés után közvetlenül 550-600 grammra becsülte Sándor a bakot, amit elsőfokon 692 gramm tömegűre, 6 éves érettre és 174,1 CIC pontra bíráltak. A végleges trófea bírálatot másodfokon, az Országos Trófeabíráló Testület fogja meghatározni. Ez a bak a társaság történetének legnagyobbika, amellyel a nyugdíjba vonuló Vigh Sándor megkoronázta az elmúlt 17 éves vadászmesteri karrierjét, amely során több, mint 500 bak sikeres elejtésében működött közre, az általa kísért vendégek nagy örömére. „Életem egyik legszebb vadászélménye volt.”, zárta beszámolóját a vadászmester.

Fotó: Nimród ’96 Vadásztársaság – Agro Jager News

Vadászmesterünk a tagság felé tartott szakmai értékelésében kihangsúlyozta, hogy véleménye szerint a bakok tömegét három fő dolog befolyásolja. Az első a genetika. A második a változatos növény kultúra, pillangós- és kalászos növények valamint kukorica és napraforgó is található az adott terület részen. A harmadik pedig a vadnak biztosított nyugalom, amelyet a lehető legkisebb mértékben történő vadásztatással lehet biztosítani egy-egy ilyen kiemelkedő területrészen. Biztos abban, hogy a suta aznap reggel megérezte, hogy bakja a kiszemelt és emiatt nem volt a kiskora óta tartott búzatáblában. Vadászmesterünk érvelését mi sem bizonyítja jobban, hogy  a tavalyi évben ugyanezen a területen, ugyanígy Czina Ferenc, egy 547 grammos bakot hozott terítékre.

Üdv a vadásznak és tisztelet a vadnak.

 

Az ibrányi Nimród ’96 Vadásztársaság rövid bemutatása:

Vadásztársaságunk Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében, Nyíregyházától északra található, a Tisza partján. Társaságunk 11.835 hektár területen folytat vadgazdálkodást, amely a Tiszamenti Vadgazdálkodási Tájegységhez tartozik. A terület jellegzetes alföldi, erdő foltokkal tarkított mezőgazdasági terület, amely esetünkben kiegészül a Tisza parti ártéri erdősávval, kifejezetten apróvadas és őzes tájnak tekinthető. A  megfelelő élőhely kialakítására nagy gondot fordítunk, a területen több magaslest, őz és fácán etetőt és itatókat hoztunk létre, amelyeket folyamatosan karbantartunk, fejlesztünk és nagy hangsúlyt fektetünk a téli etetésre is. Ennek a munkának köszönhetően fejlődik az őz állományunk is, a legutóbbi vadászati idényben az elejtett bakok közül 3 arany, 6 ezüst és 13 bronz érmes lett. A bakok selejtezésére kiemelten figyelünk, ennek köszönhető, hogy az elejtett bakok 30%-a 300 gramm alatti selejtbak, ami mellé párosul 20%-nyi 400 gramm fölötti trófea tömegű és évi 3 darab 500 gramm fölötti, kiemelkedő bak is. Az elmúlt 5 évben (2019-2023) 432 őz bak került elejtésre tagjaink, valamint belföldi és külföldi vendégeink által.

Társaságunk egy nagyon szép állapotú, kényelmes, jól felszerelt, csendes helyen elhelyezkedő vadászházzal rendelkezik, amelynek vendégszobáiban 6 vendéget tudunk elszállásolni, a nagyterme pedig lehetőséget biztosít különböző (önkormányzati, társasági és családi) rendezvények megtartására.

Társaságunk minden évben nevel 1000-1200 darab fácánt is, a vadászházunk mellett kialakított volierben, amelyek 75%-a visszavadászásra kerül, 25%-ával pedig az apróvad állományt erősítjük.

 

Írta és fényképezte: Bárány Péter, a Nimród ’96 Vadásztársaság titkára

 

Az ibrányi székhelyű Nimród ’96 Vadásztársaságról további információ itt érhető el

Tovább olvasom